Kelet-Magyarország, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-14 / 108. szám
im vf-ws&nemtmim MÉfös tP§/ t oiáé fa».. . Külpolitikái széljegyzet: A svájci fegyverbotrány Brezsnyev-Lenárt találkozó 1944 utolsó hónapjaiban a svájci Oerlikon—Bührle AG hadianyag és fegyvergyár, nagyobb megrendelést kapott — rekordidő alatt kellett né- hányszáz 20 milliméteres légelhárító ágyút gyártaniuk. A megrendelő kívánsága: az ágyúk csövébe horogkeresztet kell vésni. Az ágyúk darabjáért 36 ezer birodalmi márkát fizetett a megrendelő, a hitleri hadigépezet. Mire az ágyúk elkészültek — a fegyverek pihentek. 1945 májusában — már vége volt a háborúnak. A kifizetett acélszörnyetegek maradtak, valahol egy svájci raktár mélyén vártak ■— rozsdásodva. s az Oerlikon elkönyvelte a nyereséget. Az ágyúk nemrég útnak indultak — útjuk botrányt kavart, kínos, szennyes botrányt. A La Tribune de Génévé, genfi lap egyik munkatársa a nigériai háború elején Biafra központjában egy légelhárító ágyúra figyelt fel. A cső áttüzesedve ontotta a lövedékeket, s a biafrai kato. nák boldogan tapsikoltak, ha ágyújuk célba talált. Az újságíró megnézte közelebbről a fegyvert, s meglepetten vette tudomásul: az bizony hazai, svájci gyártmány. A felirat: Oerlikon Bührle AG. A légvédelmi 20 milliméteres volt, csakúgy mint azok, amelyeket a Német Birodalom rendelt. Az újságíró jelentkezett a gyárnál, de ott azt mondták: „Ön bizonyára tré. fái uram. 10 éve nem szállítottunk arra a környékre. Egyébként is tudhatná: országunk törvényei tiltják, hogy svájci lőszert vagy fegyvert olyan országba szállítsunk, ahol háborúskodnak, vagy a fegyveres konfliktus lehetősége fennáll.” S néhány hónap múlva, a zürichi repülőtéren letartóztatták az Oerlikon egyik vezetőjét, majd további két ve- vezető beosztású alkalmazottat. A vád: fegyverkivitel, engedély nélkül, Féltucát afrikai és közel-keleti országba szállították a fegyvereket, az engedélyeket hamisították, a miniszter aláírását és a bélyegzőt is. Csak Nigériába háromszáz ágyút vittek. A vizsgálat kiderítette, hogy a gyár nem csupán ágyúkat szállított, hanem szakembereket is, akik megtanították az ibo-kat, hogyan kell a gyilkos szerszámokat kezelni. A svájci szövetségi kormány közölte: az Oerlikon csaknem 21 millió dollár értékű hadianyagot szállított a válságövezetekbe. A gyár 3 vezető munkatársa hónapok óla őrizetben van. Az igazgatók azonban szabadlábon védekeznek —, s minden bizonnyal van segítőjük is. Máskülönben már a kezdet kezdetén kiderült volna, hogy a kiviteli okmány hamis. A berni hadügyminisztériumban tudniuk kellett volna a szakértőknek, hogy Angliának nincs szüksége második világháborús légelhárító ágyúkra — (az engedély ugyanis erről szólt) —, s valami bűzlik az Oerlikon körül. Van azonban egy sokkalta elgondolkoztatóbb momentuma az ügynek. A fegyverek nagy százaléka Biafrába, illetve Nigériába ment. S ott mostanában sokan halnak meg. Több mint másfél éve tart a háború — s jóllehet Nigériában hajdan csak dárdát és nyilat gyártottak, ma a modern haditechnika meglepően széles arzenálja áll rendelkezésükre. S ez is az okok közé tartozik: hogy miért pusztul el annyi ember ezen a vidéken. Közben a Svájci Vöröskereszt szervez gyűjt, repülőgépeket bérel, segíteni akar. Előfordult, hogy útközben a segítőket lelőtték, svájci segítséggel. Az irányzékot a svájci szakértők adták meg, az Oerlikon ágyúin. A zürichi Neue Presse című lap írta: „Legyünk legalább most az egyszer őszinték