Kelet-Magyarország, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-30 / 122. szám

S. tf&s! «EW&lSiflí&BiÍM Biszku Béla Nyíregyházán ■—■■■ .........—- .............. ■ «v Külpolitikai összefoglalónk # Szökés a házi őrizetből § Elvetélt görög puccs fi Laird ideges Trudeau miatt § Pompidou vezet ÜWS. mtftis St­f» (Folytatás az 1. oldalról) valóban jobb munka szüksé­ges. Jobb munka, hogy töb­bet oszthassunk. Semmikép­pen nem lehet tovább folytat­ni azt a gyakorlatot, amely még most is jelentkezik: a magyar ipar egyharmada ál­lami dotációval dolgozik. To­vábbfejlődésünk sürgeti, hogy e területen is gyors változást érjünk el. Részben fegyelme­zettebb munkával, részben rugalmasabb gazdálkodással, . az eddiginél sokkal több kez­deményezéssel, a szocialista gazdasági integráció lehetősé­geinek jobb kihasználásával. Ez esetben a fogyasztás az előirányzott 18 százalékkal szemben 30 százalékos emel­kedést ér el, a beruházás pe­dig jelentősen megnövekszik: a tervezett 27—32 százalék he­lyett 49 százalékkal. Jogok és kötelességek — együtt Életünk javulását azzal is mérhetjük, hogy ezekben az években létrejöttek a terme­lőszövetkezetek érdekvédel­mi szervezetei, rendeztük a dolgozó parasztság földtulaj­donát. A párt intézkedései és reális gazdaságpolitikája ré­vén is közel került a paraszt­ság lelkivilágához. Tsz-eink- ben a középparaszt jövedel­me lett az általános. Sokat­mondó tény az is, hogy Sza­bolcs megyében 1968-ban 2 ezer forinttal emelkedett a közösből az egy tsz-tagra ju­tó jövedelem. — A munka tehát jól fo­lyik, bár mint említettem, nem kevés a gondunk. Szűk- ségesnek tartjuk, hogy szól­junk róla. Egyesek manap­ság túlságosan sokat beszél­nek arról, hogy mi jár ne­kik. Csak a jogokat emlege­tik. de nem beszélnek a kö­telességről. Arról, hogy csak akkor lehet többet kapni, ha a kívánság mögött jó munka is van. Ehhez egy általános adat, hogy el ne tévedjünk a világban. Hazánk az ipari országok között a közepes fej- lettségűek színvonalán van. Isaz. a kapitalista országok — főként az Egyesült Államok — egy főre jutó nemzeti jö­vedelme jóval magasabb, mint a mienk. De a megosz­lás ott — s ezt nem kell kü­lön bizonyítani — igen szél- sőr' ~s. Másképp részesedik s .':s másként a munkás, k Bössérn, ha az a munkás né" er. A mi nemzeti jövedelmünk elosztásánál a szocialista el­osztás elvét valljuk. Azt tartjuk, hogy a jövedelmet a felelősség mértéke szerint, a társadalmi hasznosság sze­rint, differenciáltan osszuk el, kiszűrve természetesen az igazságtalanságokat, az ügyeskedéseket. Meg kell ér­tenie mindenkinek, hogy a reálbért csak akkor lehet nö­velni, ha minden területen és még következetesebben alkal­mazzuk a szocialista elosztás elvét. Ez nem jelenti, nem jelentheti azt, hogy nem vesszük figyelembe, nem ele- mezzük a jogos pooblémákat, jelzéseket. De több, jobb mun­káért több bért elvnek min­den területen jobban kell érvényesülnie a jövőben ah­hoz, hogy kibontakozzon a gazdaságirányítás új rend­szere, a kezdeményezés, a hatékonyabb munka. Mindkét osztály érdeke Volt idő, amikor a munká­sok szóvá tették, hogy a párt és a kormány mezőgazdaságot segítő politikája egyoldalú parasztpolitika, a munkásság rovására történik. Akkor azt mondtuk, hogy ez szükséges velejárója az egész népgaz­daság fejlesztésének, a mun­kásság elsőrendű érdeke is. Most világossá vált, hogy ez így is van. Az elmúlt évben például nagy szárazság vök és ennek ellenére is búzából 14.5 mázsás átlagtermést ér ,tünk el, amire még nem volt példa a magyar mezőgazda­ságban. Hogy kerülhetett vol­na erre sor, ha nem szorgal­mazzuk korábban a mezőgaz­dasági beruházásokat, a gé­pesítést, az öntözést, a vegy­szerezést? Ugyanez a helyzet most a szocialista elosztás el­ve tekintetében: az eddigi úton keíl továbbhaladnunk, ez megtermi majd bősége­sen a gyümölcsét, mert ez a munkásosztály, s a dolgozó parasztság alapvető érdeke is. A Központi Bizottság tit­kára ezt követően a nemzet­közi kérdésekről szólt. A töb­bi között elmondta, hogy e tekintetben jelenleg is a Szovjetunió és a szocialista országok gazdasági katonai ereje, a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom ál­landó fejlődése a meghatáro­zó. Hangsúlyozta, hogy a szo­cialista országok belső rend­szere is nagy hatást gyako­rol a kapitalista országokon belül a népekre. Szóvátette, hogy ha mi fejlesztjük szoci­alista rendünket, ha egy-egy szocialista országban jó a közérzet, az emberek hangu­lata, ez a kapitalista orszá­gokban élő tömegek számára is utat mutat. Hogy ezt a fo­lyamatot meggyorsítsuk, ezért sokat kell dolgoznunk. az imperialistákkal szemben A vietnami helyzettel kap­csolatban Biszku elvtárs rámutatott: a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front tízpontos tárgyalási javasla­ta ellenében a Nixon-admi- nisztráció nyolcpontos közve­tett javaslattal válaszolt. Hogy értékeljük ezt? Az ame­rikaiak álláspontjából kide­rül, hogy továbbra sem haj­landók elismerni a vietnami nép önrendelkezési jogát, függetlenségét, nem tesznek különbséget az agresszor és áldozata között. Ä választá­sokat amerikai fegyverek ol­talmában képzelik el. Pár­tunk és kormánvunk pozití­van értékeli a DNFF béke­javaslatait és minden terüle­ten támogatja ezt. Közvéle­ményünk tudja, hogy Viet­namban gyors katonai, poli­tikai megoldás nem várható. Kötelességünk, hogy erőnk­höz képest továbbra is támo­gassuk a szabadságáért és függetlenségéért harcoló viet­nami népet. Biszku elvtárs hangsúlyoz­ta. hogy a világ egy másik feszültséggóca és tűzfészke a Közel-Kelet. Folyik a harc a Biztonsági Tanács 1967-es ha­tározatainak elfogadtatásá­ért. Azért, hogy Izrael adja fel az elfoglalt területeket, s ne érjen el eredményt pro­vokatív fenyegetésekkel, ka­landorpolitikával. ~ agresszív imperialista törekvésével. Az izraeli és az azt támoga­tó amerikai fenyegetésekkel, az arab országokat megoszta­ni akaró politikával szem­ben a szocialista országok­nak is résen kell lenniük. A négyhatalmi tanácskozáson az izraeli, az amerikai magatartás miatt nem bizta­tóak a kilátások, hiszen az amerikaiaknak nem céljuk a közel-keleti rendezés. De a szocialista országok és az arab világ ébersége nagy-, ban megnehezíti a kalando­rok helyzetét, javítja a bé­kés rendezés feltételeit. A csehszlovák helyzetről A csehszlovákiai helyzet­tel és a közelmúltban befeje­ződött magyar—csehszlovák tárgyalásokkal kapcsolatban a 'pártaktívaülés előadója elmondta: a csehszlovák helyzetre a fokozatos norma­lizálódás, az internacionalis­ta erők ellentámadása a jel­lemző. A Csehszlovák Kom munista Párt Központi Bi­zottságának áprilisi ülése je­lentősen megszilárdította az egészséges erők helyzetét, egységét. Mind nyilvánva­lóbbá válik, hogy a testvéri országban is megindulhat a kétfrontos harc a jobboldali és a szektás, dogmatikus erők ellen. — A csehszlovák elvtársak törekvése, hogy elvi alapon konszolidálják a helyzetet, erősítsék a szövetségesekkel való viszonyt. Tudják, hogy az egy hosszan tartó és na­gyon nehéz folyamat. Mint Husák elvtárs budapesti tár­gyalásain is egyetértésre ta­lált: az 1956-os magyar—len­gyel és az 1968-as csehszlo­vák helyzetben közös elem, hogy mindhárom országban a munkáshatalom forgott veszélyben. Az előzmények is sok tekintetben közös for­rásból táplálkoznak — a dogmatikus erők sok kárt okoztak a párt politikájának, a revizionista jobboldal rész­ben ezt kihasználva támadta a pártot. Most a helyzet a megoldás útján halad. Kap­csolataink a baráti Csehszlo­vákiával tovább bővülnek, tárgyalásaink a közeljövő­ben kormányszinten is foly­tatódnak. Szólt Biszku elvtárs a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom helyzetéről. Megemlítette, hogy Kínában megtartották a IX. pártkong­resszust, amelynek beszámo­lójában Lin Piao meg sem említette Vietnamot. A je­lek szerint a Mao-csoport megszilárdította helyzetét, to­vább folytatja nagyhatalmi és sovoniszta politikáját az egész nemzetközi kommunis­ta és munkásmozgalom kárá­ra. A kínai vezető réteg de- zorganizálta a pártot, provo­kációkkal, katonai akciókkal fenyegeti a szomszédos or­szágok, a Szovjetunió hatá­rait, gyengíti a haladás erőit. Amikor elítéljük Kína pro­vokatív lépéseit, a szocialista világrendszer országai, párt­jaink biztosak abban, hogy Mao Ce-tung személyi kul­tuszát, a Kínai Népköztársa­ságban párt és állami gya­korlattá vált antimarxista vonalat leküzdi a kínai párt, de ehhez még nagyon nehéz út vezet. Erősödik az egység A Kínában ma folytatott politika természetesen az egész haladó világot, a nem­zetközi és kommunista mun­kásmozgalmat befolyásolja negatívan. Ennek ellenére az utóbbi 1hőftapók láttán jo­gos az optimizmusunk: új égység köfVöfráláí bontakoz­nak ki a szocialista országok között. Ezt tanúsítja a Var­sói Szerződés országai poli­tikai tanácskozó testületé budapesti felhívása, a meg­egyezés a katonai szervezet tökéletesítésében. Erre mu­tatnak a KGST-országok. gaz­dasági együttműködése haté­konyságára irányuló tárgya­lások eredményei. Biztató az is, hogy a moszkvai tanács­kozást előkészítő bizottság­11. Tyihonov tovább toporog. Végül is a „Nyakigláb”, ahogy Sztasz magában elnevezte, nem kötött szerződést az autóbuszüzemmel, miszerint csakis Gyemidov kocsiján hajlandó utazni. Egy alig látható lyuk a kardigánban, a kötés meg sem sérült. Na­gyon fájhatott... Vagy azon­nal elvesztette az eszméle­tét? Nem, aligha. Hiszen húsz lépést tett még. Futott volna? Nem. Jevsztyignyeje- va és Latina azt állítja, hogy ment. Lassan ment. Némán esett össze, egyetlen heves mozdulat nélkül. Még egy autóbusz, s még egy. A szálloda étterméből spicces társaság indul kifelé. Mellette mennek el. Tyiho­nov megtudhatta, hogy a krasznojarszki rablóhús pá­ratlan a földkerekségen, Nye- Cedovát pedig így is, úgy is megfúrják. Ha nem a főosz­tályon, akkor a minisztérium­ban. . PÉNTEK A nehéz, bronzveretes ka­pu kelletlenül kinyílt és a „Szolgálati bejárat” feliratú tábla azonnal elvesztette má­gikus megközelíthetetlenségé­nek látszatát. ban részt vevő pártok több­sége egyetért a lényeges kér­désekben. A tanácskozás jú­nius 5-én összeül és nagy előrelépést jelent majd az egység további szilárdításá­ban. A Központi Bizottság tit­kára befejezésül hangsúlyoz­ta: pártunk ebben az évben lényeges belpolitikai kérdé­seket tárgyal, alapos elemző munka nyomán hoz fontos határozatokat. Napirendre ke­rülnek az állami élet, a szo­cialista demokrácia fejleszté­sének kérdései. Elemzés alá vesszük államrendszerünket és kidolgozzuk a fejlődés út­ját, hogy jobban működő ál­lamunk legyen. Ez a tevé­kenység érinti az alkot­mányt, a tanácsokat, a vá­lasztási rendszert, a törvény- hozást. Foglalkozunk az if­júság, a nők helyzetével, a tudománypolitika kérdései­vel, s még ebben az évben megtárgyaljuk a lakáshely­zetet is. Az állami élet és a szocialista demokrácia kér­dései a X. kongresszus na­pirendjén is szerepelnek majd. Végezetül Biszku elvtárs hangsúlyozta; sok munkája van a Központi Bizottság­nak. S bár most a belpoliti­ka került előtérbe, annak örülnünk kell. Ezekért a cé­lokért érdemes jól dolgozni az országban, s Szabolcs- Szatmár megyében is. Ha ez igy lesz, akkor népünk ügye még jobban, még gyorsab­ban halad előre. ★ Btszku elvtárs ezt köve­tően felkereste a nyíregyhá­zi városi stadiont, megte­kintette a Spartacus edzését, beszélgetett a sportolókkal. (Folytatás az 1. oldalról) árrá. hogy a harmadik kong­resszus ,.ß Mqgy^r Kyöröskc reszt fennállásának 90., a Vö­röskereszt Társaságok Ligá­ja alapításának 50. évforduló­ja évében tanácskozik. A legutóbbi kongresszus óta végzett munka tanulságai alapján határozzák majd meg az emberbaráti szervezet fela­datait. Ezután megválasztották a kongresszus bizottságait, majd Rostás István főtitkár beter­jesztette az országos vezető­ség beszámolóját. — Kit keres? — kérdezte a méltóságteljes, fehér pofa­szakállas portás. — Liberdej Gordeicsot — mondta Tyihonov. A portás ugyan nem értette — nem is érthette — a nevet, de visz- szakérdezni nem akart. A lépcső felé mutatott. Tyiho­nov meg sem állt a II. eme­letig. A hosszú folyosóra tö­mérdek ajtó nyílt, de Sztasz viszonylag könnyen megta­lálta az „Inspektor” felira­tot. Az ajtó azonban zárva volt. Tyihonov megpróbálta lenyomni a kilincset. A fo­lyosón takarítónő jelent meg vödörrel, kefével: — Miért rángatod, fiacs­kám? Zárva van! Marianna Ivanovna süteményért ment, Mindjárt jön. Ülj le, várd meg. Tyihonov leült a vörös bár­sony díványra és nézeget­ni kezdte a színészek falra erősített fényképeit. Vele szemben jól sikerült felvé­tel örökítette meg „a Ka- bard-Balhas Autonom Szov­jet Szocialista Köztársaság érdemes művészét, K. M. Sztavickijt, Luxemburg gróf­jának szerepében.” Sztavickijen remek cilin­der díszlett, sudár alakjára szmoking feszült. Sétabotbt tartott, esőköpenyét átvetet­Nem szűkölködött esemé­nyekben csütörtökön a nem­zetközi politikai élet. Az egyik érdekes hír Szudánból érke­zett: a vasárnap megbukta­tott kormány volt elnöke, El Mahdi megszökött házi őrize­téből és — legalábbis la­punk zártáig — tartózkodási helye ismeretlen. Nem tudni még, hogy El Mahdi szökése csupán személyi szabadsága visszanyerésének kísérlete, vagy netán bizonyos jobbol­dali erők ellenoffenzívájának nyitánya a határozottan, nyíl­tan és keményen baloldali irányzatú, új szudáni forradal­mi kormánnyal szemben. Minthogy részletes informá­ciók nem állnak rendelkezé­sünkre, e pillanatban még mindkét változatnak van esé­lye. A legközelebbi órák és napok eseményei nyilván vá­laszt adnak majd e kérdésre. Ugyancsak érdekes hír ér- k--~ett Athénből: katonatisz tek államcsínyt próbáltak végrehajtani a kormány ellen, amely — köztudottan — ugyancsak katonatisztekből áll —, még ha az ezredesek uralomra jutásuk óta civilbe öltöztek is, és szintén állam­csínnyel ragadta magához a görög nép fölötti uralmat, 1967. április 21-én. Egyelőre e hírrel kapcso­A plenáris ülés után ebéd­szünet következett, majd a kongresszus szekcióüléseken folytatta ,»unkáját- A yprös- keresztes munka legfontosabb feladatait neves szakemberek vezetésével tárgyalták meg Külön üléseken tanácskoztak az egészségügyi felvilágosítás, a polgári védelem, a véradó mozgalom, az ifjúsági vörös­keresztes munka, a Vöröske­reszt családvédelmi tevé­kenysége, valamint a munka szervezés és vezetés legfon­tosabb kérdéseiről, az üzemi és a mezőgazdasági vöröske­resztes munkáról. te a vállán. „Jóképű fiú, any- nyi szent”. Tyihonov elisme­rően bólogatott, majd gyor­san hozzátette gondolatban: „Az alibije azonban nincs rendben, Luxemburg polgár­társ!” Tyihonov felkelt, meg­nézegette a többi fényképet ig. Anna Bükova „Pepita sze­repében, Dunajevszkij: Szabad szél című operettjében”. A „Carmen kölnivíz címkéjéhez hasonlított: kezében legyezőt tartott, fürtjei a nyakára göndörödtek. „Az isten küld­je ezt a szenvedélyt” — gon­dolta Sztasz. A folyosó vé­gén megtalálta Pankovát is, „Alisé szerepében, a My fair Lady-ből.” Alisé itt már nem a tépett kis csavargólány: előkelő dáma, szigorú okos szemekkel. No-no ... A folyosó végen meredek vaslépcsőre nyílt az ajtó. Sztasz leereszkedett és várat­lanul a kuliszák mögött talál­ta magát. A színpad felett dolgozó munkás most reked­ten kiabálni kezdett: „Szere­lők! Szerelők, ti csibészek, vegyétek már le a holdat!” Hangja tovagörgött a néző­tér üres hordójában. „Nevetséges, hogy mennyire nem gondolkozunk el a ben­nünket körülvevő jelenségek igazi lényegén — gondolta Tyihonov. — Még csak nem latban is tül kevés adat áll rendelkezésünkre. Nem tuck juk, milyen irányzatú volt a katonatisztek ama csoportja, amely a puccsot megkísérelte. Pontos információnk arról sincs, bányán voltak, de egyes értesülések szerint számuk a húszat is elérte. Egyelőre az látszik a legvalószínűbbnek, hogy ezek az elégedetlenkedő katonatisztek szintén jobbok daliak voltak ugyan, de nyik ván kevésbé szélsőségesek, mint Papadopuloszék és el­képzelhető, hogy Konstantin király visszahozása érdeké* ben próbálkoztak. Beszámolhatunk a NATO berkeiben lábra kapott nyug­talanságról is. Laird USA- hadügyminiszter, aki a kato­nai szervezetben a prímhege- dűt játssza, nyíltan hangot is adott idegességének, s annak a reményének, hogy Kanada netán mflís meggondolja ma* gát. A Trudeau-kormány ugyanis azt a szándékát je* lentette be, hogy fokozatosan csökkenti a kanadai erőket a NATO európai seregeiből. No* ha a NATO-partnerek, első* sorban az Egyesült Államok, lebeszélni igyekeznek Otta* wát, a kanadai la­kosság többsége lelke­sen fogadja Trudeau szán­dékát, mert — jogosan — az adófizetők többsége teljesen fölöslegesnek tartja, hogy az ő pénzén hadseregét Európá­ban állomásoztassák. Finisei a francia elnökvá­lasztási küzdelem. A jelek szerint — ezt mutatják a köz* véleménykutatás adatai — Pompidou magasan vezet Po* befrei szemben. A baloldal egységét megbontó szocialista Defterre erősen lemaradt. Fel* tűnő és örvendetes jelenség Viszont a kommunisták jelölt* jének előretörése: Jacques Duclos ezt nem utolsósorban személyes varázsának is kö­szönheti. Kitűnő szónok és magas kora ellenére is fárad­hatatlanul vetette bele magát a választási küzdelembe, hogy minél nagyobb tömegekhez jusson el a francia politika igazi alternatívájának prog­ramja. is feltételezzük, hogy lehet egy fordított oldalunk is. Előre beskatulyázzuk az em­bereket és az eseményeket is. A színházba mindig ünnepre jövünk, az Űrrepülőtérről mindig rakéták indulnak, a színész mindig nemes és szép, a rendőr pedig hamis és goromba.” Sztasz visszamászott a lép­csőn. Az inspektori szoba aj­taja nyitva állt. Tyihonov bemutatkozott a terebélyes íróasztalnál ülő idős asszonynak. — Szeretnék megnézni né­hány dossziét... — Aktorit? — Tessék? — Tyihonov nem értette a kérdést. — Az alkalmazottak, vagy a színészek anyagára kiván­csi? — A színészekére. — Miről van szó? Közié- kedési szabálytalanság? Á, dehogy! — Sztasz elne­vette magát. — Egyszerű szakmai kíváncsiság ... — Név szerint kinek az anyaga érdekli? — Hát... Csak úgy vaktá­ban, ha átnézhetnék néhá­nyat ... — Értem, értem — hunyor­gott Marianna Ivanova. — Abban a szekrényben min­dent megtalál. — Ne haragudjon, kérem. Már nem egyszer előfordult: érdeklődünk egy bizonyos Petrov felől és máris kész a séma: vagy Petrovot lopták meg, vagy Petrov lopott el valamit. Egyszóval valamifé­le lopási ügybe keveredett. .. (Folytatjuk) Arkagyij Veiner — Georgij Velner: sNyomúzáe m Fordította: Kassai Ferenc Megkezdte tanácskozását

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents