Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-17 / 137. szám

3 »W?J fcELÉT-MAGYAROftSrZACj !9fi9. június Vt. r Külpolitikai összefoglalónk i Hosszú, forró nyár? § Válság Saigonban i Brandt és a rcvaxisizmus (Folytatás az 1. oldalról) Érdemes visszatérni a kom­munista párt döntésére és ennek hatására: a francia munkásosztály nagy pártja, a francia baloldal fő ereje va­lóban nem adhatta oda tö­megeit az uralkodó osztály egyik jelöltjének sem- Leg­kevésbé annak az Alain Po- hernak, aki programbeszédé­ben „atlanti hűségnyilatkoza­tokat” tett, s aki értésre ad­ta, hogy szívesen látna olyan „európai atomhaderőt”, amelyben a Bundeswehrnek is szerep jutna. (Méltán szü­letett meg a gúnyneve: „Herr Poher.. Pompidoura sem szavaz­hattak a francia kommunis­ták, hiszen a Rothschild­bankház egykori vezérigaz­gatója, aki 1958-ban De Gaulle tábornok hatalomra kerülésekor a tábornok­miniszterelnök kabinetirodá­jának főnökeként, majd 1962 és 1968 között a tábornok­elnök „első minisztereként” a gaulleista rendszer megala­pítójának, a gaulleista politi­ka végrehajtójának volt te­kintendő, most sem ígért mást, mint a gaulleizmus folytatását. A Francia Kom­munista Párt pedig kezdettől fogva támadta a monopoltő­kének szinte korlátlan ural­mat teremtő rendszert. Természetesen Pompidou választási programjában ígért változásokat is, „nyitást” a belpolitikában bal felé, „szo­ciális kezdeményezéseket” és általában „megbékélést” a franciák között, akiket meg­osztott az április 27-i nép­szavazás. Az új elnök „nyi­tása” azonban tulajdonkép­pen csak olyan reakciós, „at­lanti”, azaz Amerika-barát elemek felé irányul, amelyek névlegesen a középpártok­ban, vagy a szocialista (ma­gyarul : szociáldemokrata) párt, a SFIO jobbszárnván helyezkednek el. Nehéz fel­tételezni „szociális kezdemé­nyezéseket”, ha tudjuk, hogy Pompidounak rendkívül szoros kapcsolatai vannak a monopoltőkével. Pompidou — s ez bizonyos — nem fogja feloszlatni a jelenlegi nemzetgyűlést, a franciák egy időre megszaba­dulnak a választási kampá­nyoktól. .. A párizsi Bourbon- palota padsoraiban kényel­mes többsége van Pompidou­nak. Akármilyen kormány- listát összeállíthat... (Űj kor­mány megalakítására min­denesetre sor fog kerülni, a párizsi politikai megfigyelők jelentős személyi változások­ra számítanak). A mostani parlament megbízatása 1972- ig tart. Pompidou elnöki mandátuma pedig 1976-ban jár le! Hacsak politikai for­dulatok, válságos események nem rövidítik meg azt az időt, amíg ő az Elysée-palota lakója. 1968 májusának—jú­niusának politikai-gazdasági válsága figyelmeztető számára is, hiszen akkor még Georges Pompidounak hívták a fran­cia kormány elnökét... Nem kell nagy fantázia annak elő­re látásához, hogy ez év őszén — a nyári szabadság- idő elteltével — újra sztráj­kok rázkódlatják meg a francia gazdaság épületét... Nagy várakozás előzi meg Pompidou külpolitikai állás- foglalásait. A párizsi politi­kai megfigyelők általában azt jósolják, hogy mind az Egyesült Államokkal, mind a NATO-val szemben simulé- konyabb lesz ezután a fran­cia diplomácia. Nem gördíte­nek e várakozás szerint