Kelet-Magyarország, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-10 / 105. szám

1969. május ft STSLOT-MAÖYABÖRSZAŐ I. etoaJ Kultúipolitikai munka a nyírbátori járásban Beszélgetés dr. Rohály Viktorral, a járási tanács vb elnökével Mintha megtorpantak volna Kis Isz-ek gondjai a fehérgyarmati járásban A nyírbátori járás műve­lődéspolitikai helyzetéről, a következő évek feladatairól kérdeztük dr. Rohály Vik­tort, a járási tanács vb el­nökét, aki összefoglalva az alábbiakat válaszolta. A felszabaduláskor és az azt követő több mint egy év. tizeden át igen alacsony szín­tű volt a lakosság élet- és munkakörülménye, ami együttjárt a kulturális igény­telenséggel. A körülmények, a tervsze­rű munka azt kívánta, hogy előbb a gazdasági helyzeten változtassunk. Ezt a mező- gazdaság átszervezése indí­totta meg, ami nálunk — sajnos — nem fejeződött be, a lakosság 35 százaléka még ma is kisüzemi módon gaz­dálkodik. (Három egyéni és három tszcs-község van.) így alakult ki járásunk hár­mas gazdasági arculata. Ez határozza meg ma is a la­kosság élet- és munkakörül­ményeit, művelődési helyze­tét, igényét, gondolkodás­módját és egész emberi ma­gatartását. Az utóbbi évtizedben _ a termelési mód és technika változásával párhuzamosan nőtt az életszínvonal és a kulturális igény. Járásunkban a művelődés- politika eredményesebb ki­bontakoztatásának két alap­vető feltétele van: — a járás gazdaságának gyorsabb ütemű fejlesztése, — a művelődéspolitika magasabb színvonalon való végzése. Mindezt a tanácsok úgy tudják eredményesen segíte­ni. ha a művelődéspolitikát szerves részévé teszik a köz­ségpolitikai munkának. A fontosabb elveket — a járá­si pártbizottság iránymuta­tása alapján — a tanács 4 éves munkaprogramban rögzítette. A program gya­korlati megvalósítása során a tanács három nagy terü­letre koncentrálja erejét: a személyi feltételek biztosítá­sa, a közoktatási, valamint népművelési feladatok. A tanácsi testületi szervek összetétele javult, képesek a művelődéspolitika jelen­legi követelményeknek meg­felelő irányítására. Hasonlóan a végrehajtó bizottságok füg. getlenített vezetői. A műve­lődési szakigazgatási szerv dolgozóinak fluktuációja megszűnt, az intézményháló­zat étén művelt, vezetési gyakorlattal rendelkező törzsgárda áll. Nem mondhatjuk ezt el az általános iskolai hálózat­ról, itt igen nagy a vándor­Emlékezetes dátum marad Nyírmeggyesen május 4-e. A hálás utókor ötven év után márványba vésett, aranybe­tűs emléket állított annak a 29 embernek, akik áldozatai lettek a Tanácsköztársaság ellenségeinek. Végzett velük a nemzetközi imperializmus bojár hordája, mert azt hit­ték, joguk van emberként él­ni végre. Mi is történt ötven évvel ezelőtt Nyírmeggyesen? E községben már március 21-e utón, a megalakult direktó­rium első ülésén elhatároz­ták, hogy földosztó bizottsá­got választanak. A bizottság két nappal később meg is alakult. Március 26-án — a direktórium harmadik ülésén — Tóth Béla kántortanító, direktóriumi elnök irányítá­sával — már határozatot is hoztak, A kimutatás alapján megállapították, hogy a fel­osztáshoz 3719 katasztrális hold áll rendelkezésükre, amelyet „térítésmentesen, örökre és végérvényesen” a lakosság tulajdonába adnak. Sajnos, a földosztás csak elvben történt meg, végrehaj­tására már nem volt idő. Jött a külső ellenség. Április 16-án lás (évi 14—17 százalék). Nevelői ellátottságunk a leg­hiányosabb a megyében. Tan­erőszükségletünk 403 fő és ténylegesen 363 működik, közülük 32 fő képesítésnélkü­li. Különösen súlyos a hely­zet a kisebb, periférikus köz­ségekben. Még ennél is rósz. szabb a népművelési szak­emberellátottság, 20 község­ben egyetlen képesített dol­gozó tevékenykedik. Az utóbbi évtizedben nagy erőfeszítéseket tettünk a nevelők helyhez kötésére. Vásároltunk 27 lakást, épí­tettünk 22-t, korszerűsítet­tünk 40-et, 59 nevelő kedvez, ményes kölcsönt kapott, 32 pedig saját erőből épített la­kást. A letelepedés érdeké­ben a hiányosan ellátott te­rületekre kiemelt fizetést, jutalmazást rendszeresítet­tünk, illetményföldet és üzemi étkeztetést biztosítót, tunk. A falu vezetőinek is egyik legfontosabb felada­tává tettük a pedagógus­gondok megoldását. A további gazdasági, politikai szervező munka mellett jelentős vál­tozást várunk a tanácsháló­zat korszerűsítésétől. Ará­nyosabbá válik a munkaerő­elosztás, javul a szakos el­látás, könnyebben megoldha­tó a helyettesítés, emelkedik az egységes vezetés színvona­la. Az előképzést nyújtó óvo­dai hálózat fejlesztésére az elmúlt 10 évben 6,5 millió forintot fordítottunk. Felsza­badulás előtt egy óvoda volt az egész járásban, ma két községben nincs, de van két tanyai óvodánk is. Az el­ső osztályba kerülő gyere­keknek még mindig csak 30—33 százaléka részesül elő­képzésben. A tanácshálózat korszerűsítésével a felsza­baduló épületeket elsősorban óvodáknak szánjuk. Az államosítás óta 70-nel szaporodott az általános isko­lai tantermek száma. Nap­közi, műhely. szertár, úttörőcsapat-szobák létesül­tek. Ezekre 20 milliót köl­töttünk, mégis a termek 70 százalékában egész napos ta­nítás folyik (az országos át­lag 34, a megyei 53 száza­lék). Nagy gondunk a kedve­zőtlen körülmények között élő cigánygyermekek beiskolá­zása. 1964-ben 580 cigányta­nuló volt, most 910. Gyara­podtak a napközi otthonok, Nyirmihálydiban saját erő­ből tanyai kollégiumot léte­sítünk ebben az évben. 32 iskola közül 20 rádióval, 25 televízióval, 22 magnetofon nal, 21 lemezjátszóval és 5 iskola pedig filmvetítővel rendelkezik. Az osztályozat­a francia tisztek által veze­tett román királyi hadsereg előretört. A nyírmeggyesiek ellenálltak, hiszen már volt mit védeniük. A váratlan el­lenállás egy napig késleltette az intervenciósok előrenyo­mulását. Nagy jelentőségű volt ez a nap, mert a vörös egységek rendezhették sorai­kat Nyíregyháza alatt. Ezért a tettért a román bo­jár csapat tisztjeinek paran­csára 29 életet oltottak ki bosszúból Nyírmeggyesen. Az életben maradt Nagy József szegényparaszt, direktóriumi tag 15 évi börtönt és 480 bot­ütést kapott. Fedora Jánost és a direktórium asszonytag­jait a község főterén nyilvá­nosan megbotozták. A nyir- meggyesiek ügye —■ legalább­is egy időre — elbukott. Május 4-én ünneplő díszbe öltözött a falu. Az emlékmű márványtábláját a déli órák­ban több mint félezer felnőtt dolgozó előtt leplezte le dr. Szabó József, a járási tanács vb. elnöke. A Tanácsköztár­saság örökre méltó tiszteletet érdemel az új nemzedéktől, s a hősök emlékére büszke a halas utókor. Yass József lan és bukott tanulók létszá­ma nálunk a mqgyei átlag­nál kevesebb. Ez is mutatja, hogy a körülményekhez ké­pest a nevelők többsége ki­váló munkát végez. Középiskolai oktatásunk­ban a vidéki átlagnál jobb eredményekkel dicsekedhe­tünk. Viszont nagyon sürgő­sen megoldandó feladat egy új kollégium létesítése. Népművelést szolgáló léte­sítmény két község kivételé­vel mindenütt van, de ezek 60 százaléka nem felel meg a követelményeknek. Ter­vünkben a népművelés