Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-22 / 142. szám

KnstBT-MACYÁ ROtfefexc* < tew. Jöníus Tz. ■%,-óffftr ­MINŐSÉGI ŐR JÁRAT Hú§bél gond a mennyiség — lehetne nagyobb a választék is Szabolcsi gyár — Budapesten A település örömei és gondjai A mégjyéi taftács Ipafi osz­tályán egy beszélgetés köz­ben hallottuk ezt a kifejezést: „fővárosi üzémüfikbén...” A fővárosi szó megütötte a fü­lünkét. Hát már olyan hatal­mas a szabolcsi ipar, hogy Budapesten is vannak üze­mei? Utánanéztünk. Egy minden esetré van. Neve: Fővárosi Cipőipari Vállalat. A Gazda­sági Bizottság egy 1966-os döntése értelmében sürgősen teljesen ki kell települnie az ezer főt foglalkoztató üzem­nek Budapestről. Az elmúlt év közepén dőlt el hogy az üzemet Szabolcs-Szatmár megye kapja. Augusztus 12-én meg is indult a munka a ré­gi malomban kiképzett ide­iglenes munkahelyen. Már 170 fő dolgozik idelenn. Ezzel egyidőben folyik az új nyír­bátori üzem építése, vagy legalábbis előkészítése. Hogyan dolgozik egy gyár. amely már tudja, hogy tizen­nyolc hónap múlva Nyírbá­torba települ? Ezzel a kíván­csisággal kerestük meg a bu­dapesti üzemet. Elavult pestiből korszerű szabolcsi Már, amikor a központi épület földszintes homlokza­tát megláttuk a józsefvárosi Auróra utca 34. alatt, kezd­tük megérteni, miért kell ezt a gyárat a fővárosból kitele­píteni. Bradács György igaz gató arca felderült a hírre, amikor megtudta, hogy Sza­bolcsból keressük. Hamaro­san még az elavult épületnél is részletesebb képet kaptunk arról, mi az értelme ennek a gyárköltöztetésnek. Ez itt, az Auróra utcában, csak a központ. Irodák, egy raktár. Még ezen kívül is van egy raktár és szétszórva a városban négy üzemrész. Egy éve még nyolc üzem \-olt. A két legtávolabbit Budán, a Márvány utcában és a Jagel­ló utcában, azután számolták fél, amikor Nyírbátorban megkezdték a termelést. A gyár két lépcsőben több kis üzem összevonásával jött létre, innen örökölt szétszór) sága. A Gazdasági Bizottság határozatával egyidőben zá­rolták fejlesztési alapját, új gépeket sem vásárolhatott. Most viszont, a 25 millió nyírbátori beruházással egy­időben komoly összegek álla­nak rendelkezésre a legkor­szerűbb cipőipari gépek meg­vásárlására. Már jönnek is. így lesz egy elavult * buda­pesti üzemből korszerű sza­bolcsi gyár. Ki fizesse az oktatást? Vannak-e gondjai, problé­mái a költözködés e’őtt ártó üzemnek? — kérdeztük. De* vannak ám! Wagner Flórián' főmérnök éppen indul Nyír­bátorba. Elkísérjük és az úton kifejti, mi a legsúlyo­sabb e pillanatban. A gyár természetesen nem azért költözik Szabolcsba, hogy ezer pesti munkást le­költöztessen. Ellenkezőleg: — közben a gépesítettség emel­kedésével szűkül a létszám — azért, hogy nyolcszáz ember­nek munkát és kenyeret ad jón Szabolcsban. Csak a ve- , zetők, műszakiak jönnek, számukra biztosítanak is 2? lakást. A szakmunkásgárdát lenn kell kiképezniük. Ez eddig rendben is van. Tavaly még szeptemberben beiskoláztak 60 ipari tanulót Hat lemorzsolódott, 54-en el­végezték az első évfolyamot. Most ismét beiskoláznak egy hetven főnyi első osztáivt. Mire a gyár megindul Bá­torban, lesz szakképzett fia­tal munkásgárdája. Igenám, de itt van egv kis bibi. Amíg egy vállalat mi­nisztériumi üzem, az iparita- nuló-képzést a „magyar ál­lam fizeti”, vagyis ebben az esetben a Munkaügyi Minisz­térium. A tanácsi vállalatok iparitanuló-képzését saját alapjaikból ké'l fedezni. A most végzett első osztály egy évi oktatási költségei megkö­zelítik az egymillió forintot Jövő tanévben két osztály, kétmillió. Azután három osz­tály, három