Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-15 / 136. szám

yil4te PROLETÁRJAI, IGYlSÜLftTtr

AZ MSZMP SZABOLCS-SZA TMAR MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA

KXVL ÉVFOLYAM. 13«. SZÁM

ARA: 1 FORINT

1969. JÚNIUS 15, VASÁRNAP

fcAPUNK TARTALMÄBÖt)

Eljátszott bizalom

(3. oldal)

Szöktetnek még lányt Madán?

(3. oldal)

A községi tanácsi hálózat korszerűsítése

(2. oldal)

Mai sportműsor

ftl. oldal)

A világsajtó 200 tudósítója előtt

Kádár János elvtárs sajtótájékoztatója

a moszkvai tanácskozásról, időszerű világpolitikai kérdésekről

Ä világsajtó 200 tudósítóját mozgósító esemény színhelye volt szombaton délután a moszkvai nemzetközi tanácskozás sajtóközpontja: Kádár János, az MSZMP KB első titkára tartott sajtóértekezletet.

Az újságírók, a tv- és fotóriporterek már egy órával a sajtókonferencia megkezdése előtt igyekeztek minél jobb helyet biztosítani maguknak az információs központ nagytermében, s a kezdésre zsúfolásig megtöltötték a helyiséget. A TASZSZ, a moszkvai rádió és televízió munkatársai, a szocialista országok sajtójának — köztük a magyar sajtó, a rádió és a televízió — képviselői mellett' ott voltak a nagy világlapok, hírügynökségek, rádiótársaságok állandó

moszkvai és a tanácskozásra kiküldött különtudósítói.

Kádár Jánost, a magyar pártdelegáció vezetőjét. Komócsin Zoltánt, a delegáció tagját és Erdélyi Károly

külügyminiszter-helyettest, küldöttségünk titkárát Szer- gej Lapin, a TASZSZ vezér- igazgatója, a sajtóközpont vezetője mutatta be a nemzetközi sajtó képviselőinek.

Kádár János a moszkvai sajtóértekezleten húsz kérdésre válaszolt.

Az MSZMP álláspontjáról

Kádár János bevezetőben köszöntötte a szovjet, a magyar és a nemzetközi sajtó képviselőit, s méltatta a sajtó fontosságát a politikai és társadalmi kérdések megoldásában. Utalt arra, hogy a moszkvai értekezlet célja a társadalmi haladás, a nemzeti függetlenség és a béke ügyének védelme, előmozdítása. Mindez valamennyi nép általános érdekeit érinti — így remélhető, hogy a nemzetközi sajtó ennek megfelelő felelősséggel foglalkozik az az értekezlettel.

Kádár János ezután rövid nyilatkozatban ismertette az MSZMP álláspontját:

— A Magyar Szocialista

Munkáspárt kezdettől fogva támogatta a kommunista és munkáspártok jelenlegi

moszkvai találkozójának ösz- szehívását. Megtisztelő számunkra, hogy az előkészítő munka egy részét — a testvérpártok bizalmából — pártunk végezhette Budapesten.

— ’A tanácskozás, amely munkájának befejező szakaszához érkezett, az előkészítés időszakában és itt,, az ülés idején is, mindvégig a pártok önállóságának tiszteletben tartásával, demokratikusan, az elvtársiasság szellemében végezte és végzi munkáját. Célja különleges fontosságú, az egész emberiség legalapvetőbb érdekeit érinti.

— Mi, a magyar küldöttség tagjai bízunk a munka eredményes befejezésében. Bizalmunkat megerősítik a tanácskozás munkájában már elért eredmények: a vietnami kérdésben egyhangúlag elfogadott két nyilatkozat, a közel- keleti kérdésben, az indonéz kérdésben és más kérdésekben nyilvánosságra hozott egységes állásfoglalások.

A továbbiakban Kádár János a kérdésekre válaszolt.

A Neues Deutschland tudósítója arról érdeklődött, hog> milyen új mozzanat volt tapasztalható a nemzetközi kommunista mozgalomban a moszkvai tanácskozás előkészítő szakaszában. Az MSZMP Központi Bizottságának első titkára legfőbb új mozzanatként a nemzetközi kommunista mozgalomban erősödő egységtörekvést jelölte meg. Ezt bizonyítja az is, hogy végül is mintegy 70 párt kapcsolódott be és vett részt a moszkvai tanácskozás előkészítésének munkájában.

Ai antiiinperialista erők összefogásáról

A UPI tudósítója azt kérdezte. hogy melyek a tanácskozás legfőbb céljai, s vajon sikerül-e ezeket a célokat elérni ?

— A tanácskozás feladata a kommunista és munkáspártok egységének, az összes antiimperialista erők összefogásának előmozdítása, az imperializmus elleni harc még szélesebb kibontakoztatása. Véleményem szerint a tanácskozás e célját feltétlenül eléri — hangzott a válasz.

Az összeurópai biztonsági értekezlet perspektíváiról érdeklődött az Izvesztyija tudósítója. A válasz így hangzott:

— Az európai biztonsági konferencia előkészítésének és összehívásának távlatait figyelembe véve számos kormány pozitív állásfoglalását, a finn kormány konkrét kezdeményezését, s az ezt támogató szovjet, magyar és más hivatalos nyilatkozatokat — bíztatónak tartom.

Az NSZK-val való kapcsolatokról

A Süddeutsche Zeitung tudósítója — emlékeztetve arra a magyar álláspontra, amely szerint hazánk kész normális diplomáciai kapcsolatokat teremteni az NSZK- val, ha az akadályozó tényezők eltűnnek — azt kérdezte: van-e reális lehetőség arra, hogy a közeljövőben Budapesten vagy Bonnban hivatalos tanácskozások kezdődjenek a még meglévő akadályok felszámolásáról. Kádár János válasza a következő volt:

— Európa népeinek sürgős a biztonság megszilárdítása kontinensünkön. Ennek fontos és elengedhetetlen részeként halaszthatatlan az előrelépés a német vonatkozású kérdésekben is. Bízom abban, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban is érvényre jut a realitás, felülkerekedik a józanság, — mivel más járható út számára nincs — és belátható időn belül a szocialista országok által elfogadható új álláspontokkal jelentkezik, ideértve a fennálló határok, a Német Demokratikus Köztársaság elismerését.

— Ebben az esetben ésszerűnek tűnik — és szerintem belátható időn belül sor kerülhet rá —, hogy tárgyalások kezdődjenek a Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között a diplomáciai kapcsolatok felvételének kérdésében.

Érdeklődött a Süddeutsche Zeitung tudósítója arról is, hogy elképzelhetőek-e a diplomáciai kapcsolatok felvétele előtt egyéb lépések, amelyek javítanák a Magyar Népköztársaság és az NSZK kapcsolatait. Kádár János így válaszolt:

— Magyarország és a Német Szövetségi Köztársaság között a közelmúltban is sor került és a jövőben is sor kerülhet bizonyos kisebb lépésekre a kapcsolatok megjavításában.

A CTK tudósítója azt kérdezte, miként vélekedik dr. Gustáv Husáknak, a CSKP Központi Bizottsága első titkárának a tanácskozáson elhangzott felszólalásáról.

Az MSZMP Központi Bizottságának első titkára hangsúlyozta, hogy a magyar delegáció figyelmesen és örömmel hallgatta a felszólalást.

— Abban, — mondotta Kádár János — az általános nemzetközi kérdéseket illetően, ugyanaz az elvi álláspont jutott kifejezésre, mint amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt is képvisel. A csehszlovákiai helyzet megítélését delegációnk szintén megértéssel és egyetértéssel fogadta. Küldöttségünk az egész felszólalással egyetértett, mindaz, amit Husák elvtárs elmondott meggyőző volt, nekünk tetszett.

Husák elvtárs felszólalásának meghallgatása után szeretném megismételni a Magyar Szocialista Munkáspárt, a magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép őszinte jókívánságait. Bízunk a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságában és sok sikert kívánunk.

A CTK tudósítójának arra a kérdésére, hogy sikerült-e az előkészítő munka és az értekezlet során kiküszöbölni néhányat az egyes pártok közötti nézetkülönbségekről, Kádár János kijelentette:

—1 Véleményünk szerint a tanácskozás menetében számos kérdésben közeledtek egymáshoz az egyes pártok álláspontjai.

A kínai kérdésről

A Morning Star (Nagy-Bri- tannia Kommunista Pártjának lapja) tudósítójának kérdése arra vonatkozott: mi a magyarázata annak, hogy az értekezleten résztvevő pártok véleménye eltér a Kínai Kommunista Párt politikájának értékelésében és az e politikára adandó egységes választ illetően is. Az értekezlet idején lezajlott határincidens vajon változtatott-e néhány párt ezzel kapcsolatos álláspontján? — folytatódott a kérdés.

Kádár János azzal kezdte válaszát, hogy a moszkvai tanácskozásra minden küldöttség a Központi Bizottsága által meghatározott instrukciókkal és állásfoglalással érkezett. Ugyanakkor azzal a szándékkal és óhajjal is, hogy meghallgatja a többiek álláspontját, érveit — éppen abból a célból, hogy a megértés kölcsönösen erősödjék és az álláspontok közeledhessenek.

— Szeretném kiemelni — s e tekintetben véleményem szerint előrehaladásról beszélhetünk —, hogy a tanácskozásunkon képviselt mind a 75 párt azonos következtetésre jutott: azokban az ideológiai, politikai kérdésekben, amelyekben nézetkülönbségek maradtak fenn, a tanácskozást követő időszakban, alkalmas időpontban és megfelelő formában folytatni kell a kérdések komoly elemzését és a vélemények, álláspontok közelítését.

— Mély meggyőződésem: az itt képviselt pártok valamennyien megegyeznek abban a közös óhajban, hogy saját pártjuk, saját országuk politikájában nem kívánják a pekingi gyakorlatot megvalósítani.

— Más kérdés, hogy a mostani tanácskozáson ez az álláspont nem egyféleképpen jutott kifejezésre. Ennek az a magyarázata, hogy a világ más-más részein különbözőek a viszonyok, eltérő az egyes pártok helyzete, s ez taktikailag különböző fellépésekhez vezet. Mi például tudjuk, hogy egyes, a tanácskozáson részt nem vevő kommunista és munkáspártok távolmaradásának korántsem a pekingi irányzattal való egyetértés az oka. Ennek különböző okai vannak. A Kínai Kommunista Pártnak megvolt a maga oka, ahhoz hasonló, de mégis más az Albán Munkapárt távolmaradásának oka, és megint más okok vezették a többi távolmaradó pártot.

— A tanácskozás Idején történt, illetve nyilvánosságra került kínai provokáció, az újabb határincidens, kiváltott bizonyos változást csaknem minden párt állás- foglalásában. Főként olyan értelemben, hogy még komolyabbnak ítélik meg a helyzetet, és még nagyobb figyelmet szentelnek ennek a rendkívül fontos kérdésnek.

A Rabotnicseszko Delo, a Bolgár Kommunista Párt lapjának tudósítója Kádár elvtárs véleményéről érdeklődött : valóban áthidalhatat- lan-e az egyes testvérpártok nézetei közötti eltérés, amint azt a burzsoá sajtó igyekszik beállítani. A tudósító hozzáfűzte, hogy Kádár elvtárs véleménye már csak azért is érdekli, mivel a magyar párt első titkára részt vett a kommunista és munkáspártok 1957-es és 1960-as értekezletén, s jelen volt a mostani tanácskozás 15 hónappal ezelőtti budapesti előkészítő értekezletén is.

— Természetesen nem tudok polemizálni a polgári sajtó valamennyi hipotézisével, amely ilyen vonatkozásban hangot kapott.

Jómagam már vagy 35 esztendeje aktívan részt veszek a kommunista mozgalomban, s arra a meggyőződésre jutottam, hogy a marxizmus—leninizmus kritikai tudomány, amelynek fontos vonása a kérdések elemzése. Az elemzések pedig különbözőek lehetnek, s az eltéréseket vitákban kell tisztázni.

A Komszomolszkaja Pravda tudósítója az imperialisták fokozódó aknamunkájára, az ifjúság körében kifejtett romboló tevékenységére vonatkozólag tett fel kérdést.

Az ideológiai és politikai harcról

Kádár János válaszában hangsúlyozta, hogy a szocialista országok elleni aknamunka szinte minden területre — így a propaganda és a sajtó területére is — kiterjed és bizonyos, hogy a hírszerzők vonalán is folyik. Az imperialisták nem utolsó sorban arra törekszenek, hogy megrendítsék ifjúságunknak a szocialista eszmébe vetett hitét. Voltaképp érthető is ez a törekvés, a kapitalizmus gazdái és prófétái ugyanis úgy gondolkodnak: ha saját országukban nem tudnak perspektívát nyújtani ifjúságuknak, ha saját ifjúságukból hiányzik a hit és a bizakodás — hiányozzék a szocialista országok ifjúságából is.

— Persze a fiatalok szeretnek táncolni, szeretik a gyors ritmust. A nyugati rádióállomások ezt nagyszerűen kihasználják: adnak néhány perc tánczenét, a fiatalok hallgatják, s a táncszámok közé „becsúsztatnak” egy-két ideológiai, diverziós tézist is.

— A Magyar Szocialista Munkáspárt természetesen mindenekelőtt ideológiai és politikai eszközökkel harcol az imperialista aknamunka ellen. Nagyon egyszerű és jó eszközünk, fegyverünk van erre: a szocializmus legyőzhetetlen igazságának hirdetése és a szocialista gyakorlat szüntelen javítása. Ez bizonyítja az ifjúság számára, hogy biztató és szép jövő áll előtte, szebb, mint a jelen, szebb, mint amit mi láttunk.

Az Observer munkatársa az olasz delegáció vezetőjének állásfoglalásával összefüggésben az iránt érdeklődött, egyetért-e Kádár János azzal, hogy a tanácskozáson részt vevő delegációk minden vonatkozásban, tehát a nézeteltéréseket tekintve is teljes és hű tájékoztatást adjanak a közvéleménynek.

— Teljes mértékben egyetértek — hangzott a válasz. — Mi eszerint számolunk be otthon mind a párttagságnak, mind egyébként, mert érdekünk fűződik ahhoz, hogy a kérdéseket jól értő emberek támogassanak bennünket harcunkban. Egyébként ez történik itt is.

Az ázsiai pártok szerepéről

A japán hírügynökség tudósítója arról kérdezte Kádár János véleményét, hogy egyes nagy ázsiai pártok — például Japán, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a VDK pártja — távol maradtak a moszkvai tanácskozásról, A válasz így hangzott:

— Először is: őszintén sajnálom, hogy a három megnevezett párt nem vehet részt ezen a tanácskozáson. Ezt azért is sajnálom, mert ez a három párt Ázsia népeinek

progresszív törekvéseit, igazságos céljait fejezi ki és azokért harcol. Véleményem szerint ezek a pártok más okból és indokkal határoztak úgy, hogy nem vesznek részt a tanácskozáson, mint a Kínai Kommunista Párt. Da úgy gondolom, elhatározásukban valamilyen szerepe annak is van, hogy jelenleg Peking árnyéka vetődik rájuk.

— Ami Pekinget illeti: lehet, hogy vannak itt olyanok, akik hallottak már az én életutamról, de bizonyára sokan ismerik a magyar nép tövises útját és harcát az előrehaladásban. Kijelentem, hogy szívem mélyéből együtt- érzek minden becsületes kínai dolgozóval és őszinte sajnálatot és részvétet érzek irántuk. Én magam — a jelenlegi politikai vonalvezetés mellett — még rehabilitált sem szeretnék lenni Peking- be. Többször jártai^ Kínában. Tisztelem a kínai népet. Nagyra becsülöm szorgalmát és jóra törekvését. Ez a nép megérdemelné és el is fogja nyerni a jobb sorsot

A japán hírügynökség munkatársa tette fel a következő kérdést is: mi a véleménye a Japán Kommunista Pártnak a nemzetközi kommunista mozgalomban betöltött szerepéről?

Kádár János a következőket válaszolta:

— A Japán Kommunista Párt jelenlegi politikai állás- foglalásai közül — amennyire én azokat ismerem — egyesekkel egyetértünk, másokkal nem. Értékelni lehet viszont — és én értékelem is — a Japán Kommunista Párt szándékát és törekvését a helyes álláspont kialakítására.

A sajtókonferencia utolsó kérdése, amelyet az Observer tudósítója tett fel, a következőképpen hangzott: véleménye szerint létrehoznak-e ezen a tanácskozáson valami olyan szervet, amely a jövőben fenntartaná a kapcsolatokat az összes kommunista pártokkal?

— A kommunista világmozgalomnak, a marxista- leninista mozgalomnak — válaszolta Kádár János —, több mint százesztendős története során egyes időszakokban volt, más időszakokban nem volt központja. A mostani periódusban — itt a tanácskozáson is az a vélemény — nem volna helyes valamiféle központ létrehozására törekedni. Hogy a távoli jövő mit hoz és akkor hogyan lesz, azt nem tudom, nem prófétálhatok.

Kádár János befejezésül a következőket mondotta:

— Engedjék meg, hogy még egyszer megköszönjem figyelmüket és korrektségüket, és kifejezzem azt a reményemet, hogy olyan egyetemleges kérdések szempontjából, mint a béke, valamennyien felelősen kezelik majd az itt elhangzottakat, mert hiszen a béke minden népnek és minden tisztességes embernek érdeke. Ezt a felelősséget kérjük önöktől.