Kelet-Magyarország, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-09 / 104. szám
WS9 május 9. r. «cm Orosz Ferenc elvtárs beszéde Tiborszálláson társulás gondolatával, a közös vállalkozásokkal, s ahol annak a feltételei adottak, az egyesülés gondolatával is. Mi javasoljuk ezeket, hiszen az élet, a fejlődés ezt követeli meg. Csak így tudnak helytállni a növekvő versenyben, korszerűen, olcsón termelni. Szólt arról, hogy a döntési jogkörök kiszélesítésével párhuzamosan az eddigieknél nagyobb szerepet kell kapni a szövetkezetekben a közgazdaságilag kellően megalapozott elemző munkának. További előrehaladásunk egyik fontos feltétele, hogy jól képzett főkönyvelők, jól és pontosan dolgozó könyvelő- ségek működjenek a közös gazdaságokban. Megnőtt a jelentősége a számviteli munkának. Tudnunk kell, mit miért és mennyiért termelünk, szükség van-e rá a piacon. Vannak olyan tapasztalataink, hogy a szövetkezeti vezetők egy része még nem értette meg a számvitel fontosságát. Ebben az is közrejátszik, hogy különösen a számvitel területén dolgozók részére sincs intézményesen biztosítva a képzés, illetve a továbbképzés. Központilag is intézkednünk kell, de addig is valamennyi vezetőnek, különösen számviteli dolgozóknak törekedniök kell arra, hogy fokozottabb önképzéssel szerezzenek magasabb fokú képzettséget a nagyon fontos közgazdasági elemző munkák elvégzéséhez. Hangsúlyozta, hogy a jó számvitel olyan mint a jó, preciz műszer, mely tükrözi a gazdaság eredményeit, jelzi a hibákat és megmutatja a teendőket is. Enélkül nem lehet jól vezetni. 4 közös és a háztáji kapcsolatáról Megyei első titkárunk hangsúlyozta, hogy a reform során bevezetett intézkedések új alapokra helyezték a közös és a háztáji gazdaságok kapcsolatát is, s ez fontos feladatokat, teendőket határoz meg a tsz-vezetők és a tagok részére egyaránt. Felhívta a figyelmet: a párt és a kormány intézkedéseiből világosan kitűnik, hogy népgazdaságunk a közös gazdaságok mellett továbbra is számít a háztáji gazdaságok termelésére, áruira, azok értékesítésére. A közös munka mennyiségétől függő háztáji gazdaságok szervesen kiegészítik a jól szervezett közös gazdaságokat is. Termelőszövetkezeti vezetőinknek fontos feladata, hogy alaposan elemezzék ez irányú helyzetüket és az új tsz- törvény előírásainak megfelelően segítsék a háztáji gazdaságok termelését is. Orosz elvtárs befejezésül hangsúlyozta, úgy kell dolgozniuk a tsz-vezetőségek- nek, hogy a tagok állandóan érezzék: otthon vannak, problémáikkal, gondjaikkal emberségesen foglalkoznak, mert így az öröm kettős, a gond pedig megoszlik. Meleg szavakkal mondott köszöne tét a meghívásnak, s további sok sikert, erőt, egészséget és eredményes munkát kívánt a tiborszállásiaknak. Ezek után átnyújtotta a kormány elismerő oklevelét Pálus Pál tsz-clnöknek s a vele járó pénzjutalmat. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Orosz Ferenc elvtárs a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter megbízásából kitüntetéseket nyújtott át. Kovács Kálmán brigádvezető és Hegedűs Béla állattenyésztő a „Mező- gazdaság kiváló dolgozója' kitüntetést kapta meg, míg Kovács István traktoros ■ és Oláh András fogatos miniszteri dicséretben részesült. (F. K.) Gazdag almaícrmés ígérkezik Új hütötárolókat helyeznek üzembe Körszedés több helyen — 4,5 millió láda 11 400 vagon idei termésű alma felvásárlására, forgalmazására kötött szerződést a megyei MÉK. Ez a leszerződött mennyiség valamivel kevesebb a múlt évinél, de nem jelenti, hogy alma is kevesebb várható. Vagy harminc tsz ugyanis — élve a többcsatornás értékesítés lehetőségével — ezúttal a HUNGAROFRUCT-tal kötött értékesítési megállapo, dást több ezer vagon almára. Mintegy félmillió fa borult most először virágba a szabolcs-szatmári kertekben és hoznak első termést. A jelek szerint tehát nem lesz kevesebb alva a tavalyinál. Sőt a felmérések szerint, a virágzás alapján bőséges tér, més ígérkezik. Akár meghaladhatja az 1967 évi rekord termést. A termelők nagy szorgalommal tesznek eleget a gyümölcsfák és a várható termés védelmének. Általában szerető gondoskodás övezi az értékes kerteket. Ami a MÉK-et illeti, széles körű előkészületeket tesz az idei almatermés fogadásé, ra. Egyik ilyen szervezése, hogy minden eddiginél jobban kiszélesítik a korai kör szedést, hogy méginkább csökkentsék az őszi csúcsmunkákat. A körszedés mennyiségére külön megállapodást kötöttek a termelő gazdaságok. így mintegy 2 ezer vagon jonatán és hozzá másfél ezer vagonnyi fehér alma kerül már szeptemberben átvételre. Ennek egy részét átmenetileg hűtőtárolókba helyezik el, a többit for. galomba hozzák. Tehát előreláthatólag szeptemberben megjelenik a piacokon, boltokban az idei alma. Javul a helyzet a hűtőtárolás tekintetében. Nyíregyházán üzembe helyezik az 1200 vagonos új tárolót. Ezenkívül használatba kerül több tsz új. korszerű hűtőháza, manipulálója. Raktározás terén ugyancsak kedvezőbbek lesznek a feltételek. A központi telepeken kívül a MÉK kezelésé, ben további kilenc helyen végeznek tárolást és feldolgozást. Nem jelentéktelen az sem. hogy szélesebb körben kapcsolódnak be tsz-ek. általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek. sőt egyéni termelők is a közvetlen exportcsomagolás végzésébe Mindez meggyorsítja a bonyolítást. Kielégítőnek ígérkezik * göngyölegellátás. gyorsa bb lehet a munka. a szállítás. Belföldi almásládából 4.5 millió áll rendelkezésre, s p». a mennyiség elegendőnek mutatkozik. Exportládákbál — a jelzések szerint — ugyancsak minden igény ki. elégíthető. (ab) Kopka János riportsorozata: MITŐL élenjáró az élenjáró 7 5. Közös vonások Négy sajátosan különböző gazdálkodási egységnél — kereskedelemnél, iparnál és a mezőgazdaságban — kerestünk választ a kérdésre: miért lettek kiválóak? Azzal is kifejezhetnénk, ahogy címünk kérdi. mitől élenjáró az élenjáró? Mert abban valószínű egyetért velünk az olvasó, hogy a megszerzett cím nem véletlen. Különösen akkor nem, ha az elismerés már nem az első. Válogatás és célzatosság nélkül mentünk a Nyírmadai Állami Gazdaságba, a Nyíregyházi VAGÉP-hez, a Vásá. rosnaményi AFÉSZ-hez és a rakamazi Győzelem Tsz-be. Nem állíthatjuk, hogy teljes, vagy akár megközelítőleg hiteles képet kaptunk és ad. hattunk tovább onnan. Néhány jelzés viszont érdekesen izgalmas. Megmutatta, hogy bár valóban széles a skála a profilok, a gazdálkodás természete, szerkezete között, nem kevés a közös vonás, a szinte íratlan törvény, amely azt mutatja, ki lehet kiváló, élenjáró? Mindenekelőtt arról győzött meg a tapasztalat, hogy az iparban és különösen a mezőgazdaságban nem lehetnek nagy ugrások. Lehetnek ideig-óráig kiugró eredmények, ám a tartós sikereket mindenütt a kemény, következetes munka alapozza meg. Szakszerűség, pontos számítások a tervezésnél. a beruházásnál. A négy meglátogatott gazdálkodó egység mindegyike rendelkezik önköltseg&zamítással, tudja mi az, ami megéri, s ami nem. Mi az, ami ma ugyan megéri, de holnap már nem. S mi az, amit ma még nem éri meg termelni. de távlatokban feltétlenül. Vagyis: pontos tervezés, s a távlatok kutatása nélkül nem lehet hasznos tevékenység. Erre nem lehet sajnálni a pénzt, az időt és a fáradságot. Nincs arról szó, hogy itt minden kitűnő, sőt a vezetők elmondták: tudják, hol szorít a cipő, s min kell sürgősen, vagy fokozatosan változtatni. Vagy nem ezt mu_ tatja, hogy ezek az üzemek, vállalatok valamilyen úton- módon szoros kapcsolatban vannak a tudományos intézetekkel. a kísérletek eredményeit ismerik, s a lehetőség szerint eddig is jócskán felhasználták, vagy fel akarják azokat használni? De igen. Ez már vállalataink új arca, a tudomány és a gyakorlat összhangjának megteremtésére irányuló kísérlet. Elhangzott mindenütt — s a tények bizonyítják, hogy az eredményekhez elsősorban emberek kellenek. Képzett szakemberek, jól dolgozó. munkájukat értő és szerető gárda. Nem véletlen, hogy mindenütt hangsúlyozták, nekik nagyon sok a vállalatnál 10—20 éve dolgozó emberük. A törzsgárda szerepe nélkülözhetetlen! Hogy bánnak a törzsgárdá. val? Erre is bőséges a pozitív példa. Nemcsak anyagiakban becsülik őket — sokszor nem is elsősorban azzal, hiszen eddig nem volt mindig és mindenütt erre lehetőség. más Szemben többet is kaphattak volna —, hanem erkölcsiekben is. Nincs elfoglaltság, kevés idő akkor, amikor meg kell velük beszélni a feladatokat, az egyéni problémákat, amikor fel kell készülni az év, vagy a következő esztendők tennivalóira. És megéri. Megéri, mert meglesz, bőségesen megtérül a haszna, ha mindenki tudja, mi az ő feladata, konkrét tennivalója a munkapadnál, a földeken, az elárusítópulton. Sokszor említették, hogy nincs mesterséges válaszfal vezető és beosztott között. Csak a feladatoknál van különbség. nem az embereknél. Ez a bizalom felé vezető út is. Bizalom és kedv nélkül nem lehet jó munkát várni senkitől — ezt is az üzemekben fogalmazták így —, mert a pénz, mégha sok is, nem pótolhatja a jó légkör hiányát. Úgy lehet megtartani a dolgozókat, ha megbecsülik őket. Ez esetben senki nem megy még magasabb keresetért sem új munkahelyre. Itt érkeztünk el a szociális- fa brigádmozgalomhoz, amely e helyeken természetes és élő, valóban szocialista tartalmú. Az élenjáró vállalatok élenjáró dolgozóinak kisebb kollektívái ezek, akik a legtöbb felelősséget érzik munkahelyükért, társaikért. S a vállalatok becsülik tevékenységüket. kérik tanácsai kát, segítségüket. Ugyanakkor honorálják it a nagyobb igyekezetei. A jó légkör: üzemi demokrácia. Csak akkor lehet jó légkör, ha a vezető munka társaival együtt vezet. Ha a megkapott önállósággal úgy el. hogy azt megosztja a középvezetőkkel, ők pedig — tovább a dolgozókkal. Fkko* jelentkezik az eredmény is, a felelősség azét#:. amit a dolgozok kaptak. Esek ben as üzemekben. vállalatoknál természetes, hogy jéles hangú, sok időt emésztő/ viták vannak — hiszen sdk az új javaslat, ötlet, kezdeményezés. De az is\ természetes, hogy a legésszerűbb javaslatot fogadják el, nem azét, akinek úgymond tekintélye van. S azután már nincs vita, egységesek a végrehajtásban. Következetesek, mint a VAGÉP-nél, ahol az igazgató egy aznapi határidős ügyre mutat: „Ezt két hónapja adtam ki, egy óra múlva jelent az érte felelős osztályvezető.” Rugalmasság, állandó készenlét. permanens láz — a gazdaságban a pezsgés korszakát éljük. Ha csupán a vezetők, a műszakiak és a szakemberek igyekeznek, s azt nem képesek átadni a dolgozótársaiknak, csináltak valamit, de közel sem cselekedtek egészet. A szocialista üzletpolitika követelménye a lakosság jobb ellátása, a célszerű termelés a piacra gazdaságosan. Ehhez üzletemberek, gondolkodó, alkotó vezetők és beosztottak kellenek. Pontosan úgy, mint egy háztartásban: kiszámítani a költségvetést, a várható bevételt és kiadást, s minden családtagnak kies«*»»! a maga kisebb nagyobb fetacMt a bevásárlásban, stb. Bat követi a nyereség, amely attól függ: ki. hogyan gaaekitkodott. Ebből lesz a magasabb ftaetes. • rVUZ£T 1l láirThl IMff) 11M~i | (Folytatás az 1. oldalról) — Ezt a fejlődést mutatja az önök eredményei is, amikor az elmúlt évben kenyér- gabonából 11,6 mázsa, takarmánygabonából 16,8 mázsa, burgonyából 120 mázsa, kukoricából 13,3 mázsa átlagtermést takarítottak be holdanként. Hasonló eredmények vannak az állattenyésztés területén is. A közös gazdaságok állatállománya évről évre fejlődik, javulnak az állattenyésztés minőségi mutatói, kedvezőbbek a tartási, takarmányozási viszonyok. Elismeréssel szólt a tiborszállásiak eredményeiről, akik már 4 kiló abraktakarmánnyal állítanak elő 1 kiló sertéshúst, s az egy kocára jutó malacszaporulat eléri a 14 darabot. Orosz elvtárs hangsúlyozta, igaz, sok álmatlan éjszakát okozott tíz évvel ezelőtt a parasztságnak a döntés, de az eredmények azt mutatják a célkitűzések megvalósulnak, jól érzik magukat a szövetkezetekben, s biztosnak látják jövőjüket. Ez azt is mutatja, hogy a bizalom erősödött, s a politikai bizalom nélkül termelőszövetkezeteink nem tudtak volna ilyen eredményeket elérni. Él a szövetkezeti tagságban a párt és a kormány iránti bizalom, s ennek a bizalomnak az eredményeit üdvözöljük itt Tiborszálláson is. Ezek után az ünnepi szónok arról szólt, hogy még sok kihasználatlan lehetőség van a' nagyüzemi gazdálkodásban. Sok tartaléka van a termelésfejlesztésnek. Elsősorban az állattenyésztés fejlesztésének a fontosságáról beszélt, hangsúlyozva, hogy ebben szerves egységként kell felfogni a közös és a háztáji állatállomány fejlesztését, gondoskodni az állatlétszám, különösen a tehénállomány növeléséről, mert ez nem akkor fog kamatozni, ha vásárra hajtják, eladják, hanem akkor, ha megtartják és gondoskodnak róluk, mind a közösben, mind a háztájiban. Érdemes becsületet és rangot biztosítani az állattenyésztőknek, a háztájiban állatokkal foglalkozó öregeknek, mert ebből maguk és a közösség látja majd a hasznot Gazdálkodásunk korszerűsítése Orosz elvtárs ezt követően n tsz-ekben bekövetkezett korszerűsödésről szólt. Ezt mutatja, hogy az átszervezés óta több mint a tizenötszörösére növekedett a tsz-ek erőgépállománya. Számottevően nőtt a nagyüzemi gazdasági epületek száma. A megye tsz-einek tehermentes tiszta vagyona 1 milliárd 614 millió forint, melyben a tibor- szállási tsz több mint 10 millió forinttal szerepel. Jelentősen fejlődött a megye tsz-einek öntözéses gazdálkodása. Jelenleg több mint 40 ezer holdon tudnak öntözéses gazdálkodást végezni. Az átszervezés óta több mint tízszeresére nőtt a műtrágyahasználat. örvendetes, hogy a közös gazdaságok mind szélesebb körben alkalmazzák az új, korszerű termelési módszereket, eljárásokat. A gazdálkodás korszerűsítését jelentette megyénkben az átszervezés óta megvalósított nagyarányú gyümölcstelepítés is. A második ötéves terv időszakában Szabolcs-Szatmár tsz- ei mintegy 25 000 hold gyümölcsöst telepítettek. A kimagasló eredmények elérésében elismerésre méltó sze- , rep jut a növekvő szakértelemnek. Ma már több mini 2 ezer közép- és felsőfoké végzettségű mezőgazdaság szakember dolgozik megyém« mezőgazdasági üzemeiben Ezek alapját képezik a következő esztendők még magasabb színvonalú termelésé nek. Ezt követően Orosz Feren< elvtárs arról szólt, hogy < kor- bb gazdálkodás milyen kedvezően változtató' meg a paraszti munkákat mely könnyebb s ugyanakkor hatékonyabb lett, s csak az idősebbek tudják igazán mérni azt a fejlődést, ami e tekintetben bekövetkezett. A szocialista nagyüzemi gazdálkodás fejlődésével megvalósul, hogy a parasztember urává válik annak a földnek amelynek azelőtt rabja és robotosa volt. 1968- ban az egy dolgozó tsz-tagra jutó részesedés a megye tsz- eiben meghaladta a 14 000 forintot. S itt Tiborszálláson még magasabb eredményt értek el, megközelítette a 23 000 forintot. Ma már teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy parasztságunk jelenlegi nemzedéke helyesen oldotta meg nagy történelmi feladatát, s a szövetkezeti nagyüzemek létrehozásával a felemelkedés útjára lépett. Az egységessé váló szövetkezeti parasztság ma már olyan, öntudatban megerősödött szövetségese munkás- osztályunknak, amelyre mindenkor biztosan számíthat. Szélesedik a szövetkezeti demokrácia A megyei pártbizottság első titkára megállapította: elmúlt évi eredményeink jelentőségét növeli, hogy mindezt a gazdaságirányítási rendszer reformjának megvalósulásával párhuzamosan érték el. Akkor, amikor növekedett a szövetkezetek önállósága, szélesedett a szövetkezeti demokrácia, bővült a tevékenységi körük, tovább nőtt a tagság és a vezetőség hatásköre és felelőssége is. Egész szövetkezeti mozgalmunk szempontjából nagyon örvendetes, és alapvető fontosságú, hogy 1968- ban a termés növekedésével együttesen erősödtek a termelőszövetkezetek működésében és gazdálkodásában a szocialista vonások. Mindezek a tények együttesen igazolják, hogy a reform alapelvei helyesek, az irányítás új módszerei életképesek. V Ezek után Orosz elvtárs a legfontosabb feladatokról szólt. Ezek között elsősorban az új szövetkezeti törvényről beszélt, mely új alapokra helyezte és kiszélesítette a szövetkezeti demokráciát. Hangsúlyozta, hogy • most már ténylegesen megvalósult: a tagok gazdái a szövetkezeteknek. Döntő szavuk van a gazdálkodás kialakításában, a jövedelem elosztásában, a vezetők kijelölésében, megválasztásában. Hangsúlyozta, hogy mindezzel az is jár, hogy a tagságnak kell viselnie önálló döntéseinek kihatását, eredményeit, hátrányait. Amikor azt mondjuk, hogy a tagság a szövetkezet gazdája, nagyon fontos a gazda fogalmának a helyes értelmezése. Nem lehet jó gazda az, aki képességei szerint nem veszi ki a részét a közös tevékenységből, aki nem gondol a holnapra. aki ki akar osztani mindent. Termelőszövetkezeteink vezetőinek és tagságának most az a feladatuk, hogy továbbra is tegyenek rpeg mindent a nagyüzemben rejlő lehetőségek teljes kihasználása érdekében. Szükséges az erők egyesítése Orosz elvtárs figyelmezte- i tett arra, hogy a tsz-ek egy része, éppen azért, mert kicsi, kevés földön kedvezőtlen adottságok között gazdálkodik, kevés a pénzeszközük, kedvezőtlenek a vetésszerkezeteik, stb, nem tudnak versenyképesek lenni, s jelenlegi kereteik között már nem nagyon van lehetőségük a t termelés fejlesztésére, a gaz- i dálkodás korszerűsítésére, i Ezeknél a közös gazdaságok- : nál egyre sürgetőbben vetődik fel az anyagi és szelle- . mi erők koncentrálásának a • szükségessége, s ezzel a továbbfejlődés lehetőségeinek újabb módon történő bizto- ; sítása. Az ilyen helyzetbe i került tsz-ek vezetőinek és tagságának az eddigieknél ) hatékonyabb módon szüksé- , ges foglalkozni az agazab