millió. Ez nem nagvon telik ki az üzem 72 millió forintos termeléséből úgy, hogy ne veszélyeztesse a nvereséget. Márpedig, ha a gvár veszteséges lesz. időnap előtt szétfutnak fővárosi munkásai és még rosszabb helyzetbe kerül. Csak abban kívánnak meg­értést: ló volt hnrv az átköt- tözós idméré is. bion ianuár 1-től a Szobnioc-S-rptmar Me­gyei Tanács felügyelete alá kerültek, Tgv észszerűbb az üevek íntézé'e. De ne számukba hátránnval aí, hftúv nem a szbkáfrx után­pótlást. — évi in—lg «vére- két — ken bérezniük, hanem gyakorlati'»" az »"»»z nvíi*- bptori munkáskabát. Már ottfion érzik napúkat Mvú-hátorban, a már lek öl­tözött tucatnyi ‘műszáki War­ds hangulata kitűnő. 7,--in-' delv Ferenc telepvezető már úgv Viselkedik, mint akt egécz életét itt élte le. Az egyik fiatal Pestről jött mű­vezető. Csanos János: minap tartott „ esküvőiét ""v nvírbá- tori kislánnyal. ö is alisha íiie"" el innen. Persze a jó ejtésben az is segített, hosv a gvy agvásárolt két házat és abban Baráts»"os otthont ren- dót be . az első feeskév"ek. főleg a családosoknak. Még jönnek vssv tízen. A többi innen kerül ki. A gyártást napueeSal kezdték. aztán szandálokkal, már oh’ós skandálni oőt ís készítettek. Nemsokára jöhet az expó"t- minősén. F.ernéiiük. jövő év szilveszterbe-’ már arra koc­cinthatnak. hogv áz eléggé szűkre szabott időn belül fetéoült az üzem. .s megkezd­hetik ..vidéki” életüket. Gesztelyj Nagy Zol tán Negyvenmillió gyermek és ifjúságvédelemre * A hüs- és hentesáruk üzlé- ti őrjárata során nem lehet olyan kedvező képet kapni a helyzetről, mint amit a tej­nél és tejtermékeknél tapasz­taltunk. A hús olyan alapve­tő élelmiszer, ami jelenleg — és még néhány évig bizonyo­san — keretgazdálkodás alá vont termék, tehát az egyes területek csüpán annyit kap­hatnak, amennyire az orszá­gos operatív bizottság enge­délyt ad. Csökkent a keret Hogyan áll ezzel Szabolcs? Sajnos a korábbi, s nem túl magas keretünket is csökken­teni kellett, mert így kívánta a népgazdaság érdeke. Most hetemként 150 mázsa hentes­árut. és 740 mázsa nyers húst hozhat forealomba a helyi húsipar, ebhez jön még a Debrecenből négy üzletbe szállított hentesáru és a szö­vetkezeti kereskedelem saját áruja. A keretbe nem számít be a baromfihús, ami — szeren­csére — csaknem korlátlanul kapható, Megjegyezzük, hogy az utóbbi időbért már a vá­laszték is kielégítő, aprólékot, csirkemájat, zúzát és frissen vágott, tisztított baromfit is árusít az Élelmiszer Kisker. Ennek is tulajdonítható, hogy az év első hónapjaiban ta­valyhoz képest csaknem meg­kétszereződött a forgalom. Ez nagyon egészséges ten­dencia, s bizonyítja, hogy a jól kezelt, szép árut megsze­reti a közönség még akkor is, ha, évekig idegenkedett tő­le. i: A húsnál a forgalomba^ he­zott mennyiség hetven száza­léka sertéshús, árrti megfelel 1 az örszágbs átlagnak. A keret. 30—40 százaléka Nyíregyhá­zára kerül, ami érthető is. Mégis meggondolandó, ho­gyan lehet ennyiből hatszáz üzletet megfelelően ellátni? Ugyanis nemcsak a húsbol- tókfől van szó, hanéni sok csemegeüzlétről is. ftérrtélhe- tő azonban, hogy a sertés­program i végrehajtásával, együtt növekszik az ország­ban a termelés. Á húskéfet gondjait ez megoldhatja, más nem. Érvényes ez a szarvas­marha-tartás korszerűsítésé­re irányuló sok beruházásra is. de — országos .jelzések szerint — még néhány évbe beletelik, mire ezeknek az eredményét élvezheti az or­szág. 12 millió a húsiparra Mi lesz á vágóhídra vitt állatból? Megfelelően dolgoz- zák-e fel, vagy nem? E. kérdések megválaszolása bonyolult. A Nyíregyházi Húsipari Vállalat létének kérdése sokáig vitás volt — tröszti szinten. Most már azonban bizonyos, hogy a vállalat megmarad, s fejlesz­tik is. Ennek megfelelően az idén hárommilliós beruhá­zást hajtanak végre és ki- lencmilliós felújítást. Növe­lik a kapacitást is. Ezzel együtt igen korsze­rűtlennek mondható a nyír­egyházi vállalat, öt év kima­radt fejlesztését nem pótol­hatják egyetlen esztendő alatt. Ugyanakkor csak . az utóbbi időben kezdődött a szakemberek ..beszerzése”, pedig amit a vállalatnál vé­geznek, az már régen nem egyszerű hentesmuhka, ko­moly képzettségre van annak szüksége, aki biztonságosan akarja irányítani a térmélést. Az avult műszaki színvonal és a hiányos szakember-ellá­tottság nagymértékben meg is .látszik a vállalat munká­ján, hiszen csodák nincsenek: lelkesedéssel sokat lehet pó­tolni, de mindent nem. Lényegében itt van a gyö­kere annak a sok panasznak, amit a vásárlók gyakran a húsipar szeméré vetnek: a keretgazdálkodásban és a vál­lalat helyzetében. Ha az or­szág olyan helyzetben lesz, hogy megszüntetheti a keret- gazdálkodást, s a vállalat ’s fejlődik, — a jelenleginél sokkal nagyobb követelmé­nyekkel állhatunk a húsipar elé. 89-es minőség; Nem felesleges azonban megnézni, milyenek a mosta­ni gyárim anyái. Ezeket a tröszt taboiJá\’óHSma minősí­ti. A legjobb, a. kifogástalan termék száz pontot kap, a 75 pont alatti minősítés 1 azt .jelenti hogy szabványon alu­li, tehát nem kerülhet forga­lomba. (Ilyen az idén nem volt.) A húsipar átlag pont­száma 89, tavaly óta ötöt emelkedett, S ezzel nyolcadik az országban. A minősítés ilyen — pont­szám szerinti — rendszere legalábbis kétséges. A kor­mos burkolatú krinolin csak négypontos levonást kapott, a kenőmájas, amelyen idegen szag érződött tizet. a sok nagy üféget is tartalmazó pá­rizsi szintén tizet (?). a le­eresztő virsli hatot... Ezek az üzletekben már olyan hatást tesznek a vásárlóra, ami nem kedvező. Az elbírálás mégis ilyen elnéző? Ilyen. A korábbi bírálatok alkal­mával sokszor szó esett ar­ról, hogy a húsipar készítmé­nyeiben sok a zsír. Ez in­kább csak a gyulai módra készült — de nem Nyíregyhá­zán! — kolbászra és a csemé- ge szalámira vonatkozik. A gyulait egyébként az utóbbi időben a komoly kiszáradás jellemzi, sokan már nem sze­retik, ha ennyire száraz a száraz kolbász. A nyíregyházi készítményeknél jellemző, hogy általában több a fehér­je és a zsír az előírtnál, vi­szont kevesebb a víz. A vál­lalat tehát nem szándékozik jogtalan előnyhöz jutni. Nem megoldott minden té­ren a, szállítás sem. Szükség­ből teherautón, ponyva alatt is utazik a hús. Az áru minőségének meg­óvása érdekében a kereskede­lemben is nagyobb gondos­ságra van szükség. A vásár­ló az üzletben nem tudja, mennyire friss az áru, mert már leszakították róla a cé­dulát. Előfordul, hogy szava­tossági időn túl is értékesít’ egyik-másik boltvezető az áruját. (Ha megmarad.) Nincs megnyugtatóan rendezve ez a kérdés sem. A választék Nem megfelelő a választék az üzletekben — mondják sokan és igazuk van. Tavaly októberben a Tol­di utcán rendezett termékbe­mutatón többet mutatott a húsipar. A kereskedők ígér­ték rendelnek, mért ném gondolták, hogy olyan áru is kapható. De —■ maradtak a megszokottnál, az új ter­mékeket nem kérték. Például alig kell gyártani a húsipar­nak csabai paprikás felvágot­tat, cserkészkolbászt, krino- lint, nyelvkockát, füstölt-főtt tarját és kötözött sonkát. (Csabai májusban hat mázsa, tarja és sokan —* semmi! Ez volt a rendelés!) Szükség volna ezekre áz üzletekben? Térmészetesén. A helyzet valamit javult tavaly óta, de korántsem ró­zsás, épp ezért . a kéréskede- lemnek és a húsiparnak egy­aránt dolgoznia kell a továb­bi javulás érdekében. A ke­reskedelemnek javítani a tá­rolási lehetőségeket, élni a választékbővítés lehetőségé­vel. A húsiparnak új, kor­szerű termékek gyártáséra képes gépek beszerzésével, műszaki fejlesztéssel, de a mostani körülmények között is több ízléssel és kulturált­sággal vigyázni a város és a megye napi reggelijét és va­csoráját. Erre — a jelek szerint — van törekvés a vállalatnál. Két hete ..háziasszony bizott- ság”-ot alakítottak a vállalati asszonyokból, ök naponta el­lenőrzik az árut, a háziasz- szony szemével. Kun István Országos értekezleten vi­tatták rheg pénteken a Műve­lődésügyi Minisztériumban a gyermek és ifjúságvédelem időszerű kérdéseit, s az 1969— 70-es tanév feladatait. Me­gyénk gyermekvédelmi szak­emberei is részt vettek a ta­nácskozáson, melyen megál­lapították, hogy az elmúlt időszak jelentős eseménye volt* a kormány intézkedése a gyermek és ifjúságvédelem további javítása érdekében. Szabolcsi-Szatmár megyé­ben hat gyermekotthonban és több száz nevelőszülőnél 2300 árva, félárva, a családi, egészségügyi és egyéb okok miatt veszélyeztetett gyere­kekről gondoskodik a tár­dalom. A gyermek- és cse­csemőotthonok évi fenntartá­sára negyven millió forintot költ az állam. Az új kor­mányhatározat lehetővé te­szi az élelmezési és ruha­normák emelését, amely hoz­zájárul az intézetekben el­helyezett gyermekek élet- körülményeinek javításához. Megyénkben az utóbbi idő­ben főként a tiszadobi gyer­mekváros fejlesztésében ér­tek el kiemelkedő eredménye­ket, de foglalkoznak az ille­tékesek a balkányi és az ökö- ritófülpösi otthonok . korsze­rűsítésével, a férőhelyek nö­velésével is- A kormányha­tározatok alap ián már el- Készült a nevelőotthonok korszerűsítésére vonatkozó irányelvtervezet, amelyet a tanév megkezdése előtt eljut­tatnak a tanácsok végrehaj­tó bizottsághoz. A megyében a gyermek és ifjúságvédelmi munka egyik legproblémásabb színhelye a mégveí gyermekvédő Otthon, amely évek óta elhelyezési gondokkal, helyhiánnyal küzd. A felettes pénzügyi szervek támogatást ígértek, ebben az esetben lehet lényegesen ja­vítani a gyermekvédő ott­honban élők körülményein, kulturáltabb elhelyezést biz­tosítani számukra. A tárgyalóteremből „Rossz ember vei#...1' * Lehet, hogy lesznek, akik szerint kevés a büntetés, de előfordulhat, hogy mások so­kaljúk a hat év szabadság- vesztést. A vád súlyos: em­berölés, s az áldozat az apa. A megyei bíróság alaposan mérlegelte, milyen büntetést szabjon ki a vádlott fiatal­korú fiúra A mérlegelésben a tárgyi bizonyítékok mellett a vádlott és a tanúk vallo­mására is támaszkodhatott. SÁNDOR, A VÁDLOTT FIŰ: — A vádat megértettem, bűnösnek érzem magam, az apámat én. öltem meg. — 18 éves múltam, de mió­ta csak emlékezni tudok, apám igen rossz ember volt. Iszákos természete miatt a keresétét sösétn adta haza. Anyám napszámba járt, így 'tartott el minket. Apám .azonbar sokszor még azt a keveset,is élitta, amit anyám • megkeresett. Az ö részeges­kedése volt az oka, hogy há­zunkban nem volt bútor, de még takaró sem, mert — amit csak lehetett — eladott. A szobában egyetlen ágy volt, s egyetlen dikó, ezeken aludtunk mind a hatan. — Ritka eset volt, hogy . apám józanon jött haza. Ha megláttuk, elszaladtunk. Anyám nem szaladt el, így ő kapott -a legtöbbet. Később, amikor erősebb lettem, nem engedtem bántani anyámat, a védelmére keltem. Egyszer meg is ütöttem apámat. Hogy védtem anyámat, ezért nem szeretett engem apám. 1967- ben el is költöztem