te­rületére három fő feladatot szabtunk. Ilyenek: elterjesz­teni a korszerű termelési módszereket, felkelteni a la­kosság érdeklődését a társa­dalmi, technikai, természet- tudományi ismeretek iránt és elterjeszteni, meghonosítani az igényesebb szórakozási módokat, a társadalmi szo­kások szocialista formáit. Az utóbbi években igen jelentős előrelépés történt a népművelésben. Például 4— 500 ismeretterjesztő előadás van évenként. A múlt évben 100 ezer látogatója volt a múzeumnak és a képzőművé­szeti tárlatoknak. Nagy sike­re van a zenei kultúrát ter­jesztő, ív:' c sfinomító nyírbá­tori zenei napoknak. Fella­zulóban vannak a régi tár­sadalmi szokások. Tartalom­ban és formában is egyre ün­nepélyesebbek állami ünne­peink. a nőnap, gyermeknap, úttörők, KISZ-esek fogada­lomtételei. Terjed a családi események új módon való megünneplése. Nyírbátor, mint járási székhely előkelő helyen áll kulturális téren. Múzeuma, tárlatai, a zenei napok. a politechnikai oktatás mind példás. Az a feladatunk, hogy ennek minél nagyobb kisugárzása legyen a járás­ra is. Másik országos hírű kezdeményezésünk is van, a nyírlugosi mezőgazdasági szakkör. Mindezeket a jó példákat terjesztenünk, hasznosítanunk kell. Néhány dologban azonban segítségre lenne szükségünk, ilyen az említett középisko­lai kollégium építése. Régi gondunk a szakközépiskolai oktatás megvalósítása és egy mezőgazdasági szakmunkás­képző-iskola létesítése. összefoglalva: a járás kul­túrpolitikai helyzetéről az a véleményem, hogy más te­rületekhez mérve, országos szemmel vizsgálva nagy az elmaradottságunk. Sajátos helyzetünkhöz. a gazdasági alapunkhoz viszonyítva azon­ban nem vagyunk elmarad va. Ahogy fejlődik a gazda­sági kultúra, úgy haladunk előre művelődésben is. Ez mint eddig, ezután sem je­lenti a dolgokba való bele­nyugvást. Ahol megfelelő tárgyi, gazdasági adottságok nincsenek, még kisebb ered­mények eléréséhez is na­gyobb erőfeszítésre vari szükség. Bízunk továbbra is a felsőbb szervek segítségé­ben, a magunk erejében és leginkább a községekben élők akarásában, tettrekészségé. ben, a termelőszövetkezetek, vállalatok anyagi támogatá­sában — fejezte be mondani­valóját Rohály elvtárs. Csikós Balázs Anyósom, aki nem ért a futballhoz, de aki a rádió minden műsorszámát, tehát a meccsközvetítést is végig hallgatja, megkérdezte tő. lem: — Hogyan adhat el több futballista egyetlen labdát? Vagy több labdával, játsza­nak egy meccsen? — Egyáltalán nem adhat­ja el. A labda az egyesületé. — Akkor miért mondja a szpíker, hogy egyszer Branyi ya. másodszor pedig Csem cse eladta a labdat? Igyekeztem megmagyaráz­ni: — Ezt csak úgy mondja. Egyszer egy sporttudósító va­lami újszerűt akart írni és íyy számolt be a meccs egyik Sík terület, sok folyó kö­ze, munkában, magatartás­ban kemény emberek. 34 tsz hetven és fél ezer hol­don, a tagság száma idén kö­zel ezerrel gyarapodott. Ap­róka falvak, nem egyen ke­resztül hallatszik a jókora kiáltás. Közép-Szatmár, fehérgyar. mati járás. S mi van a né­hány jellemzés, adat mögött? Milyen a mezőgazdasági hely­zete és a holnapja? Eríől ad­tak készséggel tájékoztatást járási tanácsi vezetők: Széles Lajos vb-elnök. Szilá­gyi Bertalan elnökhelyettes, Deme Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályve­zető. die» te • J* A közös /o... A folyók áradása (Tisza, Szamos, Túr, Szenke, Tapol- nok) és a tartós belvíz 1965- ben, meg a következő. két esztendőben a szántóföldek jelentős részét tették haszna­vehetetlenné. 1967-ben 25 ezer hold került víz alá. A biztosító térített ugyan, de nem pótolhatta a kiesett ter­mések értékét. Döntő többségében erősen kötött, savanyú, öntéstalaj. 90 százaléka javításra szorul, de az eddig végzett javítás a kétezer holdat sem éri el. Van víz bőven adott idő­szakban öntözésre. A lehető, ség kihasználása azonban csak mintegy 50 százalékos. Ilyen körülmények között is bizonyított azonban a szö­vetkezeti gazdálkodás. A bú­za, őszi árpa terméshozama átlag öt mázsával ugrott meg holdanként, a kapásoké 30 százalékkal. Növekedett az állat- és állati termékek érté­kesítése. A tagok közösből való részesedése csaknem háromszorosa az első szövet­kezeti évinek. ...de hogyan tovább? De most mintha megtor­pantak volna. Nem bírják a versenyt a kicsi, egy-kétezer holdas gazdaságok. (Három ezer holdon felüli csak két tsz: szatmárcsekei Haladás és a kispaláéi Uj Barázda.) Egyre nehezebben birkóznak a beruházásokkal, a fokozot. tahb újratermelés követel­ményeivel. Nem egy régi szerfás istál­ló dőlt már össze, a meglé­vők szinte semmit sem ér­nek. Újak, szilárdak, egész­séges épületek kellenének. Mindjobban sürgető gond egy komoly vízrendezés meg­valósítása, a korszerű vízgaz­dálkodás. Égető kérdés a gépesítés fokozásának szüksége. A tá­jékoztatás egy mondatának szó szerinti idézése: „A tsz-ek gépállományának 50, sőt 60 százalékát egy éven belül feltétlen újakra kellene ki­mozzanaláról: „A középhát­véd. elcsípte a labdát, felné­zett és látta, hogy a jobbszél’, só jó helyzetben vau, nem is fedezik öt és várja a beadást. 1 középhátvédnek hozzá kel­lett volna továbbítania a labdát. Ö azonban, a szurko­lók nagy bosszankodására, za­varában-az ellenfélhez rúgta, eladta a labdát. így született meg ez a, sportkifejezés, ami. egyáltalán nem fedi a lényeget, mert cserélni.” Ám sem ez, sem egyéb nem megy. Azaz, hogy nagyon lassan, fékez az évi 100—200 ezer forint amorti­zációs alap. Lagalább 4—5- szöröse kellene. A kibontakozás felé Nem ok nélkül mondják a járási vezetők, hogy mind­össze három bölcsődéjük van. Tunyogmatolcson, Fehér- gyarmaton és Jánkmajtison. Öregek napközi otthona ez idő szerint csak egyetlen egy. A kicsi tsz-ek ilyen vo­natkozásban is alig tudnak valamit tenni, segíteni. Mint ahogy a kelleténél lassúbb ütemben képesek a fejlet­tebb teljesítménydíjazást, a havi készpénzfizetést is be­vezetni. Mi lehet a kibontakozás, a lendületesebb előbbreju- tás útja? Kertelés nélkül ki lehet mondani: elérkezett a kettő, vagy több szomszédos kis tsz egyesülésének ideje. IiOMCSÄK M1HALYNÉ géj munkás, Ládagyár 6. sz. tisialöki gyáregysége: — Termelési tanácskozáson és szinte minden alkalommal javasolják, kérik a munká­sok, hogy oldják meg az ét­keztetési és szociális problé­mákat. Szépen fejlődött a gyáregységünk, ennek örü­lünk, de elmaradtak a szociá­lis beruházások. Néhány lé­pésnyi férfi és női öltöző, zu­hanyozó ugyan van a telepen, de ez nagyon kevés a több mint háromszáz munkásnak. Art a választ kaptuk, egye­lőre helyhiány miatt nem tudják megkezdeni a szüksé­ges létesítmények — étkez­de, új öltöző, munkásszállás, irodák — építését, pedig már az építőanyagok egy része is megvan. A gyáregység veze­tői, tudomásom szerint tár­gyalnak a szomszéd vállalat­tal, a faipariakkal, hogy en­gedjenek át a mi gyáregysé­günknek egy bizonyos terüle­tet építkezésre. Ezzel függ össze a másik gondunk is, a gyáregység központja, irodái a községben vannak, s minden apró prob­lémával, fizetési, vagy SZTK- val kapcsolatos dologgal kilo­métereket kell gyalogolni a dolgozóknak. Ez azonban csak akkor oldódik meg, ami­kor elkészülnek az említett épületek, s a központunk ki­költözik a gyártelepre. FÖNYAD LAJOS gépmun­kás, Tiszalök: — A gépműhely munkásait legjobban az a bizonyos bér­probléma foglalkoztatja, ami­aki elad valamit, az mindig ellenértékét kap érte. De a középhátvéd csak megrovást kapott. Amióta ez a tudósí tás megjelent. logika ide, lo gika oda, minden sporttudó­sításban szerepel az „el­adott” labda, — Most már értem — bó­lintott az anyósom, majd megkérdezte, hogy miért nem veszik fel a futballisták min­dig a góllövő cipőjüket. Összeadni az anyagi, munkál» kodás; és észbeli erőt. Tör­vényszerűen sürgeti ezt a holnap, a jövő. És a nagyobb gazdaságok kialakulása eny­híti a súlyos szakember­problémát is. A nagyobb te­rületen hatásosabban, átfogób­ban érvényesül a szaktudás és gyakorlat, míg szűk kere­tek között elaprózódik. Persze nem akárhogyan és mindenáron történjen a kis tsz-ek egyesülése. Kezdődtek máris komoly tárgyalások, puhatolódzó érdeklődések több tsz vezetősége részéről. A járási tanács pedig abban látja egyik fontos feladatát, hogy segítsen áthidalni a felmerülő nézeteltéréseket. De méginkább, hogy ne maradjon el a tagság őszinte tájékoztatása, felvilágosítá­sa, kételyeinek eloszlatása sem. A demokratizmus nem szenvedhet csorbát — végső soron a tagság mondja ki a döntő szót. Asztalos Bálint ről a gazdasági és párt veze­tőink, szakszervezeti bizal­miak is tudnak. Megígérték, hogy rendezik a dolgot, azon­ban úgy tudom, eddig nem já­rultak hozzá a felettes szer­vek. Az új kollektív szerző­désben kiegészítésként java­soltuk ezt. A gyáregységünk vezetői értik ezt a gondot, de jelenleg még nem találtak megoldást. Egy kicsit idetar­tozik a munkaruhák dolga is, különösen a szállítóknál ta­láljuk túl hosszúnak a kihor­dási időt, ugyanis ők jobban ki vannak téve a ruhakopta­tásnak, még akkor is, ha lel­kiismeretesen vigyáznak. MAROZS SÁNDOR gép- munkás, Tiszalök: — Szén n lem a gyáregység vezetői figyelembe veszik a munkások javaslatait. Ar­idén tértünk át a szabad szombatra, jól fejlődik az üzemünk. De az mégsem jó, hogy a dolgozók a térdükön ebédelnek. Ideiglenes megol­dást kellene találni az étkez­tetésre, amíg az új ebédlő és az irodák megépülnek. És még valami, ami apróságnak !ti­nik: itt a meleg, egészséges ivóvizünk is van, itt a csap a kapunál, de egy-egy műhely egyetlen kupa vizet kap. A munkások kénytelenek sza­ladgálni a munkából, mert az egy kupa víz harminc-har­mincöt embernek nagyon ke­vés. A mi munkánk különben is olyan, hogy hamar meg­szomjazik az ember, miért he lehetne gondoskodni elegen­dő ivóvízről, amikor jóformán pénzbe sem kerül. P. G. Gondolkoztam a válaszon, — Góllövő cipó tulajdon, kép pen nem létezik. — Nekem ne mondj ilyet! Folyton azt mondják, hogy ez, vagy az a játékos otthon hagyta a góllövő cipő­jét. Miért hagyta otthon? Szűk volt? Megnyugtattam anyóso­mat, hogy nem volt szűk a ci­pő, nem is hagyott otthon semmit, a tudósító ezzel a ..góllövő cipővel” is színesile- ni akarja riportját. — Megértem fiam, megér­tem-, de miért utánozza száz cs száz más is ezt az egyéni, mondatot, amellyel az illető egyszer színesíteni akarta tu- dósitását? Erre a kérdésre keptels% voltam válaszaim. Tudósítónk írja: Nyírmeggyes emlékezik fhi avéténmufél Figyelembe veszik-e a munkások javaslatait? Palásti László: Cfadta a labdát

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents