Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-22 / 142. szám

Jűnfus 25. if TT -MÄGYÄtrtP«***# * eldá) Gyorskép három falu kultúrájáról — A giccs is tetszik — Munkajóváírás a kórustagoknak — Pénz van, csak gazda kellene Jelentős kezdeményezés Kereskedelemfejlesztési alapot létesít a megyei tanács íj iparcikk áruház tymc^xházán — társulással Falvamk, — nem aj amit mondunk — most tanulják, ízlelgetik: hogyan kell kul­turálódni Gépekkel, vegysze­rekkel már sokan tudnak bánni az egykori egyéni gaz­dák közül. A motor, a KRESZ-könvv is otthonos a falusi házakban. A rádió, a tévé sem megbámulni való Csodágép. De aligha téve­dünk. ha egv-egy kirándulás­nak nevezzük a művészetek­kel. a tudományokkal való találkozást. Kellemes vagy olykor kel­lemetlen kirándulásnak. Ez attól függ! Gyors helyzetképeket ké­szíteni indultunk három sza­bolcsi községbe: mit jelent a művelődés ezeken a helye­ken. mit tesznek érte, van-e gazdája a kultúrának. Utunk állómásai: Terem, Vállaj Mérk. Számoltunk a kétke­déssel is: ugyan, hogy kép­zelik, ilyen dologidőben fa­lun a művelődésről elmélked­ni. Korán feküsznek. korán ébrednek ilyenkor a falusi emberek... Harvnós féri — hétezerért Zúgolódva panaszkodnak Téremen. Kun Ferenc főag- ronómus. Lekvár Miklós tsz- párttitkár, Szakács István fő- kertész és Buci József fő­könyvelő, A harapós férj cí­mű színműről van szó, me­lyet kétes sikerrel egy fővá­rosi haknibrigád mutatott be a tanyasi embereknek, po­tom négy és fél ezer forin­tért. Az együttes a Vígjáték­színpad névre hallgat. Játé­kukról így vélekednek: — Ocsmány giccs. amit csi­nálnak — mondja Kun Fe­renc. — De már nem tudtuk le­fújni. Szerződést kötöttek ve­lünk. Kétezer forintos ráfi­zetéssel számoltunk el. — toldja meg a főkönyvelő. — Sajnos a közönségnek tetszett — jegyzi meg valaki csöndben. Aztán az okok is tisztázódnak: a tíz kilométe­res körben élő tanyai embe­rek. — Nagyfenék, Sárgahá­za. Dohányos és a több tu­cat apró pont — szomjas a kultúrára. Nagy részükben vil­lany sincs. A kultúrát a két- három házanként járó újság jelenti. Egynapos késéssel. A szocialista kultúra leple alatt mindig akad vállalkozó szel’emfl pesii ,,bóvlibrigád'’, amely a tsz kulturális alapjá­ra spekulálva „megejti” a falusiak szívét. Tucatjával jönnek ilyen és hasonló kul­túraterjesztők, főként a ta­nyavilágba, kész kimutatá­sokkal a tsz-ek jövedelméről, évi kulturális alapjáról. Oly­kor el akarják számoltatni a tsz elnökét és főkönyvelőjét, — A táppénzre kiírtak, akik közben dolgoznak, jog­talanul veszik fel a táppénzt. Pálus Pál, a tiborszállási termelőszövetkezet elnöke mondta ezt a Szatmár-Beregi Tsz-ek Területi Szövetsége szociális bizottságának legu többi ülésén. Egyetértett vele valamennyi bizottsági tag. Miről is van szó? Nagy jelentőségű, hogy a mezőgazdasági dolgozók is részesülnek a betegbiztosí­tásban- De sajnos, nem ellen­őrizték, hogy a kiírtak a pi henésre. gyógyulásra adott időt valóban arra is hasz­nálják fel. S mindenüti akadnak, akik kihasználják az ellenőrzés hiányát. — Is­mertté vált olyan eset, hogy reggel 8 óra után megkapta az illető az injekciót, s egv óra múlva a háztájit kapál­ta. A másik beteg az erdőre ment fát irtani. Az ilyenek betegségük gyógyulását hát­ráltatják. Hosszabb ideig vonják ki magukat a közös hová tették a kulturális alap összegeit. — Sajnos ezek a kufárok legtöbbször valamilyen or­szágos, vagy megyei papírt, megbízólevelet is lobogtat­nak — mondja a párttitkár. Ha erélyesen lépünk fel, ak­kor szedik a sátorfát... Nem vesztek hát ki a kul­túra kalózai — állapítjuk meg közösen. De érthetetlen, hogy a megyei szerveink, miért hagyják őket szinte bántatlanul kalandorkodni!? Mérken a művelődés iránt érdeklődve az újságok, fo­lyóiratok számláit említik. Korompai László gépcsoport­vezető és Szalai János fő­kertész szerint ilyen nagy do­logidőben ezeknek van a leg­nagyobb keletjük. Magyar Mezőgazdaság, Szőlészet- Kertészet, Kertgazdaság, Tu­domány-technika. napi és he­tilapok. A brigádok is kézhez kapják a földeken. És van szép számmal táskarádió is. Irány a Hortobágy... — Ilyenkor sem szünetéi az éneklés — mondják. A megyeszerte ismert paraszt­kórus olyan Itt, mint egy nagy család. Klub és pódium. Közös kirándulások, dalost* lálkozók szépítik a nyári hétköznapokat. Apróság, mé gis figyelmet érdemel: az énekkari tagoknak, amikor a távoli szereplés idő, munka­egységkiesést jelentene — a tsz-ben jóváírják a munkát. Vagyis: nem éri anyagi hát­rány azokat, akik községük dalkultúráját ápolják és ter­jesztik a művészeti fesztivá­lokon. — Van itt egy fájó pont — említi Szalai János. Egy tal­ponálló van a községünkben csak. Nincs egy kulturált sa­rok, ahol főleg a fiatalok összejöhetnének. De az idén talán változik a helyzet: het­venezer forintról mondott le a falü lakossága. A földmű­vesszövetkezeti részjegyek után járt volna ez. De mi nem aprózzuk el, megszavaz­ta a falu, hogy épüljön belőle egv szép cukrászda... Vállalón a TT. Rákóczi Fe­renc Tsz-ben a tsz kulturális alaoia érdekelt bennünket. Mire használják? Lengyel Károly főagronómus őszintén válaszol: — Nem arra. amire kelle­ne. Külföldi és hazai kirándu­lások, turistautak, ünnepi rendezvények kiadásai apró „csatornákon” megy el. Most a hortobágyi lovasnapokra készülődnek. Ha nem szem­ellenzősen nézzük: közvetve ez is összefügg a kultúrával. Bővül a látókör. De ez még­sem az „igazi”... — Sajnos hiába veszünk színház vagy mozijegyet, nem munkából, jogtalanul veszik fel a táppénzt. A betegség senkinek sem kívánatos. Nem is a valóban gyógyulásra szükséges idő fi­zetését kifogásoljuk. De azt igen is joggal panaszolják a termelőszövetkezetekben, hogy felületes a betegellenőr­zés. S míg jogtalan pénzeket fizetnek így ki, nem tudják a szociális alapot a tényleges szükséglet szerint felhasznál ni. (Többek között az arra szoruló munkaképtelen öre­gek anyagi gondjainak foko­zottabb segítésére.) Mi lehet a megoldás? EJ lehet képzelni, hogy az SZTK betegéllenőrei látnák el ezt az ellenőrzést is. Szó lehet a községi betegápolók ilyen külön megbízatásáról- Eset­leg több termelőszövetkezet tartana ilyen alkalmazottat. A lényeg az. hogy senki se él­hessen vissza a betegbiztosí­tással — a mezőgazdaságban sem! Asztalos Bálint kerül gazdaja. Pedig ingyen adjuk. — folytatja Vállaji Já­nos főkönyvelő. Elég sok a tévé. majdnem minden har­madik házban van. Otthon­ülők az emberek... Ebben a tsz-ben nem az anyagiakon múlik, mint a többi faluban sem. Szívesen áldoznák könyvekre, kultúr- csoportokra, sportra. Inkább a helyes és célszerű önmű­velésre kellene megtanítani az embereket. De kik legye­nek azok, akik ezt vállalják? I\e kallódjon el a pénz! Három község helyzetképé bői nem akarunk általánosí­tani. De néhány tanulság mégis kínálkozik: sokat be szélünk, — helyesen — a különféle kulturális pénzek felhasználásáról. Ez fontos is. Ne kallódjon el egyetlen fillér sem. ami a kultúrára való. Mégis azt mondtuk: a gazda fontosabb. Legyen gaz­dája a kultúrának minden faluban, minden tsz-ben. S ilyennel nem találkoztunk! Nem festünk in-eális igényt, de megvalósíthatónak tartanánk jó néhány jövedel mezően gazdálkodó tsz-ünk- ben, hogy legalább félállás ban kultúrfelelőst alkalmaz zanak, Egy embertől, tudjuk, nem várhatók csodák. De gazda nélkül ötletszerű, fel­színes Páll Géza Bár a megyeszékhelyre na­ponta több ezer vásárló uta­zik a községekből, s a mind­inkább iparosodó város belső igényei is állandóan növe­kednek, Nyíregyháza ipar­cikkhálózata semmit sem ja­vult az elmúlt években. A hálózat elégtelensége nagy gátja a szakszerű, kulturált kereskedelemnek. Aruház a Jókai téren Több, mint egy esztendeje kezdődtek meg a tárgyalások arra vonatkozóan, hogy a földművesszövetkezeti keres­kedelem egy korszerű ötezer négyzetméteres Iparcikk áru­házát épít Nyíregyházán a Jókai téren. Az előkészületek biztatóak, a már működő Blú­za téri ABC-áruház és a Szarvas utcán épülő szövet­kezeti étterem és presszó is bizonyítja: szükség van egy egészséges verseny kibonta­kozására a nyíregyházi ke­reskedelemben. Az új ipar­cikkáruház az fmsz-ek tár­sulása nyomán jönne létre, s támogatást adna e célra a SZÖVOSZ is. A mintegy öt- venmilliós értékű építési, berendezési költség és áru­készlet azonban nagy öss2eg. Ebből eddig csak tizenegy- milliót sikerült előteremteni a MESZÖV-nek. A gondok megoldása azon­ban sürget A megyei pártbi­zottság sürgeti a probléma megoldását. A megyei tanács elnöke és elnökhelyettese többször tárgyaltak a Belke­reskedelmi M i n isztér, ummal és legutóbb Borsos László miniszterhelyettessel. Itt ve­tődött fel, hogy az elavult Centrum Áruház helyett újat kell építeni. Az ötezer négy­zetméteres új Centrum ugya­nis saját termeltetésű cik­keivel, bő választékával, szí­nes és kulturált nívójával méltó reprezentánsa lenne megyénk kereskedelmének. A tárgyalások jelenlegi stádiumában várják Nyíregy­házára a Centrum Áruházak igazgatóját. A megye keres­kedelmi illetékesei ugyanis javasolták, hogy új áruház építéséhez tízmillió forint­tal járulnak hozzá társulásos formában. Ezt az összeget idén és a jövő évben adnák a Centrumnak. A befektetett részesedésnek mintegy a fele már az indulás első évében visszatérülne a megyének. Amennyiben a megyei ta­nács pénteki ülése — amely a kereskedelem fejlesztését tárgyalja a többi között — jóváhagyja a tervet, már a jövő év tavaszén sor kerül­het az építkezés megkezdésé­re. 1972-ben pedig új helyre Miskolczi Pált, a tiszávas- vári Rákóczi Termelőszövet­kezet növénytermesztési bri­gádvezetőjét kérdeztük el­sőkent a fiatal szakemberek­ről: — Bármilyen magas- fokú és jó eredményű a diploma, minden a gyakorlatban dől el. Ehhez pedig az kell, hogy segítsük a fiatal szakembe­reket, Irigységből, presz- tizsféltésből könnyű mellőz­ni, átnézni egy fiatal szakem­beren. Am az élet ezt meg­bosszulja. A fiataloknak te­ret kell hagyni, hadd fut­hassák ki magukat. Mi leg­alábbis ezt tartjuk. Ezt mondhatjuk el Cuczor Ká­rolyról, aki végül is a szö­vetkezetünk elnöke lett, ez a helyzete nálunk az ifjú ker­tészmérnöknek, a volt gya­kornoknak. Onofer Sándor, a nagykál- lói Zöld Mező Termelőszö­vetkezet főkönyvelője: A bizalmatlanság, az indo­kolatlan lebecsülés semmi esetre sem vezethet jóra. Nem ok nélküli az, hogy sok fiatal agrárszakember nem a képesítésének megfelelő munkahelyet választja. Senki sem kerülheti el a kezdési időt. És ekkor kell segíteni, hogv meg is tartsuk a fiatal szakembert- Jó mód­szer erre már a tanulásnál adott ösztöndíj. Persze, nem­csak a közvetlen termelésben fontos a szakember. Legalább ugyanannyira az a számvi­telben. a könyvelésben. Mi Hétfőn és kedden Az Országos Takarékpénz­tár június 23-án és 24-én Bu­dapesten, a Münnich Ferenc utcai kultúrtermében rende­zi a II., a III. és a IV. Béke­kölcsön 1969. első félévi sor­solását. Hétfőn húzzák a II. Béke kölcsönt, 130 200 kötvényre 35,2 millió forintot. Kedden délelőtt először a 3. Békeköl­csön 570 350 kötvényére 77,1 költözne a Centrum Áruház. Ehhez viszont arra van szük­ség. hogy a városi tanács gyorsan és olcsón adjon terü­letet az áruháznak, s minden illetékes — a beruházó és a kivitelező — támogassa az új áruház ügyét. További tervek További terveket tárgyal­nak a közeljövőben az riet 4- kesek a hálózatbővítés e. Nagy lehetőségek vannak a földművesszövetkezeti és a tanácsi kereskedelem fej­lesztésére. Nagy az igény Pú­déul Nyíregyházán egy Ott­hon Áruház, egy vas-müszakl áruház, egy gyermekáruhiz létesítésére. Dolgoznak a ke- reskedelem vezetői egy olyan terven is, amelyben termelő- szövetkezetek és nyíregyházi üzemek társulásával létesí'e- nek üzletházakat Nyíregyhá­zán, Ezekhez a kezdemény e- zésekhez segít az új javaslat: a megyei tanács mintegy tíz­milliós kereskedelem fejlesz'é- si alapot létesít. Ebből az összegből segíti a Nyíregvhá- za hálózatbővítésében jelen­tékeny munkát végző válla­latokat a jövőben. fkonka) tizen végzünk ilyen munkát Közölünk hárman mérlegké­pes, heten képesített könyve­lői bizonyítvánnyal rendelke­zünk. Nincs is baj az admi­nisztrációval, naprakészek vagyunk a termeléssel, a kül­ső kapcsolatok intézésével. Hornyák Béla, a nyírder- zsi Uj Erő Termelőszövetke­zet elnöke: — Tapasztalatom szerint az igyekezet megvan a fiata­lokban. Sőt, azt is tudomásul veszik, hogv a munka a nagy­üzemi mezőgazdaságban nem minden esetben reggel 8 óra­kor kezdődik. Nálunk, ha a helvzet úgy hozza, hajnali háromkor, négykor már dol- gazik Tóth János agrármér- nök-főagronómus. Mészáros András felső-, Návai Tibor középfokú technikus. Fiatal szakemberként, kerültek hoz­zánk. Nem máról holnapra akartuk velük elintéztetni a problémákat. Közösen ta­nácskozunk és szervezünk ma ts sok esetben­Természetesen nagyon fon­tos a jó kereset, a személyi gondok rendezése. Ez kell a nyugodt munkájukhoz. Kor­szerűen szervezni, intézkedni csak az tudhat, akinek meg­van a felkészültsége. Ezt hozzák a fiatal szakemberek. Azért nem teszik rosszul és nem veszítenek azzal tekin­télyükön, ha meghallgatják, sőt kérik az idősebb, tapasz­talt tagok véleményét. (a.) békekölcsön.sorsolás millió forintot, majd a IV. Békekölcsön 349 500 kötvé­nyére 47,3 millió forintot sor­solnak ki. A kétnapos húzáson a három békekölcsönből össze­sén több mint egymillió köt­vényre 159,6 millió forint jut nyeremény és törlesztés for­májában. A kisorsolt kötvé­nyek beváltása július 7-én kezdődik. Bírálatunk nyomán Egy félreértett ügy és tanulságai Lapunk május 7-i számában megírtuk, hogy egyes tanácsi ügyintézők félreértésből, vagy ridegségből feleslegesen kül­dözgetik az ügyfeleket. Vencsellöí példát is említettünk, amely szerint egy idős asszonyt Nyíregyházára küldtek, hogy férje közgyógyszerellátásra jogosító igazolványához adatokat sze­rezzen be, holott ezt helyben is elintézhették volna. A cikkre a napokban kaptunk választ dr. Csatáry ven- csellői vb-titkártól. Mint levele végén írja: „Kérjük, vagy ha úgy tetszik, követeljük, hogy az említett cikket a valóságnak megfelelően helyesbítsék és a mi rehabilitációnknak legalább olyan nyilvánosságot adjanak, mint alap nélküli elmaraszta­lásunknak. ..” Elmondja, hogy a vencsellöí tanácsról senki sem küldte Nyíregyházára az ügyfelet. „Csupán a körülmények tisztázása céljából adatokat kértünk be, s az ügyfél az adatok behozata­la helyett a nyíregyházi utat választotta...” Később már sze­mélyes vádaskodásig fajul a levél hangja: „Itt tesszük fel Kopka úrnak a kérdést, hogy vajon ő megdolgozik-e a fize­téséért... ?” Csatáry levelének hangneme — gondoljuk a fenti mondat­ból is világos — nem felel meg a szocialista érintkezési mód­nak, s nem tekinthető bírálatunkra érdembeni válasznak. Mégis úgy érezzük, szólni kell az ügy kapcsán. Cikkünk szerzője megkapta a megyei tanács vb. szervezési és gazdasági osztá­lya illetékesétől a jegyzőkönyvet. Ebből kitűnt, hogy 1969 ja­nuár 16-án megjelent a Vencsellöí Községi Tanács VB elnö­kénél Aranyt Miklósné, Táncsics utca 7. szám alatti lakos. Kérte, hogy hetvenkét éves férje — aki 1966-tól kapja a köz­gyógyszerellátásra jogosító igazolványt — számára ezt 1969-re hosszabbítsák meg. A vb. elnöke a hatvankilenc éves tsz-já- radékos asszonnyal közölte, hogy csak akkor, ha Aranyi néni írást visz Nyíregyházáról, a KlOSZ-tól. Aranyi néni ekkor utazott be Nyíregyházára. Felkereste a KIOSZ-t, ahol eluta­sították. A járási tanács sem adott ilyen iratot, mert a köz­gyógyszerellátásra a jogosultság elbírálása tizenegy éve a köz­ségi tanács vb. hatáskörébe tartozik. Ezek után fordult Aranyi Miklósné a megyei tanács tá­jékoztató irodájához, ahol az esetről jegyzőkönyvet vettek fel. Ennek egy példányát azzal küldték Vencsellő tanácsához, hogy „az ügyben hozzanak döntést, jogorvoslatot biztosítsanak és erről a kérelmezőt értesítsék...” A jegyzőkönyvben foglaltakat négy hónap eltelte után sem kifogásolták a Vencsellöí Községi Tanácstól, tehát az a tényeknek megfelel. Az eljárási törvény 14. szakasza első bekezdése kimondja, hogy a szóbeli előterjesztett kérelemről jegyzőkönyvet kell ké­szíteni. Vencsellőn ezt figyelmen kívül hagyták. E törvény 17. szakasza kötelezel a tanácsi ügyintézést, hogy „az államigazga­tási szerv a határozathozatal előtt a tényállást hivatalból kö­teles tisztázni”. (Ezt három éve már megtették!) A 24. sza­kasz 3. bekezdés ezt mondja: „Az államigazgatási szerv a tényállás megállapításához adatokat, okiratokat, iratokat más állami szervtől is beszerezhet, ha arra szükség van...” Aranyi Miklósné* esetében ezt is elmulasztották. S elfelejtették azt is, hogy az 1/1958. (III. 23) Eü. M. sz. rendelet és a 15/1958. Eü Közi. 7. sz. Eü. M. sz. utasítás szerint a közgyógyszerellátásra jogosultság megállapítását a községi tanács vb. szakigazgatá­si szervei hatáskörébe utalja. Érthetetlen, miért nem került erre móst sor. így született a kifogásolt cikk, majd Csatáry vb-titkár válasza, amelyből kiderül, hogy az ügyintézés témája sajná­latosan időszerű. Sokat kell még tenni, hogy a dolgozó embe­rek, az egyszerű állampolgárok érdekeit megfelelően képvi­seljék mindenütt. Beszéljenek velük normális hangon, intéz­zék ügyüket gyorsan és bürokráciamentesen. Ebből az esetből is le kell vonni ezt a tanulságot. MEGJEGYZÉS: — ■ 1 ■ ■ ■— ........— i Jogtalan pénz Mi a véleménye? A fiatal szakemberekről főbb, mint egymillió kötvényre 159,6 millió forint

Next

/
Thumbnails
Contents