Kelet-Magyarország, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-06 / 101. szám

t ötöfl im. «fWi K8§pofitikai összefoglalónk § Husszein Vasszernél • Duclos az FKP, Defferre a Francia Szocialista Párt elnökjelölt je WASHINGTON Ugylátszík, rendszeressé valnak Násszér elnök és Husszein király találkozói, megbeszélései és ezt a mind feszültebbé váló közel-keleti helyzet nagyonis érthetővé te­szi. Jordánia uralkodója hét­tőn ismét egynapos baráti lá­togatást tett az Egyesült Arab Köztársaság államfőjénél, a híres kairói Kubbeh-palota, a köztársasági elnök rezidenciá­ja tehát újra arab csúcstalál­kozó színhelye volt. Husszein tájékoztatta Nasz- szert párizsi, londoni és wa­shingtoni tárgyalásairól. Csak­nem bizórtyos, hogy a két ál­lamfő a párizsi és washing­toni tárgyalások elemzésére szánta a legtöbb időt. Wa­shingtoni útja legnagyobb eredményeként a jordániai király arról számolhatott be Nasszer elnöknek, hogy orszá­ga megkapta az Egyesült Ál­lamoktól az első vadászrepü­lőgép-szállítmányt, sőt, ezt hamarosan újabb szállítmá­nyok követik. Ez kétségtele­nül új fejlemény, amely Johnson elnöksége alatt leg­alábbis nehezen lehetett vol­na elképzelhető. Messzemenő politikai következtetéseket persze nem lehet levonni az Ammannak juttatott ameri­kai repülőgép-szállítások­ról, de egy dolog biztos: ez a gesztus — az esetleges üz­leti vonatkozásokon túl — annak a tömegnyomásnak az eredménye, amely szerint Washington eddig nagyonis egyoldalúan foglalt állást a közel-keleti konfliktusban, ki­zárólag Izrael oldalán. Husszein párizsi benyomá­sai a jelenlegi helyzetben nyilván azért is érdekelhet­ték áz átlagosnál is jobban Nasszér élnököt, mert világ­szerte sok szó esik arról: je­lent-e változást De Gaulle távozása Franciaország eddi­gi józan közel-keleti politi­kájában? Magában Franciaországban természetesén a megüresedett elnöki szék áll az érdeklődés középpontjában. Ez érthető is: De Gaulle emlékezetes al­kotmányreformja óta áz ál­lamfői hatalom jelentősége óriási mértékben megnöveke­dett és távolról sérti mindegy, melyik, illetve milyen politi­kus áll a papírforma szerint legalább hét esztendeig az ország kormányrúdjánál. A gaulleisták jelöltje közismer­ten Georges Pompidou. A Francia Szocialista Párt vi­haros előzmények után csak hétfő hajnalban hozta meg döntését, amely szerint Gas­ton Defferre marseillei pol­gármestert jelöli az elnöki bársonyszékbe. A szocialista apparátus döntése kétségtelenül negatí­van befolyásolja egy egységes baloldali jelölt indítását és csaknem bizonyosan arra készteti a haladó erőket, hogy megosszák soraikat június elsején, az elnökválasztás napján. Defferre, a kommu­nistákkal való összefogás el­lenzője, ezért a megfigyelők egyetértenek abban a politi­kai prognózisban, hogy jelö­lése óriási segítség a „politi­kai folytonosság”, vagyis a jobboldal táborának, személy szerint bedig Pompidounak. A helyzet groteszk voltára ép­pen az jellemző, hogy Def­ferre jelölését nem a szocia­lista párttagság, hanem a geulleista tömb fogadta kitö­rő örömmel. A hírügynökségek közvetlenül a CENTROPRESS lapzártája előtt jelentették: mivel a szo­cialista párt kongresszusa el­vetette a KP közös jelöltre vonatkozó javaslatát, a Fran­cia Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága egyhangúan Jacques Duclost jelölte a köztársaság elnöki tisztségbe. A Központi Bizottság dön­tését az ülés után Waldeek Rochet, az FKP főtitkára je­lentette be a sajtók képvi­selőinek. Waldeek Rochet rö­vid nyilatkozatában megálla­pította: miután a Francia Szocialista Párt kongresszusa sajnálatos módon elvetette a kommunista párt javaslatát, hogy a két párt képviselői kö­zös programot dolgozzanak ki és ennek alapján közös je. 1Ö1 tét indítsanak az elnökvá­lasztásra, a Francia Kom­munista Párt elhatározta, hogy saját külön jelöltjével indul az elnökválasztáson. A Központi Bizottság , választá­sa egyhangúlag Jacques Duc- losra esett. Waldeek Rochet hangsú. lyöztá, miután a Francia Kommunista Párt mindent megtett azért, hogy létrejö­hessen a baloldali erők egy­ségjelölése és nem rajta mú­lott, hogy ez meghiúsult, ezért Jacques Duclost úgy te­kintik, mint Franciaország munkás- és demokratikus erőinek jelöltjét, mindazok­nak a jelöltjét, akik haladó, demokratikus Franciaország­ért küzdenek. Waldeek Rochet után Jacques Duclos adott rövid nyilatkozatot a sajtónak. Duclos hangsúlyozta, hogy jobban szerette volna, ha a most nyíló választási kam­pányban a munkás- és de­mokratikus erők egységjelölt, jét támogathatja. Sajnos, a Francia Szocialista Párt más­képpen döntött. Jacques Duclos is hangoztatta, hogy valamennyi munkás- és demokratikus erő jelöltjének tekinti magát és harcba in. dúl a Giscard d’ Estaing ál­tal támogatott Pompidou, a reakció fő jelöltje ellen, va­lamint Gaston Defferrenefe. a baloldalt megosztó jelölésével szemben, amely a múlthoz való visszatérést és a reakciós centrummal való szövetséget jelenti. A Központi Bizottság ülését megelőzően a Francia Szocia­lista Párt küldöttsége felke­reste az FKP vezetőit és kérte támogatásukat a Gaston Def. ferre jelöléséhez. Az FKP ve­zetői a kérést elutasították. Az Egyesült Államok Kom­munista Pártja most véget ért kongresszusán 83 tagú Központi Bizottságot válasz­tott. Az új KB-tagok között 18 nő van, a fiatalság köré­ben végzendő pártmunka fontosságát húzza alá, hogy a KB tagjainak több mint fele 40 éven aluli, sőt jelentős ré­szük még 30. évét sem töl­tötte be. A párt főtitkárává Gus Hall-t választották. Az elnök Henry Winston. ÜJ DELHI Hétfőn este Űj-Delhiben, a hamia millia muzulmán egyetem rózsakertjében, örök nyugalomra helyezték Zakir Husain volt indiai államelnö­köt. A sírt testőrtisztjei, csa­ládjának tagjai, a kormány miniszterei, közöttük Indira Gandhi miniszterelnök-asz- szony,' valamint a külföldi országok képviselői állták körül. A temetés előtt a ko­porsót ágyútalpon vontatták végig Üj-Delhin. Az útvona­lon, ahol a gyászmenet elha­ladt, százezrek búcsúztak Za­kir Husaintól. BERLIN Hétfőn délután Berlinben megkezdődtek a tárgyalások a Bolgár Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztár­saság párt- és kormánykül­döttségei között. Előzőleg a bolgár delegáció Todor Zsiv- kov vezetésével megkoszo­rúzta a szovjet hősök trepto- wi és a szocialisták fried- richsfeldei emlékművét, majd látogatást tett Walter Ul- brichtnál, az NDK államtaná­csának elnökénél, a NSZEP KB első titkáránál. PRÁGA Vasárnap délelőtt .Pozsony­ban rövid ülést tartott Szlo­vákia Kommunista Pártjá­nak Központi Bizottsága, amelyen Stefan Sadovskyt, Szlovákia Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának el­ső titkárává választották; Pe­ter Colotkát pedig Szlovákia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága elnökségének tagjává és egyúttal javasol­ták őt a Szlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnöké­nek tisztségére. SAIGON Békés polgári személyeket bombázott egy amerikai re­pülőgép Dél-Vietnambán. Az eset április 18-áh történt. A kambodzsai határ közelében szolgálatot teljesítő egyik re­pülőgép pilótája engedélyt kért arra, hogy határ köze­lében húzódó folyón közle­kedő ..gyanús dzsunkák” el­len támadást indíthasson. A gépről ledobott bombák 8 embert megöltek, hetet meg­sebesítettek. A vizsgálat so­rán később kitűnt, hogy va­lamennyien békés polgári la­kosok voltak. Ünnepi gyűlés a sajtónap alkalmából Moszkvában Moszkva (MTI): Hétfőn este Moszkvában a szakszervezetek házának osz­lopcsarnokában a szovjet saj­tó napja alkalmából ünnépi gyűlést tartottak. Aleksze- jev, a Szelszkaja Zsizny című napilap főszerkesztője mon­dott ünnepi beszédet. Hang­súlyozta, hogy a szovjet sajtó kezdettől fogva hű segítője a kommunista pártnak, aláhúz­ta, hogy a Lenin alapította forradalmi proletár sajtó ren­díthetetlen elve a pártosság és az osztályhűség. A szovjet sajtó — emelte ki — a legde­mokratikusabb és a leghuma­nistább az egész világon — olyan, amilyennek Lenin megálmodta. A továbbiakban Alekszejev elmondotta, hogy a Pravda 8,5, az Izvesztyija pedig 8,4 millió példányban jelenik meg a több, mint 100 nyelven kiadásra kerülő szov­jet újságok egyszeri összpél- dányszáma 260 millió. ♦ A szovjet sajtó napja al­kalmából V. A. Vasziljev, a Szovjetunió budapesti nagy- követségének sajtoattaséja és a Budapesten működő szovjet újságírók hétfőn este foga­dást adtak a nagykövetségen. A szívélyes, baráti hangulatú fogadáson megjelent a ma­gyar sajtó, a rádió, és a tele1 vízió több vezetője és vezető beosztású munkatársa, a Ma­gyar Újságírók Országos Szö­vetsége elnökségének több tagja, a Külügyminisztérium több vezető beosztású mun­katársa. Ott volt F. J. Tyitov, a Szovjétunió budapesti nagy­követe is. Pintér István 27. — Azért minősítettek a CIA-nál megbízhatatlannak, és azért adták ki az útját — röhögött Csár.kó. — Nos, ezt a hibát a CIA valóban elkövette. De miért? Mert Csánkó és cinkosai fél­revezették őket! De most nem erről van szó, hanem ár ról, hogy bizonyítékaim van­nak: Csánkó és bandája az egész merényletet egyszerűen kiagyalta. így akarták fonto­sabb színben feltüntetni ma­gukat. És azzál sem törődtek, hogy hazugságaikkal bajba juttatnak egy száműzött ma­gyar fiatalt, egy igazi sza­badságharcost, aki egyenesén a bartikádokról jött el hoz­zánk, a szabad világba, hogy innen harcoljon tovább szent Céljaink győzelméért. Soha semmiféle barikádon r.ém harcoltam. Mindezt Teriiéi- tSláltá ki, hogy szebb legyen a menyasszony, kövé­rebb a malac. Elég izgalmat is keltett. Mbsí már zúgott a terem, mindenki ott tolongott Csánkó és Terner körül. — De nagyon szívén viseli egy vörös ügynök sorsát! — üvöltötte Csánkó. — Maga tudja legjobban, hogy ä fiatalember ártatlan. De elhoztam magammal. Ott áll, bárki bármilyen kérdést feltehet neki. Tessék, uraim, győződjenek meg róla, hogy szó sincs semmiféle merény­letről, Csánkó ellen küldött ügynökről... Közönséges szél­hámosság az egész! Terner, mint valami cson­ka szárnyú angyal, kinyúj­tott jobb karjával felém mu­tatott. Ha lehet, még kellemetle­nebből éreztem'magam, mint eddig. Mlndéhki félém for­dult. És hit-telén csend lett. — Nos, Csánkó úr? — hal­kította le a hangját Terner. — Állja a próbát? Ez az alak á maga cin­kosa! — üvöltötte Csáhkö. — összebeszéltek! Azonnal ta­karodjanak, né zavarják a nemzeti érzelmű mágyárság összéjövételSt! Terner, mintha csak egy cirkuszi produkciót fejezett volna be, szertartásosan meg­hajtotta magát. Szívére tette a kezét: — Nos, uraim, látta, akinek szeme van, hallotta, akinek füle van: Csánkó András nem hajlandó megvívni a csatát. Fél az igazságtól. De hát így is jó! Azt hiszem, most mór önök előtt is vi­lágos, hogy egy közönséges szélhámos szeretné a magyar­ságot és a világot az orránál fogva vezetni... Nem kellett érzékeny fül hozzá, hogy a terem morajlá­sából megállapítsam: Terner terve sikerült, Csánkó vesz­tesként maradt a porondon. Hívei így kiáltoztak: — Csaló! — Vissza áz öt dollárun­kat! — Börtönbe kéne csukni az ilyet! — Ilyen szégyent, egy volt magyar tábqrnok! És akkor dördült el a lö­vés. A nagy kavarodásban nem is tudtam, megállapítani, mi történt. Mindenki Csánkó és Terner köre gyűlt. Én is kö­zelebb fúrakoHtám. TefHér a fdldöti hévéit, veres, átlőtt fejjel. Ketten ts guggollak mellette,. nézték a pulzusát, a szívműködését, s intettek, hogy meghalt. A kél FBI-os, akik ide is elkísértek, már kicsavarta Csánkó kezéből a fegyvert. Vasmarokkal tartot­ták a gyilkost, úgyhogy moc­canni sem tudott. Aztán bi­lincset kattintottak a csuk­lóira. Nem vártam tovább. Lero­hantam a lépcsőkön, ki a szabadba. Most nem jöttek utánam a kísérőim: mással voltak elfoglalva. Több mint egy hét után teljesen szaba­don, őrizet nélkül maradtam. Abba a vendéglőbe rohan­tam, ahol Ruthtal volt ran­devúm. A lány még nem volt ott. Leroskadtam egy asztal mellé. — Múló rosszullét — fe­leltem a pincérnek, aki hogy- létem felől érdeklődött. — Hozzon egy dupla whiskyt... áz taláh jót tesz! Mohón ittam. És újra ren­deltem. Idegeim kissé meg­nyugodtak, de becsíptem. Egyébként sem szoktam az iváshoz, és most rajtam is beigazolódott, hogy a felzak­latott embernek könnyebben megárt a szesz. Végre megérkezett Ruth. Akadozva meséltem el neki a történteket. . — Majd.. velem megnyug­szol, drágám — mondta olyan pdáádpán, hogy mu­száj volt megcsókolnom. Mohtár Károly: 14 látható légió 13. Múlt az idő. Egyre riasz­tóbb jelentések érkeztek a né­metek előkészületéiről. Az angolok azonban haboztak. A légiósok harcra készen várták a pillanatot. A parancs azonban nem ér­kezett meg. A németek meg­előzték az angolokat és meg­kezdődött Norvégia megroha- nása. Hitler csapatai gyors sikerekre törekedtek, és több helyen, főleg légi fölényük révén jelentős eredményeket értek el Norvégiában. Ekkor mór két hajó, a Pro­vidence és a Bermuda fedél­zetén vollak a 13. félbrigád katonái. Senki sem mondta, de mindenki sejtette, hogy Norvégiába szállítják őket. Május 15-én megérkeztek a katonák a fjordok közé. Már az első órákban érezték, hogy nehéz ellenféllel állnak szem­ben. A németek légi fölé­nyük révén, amikor csak az időjárás engedte, bombázták a légiósokat. Ázok nehezen találtak fedezéket, egymás után pusztultak el és sebe­sültek meg az emberek. Mé­gis nyomultak előre. Május 28-án elfoglalták Narvikot. Az általános norvégiai hadihely­zet azonban kedvezőtlenül alakult, a németek újabb si­kereket értek el és az angolok ajánlatosnak tartották kivon­ni csapataikat. Június 8-án megkezdődött a félbrigád el­szállítása. Fejük fölött állan­dóan zúgtak a német repülő­gépek és a katonák nem sej­tették, hogy hova szállítják őket. 1940. június 14. A félbri­gád megérkezett Brest kikö­tőjébe. Körülöttük pánikhan­gulat, a végéhez közeledett a francia dráma. Közvetlen ve­szély fenyegette az alakulatot is. Néhányan a városba ro­bogó német motorkerékpáro­sok fogságába kerültek, má­sokat a» •-•bombák sebeztek meg. Általános kavarodás. Jó alkalom nyílott volna a szö­késre. De a 13. félbrigád nem olyan volt, mint áz idegenlé­gió általában. Ide politikailag öntudatos antifasiszták kerül­tek, és a baloldali érzelmű spanyol, cseh, osztrák és né­met tagjai nem akartak az ellenség fogságába kerülni. Parancsnokaik között azon­ban annál hevesebb vita ala­kult ki. Egy ezredes ezt mondta: — Itt maradunk. — Marokkóba kell men­nünk — kilátotta egy másik. — Át kell jutnunk vala­hogy Angliába, — ez volt a véleménye a félbrigád leg­több tisztjének. Nem egy vi­És ami ezután történt, még ma is ólomnak tűnik szá­momra. Szép álomnak. És bo­csássa meg az olvasó, hogy nem beszélek róla, mert diszkréció is van a világon. Csak azt mondom el, ami szo­rosan az ügyhöz tartozik. Szóval... Hajnali háromkor, amikor épp hogy elszunnyad­tam Ruth oldalán, zörögtek az ajtón. Ezúttal azonban nem a rendőrség volt. — Lewis vagyok! — hang­zott a válasz Ruth félénk