Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-17 / 137. szám
3 »W?J fcELÉT-MAGYAROftSrZACj !9fi9. június Vt. r Külpolitikai összefoglalónk i Hosszú, forró nyár? § Válság Saigonban i Brandt és a rcvaxisizmus (Folytatás az 1. oldalról) Érdemes visszatérni a kommunista párt döntésére és ennek hatására: a francia munkásosztály nagy pártja, a francia baloldal fő ereje valóban nem adhatta oda tömegeit az uralkodó osztály egyik jelöltjének sem- Legkevésbé annak az Alain Po- hernak, aki programbeszédében „atlanti hűségnyilatkozatokat” tett, s aki értésre adta, hogy szívesen látna olyan „európai atomhaderőt”, amelyben a Bundeswehrnek is szerep jutna. (Méltán született meg a gúnyneve: „Herr Poher.. Pompidoura sem szavazhattak a francia kommunisták, hiszen a Rothschildbankház egykori vezérigazgatója, aki 1958-ban De Gaulle tábornok hatalomra kerülésekor a tábornokminiszterelnök kabinetirodájának főnökeként, majd 1962 és 1968 között a tábornokelnök „első minisztereként” a gaulleista rendszer megalapítójának, a gaulleista politika végrehajtójának volt tekintendő, most sem ígért mást, mint a gaulleizmus folytatását. A Francia Kommunista Párt pedig kezdettől fogva támadta a monopoltőkének szinte korlátlan uralmat teremtő rendszert. Természetesen Pompidou választási programjában ígért változásokat is, „nyitást” a belpolitikában bal felé, „szociális kezdeményezéseket” és általában „megbékélést” a franciák között, akiket megosztott az április 27-i népszavazás. Az új elnök „nyitása” azonban tulajdonképpen csak olyan reakciós, „atlanti”, azaz Amerika-barát elemek felé irányul, amelyek névlegesen a középpártokban, vagy a szocialista (magyarul : szociáldemokrata) párt, a SFIO jobbszárnván helyezkednek el. Nehéz feltételezni „szociális kezdeményezéseket”, ha tudjuk, hogy Pompidounak rendkívül szoros kapcsolatai vannak a monopoltőkével. Pompidou — s ez bizonyos — nem fogja feloszlatni a jelenlegi nemzetgyűlést, a franciák egy időre megszabadulnak a választási kampányoktól. .. A párizsi Bourbon- palota padsoraiban kényelmes többsége van Pompidounak. Akármilyen kormány- listát összeállíthat... (Űj kormány megalakítására mindenesetre sor fog kerülni, a párizsi politikai megfigyelők jelentős személyi változásokra számítanak). A mostani parlament megbízatása 1972- ig tart. Pompidou elnöki mandátuma pedig 1976-ban jár le! Hacsak politikai fordulatok, válságos események nem rövidítik meg azt az időt, amíg ő az Elysée-palota lakója. 1968 májusának—júniusának politikai-gazdasági válsága figyelmeztető számára is, hiszen akkor még Georges Pompidounak hívták a francia kormány elnökét... Nem kell nagy fantázia annak előre látásához, hogy ez év őszén — a nyári szabadság- idő elteltével — újra sztrájkok rázkódlatják meg a francia gazdaság épületét... Nagy várakozás előzi meg Pompidou külpolitikai állás- foglalásait. A párizsi politikai megfigyelők általában azt jósolják, hogy mind az Egyesült Államokkal, mind a NATO-val szemben simulé- konyabb lesz ezután a francia diplomácia. Nem gördítenek e várakozás szerint a francia fővárosban az elé sem akadályokat, hogy Nagy-Britanniával a Közös Piac országai megkezdjék a tárgyalásokat, az angol csatlakozás sokrétű problémáiról. Ha másként nem, csöndben, bizonyára újra megkezdi a francia repülőgép- és hadianyag-ipar a szállításokat Izraelnek, ugyanakkor azonban, a szaharai és az iraki olajérdekek miatt a hivatalos Párizs nem fordul szembe az arab országokkal sem. Ami pedig Franciaország és a szocialista tábor viszonyát illeti, arra vonatkozóan próbakő lesz a hosszú lejáratú — öt évre szóló — francia— szovjet kereskedelmi egyezmény megkötése. Ha a párizsi kormány túlteszi magát ebben a Közös Piac brüsszeli hatóságainak tilalmain és ellenkezésén, akkor ez jelezni tudja majd, hogy „a gaulleizmus folytatója”, Pompidou elnök továbbhalad-e azon a vonalon, amelyet De Gaulle tábornok a francia—szovjet kapcsolatok megjavításával, a szocialista országokkal való viszony normalizálásával követett. Pompidou magatartása — legalábbis az első időkben — óvatos lehet. Túlságos magabiztosságra nincs oka már csak a választási eredmények ismeretében sem. Nem csupán a Poherra esett szavazatokat kell ellenzéki szavazatoknak tekintenie, hanem azokat is/ amelyek nem hullottak bele az urnákba. Franciaország ipari városaiban, Párizs híres „vörösövezetében'’ a választó jogosultaknak több mint a fele nem ment el vasárnap szavazni! Országosan is a névjegyzékben szereplőknek mintegy egyharmada maradt távol, vagy szavazott áthúzott — tehát érvénytelen — szavazólappal. Gyakorlatilag tehát korántsincs valamilyen demokratikus többség birtokában Georges Pompidoú, az Ötödik Köztársaság második elnöke. Sikerét elsősorban a baloldal megosztottságának, a jobboldali szocialista munkásárulók diverziós fellépésének köszönheti. Az elkövetkező években a francia baloldali és demokratikus erők fő feladata éppen az egységnek a kikovácsolása, a június 1-i első szavazási eredmény alapján, amely megmutatta, hogy a Francia Kommunista Párt a baloldal fő ereje. Pálfy József Kis városka az USA Illinois államában, noha az Egyesült Arab Köztársaság fővárosának nevét viselj Cairo. Onnan érkezett hétfőn az a mindössze néhány soros, ám igen figyelemre méltó hír, hogy faji zavargások törtek ki, gyújtóbombák robbantak, heves lövöldözés kezdődött. E sorok nyomdába adásakor még nincs pontos képünk az eseményekről, de könnyen lehet, hogy ismét az amerikai „hosszú, forró nyár” nyitánya zajlott le Cairóban. S ha ez így van, akkor egyúttal a Nixon-kormányzat első súlyos belpolitikai problémája, méghozzá éppen akkor, amikor a kellős közepébe bonyolódott legsúlyosabb külpolitikai válság tényezőjének, a vietnami kérdésnek. S ha az illinoisi kisváros eseményei csakugyan egy újabb hosszú, forró nyár kezdetét jelentik, az egész világ nagy érdeklődéssel fordul Washington felé: vajon az oly sokat, de elsősorban „törvényességet és rendet” ígérő új elnök miképp oldja meg majd ezt a problémát ? Mindenesetre, az USA határain túl enyhén szólva döcög a „törvény és rend” programját hirdető politika. Nem elég, hogy a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány megalakulása — s az is, hogy koalíciós jellegű — súlyos csapást mért a Fehér Ház délkelet-ázsiai politikájára, egy hétfői saigoni hír arra is rávilágít, mennyire ingatag a Thieu-rezsim közvetHelsinki, (MTI): Hétfőn Helsinkiben sajtó- értekezletet tartott Valentyi- na Nyikolajeva Tyeresková, aki — mint ismeretes — a nők világkongresszusán részt vevő szovjet küldöttség vezetője. A sajtóértekezletre abból az alkalomból került sor, hogy a világ első űrhajósnője ma hat éve tette meg útját a kozmoszban. Tyeresková az újságírók kérdéseire válaszolva hangoztatta, hogy a kozmikus kutatásoknak békés célokat len székhelyén is. Az új gazdasági intézkedésekkel kapcsolatban a saigoni rezsim képviselőháza hétfőn bizalmatlanságát nyilvánította a kormánnyal szemben. A kormány csak azért nem tekinthető még megbukottnak, mert az alkotmány szerint ahhoz á képviselőháznak és a szenátusnak együttesen, kétharmados többséggel kell a bizalmatlanságot kinyilvánítania. Saigon mai ingatag helyzetében éppenséggel erre is van lehetőség 2—3 nap múlva, midőn a két ház együtt összeül. Az angliai Eastbourne-bari hétfőn megnyílt a Szocialista Internacionálé 11. kongresszusa. Jelentősége, az egész világ közvélemény ítélete szerint, jóval kisebb, mint a kommunista- és munkáspártok moszkvai kongresszusa. Figyelemre méltó azonban, hogy Willy Brandt nyugatnémet külügyminiszter, a Nyugatnémet Szociáldemokrata Párt elnöke, felszólalásában figyelemre méltónak nevezte a budapesti felhívást és ostobaságnak, ha nem vennék komolyan a keleti párt- és államvezetők szavait, például Gomulka május 17-i, a német kérdéssel kapcsolatos beszédét. Sajnálatosan lebegővé teszi azonban Brandt szavait a mai nyugatnémet valóság. A lengyel sajtó például éppen most mutat rá, mennyire megerősödött az utóbbi időben a revansisták és nacionalisták hangja a bonni államban. kell szolgálniok. Nem engedhető meg — hangsúlyozta —, hogy gyermekeink végigéljék azokat a borzalmakat, amelyeket most a szegény vietnami gyermekek és nők élnek át. A modern nő szerepéről beszélve, a szovjet küldöttség vezetője rámutatott: hogy a nők igazi egyenjogúságának alapját a munka biztosítja. Végezetül elmondotta, hogy nemrégen kapta meg a repülőhadmérnöki diplomát és minden vágya az, hogy még egyszer utazást tegyen a világűrben. (Folytatás az 1. oldalról) felhívással fordulunk a dolgozókhoz: munkásokhoz, parasztokhoz, értelmiségiekhez, a tudomány és a kultúra művelőihez, mindenkihez, aki meg akarja menteni és gyarapítani akarja a munkának és az emberiség alkotó erőfeszítéseinek gyümölcseit; az anyákhoz és apákhoz, akik szívükön viselik gyermekeik jövőjét; a fiatalokhoz és diákokhoz, akik nagyszerű tervek és álmok megvalósítására törekednek. erejüket és energiájukat hazájuk boldogulásának akarják szentelni; a parlamenti képviselőkhöz, az államférfiakhoz és politikusokhoz. akik ageodalrnat éreznek népük sorsáért; a politikai pártokhoz. a szakszervezetekhez, a társadalmi szervezetekhez és mozgalmakhoz; a vallásfelekezetekhez és vallási közösségekhez, a kü- önböző vallású emberekhez: a békemozgalom és a há^o- rúellenes kampányok részvevőihez; minden férfihoz és nőhöz: követeljék az Egyesült Államok vietnami agressziójának beszüntetését, az amerikai csapatok kivonását, a vietnami nép szuverén jogainak tiszteletben tartását, függetlenségét, szabadságot és békét Vietnamnak; sürgessék a közel-keleti izraeli agresszió következményeinek felszámolását az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozata alapján; harcoljanak a gyarmati rendszer és az újgyarmatosítás teljes felszámolásáért, minden elnyomott nép függetlenségéért, a portugál gyarmatosítók • ■ háborúinak bea/űníetéséért,, a szégyenletes ‘f a jüldözés teljes megszűntetéséért Dél-Afrikéban és mindenütt, ahol megnyilvánul. a külföldi monopóliumok zsoldjában álló rendszerek kiküszöböléséért; fokozzák az erőfeszítéseket a harcban a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése elveinek teljes megvalósulásáért. a nemzetközi feszültség enyhüléséért, a megoldatlan nemzetközi kérdések tárgyalásos rendezéséért, a népek függetlenségéért és szuveréni- tását fenyegető imperialista merényletek ellen, a népek önrendelkezési jogáért, az országok közötti széles körű egyenjogú együttműködés kibontakoztatásáért. Mindazokhoz fordulunk, akik átélték az utóbbi világháború borzalmait és emlékeznek rájuk, minden európai békeharcoshoz, köztük a nyugat-németországi beken szerető társadalmi erőkhöz; ájlják útját a Német Szövetségi Köztársaság területi igények megvalósítására irányuló politikájának, nukleáris fegyverek megszerzésére irányuló törekvésének, kényszerítsék ki az új nácizmus erőinek megfékezését! A második világháború eredményeként Európában kialakult tényleges helyzet elismerése, a fennálló határok érinthetetlensége, a Német Demokratikus Köztársaság elismerése: ezek az európai tartós béke elengedhetetlen feltételei. Indítsunk harcot egy hatékony európai kollektív biztonsági rendszer megteremtéséért és a világ katonai csoportosulásokra tagolódásának megszűntetéséért, a népek közötti együttműködés és kölcsönös megértés légkörének megteremtéséért. Ehhez az utat egy összeurópai tanácskozás építhetné ki, amelynek összehívását a Varsói Szerződéshez tartozó államok budapesti felhívása javasolta. A béke nem támaszkodhat az „elrettentés egyensúlyára”. A tartós béke elképzelhetetlen a fegyverkezési hajsza beszüntetése nélkül. Törekedni kell atomfegyvermentes övezetek létrehozására a Föld különböző részeiben, mindennemű nukleáris fegyverkísérlet eltiltására, a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés mielőbbi hatályba lépésére és minden államnak e szerződésben való részvételére, a nukleáris fegyverek eltiltására és az e fegyverekből felhalmozott készletek megsemmisítésére. Követelni keli az idegen területeken lévő katonai támaszpontok felszámolását, az országok mentesítését a rájuk kényszerített agresszív háborús paktumoktól, a vegyi és baktériumfegyverek minden fajtájának hatékony nemzetközi eltiltását. •* .. Következetesen és álhata- tösan törekedni kell az általános és teljes leszerelésre. Mi, kommunisták, mindén megpróbáltatás mellett is maradéktalanul megőriztük hűségünket a béke és a népek közötti barátság lenini eszménye iránt. Mint a múltban, úgy ma és a jövőben is tovább harcolunk e magasztos, egyetemes emberi célokért mindazokkal együtt, akik síkraszállnak a milita- rizmus, az agresszió és a háború politikája ellen. E célból hajlandók vagyunk kifejleszteni a kapcsolatokat és együttműködni a legkülönbözőbb társadalmi és politikai erőkkel. Minden haladó, békeszerető erő egysége: ez időnk parancsszava. Egységbe forrva, biztosítjuk a béke szent ügyének diadalát!” ..... ..... .......r i ,i,. LUJL, .sst . i.tnio "badaszlal Tyeresková sajtóértekezlete Arkogyij Veiner — Georg// Veiner: \A/yomozás Magánügyben Fordította; Kassai Ferenc 24. —■ Mik az elképzeléseid? — Kozákot és La gu no vöt még nem láttam: öt felé szoktak hazatérni. Popowal beszéltem. — Es van valami érdekes? —• Van. A lekvár. Szereted a meggylekvárt? Micsodát? — Mondom, hogy szereted-e a meggylekvárt? Egy egész vödörre valót tartogat bei éle. Meghívott, máskor is szívesen megkínál— És a lekváron kívül? — nc 'ite el magát Sarapov. A disszertációja megvédi ••• jött Moszkvába, a felesége szurkol neki. Speciálisan a te számodra felírtam valahová a disszertáció té máját is, csak tudnám, hová- — Tyihonov előhalászta zsebnoteszét, fellapozta és rendíthetetlen arckifejezéssel felolvasta: „A hipofizikális tir- reoid-szisztéma állapota ionsugárzásnál”. nem fáj a hasad a meggylek- véjrtól? Tudod, sehogyan sem tetszik nekem az a lépcsőházi ablak A lépcsőházi beugró a folyosó végéről nyílik, kijárással egy oldalerkélyre. Egyszóval a vakbélhez hasonlatos.- A beugrót nem látni a folyosóról. Általában a kiszolgáló személyzet közlekedik a lépcsőn: pincérek, szerelők, satöbbi. Afféle hátsólépcső, a szálloda udvarából. A lenti ajtót általában este tízkor bezárják. A felső vége a padlástérbe vezet. A padlásajtó zárva van, valamikor le is plombálták. A rozsdás dróton ólomdarabkát találtam. A padozat rendkívül poros, a betonon elmosódott lábnyomokat figyeltem meg. Felforgattuk a padlást alaposan, de semmit sem találtunk. A lábnyomokról mindenesetre mintát vettünk. Ti- tokban abban reménykedtem, hogy rábukkanunk a töltény- hüvelyre, de híre-hamva kot és Lagunovot. A lépcső- házzal még foglalkoznunk kell... * — Megmagyarázom, miért követtek el a gyilkosságot — mondta Kozak. — Nem kell hozzá különösebb jóstehetség, hogy rájöjjön az ember, miért ölhettek meg egy szép és fiatal nőt. Csakis szerelemből. Igen, szerelemből! Meg kell jegyeznem: ez egy szörnyű szenvedély. Egyszer én magam is kis híján a féltékenység áldozatává lettem. Tyihonov figyelmesen nézte: Kozak rendkívüli eleganciával öltözködött, rendkívül alacsony termetű és kibírhatatlanul energikus volt, A fáradság minden látható jele nélkül száguldozott apró lábain a szállodai szobában, miközben fi »vesén kikerülte a felbukkanó akadályokat. —- Igen, igen. a legkomo lyabban beszélek! Volt egy regényes történetem Szmo- lenszkban. Ismételhetetlen volt. Varázslatos exteriőr! Véletlenen múlt, hogy nem vettem feleségül. Amikor Mo- giljevből Minszkbe utaztam... — Az előbb Szmolenszkot mondott. — Igen, de Szmolenszkből Mogiljevbe kellett költöznöm, és ő is utánam jött Ó, ezek a feledhetetlen találkozások, ezek a szomorú elválások a pályaudvaron. Fegyelmit kaptam, alacsonyabb munkakörbe helyeztek... — Az elválások miatt? — Nem, a találkozásokért, sajnos. — Kozak vérfagyasztó sebességgel közeledett az éjjeliszekrényhez, de az utolsó pillanatban egy vakmerő halálkanyarral kikerülte. »- Nevet rajtam? Nem szép dolog öntől, Tyihonov elvtárs. önnek szimpatikus arca van, azért beszélek ilyen nyíltan. Megmondom kerek perec, mint férfi a férfinak: megszenvedtem én, de mennyire, az asz- szonyokért! Hogy lobogtam, miesoda lánggal, uramisten! Füsttel, ropogással! Ellenállhatatlanul vonzódom a széphez, nem tudom leküzdeni a vágyat! — És régóta szenved? — Húsz évvel ezelőtt kaptam az első megrovást. — Kozak elgondolkozott és majdnem felborított egy széket. — önnek szerelmi házasságot kell kötnie — tanácsolta — ö, kedvesem, én már négyszer kötöttem szerelmi házasságot. — A maga szíve egy házasságkötő palota! Ha békés célokra fordítaná ezt az óriási energiát... — A nők iránti vonzalom stimulálja az alkotómunkát! sértődött meg Kozak. — Egyetlen nagy embert sem hagytak közömbösen a nők. Soroljam a példákat? Leonardo da Vinci, I. Péter, Napoleon, Puskin Tolsztoj. Ez alátámasztott tény! — És ön csatlakozik a dicső példákhoz? — Nem vagyok Napoleon, de vannak bizonyos érdemeim az emberiség előtt. w Milyen vonatkozásban? érdeklődött udvariasan gztasz. Kozak ezúttal komolyan megsértődött. Eltűnt a szekrényben és óriási bőrönddel került elő. Dossziét halászott elő a táska fenekéről. A dossziéból elismerő oklevelek, újsáki vágások garmadája zúdult Tyihonovra, s valamennyi hálatelt hangon zengte Z. A, Kozak építészmérnök dicséretét. A papírok közű! egy egészen fiatal, nagyon nagyon szép nő fényképe mosolygott Tyihonovra: — A felségem — jelentette ki büszkén Kozák. — A negyedik? — kérdezte — Gyakorlatilag. — És elméletileg? — Bonyolult életkorúimé» nyeim megakadályoztak benne, hogy hivatalosan is házasságra lépjek negyedik feleségemmel. — Fegyelmi, vagy alacsonyabb munkakör? ■=- kérdezte részvétteljesen Sztasz. — Áthelyeztek falura. Lvov környékére.-*■ Ott ismerkedett meg jelenlegi, ötödik feleségével? — Igen. Az apja a Villamosságicikk Nagykereskedelmi Vállalat igazgatója. rm Sztasznak hirtelen eszébe jutott, hogy Lvov mindössze néhány órányira van Rovnótól, ahol Tánya utolsó kiküldetését töltötte. „Ideje, hogy támadásba lendüljek!” — gondolta, — Az apósa idősebb önnél? — Négy évvel. Miért? — Csak azért, mert nagyon szeretném tudni, hol töltötte az estét a múlt hétfőn. — Az estét? A mull hétfőn? — értetlenkedett Kozák. Igen, éppen a múlt hétfőn. És minél részletesebben. Kozak gondolkodóba esett. — öt körül mentem el a szállodából. Benéztem néhány .üzletbe, aztán vendégségbe mentem.
