Kelet-Magyarország, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-24 / 117. szám

fm május st £gLBT-MA6YAR©RSZA& S. oldat " . ................. •i Szabolcs-szatmári tájakon TISZAKERECSENY Sok szép hagyományt, gazdag tennészetvilágot őriz a Be- reg. Adott népművészt, me­semondót, regényhőst a nép. Hőt éve Jegutóbb regényírót is, Hoó Bernét bácsit, aki úgy, mint' nem messze Papp Mihály tette, a Boldog em­ber, elmesélte élete folyását. Kanadából, négy évtizednyi távoliét után is úgy emlék­szik ifjúkorára, az embe­rekre, az akkori szülőfalura, Kerecsenyre, mintha tegnap lett volna. Ó írja könyvében „Tisza- kerecsenvtől Kanadáig”: „...A Tv a felső folyásánál, ma­gyar hazánk északkeleti ha­társzélén, ott Vásárosnamény és Csap között körülbelül fél­úton van egy sáros falu. A neve Tiszakerecseny. Ez az ép szülőfalum... Itt lógatta }e a Jábát Háry János a világ végén. Most, mintha csak­ugyan ott volna a világ vé-. ge, mivel egyetlen újságri­porter sem mer odáig kimen­ni, h 9gy hallanék valamit én is a falumról...” Hoó bácsi a Tiszaháton született, de itt rossz sorsra méltó paraszt ma brantfordi farmer. Az ország az ő gyönggyel Írott betűi nyo­mán ismerte meg ezt a kis falut. A vásárosnaményi járási pártbizottságon kezdődik az ismerkedés a mai Kerecseny- nyel. Hogy a Tisza és a Csa- ronda patak fogja közre. Portalanított útja van, busz­járata. A piac innen huszon­öt kilométer, Kisvárdára csak kompon lehet eljutni innen. Szeretik az emberek a fagyijukat, kövezettek a jár- 'í&w sok szép középület van társadalmi erőből. Egyedüli megélhetés a szövetkezet — sokáig mér légi úányos volt, de most jó. Ezerhétszáz lakosa van. A Tisza ott minden. A közlekedési folyosó, a strand, a halászok kenyere és a fa­lu történelme. Elindul a kocsi. Magas töl­tések mellett vezet az út Noményból. Ugornyánál már elóűínnek a hosszú, tornácos, oszlopos házak. S azután így vezetnek végig Tiszaszalkán és * Tiszaadonyon keresztül Kerecsenéig. Kis eső .esik, az útmenti árkokban áll a víz. Nagy Zöld rétek, legelők, a nyíri akácot felváltja a nyár, a nyír, a fűz. Alföldi síkság, amíg csak ellát a szem. Vé­kony vízlevezető csatornák erezik ót a mezőt. Az úton motorl /ékpárt hoz egy ha­talmas teherkocsi, szemben Zetor. ViUamosvezeték ka­nyarog a széles rétek felett, hozza az áramot. A láúctal- pas ekéje mázsás földdarabo­kat szántott: itt minden tal­palatnyi földért háromszoro­san meg kell dolgozni az em­bernek, mint másutt. A köz­ség keleti szélén nagy erdő, a lónyai. A földek közepén magányos öreg fűzek egymás­tól messze. Nem irtják ki: szeretik a fát. Mért a vff mellett még a fa a minden. A fűz, amely kosárvesszöt a ott, a dió, amelyből böl­csöt es koporsót csinállak és a fenyő, amelynek illatos ge- r indáiból készülnek a házak. Sok új ház: cifra palota, s in ir nem beregi stílusban. A falu főutcája széles és nyílegyenes. Nagyvárosban is kevés van ilyen. RétoMa- lán óriási diós végig. Joó Pál a tanács elnöke (nagyon sok itt a Joó!) azt mondja, hogy ilyen minőén utca. An­nak idején, vagy harminc éve v olt itt egy tanftó, csemete- |.artet csináltatott a fiatalok­ba!, azután az utcákat bete- 1 mitette. A gazda szedi le a t rmést, ahol nincs ház, az t -»berek, ami marad, a ta­nácsé. S ha kivágnak egy megöregedett fát, a gazda 1 ásat ültet helyébe. Az öreg f it megveszi bútornak az er­dőgazdaság. A főutcán a tanács, s mel­lette a szép posta, a beregi diófáról elnevezett büfé és falatozó, előtte a benzinkút. Közel a vegyesbolt, az óvo­da, a kultúrház, a pártház, az új iskola. Milyen a község? „Nem szegény, nem gazdag- De a szomszédos falvak közül itt a legtöbb a gáztűzhely, a tv, $ mg már egye? házaknál a fürdőszoba >s berendezve. Újabban csak tömör háza­kat építenek. A tsz szegény volt a múlt évig, de ma már nyereséget osztott. A két és fél milliós ráfizetés helyett egymilliós volt a jövedelem. Ez volt az első igazán ün­nepélyes gyűlés...” Ezt mondják. Hozzáteszik, hogy ötszáz ház van, majd háromszázan járnak el dol­gozni. Hetvenen a szomszé­dos gépjavítóhoz, a többiek messzebbre. De főleg a cigá­nyok közül, ők járnak el Pest környékére is az állami gaz­daságokhoz. A többiek itthon próbálják jobbra fordítani a tsz szekerét. Egyéni gazda volt a többség világéletében. Középparaszt, kisbirtokos, törpebirtokos. Kevés földnél­küli. Nem mentek nehezen a szövetkezetbe. De azután amilyen könnyen aláírták a belépést, olyan nehezen tö­rődtek bele a közösbe. Azt mondják a szövetkezetben, hogy jobban hittek a maguk kis egyéni világukban. Kife­lé tekintgettek: a legfonto­sabb a háztáji volt. Babot termeltek (nagyon sok itt a bab) és marhát hizlaltak. És jól éltek belőle. „Ma már más pennával írunk — így beszél Liba Bertalan párttit­kár — vágynak a közösbe. Jönnek az asszonyok is, a fiatalok is...” A nyolcadikból tizen je­lentkeztek gépszerelőnek. Idén először jöttek rá, hogy megéri. Igyekeznek visszafe­lé az iparból is lassan. A szövetkezet már sokat tesz az emberekért és látják, ■ hogy ez méginkább így lesz holnap. Kerítést épít, sódert szállít a tagjainak. És pénzt is oszt. A főagronómus — igen fiatal, értelmes, lelkes — Bán Antal két éve van itt, de azóta jött Joó Endre el­nök is (nyugodt, jól fizető ál­lást cserélt fel) és Laczai Barnabás főkönyvelő. Most- már mosolyogják, hogy ak­kor azt mondták egyikük­nek: „Fordulhat is vissza a kocsi a bútorral...” Az el­nöknek pedig valdki betörte az ablakát... „Őszintén: nem fogadtak minket szívesen. Mert nem engedtük a mel­lékcsatornákat.” De két éve mindenki meg­kapja az ígért fizetését tel­jes egészében. És most már megesik, hpgy azt mondta az egyik tag. amikor a szövet­kezet szekerét részegen haj­totta a íogatos: „Gyorsan szállj le onnan, öcsém! össze akarod törni? amit mi vet­tünk?” És utána követelte, hogy büntessék meg azt az embert, aki az egész közös­ség vagyonát teszi kockára. A sok hitelt letörlesztették, a jövedelem egyre nagyobb. Három éve egy tagnak négy­ezer, két éve 8700, idén már tízezernél több. Amikor ide­jöttek a vezetők, már nyolc elnök, főkönyvelő, fóagronó- mus volt. Most meg kellett mutatni, vagont pakoltak, éjjel őrködtek, dolgoztak. Uj zöldségest hoztak létre, új termékekkel, hogy legyen munka mindenkinek. Az ál- latetnyésztésben pedig fel­szerelték a zuhanyrózsát hi­deg-meleg vízzel. És már ad- tgk a falu fejlesztésére is huszonötezret. Szép falu. Még jegyezni is sok, mit építettek néhány év alatt. KéHantermes politech­nikai iskolát, egyik termet berendezve a lányoknak, má­sikat a fiúknak. Kétszobás orvosi lakást — most csak rendelő , szép pártházal, klubszobával, nagyteremmel A művelődési otthon elölt s tégla, megkezdik a bővíté­sét. felújítását, széles vász- nú mozija is lesz- Tavaly nyílt az óvoda félmillióért ötven gyereknek. „Mégcgak harminc van benne. Sok isz- szony otthon tartja a gyere­két, mert kevés dolgozott ed­dig a tsz-ben. Most majd várjuk a gyerekeket...” — így az óvó néni. Pedig nagyon szép szobák, foglalkozó, fek­tető. Rengeteg játék, baba, piciny gitár. Nagy és jó cse­répkályhák, egészséges, szép gyerekek: gzikora Évike, Orosz Józsika, Egyed Erzsi­be. Kérdem: járt anyukájuk Óvodába? Azt fölélik, hogy igen. Pedig óvoda most van először a községben. Ha mipdig ilyen lett volna az élet, nerp születik meg Hoó Bernát bátyám könyve: Tiszakerecsenytől Kanadáig. Az élet más. A vegyesbolt tavaly egy hónap alatt fél­milliót forgalmazott. Most- már tv-t, bútort, motorkerék­párt is helyben lehet venni. Volt nap, hogy elkelt tíz tv, négy motor. A szövetkezet tavaly hetven mázsa diobelet vásárolt az emberektől. Grósz Ignác ügyvezető azt mondja, hogy szombaton is három garnitúra bútort adtak el. Kezdenek rekamiékat, heve- rőket venni. Megrendelik, aztán szállítják a házhoz. Kétszáz antenna ötszáz há­zon — ennyi helyen van es­ténként műsor. Pestről és Ungv árról. A gyerek a falatozóba jár csokit venni. A parasztem­ber dugaszait verpelétit és szigligeti olaszriziaiget kér. Fereeet, hűsít és kávét. Azu­tán beül a különterembe, ilyenkor ki a teraszra. A most alakult takarékszövet­kezetnek már kétszázhatvan tagja van a községből. Nem sokan járnak már a révész kompján a várdai piacra kis baromfival, tojás­sal, aszalt szilvával. De a kompot nem akarja átadni a falu. Mezöladány kérte, de az itteni nép hallani sem akart róla, mert azt Kere- eseny építette... Talán a régi vízi világ em­léke él bennük? A régi község Kerecseny volt. Senki nem tudja pon­tosan honnan kapta a Tisza előnevet. Volt itt valamikor egy Tisza nevű birtokos, ró­la, vagy a folyóról? Inkább az utóbbi. A Kerecseny ugyancsak vitatott: egy ilyen nevű birtokos is lakott itt. De van egy sólyomszerű ma­dár is, a kerecseny, amellyel sokat találkoztak. Innen te­hát a név. A régi község azonban már nincs meg. Csak a helye, a község nyugati részén, azt is erősen hordja el a Tisza. Cseréptörmeléket, csontokat^ koporsókat még ma is hord a folyó a part­hoz. De az új falu a mosta­ni nagygáton belül települt. Az iskola honismereti szak­köre gyűjtötte a régi törté­netet A mostani falu első házai a régiek bontási anya­gából épültek. Lónyáról va­ló volt a fa, az első hosszú ház fögerendája ottani tölgy­ből. A víz még húsz éve is tá­madta a falut. A nagy tiszai gátszakadástól éppenhogy megóvta a körgát, hetekig védték otthonukat az embe­rek. Mindenki együtt. A sze­gényebbek is, a gazdagabb, a mindig büszke tizheldasok, az Alkotmány utcaiak is. meg az „ipszilonosok” — ' ahogy ott mondják. Az elszegénye­dett, egykori nemesek, akik büszkék voltak a nevükre és a megmaradt hét&ilvafára. Most is így van ez? — kér­dem. Már nincs így — a vá­lasz. Valamikor még negy- venkilenc-ötven táján is na­gyon megválogatták a me­nyasszonynak, vőlegénynek valót. Mennyi a vagyona, mi­lyen a neve. Enyedy, Kassay, Uszkay? „Sok házasság kö­tődött szerelem nélkül. Mást szeretett, g vagyon migtt hozzáadták, s bár már két öreg él együtt, kitartanak, de nincs meg bees ülés.