Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-19 / 139. szám
!»». Jdnfu« 19, tfEÜET-MAeYARORSZÄG f cAásA Parlagon hagyott milliók, avagy nyüg-e a szolgáltatás? Szerencséjének mondhatja bármelyik vállalat, ha az új viszonyok között hosszú lejáratú hitelhez jut. A banki tárgyalóasztalnál is áll a verseny, egykönnyen nem osztogatják a milliókat... Ezért is meghökkentő, hogy a szabolcsi vállalatok több, mint 7 milliós hosszú lejáratú hitelt hagynak parlagon, nem élnek a kedvező lehetőséggel, amit az év elején a kormány teremtett nekik. Fantázia nélkül? „Van elég bajunk, nem szívesen veszünk újabb nyűgöt a nyakunkba” — válaszolják erre többen a gazdasági vezetők közül, célozva arra. hogy ez a hitelfajta kizárólag a szolgáltató-javító tevékenység fejlesztésére vehető igénybe. Az pedig nem sok fantáziát tartogat a nyereség növelésére, inkább rontja a gazdaságosságot. így volna valóban? Jól látta a problémát a kormány is, amikor hitelpolitikai irányelveiben előnyt nyújtott a szolgáltatásnak, a lakosság közvetlen ellátásának azzal, hogy jelentős ősz- szeget biztosított tíz évi visz- szafizetésre a vállalatoknak. I.legyénk erre az évre 14, a jövő esztendőre pedig 11 millió forint ilyen hitelt kapott. Az igénybevétel feltétele csupán a visszafizetési garancia, s az, hogy a hitel minden száz forintjával legalább 5 forint nyereséget produkáljon a vállalat, a szövetkezet. Míg az 1970-re biztosított 11 millió valamennyi fillérjére akadt jelentkező, addig az idei ösz- szegnek még az 50 százalékát sem jelezték igénybe venni megyénk termelőhelyei. Pedig, ha végigtekintünk az eddig beérkezett kérelmeken, kitűnik: reális szükségletek kielégítését tervezik a kedvező hitellel a vállalatok. A VAGÉP például 6,7 milliós hitellel korszerű gépjárműjavító és szervizüzemet akar létesíteni központi telepén, a nagy forgalmú Tokaji út mentén, emellett fejleszti mérlegjavító részlegét, s tervezi a személy- és teherfelvonók, valamint a búvárszivattyúk javításának megoldását. Hasonló elképzelés vezeti a talajerőgazdálkodásiakat, akik az ugyancsak forgalmas Debreceni út mentén hozzák létre szervizüzemüket. így nemcsak a növekvő igényeket tudják jobban kielégíteni, de nagyobb lesz a konkurrencia is, aminek a lakosság veszi majd hasznát. .. Mátészalkán a bútorgyáriak 800 ezer forintos hitellel a központi telep zsúfoltságát akarják felszámolni, közvetlenül a lakosságot ellátó helyiséget kialakítani a járásszékhely szívében. A Patyolat majdcsak 10 milliós összeggel új telephelye létrehozását akarja szorgalmazni, ami a mostani véges kapacitását jelentősen növeli- majd. A vásárosnaményi és a szatmárcsekei vegyes ktsz, valamint a nyírbátori építőipari a vidéki gépjármű- szervíz-hálózat bővítését terNémet kutatók megyénkben sérleti Intézet vendégeiként ismerkedtek a . megyei .tudó; mányos kutatások ' eredményeivel. Másnap Kisvárdát, a szabolcsi burgonyanemesí- tési munka fellegvárát keresték fel. Itt az intézetben folyó fajtafenntartási kísérletekét tanulmányozták a gülbaba, a kísvárdai rózsa és az aranyalma burgonyafajtákon. Délután ezeknek a kísérleteknek a gyakorlati eredményeit, a fajták után- termesztését tekintették meg a kísvárdai Rákóczi Termelő- szövetkezet burgonyatábláin. A vendégek nagy elismeréssel szóltak magyar kollégáik tudományos kutatómon kájáról, annak gyakorlati eredményeiről. Kisvárdán tett látogatásuk után még kedden visszatértek Nyíregyházára, ahonnan szerdán reggel utaztak el — további tapasztalatcsere céljából — Kecskemétre, majd Keszthelyre. Egy országos színtű tapasztalatcsere-akció keretében két napra megyénkbe is ellátogatott egy háromtagú NDK küldöttség, hogy a magyar burgonyanemesítés, fajtafenntartás és vetőburgonyaszaporítás eredményeit tanulmányozza. A küldöttség tagjai; dr. Karl Möller, a Német Tudományos Akadémia Gross-Lüsewitz Burgonyanemesítő Intézet vezető növénytermesztője, dr. Dietrich Rothacker, az Intézet munkatársa és Gerhard Hans- mann mezőgazdasági mérnök, az NDK Központi Fajtaminősítő Intézete nosseni osztályának tudományos munkatársa. E látogatás viszonzása volt annak a korábbi tapasztalatcseréknek, amikor a magyar tudományos kutatók ismerkedtek a német kollégák munkájával. A német vendégek hétfőn érkeztek Nyíregyházára, ahol a Nyírségi Mezőgazdasági KíAz iskolai oktatás feltételeinek Javításáról tárgyait a Tiszalöki Járási Tanács tudatformálás nagy munkájából. 379 ismeretterjesztő előadás hangzott el, amelyen több mint 15 ezren vettek részt. A könyvtárakban közel 65 ezer kötet áll a lakosság rendelkezésére. Az elmúlt évben a könyvtárakat 5587 olvasó vette igénybe, akik több mint 138 ezer kötetet kölcsönöztek. A művelődési házakban egyre nagyobb teret hódítanak a klubszerű foglalkozások, egyetlen év alatt több mint 10 ezren látogatták ezeket a foglalkozásokat. Elhatározták többek között: fel kell mérni a népművelési intézmények berendezését és felszerelését, a legszükségesebbeket a községi tanácsok anyagi támogatásával biztosítani kell. Utasította a községi végrehajtó bizottságokat, hogy ennek érdekében keressék fél a termelőszövetkezetek és vállalatok vezetőit is, s kulturális alapjukból kérjék a feladatok végrehajtásának támogatását. Szorgalmazni kell a még be nem körzetesített három tanyai iskola mielőbbi átszervezését. Doszlop Miklós vezi, a tiszalöki vegyes a szolgáltatóház fejlesztésével a rádió, televízió és háztartási gépek javítását oldja meg, a mándokiak a kerékpár és motorkerékpár javítási igény kielégítését szeretnék elérni. „Rámenne a nyereségünk" Az idei hitelkeret nagyobbik része igénylőkre vár, s közben a megye területén változatlanul nagy gondot okoz a szolgáltatás. Különösen a személyi jellegű szolgáltatások terén állunk rosz- szul, amin az sem segített számottevően, hogy az utóbbi időben hatvan másodállásos iparengedélyt adtak ki. Érezhetően lehetne javítani az ellátatlan területeken a hosz- szú lejáratú hitelből létesítendő új részlegekkel. Erre válaszolhatják az igazgatók, a ktsz-elnökök: az ilyen fejlesztéshez terület, tervdokumentáció és kivitelezői kapacitás kell, amit megszerezni időbe telik. Csak részben jogos ez az érvelés, hiszen a megépítendő helyiségekbe általában gépek is kellenek, amit már az idén meg lehetne vásárolni. Jó, jó — mondhatják erre — ám a filléres javítási tevékenység rentabilitási nehézségeket is okoz: ezek a munkák jobbára szezonális jellegűek, a költségek pedig állandóan terhelik a vállalatot, szövetkezetét, ők pedig nem kockáztathatják az évi nyereségüket. Igaz, a javítás-szolgáltatás rendje további felülvizsgálást igényel az országos szervektől, de addig is lehet Valamilyen megoldást találni. Például azt, hogy holt szezonban kedvezményesen vállalják el a szolgáltatást: így nem maradnak munka nélkül a részleg dolgozói. (Ezt a Patyolat már eredményesen alkalmazza is.) A lakosság segítésére Helyes, hogy a vállalatok inkább azt szorgalmazzák ami pénzt hoz nekik. Mégis: nagyobb körültekintéssel, az igények alapos felmérésével és jó ötletekkel ráfizetés nélkül is eleget tehetnek annak a kötelességüknek, ami a lakosság közvetlen ellátásában rájuk hárul. A városias településeken például azzal is. hogy a már meglévő szolgáltatóhelyeiket — némelyikük elszomorító képet nyújt — korszerűsítik; másutt a ho- zom-viszem szolgálat tökéletesítésével, vagy ahol kifizetődő, új részleg megnyitásával. Elfogadható az, hogy az idei fejlesztésre — mely jelentős építéssel is járna — nem tudtak felkészülni a vállalatok. mert a kedvező hitelnyújtásról viszonylag későn szereztek tudomást. Van még bőven idő az 1969-es esztendőből, érdemes újból utána nézni, hol tudnák a maguk és a lakosság javára kamatoztatni a kormány által kínált lehetőséget A. S. Gyáróriás a város ipari övezetében Előkészületek már az idén — Félezer új munkahely Évi 60 ezer tonnányi termék Mint ismeretes, a Gazdasági Bizottság egy hónappal ezelőtt — május közepén — végleg eldöntötte, hogy a népgazdaságnak égetően szükséges hullámpapír-, doboz- és zsákgyár Szabolcs- Szatmár megye székhelyén, Nyíregyházán épül meg. Azóta megyénkben járt a köny- nyűipari miniszter, s a megye vezetőivel részletesen megtárgyalta azokat a sürgős tennivalókat, amelyek a nagyarányú építkezés mielőbbi elkezdéséhez szükségesek. Tervek szerint korszerű berendezéseivel együtt a gyáróriás 541 millióba kerül. A vegyes forrásokból megvalósuló ipari létesítményt Nyíregyháza déli ipari övezetében építi a Papíripari Vállalat — mint beruházó — megbízása alapján az ÉVM Sza- bolcs-Szatmár megye Építőipari Vállalata. Tekintettel arra, hogy a különböző termékek szakszerűbb és igényesebb csomagolása sietteti a nyíregyházi gyár mielőbbi termelését, a kivitelezés előkészületeihez már ebben az evben szükséges hozzákezdeni. Ahhoz, hogy 1970-ben teljes ütemmel dolgozhassanak az építők, az idén mindenekelőtt a gyár helyéül szolgáló terület tereprendezését, s a közművesítési feladatokat el kell végezni. Ezekkel együtt —• ha a körülmények engedik — 1969-ben már mintegy 10 milliós beépítési program valósulhat meg, amit jövőre 50 milliós ütem követhet. 1972 a még intenzívebb építés, a szükséges szerelési munkák ideje lesz s terv szerint ennek az évnek a végén már termelnie kell a Nyírség új iparágát jelentő hullámpapírgyárnak. Jóllehet, a leendő gyár a legkorszerűbb gyártási eljárás repzentánsa lesz, ahol a fő szerep a gépeké, az automatáké lesz, ennek ellenére érezhetően enyhít majd a város, a környék foglalkoztatási gondjain, miután több, mint félezer ember talál itt állandó keresetet. Egyelőre a gyár évi 50 ezer tonna hullámlemez és 10 ezer tonna papirzsák készítését oldja meg, de tekintettel arra, hogy a jövőben az alapanyagul szolgáló cellulóz jó részt a Szovjetunióból érkezik hozzánk, e kapacitás növelésével lehet számolni. Friss kenyér — ne csak 3 naponként Sütőüzemek a falvakban Javul az ellátás az év végén Fő táplálékunk a kenyér. Ennek biztosítása elsőrendű feladat. Szabolcs-Szatmár helyzete ebben is sajátos, hiszen a megyék között nálunk él a legtöbb sokgyermekes család. Többségük falvakban, sokan a tanyavilágban, s így bizony nem könnyű, különösen az őszi-téli időszakban a kenyérellátás, a szállítás. Jelenleg több mint félszéz községben két-három- naponként jutnak kenyérhez az emberek. A községek többségében péksütemény nincs. A Nyíregyházi Sütőipari Vállalatnak 1956-ban 60 millió volt a termelési értéke, míg 1968-ban megduplázódott, elérte a 120 milliót. Évente mintegy 7 százalékkal több terméket állítanak elő, de ez a növekedés nem fedezi a szükségletet. Üzemei csaknem 300 ezer ember kenyérellátásét biztosítják, de Szabolcsban csak minden harmadik emberre jut egy péksütemény. Amióta a szövetkezetek is foglalkoznak sütéssel, némileg javult a helyzet. Míg 1961-ben alig 1800 vagon kenyeret hozott forgalomba a szövetkezeti kereskedelem, a tSZ-ek. megerősödése, a falusi lakosság életviszonyainak a javulása következtében mind többen tértek át a kenyérsütésről a vásárlásra, s ezért 1968-ban már 3246 vagon kenyeret fogyasztottak megyénk falvaiban. Ennek ellenére kenyérellátási gondok vannak az ország egyik legnagyobb megyéjében. Ennek megoldása halaszthatatlan feladat. Illetékesek kérték a Szabolcs- Szatmár megyei Építőipari Vállalat vezetőit, munkásait: ha csak egy mód van rá, úgy a nyíregyházi és a kis- várdai modern sütőüzemeket ne 1971-ben, hanem már jövőre adják át rendeltetésének. Az elkészülő nyíregyházi és kisvárdai sütőüzem 20—20 tonnás kapacitásával sokat lendít majd a kenyér- gbnd megoldásán, de még ezek sem biztosítják teljesen a megye jó és zavartalan ellátását. Örvendetes, hogy a MÉSZÖV, az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek elkészítették a sütőipar fejlesztési programot. Nagyhalászon a napokban adták át az új, modern sütőüzemet, ahol két műszakban naponta 30 mázsa kenyeret, s emellett péksüteményt is sütnek. Ez 700 ezer forintba Interjú egy alkoholistával — Elképesztő uram! Ma már a tizedik fröccsnél tart! — Hát igen, az átlaghoz képest kicsit le vagyok maradva. Sört is még csak nyolc korsóval ittam. — Nyolc korsóvali? — Csupáncsak. Na persze, ehhez jön még hat üveg Kinizsi. — Még hat üveg is lement? — Miért hat? Tizenkettő — volt még hat kőbányai is. — Tizenkét üveg! — Úgy van, tizenkét kis Üveg, plusz még bedobtam hat kiscsaládit is. — Az — akárhogy nézem, összesen tizennyolc üveg sör. — Nem nehéz kiszámolni. Sajnos, ma nem vagyok formában. — Hatszor berúgnék attól, a mit ön összeivott. — Csak ne hízelegjen, hiszen még a reggeli négy-öt féldeci pálinkát nem is említettem. — Persze, reggeli előtt a pálinka megy. — A csudát, a pálinka a reggeli. Vagy rum! Vagy rum és pálinka. De szükség esetén a konyakot is lenyomom. — Pokoli gyomra lehet. — Sajnos, kevés van belőle. Időnként kilukad, s akkor mindig kisebbre varrják. — Dehát, hogy bírja ezt pénzzel? — Nehezen. Most a párnahuzat árát iszom. De mi lesz holnap? — Úgy tudom, jó szakmája van. — Mit érek vele, ha nem gyakorlom. És mikor dolgozzam, ha folyton iszom? —- Alkalmi munkát nem vállal? — Az veszélyes. A múltkor is lebuktam az Önkiszolgáló boltban két üveg rummal». — Antialkoholista barátja nincs ? — Odáig nem züllök. De a hapsikkal szoros a kapcsolat. Mindig az fizet, akinek van pénze, önnek nincs? — De hiszen ma már eleget ivott! — Az elég szót én nem ismerem. Csak hozasson ki egy litert, s ha maga is akar inni, kettőt. — Nekem egy kisfröces is megárt. — Annál jobb, több jut nekem. — És ne haragudjon, éjjel nem lát néha patkányokat, denevéreket? — Ne gúnyolódjék1 —* hol van még tőlem a delirium tremens. Igaz, a lámpán minkerült. Jelentős anyagi segítséget nyújtott hozzá a tanács, a MÉSZÖV és említésre méltó, hogy a sényői tsz ipari részlege készítette házilag a fűtőberendezést. Ez az üzem a Nagy hálás* és Ibrány fmsz-einek a működési területén biztosítja a lakosság kenyérellátását. Egy éve üzemel a tomyospálcai sütőüzem, mely szintén a helyi összefogás eredménye. A szövetkezetek sütőipari programja szferint még ebben az évben sütőüzemek épülnek: Nyírbogdányban, Fényeslitkén, Gacsályban, Nagy- ecseden, Rakamazon, Ti szászaikén, Mándokon, Tarpán. Ezek közül Nyírbogdányban, Fényeslitkén, Tiszaszalkán és Gacsályban az fmsz-ek és a termelőszövetkezetek összefo- fogásának eredményeként valósulnak meg a sütőüzemek, s így gondoskodnak a környék kenyérellátásáról. Ezek az üzemek évente mintegy ezer vagon kenyeret termelnek, s építésükre, mintegy 8 milliót fordítanak^* Néhány községben már meg-$ lévő épületeket alakítanak áta s ezt a tsz-ek házi építőbri-J gádjai végzik el. Várható te«£ hát, hogy ez év végén, deá főleg a jövő évben javulnia fog a megye, a falvak ls&4 nyérellátása. ^ dig ott ül egy piros sas, meg három hatfejű kígyó, de en~ ' gém ne m zavarnak. Csak ha a sárga teknősbéke a ménemre mászik. — Arra nem gondolt, hogy jó volna elvonókúrára menni? — Én nem, sajnos gondolnak rá a hatóságok! Két hete szabadultam a Markából. Teljesen ártatlanul ültem hat hónapot. — Ártatlanul? — Ahogy mondja. Pedig kisujjal sem nyúltam ahhoz a csaposhoz, aki nem akart ki- . szolgálni. Tehetek róla. hogyä éppen egy korsó sör akadt <a| kezem ügyébe. — És nem sajnálta? ,, — Utólag már igen. Előbbi. ki kellett volna inni, és csak. üresen a fejéhez vágni. — Részegen is kiszolgálják7; — A jobb helyeken mindigí Mit gondol, hogyan teljesítenék tervüket az italboltok, ha pont a legjobb kuncsaftokat üldöznék el maguktól... Nagy S. József J (Tudósítónktól) A járás általános iskolai helyzetének és a népművelési feladatok ellátásának vizsgálatát tűzte június 18-i ülésének napirendjére a Tiszalöki Járási Tanács. Az előző évhez mérten mindkét területen fejlődés mutatkozik. Az általános iskolai tanulók 71,5 százaléka végezte el a nyolcadik osztályt, s feladatul tűzték ki, hogy ezt az arányt 1975-ig 80 százalékra javítják. Nagy gondot jelent a tanterem- hiány, mivel 147 tanulócsoport részére csak 104 tanterem áll rendelkezésre, s ezek közül is 20 szükségtanterem. Helyhiánnyal küzdenek az óvodák is. Az elkövetkezendő évekre elkészítették az óvodák és általános iskolák fejlesztési tervét, amely csak széles körű társadalmi összefogással valósulhat meg. Bár a művelődésügyi kiadások meghaladják a 15 millió forintot, emellett mégis szükség van a termelőszövetkezetek és üzemek hatékony anyagi támogatására is. A népművelés terén dolgozók Is messzemenően kivették részüket a szocialista
