Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-24 / 143. szám

'»WS. Jfrnftis SS. Rw:T#-1»Äi5YÄRÖ1%§g-iö * mä A tanács döntsön! ———M——————«M——■■—■»————— ■■■ I ■II————n II* NÜPOSCSIBE - „PILT ALOL“ Rossz ellátás szervezetlenség miatt örvendetes, hogy a felelős politikai, állami és társadal­mi szervekkel együtt közvé­leményünk tekintélyes része is behatóan foglalkozik ál­laméletünk és a szocialista demokrácia továbbfejlesztésé­nek feladatával. A párt- és a szakszervezetek, a tanácsok, a népfront aktivistái sokfelé keresik és vitázva igyekeznek tisztázni a szocialista demok­rácia továbbfejlesztésének közvetlen tennivalóit a köz­élet különböző területein. A párt erőteljesen ösztönzi ezt az útkereső aktivitást. Nem véletlen, hogy ebben a tekintetben különösen nagy figyelem irányul a he­lyi tanácsok munkájára, ál­lamhatalmi és közigazgatási tevékenységük további de­mokratizálásának kérdéseire. A helyi tanács az államhata­lomnak ég -igazgatásnak az a szerve, amely a legköze­lebb van az állampolgárok­hoz, tevékenysége pedig ál­landó és közvetlen befolyást gyakorol életviszonyaik ala­kulására. Például a választó­két érzékenyen érinti, hogyan használja fel a tanács a ren­delkezésére álló pénzeket, hogy milyen sorrendben tűzi napirendre a megye, a járás, vagy a község lakói életkör­nyezetének javítását szolgá­ló létesítmények megvalósítá­sát. hogy milyen alapállással foglalkozik a tanácsappará­tus a lakosság problémáival és így tovább. A helyi tanácsok ország­szerte azért működhetnek ál­talában eredményesen, mert jó a kapcsolatuk a választók tömegeivel- Ismerik és szá­mon tartják a választók szük­ségleteit. Tudják, mit várnak és mit sürgetnek az emberek. Így a dolgozók véleménye, ■javaslata, sok kezdeménye­zése érvényesülhet az adott terület életét érintő legfonto­sabb döntésekben. Mindez serkenti a választók közéleti felelősségérzetét, növeli az érdeklődést a helyi közügyek iránt és előmozdítja demok­ratikus közéletünk fejlődését. Nyilvánvalóan a szocialista államélet és demokratizmus továbbfejlesztésének útján ta­láljuk meg annak lehetősé­gét, hogy a tanácsok tevé­kenysége még szorosabb össz­hangban legyen a választó tömegek tényleges szükségle­teivel. Ezen a területen annak módját kell megtalálnunk, hogy a választó tömegek be­folyása mind hatékonyab­ban érvényesüljön a lakosság egészét érintő kérdések el­döntésénél. Vagyis hogy a lakosságnak, választott kép­viselői: a tanácstagok útján tényleges beleszólása legyen a határozatok meghozatalá­ba. Ez azért is múlhatatlanul szükséges, mert várhatóan erőteljesen fejlődik a taná­csok önkormányzati jellege, Szocialista erkölcs ide, meg oda. Theobald Knösel fő­kör. 'ő bizonyos titkos vi- szoa. folytatott a titkárnő­jével. Melittával. Knöselné asszony úgy buk­kant a dolog nyomára, hogy egy napon szeretett Theo­bald jának zöldkockás- zakóját kefélte, és a zsebében . egy kis jegyzetfüzetet talált. Né­mi kíváncsisággal átlapozta a füzetkét: a férje akkurátus kézírásával ott állt a bejegy­zés, hogy mikorra kell a vál­lalat évi mérlegének készen lennie. Más helyütt azt olvas­ta, hogy február 8-ra a férje színházjegy rendelését irá­nyozta elő, március 20-hoz beírta „házassági évforduló­•Renate Holland-Moritz a berlini Eulenspiegel ál­landó munkatársa, de szó rakoztató írásai a hum­ros-szatírikus hetilapon vül gyakran jelennek i a Berliner Zeitung, a r Magazin és a Neu­Deutschland humorrova tátun is. azzal párhuzamosan tágul döntési, cselekvési lehetősé­geik köre, s persze felelőssé­gük is. Felelősségük — nem­csak a felső államhatalmi szervek, hanem a választó tö­megek előtt is. Mindezeket a meggondolásokat alapul vé­ve megállapíthatjuk: a ta­nácsi munka demokratikus továbbfejlesztésének különö­sen fontos láncszeme a vá­lasztott tanácsi testület szere­pének növelése. A tanácsok tevékenységét szabályozó rendelkezések megjelölik: melyek azok a kérdések, amelyek a válasz­tott tanácsi testület, melyek azok, amelyek a végrehajtó bizottság, illetve apparátusá­nak hatáskörébe tartoznak. A tanácsi munka demokratiz­musának alapja az, hogy a hatásköröket feltétlenül tartsák tiszteletben. Vagyis a végrehajtó bizottság és az apparátus semmiféle jogcímen se ragadja magához a válasz­tott testület törvényben meg­szabott hatáskörét, ne dönt­sön helyette- A terület la­kosságát érintő, fontos és átfogó kérdésekben ténylege­sen a tanácsi testület dönt­sön. Kívánatos, hogy a végre­hajtó bizottság még bővítse is az ilyen kérdések körét: minél több jelentékeny ügyet terjesszen érdemi megvitatás és döntés céljából a válasz­tott testület elé. így valósul meg a választott testület és a végrehajtó szerv helyes vi­szonya az alkotmányos elő­írások a szocialista demokrá­cia követelményei szerint, s ez nyújtja a maximális bizto­sítékot arra is. hogy helyes döntések születnek. Ma még nem kevés esett ben fordul elő, hogy a vég­rehajtó bizottság átfogó, s a jogszabályok szerint is a tes­tület hatáskörébe tartozó kérdésekben maga dönt. Sőt, már olyasmivel is találkoz­tunk, hogy egy kérdésben, amelyben a döntés joga a já­rási tanács választott testüle­tét illette volna meg, a ta­nácsapparátus egyik előadó­ja maga határozott. Ezekben a dolgokban szigorú rendet kell teremteni. A következő kérdés ez: mit visznek a választott tes­tület elé a végrehajtó bizott­ságok? Valóban lehetőséget nyújtanak-e a testületnek ar­ra, hogy egy élénk, sok né­zőpontú, demokratikus vita alapján érdemben határoz­hasson. akár a végrehajtó bi­zottság álláspontjától eltérő­en is? Ebben a tekintetben ugyancsak több tartalmi és eljárási kérdés rendezésre szorul. Először is: téved a végre­hajtó bizottság, ha azt köny­veli el sikernek, hogy a ta­nácsülés az elébe terjesztett határozati javaslatot minden észrevétel nélkül jóváhagyja. A terület gazdasági, társá­ról nem elfeledkezni!”, majd május 5-én valami furcsaság következett. Knöselné most már leült Jobban szemügyre vette azt a furcsaságot, még a kefét is letette a kezéből, s megál­lapította: május 5-nél gyors­írásos jegyzet van, melynek értelme a következő: „Melit­ta születésnapja! Nem elfe­lejteni!” Theobald ezt nem írhatta ide, azon egyszerű oknál fog­va, hogy nem tud gyorsírni. Akkor viszont ki írta ide? Hát maga a titkárnő! Knö­selné kezdte érteni a dolgot. Ceruzát vett elő és gyors- .rássai bejegyezte Melitta kisasszony sorai alá: „Nem fog menni a dolog! A férjem nem tudja elolvasni a gyors­írást”. Visszacsúsztatta a jegyzetfüzetet a zakó zsebé­be. Másnap este, miközben a ■je elköltötte a vacsorát, arján a zakóval kivonult az .lőszobába, hogy ismét át­kefélje. Meglepetésére a saját dalmi életét érintő jelentős ügyek a döntés előtt csaknem mindig alapos, körültekintő mérlegelésre szorulnak. A végrehajtó bizottságot saját hatáskörének eredményes be­töltése szempontjából nem az álmos egyetértés, hanem az eleven, tárgyszerű vita, a tárgyalt kérdésben megbúvó ellentmondások, érdekkü­lönbségek feltárása segíti. Másfelől megtörténik, hogy a végrehajtó bizottság előre eldöntött ügyeket tűz a tes­tület tanácskozásának napi­rendjére. Ott persze nem ér­demi vitát vár, hanem csu­pán egyetértő jóváhagyást. Az ilyen tanácskozás formá­lis, a választott testület tag­jait elidegenítő üresjárat- Van úgy, hogy az elnöklő ta­nácsi vezető, összefoglalván a felszólalásokat egy-két észre­vételt még helyesel is, de a lényeget illetően érvek híján is megvédi a végrehajtó bi­zottság álláspontját, mellőz­ve a testületi vita eredmé­nyeit. A tanácsi munka de­mokratizmusának továbbfej­lesztése során az ilyen gya­korlat nem tartható. Egy-egy tanácsi vezető az­zal veszi védelmébe az ilyesmit, hogy a tanácsülés előtt az apparátus és a vég­rehajtó bizottság már úgyis mindent alaposan mérlegelt, felmért, megvizsgált, ezért csakis az előterjesztésben fog­laltak fogadhatók el helyes­nek, ez az egyetlen alternatí­va. De a választott testületnek elvitathatatlan joga, hogy fe­lülbírálja a végrehajtó szer­vet és megvizsgálja: javasla­tai jelentik-e valóban a leg­jobb megoldást. A meghozan­dó határozat csakugyan össz­hangban van-e a követelmé­nyekkel, a lakosság egészének vagy egyes rétegeinek érde­keivel? A múltkoriban egy ankét során egy tanácsi ve­zető a nyilvánosság előtt je­lentette ki: a végrehajtó bi­zottság előterjesztését a ta nácsülés már azért sem min­dig módosíthatja, mert mire az ügyet elébe terjesztik, gyakran már el is kezdődött a végrehajtás. Furcsa és fo­nák magyarázat ez: éppen az a dologban a rossz, hogy a végrehajtó bizottság kisa­játította a testület demokra­tikus jogait. Ennek nem sza­bad megtörténnie. A testületi demokrácia to­vábbfejlesztésével azt kíván­juk elérni, hogy az állampol­gároknak közvetlenül felelős és azok bizalmát élvező tes­tületek döntsenek a helyi ál­lamügyekben, s hogy erősöd­jék a választott szervek el­lenőrzése a végrehajtó szer­vek munkája felett. Ez taná­csaink számára a munka megjavításának új forrásait nyitja meg, ezzel jobban meg­felelnek a fejlődésünkkel együtt növekvő követelmé­nyeknek. (H.) bejegyzése alatt megtalálta Melitta válaszát. „Köszönet a figyelmeztetésért. De remé­lem, a férje mégsem feled­kezik el arról, hogy a szüle­tésnapomra ígért briliáns- gyűrűt megvegye”. Knöselné elképedt. Brili­ánsgyűrű? Ez már mégiscsak sok! Ö a legutóbbi születés­napjára egy pár perionharis­nyát, meg három és fél már­káért cukorkát kapott. Ez a Melitta pedig, aki bizonyára több mint tíz évvel fiata­labb, tehát tisztességtelen a verseny, immár briliánsgyű­rűre áhítozik. Néhány perc­nyi fejtörés után bekerült a kis zsebfüzetbe a viszontvá­lasz: „Gratulálok, őrizze meg soká gyermeki hiszékenysé­gét! De ha a születésnapján mégis csalódás érné, hajlan­dó vagyok elküldeni magá­nak a saját briliánsgyűrű­met.” Zutty! Ez aztán telita­lálat. Knöselné büszke volt a pszichológiai hadviselés­ben tanúsított fortélyára. Már másnap megjött Me­litta válasza. „Bocsásson meg Sok a panasz a rossz na­poscsibe-ellátás miatt. Pult alól lehet csak kapni — mondják sokan. Tény és va­ló, hogy ebben a szezonban, március óta mindössze 1 mil­lió 800 ezer darab naposcsi­bét kaptak a megye háztáji gazdaságai, holott az fmsz-ek által 3 milliót igényeltek, s erre a Szabolcs-Szatmár me­gyei Baromfikeltető és Érté­kesítő Vállalat szerződést is kötött. Ennek a szerződésnek idejében és a kölcsönös meg­állapodás szerint nem tud­tak eleget tenni. Emiatt tíz fmsz — amely a megye ház­táji gazdaságának csaknem a felét hivatott ellátni — köt­bérigénnyel élt, s várhatja a vállalat, hogy kárigényt is érvényesítenek. Amennyiben nyernek, úgy csaknem 100 ezer forint kára származhat a nem teljesítésekből a vál­lalatnak. De ebből még nem lesz csirke, mely különben is elég drága a piacon. Mi az oka? Egyik az, hogy a megyei háztáji gazdaságok nem olyan korszerűek, mint az ország más vidékein. Sza­bolcsban a háztáji gazdasá­gok az igényelt naposcsibe 75 százalékát márciustól má­jus közepéig szeretnék meg­kapni. Erről a vállalat kép­telen gondoskodni, mert há­rom telepükön — Nyíregy­házán, Kisvárdán. Mátészal­kán — csak a szabványnak megfelelő minőségű tojások­ból végezhetnek keltetést. Kapacitásuk a három tele­pen 111 darab 10 000-res kel­tetőgép, melyek három hő­Vásárosnaményban való­ban nagyon szép az épülő fa- forgácslap gyár. Jól is halad a munka — a próbaüzem ok­tóber elején kezdődik —, és már kirajzolódnak egy leen­dő, nem nagy, de jól átgon­dolt és hosszú távra terve­zett beruházás körvonalai. A próbaüzemhez már dol­gozók kellenek, a gyár tehát tanfolyamot indított a test­vérüzemben, a hagyományos technológiával dolgozó helyi ládagyárban. Jelentkező volt elég, de nagyon sokan le­morzsolódtak. Miért? Nehéz lenne megválaszolni. Talán azért, mert kezdetben lebe­csülték ezt a munkát, aztán váratlanul sokat kellett ta­nulniuk. Jellemző, hogy azóta újabb tanfolyamot szervezték, s eb­ből már alig van kimaradás. Bizonyára összefüggésben le­het a szorgalmas tanulás az­zal is, hogy az új jelentke­zők már látták a nagy üzem­a felvágásért. Természetesen briliánsgyűrűről álmodni is kár. Egyébként borzasztó zsugori alakhoz ment felesé­gül.” Végre valahára megnyugo­dott Knöselné asszony. Te­hát egy fiatalabb és bizonyá­ra nálánál csinosabb lány sem* tudja jobban kezelni a férjét, mint ő. Barátságos hangnemben írta vissza Me­littának: „Nemcsak zsugori, hanem rendkívül udvariat­lan is. Előfordult már vala­ha, hogy megkérdezte magá­tól, hogy van, avagy, hogy se­gíthetne-e valamiben”? „Dehogy, még soha!” —- közölte Melitta. — „Tulaj­donképpen borzasztó alak, nem is tudom, miért tartok ki mellette”. Kis idő múltán Knösel fő­könyvelő úr megkérdezte a titkárnőjét. — Tulajdonképpen mit firkálsz annyit a jegyzetfü­zetembe, úgysem tudom eze­ket a nevetséges hieroglifá­kat elolvasni. — Milyen kár — mondta Melitta. — Neked kívánok újra, meg újra jó éjszakát. Knösel elégedetten neve­tett. Mennyire szeretheti őt ez a lány! Meg is kérdezte tőle, eljönn-e aznap este rno­nap alatt 4 millió csibe kel­tetésére képesek. Igaz, hogy nehezítette az idén a naposcsibe-ellátási gondokat az, hogy országosan is csökkent a Hampshyre- tenyésztelepek száma. Ta­valy még más megyékből csaknem 1 millió ilyen fajta naposcsibét hoztak be, de az idén már csak 300 ezer dara­bot tudtak beszerezni. Köz­ben 3 millióra kötöttek szer­ződést, Elszámították magu­kat. De még inkább nehezí­tette az ellátást az, hogy a vállaji Rákóczi Tsz 500 da­rab tenyésztyúkállományát kolera miatt fel kellett szá­molni. Ezzel is nagy mennyi­ségű tojástól estek el. Csakhogy hibát követett el a vállalat is. Ez idő szerint most is üresen állnak a tojó­házak Szabolcsbákán, Anar- cson, Tiszaszentmártonban Zsurkon és Ujfehértón Egy- egy 5000-res tojóház, s ha üzemelnének, most nem len­ne gond a naposcsibe-ellátás­sal. E fő hiba mellett elttö- vették azt is, hogy nem jó! szervezték meg az ellátást, míg az egyik helyen 70—80 százalékos kielégítésről gon­doskodtak, a másik helyen alig kaptak valamit. Ezért is mondják, hogy „pult alól adnak csak naposcsibét.” Ha azonban mélyebben vizsgáljuk az idei naposcsibe­ellátás problémáit, vissza kell nyúlni a múltba. 1968-ban. amikor változás történt a vállalat vezetésében, jegyző­könyv szerint 102 ezer Hampshyre-fajta tyúk volt a megyében, de a valóságban csarnokban sorakozó gépeket. Ezek pedig — robusztussá gukkal, s ugyanakkor preci­zitásukkal — tiszteletet éb­resztenek a hozzá nem értő­ben is. Hát még abban, aki majd velük dolgozhat! A gépeket már szerelik. A szerelés vezetője, a svéd Fjellman-cég képviselője, Ro­land Strand. Cserzett arcú, fiatalos temperamentumú és egyáltalán nem északiasan jókedvű munkásember. Há­rom éve már szerelt Ma­gyarországon : a nagylaki poz- dorjaüzemet ugyancsak az ő cégük építette. — Mi a véleménye a vásá- rosnaményi munkáról? — Minden magyar munka­társ — és a külföldiek is, — nagyon jól dolgozik. — Ügy láttam, — folytat­tam a kérdést, — hogy sokan álldogálnak, magyarok. Ez a szervezetlenség nálunk már tréfa. Udvariasság nélkül, mi erről a véleménye? ziba. Melitta vonakodva vá­laszolt : — Ma este sajnos nem megy. A férfi csalódottan nézett rá, de amikor a dolog más­nap és a következő napon is megismétlődött, gyanakodni kezdett. Úgy látszik egy má­sik férfiú van a dologban, jó lesz vigyázni. Melitta a hivatali kollegákkal csak kur­ta szavakat váltott, bizonyá­ra nem közülük kerül ki a vetélytárs — de vajon mit csinál a lány esténként, sza­bad idejében, mit takarhat­nak az üres kifogások. Eltökélte, hogy egy nap kö­veti hazáig. Óvatosan, nyolc­tíz méterrel ment mögötte, s lám, valóban: Melitta befor­dult egy kávéház ajtaján. Habozás nélkül belépett ő is,. de a lánynak nyomát se látta. Áhá, ott vannak még a boxok! Benézett az elsőbe, be, a másodikba — üresek voltak. Éppen bekukkantott volna a harmadikba is, ami­kor megtorpant, mert a kö­zelből felcsendült a felesége hangja: „És tudod, Melitta, az a vén szamár egy pohár pezsgőtől már berúg és evás közben mindig összepiszkítja a nyakkendőjét.«” Fordította: Zilahi Judit csak 60 ezer. Ennek hátrá- nyát is érzik a termelők. De nem megfelelő a válla­latnál a szakember-ellátott­ság sem. A három telepen 1967-ig egyetlen agrármér­nök volt. Most ugyan négy van, de szakmérnök nincs. Nem tudnak lépést tartani a korszerű, gyorsan fejlődő ba­romfitenyésztéssel. Ezek mi­att elmaradtak, és pótlása időbe telik. Bár az állami gazdaságok és a termelőszö­vetkezetek igényeit a jövő­ben is ki tudják elégíteni, de ahhoz, hogy a megye háztáji gazdaságainak a naposcsibe­ellátásáról is megfelelően gondoskodjanak, nagyobb szervezettségre, több szakér­telemre van szükség a válla­lat vezetésében. Kezdeti lépéseket tettek. Az idén a nyíregyházi Vörös Csillag Tsz-szel társulva hús- hibrid tenyésztési termelő te­lepet építenek. A jobb ház­táji ellátás érdé' ében 1979- ben 60 ezer darabra növelik a Hampshyre-tenyészctet. Ro- hodon a tsz-szel együtt a víz­tartóra tenyészkacsatelepet létesítenek. De még ez sem minden. Ahhoz, hogy a megye háztá­ji gazdaságainak a napos- baromfi-ellátását megfelelően biztosítsák, arra van szükség, hogy a vállalat belső szerve­zettségét hatékonyabbá te­gyék, javítsanak az elosz­táson, növeljék a szakmai fel­készültséget. Ezt követeli meg a jobb és olcsóbb baromfi­hús-ellátás biztosítósa Sza­bolcs megyében. Farkas Kálmán — Hogy ma álltak, a* csupán azért volt, mert egy hatalmas vasszerkezet besze­reléséhez összpontosítottam mindenkit. Különben any- nyira jól dolgoznak, hogy semmilyen kifogást nem le­hetek — erősítette meg még egyszer. — Nem azért, mert udvarias vagyok, hanem mert nincs. Ezt a tulajdonságát Terv gely Dezső és a többi ma­gyar is megerősíti. Van, hogy mindenkiről csorog a víz, s előfordul, — ha szükség van rá, — hogy a svéd főszerelő keményen bírál, de vala­mennyiük véleménye sze­rint eszményien jó a kapcso­lat. — Az itteni gyár építése nem vesz-e több időt igény­be, mint — mondjuk — Svédországban történne ? — Nem. Nálunk sem csh nálnak meg gyorsabban egy gyárat, sőt. Itt még jobban állnak. Sok helyen jártam már a világban, de sehol sem volt ilyen jó az előkészí­tés. — Mi a véleménye a gyár műszaki színvonaláról, kor­szerűségéről? — Cégünk szerződésben vállalta, hogy adott kapaci­tásra a legkorszerűbb beren­dezésű gyárat szállítja. Ezt mi tartjuk is. Nem a nyomaték kedvéért, de ha az ember végigmegy a szerelésre váró gépek mellett, ezt érzi. Saxlund gyártmány, Kloeckner, Sie­mens, Sandt — csupa világ­cég. Szerelőik itt dolgoznak Roland Strand irányításával: norvégek, nyugatnémet, s jönnek a finnek és a fran­ciák. Mintha a faipari gép­gyártásban élenjáró nyugat­európai cégek itt adtak vol­na randevút egymásnak, a beregi faluban. — Nem is rossz ez — mondja Tengely Dezső. — Fiatal mérnök vagyok, s úgy érzem, életem vágya telje­sül, hogy egy ilyen korszerű üzemben dolgozhatok majd. Hogy mit jelent a korszerű­ség? Azt is, hogy öt év alatt visszatérül a befektetett 250 millió. A változott munkát, a szervezettséget, — ami egy mérnöknek örömet szerezhet. Azt nem teszi hozzá, hogy a gyár építészetileg is szép. Talán ez a legkevésbé fon­tos az egészben. Kun István Renate Holland-Moritzi Gyáralapítók Seregben Viíágcégek szakmmberoi irányítják s azer&iést

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents