Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-20 / 140. szám
'rím. Jfinlus 29. *áIiat-MXÖYARORS2:A<9 9. óidat Ez nem lehet igaz... A Nyíregyházi Gépjavító Vállalat szerszámgépfeiújító csarnoka. Hammel József felvételi A világhírnév kovácsoló! Munkások között a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál A C1PÖKERESKEDELEM egyik illetékese nemrégen — reklamációkra válaszolva — óva intette a fogyasztót, nehogy az üzletekben vásárolt bizonyos típusú cipőket utcai használatra fogják, mondván, ezek nem arra készültek, hogy — járjunk benne.. i! Az ember azon gondolkozott, hogy mikor nem figyelt a világ alakulására, amely a cipők szerepét ennyire megváltoztatta. A helyzet — és a nyilatkozat — abszurd volta természetesen arra is felhívta a figyelmet, hogy a cipőiparban és kereskedelemben valami alapvetően nincs rendben, valahol botrány készül. A hétköznapok világában persze nem arra vagyunk elkészülve, hogy abszurdumokkal találkozzunk, sőt ellenkezőleg, a köztudatban az él, hogy itt a praktikum, a célszerűség, a realitás dominál. A fenti példa azonban az olvasónak azt is eszébe juttatja, hogy az ilyen abszurd eset sajnos, mégsem egyedülálló. Saját személyi, egyéni tapasztalatainkon túl a napilapok hasábjain is sűrűn olvashatónk olyan eseteket, amelyekre sokszor mondjuk: ez egyszerűen nem lehet igaz! Csak a közelmúltból idézünk; új házak falai repedeznek; a minisztérium nem veszi át az új útszakaszt az építővállalattól, mert használhatatlan, kockázatos rajta megindítani a közlekedést; márkás termékek gyártása akadozik, mert filléres alkotóelemeit nem szállítja a kooperáló gyár: a jó búzából és jó lisztből gyenge minőségű kenyeret készít a sütőipar; vagy, hogy visszatérjünk az eredeti példához, fizetésképtelen lett a eipőnagykereskedelmí vállalat, mert az általa rendelt cipőket a kiskereskedelem nem vásárolta. így bevételei megcsappantak, a gyárak pedig több hitelt nem adtak a ci- pőnagykereskedelemnek. ITT ÁLLJUNK MEG egy pillanatra. Mert ha ilyen esetek — szerencsére — csak ritkán fordulnak is elő, Sárgaháza. Nem sokat mond az idegennek ez a nem éppen kellemes hangulatú sző. Maga az alig száznyolcvan lelkes tanya nincs is a térképen. Teremhez tartozik. A Károlyi-grófok uradalmát alkotta rég a vidék. Az öregek szerint a kastély sárga színe miatt nevezték Sárgaházának. A történelem rég eltűntette a sárga házat, tégláiból apró családi fészket raktak maguknak az egykori cselédek. De a név maradt. Forgó Gyuláné tanítónő augusztusban lesz két éve, hogy itt él családjával. Kiskunhalasról jöttek. Az egyszerű nevelői lakásban egyszerű bútorok. Könyvek, füzetek, az egyik polcon gyógyszerek, egy dobozban diavetítő. És sok-sok buzsáki, halasi, Tisza menti hímzés, kendők, abroszok. Receptek. S mindnek jut szerep egytől egyig... — Ezek a saját könyveink. Jókai, Móricz és mai írók, költők — mutat a kombinált- szekrény vitrines részére a tanítónő. — De a tanyáé is. Régebben megszűntették a letéti könyvtárat, de az emberek szeretik a könyvet... Forgóné nem féltette a szép kötésű könyveket, szívesen kölcsönadta. A sárgaháziak pedig papírba hajtogatva hozták vissza. Mindig minden könyvet. És a tanyai emberek beszoktak a tanítónő házába. Hamar megérezték, nem olyan tanító jött közéjük, aki a küszöbön vált szót velük és nem szívesen engedi mégis van az ilyen helyzetben valami, ami általánosságban elgondolkoztat és. figyelmeztet. Mi lehet az oka annak, ha egy nagykereskedelmi vállalat ilyen helyzetbe kerül? Nyilván a hozzáértéssel van baj, amely az adott lehetőségeket ki tudná használni, figyelembe vévé a fogyasztók igényeit. Tehát olyan egyéni adottságok hiányoznak, amelyek éppúgy nélkülözhetetlenek a kereskedelmi szakmában, mint bárhol másutt, ahol sikeresen akarják teljesíteni a feladatokat. Azaz: bizonyos poszton olyan ember, vagy olyan emberek találhatók, akik egyénileg, személyileg, alkalmatlanságuk vagy képzetlenségük folytán akadályozzák a korszerű, a fogyasztók igényeinek megfelelő termelés és kereskedelem kialakulását. És itt már elmondhatjuk, hogy ez sajnos, nem cipőkereskedelmi specialitás. S ha nem is ilyen mértékben, de sűrűn találkozhatunk olyan esetekkel, ahol nem „az objektív” nehézségek, hanem a személyi alkalmatlanság keseríti meg a fogyasztók életét. És hogy ennek ellenére az alkalmatlanok ideig-óráig mégis maradhatnak ott, ahol va.tnak, annak talán az is oka, hogy lassan-lassan hozzászoktunk az ilyen abszurdumokhoz, tudomásul vesszük azokat, es beletörődünk, mintha ez lenne a természetes. PERSZE EZ IS ABSZUR DUM. Mert az eddig elmondottakból is világos, hogy az abszurdumok nem maguktól születnek, nem természeti jelenségek, nem is elemi csapások, hanem az ember a szülőjük. Az abszurdumok emberi tulajdonságok következményei, lustaság, felelőtlenség, ostobaság húzódik meg mögöttük. Ha megszüntetnék az ilyen szubjektív okokat, amelyek általában az abszurdumokat szülik, a lehetetlen helyzet azonnal, szinte minden külső beavatkozás nélkül talpra állna, követné saját, józan logikáját, és megoldódna például egy olyan áthidalhatatlannak tűnő probléma. be őket És jöttek, jönnek, amikor csak tudnak. Olyankor is, amikor baj van. — A múltkor rohantak hozzám, tanító néni tessék segíteni, üveget nyelt a gyerek — folytatja Forgóné. Egy tájban igen rossz kenyeret kapott a tanya. A tanítónőhöz fordultak az emberek. A tanítónő elég nehéz állapotokat talált az iskolában. Minden erejét a betűvetésre kellett fordítani. Még a harmadik osztályosoknál is előfordult, hogy felcserélték a betűket. Ezért egész nyáron korrepetálta a tanyai gyerekeket, hogy az ötödik osztályban, a teremi iskolában ne kelljen hátul kullogniuk. Nem is hoztak szégyent a tanítónőre. Az új elsősök is szépen haladnak. Saját készítésű szemléltető eszközök húzódnak a szekrényben. — Nem kapok lécet, hogy kifüggeszthessem őket — jegyzi meg csendesen Forgóné. Van egy saját diavetítőjük is, több tucat filmmel. Szívesen vetítenének a gyerekeknek, a felnőtteknek, de agregátor nélkül nem lehet. Villany, telefon kellene. És egyáltalán több törődés a tanya életével. A tanítónő komolyan veszi a gondokat, és segíteni akar. Nem akarja elvenni senki hivatalát, jogkörét, de amivel hozzáfordulnak, amit jogosnak érez; zörget. hogy májusban ne maradjon éttermek és szórakozóhelyek nélkül a Balaton, mert a vendéglátóipar számára nem- kívánatos gyorsasággal érkezett a nyár. Vannak a hétköznapi életben olyan abszurdumok is, amelyek függetlenek a forinttól. A kalauz, a tisztviselő, a pincér udvariassága — közhely leírni — egy fillérbe sem kerül, mégis, lépten-nyomon találkozunk mogorvaságukkal, mintha nem is ugyanannak a városnak, ugyanannak a társadalomnak lennének tagjai. Mintha a kalauznak soha nem lenne hivatalos ügye a tisztviselővel, a tisztviselőnek a pincérrel... és a sort hosszan lehetne folytatni. Mert az ilyen jelenségek azt is tükrözik, mintha hordozóikra a szocialista együttélés szabályai nem vonatkoznának, hanem mindig csak a másikra. És ez azért baj, nagy baj, mert az egyik abszurdum hatására a másik is jogot követel magának. Tehát érdemes gondolkozni azon, hogy az abszurdumnak is megvan a maga logikája, és következményeiben a közéleti visszhangja, mert az emberekben keserűséget és presszimizmust, a tehetetlenség érzését váltja ki. A hétköznapi abszurdumok ezért tűrhetetlenek, ezért — abszurdumok. .. MINT A PÉLDÁKBÓL is kitűnik, nem a lehetetlent kérjük számon. Már csak azért sem, mert a lehetetlen kívánság is az abszurdumok világába tartozik. Másik szélsősége ez az olyan gondolkozásnak — vagy talán éppen a gondolkozás hiányának — amely nem számol józanul az adott helyzet realitásával és azt szeretné, ha minden mást félretolva csak az valósulna meg, amire neki éppen szüksége van. Persze, léteznek olyan problémáink is, amelyeket a legjobb szándékkal sem tudunk e pillanatban ideálisan megoldani úgy, ahogy szeretnénk. De az abszurdumokba mégsem szabad beletörődnünk. K. I. __Ji—l'.TL, ....... .^=== — Sajnos, nem mindenki érti meg. A hátam mögött előfordul, hogy megbántanak. Nem az egyszerű tanyai emberek! Szeretnék itt ünnepélyt, kultúrműsort, és azt mondják, ez széthúzás. Aki művelődni akar, menjen be a községbe... Nem olyan fajta, hogy elkeseredjék. Különben nem fogott volna hozzá tizenhat felnőttel — köztük több ingázóval. akik távol dolgoznak —. négy petróleumlámpa mellett a tanteremben tanulni. S a tizenhat sárgaházi eredményesen vizsgázott az általános iskola V—VIII osztályából. A hármas évfordulón veteránokat hívtak meg az iskolába. Szép élmény volt! A tanítónő alakította meg a vöröskeresztes csoportot is, hogy kevesebb legyen a nyári baleset, s több a tiszta udvar, rendes ház. Főzni is tanítja a tanyai asz- szonyokat. Hogy egészségesebb táplálkozásra szokjanak a családok, és ne. csak a nagymama ételeit főzzék, és úgy. ahogv a régi falusi konyha megkö'ánta. — Most a subaszőnyeg-We- szités a tervem. Ha a tsz segítene, én vállalnám a kézi- munkatanfolyamot. Az asszonyok pénzt is kereshetnének vele. A halasi, buzsáki, Tisza menti kendők, abroszok első példányai itt készülnek a te ni tói szobájáén, Asszony kórA „gyár” slágere, a munkások legújabb kedvence az UNIFRUCT—SZUPER gyümölcsosztályozó. Világszínvonalon álló okos masina. Újságolják, hogy még paradicsom és narancs osztályozására is alkalmas. Benne van a munkások. technikusok, mérnökök szíve-lelke, minden tehetsége. Ezüst érmet nyert az ipari vásáron. Bemutatták Novi- szádon. elismerést vívott ki a pozsonyi vásárban, ott volt a BNV-n. s a Molnár-brigád most szerel kettőt. Moszkvába viszi el hírnevüket. Nemzetközi kiállításon mutatják be. Nagy az érdeklődés e gép iránt. „Nemzetközi“ gépsornál 860 alkatrészét itt gyártják a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál Nyíregyházán. Kik ezek az emberek? A forgácsoló és fogazóben. Még nem tudják leolvasni a mintát, meg kell mutatni az első tüvarrást. Komót- fiába kerülnek a régi falvédők, a „Jaj, de csúszik ez a banánhéj” és hasonló szövegű társaik, hogy átadják a helyüket a népművészet egyszerű remekeinek, melyek ügyes asszonykezek nyomán születnek. Mert él a tanyai népben is a szép iránti érzék. — Most már olvasni is többet fogunk — folytatja a tanítónő. Ismét lesz letéti könyvtárunk, már 160 könyvet kaptunk is a megyei könyvtártól. Váci Mihályt szeretnénk meghívni egyszer. Már egy tanyanapra akartuk, készültünk is versekkel, de az a tanyanap akkor elmaradt... A sárgaházi tanítónőnek az idén sincs vakáció. Jönnek a gyerekek, a felnőttek. Beteghez hívják, az idős mezőőr megkéri, segítsen kitölteni az ellenőrzési naplót. A tanya szereti. De a községben egykét vezető rossz szemmel nézi a buzgólkodást. Az egyik brigádvezető még azt is, hogy segített az írástól elszokott idős mezőőrnek a betűvetésben. Mintha olyasmibe avatkozna, ami nem az ő asztala. Valójában dicséretet érdemel Forgó Gyuláné, hogy sok olyan problémával, gonddal is törődik, ami valóban nem az ő asztala. De az övé is, és mindenkié, aki fel akarja amelni a tanyavilág népét. Pál) Géza műhelyben „nemzetközi gépsor.” Itt készülnek a fogaskerekek. Egymás mellett kilenc gép. Van itt magyar tengelyköszörű, csehszlovák palástköszörű, szovjet bordaköszörű, bordamaró, foggöm- bölyitő. lengyel síkköszörű. — Ez a fogazóműhely tavaly alakult. Itt gyártjuk a szerszámgépekhez szükséges fogaskerekeket, alkatrészeket — újságolja Balogh Mihály művezető. E gépek kezelőinek többsége lány. asszony. Für József- né. Gergely Árpádné, Pipoly Júlia 3—3 gépen dolgozik egvszerre. Iván Ferenc, az szb-titkár azt magyarázza, hogy kényszerből próbálkoztak nők beállításával, mert a fé-dak jöttek-mentek. Nem lehetett rájuk alapozni. És nem csalódtak bennük, pedig többsége háziasszony volt. vagy alig került ki az iskolából. úgy állt e masinák mellé. És eljutottak odáig, hogy ebben az évben a Budapesti Szerszámgépgyárnak 18 ezer darab fogaskereket gyártanak. Pipoly Julika tavaly érettségizett Ibrányban. Be akarták „dugni” szülei egy irodába. — Nekem az nem tetszett Ide jöttem dolgozni. — Mellettünk halkan zümmög a Komszomol típusú lefejtő marógép. Egyszerre öt fogaskereket mar. ö ügyel rá, hogy precíz legyen a munka. Itt a századmilliméter is sokat számít. Közben a másik két gépre is ügyel. — Csak az a baj. hogy itt akar hagyni minket — mondja Vass Sándor, a brigádvezetője. — Nem végleg Műszaki rajzolónak jelentkeztem. Fel is vettek. Debrecenbe járok majd. — Akkor jó, a vasas szakmában marad — így a brigádvezető. Sokan tanulnak technikumokban a munkások közül. Most autóbuszt vásárol a vállalat, hogy könnyítsen a bejárásukon. Nem kell kozmetikába menni... Varga Józsefné, ez a törékeny asszonyka kezeli a hatalmas lengyel gyártmányú síkköszörűt. — Kizárva a baleset. Ez a mágnesasztal magához vonzza, s míg rendben nincs minden, nem indul — magyarázza. O egy hónap alatt tanulta meg a kezelését. Századmilliméter pontossággal mér. Beindítja a masinát, s figyel. — Szeretem ezt a munkát. Nem kell kozmetikába menni. Ez a finom olaj megpuhít.ja a kezét az embernek — mutatja. Gergelyné valamelyik üzlet pénztárából került a scp mellé, Precízen dolgoznak. Az UNIFRUCT másik al. katója a Molnár-brigád. A brigádvezető most szabadságát tölti. Danó Pál lakatos, már ott volt a gép prototípusának a megszületésénél is. — Nem gondoltam volna, hogy ilyen szériában fogjuk valaha gyártani — mondja. — Tartottunk tőle. — U.i gép. komplikált is. sok alkatrészből áll. s nem hittük, hogy ilyen gyenge szerszámozottsággal ezzel a feladattal megbirkózunk. De sikerült. — Emlékszem — mondja Petris József hegesztő-lakatos —, hogy három hónapig készült a prototípus. Annak készítésében még nem vettem részt, de kíváncsi voltam rá, s ha tehettem mindig megnéztem, hol tartanak. Folyamatosan készülnek az UNIFRUCT—SZUPER-ek. Az első szériából a harminekette- diket fejezték be. de már a második szériában készülő 30 darabhoz is megkezdték az alkatrészek gyártását. Ezek az emberek világhírnevet szereztek az üzemnek. Furcsa: nem szocialista ez a brigád. Vajon miért? Pontok és a valóság — Pedig kezdettől fogva beneveztünk. Nem sikerült, így értékeltek bennünket — újságolja Petris József. — Hiba volt itt az értékelésben. Nem a rendelkezések szerint történt, hanem pont- rendszerben —- mondja az szb-titkár. — Erre fizettünk rá — így Petris. Helytálltak a munkában, tanultak, de ha történetesen nem tudtak szerezni a brigád részére kollektív színházjegyet — mert elfogyott —, bizonyos pontmennyiséget levontak tőlük. ..Fekete” és „piros” pontokat adtak. Nem a munkát és a kollektíva erőfeszítéseit nézték, vették alapul. Húsz évvel ezelőtt ez az üzem a mezőgazdasági gépek javításával kezdte a munkát. Most új géneket gyárt. Közöttük az UNIFRUCT—SZUPERT, mely iránt több országban érdeklődnek. Megérdemelnék a szociális- ta brigád kitüntetést is. Fairkas KálmáS A sárgaházi tanítónő