magunkhoz, valljuk be, szeretünk nagy pénzeket keresni.” A szövetség'!'kormány. Svájcban azon buzgólkodik, hogy az őszinteség valóban érvényre jusson, s ideje is, hogy a szennyes botrányki. gyót valóban lefejezzék és az ügy végén a pont — becsületes írásjel legyen. <S.) Moszkva (TASZSZ-): Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá. nak főtitkára kedden szívélyes elvtársi megbeszélést folytatott a Moszkvában tar. tózkodó Jozef Lenárttal, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága titkárával. A kiadott jelentés szerint Lenárt szilárd meggyőződését fejezte ki, hogy a csehszlovák kommunisták, a KB áprilisi Phnom Penh, (MTI): Norodom Szihanuk kambodzsai államfő kedden Phnom Penh-ben sajtóértekezletet tartott, s ez alkalommal reagált az NSZK azzal kapcsolatos magatartására, hogy Kambodzsa és. az NDK elhatározta a nagykövetek cseréjét. Mint emlékezetes, azóta hazarendelték tárgyalásokra Bonnba az NSZK Phnom Penh-i nagykövetét. Szihanuk rámutatott, a nyugatnémet magatartás arKuala Lumpur (MTI): A malaysiai Kuala Lumpurban és a város peremkerületeiben, valamint az államszövetség Selangor államának egész területén 24 órás kijárási tilalmat rendeltek el, miután a rendőrség és a katonaság rohamegy. ségei több órás elkeseredett harcot vívtak az utcákon véres verekedéseket provokáló kínai nemzetiségű és maláj fiatalokkal. A kedden' délután kitört zavargások rövid idő alatt sebesülést és óriási anyagi kárt okozva, hiheteten gyorsasággal söpörtek végig a 600 ezer lakosú Kuala Lumpur központján és peremkerülehatározatok alapján megoldják az előttük álló komoly problémákat, s a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus alapján normalizálják a párt helyzetét, r az ország belső helyzetét. Brezsnyev a beszél, getés során hangsúlyozta, hogy a szovjet nép, a Szov- unió kommunistái fejleszteni és szilárdítani kívánják az SZKP és a CSKP, a Szovjetunió és Csehszlovákia testvéri barátságát és sokoldalú együttműködését. ra enged következtetni, hogy az NSZK valószínűleg felfüggeszti a Kambodzsának nyújtott gazdasági segélyt. Mint a kambodzsai államfő közölte, országában ezt különösebb megrendülés nélkül fogják tudomásul venni. Kambodzsa nincs annyira kiéhezve — mondotta — hogy könyörögnie kelljen egy marék rizsért. Bonn mindazonáltal a nagyhatalmi sovinizmus politikáját követi, amikor a gazdasági támogatás megvonásával fenyegetőzik — fűzte hozzá. tein. A riadóztatott rendőrök és katonák csak nehezen tudták megfékezni a dühödt tömeget, amely pillanatok alatt ellepte az utcákat és több helyen gyújtogattak is. A helyzet különösen a város maláj negyedében vált kriti. kussá. Tunku Abdul Rahman malaysiai miniszterelnök rövid. beszédet mondott. . amelyet a rádió” és a* televízió is közvetített. Beszédében a faji zavargásokért 'az ellenzéki pártokat tette felelőssé. A miniszterelnök közölte. hogy Kuala Lumpurban rendkívüli állapotot rendelt el, melyet — ha szükségesnek bizonyul — kiterjeszt az ország többi részére is. Szihanuk nyilatkozata Bonn újabb lépéséről Kijárási tilaiom Kuala Lumpurban Külpolitikai összefoglalónk Tftz a col órádéi atom telepen (Folytatás az 1. oldalról) A Pravda New York-i tudósítója kommentárban elemzi Rockefeller latin-amerikai körútját. A milliárdos olajkirály, New York állam republikánus kormányzója és Nixon minapi ellenfele a választási kampányban, elnöki felkérésre indult el, hogy tanulmányozza 23 latin-amerikai ország helyzetét. Küldetése — állapítja meg a Pravda tudósítója — korántsem könnyű, mert Washington korábbi ígérete, amely szerint a „szövetség a haladásért” program keretében hozzájárul a földrész gazdasági és társadalmi fejlesztéséhez, puszta szólamnak bizonyult. Latin-Amerikában növekszik az észak-amerikai monopóliumok erőszakoskodásaival szembeni tiltakozás és ennek legutóbbi megnyilatkozásai a perui események. Mint ismeretes, Peruban a kormány államosította az amerikai olajvállalatokat és kárpótlást követel a sok éves kizsákmányolásért. Washington dilemmája: hogyan fogadnák a Rio Grandetól délre, ha „megbüntetné” az engedetlen Perut. Az ilyesfajta reagálások és az USA— latin-amerikai kapcsolatok romlásának megvizsgálása a Rockefeller-misszió célja — állapítja meg a Pravda New York-i tudósítója. A francia polgári lapok többsége Alain Poher jelölése után biztosra veszi, hogy a választás második fordulójában Pompidou—Poher párviadalra kerül sor. Ezt a feltételezést meg is erősítette az IFOP Francia Közvéleménykutató Intézet kedd dél. előtt nyilvánosságra hozott közvéleménykutatásának eredménye, amelyet a Fran- ce-Soir közölt. Eszerint a választás június elsejei fordulójában az első két helyet Georges Pompidou, volt miniszterelnök és Alain Poher foglalja el, Georges Pompidou némi előnyével. A második fordulóban viszont — a közvéleménykutatás szerint Poher a baloldali szavazatok segítségével — megnyeri az elnökválasztási küzdelmet Pompidouval szemben. 4. * Ebben a pillanatban vakító tűzoszlop csapott a raktár fölé, mellette fellobbanó gyufaszálaknak tűntek a villámok. — Már nem lesz idejük -=- mosolygott Kreiss. — Szerencsénk volt... Szobko az igazat megvallva, nem hitt benne, hogy a raktárt sikerül levegőbe röpíteni. Ez lett volna Kreiss megbízhatóságának legnagyobb bizonyítéka. Szobkót mégsem hagyta nyugodni a kétely. Tisztában volt vele természetesen, hogy a németek sem egyformák. Georgij Szobko, az egykori poltavai tanító azonban annyi mindent látott a háború egy éve alatt, hogy a fasiszták és néRadioaktiv szennyezést és 3 millió dolláros anyagi kárt okozott az a tűzvész, amely vasárnap tört ki az egyik legnagyobb amerikai vegyipari vállalat, a Dow Chemical CO. goldeni (Colorado állam) atomfegyvergyártó üzemében. Mint az Amerikai Atom- energiai Bizottság szóvivője közölte, a plutónium eredetű radioaktív szennyezés miatt a történtek okát még nem tudták megállapítani. Tény azonban, hogy a tűz következtében a kétemeletes, titkos telephelyként nyilvántarmetek közti különbséget csak elméletileg ismerte el. Másvalami is nyugtalanította. „Túlságosan is simán zajlott le az akció — gondolta, miközben Kreissre sandított. — Belépési engedélyt nem kértek, az iratokat sem ellenőrizték.. Az őrszemeket pedig maga Kreiss intézte el. Nincs kizárva, hogy megrendezett színjáték volt... A robbanás pedig... Az ördög tudja, mi repült a levegőbe! Lehet, hogy valóban a raktár, de az is lehet, hogy benzineshordók. A fasiszták minderre készek annak érdekében, hogy a partizánok bizalmába csempésszék ügynökeiket, és segítségükkel lebuktassák az egységeket. Szívesen feláldoznak ezért néhány láda lőszert és egy,halom kiöregedett puskát... Egy tott épület első emelete és az ott lévő berendezések 40 százaléka elpusztult. A tűz a plutónium raktárban tört ki. Ismeretes, hogy a plutónium a termonukleáris fegyverek egyik fő alapanyaga. A különleges védőruhát viselő tűzoltók több mint három óra hosszat — 20 perces váltásokban — küzdöttek a