a francia fővárosban az elé sem akadályokat, hogy Nagy-Britanniával a Közös Piac országai megkezdjék a tárgyalásokat, az angol csat­lakozás sokrétű problémáiról. Ha másként nem, csöndben, bizonyára újra megkezdi a francia repülőgép- és hadi­anyag-ipar a szállításokat Iz­raelnek, ugyanakkor azonban, a szaharai és az iraki olajér­dekek miatt a hivatalos Pá­rizs nem fordul szembe az arab országokkal sem. Ami pedig Franciaország és a szo­cialista tábor viszonyát ille­ti, arra vonatkozóan próba­kő lesz a hosszú lejáratú — öt évre szóló — francia— szovjet kereskedelmi egyez­mény megkötése. Ha a pári­zsi kormány túlteszi magát ebben a Közös Piac brüsszeli hatóságainak tilalmain és el­lenkezésén, akkor ez jelezni tudja majd, hogy „a gaulleiz­mus folytatója”, Pompidou elnök továbbhalad-e azon a vonalon, amelyet De Gaulle tábornok a francia—szovjet kapcsolatok megjavításával, a szocialista országokkal való viszony normalizálásával kö­vetett. Pompidou magatartása — legalábbis az első időkben — óvatos lehet. Túlságos ma­gabiztosságra nincs oka már csak a választási eredmé­nyek ismeretében sem. Nem csupán a Poherra esett sza­vazatokat kell ellenzéki sza­vazatoknak tekintenie, ha­nem azokat is/ amelyek nem hullottak bele az urnákba. Franciaország ipari városai­ban, Párizs híres „vörösöve­zetében'’ a választó jogosul­taknak több mint a fele nem ment el vasárnap szavazni! Országosan is a névjegyzék­ben szereplőknek mintegy egyharmada maradt távol, vagy szavazott áthúzott — te­hát érvénytelen — szavazó­lappal. Gyakorlatilag tehát korántsincs valamilyen de­mokratikus többség birtoká­ban Georges Pompidoú, az Ötödik Köztársaság második elnöke. Sikerét elsősorban a baloldal megosztottságának, a jobboldali szocialista mun­kásárulók diverziós fellépésé­nek köszönheti. Az elkövet­kező években a francia bal­oldali és demokratikus erők fő feladata éppen az egység­nek a kikovácsolása, a június 1-i első szavazási eredmény alapján, amely megmutatta, hogy a Francia Kommunista Párt a baloldal fő ereje. Pálfy József Kis városka az USA Illi­nois államában, noha az Egyesült Arab Köztársaság fővárosának nevét viselj Cai­ro. Onnan érkezett hétfőn az a mindössze néhány soros, ám igen figyelemre méltó hír, hogy faji zavargások törtek ki, gyújtóbombák robbantak, heves lövöldözés kezdődött. E sorok nyomdába adásakor még nincs pontos képünk az eseményekről, de könnyen le­het, hogy ismét az amerikai „hosszú, forró nyár” nyitá­nya zajlott le Cairóban. S ha ez így van, akkor egy­úttal a Nixon-kormányzat el­ső súlyos belpolitikai problé­mája, méghozzá éppen akkor, amikor a kellős közepébe bo­nyolódott legsúlyosabb külpo­litikai válság tényezőjének, a vietnami kérdésnek. S ha az illinoisi kisváros eseményei csakugyan egy újabb hosszú, forró nyár kezdetét jelentik, az egész világ nagy érdeklő­déssel fordul Washington fe­lé: vajon az oly sokat, de el­sősorban „törvényességet és rendet” ígérő új elnök mi­képp oldja meg majd ezt a problémát ? Mindenesetre, az USA ha­tárain túl enyhén szólva dö­cög a „törvény és rend” prog­ramját hirdető politika. Nem elég, hogy a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kor­mány megalakulása — s az is, hogy koalíciós jellegű — súlyos csapást mért a Fehér Ház délkelet-ázsiai politiká­jára, egy hétfői saigoni hír arra is rávilágít, mennyire in­gatag a Thieu-rezsim közvet­Helsinki, (MTI): Hétfőn Helsinkiben sajtó- értekezletet tartott Valentyi- na Nyikolajeva Tyeresková, aki — mint ismeretes — a nők világkongresszusán részt vevő szovjet küldöttség veze­tője. A sajtóértekezletre ab­ból az alkalomból került sor, hogy a világ első űrhajósnője ma hat éve tette meg útját a kozmoszban. Tyeresková az újságírók kérdéseire válaszolva han­goztatta, hogy a kozmikus kutatásoknak békés célokat len székhelyén is. Az új gaz­dasági intézkedésekkel kap­csolatban a saigoni rezsim képviselőháza hétfőn bizal­matlanságát nyilvánította a kormánnyal szemben. A kor­mány csak azért nem tekint­hető még megbukottnak, mert az alkotmány szerint ahhoz á képviselőháznak és a szená­tusnak együttesen, kétharma­dos többséggel kell a bizal­matlanságot kinyilvánítania. Saigon mai ingatag helyzeté­ben éppenséggel erre is van lehetőség 2—3 nap múlva, mi­dőn a két ház együtt összeül. Az angliai Eastbourne-bari hétfőn megnyílt a Szocialista Internacionálé 11. kongresszu­sa. Jelentősége, az egész vi­lág közvélemény ítélete sze­rint, jóval kisebb, mint a kommunista- és munkáspár­tok moszkvai kongresszusa. Figyelemre méltó azonban, hogy Willy Brandt nyugatné­met külügyminiszter, a Nyu­gatnémet Szociáldemokrata Párt elnöke, felszólalásában figyelemre méltónak nevezte a budapesti felhívást és ostoba­ságnak, ha nem vennék ko­molyan a keleti párt- és ál­lamvezetők szavait, például Gomulka május 17-i, a német kérdéssel kapcsolatos beszé­dét. Sajnálatosan lebegővé teszi azonban Brandt szavait a mai nyugatnémet valóság. A lengyel sajtó például éppen most mutat rá, mennyire megerősödött az utóbbi idő­ben a revansisták és naciona­listák hangja a bonni állam­ban. kell szolgálniok. Nem enged­hető meg — hangsúlyozta —, hogy gyermekeink végigéljék azokat a borzalmakat, ame­lyeket most a szegény viet­nami gyermekek és nők él­nek át. A modern nő szere­péről beszélve, a szovjet kül­döttség vezetője rámutatott: hogy a nők igazi egyenjogú­ságának alapját a munka biztosítja. Végezetül elmon­dotta, hogy nemrégen kapta meg a repülőhadmérnöki dip­lomát és minden vágya az, hogy még egyszer utazást te­gyen a világűrben. (Folytatás az 1. oldalról) felhívással fordu­lunk a dolgozókhoz: munkások­hoz, parasztokhoz, értelmisé­giekhez, a tudomány és a kultúra művelőihez, minden­kihez, aki meg akarja mente­ni és gyarapítani akarja a munkának és az emberiség alkotó erőfeszítéseinek gyü­mölcseit; az anyákhoz és apákhoz, akik szívükön viselik gyerme­keik jövőjét; a fiatalokhoz és diákokhoz, akik nagyszerű tervek és ál­mok megvalósítására töreked­nek. erejüket és energiájukat hazájuk boldogulásának akarják szentelni; a parlamenti képviselőkhöz, az államférfiakhoz és politi­kusokhoz. akik ageodalrnat éreznek népük sorsáért; a politikai pártokhoz. a szakszervezetekhez, a társa­dalmi szervezetekhez és moz­galmakhoz; a vallásfelekezetekhez és vallási közösségekhez, a kü- önböző vallású emberekhez: a békemozgalom és a há^o- rúellenes kampányok részve­vőihez; minden férfihoz és nőhöz: követeljék az Egyesült Ál­lamok vietnami agressziójá­nak beszüntetését, az ameri­kai csapatok kivonását, a vi­etnami nép szuverén jogai­nak tiszteletben tartását, füg­getlenségét, szabadságot és békét Vietnamnak; sürgessék a közel-keleti izra­eli agresszió következményei­nek felszámolását az ENSZ Biztonsági Tanácsának hatá­rozata alapján; harcoljanak a gyarmati rendszer és az újgyarmatosí­tás teljes felszámolásáért, minden elnyomott nép füg­getlenségéért, a portugál gyarmatosítók • ■ háborúinak bea/űníetéséért,, a szégyenle­tes ‘f a jüldözés teljes megszűn­tetéséért Dél-Afrikéban és mindenütt, ahol megnyilvá­nul. a külföldi monopóliumok zsoldjában álló rendszerek kiküszöböléséért; fokozzák az erőfeszítéseket a harcban a különböző tár­sadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése elveinek teljes megvalósulá­sáért. a nemzetközi feszültség enyhüléséért, a megoldatlan nemzetközi kérdések tárgya­lásos rendezéséért, a népek függetlenségéért és szuveréni- tását fenyegető imperialista merényletek ellen, a népek önrendelkezési jogáért, az országok közötti széles körű egyenjogú együttműködés ki­bontakoztatásáért. Mindazokhoz fordulunk, akik átélték az utóbbi világ­háború borzalmait és emlé­keznek rájuk, minden euró­pai békeharcoshoz, köztük a nyugat-németországi beken szerető társadalmi erőkhöz; ájlják útját a Német Szö­vetségi Köztársaság területi igények megvalósítására irá­nyuló politikájának, nukleáris fegyverek megszerzésére irá­nyuló törekvésének, kénysze­rítsék ki az új nácizmus erői­nek megfékezését! A második világháború eredményeként Európában ki­alakult tényleges helyzet el­ismerése, a fennálló határok érinthetetlensége, a Német Demokratikus Köztársaság elismerése: ezek az európai tartós béke elengedhetetlen feltételei. Indítsunk harcot egy haté­kony európai kollektív biz­tonsági rendszer megteremté­séért és a világ katonai cso­portosulásokra tagolódásának megszűntetéséért, a népek közötti együttműködés és kölcsönös megértés légköré­nek megteremtéséért. Ehhez az utat egy összeurópai ta­nácskozás építhetné ki, amelynek összehívását a Var­sói Szerződéshez tartozó ál­lamok budapesti felhívása ja­vasolta. A béke nem támaszkod­hat az „elrettentés egyensú­lyára”. A tartós béke el­képzelhetetlen a fegyverke­zési hajsza beszüntetése nél­kül. Törekedni kell atomfegy­vermentes övezetek létreho­zására a Föld különböző ré­szeiben, mindennemű nukle­áris fegyverkísérlet eltiltásá­ra, a nukleáris fegyverek el­terjedésének megakadályozá­sáról szóló szerződés mielőb­bi hatályba lépésére és min­den államnak e szerződésben való részvételére, a nukleáris fegyverek eltiltására és az e fegyverekből felhalmozott készletek megsemmisítésére. Követelni keli az idegen területeken lévő katonai tá­maszpontok felszámolását, az országok mentesítését a rá­juk kényszerített agresszív háborús paktumoktól, a ve­gyi és baktériumfegyverek minden fajtájának hatékony nemzetközi eltiltását. •* .. Következetesen és álhata- tösan törekedni kell az álta­lános és teljes leszerelésre. Mi, kommunisták, mindén megpróbáltatás mellett is maradéktalanul megőriztük hűségünket a béke és a né­pek közötti barátság lenini eszménye iránt. Mint a múlt­ban, úgy ma és a jövőben is tovább harcolunk e magasz­tos, egyetemes emberi cé­lokért mindazokkal együtt, akik síkraszállnak a milita- rizmus, az agresszió és a há­ború politikája ellen. E cél­ból hajlandók vagyunk ki­fejleszteni a kapcsolatokat és együttműködni a legkülön­bözőbb társadalmi és politi­kai erőkkel. Minden haladó, békeszere­tő erő egysége: ez időnk pa­rancsszava. Egységbe forrva, biztosítjuk a béke szent ügyének diadalát!” ..... ..... .......r i ,i,. LUJL, .sst . i.tnio "badaszlal Tyeresková sajtóértekezlete Arkogyij Veiner — Georg// Veiner: \A/yomozás Magánügyben Fordította; Kassai Ferenc 24. —■ Mik az elképzeléseid? — Kozákot és La gu no vöt még nem láttam: öt felé szoktak hazatérni. Popowal beszéltem. — Es van valami érdekes? —• Van. A lekvár. Szereted a meggylekvárt? Micsodát? — Mondom, hogy szere­ted-e a meggylekvárt? Egy egész vödörre valót tartogat bei éle. Meghívott, máskor is szívesen megkínál­— És a lekváron kívül? — nc 'ite el magát Sarapov. A disszertációja megvé­di ••• jött Moszkvába, a fe­lesége szurkol neki. Speciáli­san a te számodra felírtam valahová a disszertáció té máját is, csak tudnám, hová- — Tyihonov előhalászta zseb­noteszét, fellapozta és ren­díthetetlen arckifejezéssel fel­olvasta: „A hipofizikális tir- reoid-szisztéma állapota ion­sugárzásnál”. nem fáj a hasad a meggylek- véjrtól? Tudod, sehogyan sem tetszik nekem az a lépcsőházi ablak A lépcsőházi beugró a folyosó végéről nyílik, kijá­rással egy oldalerkélyre. Egyszóval a vakbélhez ha­sonlatos.- A beugrót nem lát­ni a folyosóról. Általában a kiszolgáló személyzet közle­kedik a lépcsőn: pincérek, szerelők, satöbbi. Afféle hát­sólépcső, a szálloda udvará­ból. A lenti ajtót általában este tízkor bezárják. A felső vége a padlástérbe vezet. A padlásajtó zárva van, valami­kor le is plombálták. A rozs­dás dróton ólomdarabkát ta­láltam. A padozat rendkívül poros, a betonon elmosódott lábnyomokat figyeltem meg. Felforgattuk a padlást alapo­san, de semmit sem talál­tunk. A lábnyomokról min­denesetre mintát vettünk. Ti- tokban abban reménykedtem, hogy rábukkanunk a töltény- hüvelyre, de híre-hamva kot és Lagunovot. A lépcső- házzal még foglalkoznunk kell... * — Megmagyarázom, miért követtek el a gyilkosságot — mondta Kozak. — Nem kell hozzá különösebb jóstehetség, hogy rájöjjön az ember, mi­ért ölhettek meg egy szép és fiatal nőt. Csakis szerelemből. Igen, szerelemből! Meg kell jegyeznem: ez egy szörnyű szenvedély. Egyszer én ma­gam is kis híján a féltékeny­ség áldozatává lettem. Tyihonov figyelmesen néz­te: Kozak rendkívüli elegan­ciával öltözködött, rendkívül alacsony termetű és kibírha­tatlanul energikus volt, A fáradság minden látható jele nélkül száguldozott apró lá­bain a szállodai szobában, miközben fi »vesén kikerülte a felbukkanó akadályokat. —- Igen, igen. a legkomo lyabban beszélek! Volt egy regényes történetem Szmo- lenszkban. Ismételhetetlen volt. Varázslatos exteriőr! Véletlenen múlt, hogy nem vettem feleségül. Amikor Mo- giljevből Minszkbe utaztam... — Az előbb Szmolenszkot mondott. — Igen, de Szmolenszkből Mogiljevbe kellett költöznöm, és ő is utánam jött Ó, ezek a feledhetetlen találkozások, ezek a szomorú elválások a pályaudvaron. Fegyelmit kap­tam, alacsonyabb munkakör­be helyeztek... — Az elválások miatt? — Nem, a találkozásokért, sajnos. — Kozak vérfagyasz­tó sebességgel közeledett az éjjeliszekrényhez, de az utol­só pillanatban egy vakmerő halálkanyarral kikerülte. »- Nevet rajtam? Nem szép do­log öntől, Tyihonov elvtárs. önnek szimpatikus arca van, azért beszélek ilyen nyíltan. Megmondom kerek perec, mint férfi a férfinak: megszenved­tem én, de mennyire, az asz- szonyokért! Hogy lobogtam, miesoda lánggal, uramisten! Füsttel, ropogással! Ellenáll­hatatlanul vonzódom a szép­hez, nem tudom leküzdeni a vágyat! — És régóta szenved? — Húsz évvel ezelőtt kap­tam az első megrovást. — Kozak elgondolkozott és majdnem felborított egy szé­ket. — önnek szerelmi házassá­got kell kötnie — tanácsolta — ö, kedvesem, én már négyszer kötöttem szerelmi házasságot. — A maga szíve egy házas­ságkötő palota! Ha békés cé­lokra fordítaná ezt az óriási energiát... — A nők iránti vonzalom stimulálja az alkotómun­kát! sértődött meg Kozak. — Egyetlen nagy em­bert sem hagytak közöm­bösen a nők. Soroljam a pél­dákat? Leonardo da Vinci, I. Péter, Napoleon, Puskin Tolsztoj. Ez alátámasztott tény! — És ön csatlakozik a dicső példákhoz? — Nem vagyok Napoleon, de vannak bizonyos érdeme­im az emberiség előtt. w Milyen vonatkozásban? érdeklődött udvariasan gztasz. Kozak ezúttal komolyan megsértődött. Eltűnt a szek­rényben és óriási bőrönddel került elő. Dossziét halászott elő a táska fenekéről. A dossziéból elismerő okleve­lek, újsáki vágások garmadá­ja zúdult Tyihonovra, s vala­mennyi hálatelt hangon zeng­te Z. A, Kozak építészmérnök dicséretét. A papírok közű! egy egészen fiatal, nagyon nagyon szép nő fényképe mo­solygott Tyihonovra: — A felségem — jelentette ki büszkén Kozák. — A negyedik? — kérdezte — Gyakorlatilag. — És elméletileg? — Bonyolult életkorúimé» nyeim megakadályoztak ben­ne, hogy hivatalosan is há­zasságra lépjek negyedik fe­leségemmel. — Fegyelmi, vagy alacso­nyabb munkakör? ■=- kérdez­te részvétteljesen Sztasz. — Áthelyeztek falura. Lvov környékére.-*■ Ott ismerkedett meg je­lenlegi, ötödik feleségével? — Igen. Az apja a Villa­mosságicikk Nagykereskedel­mi Vállalat igazgatója. rm Sztasznak hirtelen eszé­be jutott, hogy Lvov mind­össze néhány órányira van Rovnótól, ahol Tánya utolsó kiküldetését töltötte. „Ideje, hogy támadásba lendüljek!” — gondolta, — Az apósa idősebb ön­nél? — Négy évvel. Miért? — Csak azért, mert nagyon szeretném tudni, hol töltötte az estét a múlt hétfőn. — Az estét? A mull hét­főn? — értetlenkedett Ko­zák. Igen, éppen a múlt hét­főn. És minél részleteseb­ben. Kozak gondolkodóba esett. — öt körül mentem el a szállodából. Benéztem né­hány .üzletbe, aztán vendég­ségbe mentem.

Next

/
Thumbnails
Contents