Kelet-Magyarország, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-14 / 108. szám

im vf-ws&nemtmim MÉfös tP§/ t oiáé fa».. . Külpolitikái széljegyzet: A svájci fegyverbotrány Brezsnyev-Lenárt találkozó 1944 utolsó hónapjaiban a svájci Oerlikon—Bührle AG hadianyag és fegyvergyár, na­gyobb megrendelést kapott — rekordidő alatt kellett né- hányszáz 20 milliméteres lég­elhárító ágyút gyártaniuk. A megrendelő kívánsága: az ágyúk csövébe horogkeresztet kell vésni. Az ágyúk darabjá­ért 36 ezer birodalmi márkát fizetett a megrendelő, a hitleri hadigépezet. Mire az ágyúk el­készültek — a fegyverek pi­hentek. 1945 májusában — már vége volt a háborúnak. A kifizetett acélszörnyetegek maradtak, valahol egy svájci raktár mélyén vártak ■— rozs­dásodva. s az Oerlikon el­könyvelte a nyereséget. Az ágyúk nemrég útnak in­dultak — útjuk botrányt ka­vart, kínos, szennyes bot­rányt. A La Tribune de Gé­névé, genfi lap egyik munka­társa a nigériai háború elején Biafra központjában egy lég­elhárító ágyúra figyelt fel. A cső áttüzesedve ontotta a lövedékeket, s a biafrai kato. nák boldogan tapsikoltak, ha ágyújuk célba talált. Az új­ságíró megnézte közelebbről a fegyvert, s meglepetten vet­te tudomásul: az bizony ha­zai, svájci gyártmány. A fel­irat: Oerlikon Bührle AG. A légvédelmi 20 milliméteres volt, csakúgy mint azok, ame­lyeket a Német Birodalom rendelt. Az újságíró jelentke­zett a gyárnál, de ott azt mondták: „Ön bizonyára tré. fái uram. 10 éve nem szállí­tottunk arra a környékre. Egyébként is tudhatná: or­szágunk törvényei tiltják, hogy svájci lőszert vagy fegyvert olyan országba szál­lítsunk, ahol háborúskodnak, vagy a fegyveres konfliktus lehetősége fennáll.” S néhány hónap múlva, a zürichi repülőtéren letartóz­tatták az Oerlikon egyik ve­zetőjét, majd további két ve- vezető beosztású alkalmazot­tat. A vád: fegyverkivitel, en­gedély nélkül, Féltucát afri­kai és közel-keleti országba szállították a fegyvereket, az engedélyeket hamisították, a miniszter aláírását és a bé­lyegzőt is. Csak Nigériába háromszáz ágyút vittek. A vizsgálat kiderítette, hogy a gyár nem csupán ágyú­kat szállított, hanem szak­embereket is, akik megtaní­tották az ibo-kat, hogyan kell a gyilkos szerszámokat kezel­ni. A svájci szövetségi kor­mány közölte: az Oerlikon csaknem 21 millió dollár ér­tékű hadianyagot szállított a válságövezetekbe. A gyár 3 vezető munkatársa hónapok óla őrizetben van. Az igaz­gatók azonban szabadlábon védekeznek —, s minden bi­zonnyal van segítőjük is. Más­különben már a kezdet kez­detén kiderült volna, hogy a kiviteli okmány hamis. A berni hadügyminisztérium­ban tudniuk kellett volna a szakértőknek, hogy Angliá­nak nincs szüksége második világháborús légelhárító ágyúkra — (az engedély ugyanis erről szólt) —, s va­lami bűzlik az Oerlikon kö­rül. Van azonban egy sokkalta elgondolkoztatóbb momen­tuma az ügynek. A fegyverek nagy százaléka Biafrába, il­letve Nigériába ment. S ott mostanában sokan halnak meg. Több mint másfél éve tart a háború — s jóllehet Ni­gériában hajdan csak dárdát és nyilat gyártottak, ma a modern haditechnika megle­pően széles arzenálja áll rendelkezésükre. S ez is az okok közé tartozik: hogy mi­ért pusztul el annyi ember ezen a vidéken. Közben a Svájci Vöröskereszt szervez gyűjt, repülőgépeket bérel, segíteni akar. Előfordult, hogy útközben a segítőket le­lőtték, svájci segítséggel. Az irányzékot a svájci szakértők adták meg, az Oerlikon ágyúin. A zürichi Neue Presse cí­mű lap írta: „Legyünk leg­alább most az egyszer őszin­ték magunkhoz, valljuk be, szeretünk nagy pénzeket ke­resni.” A szövetség'!'kormány. Svájcban azon buzgólkodik, hogy az őszinteség valóban érvényre jusson, s ideje is, hogy a szennyes botrányki. gyót valóban lefejezzék és az ügy végén a pont — becsüle­tes írásjel legyen. <S.) Moszkva (TASZSZ-): Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá. nak főtitkára kedden szívé­lyes elvtársi megbeszélést folytatott a Moszkvában tar. tózkodó Jozef Lenárttal, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága titkárával. A kiadott jelentés szerint Lenárt szilárd meggyőződését fejezte ki, hogy a csehszlovák kommunisták, a KB áprilisi Phnom Penh, (MTI): Norodom Szihanuk kam­bodzsai államfő kedden Phnom Penh-ben sajtóérte­kezletet tartott, s ez alkalom­mal reagált az NSZK azzal kapcsolatos magatartására, hogy Kambodzsa és. az NDK elhatározta a nagykövetek cseréjét. Mint emlékezetes, azóta hazarendelték tárgya­lásokra Bonnba az NSZK Phnom Penh-i nagykövetét. Szihanuk rámutatott, a nyugatnémet magatartás ar­Kuala Lumpur (MTI): A malaysiai Kuala Lum­purban és a város peremke­rületeiben, valamint az ál­lamszövetség Selangor álla­mának egész területén 24 órás kijárási tilalmat ren­deltek el, miután a rendőr­ség és a katonaság rohamegy. ségei több órás elkeseredett harcot vívtak az utcákon vé­res verekedéseket provokáló kínai nemzetiségű és maláj fiatalokkal. A kedden' délután kitört zavargások rövid idő alatt sebesülést és óriási anyagi kárt okozva, hiheteten gyor­sasággal söpörtek végig a 600 ezer lakosú Kuala Lumpur központján és peremkerüle­határozatok alapján megold­ják az előttük álló komoly problémákat, s a marxiz­mus—leninizmus és a prole­tár internacionalizmus alap­ján normalizálják a párt helyzetét, r az ország belső helyzetét. Brezsnyev a beszél, getés során hangsúlyozta, hogy a szovjet nép, a Szov- unió kommunistái fejleszte­ni és szilárdítani kívánják az SZKP és a CSKP, a Szovjet­unió és Csehszlovákia testvé­ri barátságát és sokoldalú együttműködését. ra enged következtetni, hogy az NSZK valószínűleg fel­függeszti a Kambodzsának nyújtott gazdasági segélyt. Mint a kambodzsai államfő közölte, országában ezt külö­nösebb megrendülés nélkül fogják tudomásul venni. Kambodzsa nincs annyira ki­éhezve — mondotta — hogy könyörögnie kelljen egy ma­rék rizsért. Bonn mindazon­által a nagyhatalmi soviniz­mus politikáját követi, ami­kor a gazdasági támogatás megvonásával fenyegetőzik — fűzte hozzá. tein. A riadóztatott rendőrök és katonák csak nehe­zen tudták megfékezni a dü­hödt tömeget, amely pillana­tok alatt ellepte az utcákat és több helyen gyújtogattak is. A helyzet különösen a város maláj negyedében vált kriti. kussá. Tunku Abdul Rahman ma­laysiai miniszterelnök rö­vid. beszédet mondott. . ame­lyet a rádió” és a* televízió is közvetített. Beszédében a fa­ji zavargásokért 'az ellenzéki pártokat tette felelőssé. A mi­niszterelnök közölte. hogy Kuala Lumpurban rendkívü­li állapotot rendelt el, me­lyet — ha szükségesnek bizo­nyul — kiterjeszt az ország többi részére is. Szihanuk nyilatkozata Bonn újabb lépéséről Kijárási tilaiom Kuala Lumpurban Külpolitikai összefoglalónk Tftz a col órádéi atom telepen (Folytatás az 1. oldalról) A Pravda New York-i tu­dósítója kommentárban elem­zi Rockefeller latin-amerikai körútját. A milliárdos olaj­király, New York állam re­publikánus kormányzója és Nixon minapi ellenfele a vá­lasztási kampányban, elnöki felkérésre indult el, hogy ta­nulmányozza 23 latin-ameri­kai ország helyzetét. Külde­tése — állapítja meg a Prav­da tudósítója — korántsem könnyű, mert Washington korábbi ígérete, amely sze­rint a „szövetség a haladá­sért” program keretében hozzájárul a földrész gazda­sági és társadalmi fejleszté­séhez, puszta szólamnak bizo­nyult. Latin-Amerikában növek­szik az észak-amerikai mo­nopóliumok erőszakoskodá­saival szembeni tiltakozás és ennek legutóbbi megnyilat­kozásai a perui események. Mint ismeretes, Peruban a kormány államosította az amerikai olajvállalatokat és kárpótlást követel a sok éves kizsákmányolásért. Washing­ton dilemmája: hogyan fo­gadnák a Rio Grandetól dél­re, ha „megbüntetné” az en­gedetlen Perut. Az ilyesfaj­ta reagálások és az USA— latin-amerikai kapcsolatok romlásának megvizsgálása a Rockefeller-misszió célja — állapítja meg a Pravda New York-i tudósítója. A francia polgári lapok többsége Alain Poher jelölé­se után biztosra veszi, hogy a választás második forduló­jában Pompidou—Poher pár­viadalra kerül sor. Ezt a feltételezést meg is erősítette az IFOP Francia Közvéle­ménykutató Intézet kedd dél. előtt nyilvánosságra hozott közvéleménykutatásának eredménye, amelyet a Fran- ce-Soir közölt. Eszerint a vá­lasztás június elsejei forduló­jában az első két helyet Ge­orges Pompidou, volt minisz­terelnök és Alain Poher fog­lalja el, Georges Pompidou némi előnyével. A második fordulóban viszont — a köz­véleménykutatás szerint Po­her a baloldali szavazatok segítségével — megnyeri az elnökválasztási küzdelmet Pompidouval szemben. 4. * Ebben a pillanatban vakí­tó tűzoszlop csapott a raktár fölé, mellette fellobbanó gyu­faszálaknak tűntek a villá­mok. — Már nem lesz idejük -=- mosolygott Kreiss. — Szeren­csénk volt... Szobko az igazat megvall­va, nem hitt benne, hogy a raktárt sikerül levegőbe rö­píteni. Ez lett volna Kreiss megbízhatóságának legna­gyobb bizonyítéka. Szobkót mégsem hagyta nyugodni a kétely. Tisztában volt vele természetesen, hogy a néme­tek sem egyformák. Georgij Szobko, az egykori poltavai tanító azonban annyi min­dent látott a háború egy éve alatt, hogy a fasiszták és né­Radioaktiv szennyezést és 3 millió dolláros anyagi kárt okozott az a tűzvész, amely vasárnap tört ki az egyik leg­nagyobb amerikai vegyipari vállalat, a Dow Chemical CO. goldeni (Colorado állam) atomfegyvergyártó üzemé­ben. Mint az Amerikai Atom- energiai Bizottság szóvivője közölte, a plutónium eredetű radioaktív szennyezés miatt a történtek okát még nem tud­ták megállapítani. Tény azonban, hogy a tűz követ­keztében a kétemeletes, tit­kos telephelyként nyilvántar­metek közti különbséget csak elméletileg ismerte el. Másvalami is nyugtalaní­totta. „Túlságosan is simán zajlott le az akció — gon­dolta, miközben Kreissre sandított. — Belépési enge­délyt nem kértek, az iratokat sem ellenőrizték.. Az őrsze­meket pedig maga Kreiss in­tézte el. Nincs kizárva, hogy megrendezett színjáték volt... A robbanás pedig... Az ör­dög tudja, mi repült a leve­gőbe! Lehet, hogy valóban a raktár, de az is lehet, hogy benzineshordók. A fasiszták minderre készek annak érde­kében, hogy a partizánok bi­zalmába csempésszék ügynö­keiket, és segítségükkel le­buktassák az egységeket. Szí­vesen feláldoznak ezért né­hány láda lőszert és egy,ha­lom kiöregedett puskát... Egy tott épület első emelete és az ott lévő berendezések 40 szá­zaléka elpusztult. A tűz a plutónium raktár­ban tört ki. Ismeretes, hogy a plutónium a termonukleá­ris fegyverek egyik fő alap­anyaga. A különleges védőru­hát viselő tűzoltók több mint három óra hosszat — 20 per­ces váltásokban — küzdöttek a lángokkal. Egy tűzoltó su­gárártalmat szenvedett és kórházba kellett szállítani. A hírügynökségi jelentések más személyi sérülésekről nem számoltak be. biztos: a teherautónyi rob­banóanyag nem utolsó dolog! Az oberleutnantra pedig ügyelni fogunk. Meglátjuk, mi lesz a következő húzása...” Ettől a naptól a „Kotovsz- kij” partizánalakulat újra harci egység lett. Robbaná­sok reszkettették meg a le­vegőt, német hadiszerelvé­nyek hulltak mélybe a hi­dakról, lángnyelvek csaptak fel a német parancsnokság épületeiből. A Gestapo értetlenül állt a jelenség előtt. Száz kilomé­terre köröskörül — üres sztyeppe. Mindenesetre átfé­sülték a környező szakadé­kokat, de egy lelket sem ta­láltak bennük. A partizánok — nem léteztek... De min­den éjszaka levegőbe repült egy híd, felrobbant egy lő­szerraktár, hol Jagotyino környékén, hol Krasznográd- nál... Ezekben a napokban külö­nösen sok vadhúst tálaltak a perejaszlavi Gebietskomissa- riat tisztjeinek asztalára. Kreiss dús zsákmánnyal tért vissza éjszakai vadászkirán­dulásairól. A tisztek arcát Molnór Károly: iA látható teáié 20. A katonák csakném 40 szá­zaléka német eredetű. Német anyanyelvűek az osztrákok és a svájciak, a legtöbb magyar, holland, cseh, lengyel és finn is érti a németet. A légió állo­mányának 8—8 százaléka spanyol és olasz. Van néhány angol és mindig akad néhány amerikai is — mondja a légió egyik tisztje. A légió első ejtőernyős ez­redét az áprilisi De Gaulle-el- lenes puccs után feloszlatták, mert a jobboldali táborno­kok mellé állt. Korábbi kor­látlan gyarmati hatalmukat sirató európaiak rózsaesővel búcsúztatták az Algírból ki­vonuló megvert védelmezői­ket, az ejtőernyősöket. Ha valaki gépkocsin Oran felől közelíti meg a légió fő­hadiszállását, Szidi bel , Ab- besz határánál „A város köz­pontja felé” feliratú tábla mellett halad el. A „város” szót azonban valaki vörös festékkel átmázolta és ezt ír­ta fölé: „OAS”. A festéket senki sem távolította el. Szi­di bel Abbesz valóban az OAS egyik fontos központja­ként vált híressé. Jean Gardy, az idegen lé­gió főellenőre és a legmaga­sabb rangú tisztje volt 1958 és 1960 között. Minthogy részt vett az áprilisi zendülésben, megfosztották rangjától. Most valahol Algériában rejtőzik Raoul Sálán tábornokkal és két másik tábornokkal együtt. A légió parancsnoka jelenleg az OAS főembere. A De Gaulle-t vadul támadó, „Ge­neral Gardy” aláírással ellá­tott röplapok valósággal el­árasztják Szidi bel Abbesz-t és a légió többi más helyőr­ségeit. Ha a látogató megkérdi, hogy mi lesz a légió sorsa, feltétlenül ezt a választ kap­ja: ­— A légió él és virul és ezután is élni fog. Bár jöven­dő' státuszát még nem jelöl­ték meg.., 1962-ben egyre gyakrabban hangzott el a kérdés: — Mi lesz a légióval? Ez akkor vált különösen időszerűvé, amikor Evianban létrejött a megegyezés az al­gériai ideiglenes kormány és a francia kormány között. Március 19-én 12 órakor egész Algéria területén beszüntet­tek minden hadműveletet és minden fegyveres harcot. Megállapodtak abban is, hogy Franciaország bérleti alapon 15 éven át megtartja a Mers-el Kébir támaszpon­tot, 5 éven át a Colom- Bechair-i, a Reggane-i az In Amguel-i repülőteret, továbbá a szaharai atomfegyver- és rakétakísérleti berendezése­ket, s három évig 80 000 főnyi hadereje állomásozhat Algé­riában. Gondot okozott a francia kormánynak, hogy mi lesz a légió sorsa, mert az FLN ra­gaszkodott ahhoz, hogy az OAS-szal nyíltan rokonszen­vező egységeket vonják ki Algériából. Az eseményeket nem lehe­tett feltartóztatni. Az eviani megállapodás szerint az ..al­gériai nép majd népszavazás­sal dönt sorsáról”. Az ered­mény nem volt kétséges. Amíg Algéria a szavazásra készült, a francia kormány azt mérlegelte, hogyha szá­mára negatív lesz az ered­mény, akkor mi történik a lé­gióval. Mi lesz a légióval ? 1962 május 17-én így- irt a Le Monde: „A légiósok toborzása, amely az áprilisi puccs után bizonyos ideig szünetelt, to­vább tart és a jövőben is folytatódik, csupán a légió személyi állományának bizo­nyos fokozatos csökkentését tervezik. Bizonyos légiósegy­ségek elhagyták ugyan Algé­riát, de nem lehet beszélni tömeges távozásukról, a lé­giónak Algériából kivont ala­kulatait Djiboutiba és Mada­gaszkár szigetére irányítot­ták. Nincs szó a Szidi bel Ab­besz légióstámaszpont kiürí­téséről sem. 1856 óta ez a lé­gió hivatalos székhelye. Eset­leg idegenlégiósokat vezé­nyelnek Korzika szigetére is, arra -hivatkozva, hogy a lé­giót megalapító 1831-es tör­vény a kontinentális Francia- ország területén kívül enge­délyezte a légió állomásozá­sát, s Korzika kívül esik a földrész hatáz-ain.” (Valójában az 1831-es törvény parlamen­ti vitájában leszögezték, hogy Korzika ebből a szempontból Franciaország kontinentális területének a részét képezi. — A szerző megjegyzése). A párizsi sajtó értesülései ekkor azt jelezték, hogy a francia kormány korábbi ígé­reteit megszegve, továbbra is fenntartja az idegen légiót, a gyarmati háborúk hírhedt zsoldoshadseregét. Ez tükrözte a francia kor­mány álláspontját. De ahogy közeledett a népszavazás ide­je, úgy követelte egyre hatá­rozottabban Algéria a gyűlölt alakulat kivonását. Párizs kénytelen-kelletlen engedett Először is a városokból von­ták ki a légiósokat, de azután sor került a döntő lépésre is. 1962 június 22-én jelentet­ték a hírügynökségek Pá­rizsból : (Folytatjuk) jóllakott elégedettség töltöt­te el: aligha sejtették, hogy egy egész partizánbrigád szállítja nekik a kosztot. Kreissnek már rég nem volt ideje vadászni. Teherautója hol itt, hol ott bukkant fel a sztyeppén, s ahol megjelent, enyhén szólva nyugtalan éj­szakára számíthattak a meg­szállók... Egy este teljesen váratla­nul fékezett Kreiss a parti­zánok szállásánál. Tíz katona ugrott le a teherautóról. A katonák felsorakoztak, Kreiss pedig az izgatott parancs­nokhoz futott: — Nyomomra bukkantak. A garázst egész gépparkjá­val együtt felrobbantottuk. Egy tábori csendőrosztag ül­döz bennünket. „Úgy! — gondolta a pa­rancsnok. — Most megfize­tünk a jóhiszeműségünkért. Átkozott! Nyakamra hozza a tábori csendőröket!...” — Fegyvert letenni! — pa­rancsolta Szobko. Kreiss értetlenül vonta ösz- sze szemöldökét, és... piszto­lyához nyúlt. Ha gyorsabb a mozdulat — keresztüllövik. A német bámulatra méltó hi­degvérrel csatolta le fegy­verét és nyújtotta át a pa­rancsnoknak. „Nem lövöm agyon — ha­tározta el Szobko, miközben az egység az erdő felé vo­nult. — Átkísértetem a Nagy Földre. A hátországban majd kiderítik, miféle ma­dár...” Egy pillanatra átfutott a parancsnok agyán, hogy bár­mily körültekintő is legyen egy német ügynök, aligha járulhatott volna hozzá eny- nyi híd, hadiszerelvény és parancsnokság megsemmisíté­séhez. De ez a gondolat épp hogy csak átvillant rajta. Most az egység sorsa fog­lalkoztatta mindenek előtt. Sikerül-e bejutniok az erdő­be, nem kerülnek-e csapdá­ba? Hiszen a németek nyil­ván megjegyezték az emlé­kezetes éjszakai ütközet he­lyét. Ha büntetőosztagba üt­köznek, a „Kotovszkij” par­tizánegység alighanem meg­szűnik létezni... (Folytatjuk) B. Szopelnyak: dtudeüait mMoIm,

Next

/
Thumbnails
Contents