lángokkal. Egy tűzoltó sugárártalmat szenvedett és kórházba kellett szállítani. A hírügynökségi jelentések más személyi sérülésekről nem számoltak be. biztos: a teherautónyi robbanóanyag nem utolsó dolog! Az oberleutnantra pedig ügyelni fogunk. Meglátjuk, mi lesz a következő húzása...” Ettől a naptól a „Kotovsz- kij” partizánalakulat újra harci egység lett. Robbanások reszkettették meg a levegőt, német hadiszerelvények hulltak mélybe a hidakról, lángnyelvek csaptak fel a német parancsnokság épületeiből. A Gestapo értetlenül állt a jelenség előtt. Száz kilométerre köröskörül — üres sztyeppe. Mindenesetre átfésülték a környező szakadékokat, de egy lelket sem találtak bennük. A partizánok — nem léteztek... De minden éjszaka levegőbe repült egy híd, felrobbant egy lőszerraktár, hol Jagotyino környékén, hol Krasznográd- nál... Ezekben a napokban különösen sok vadhúst tálaltak a perejaszlavi Gebietskomissa- riat tisztjeinek asztalára. Kreiss dús zsákmánnyal tért vissza éjszakai vadászkirándulásairól. A tisztek arcát Molnór Károly: iA látható teáié 20. A katonák csakném 40 százaléka német eredetű. Német anyanyelvűek az osztrákok és a svájciak, a legtöbb magyar, holland, cseh, lengyel és finn is érti a németet. A légió állományának 8—8 százaléka spanyol és olasz. Van néhány angol és mindig akad néhány amerikai is — mondja a légió egyik tisztje. A légió első ejtőernyős ezredét az áprilisi De Gaulle-el- lenes puccs után feloszlatták, mert a jobboldali tábornokok mellé állt. Korábbi korlátlan gyarmati hatalmukat sirató európaiak rózsaesővel búcsúztatták az Algírból kivonuló megvert védelmezőiket, az ejtőernyősöket. Ha valaki gépkocsin Oran felől közelíti meg a légió főhadiszállását, Szidi bel , Ab- besz határánál „A város központja felé” feliratú tábla mellett halad el. A „város” szót azonban valaki vörös festékkel átmázolta és ezt írta fölé: „OAS”. A festéket senki sem távolította el. Szidi bel Abbesz valóban az OAS egyik fontos központjaként vált híressé. Jean Gardy, az idegen légió főellenőre és a legmagasabb rangú tisztje volt 1958 és 1960 között. Minthogy részt vett az áprilisi zendülésben, megfosztották rangjától. Most valahol Algériában rejtőzik Raoul Sálán tábornokkal és két másik tábornokkal együtt. A légió parancsnoka jelenleg az OAS főembere. A De Gaulle-t vadul támadó, „General Gardy” aláírással ellátott röplapok valósággal elárasztják Szidi bel Abbesz-t és a légió többi más helyőrségeit. Ha a látogató megkérdi, hogy mi lesz a légió sorsa, feltétlenül ezt a választ kapja: — A légió él és virul és ezután is élni fog. Bár jövendő' státuszát még nem jelölték meg.., 1962-ben egyre gyakrabban hangzott el a kérdés: — Mi lesz a légióval? Ez akkor vált különösen időszerűvé, amikor Evianban létrejött a megegyezés az algériai ideiglenes kormány és a francia kormány között. Március 19-én 12 órakor egész Algéria területén beszüntettek minden hadműveletet és minden fegyveres harcot. Megállapodtak abban is, hogy Franciaország bérleti alapon 15 éven át megtartja a Mers-el Kébir támaszpontot, 5 éven át a Colom- Bechair-i, a Reggane-i az In Amguel-i repülőteret, továbbá a szaharai atomfegyver- és rakétakísérleti berendezéseket, s három évig 80 000 főnyi hadereje állomásozhat Algériában. Gondot okozott a francia kormánynak, hogy mi lesz a légió sorsa, mert az FLN ragaszkodott ahhoz, hogy az OAS-szal nyíltan rokonszenvező egységeket vonják ki Algériából. Az eseményeket nem lehetett feltartóztatni. Az eviani megállapodás szerint az ..algériai nép majd népszavazással dönt sorsáról”. Az eredmény nem volt kétséges. Amíg Algéria a szavazásra készült, a francia kormány azt mérlegelte, hogyha számára negatív lesz az eredmény, akkor mi történik a légióval. Mi lesz a légióval ? 1962 május 17-én így- irt a Le Monde: „A légiósok toborzása, amely az áprilisi puccs után bizonyos ideig szünetelt, tovább tart és a jövőben is folytatódik, csupán a légió személyi állományának bizonyos fokozatos csökkentését tervezik. Bizonyos légiósegységek elhagyták ugyan Algériát, de nem lehet beszélni tömeges távozásukról, a légiónak Algériából kivont alakulatait Djiboutiba és Madagaszkár szigetére irányították. Nincs szó a Szidi bel Abbesz légióstámaszpont kiürítéséről sem. 1856 óta ez a légió hivatalos székhelye. Esetleg idegenlégiósokat vezényelnek Korzika szigetére is, arra -hivatkozva, hogy a légiót megalapító 1831-es törvény a kontinentális Francia- ország területén kívül engedélyezte a légió állomásozását, s Korzika kívül esik a földrész hatáz-ain.” (Valójában az 1831-es törvény parlamenti vitájában leszögezték, hogy Korzika ebből a szempontból Franciaország kontinentális területének a részét képezi. — A szerző megjegyzése). A párizsi sajtó értesülései ekkor azt jelezték, hogy a francia kormány korábbi ígéreteit megszegve, továbbra is fenntartja az idegen légiót, a gyarmati háborúk hírhedt zsoldoshadseregét. Ez tükrözte a francia kormány álláspontját. De ahogy közeledett a népszavazás ideje, úgy követelte egyre határozottabban Algéria a gyűlölt alakulat kivonását. Párizs kénytelen-kelletlen engedett Először is a városokból vonták ki a légiósokat, de azután sor került a döntő lépésre is. 1962 június 22-én jelentették a hírügynökségek Párizsból : (Folytatjuk) jóllakott elégedettség töltötte el: aligha sejtették, hogy egy egész partizánbrigád szállítja nekik a kosztot. Kreissnek már rég nem volt ideje vadászni. Teherautója hol itt, hol ott bukkant fel a sztyeppén, s ahol megjelent, enyhén szólva nyugtalan éjszakára számíthattak a megszállók... Egy este teljesen váratlanul fékezett Kreiss a partizánok szállásánál. Tíz katona ugrott le a teherautóról. A katonák felsorakoztak, Kreiss pedig az izgatott parancsnokhoz futott: — Nyomomra bukkantak. A garázst egész gépparkjával együtt felrobbantottuk. Egy tábori csendőrosztag üldöz bennünket. „Úgy! — gondolta a parancsnok. — Most megfizetünk a jóhiszeműségünkért. Átkozott! Nyakamra hozza a tábori csendőröket!...” — Fegyvert letenni! — parancsolta Szobko. Kreiss értetlenül vonta ösz- sze szemöldökét, és... pisztolyához nyúlt. Ha gyorsabb a mozdulat — keresztüllövik. A német bámulatra méltó hidegvérrel csatolta le fegyverét és nyújtotta át a parancsnoknak. „Nem lövöm agyon — határozta el Szobko, miközben az egység az erdő felé vonult. — Átkísértetem a Nagy Földre. A hátországban majd kiderítik, miféle madár...” Egy pillanatra átfutott a parancsnok agyán, hogy bármily körültekintő is legyen egy német ügynök, aligha járulhatott volna hozzá eny- nyi híd, hadiszerelvény és parancsnokság megsemmisítéséhez. De ez a gondolat épp hogy csak átvillant rajta. Most az egység sorsa foglalkoztatta mindenek előtt. Sikerül-e bejutniok az erdőbe, nem kerülnek-e csapdába? Hiszen a németek nyilván megjegyezték az emlékezetes éjszakai ütközet helyét. Ha büntetőosztagba ütköznek, a „Kotovszkij” partizánegység alighanem megszűnik létezni... (Folytatjuk) B. Szopelnyak: dtudeüait mMoIm,
