Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-24 / 143. szám
ffB9. Június i*. kelet-magyarország S. oMa’ Milliókat érint: Fogorvosok falun Üzletrontás Újiehértón Mindjárt a „kapuban” látjuk ezt a táblát, ahogy Nyíregyháza felől beérünk a községbe. A nyíl a szomszédos MÉK felvásárlóhelyre mutat. Olyan jó lenne a 14 ezer lakosú Üjfehértó ellátása, hogy a szövetkezet kizárja a MÉK-et a felvásárlásból és ezzel természetesen az értékesítésből is? A zöldségboltban hagyma, kelkáposzta, citrom és kon- zervek. Más semmi! A községből kétezer ember jár el dolgozni. Ezek az emberek a „piacról” élnek, nekik mindent a boltból kellene megvásárolni, — ha lenne. A tsz tavaly közösen árult a szövetkezettel a piacon, de nem tudtak megegyezni — sokallta a szövetkezet a tíz százalék fizetést az eladótól — és ez is megszűnt. Rossz a húsellátás is. Tárgyalt a község vezetősége az élelmiszer kiskereskedelmi vállalattal egy fűszercsemege bolt nyitására. Egy állami tulajdonban lévő épületbe — amit régebben a szövetkezet használt — betelepítették a gyógyszertárat. Közben megépült az új gyógyszertár, átköltözött az új helyre és a község vezetősége ezt a helyiséget adta a kiskernek. Megtudta a szövetkezet és megfellebbezte feleari! helve 1 fiit!« Most addig, amíg el nem dől az épület sorsa, nem tud boltot nyitni a kisker. Segítene az ellátásban a tsz, a MÉK és a kisker. Rá is férne a megye legnagyobb községére. A szövetkezet egészséges versenyben kínálhatná áruját és ha jobb, biztosan tőlük vásárolnának. Ehelyett ők mindenkivel haragban vannak, fellebbeznek és nagy táblákkal ijesztgetik a majdnem háromezer szövetkezeti tagot. Ezzel viszont nem lehet jóllakni! Balogh József Olvasónk írja Üdülőtelep lassításoknak Zöld utat a szeszmentes italoknak Gépkocsit sorsolnak ki az üdítőital-fogyasztók között Egészségügyi szakemberek szerint a fogak megbetegedés se napjainkban szinte népbetegség jellegű. A gyermekfogászok adatai: a hároméves gyerekek 50 százalékánál találtak ros^z, szuvas fogakat, a 6—10 éves iskolások nyolcvan százalékának nem ép a fogazata, s a nyolcadikosok között osztályonként általában csak 1—2 olyan gyerek akad, akinek minden foga teljesen egészséges. Tsz-tagok jobb ellátása Az országban 1952-ben ösz- szesen 1050 fogszakorvos volt nagyjából ugyanannyi, mint a háború előtt, amikor a lakosságnak csak 31 százaléka részesült társadalombiztosításban Főként a falusi, paraszti népesség fogászati egészségvédelme és kezelése volt teljesen elhanyagolt. Ma viszont — a családtagokkal együtt — csaknem 10 millió emberre, a lakosság 97 százalékára terjed ki a társadalombiztosítás; igényt tarthatnak más orvosi kezelés mellett a fogászati ellátás különböző szolgáltatásaira. A tsz-tagok eleinte a társadalombiztosítás terhére csak fogat huza< hatlak és temethettek. I960 júniusa óta már kivehető fogpótlást (protézist) is kaphatnak. Mi történt és mi történik a ha - almasan megnövekedett igények kielégítésére; felzárkózik-e a falu ia a fogászati kezelésben a városi színvonalhoz. A szervezett, fogszakorvosi képzés 1952-ben kezdődött előb csak Budapesten, később a Szegedi Orvostudományi Egyetemen is, de nem tudott lépést tartani az SZTK biztosítottak és juttatások fejlődésével. Ezért 1959-ben ütmen«, tileg bevezették a fogászvizsgát. A legalább 20 éve dolgozó fogtechnikusok féléves tanfolyam és szigorú szakvizsga után fogszakorvosi felügyelet mellett fogorvosi részmunkákat végezhetnek. . A fogszakorvosok száma ma már meghaladja a kétezret az országban. Budapesten átlagosan minden 3000 emberre jut egy fogszakorvos, s ez már nemzetközileg is jó arány. A vidéki városokban jelenleg egy fogszakorvos 4—4500 lakost lát eh Már kiépült a megyei és a járási rendelőintézetekben is a fogászati szakrendelés és külön országos hálózatként működik az iskolafogászat. Tervek 1970-re Négy éve intézkedés történt a falusi fogszakorvosi hálózat kiépítésére. Az irányelv az. hogy egy-két általános körzeti orvosi rendelő mellett a falvakban egy körzeti fog- szakorvos is legyen, s 1970 végéig a falvakban 6000— 6500 biztosítottra egy fog- szakorvos jusson. Ma mintegy 300, falun dolgozó fogorvost találunk, akikre egyébként átlagosan még 3000 biztosított jut Persze vannak ennél jobb és sajnos rosszabb arányok, olyan területek, szigetek is. ahol egy fogorvosnak 10—12 ezer embert kellene ellátnia. A falvakban még mindig számottevő a fogorvoshiány. A minimális feltétele, hogy egy-egy falu fogorvost fogadhasson : a megfelelő, kulturált szolgálati lakás, és a munkához ugyanilyen községi fogászati rendelő. Ezt nem könnyű megoldani. Akadnak visszás helyzetek is: falvak, amelyek jó feltételek mellett sem találnak letelepedni vágyó fogorvost, másrészt nem ritka még a pályázatban kecsegtetőnek látszó községi ajánlat a kellő élet- és munkafeltételek biztosítása nélkül. A korábbi években az Egészségügyi Minisztérium határozta meg, hogy hová kerülnek a végzett fogorvosok, hol szerveznek új fogorvosi helyet, rendelőt. A minisztérium költségvetési összegből építtetett vagy vásárolt falusi fogorvosi szolgálati lakásokat, új rendelőket szerelt fel, évente 100—200-at; kiegészítést adott az ilyen célokra fordítható tanácsi összegekhez. Nem fentröl“ fejlesztenek A gazdasági reform bevezetése, 1968. január 1-e óta ezeket az összegeket a megyei tanácsok kapják, s döntenek arról is, hogy az egészségügyre fordítható pénzből hol és mennyit költenek a fogászati hálózat fejlesztésére. Az eddigi tapasztalatok általában kielégítőek: a falusi fogorvosi helyek gyarapodása megfelel a korábbi ütemnek. Évente általában 50 új fog- szakorvos kezd munkához a falvakban, új rendelőkben. A KGST-tagállamok közül Csehszlovákia szakosodott a fogászati gépek gyártására. A Chirana gyár rövid idő alatt sorozatgyártásra fejlesztette ki egy olcsó, világszínvonalon álló „mindent tudó” fogorvosi berendezést. (Sz.) ■ u. ni---A tokaji táj szépsége, a Tisza- és a Bodrog-part, az egészséges, tiszta levegő épp oly vonzó, mint a híres tokaji bor. Ezért létesített itt üdülőtelepet dolgozóinak a MÁV Debreceni Igazgatósága. Eddig mindössze 20 család üdülhetett itt a Tisza partján lévő épületben. A múlt évben igazi üdülőtelep létesült, 10 kempingház épült, amelyekben újabb 40 vasutasesalád pihenhet egy vagy kéthetes turnusokban. Az üdülőtelepen motoros és evezős csónakok, különböző sporteszközök és játékok, televízió, ütközött. Végignézett önmagán, bizonyára öltözékét vette szemügyre, amely meglehetősen vékony, ebben a december közepi télben. A rendőr kilépett az orvos szobájából, és beszólítolta Korompait, aki hamarosan ápoló kíséretében indult a folyosó vége felé. A raRlár- hoz értek. A felnőtt férfiben különös érzések csaptak ösz- sze. Remegett és mint gyermeknek — aki elrontja játékát — sűrű könnycseppek gurultak elő szeméből. Az ápoló nézte ezt a nagy darab könnyező embert, s csak gondolta, hogy mi történt vele. — Nyugodjon meg, barátom. Sokan lecsillapodtak már nálunk... Jó lesz ez a pizsama? Uj! Vegye fel a köntöst is. Korompai átöltözködött. Ezzel egyidőben kissé alábbhagyott belső vergődése.' Úgy érezte magát, mint az üldözött, ha hosszú kínos menekülés után végre megpihenhet — Gyerünk — szólt az ápoló. — Megmutatom a szobáját, az ágyát. Lábaik alatt kopogott a betonfolyosó. Az utolsó ajtón benyitottak. Tágas kórterembe léptek, benne nyolc ágy. rádió és könyvtár nyújt tökéletes kikapcsolódást és szórakozást. Az idén már az üdülő családok étkezését is megoldotta a vasútigazgatóság. Eddig ugyanis vagy maguk főztek, vagy az olcsónak éppen nem mondható és meglehetősen távol eső halászcsárdában étkezhettek. Az igazgatóság döntése nyomán a nyíregyházi pályafenntartási főnökség két hét alatt építette fel az üdülőtelep környezetébe szépen beilleszkedő étkezőt és tálalót. — Ez lesz a helye — mutatott az egyetlen üres ágyra az ápoló. Aztán oktatólag hozzátette: — de most már ne legyen úgy elkeseredve, látja emberek vannak it£ is. Ha szépen megkéri a plébános urat, — intett az egyik beteg felé — még egy jó viccet is hallhat. Hogy is volt az, amikor a sekrestyés megitta a misebort és szentelt vízzel öntötte fel a kelyhet?... A kérdezett pizsamás ember zavarában elpirult. — No, folytatta az ápoló — mutatkozzanak be, aztán — fordult ismét Korompai- hoz — pihenjen le, mindjárt hozok gyógyszert. Az ápoló kiment a kórteremből és az ajtó csapódá- sát úgy érezte Korompai, mint amikor a foglár kattintottá be a cella zárját. Akkor is éppen nyolcán voltak együtt. Nyolcán, különböző bűnökért. Amíg ezt végiggondolta, hideg verejték csapódott ki homlokára. Ráfeküdt az ágyra, és mereven nézte a plafont. Senki sem törte meg a csendet. Mintha a többiek is érezték volna, hogy egyi- ■ kük most vajúdik — valamennyien hallgattak. Volt ebben a csendben bizonyos részvét és ok az önvizsgálóHa azt mondjuk, évenként 2,5 milliárd forintos kárt okozott a népgazdaságnak az alkoholizmus, csak egy számot jdézünk. Ki lehetne számítani hány lakás, iskola, napközi vagy kórház épülhetne belőle. De ki tudja érzékelhetően bemutatni a társadalmi, erkölcsi, szellemi és egyéb kárt?! Nem semmiért illetik az első számú közellenség jelzővel az alkoholizmust. Többnyire azonban a következményekkel találkozunk, kevés a tényleges megelőzés. A megyei alkoholellenes bizottság a napokban a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségével olyan munkaprogramot dolgozott ki, tudományos alapon, amely segíthet kimozdítani a holtpontról az alkoholizmus elleni küzdelmet. Tanulmányok, szakmai elemzések, országos bizottságoknak és minisztériumoknak címzett előterjesztések között böngészve kerestük a kiindulási alapokat dr. Berzsenyi Lászlóval, a Nyírkémia Vállalat gyártmányfejlesztési osztály vezetőiével, az Országos Alkohol Elleni Bizottság tagjával, a megyei bizottság egyik vezetőjével. Egy ismerős kérdésről volt szó: hogy állunk az alkohol- mentes italokkal. A probléma gyakorlati oldalával naponta találkozhatunk. Még mindig kevés, egyes külföldi országokhoz viszonyítva 20—24-szer kisebb az egy főre jutó üdítőital-fogyasztás. A Gazdasági Bizottság három évvel ezelőtti határozata ellenére nem kielégítő az üdítőital-ellátás, a választék, a minőség, kifogásolható egyes szeszmentes italok fogyasztói ára is. Hogyan lehetne a hazai alapanyagokból kiváló minőségű, választékos és nem drága italt készíteni és forgalomba hozni — erről és az ezzel összefüggő problémákról szól a megyei munkaprogram nagy része. Megyénk különösen érdekelt ebben, hisz a négy és fél milliós költséggel korszerűsített Nyírkémia Vállalat üzeme, a Nyíregyházi Konzervgyár, de számos tsz és fmsz vehetné ki részét az üdítő ital- és szörpgyártásból. Mindehhez dásra. A gondolatok, ahá- nyan voltak, annyiféleképpen, de valamennyiüknél szárnyra keltek és csapong- tak, mint részeg madár. Aztán megállapodtak végül egy képnél: kezükben pohár, s a pohárban szesz. Szesz és szesz. Ez a fő vádlott, amely kipuhítja az emberi akaratot, olyan gyengévé és haj- líthatóvá teszi, mint azt az agyagot, amelyből könnyűszerrel lehet formálni bármilyen alakot. Percekig tartott ez a szárnyaló kábulat. Az ápoló jött ismét. — Vegye be ezt a gyógyszert Korompai úr — és hozzátette: — két andaxyn. Ha bevette jöjjön a vizsgálóba, a doktor úr. Fenyves doktor úr kéreti. Korompai igent biccentett és a vízcsaphoz ment. Néhány korttyal lenyelte a gyógyszert, utána a kezelőbe indult. Az orvos hellyel kínálta Az írógépbe kórlapot csavart, és kopogni kezdett: Korompai Pál, született... 1925. — Mióta fogyaszt rendszeresen szeszt? — Egy hete. — És azelőtt? azonban az országos szervek állásfoglalásai, intézkedései szükségesek. El kell hárítani az akadályokat a gyártásban, a forgalmazásban, az ipar és a kereskedelem érdekeltségében. A megyei alkohol elleni bi« zottság országos hírű szakembereket, vezetőket hív meg Nyíregyházára. Kezdeményezni fogják, hogy a vállalati étkezési hozzájáruláshoz hasonlóan támogassák a dolgozók üdítőital-fogyasztását is a gazdasági szervek, üzeme c, vállalatok. Olcsó, jó minőségű üdítő ital előállítását és bemutatását is tervezik ebbe i az időszakban. Meg akarj ók honosítani az iskolákban a rendszeres üdítőital-ellátást. Kidolgozzák az úgynevezett eldobó csomagolás megfelelő technikáját, hogy a műanyag palackozással, melyet fogyasztás után eldobnak, meggyorsíthassák a szeszmentes italok forgalmazását. Érdek as ötletük az is, hogy az üdítőital-fogyasztóknak tombolát írnak ki. Italcímkék beküldése után egy személygépkocsit sorsolnak ki a megyei program során a fogyasztók között. A programban természet©» sen nemcsak az üdítő italok propagandája szerepel. Elő. adásokon, ankétokon vitatnak meg olyan témákat, mint a családtervezés és az alkoholizmus, a túlzott alkoholfogyasztás szerepe a házasságok felbontásában, az alkoholja- mus és a balesetek összefüggései, az ittas állapotban elkövetett bűncselekmények a megyében, A legtöbb program azonban az üdítő italok egészségügyi és egyéb hatásával foglalkozik. Az egyis előadás címe: az üdítő italok szerepe az italfogyasztási és a táplálkozási szokások megváltoztatásában, a korszerű táplálkozás és az élelmezéstudomány helyzete, az üdítő ital értékesítésének módszerei, eszközei, a megye gyű- mölcstermesztési helyzete, a korszerű gyümölcsfeldolgozás és értékesítés. Mindez csak töredéke a gazdag rendezvény sorozatna k< amely kezdete lehet egy sor országos szintű intézkedésnek, egy korszerű háborúnak az alkoholizmus ellen. (PG) — Azelőtt egy hétig nem ittam, azelőtt pedig szabadságvesztésen voltam. — Mit ivott? — Mindent. — Hogy értsem ezt? — Ittam bort is, de főleg sört és pálinkát. — Meg akar gyógyulni? — Igen. Az orvos Korompai karjára csavarta a vérnyomásmérő gumitömlőjét, és figyelte az érverés játékát. Aztán reílexkalapácsával térdét és könyökét ütögette, majd újból kérdezett. — Szülei hol laknak? — Miskolcon. — A felesége? — Egyedül él. ' — És a gyerekek? — Gyermekotthonban vannak. — Nem lenne jó helyreállítani a család normális életét? — Én is ezt akarom, doktor úr... — No igen, a puszta akarat kevés. Eltökélt szándék kelL Vagy könnyű ezt mondani, igaz?... Az orvos hosszasan beszélt Korompaihoz és az 'e- horgasztott fővel hallgatott. (Folytatjuk) Vincié György: W *lU a fr&köMU Kedves olvasóinknak úgy gondoljuk nem szükséges különösebben bemutatni Vincze Györgyöt, az ismert, tehetséges pesti újságírót, aki különben jelenleg a Központi Sajtószolgálat egyik szerkesztője. Vincze György éveket töltött megyénkben, a Kelet-Magyarország szerkesztőségében, az újságírói munka minden műjajával dolgozott. Színvonalas írásai ismertté és népszerűvé tették megyénkben. A néhány év alatt megszerette Szabolcs-Szatmárt — ezen nincs mit csodálkozni, a tisztességes ember, aki megismeri a megye népét, életét, gondjait, az csak szeretheti Szabolcs- Szatmárt — amiről az is tanúskodik, hogy a fővárosi lapokban, folyóiratokban nem egyszer láttak napvilágot írásai a megye mellett, a megyéért. Kisregénye, amelyet ma kezdünk az alábbiakban közölni, s amelyet első publikálásra a Kelet-Magyar- országnak nyújtott át, nyilvánvalóan szabolcsi élmény. Egy család tragédiáját mutatja be, azt, hogy az alkohol, majd az alkoholból szinte magától érthetően következő korrupció, hogyan zilál szét jobb sorsra érdé, mes életeket. I són. Az orvos szobáját kereste. Aztán intett Korompai, .... ~ nak, hogy üljön a púdra, s A rendőr ment elöl, mö- . . . ... götte Korompai lépdelt. A varJon, amíg visszajön. Korendőr körülnézett a folyo- rompai tekintete egy tükörbe Kisvárdai István