* Kitartanak? Igen. A ta­nácselnök tizenegy év alatt száz párt adott össze, össze­sen két helyen volt nagyobb baj, elvált az egyik, de visz- sza is eskették. Mostmár egy g fontos, a szerelem. Meg. hogy milyen az ember? Dol­gos-e, becsületes-e? Ha ösz- szekerül két fiatal, hamai van mindene. A tanácson mondják, azért vannak ki­sebb családi békétlenségek. De jönnek a tanácshoz, azok mindig összehozzák őket. Ide jönnek egyezkedni, s kész — ez itt szokás, régen. Az öregek másisépp élnek. A fiatal magának dolgozik, ha már épít és költözik kü­lön. Nem tártja a vagyon reményében a szülőt, de nincs is erre nagy szükség. „A szövetkezet és a tanács ellátja őket. A tsz búzát, tel­jesen ingyen tüzelőt, meg­művelt háztájit ad. Egyetlen öreg tartása lett volna gond, de a tanács szerződést kö­tött egy fiatal párral, ez is megoldódott.” Példát is mondanak mind­járt, meg lehet-e itt ragad­ni? Miklovich Györgyöt, aki tizenöt éve tanít a faluban, s most akar megtelepedni. Ide nősült ő is, két másik pedagégusházaspár is itt­maradt. Kölcsönből építettek, a tsz építőbrigádja emelte a házakat. Szeretik az iskolát, tisztelik a tanítót az embe­rek. Talán az öreg tanító hatása, aki harminc eszten­deje a sok diófát elültette? Nem vágynak el innen. Ba­rabásról jött ide a község ko­vácsa —r a háza még ott van — és itt akar maradni. Miért szerétik úgy Kere­cseny t? Mert a kultúrház- ban, a partházban Lehet szó­rakozni minden este? Vagy mert olyan sok estén pótol­ják a régi fonóesték elma­radt hangulatát a mai kézi­munkaestek? Előadások, asz­talitenisz, asztalifoci, ének­kar, külön házban a könyv­tár. Ez az utóbbi talán egye­dülálló a megyében. Kéte- zex-háromszáz kötet könyv benne, kis olvasóterem. Ceg­lédi Sándor, a könyvtáros elégedett, sokan olvasnak és igényesek. „Hogy kellenek a klasszikusok és a maiak, a legmodernebbek!” Nagy lakodalmakban szó­rakoznak ősztől tavaszig. Nem olyan régen nősült Nagy Sándor tsz tag Pesten dolgozó fia a Tolna megyei Mucsi községből hozta a lányt, Berényi Ilonkát. Negy­ven esaládot hivott meg, a legtekintélyesebbekből, külön szakácsnői fogadott a főzésre. Szép dolog lenne ez minden­képpen — mondják a kere- csenyiek —de a legszebb az egészben, hogy ez a Nagy Sándor cigány volt. Háromszáz cigány él a fa­luban. Százötven már hat száz öles telken, fent az ut­cán. Nincs velük baj, azok­kal inkább akik lent marad­tak a putrikban. „De vewk sem sok, különösen amióta megvolt ez a rétegtalálkozó” — így mondja Joó Pál. A rétegtalálkozón ott vol­tak a község vezetői es a cigányok. Nagyszerűen sike­rült, sok mindent megbeszél tek nem kis eredménnyel. Hogy mit csináljanak kölcsö­nösen. hogy közelebb kerül­jenek egymáshoz, Azóta még a szabad szombat is csendes. Nem jönnek részegén, s nem kornyikálnak, amikor leszáll- aak a főutcán a buszróL A r Emlékezés Vay Adómra halálának 250 éves évfordulóján EBBEN AZ ÉVBEN emlé­kezünk megyénk egyik jeles szülötte, Vay Adám halálá­nak 250 éves évfordulójára. Az emlékünnepségekre májú? 24-én és 25-én kerül sor Va­ján, ahol a kuruc vezér szü­letett és ahol hamvai nyug­szanak. Eléggé közismert, hogy az 1719-ben önkéntes száműze­tésben, lengyel földön el­hunyt Vay Adám hamvait 1906-ban hozatta haza a nem­zeti kegyelet, II. Rákóczi Fe­renc és a többi kuruc vezér hamvaival együtt. Kevésbé ismertek azonban hazaszállí­tásuk előzményei és körül­ményei. Éppen ezért ezeket szeretném felidézni a mosta­ni emlékünnepségek kapcsán, Rákóczi szabadságharcának bukása után mintegy másfél évszázadon át a hivatalos kö­rök az 1715. évi JÍLIX. tör­vénycikk szellemében emlé­keztek meg II. Rákóczi Fe­rencről és a többi kuruc ve­zérről. ha egyáltalán megem­lékeztek róluk. Eszerint Rá­kóczit és bujdosó társait a haza nyilvános ellenségeinek, árulóknak, a szabadság fel­forgatóinak tekintették. Ez a szemlélet csak Ferenc József trónralépése és az al­kotmány visszaállítása után kezdett megváltozni. 1873-ra annyira enyhült az uralkodó­ház és a nemzet közötti ré­gebbi feszültség, hogy Zemp­lén vármegye ez év március 8-án tartott közgyűlésén fel­irattal fordult a képviselő­házhoz, amelyben TI. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahoza­talát kérte, Zemplén példá­ját a többi megyék és váro­sok is követték. A képviselő­ház a június 14-i ülésén fog­lalkozott a beérkezett kérvé­nyekkel, és azokat azzal a megbízással adta át Szlávy József miniszterelnöknek, hogy foglalkozzon ezzel az üggyel. A megvalósítás mégis évtizedekig váratott magára. A 116 centiméter magas és 94 centiméter széles emlék- < tábla a templom északi falá­ba vqlt beillesztve, a sir azonban nem ezen a helyen volt Az egyházi irattárban található úgynevezett „Stein- buch”, vagyis a sírok és el­temetett halottak nyilvántar­tási könyvének bejegyzése arról tanúskodott, hogy Vay Adám sírhelye a templom déli falának közelében van, nem messze leányának, Júli­ának sírjától, akit 1716 ápri­lis 15-én temettek el. Az em­léktábla eredetileg a sírhely fölött volt, később — a Steinbuch feljegyzése szerint — a „Dresskammer”-ben he­lyezték el, majd ismeretlen időpontban ismét visszakerült a templom falába, de most már a sírhellyel ellentétes ol­dalon. Á MÁRVANYTÁBLA ki­cserélésével fgyidőben fel­tárták a sírt is. A korabeli danzigi újságok tudósításai férfiak a? iparban, az asz szonyok is eljárnak rizsét aratni. Kevés a lopás, az is csak fa és apróság a mezőről, szabálysértés iskolai mulasz­tásért. Most várják a követ­kező találkozást, hogy ezeket is megbeszéljék. Tiszakerecseny ősi magyar település Bereg megyében. Bereg: Berek — ligetes, mo­csaras, sík vidék. Valamikor nagyon dívott itt a kender­dörzsölés, abból lett a vá­szon, abból a ruha. Nagy munka volt, az áztatás után lábbal dörzsölték és a pozdorja kiment belőle — ez volt a gerebenezés. Ma már nem csinálja senki. De megma­radt a lagzikban a nagyon hosszú rigmus. Megmaradt a szilva- és almaaszalás a bér bencei és a „nemtudom'' szil­vának. Aprószemű kis vad­szilva, de ezt szeretik pálin kának a legjobban, húszon öt-harminc hektót főznek évente. Pálinkás magyar köz­ségnek nevezik magukat', de gyereknek nem adnak, asz- szonynak nemigen kell be­lőle. legfeljebb likőrként. Győrfi Pál, a művelődési szerint a földi maradványok „a hosszú idő ellenére is jó karban maradtak’". A h; .jva­kat pompás érckoporsói:n he­lyezték, és felravataloz4ék az Erzsébet templomban: Itl tör­tént az ünnepélyes átadás 1906 június 16 én este 6 óra­kor. Az egyházi szertartással egybekötött ünnepségen több állami, egyházi és katonai előkelőség megjelent, A Vay esaládot Vay Tihamér, a csa­lád senjora képviselte, aki egyben állami megbízást is teljesített, mivel Vay Ádára hamvainak hazaszállításával öt bíztak meg. Ott volt egy magyar evangélikus lelkész iS, aki az egyházi szolgálatot a ravatplnáj ellátta. Az ün­nepség után a koporsót kü- lönvonalra tették, amely es­te 9 óra 12 perckor indult Budapest felé. Ugyanez a vo­nat hozta a magyar küldött­ség tagjai! is. A fővárosba erkezö koporsót impozáns gyászmenet vitte az evangé­likusok Deák téri templomá­ba, ahol felravatalozták. Az ünnepélyes egyházi szertar­tás ulán a gyászmenet a Nyu­gati pályaudvarra kísérte a koporsót. A menet élén Vaja akkori földesura, gróf Vay Adám haladt. A Nyugati pályaudvarról különvonat in- dúlt az érckoporsóba zárt hamvakkal az egykori kuruc vezér szülőfalujába, Vajára. A VAJARA ÉRKEZETT koporsót a család tagjain kí­vül díszes küldöttségek, lo­vasbandériumok fogadták és a családi kriptához kísérték, ahová az ünnepélye? egyházi szertartás után ideiglenesen elhelyezték. Vegleges nyug- vohelyére 1906 november 15-én került Az állam meg­vásárolta a vajai reformá­tus egyháztól a templom előtti telekrészt és itt készí­tették el a sírboltot, amely fölé a Holló Barnabás által készített haraszti kőből fara­gott obeliszk került. Az egy­szerű oszlop tetejét a művesz turulmadárral díszítette, a nyugati oldalára helyezte Vay Adám bronz-mellképét Az oszlop északi oldalán a családi címer alatt az élet­rajzi adatok olvashatók. „Az igazi hűség örök mintaké­pe” hirdeti a felírás utolsó mondata. Az obeliszk deli oldalába vésett felírás Rá­kóczinak Vay Ádámról iro.lt szavait idézi, a keleti olda­lon olvasható írás pedig a nemzetnek arra a gesztusara utal, amellyel emléket emelt az egykori kuruc vezérnek. vay Adám halálá­nak 250 éves évfordulója alkalmából rendezeti emlék­ünnepség során friss koszo­rúk kerülnek a régi sírem­lékre. A késő utókor is tisz­telettel adózik „az igaz hű­ség örök mintaképe” emlé­kének. Molnár Mátyá* múzeumvezető otthon igazgatója azt mond­ja, hogy valamikor magába- zárkózott ez a nép. Gyereke­it nem engedte tanulni, meg­gondolta, mire ad ki pénzt Most ez már nincs. Jó szelle­mű, vendégszerető a nép. Végtelenül férjtisztelők az asszonyok. a pedagógus nem megy el, mert szeretik a szülők, nemcsak köszön­nek, de érdeklődnek is mi­lyen a sorsa. Olyan, hogy a kultúrházban fegyelmezetlen­ség- lett volna? Nagyon nagy port ver fel. ha elcsattan egy pofon. A fiatalok elszórakoz­nak, az öregek kiülnek a ló­cákra és beszélgetnek, pipáz­nak. A körnapokon meg ké­ményén dolgozik mindenki. Hogy is mondták a tsz-ben? „Két éve még hat fogat, állt ember nélkül. Ma meg hat ember áll fogatra várva. ..” Kerecseny, ez a kis lie regi fa’u mór nem olyan sáros. És Hoó Bernát kivándorolt magyar farmer figyelmébe: már nincsen is a világ vé­gén. Most már könnyen kijut és szívesen is megy oda az újságriporter­Kopka Jánog

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents