Kelet-Magyarország, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-24 / 117. szám

S o!da3 KBLBT-MAeTARORiSZAe 1969 májú* SÍ. Drámai pillanatok holdközslben Hogyan mentették meg a holdkomp utasait Újra együtt a három űrhajós RAJZSOROZAT AZ APOLLO—10 HOLD KÖRÜLI MANŐVERÉRŐL, Az első rajzon (bal felső sarok) Cérnán és Stafford átmásznak az Apollo—10-ből a Snoopy-nak becézett holdkompba. A jobb felső sarokban a holdkomp a Hold felett van. Az alsó rajzok azt mu­tatják. hogyan tudnak visszatérni az űrhajósok a holdkompról az űrhajóba és hogyan kere­sik a leszállási helyet a Holdon, a júliusban induló Apollo—11 legénysége számára. A raj­zokat az Amerikai Űrhajózási és Űrkutatási Hivatal készítette. (Teteíote — AP—MTI—KS) Houston — Washington (MTI): Az űrutazás első négy nap­ja gyakorlatilag hibátlanul az eredeti űrprogramnak megfelelően ment végbe. Amikor azonban a fő feladat ra készült a három űrhajós, egyszerre néhány perc lefor­gása alatt négy hiba is jelent­kezett és nemcsak a földi irányítóközpont munkatársai, hanem Stafford és társai is érezhették pár pillanatra a tragédia szelét. Magyar idő szerint röviddel éjfél előtt, amikor az űrhajó­sok a holdkompot megpróbál­ták leválasztani az anyaűrha­jóról, egyszerre kiderült, hogy a mintegy 80 centiméter átmérőjű összekötő alagutat nem. tudják kifogástalanul mentesíteni az oxigéntől. Minthogy a „kiszellőztetés” nem történt meg az előírás­nak megfelelően, a két űrha- j órész nem csatlakozott elég szorosan egymáshoz. Ebből a későbbiekben további problé­mák adódtak. Amikor ugyan­is a hajtóműveket begyújtot­ták. a két űrobjektum 3,5 folcra megdőlt és ha a dőlés fokozódott volna, esetleg le­hetetlenné vált volna a két űrhajórész különválasztása. Ennek ellenére az űrhajósok végrehajtották a holdkomp leválasztását az anyaűrhajó­ról és Stafford Cemannal együtt a holdkompon meg­kezdte külön repülését a Hold körül. Egy enyhe „megjegyzés” figyelmeztette a földi irányító központot arra, hogy újabb hiba jelentkezett. Cérnán a holdkomp tájoló radarberen­dezését akarta működésbe hozni, hogy a különvált egy­ség felvegye a kapcsolatot az anyaűrhajóval, kiderült azonban, hogy a radarberen­dezés bekapcsolását az Apollo—10 űrhajón maradt Young nem észlelte. Néhány percnyi izgalom után Young örömmel jelentette társainak, hogy a holdkomp radarja működik. „John a legszíve­sebben megcsókolnálak” — kiáltotta örömében Youngnak a holdkompról Cérnán. A negyedik és egyben a legsúlyosabb probléma ak­kor következett be, amikor Stafford és Cérnán már a visszatérésre készülődött, s emiatt 8 drámai percet éltek *át a holdkomp utasai, a houstoni irányítóközpont munkatársai és velük együtt a tévénézők milliói az Apol­lo—10 holdkompjának,.. bece­nevén a Snoopynak (Kotnye­lesnek) útja során: a legkri­tikusabb pillanatban, másod­percekkel a „felszálló” raké­ta beindítása előtt a hold­komp váratlanul tengelye kö­rüli forgásba kezdett. A holdkomp ekkor alig 20 kilo­méterre volt a Hold felszíné­től. Az űrpilóták lélekjelenlé­te azonban úrrá lett a bajon: Stafford kézi irányítással megállította a forgást és si­került a megfelelő helyzetben stabilizálni a holdkompot, ' amely magyar idő szerint hajnali negyed öt után talál­kozott az űrkabinnal. A könnyen végzetessé vál­ható helyzet magyarázata egy rossz helyzetben hagyott automatakapcsoló volt. Amely a holdkompot auto­matikusan forgatni kezdte, hogy a távolabb és magasab­ban keringő űrkabinra irá­nyozza radarját. A kapcsoló ellenőrzése nem szerepelt a begyakorolt feladatok kö­zött. A forgás azért okozha­tott volna súlyos veszélyt, mert kedvezőtlen helyzet esetén a „felszálló” rakéta nem juttatta volna a találko­zó pontra a holdkompot. A holdkomp útja egyéb­ként eddig a pontig csaknem hibamentes volt: elliptikus pályáján két ízben is alig 15 kilométeres magasságban szá­guldott el a júliusi űrutazás­ra kijelölt leszállóhely felett. Bár a két űrhajós fényképe^ zőgépe, illetve filmfelvevője éppen a kritikus pillanatban, a pálya legalacsonyabb pont­ján mondta fel a szolgálatot, addig számos felvételt készí­tettek a kijelölt leszállóhely ről. J f: . . ' Az idegtépő 8 perc után a felszálló rakéta, már rend­ben működött és a holdkomp fokozatosan közel jutott az űrkabinhoz, ahol korábban már Young felkészült két társa mentésének megkísér­lésére. Kisebb korrekciók után sikerrel hajtották végre az űrkabin és a holdkpmp ösz- szekapcsolását. Stafford és Ceman „nagytakarítást” végzett a holdkompon, ame­lyet magyar idő szerint hat óra után ismét leválasztottak az űrkabinról, majd távvezér­léssel Nap körüli pályára irá­nyítottak. A három űrhajós 8 órás elválás után ismét együtt volt az űrkabinban Magyar idő szerint 7 óra táj­ban az űrhajósok 9 órás nyu­govóra tértek. Az Apollo—10 űrkabinja még folytatja keringését a Hold körül. Az űrkabint szombaton indítják vissza a Föld felé és az Apollo—10 utasai hétfőn szállnak le a Csendes-óceánra. MOSZKVA Koszigin szovjet miniszter^ elnök pénteken fogadta Ro­bert Galley francia tudomá­nyos kutatásügyi minisztert, aki május 17. óta tartózkodik hivatalos látogatáson a Szov­jetunióban. HELSINKI • Kekkonen finn köztársasá­gi elnök csütörtökön nyilat­kozott a finn televízióban Koszigin szovjet miniszterel­nökkel folytatott leningrádi megbeszéléseiről. Kijelentet­te, hogy a véleménycsere rendkívül fontos és hasznos volt, érintette az összes idő­szerű nemzetközi kérdéseket. Kekkonen rámutatott, hogy Finnország folytatni kívánja semlegességi politikáját, amely mindenekelőtt annyit jelent, hogy jó kapcsolatokat tart fenn a Szovjetunióval és minden módon fejleszti ke­reskedelmét vele. KAIRÓ Az EAK jegyzéket intéz a Biztonsági Tanácshoz az el­múlt 48 óra izraeli légitáma­dásai miatt. Mahmud Riad külügyminiszter felkérte El- Konit, az EAK ENSZ képvi­selőjét, tájékoztassa a Biz­tonsági Tanács elnökét a r-.erdai és a csütörtöki táma­dásokról. KUALA LUMPUR Kuala Lumpurban a hír- ügynökségi jelentések szerint tovább javul a helyzet, hely­re állt a közlekedés, az üzle­tek és hivatalok fél napon ót dolgoznak. A hivatalos lista a halálos áldozatokról tovább bővült: 166 a nyilvántartott áldozatok száma. Eddig négy ezer embert tartóztattak le. Naponta továbbra is többórás kijárási tilalom van érvény ben. praga Ludvik Svoboda köztársa­sági elnök dr. Jan Fejest ne­vezte ki a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság új fő­ügyészévé; Az új főügyész pénteken letette az esküt a köztársasági elnök kezébe. MOSZKVA Moszkvában hivatalos köz­leményben jelentették be, hogy sikeresén befejeződtek a Csendes-óceánon az április 17-e óta folytatott kísérletek, amelyeknek során hordozóra­kétákat próbáltak ki, Ilyen­formán az akkor megjelölt térség ismét szabaddá vált a tengeri hajózás és a légiköz- lekedés számára. OTTAWA A Kanadai Kommunista Párt Központi Bizottsága nyi­latkozatban szólította fel a kanadai kormányt, hogy kezdjen tárgyalásokat a Ko­reai Népi Demokratikus Köz­társaság kormányával a nor­mális diplomáciai kapcsola­tok megteremtéséről és kö­vetelje az Egyesült Államok kormányától a KNDK el'eni provokációs cselekmények beszüntetését. Arkagyij Veiner — Georgij Veiner: \Nyomozá$ rhpqánüqyben Fordította: Kassai Ferenc 6. Sztasz elgondolkozott. — Valami nem világos? — kérdezte a személyzetis. —•• Nem egészen. Mit jelent például az, hogy „erkölcsileg állhatatos”? — Hogy-hogy mit jelent'* Azt jelenti, hogy... — Hogy tevékeny, aktív volt a munkában? Az utolsó irat Akszjonova kiküldetési papírja volt. „Kü. löntudósítónk 1966. február 3-tól február 10-ig tartózko­dik Rovnóban, a vegyipari üzem építkezésén”. Sztasz zsebnaptárt vett elő. Tizediké csütörtökre esett. Pénteken tehát már be kellet* volna jönnie, de Be! jakov szerint csak szombaton jelentkezett a szerkesztőség­ben. Meg kell tudni, nem füzött-e valamilyen magyará­zatot a késéshez. Lenyomta a kilincset. Az ajtó kinyílt, de a 414. szoba üres volt. Belja- kov asztalán cédula hevert: „Szerk. értekezleten vagyok. 5-kor itt leszek.” Sztasz órájára nézett. Ideje, hogy visszatérjen a Petrovkára... Sarapov benézett az ajtón: Tyihonov asztalánál ült és valamilyen, géppel írt papír­lapokat tanulmányozott. — Régen itt vagy? — Egy órája. Kerülj bel­jebb, Vlagyimir Ivanics. — Hoztál valamit? — Hát, hogy mondjam? Ezek az írások az újságírónő személyiségét „jellemzik". Sarapov Tyihonovhoz lé. pett, leült a szék sarkára. — A szerkesztőségben vol­tál? — Igen. Itt a jellemzése, olvasd el. Sarapov hunyorgott: — A nyomozás szempontjá­ból édeskevés, — Mindenféle szempontból hiányos. Talán csak egy má. sik személyzetis számára len­ne elegendő. Természetesen beszélgettem a munkatársai ­val. Úgy beszélnek róla, mintha élne. A jelenlegi ki­indulópontunk minimális esélyt ad a tettes leleplezésé­re. Meg kell találnunk azt a motívumot, amely oka le­hetett a merényletnek. — Megölhették nyerészke­dési vágyból... — Aligha — ellenkezett Tyihonov. — A körülmények­ből ítélve a tettes mégcsak nem is számíthatott arra, hogy kirabolhatja áldozatát. Jól lát­ta, hogy nincs egyedül az ös­vényen. Még a retiküljét sem vette el. Sarapov bólintott: — Ez elesik. És • féltékeny­ségből? — Az már sokkal valószí nűbb. Fiatal, szép nő volt Úgy tűnik, a titok ott lap­pang a magánéletében. Ezek a levelek is... Sarapov félbeszakítótta: — Menjünk tovább. Huli­ganizmusról is szó lehet. A gyilkosság köd‘ül menyei ezt a verziót is^ igazolhatják.-r Akszjonovát megölhet­ték szolgálati vagy társadal­mi kötelességeinek teljesítő séért is. — Tyihonov mint­egy hangosan gondolkozott. Egyelőre azonban nincsenek erre vonatkozó bizonyítéka ink. — Úgy van. A gyilkosságot elkövethették bosszúból, vagy azért, hogy elleplezze­nek egy másik súlyos bűncse. lekményt. Bizonyítékaink er­re a feltételezésre sincseneK. de ezeket a motívumokat még korai lenne elvetni. — Korai —• bólintott Tyi­honov. — És maradt még Külpolitikai széljegyzet: Wilson: csaták előtt, csetepaté után A KÖZELMÚLT NAPOK­BAN a brit munkáspárt — és ami ezzel egyértelmű: a kormány — csúcsain nagy­szabású pozícióharc, zajlott le. Számos más esetben is példa volt már hasonló küz­delemre. Most először tör­tént azonban, hogy a párt egyik legtekintélyesebb ve­zetője, Callaghan belügymi­niszter nemcsak szembefor dúlt Wilson miniszterelnök­kel, hanem nyílt trónköve­telőként lépett fel! Wilson a tőle megszokott ügyességgel és taktikai érett­séggel vívta meg ezt a mi­nicsatát, amely végül is Callagban vereségével vég­ződött. A párharc lefolyása és fő ként annak tárgya azonban azt jelzi, hogy Wilson belpo­litikai nehézségei aligha ér­tek véget. A kiindulópont a Barbara Castle miniszterasszony által benyújtott és Wilson által messzemenően támogatott sztrájkellenes törvény. Ez Nagy-Britannia gazdasági és pénzügyi problémáiért a szakszervezeti központ által jóvá nem hagyott, úgyneve­zett vadsztrájkokat teszi fe­lelőssé. Célja ezeknek a sztrájkoknak a betiltása. No­ha vadsztrájkokról van szó, a kormány törekvésének egész irányvonala azt az aggodalmat keltette a nagy­hatalmú szakszervezeti főta­nácsban, hogy hatáskörét a kormány korlátozni igyek­szik. Ily módon feszültség bontakozott ki a kormány és a szakszervezeti főtanács kö­zött — amely utóbbi pedig hagyományosan a Labour- párt legfontosabb hatalmi bázisa. Ezt a rejtett feszültséget használta fel Callaghan bel- ügyminiszter. a Wilson elle­ni támadás megindítására. A Labour végrehajtó bizott­ságának ülésén a vadsztráj­kok ellen tervezett törvény ellen szavazott, s ezeket a támadásokat akkor is foly­tatta, amikor Wilson a veze­tés belső fegyelmének meg­szilárdítására nyolctagú „bel­ső kabinetet” hozott létre — természetesen Callaghan rész­vételével, A támadások ily módon valóban a hatalom csúcsán álló legszűkebb csoportban zajlottak le, s úgy tűnt, hogy Callaghan egy Wilson- ellenes hatalmi bázist igyek­szik kialakítani maga körül. A MINISZTERELNÖK azonban gyorsan és hatáso­san reagált. Első lépése az volt, hogy a szakszervezeti főtanács egy lehetőség: Akszjonovát egy őrült gyilkolta meg. Vagy pedig fatális tévedés áldoza ta lett: összetévesztették va. lakivei. Sarapov szomorkásán mo­solygott: — Kimerítettük az egész Büntetőkódexet. És most, mi­nél maradunk? — Azt hiszem elsősorban a féltékenység és huliganizmus nyomában kell elindulnunk. Utána gondolkozhatunk majd a bosszú motívumáról. — Sarapov felállt, megfor­gatta kezében a jellemzést. — Ne felejtsd el: újságírónő volt. Talán túl sokat tudott valakiről... UTASÍTÁS! 1966. február 10. 138. sz. ...Ellenőrizzék a rendőrőr­szobákon. nincs-e a huligán­tevékenységért előállított egyének között olyasvalaki, akire a körözött személy is­mertetőjelei ráillenének. Moz­gósítsák a közvéleményt, az önkéntes rendőröket... Tu­dakozódjanak az összes kór­házban. nem vettek-e fel sé­rülteket. akiknek sebét szú- rószerszám okozta. (Folytatjuk) I előtt megcsillantott! egy kompromisszumos megol­dás lehetőségét. A; vadsztráj­kok elleni javaslat kidolgo­zása után ugyanis a szak- szervezetek június 5-re rendkívüli kongresszust hív­tak össze. Callaghan támadá­sai után Wilson közölte a szakszervezetekkel: 'bele­egyezik abba, hogy a vad­sztrájkok ellen büntető szankciók megtárgyalását elhalasszák a rendkívüli kongresszusig. így a szak- szervezetek vezetőségének módja lesz beleszólni 'az em­lített szankciók meghatáro­zásiba, Ez a lépés — leg­alábbis ideiglenesen — le­csillapította a háborgó szak- szervezeti vezetőséget és ez­zel meggyengítette Callag­han hatalmi hátterét. Miután ezt elérte, Wilson megalázó módon kizárta Cal- laghant az úgynevezett belső kabinetből: az egyik ülés előtt egyszerűen üzent neki, hogy ne fárassza magát töb­bé a belső kabinet tanácsko­zásain való részvétellel. Ez a lépés különösen azért volt ravasz és ügyes, mert Cal­laghan nem engedhette meg magának a miniszteri tárcá­ról való lemondás luxusát. Számos korábbi eset — így például Brown volt kül­ügyminiszter példája — arra figyelmeztette ugyanis, hogy a miniszteri pozíció eldobá­sa együtt jár a teljes politi­kai elszürkülésse] és jelen­téktelenséggel. Ily módon Callaghan számára nem ma­radt más hátra, mint lenyel­ni a megaláztatást és a sző­kébb kabinetből való kizárás után is megmaradni a kor­mányban — „másodosztályú miniszterként.” Miután Cal­laghan esetében a fontos belügyi tárca hordozójáról van szó, ez személyileg és politikailag egyaránt szinte lehetetlen helyzetbe hozta Wilson vállalkozó kedvű el­lenfelét. . EZ A BELSŐ INTRIKA- SOROZAT azonban legfel­jebb Wilson magasrendű ma­nőverezési képességeit bizo­nyította — a Labour-párt belső helyzetén mit sem vál­toztatott, A kormányra és személyesen Wilsonra nehe­zedő gondok továbbra is igen súlyosak. Változatlanul erős a nyomás a font ster­lingre. Tovább romlik Anglia fizetési mérlege. Az észak­írországi helyzet megoldat­lan. Az olyan külpolitikai események, mint az Anguilla sziget ellen végrehajtott ne­vetséges „miniinvázió”, vagy Wilson nigériai küldetésének kudarca igen erős hangulati hatást gyakorolnak a közvé­leményre. Ez fejeződött ki a legutób­bi parlamenti pótválasztáso­kon is. A konzervatív ellen­zék kezére került egy-egy mandátum magának Wilson- nak és a sztrájkellenes tör­vény szerzőjének Barbara Castle-nak választókerületé­ben. Harmincnyolc esztendő után a konzervatívok sze­reztek mandátumot Glas­gow városában, a Labour- párt hagyományos fellegvá­rában is! WILSON TEHÁT MEG­NYERT ugyan egy csetepa­tét — a nagy csaták azon­ban hátra vanpak. A nyári és őszi hónapok alighanem döntően befolyásolják majd a Labour párt és személye­sen Wilson politikai jövőjét. Ezekben a hónapokban dől majd el, hogy az angol font mennyire állja a Nyugat- Európában várható pénzügyi krízis viharait és mennyire jut közelebb meghirdetett céljához, bejutáshoz a Közös Piacba. Amennyiben a nyár és az ősz ezekben a komoly kérdésekben nehézségeket és megaláztatásokat hoz — a most háttérbe szorított bel­ső ellenállás újra felütheti fejét a brit munkáspártban.

Next

/
Thumbnails
Contents