kérdésére. — Ki? — Lewis, az Evening News munkatársa. Ruth nyakig betakarózott, én pedig kinyitottam az ajtót, majd ismét visszabújtam az ágyba. Valóban Lewis lépett a szobába. — Mi áz, Mr. Lewis, hát maga nincs a Fülöp-szigete- ken? A riporter nevetett: — Ugyan... Miért lennék? Helyi riporter vagyok én. Némigen szoktam utazni. A fonok utasította a. .telefonköz­pontot, hogy ezt mondja, ma­gának, ha keres. Ugyanis nem foglalkozhatok tovább a maga ügyével... — Síiért? (Folytatjuk) szont értelmetlennek tartotta ezt. — Miért mennénk Angliá­ba? Miért vennénk részt va­lahol Afrikában a háború­ban, a tengelyhatalmak el­len? Ez csak az angolok ügye. Izgatott viták, sok bizony­talanság után kapták a hírt, hogy június 22-én Compi- égne-ben Hitler az új behó­doló francia kormánnyal meg­kötötte a fegyverszünetet. Ek­kor a félbrigád éppen fél­úton volt Brest és Rennes kö­zött. Dönteni kellett. Pétain tá­bornok vichy-i kormánya mel­lé állnak, vagy pedig De Gaulle tábornokot követik, aki Londonból további harcot hirdetett a hitleri Németor­szág ellen? S ami talán sose fordult még elő a légió tör­ténetében: ekkor jól vizsgáz­tak a katonák. Kilencszázan, tehát az alakulat hetvenöt százaléka úgy határozott, hogy a szabad Franciaorszá­got választja, ök elindultak SZudán irányába, a többiek pedig Marokkóba, amely ak­kor Vichy mellé állt. Narvik után új,-r. alkalmuk nyílt a 13. félbrigád tagjai­nak arra. hogy bebizonyítsák harci készségüket. Pontosan egy esztendővel a jéghideg fjordokban vívott harc után a forró sivatagi hadszíntéren kerültek szembe a tengely- hatalmak csapataival. Negy­venegy áprilisában a „Sza­bad Francia Légió” az olaszok ellen harcolt. A parancsnok Monclar tábornok, aki ugyan ingadozott, hogy kinek az ol­dalára álljon a második vi­lágháborúban, az angolok mellett küzdjön, vagy pedig csak csapatai harci készenlé­tét és értékét őrizze meg, hogy azután egy később adandó alkalommal a mellé álljpn, akinek több a kilátá­sa a végső győzelemre. Mas- saouah mellett a légiósok és óz angolok látványos sikert értek el az olaszok ellen. Négyezer foglyot ejtették. Monclar a csata után kiadta a parancsot: — Szíriába megyünk. A csapatok hajóra száll­ták. Az angblöknäk hétit tet­szett ez a lépés, mert úgy érezték, hogy a franciák hern kívánnak részt venni az af­rikai hadműveletekben. Mone­tär tábornok valóban ezt ter­vezte, más idegen légiós ala­kulatok parancsnokai viszont továbbra is kitartottak a nyugati szövetségesek mel­lett. 1941 nyálán á légió törté­netében egyedülálló, különle­ges helyzet alakult ki: Szí­riában szembekerült egymás­sal az angolok mellett har­coló 13. félbrigád és az ide­gén légió 6. ezrede, amelynek tisztjei a Vichybén székelő kormánnyal rokonszenvezlek. A franciák közel-keleti drá­mája Saint-Jeän d’Arc-bän ért végét, ahöl július 18-án fegyverszünetet kötötték. Ez csak, fokozta á feszültséget. Az ingadozó alakulatoknak dönteniük kellett: London vagy Vichy? A 13. feibrigád álláspontja világos volt, ők továbbra is a szövetségesek mellett kívántak harcolni. Hatáfozott fellépésük kedve­ző irányban béfólyásolta a 6. ezredet is. Az alakulat 1900 katonája kijelentette: — Harcolunk a szövetsége­sek oldalán! A 6. ezred tiszti kara azon­ban másképp véléftedett. Ók nem akarták követni kato­náikat. Mindössze ketten tar­tottak velük. A 13. félbrigádot kivéve, a többi, légiós alakulat is Vi- chyhez húzott. A baloldali érzelmű alakú, lát viszont, miután a 6. ezred 19Ó0 katonája csatlakozóit hozzá, jelentősen megerősö­dött. Amilakvari ezredes, az egykori grúz herceg vette it a félbrigádot. Átszervezte, fii. rom zászlóaljat alakítóit bé- lőle. (Folytatjuk),

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents