Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-21 / 141. szám
um június 21. imUT-WAeYARORS^AO i. ©Mái Gazdasági jegyzetek @ Ipari tanulók A Nyíregyházi Cipőgyár a tervezett hetven helyett harminc tanulót iskoláz be az új tanévben. Hasonló — az ipari tanulók számának csökkentésére irányuló — tendencia fedezhető föl több ipari vállalatnál is. Mi lehet ennek az oka ? A cipőgyárban kiszámolták, hogy a jelenlegi 161 tanulójuk évente 1,3 millió forintba kerül. (A számítás realitását bizonyítja egy másik adat is: az UNIVERSIL-nél egy-egy tanuló évente 12,5 ezer forinttal növeli a költségeket.) Bár ez a költség tavaly is csökkentette a vállalat eredményességét, nem számított különösebben, mert árkiegészítést, dotációt kaptak. Az idén azonban a dotáció megszűnt. A tanulók iskoláztatása ezentúl a vállalat termékeinek önköltségét növeli, tehát a magas költséggel hátrányos helyzetbe kerülhet a piacon: a vásárlók nem nagyon szeretik az indokolatlanul drágább holmit. Növeli ezt a gondot még az az évek óta érezhető irányzat is, hogy a cipőiparral foglalkozó cégek között elég nagy a dolgozók fluktuációja. Magyarán egyes vezetők nagy rutinra tettek szert a különböző „driblis játékoscsábításban”. Az egyik vállalat súlyos összegekkel kitanítja a tanulót, és a' friss szakmunkást — egy-két forinttal magasabb órabért ígérve — elviszi valaki. Ezek tehát a tények és a tapasztalható jelenségek. A tanulók létszámának csökkentésében azonban mindezek csak szerepet játszanak, a fő indok nem ez. Különös és furcsa helyzet alakult ki a szakmunkástanulók iskoláztatási költségeinek viselésében. A jelenlegi rendelkezések szerint a minisztériumi ipar támogatást, a „maszek" kisiparos különböző kedvezményeket kap. A közbenső réteg? A tanácsi ipar és a ktsz-ek? Azok nem kapnak semmit. Azok tartsák, tanítsák tanulóikat az egyébként is végtelenségig terhelt önköltségük terhére. Ráadásul ezek a vállalatok nem is a legkorszerűbbek az országban, termelési költségeik is magasak, különösen a minisztériumi iparhoz képest. # Kapacitás Az EPSZER a napokban kapja meg a megyei tanács támogatását. 2.4 millió forintot forgóalap feltöltésre, 5,2 milliót pedig gépek vásárlására fordítanak. Nagyon sok új gép kellene az EPSZER-nek. A pénzből vásárolnak — sok mérlegelés és fontolgatás után — rakodógépeket, bulldózert, három parkettacsiszolót, habarcske- verőket, köszörűt, csapológépet az asztalosműhelybe... De nagyon kellene néhány felvonó is és daru, daru! Nézegettek darut is. Ami megfelelne, jó és elég erős — az 2,3 millió. Nagyon sok, elvinné a fejlesztésre fordítható pénz felét. De már az itt felsoroltak is jelzik, mennyi munkát köny- nyit meg a sok gép a vállalatnál. Bár a gépi munka még nem minden munkafolyamat esetében olcsóbb a kézinél, nyilvánvaló, hogy ez a fejlődés útja. Mert lehet olyan is, hogy néhány — különösen nagy testi erőt igénylő — feladatot a^olgozók nem hajlandók kézzel elvégezni. Másrészt pedig aP építőiparban lejátszódó technológiai forradalom kényszeríti a vállalatot a fejlődésre. A tanácsi támogatást egyrészt ez indokolta, de még súlyosabban jött számításba az a kapacitáshiány, ami az utóbbi években országszerte-csökkenti építési lehetőségeinket. Nagyobb az igény, mint amennyit építő vállalataink el tudnak végezni. Nemrég az EPSZER dolgozói tanulmánytervet dolgoztak ki arra, hogy mennyi beruházás lenne szükséges, ha két-három év alatt meg akarnák kétszerezni kapacitásukat. A tanulmány végeredménye 14 millió volt, ennyi pénzt azonban a megyei tanács sem tudott juttatni a vállalatnak. Mit ér hát a 7,6 millió? A vállalati vezetők szerint nagyon sokat. Bár a gépek piacán kicsi a felhozatal, s a szállítási határidők távoliak — a most megrendelt gépek legfeljebb jövőre állhatnak munkába — már 1970-ben számolni lehet 25 milliós kapacitásnövekedéssel. Könnyen kiszámítható, hány iskolát, gyógyszer- tárat, orvosi rendelőt, társasházat jelent ez az összeg! Es megalapozza egy további fejlődés lehetőségét. Biztonságosabbá válik a vállalat termelése, kevesebb lesz a „majd-valahogy-megoldjuk!” vállalás, nyugodtabb, termelékenyebb a munka. Ez pedig az építések minőségében mutathat számottevő javulást. Kun István # Lélekjelenlét Nehéz helyzetbe hozta nemrég a megrendelő nagykereskedelem a Mátészalkán lévő Szatmárvidéki Faipari Vállalatot. Derült égből villámcsapás: egyszerűen bejelentette, hogy forgóeszköz nehézségei miatt lemondja mintegy 3 milliós megrendelését. Mátészalkán nem estek pánikba. Termékeikből — melyek látszólag a nyakukon máradtak — amolyan házibemutatót rendeztek, meghívókat küldtek szét a kiskereskedelem, a földművesszövetkezetek illetékeseihez. Kiderült, hogy a piacnak szüksége van a mátészalkaiak termékére, melynek utolsó darabja is kívül juthat — a nagykereskedelem teljes kikapcsolásával — a gyárkapun. A sikeres akció fellelkesítette a szálkái bútorgyár vezetőit: nyomban külön kereskedelmi „főnököt” neveztek ki, s megkezdték az előkészületeket, a munkálatokat Mátészalkán egy állandó kiállítóterem létre hozására, ahol a szemlélődés után közvetlenül vásárolhatnak is a betérők A jó példa ragadós: úgy hírlik, a kis- várdai testvérvállalat is hamarosan megrencl /:i a „háztáji” termékbemutatót és élni fog a közvetlen értékesítés előnyeivel. Azért szükséges minderről a nyilvánosság előtt szólni, mert az utóbbi időben elég gyakran keletkeznek „dugók” a nagykereskedelmi vállalatoknál, eladatlan termékek okoznak náluk forgóeszközhiányt Ezért vagy lemondják a megrendeléseket, vagy egyáltalán nem rendelnek, — „jobb esetben” pedig arra vállalkoznak, hogy bizományi úton értékesítik a vállalatok termékeit. (Ez utóbbi annyit jelent, hogy az értékesítés forgóeszköz-szükséglete is a termelő vállalatra nehezedik.) Élő probléma ez, hiszen a bútoriparon kívül már ebben az évben megyénk cipő-, valamint textiliparában is szembe kellett nézniük az igazgatóknak, a termelő kollektíváknak ilyen meglepetésekkel. Angyal Sándor Mire költik a közösség pénzét Vasmegy eren? Modern egészségügyi kombinát — Villany mindenütt Két buszváró — Tartalékolás a gyermekekért Hogyan gazdálkodnak Vas- megyer községben a köz pénzével, mire költik a fejlesztési alapot? Évek átlagában kilencvenötezer forintot fizet a lakosság a tanács fejlesztési számlájára. Ehhez jön tíz-tizenöt- ezer forint házhelyértékesítések után. Mikó József tanácselnök mondja: az utóbbi 5 évben két és fél kilométer hosszan villanyhálózat-bővítést végeztek. Villany nélküli utca nincs ez idő szerint. Három mélyfúrású, bővizű kút az előző „sekélyek” helyett. Egészségügyi központi épület orvosi, védőnői rendelővel, orvosi és védőnői lakással. Négyéves tartalékolás eredményeként. Türelmetlen sürgetést elégít ki a két buszváró megépítése is. Nem várathatott tovább a kultúrház tatarozása, ami helyet ad a mozielöadásoknak és a községi Emberek, embertársaim, a szívem csordultig, hadd mondjam el örömöm: vörös bort ittam, szekszárdi kadart — rák ellen. Legjobb tudásom szerint én cs hazám fiai már majdnem minden ügyben ittunk. Tegnap még, ha valaki megkérdez, gondolkodás nélkül mondtam volna: már minden ügyben. Ma rájöttem, hogy mégsem. Eddig a következőkről tudtam: születés, halál, dicséret, letolás, vadászat, horgászat, borverseny, esküvő, szóval öröm és bú. A felsorolás, persze, egy kissé hevenyészett. De azt még senki sem vallotta be soha, hogy szereti az italt. Igaz, az ivásnak külön lélektana van — mondhatnám úgyis állattana, de miért sértegessem embertársaimat és főleg magam — a szégyenlős lélektana ez. Egyébként, hogy legbelül az ivó ember bűnnek tartja az ivást, erre bizonyíték, hogy két ivócimbora rendszerint részeg disznónak „lépteti elő’’ egymást, ha erre alkalom adódik. Szóval kell az ürügy, az ok, mert az menti a helyzekönyvtárnak is. örültek a fiatalok a sportfelszerelés vásárlásának. Mint ahogy az úttörőket sem hagyta érdektelenül: hozzájárul-e községük tanácsa is a közös raka- mazi tábor megépítésének költségeihez? önkéntes társadalmi munkával segít a lakosság. Hasonlóan a Micsurin Termelő szövetkezet, ahonnan a lehetőségek szerint anyagi „toldás” is érkezik. Majdnem harmincezer forintba került a két buszváró. De kellett még vagy ötezer forint értékű kiegészítő munka. Elvégezte a lakosság. Mint ahogy ott volt az egészségügyi központi ház megépítésénél. Ősszel és tavasszal töltik, rendezik a köveséit nélküli utcákat. Rendben tartják általában a vízlevezető árkokat. A termelőszövetkezet rendszerint ingyen fuvart ad a tét és az embert, bár, valljuk be, nem jobban, mint a struccot a homok. Éppen ezért ezekre a dolgokra már oda sem figyel', legfeljebb, lelkében egy kis öncinizmussal, mosolyog. Ma mégis felfigyeltem. Sorsom komoly, tudományos rangú emberekkel hozott össze. Ahogy nálunk illik, a külpolitikáról egyenesen a nőkre tértünk át. Közben, figyeltem. a komoly férfiszemek megpihentek Zsuzsika szép barnára sült nyakán, sőt. egy elszántabb vállalkozó szempár a ruhakivágás mögé próbált furíkodni. Szemérmetlen — gondoltam, de később megértettem, hogy igaza van. Mindannyian egy provokáció áldozatai voltunk. Zsuzsika bort szolgált fel a társaságnak, az asztal közepén ülők még a laoszi helyzetnél a Rizseskö- csögbe ragadva ültek, mi már a lelki magasságok felé szárnyaltunk. község érdekében történő dolgok megvalósításához. Máskor tulajdonát képező helyet enged át közlétesítmények céljára, díjtalanul. Ezt tette az egészségügyi ház esetében. A kemecsei körzeti mentőállomás megépítéséhez húszezer forintot adott a tanács, amit a tsz saját kasszájából megtoldott még tízezerrel. A község mindenekelőtt a saját erejében bízik és arra alapoz. S a kérdőjel a negyedik ötéves terv: mi és hogyan legyen tovább? Az már biztos, hogy mióta lekerült a napirendről a leg- megerőltetőbb kiadás (az egészségügyi kombinát megépítése), újabb tartalékolás kezdődött. Célja: ötven fős állandó napköziotthonos óvoda. Kilencszázezer forint körül kell rá. Fele már együtt van. Hozzá lehet számítani a termelőszövetkezetKüszöbön a nyár legnagyobb és legnehezebb munkája: a kenyérgabona gyors betakarítása, elhelyezése. Erről váltottam néhány szót Czine Ferenccel, a pátrohai Zöld Mező Termelőszövetkezet elnökével. — Akár holnap is kezdhetnénk, olyan a felkészülésünk. — Hogyan és mivel? — Van négy kombájnunk. Három új meg egy régebbi. Olyan vezetőkkel, mint Dan- kó Ferenc, Szabó Lajos... Korábban is versenyeket nyertek. Minden kombájnunkhoz két hozzáértő ember van. Váltott műszakban dolgoznak. Gondoskodunk róla, hogy a nyári hőségben jó üdítő italokat kapjanak. Meleg, kiadós ebédjük otthonról lesz. Nem kis hajtóerőnek számít részükre a holdan- kénti öt kiló prémiumgabona. Ezerhatszáz hold az ösz- szes aratnivalónk. — Egyéb gépesítettség? — Olyan gépünk is van, mellyel óránként kétszáz mázsa magot tisztíthatunk meg. Két szalmabálázónk kipróbálva, cséplőgépeink kijavítva. Huszonnyolc pótkocsin szállíthatjuk a terményt. Nem igen érhet bennünket meglepetés. — Milyen a saját magtáruk? Amikor a vörös borhoz értünk, azt mondja az egyik borászati professzor: — Kérem a tisztelt vendégeket, hogy ezt fogyasszák szeretettel. A tudományos kutatás már megállapította, hogy a szekszárdi kadar, jó hatással van a rákmegbetegedés ellen. —No, no gyerekek! Itt valami nagyszerű dolog született, aminek mi is tanúi lehetünk. Valaki egészen magas szinten továbbfejlesztette az ivók nemzetközi ürügyelméletéi. E hir, állítom, percek alatt bejárja a világot és egyszerre 2790 nyelven, 200 millió részeg ezt mondja a feleségének: — Ne haragudj kisfiam, mindez rákügyben történt. Ugye érted? Mire ezt végiggondoltam, nemzeti büszkeségem jócskán felágaskodott. Hiába, mi magyarok immáron évszázadok óta minden témában létől is százötvenezret, meg a fuvar végzését. (A leendő óvodában közvetlen érdeket lát a tsz, sok nőtagja van* akik gyermekük napi gondja nélkül többet dolgozhatnak a közösben.) S az óvoda építését még az idén megkezdik. Üj postahelyiség építéséhez a tanács mintegy tízezer forint értékben telekhelyet adott át, a fejlesztési alap terhére. Két év múlva kezdenek hozzá egy régi, használaton kívüli raktár felújításához, átalakításához. A KISZ, az MHSZ és az önkéntes tűzoltók részére külön- külön klubszobát alakítanak itt ki. Megtoldják az épületet tűzoltószertári épülettel. Fásítják a lőtér környékét. Háromezer méter betonjárda készül. Feljavítanak két mélyfúrású kutat. (asztalos) — Kielégítő. Az is megkapta az előkészítést. Kitakarítottuk, fertőtlenítettük. — Valamilyen más mezei munka nem fogja-e hátráltatni az aratást? — Előreláthatólag ilyen nem jöhet számításba. Kapásaink rendben. Gyönyörűen tiszták a földjeink. Van két tábla cukorrépánk, nem hiszem, hogy akad párja a megyében... A takarmányok első kaszálásának begyűjtése jó helyzetben van. S ha aratásig, vagy közben kell is újra kaszálni, egyáltalán nem befolyásolhatja az aratás ütemét. — Mikor kezdenek? — Nálunk úgy mutatkozik, hogy június utolsó hetében, vagy július elején lehet kezdeni. — Terméskilátások? — örvendetesen jók. Búzából meglesz a tizenkilenc- húsz mázsa átlagunk. A tavalyi tíz mázsával szemben. Rozsból is bőségesebb lesz legalább három mázsával az idei hozam holdanként. De talán eleget mond az, hogy eredetileg hatvan vagon kenyérgabona értékesítésére kötöttünk szerződést, ezt most újabb harminc vagonnal emeltük meg A. B, rakjuk a világ tudományos asztalára a magunk obulu- sát. Hogy a feleségekkel mi lesz? Az már nem a mi dolgunk. Ez egy másik téma. Talán valaholi, egy másik ország tudományos kis összejövetelén, egy tósztnál valaki néhány keresetlen szóval a miénkhez hasonló nagy dolgot mond majd. Mi csak erre vállalkoztunk. Miért vegyük el mások kenyerét? Helye van ennél> a nagy asztalnál minden nemzetnek, kicsinek és nagynak egyaránt. Én, a helyzet komolyságához illően, a tőlem megszokott határozottsággal és szerénységgel meghatödottsá- gomban mindössze ennyit mondtam: — Hajrá, abcúgoljuk a rákbetegséget. — És csillogó szemem Zsuzsikáról a tudós férfiúra emeltem. Egy konzekvenciát mégis levonnék. A fenti eset arra figyelmeztet: legyünk szerények és optimisták. Ürügyeink épp oly végtelenek, mint maga a bortermő természet. (sóhaj BEVETÉSRE KÉSZ. A Fehérgyarmati Állami Gazdaság tíz kombájnt javított fel az aratásra. Elek Emil felvétele Abcúgoljuk a rákot „Nem érhet bennünket meglepetéss* Aratás előtt Pátrohán