Tiszapal- konyára, ott dolgoztam az erőműben. A Fit SZÁLLÁSADÓJA: — Ismertem Sándor csalá­di helyzetét, s tudtam, hogy az apja elől menekül. Meg­sajnáltam, s ezért befogad­tam. Két .vagy háromheten­ként hazautazott az anyjához Tiszadobra. Amikor vissza­tér, olyan ideges, hogy szin­te nem bír magával. Megfi­gyeltük a féleségemmel, hogy éjjel álmában kiabál, — ész­revettük: az apjától félve,— felriad, s olyan idegállapot­ba kerül, hogy fiatalember létére nyugtatót kell neki ad­ni. De csak akkor, ha volt Tiszadóbon! Egyébként nyu­godt fiú. Nagyon rendesen viselkedett. Mindig idejében hazajött, soha nem maradt ki, a lakbért • rendesen fizet­te, a többi keresetét pedig az anyjának vitte. A SZOMSZÉD TISZADOB ROL: — Jól ismertem az elhal­tat. Rossz természetű, köte­kedő ember volt. Tudom, hogy néha még az élelmet is a szomszédba kellett dugni előle,' rtéhógy éládjá. ' Az italért különben mindent el­adott volna, így történt, ez a háztető deszkájával is, el­itta az árát. A VÁDLOTT ÉDESANY­JA: — Férjem nagyon rossz ember volt. az első perctől az utolsóig. Egyszer el is hagy­tam őt. Nyolc hónapig külön éltünk. A gyerekeket is min­dig bántotta. Nemcsak Sán­dort, a többieket is. A na­gyobb fiammal is állandóan kötekedett. Sándort egyszer vasvillával akarta megölni, mert nem volt mit ennünk, és a fiú elment a munkahe­lyére, s hozott pénzt, fél havi keresetét. — Ha részegen hazajött, gyakran megzavarta a csalá­dot és nem egyszer a szom­szédoknál találtunk mene­dékre. Hogyan éltünk? Egy­szer a fiú hozott a házhoz egy kiskutyát, amit felnevel-' tem. A férjem elevenen ket­tészakította az ártatlan álla­tot, s mondta, hogy bennün­ket is így fog széttépni. Hát így éltünk. SÁNDOR, A VÁDLOTT: — Azon a napon — április 5-én — szabadnapos , voltam és hazamentem anyámékhoz. Délután meglátogattam a ro­konokat, ahol • beszélgettünk, itallal kínáltak, de én nem ittam. — Kerékpárral indultam haza. Az úton összetalálkoz­tam apámmal, aki szintén ke­rékpárral volt. Nem ült raj­ta, hanem tolta, de így is elesett. Lerítt róla, hogy ré­szeg. Mikor utolértem, szól­tam neki, hogy rendesen jöj­jön. De nem álltam meg, mert szégyelltem, pedig lát­tam, hogy ismét elesett. — Nem sokkal utánam ő is hazaért. Gúnyolódott és birkózni kezdett velem. Föld­re nyomtam, de aztán segí­tettem neki fölállni. Elővette a korsóban hozott három li­ter bort. Inni kezdtünk, s meg is ittuk. Közben ismét birkózni hívott, s mondta, hogy megjött az ereje. El­kapta a derekamat, de visz- szanyomtam a dikóra. — Valamit beszélgettünk, talán azt, hogy Miskolcra hí­vott dolgozni. Ném vesze­kedtünk, de feszült volt a hangulat. Egyszer apám rám akarta borítani az asztalt, s ezen összevesztek anyám­mal. Apám anyám után akart lépni, de én nem eíi* gedtem, úgy láttam. meg akarja verni. Erre orrbavá- gott, s elindult az orrom vére. — Törölgettem az arcomat, és egyszer csak látom, hogy anyám és apám szemben áll­nak egymással. Felugrottam és hátulról úgy megütöttem apámat hogy elesett. A bor* tói forgott velem a világ, de inkább az évek során össze­gyűlt keserűség vetette elő velem a késem. Gyorsan az apám mellé guggoltam és összeszurkáltam. — Aztán kimentem a te­metőbe, ahol elaludtam Mi­kor a házunkhoz visszatér­tem, már várlak a rendőrök. Később tudtam meg, hogy 22 késszúrást éjtéttém , az apá­mon és ő meghalt. — így történt. Bűnös va­gyok, de nem bántam meg, amit tettem. Nem sajnálom most sem az apámat, mert méggyűlöltetté magát velem. Az utolsó szó jogán ezért nem kívánok semmit sem mondani. (kun)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents