Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-22 / 142. szám
1 oTdaf 1969. június V f«S^-IÍ*S?Xffó!iiZAS — VASÁRNAPI MELLÉKLET Szabolcs-Szatmári tájak NYÍRLUGOS A NYÍRSÉG ÉS A HAJDÚSÁG határán fekszik. Keveset jegyzett fel múltjáról a krónika, csupán annyit, hogy a Károlyi grófok birtokolták. Első telepesei a Felvidékről kerültek ide. Cselédeknek, zselléreknek, akik évtizedeken keresztül verítékkel öntözték a sovány, silány homokot. ezt az istenverte földet, amelynél értéktelenebb nincs az országban. Az aranykorona értéke a földeknek alig 2—5. ilyen csak a szomszédos Hajdú megyei Fülöp községé. a nyírségi Penészleké, Nyírpilisé. Örültek, ha megéltek úgy, ahogv. Pedig látástól vakulá- sig dolgoztak mindig. Nyírlugos határa 10 ezer 145 hold föld. Ebből a gyenge homok- szántó megközelíti a hatezer holdat. Ami szőlő, gyümölcsös és erdő van, az az állami gazdaságé és a rohamosan, szinte faluvá fejlődő Szabadság telepi termelőszövetkezeté Ez Nyírlugos előfaluja, ahol emberi életmód azóta fejlődött ki, mióta megalakult á szocialista mezőgazdasági nagyüzem. \Csaknem négy és fél ezer holdon az egyéni parasztok gazdálkodnak manapság is. Nehezen, küzdve a homokkal, saját elmaradott munka és életviszonyaikkal. Nyírlu- goshoz tartozik egy másik te- leoülés is: a Cserhágó. E két településen kétszázhat lakás van. A faluban épültekkel együtt ezerhúsz. Valamikor csak azt számolták az emberek, hány a cserepes, zsindelyes ház. Most meg. hogy maradt-e mutatóba szalmatetős. Bizony alig. (Greskó József, az állami gazdaság párttitkára, kilencgyerekes cselédfamilia sarja így emlékezik:) „Itt a gazda fogalma Is másként értelmezendő, mint másutt. Lúgoson, nem élt jobban egy-két kivételtől eltekintve egy sem, mint a dohányos, cselédember Csak annyi volt a különbség, hogy neki nem ko- lompoltak. Sok olyan életmódot tudnék említeni, mint a Flugyik Istváné. Ebből a rossz homokból 120 holdja volt. Sokszor spárgára kötött füstölt húst lógatott a fazékba. hogy a levest megízesítse. Ezt háromszor négyszer megcsinálta, míg sor került a húsra is. Nem állt. meg még ebédelni sem. Ment a barázdában és a surcból harapott valamit.” Károlyá-birtok volt az egész határ. 1848 után, a jobbágyfelszabadításkor a java földet meghagyta, a rosz- szát megkapták a jobbágyok. Ezen épültek a paticsfalu, szalmatetős viskók. Az elbontott házakban nem leltek vas. csak faszeget, vesszővel volt összekötve a fal és tető- szerkezet. A „jobb”-móduak a Piac téren és a Mihálydi utcán laktak, a többiek a falu peremén. Nyomásos gazdálkodást foiytáftak. Egy fer- tájt (8 hold fold) négy részre osztottak: egy rész ugar, egy rész őszi kalászos és két rész kapás. Igv művelték négy részben 1945-lg az egész határt. Divat ez most is az egyénieknél. NEHÉZ VOLT AZ ÉLE TŰK. A föld csak a* éhségtől mentette meg őket. (Sze- mán György 71 éves tsz- nvugdíjas. Cseléd volt 1914— 1915-ig.) „Nem volt semmink. Se igavonó, se szekér. Egész utcasornak nem volt egy tehene. C'ürhés voltam öt évig. csordás egvig. utána a grófhoz szegődtem. Szalmakuny- hóban éltem 1984-ig.” Idézve a múltat, emlékezve a nehéz keserű sorsú évekre, s látva fejlődésünket említette a következőt Levélek! Ferenc a nyolcvan esztendős veterán akit a rend elleni lázongásért meg hurcoltak: ..Kár volt elpusztítani a Szennyespusztán azi a tizenkét pitaros cselédházat. Meg kellett volna hagyni emléknek. Lássa az utókor hogyan éltünk.” És erre emlékeznek az öregek. Impozáns tanácsháza. Tágas, virágos. A folyosókon nyitott könyvespolcok, rajta könyvek, folyóiratok. Bárki olvashatja. Nem viszik el. Benn központi fűtés. Mosdó, szappannal törülközővel, tükörrel. Bármelyik kisvárosba beillenék. A tanács vb elnöke Babály Sándor. Ö volt itt hosszú ideig az iskola igazgatóhelyettese. Pontos, precíz ember. Életeleme a munka, ö újságolja: „Nyírlugos lakossága 1930-ban 3350 volt, 1968-ban 4058. A felszabadulás óta 420 lakás épült, a többiek kilencven százalékát felújították. Az egyéni gazdák létszáma 661. Többségük csupán a földből nem tudna megélni, családtagjaik az állami gazdaságban vagy a tsz- ben dolgoznak. Sok az eljáró is. Felmérésünk szerint a mezőgazdasági népesség száma 1840. az ipar és a közlekedés különböző területein 390 dolgozik.” , ELLENTMONDÁSOS FA LU Nyírlugos. Tsz-község is, egyéni is. A Szabadság telepen a tsz 1960-ban / alakult meg. Amikorra a falura került volna a sor. kitavaszodott, s mindennél előbbreva- ló volt a munka a földeken, így rekedt meg a fejlődés, az átszervezés itt. 1961-ben tovább folytatták. Babály Sándor: „Azóta őrzöm a 142 belépési nyilatkozatot. Kevés volt a létszám. De az emberek várják, mi lesz. Nem alakult tsz a faluban, s ez meglátszik a fejlődésünkön is Elmaradtunk, bár az életszínvonal emelkedik. Ezt elsősorban a telepi tsz fejlődésének, az állami gazdaságnak és a „hazavándorló” pénznek köszönhetjük.” És ezek az egyéni gazdaságok nem sokat fejlődtek. Megmaradt a régi hagyományos nyomásos gazdálkodás a maga eszközeivel, a faekével, kézi vetéssel, tehénfogattal. (Szilágyi Gábor nyolcholdas gazda mondja:) „Gyenge a föld. nehéz a megélhetés. Rozsból holdanként jó ha 4 mázsa terem. Krumpliból 20—25 mázsát értem el. Ahhoz hogy meg tudjak élni, még nyolc holdat bérelek. Ez tizenhat hold. Feleségemmel ketten műveljük. Hajnaltól késő éjszakáig nincs megállás. így nagyon nehéz már. Szakszövetkezetlel próbálkozunk. Látják a fejlődés útját. Próbálnak is változtatni életsorsukon. Ezért 1968 decemberében 50 hold összefüggő területen megalakult a Kossuth Málna és Gyümölcs- termelő Szakszövetkezet, melynek 186 egyéni gazda lett a tagja. Megalakultak, de még nincs működési engedélyük. Van már egy UE 28-as traktoruk és 150 ezer forint készpénzük. Jövedelmező üzemág a málnatermesztés. Évente 1100 mázsa málnát ad el Nyírlugos, melyből a falú bevételé meghaladja az egymilliót. Meghonosítása és a szakszövetkezet megalakítása Gnáb József érdeme jórészt, aki már 1934-ben telepített itt málnát, s most felújította. Jó talajra talált. Ez azonban csak a kezdet. Sokan szabadulnak itt a földtől. Elmennek az iparba, az állami gazdaságba, vagy a tsz-be. (Puskás Béla, a Nyír- lugosi Állami Gazdaság igazgatója:) „Az egyéniek és családtagjaik közül legalább 200-an dolgoznak nálunk a növénytermesztésben, . 1 kertészetben időszaki munkásokként.” Havi fizetést kapnák, SZTK-t. családi pótlékot, juttatásokat és nem dolgoznak annyit. És inkább vállalják az ingázást, a családtól való távollétet. Jelenleg 342 olyan egyéni gazda van Lúgoson aki eljár dolgozni és a feleségeik. a családtagok művelik a földet, Babály Sándor: „De csak a javét, mert a silányat parlagon hagyják. így maradt meg csaknem 400 hold Elhagyták. Felszólítottam őket, műveljék meg. Nem vállalták Állami tulajdonba vettem. Ebből 100 holdat átvett a tsz, de a többi nekik sem kell, mert „ezer” parcellában van.” Hol van a kiút? Csak a nagyüzem. Amit lehet, megtesz a tanács. Eddig 50 hold ilyen földre sikerült szerződést kötniök. De ez kevés. A többi ott van műveletlen. Igaz silány föld. CSAK SILÁNY ÉLETET TUDNA biztosítani. Ettől menekülnek. Van már előttük jó, vonzó példa: a Szabadság Tsz tagjainak az élete, fejlődése. (Hatvani Gyula a tsz fiatal főagronómusa mondja:) „Mióta készpénzt fizetünk, állami gazdasági norma szerint 1000—2500 forintot is. mind többen jelentkeztek,1 felvételüket kérték a lugosi gazdák is. Az utóbbi két-három évben 59 új tagot vettünk fel. De most már meggondolják a tagok is. vegvenek-e fel újakat? Gondoskodni kell a meglévők állandó foglalkoztatottságáról Ez csak akkor lehetséges, ha a hasznosítatlan. felajánlott és az új belépő gazdák földjének a tagosítására sor kerülhet, Ez az egyedüli út.” Országos hírű gazdasággá fejlődik a Nvírlugos Szabadság telepi Tsz. Pedig egykori cselédek alapították. De olyan vezetők álltak az élére, mint dr. Miklóssv Ferenc elnök és a többiek. Nem volt itt jóformán a szegénységen kívül semmi. Olajmécses és írástudatlanság uralkodott. Nyolc éve villamosították 3 millióból. Ma minden házban villany világit. Hatvan ház tetején feszül a jól ismert tévéantenna. Sok házban mosógép, 24 helyen már gáztűzhely. Itt létesült az országban az első tanyai óvoda, bekötő utat építettek. Épült iskola, egészságház, üzlet, s most épül a bölcsőde. Mindez több millióba került. (Puskás Gyula a tsz párttitkára mondja): „És megváltozott az emberek élete. Csaknem teljesen felszámoltuk az írástudatlanságot. Az idősebbek közül is 37-en végezték el a nyolc általánost. 13 analfabétát tanítottak meg írni-olvasni. A régi cselédházak eltűntek. Uj, kétszobásak épülnek. Többen már fürdőszoba is van. Tavaly egy tsz-tag keresete meghaladta a háztájin kívül a 12 ezer forintot. Sok fiatal jött vissza. Jól érzik magukat, mert otthont teremtettünk számukra. Van három szocialista brigádunk, három szakkör működik a tsz-ben, szakmunkásképzőnk és már több érettségizett szakmunkásunk. Öt egyetemet főiskolát végzett szakemberünk: És ezt Hatvani Gyula a főagronómus a következőkkel egészíti ki: „A fejlődés, az eredmények, az életmódváltozások annak köszönhetők, hogy az emberekkel együtt meghódítottuk a sivár homokdombokat. Több mint 250 holdon erdőt telepítettünk, ötven holdon csemegeszőlőt, 20 holdon málnát, 10-en szamócát és 270-en almást. Fellendült az állattenyésztésünk. Uj korszerű gazdasági épületek korszerű gazdálkodás és az emberek becsületes, szorgalmas munkája juttatta jó hírhez a közösségünket.” És így fejlődik tovább. Megkezdték 7 milliós beruházással egy modern gyümölcsfeldolgozó és palackozó építését. Jövőre már gyümölcsle- veket, szörpöket, bort, pálinkát palackoznak Nyírlugoson. Uj, tiszta, emberséges munkakörülményeket teremtettek. Megvetették egy modern nagyüzem bölcsőjét. E mellett 1949 óta nagy hatást gyakorol Nyírlugos fejlődésére az állami gazdaság. Amikor megalakult, még a faluban egyetlen gyümölcsfa nem volt, s nem értettek a szőlő műveléséhez sem. (Puskás Béla, az állami gazdaság igazgatója mondja): „Évente 8—10 milliót fizetünk azoknak a dolgozóinknak, akik a faluból járnak hozzánk. Az egyéni gazdák részben innen élnek, hiszen családtagjaik nálunk dolgoznak. Csaknem minden új lakás elkészítéséhez segítséget adtunk.” A gazdaságnak a területe 6400 hold, ebből 1400 hold a gyümölcsös, 400 hold szőlő, 1400 hold erdő. ök „tartják” fenn a falu művelődési házát és moziját. Évente 60—70 ezer forinttal támogatják a kulturális kiadásokat. És kimagasló eredményeket érnek el a homokon. Az erfurti világkiállításon almájuk aranyérmet nyert. Jelenleg 600—700 vagon almát, 60—80 vagon szilvát, 8—10 vagon cseresznyét és meggyet termelnek. Ezenkívül 15 ezer mázsa szőlőt. Sokat tettek azért, hogy e kultúrák meghonosodjanak a faluban is. Dolgozóiknak az évi átlagos jövedelme meghaladta a 16 ezer forintot. ÉS TOVÁBB FEJLŐDIK ez a gazdaság is. A Balkányi Állami Gazdasággal közösen a lugosihoz tartozó nyírgelsei üzemegységben megkezdték egy ezer vagonos hűtőtároló építését 155 millió forintból. Berendezését osztrák cég szállítja. E mellé 800—1000 vagonos gyümölcsléfeldolgozó épül. Angolok építik, angol berendezéssel. így Lúgosról és a környékről újabb 360 ember jut munkához hamarosan. Ezek a szocialista bázisok szolgálják elsősorban Nyírlugos fejlődését, járulnak hozzá lakói életszínvonalának a növeléséhez. (Babály Sándor tanács vb-elnök): „Ezek a kiapadhatatlan forrásaink. Ezek segítik a falu előrehaladását. És az ugrásszerű fejlődés 1960 után indult meg. Addig csak lakóház épült a faluban. A járás második legnagyobb községe vagyunk, de nem volt egészségház, óvoda, bölcsőde, iskola, napközi, hiányzott a jó járda, út, még vásárterünk sem volt. Most a Szabadság telepet is számítva 2 óvodánk, 2 egészségházunk, 2 bölcsődénk, 2 önálló igazgatósággal rendelkező iskolánk van, építettünk 6 tantermet. A pedagógusoknak 4 lakást építettünk és egyet vásároltunk. Építettünk túzoltószertárt, KISZ-helyiséget, 120 ezer forintba került a vásártér, s 1700 méter járdát”. Hogy ő mennyit fáradozott ezekért, arról nem szólt. Pedig tudom. És tudja a falu is. Almavirágzás idején csupa almaillat ez a falu. Kilencven holdnak megfelel az a terület, amelyet fásítottak az utcákon. Almafa virágzik az utcán, az egész faluban. Elkészült már Nyírlugos rendezési terve is. Szép és megvalósulásra vár. Ebben emeletes üzletház, postaépület, takarékszövetkezeti székház. gázcseretelep, új nyolctantermes iskola, központi orvosi rendelőintézet stb tervei szerepelnek. Kész a belvízrendezési terv is. Ez fontos, hogy a lakóházakat megvédjék a sokszor fenyegető belvíztől. Kivitelezésére 3 milliót biztosítanak részükre. Es épül az áhított törpe vízmű is kilencmllliós költséggel. 1971- ben már csapból ihatnak a lugosiak. Ez a szomjas, silány homok, melyen lakói oly sokat szenvedtek. DR. NYÚL ISTVÁN, a 68 éves orvos, a község szülötte 1929 óta praktizál itt. ö tudja ezt a legjobban: „Itt az éhség, a tüdővész, a gyermek- halandóság nem tizedelte, hanem felezte egykor a népet. 1920-ig orvosa, sem volt. Anyák a földön szülték meg gyermeküket. Itt kezdtem az orvosi pályám. Naponta 2—3 betegem volt. Csak akkor jöttek, ha nagyon muszáj volt, s ekkor már nem lehetett segíteni. Nem volt pénz. Hiányzott a biztosítás. Érdekes, azt mondják, egyéni falu Lugos, mégis 90—95 százaléka SZTK biztosított. Ma 60—120 kpzött van a_ napi betegvizsgálat Megszűnt a csecsemőhalandóság, az átlagéletkor 60 év fölé emelkedik. Évente 70—80 csecsemő születik. És életben is maradnak!” Új, egészséges nemzedék él, fejlődik a szomjas, dé már mind jobban megzabolázott homokon. Nyírlugos kétarcúsága lassan mégszűnik. Farkas Kálmán i Csontváryra emlékezünk Csontváry: önarckép, ötven esztendeje fejezte be remekművekké! éYiézeiWedé- sekkel teli életét a modern magyar festészet egyik : legjelentősebb és legtöbbször félreértett mestere, Csontváry Kosztka Tivadar. Iszonyú tekintetű férfi néz az 1896—1900 között festett önarcképéről, hatalmas remekművekre elszánt féstő. akinek szeme a nem józan lelkek szuggesztivitásával hasít a világba. És Csontváry tevékenységéből évtizedekig csak e nem józan elszántságot volt hajlandó észrevenni a kor, a hatalmas remekműveket nem. Igaz, a festő élete, pályakezdése, tevékenysége és alkonya nem e világi módon telt el, s vonzotta az egyszerűsítő ítéleteket. 1853-ban született Kosztka Mihály Tivadar. 27 éves korában, vélt „emberfölötti hang” hatására döntött az iglódi patikában a festészet mellett (azaz lelki zavar okozta hallucináció irányította művészi pályájára az addig polgáréletét élő gyógyszertári revizort), és már abban a mérhetetlen akaraterőben és céltudatosságban is volt valami eltérő a megszokottól. ahogyan küldetését beváltotta. Gyógyszerész maradt. 14 éven át szolgált a patikában: tudatosan és tervszerűen teremtet te meg anyagi bázisát a művészet műveléséhez. Már 40 esztendős, amikor végre festeni tanulhat és anyagilag független; csaknem ötven, amikor első jelentős kompozícióit felvázolja, s nincs még hatvan, amikor hatalmas életművét befejezve becsukódik mögötte a gyógyintézet kapuja- Autodidaktaként tartották számon, ez is hozzátartozott a tévedésekre épített Csont- váry-legendához. Holott Hol- lósy Simonpál tanulta a művészetet Münchenben, mi- helyt anyagi helyzete ezt lehetővé tette, s bár esak né- fiháríyf hónapig figyelt a mentéire,* időt pótló szorgalommal készítette tanulmányait. Tanult még Karlsruhéban is, aztán valóban önmagát képezte Dalmáciában és Itáliában. Készült a „Raffaellót felülmúló” mesterművékre. önarcképe első a korai remekművek sorából, s csak néhány évvel előzi meg első nagy lélegzetű tájkompozícióit, a Selmecbánya látképét és a Castellamara dl Stabi- at. 1903-ban már megkomponálja első hatalmas vásznát, az ádáz feszültségekkel teli Vihar a Nagy Hortobágyont, s ezután sorra születnek méretre, mondanivalóra, feszültségre hatalmas tájképei, vívódó lelkének tájba vetített kompozíciói. 1907-ben Párizsban állít ki az itthon félreértett, kinevetett mester, aki a kor tébo- lyító ellentmondásait tökéletes kompozíciókba foglalta. Aztán Libanonba hajtja a nyugtalanság ismét, hogy neki megfelelő tájmotívumot kéressen. Meg is találja a biblikus korú és fenségű híres cédrusokban, s megfesti a kor magányosságának, saját magányának fenségesen tragikus portréját, a hideg egekkel körülvett, tört és tépett Magányos cédrusbán. Majd a kép zengő szimfóniáié ellentéte. a magányos Csontváry pszichózisban elképzelt, vélt megdicsőülésének képe következik, a pátosszal teli Zarándoklás a cédrushoz. Mint mindig. a természeti motívum megfestését szabályos tájképrek szánja a természetfestés általa „napút” festészetnek levezett törvényszerűségeit keresi tudatosan- De retten cs színellentétektől feszülő, titokzatos jelekkel teli szenvedő tájai mindig a művész, az ember szenvedését hordják, mintha jelképek lennének. Az évfordulón a léremtő zsenire emlékezünk, *• ^
