Kelet-Magyarország, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-23 / 116. szám
tM9 »äfft» 88, ». oMaf A gazdasági reform kibontakozásának kérdései Bálint József előadása az MSZMP Politikai Akadémiáján 46 ezer hóidat öntöz a Tisza II Küldöttközgyűlést tartott a Tisza menti termelőszövetkezetek szövetsége Az MSZMP Politikai Akadémiájának előadás- sorozatában — mint arról hírt adtunk — Bálint József, a párt Központi Bizottsága gazdaságpolitikai osztályának vezetője A gazdasági reform kibontakozásának kérdései címmel előadást tartott. Bevezetőben megállapította: a gazdasági élet nyugodt ritmusú, a termelési, kereskedelmi és fejlesztési tevékeny, ség összességében eredményes. A harmadik ötéves terv fö előirányzatait túlteljesítjük. A gazdasági reformot 1968-ban belezettük, az átállás eredményes és zökkenőmentes volt. A gazdaságunkban érvényesülő tendenciák alapján a harmadik ötéves terv túlteljesítése előreláthatólag a következők szerint alakul: — A nemzeti jövedelem — a tervezett 24 százalékkal szemben — 1970-ben várhatóan kb. 38 százalékkal haladja meg az 1965 évi szil tét. — Az ipari termelés valami vei.- az építőipari termelés jóval túlszárnyalja a terv célkitűzéseit. A mező- gazdasági termelés valószínűleg a tervben meghatározott szinten alakul. — A fogyasztás a tervelőirányzat szerinti 18 százalékkal szemben ténylegesen kb. 30 százalékkal emelkedik. — Becslések szerint a szocialista szektor 1970-ben — a tervezett 27—32 százalékkal szemben — 48—49 százalékkal többet fog beruházni az 1965 évinél. Hatékonyabb gazdasági munkát A gazdasági eredmények mellett szép számmal akadnak még teendők. A legáltalánosabban ismert probléma a reálbérek lassú. alig észrevehető emelkedése. A tókés külkereskedelmi forgalom egyenlege elmarad a követel meny éktől. Nem szűntek meg a beruházási tevékenység ismétlődő negatívumai. Nem kielégi, tő a termelés- és munkaszervezés az üzemek jelentős részében, ezzel együttjár az alacsony munkatermelékenység, ami az elmúlt másfél év. ben sem javult érdemlegesen. A készletnövekedés is meghaladja még a gazdaságilag indokolt mértéket. Gazdaságunk kiegyensúlyozottabb és gyorsabb fejlődéséhez növelnünk kell a gazdasági munka hatékonyságát. A gazdasági reformot éppen azért hajtottuk végre, hogy a hatékonyság növelése, nek új forrásai táruljanak fel. Mit értünk a reform kibontakozásán? — Az állam és a piacok által támasztott minőségi követelmények fokozódását: — a sokoldalú vállalatigazdasági aktivitás. önálló cselekvés és a piaci verseny- képesség kifejlődéséi: — a gazdaságirányítási elvek. eszközök es módszerek következetesebb gyakorlati alkalmazását: — a gazdasági szabályozók gazdaságpolitikai célokkal összehangolt finomítását, vál. toztatását: — végül irányítási eszközeink és módszereink ú.i elemekkel való kiegészítését, további formálását. A gfizdasági reform átfogja és áthatja egész gazdasági életünket. A reform kibontakozását egyidejűleg kell előrevinnünk: — mind a termelés. — mind a szocialista elosztás és a fogyasztás szférájában. ..Türelmi idő“ a vállalatoknak Ezután a növekvő vállalko zási aktivitásról szólt. Han goz'atta: a reform '-bevezetése óta eltelt idő kevés volt nagyobb horderejű vállalati kezdeményezések meghoza. Italára, A reform mérlegén azonban számos pozitív eredményt hozó vállalati kezdeményezés könyvelhető el. Elsőrendű követelmény, hogy a reform kibontakozásával javuljon a gyártmányösszetétel. a gyártmánystruktúra. Már észrevehető a gazdaságtalanul előállítható termékek egy részének kiszorulása a termelésből és az exportból. A reform pozitív kezdeti hatása, hogy újraértékelődött és folyamatosan újraértékelődik az egyes vállalatok helyzete. Világosabbá vált, hogy: melyek a hatékonyan működő vállalatok és mely vállalatok milyen mértékben fogyasztják a mások által létrehozott és az állami költségve. tésbe befizetett tiszta jövedelmet ahelyett, hogy gyarapítanák azt. A vállalatok széles köre a különböző állami támogatások révén „türelmi időt” kapott, hogy a piaci hatásokra műszaki fejlesztéssel, a gyártmányösszetétel javítása val felkészüljön. Ezzel kapcsolatban pozitív, hogy élénkültek a licencvásárlások és fokozódott a vállalatok öntevékenysége és kezdeményezése a nemzetközi termelési kooperációk létrehozására. A nemzetközi termelési kooperáció intenzív fejlesztése nagy tartalékunk. A műszaki fejlesztéshez, a gyártmányszerkezet megváltoztatásához a vállalatok készségén és a társadalmi követelményeken túl anyagi eszközök, beruházások kellenek. Valószínűnek látszik, hogy a következő években megvalósítani tervezett központi, egyedi nagyberuházások körét a mainál valamivel szőkébbre kell méretezni, a vállalati eszközök bővítése javára. A vállalati beruházások jelfenleg az összes beruházások felét teszik ki, ennek a hányadnak növelésére kell törekednünk. Verseny az exportért A gazdasági reform utat nyitott a versenynek, s bizonyos tevékenységek körében máris találkozunk ezzel. Szembetűnő a helyiipar nagy vállalkozó kedve, versenykészsége. Az állami nagyvállalatok között a verseny feltételei a nemzeti piacunkon jelenleg meglehetősen korlátozottak. Ahol megvan a feltétel és kialakult a verseny, ott a felhasználók, fogyasztók előnyhöz jutottak árban, vagy a garanciális kötelezett, ségek kiterjesztésében (pl. televízió, porszívó, stb.) A monopolhelyzetben lévő vállalatok poziciója még eléggé erős. A velük kapcsolatban álló vállalatok jó része például árvitát nem tart érdemesnek. Az új viszonyok lehetővé tették, hogy a külkereskedelem bizonyos területeken versenyeztesse a vállalatokat a szocialista exportért. Lassan megindul a különböző vállalkozási formák elterjedése, elsősorban társulásokként. A legsokrétübb társulási formák az élelmiszeri par és a mezőgazdaság között, illetve a mezőgazda- sági nagyüzemek között alakultak ki. A mezőgazdasági üzemek élelmiszerfeldolgozó tevékenysége még nem fejlődött kellően. A gazdasági reform bevezetésével elvileg — és részben már gyakorlatilag is — elhárultak az akadályok a vállalkozási formák kiterjesztése és a társadalmi tőke- befektetésre szolgáló állami és szövetkezeti eszközök — kötetlenebb áramlása elől. A továbiakban a vállalati belső mechanizmus korszerűsítésével foglalkozott. Kifejtette: a vállalati mechanizmus változásának iránya helyes. de az előrehaladás vállalatonként rendkívül egyenlőtlen és egészében véve lassúbb mind a szükségesnél, mind a lehetségesnél. — A vállalatok többsége megtette az első lépést az-aktuális piaci igények felmérésére, de vállalati stratégia hiánya miatt a távlati üzlet- politika kialakításában még a kezdet kezdetén tart. — A gazdasági funkciók, a hatáskörök, a belső információs rendszer túlcentralizáltsága akadályozza a vállalati mechanizmus tökéletesítését, gátolja a gyors intézkedéseket és nehezíti az alulról jövő kezdeményezések érvényesülését. Különösen élesen jelentkezik ez az országos vállalatoknál, trösztöknél, ahol gazdaságilag életképes gyáregységek vannak, valamint a kereskedelemben, ahol sok önállóan működő kis egységből áll egy-egy vállalat. Megoldatlan a vállalati belső egységek anyagi ösztönzése, az önálló elszámolás érdemi alkalmazása. Erősíteni az önállóságot Önként adódik a kérdés: jelenlegi ismereteink alapján hol és mit kell tenni és milyen irányban kell haladnunk? Például meg kell gyorsítani a vállalatok vezetési rendszerének továbbfejlesztését. Erősíteni kell a vállalaton belüli középszintű vezetést, lehetővé kell tenni például, hogy az egyes gyáregységek ne a vállalat igazgatójának, vagy funkcionális szerveinek döntése alapján vehessenek fel, bocsáthassanak el. büntethessenek, vagy jutalmazhassanak munkavállalókat, hanem saját hatáskörükben. Célszerűnek látszik a vállalati forgóeszközök és beruházási eszközök vállalaton belüli felosztása. Állandó feladatunk a vezetés általános értelemben vett színvonalának javítása. Hatékony vezetés nem képzelhető el anélkül, hogy a vezetők mindjobban ne sajátítják el a vezetés — politikai, erkölcsi, gazdasági és emberi tényezőkkel kapcsolatos — ismereteit. Az anyagi ösztönzés problémáiról szólva megemlítette, hogy hazánkban a fel- szabadulást követő években túlzottan csökkent a magasabb képzettségű, bonyolultabb munkát végző dolgozók kereseti különbsége a kisebb képzettségűek keresetéhez képest. A hazánkban végbement keresetkiegyenlítődés főleg két területen tekinthető hátrányosnak. Egyrészt az ugyanazon munkaterületen különböző teljesítménnyel dolgozók keresete között nincs érezhető különbség. Másrészt a különböző bonyolultságú és felelősségű munkát végzők keresetében jelentkező kiegyenlítődés kedvezőtlen hatású. Az utóbbi években sokat beszéltünk a differenciálásról, de a meggyökeresedett egyen- lősdi szemlélet és gyakorlat csak lassan változik. A magasabb képzettségű és felelős munkát végzők keresete az átlagosnál lassabban növekedett a népgazdaság minden ágában, 1949—1959-ben mind az iparban, mind az építőiparban dolgozó műszakiak keresete 1,9-szerese volt a munkások átlagos keresetének. A különbség 1967-re 1,6-szorosára csökkent. Hasonló tendencia jutott érvényre a mezőgazdaságban és a közlekedésben. Növelni a reálbéreket A szakképzettség fokának értékelését és kifejezésre juttatását nemcsak a munkások és a vezetők, de a képzetlen munkások és a szakképzett munkások viszonylatában is igen fontos hangsúlyozni. Nem lehetünk megelégedve a jelenlegi helyzettel, amikor is a szakképzett munkások keresete csupán 22 százalékkal haladja meg a szakképzett' ség nélküli dolgozók keresetét. A középfokú szakképzettségű dolgozók keresete csak 40 százalékkal haladja meg a szakképzetlenekét, a felsőfokú szakképzettségű dolgozóké pedig 70 százalékkal. Ezután a kereseti arányokkal kapcsolatos félreértésekről tett említést. Rámutatott: vannak, akik felvetik, hogy korábban nagyobbra értékeltük a munkásoknak nemcsak a politikai, hanem gazdasági szerepét is, ma viszont leértékeljük, mert arról beszélünk, hogy a jövedelmeket jobban kell differenciálni. Sőt, támadtak olyan aggodalmak is. hogy az új gazdasági irányítási rendszer kialakítja a társadalmon belül a gazdagok és szegények táborát, és ezzel új társadalmi ellentmondások jönnek létre. Erre azt válaszolhatjuk, hogy a differenciálás szükségessége a szocialista elosztás elvéből fakad. Nem új irányzatról, hanem a helyes elveket eltorzító gyakorlat helyesbítéséről van szó. Az MSZMP IX. kongresz- szusa a jövedelempolitika egyik legfontosabb elveként jelölte meg, hogy a bérből és fizetésből élők reáljövedelmén belül nagyobb szerepet kell biztosítani a reálbérek növekedésének. A munkadíjazásban az egyéni teljesítmények mellett fokozottabban kell kifejezésre juttatni a kollektív, vállalati, üzemi teljesítményt. Ezzel együtt a társadalmi gondoskodás körébe tartozó juttatások (nyugdíj. családi pótlék, betegség- biztosítás, oktatás) rendszerét a lehetőségekhez képest tovább kell fejleszteni. A munka szerinti elosztás következetesebb alkalmazásának fontos feltétele az, hogy a társadalom egész tiszta jövedelme, az állami és vállalati jövedelem, együttes ősz- szege nagyobb legyen és gyorsabban nőjön. A központi állami jövedelmeket ugyanis erősen növekvő mértékben igénybe veszik a béren kívüli, eddig vállalt társadalmi kötelezettségek a következő évekre is. Emellett, az oktatási, egészségügyi dogpzóknál és más területeken bizonyos béremelésre is sor kell. hogy kerüljön. sőt újabb szociálpolitikai intézkedésekre is szükség lesz, például a családi pótlék és az alacsony nyugdíjak emelésére. Feltehető a kérdés: nem lehetne-e a felhalmozás rovására növelni a béreket? Ez nem járható út. A felhalmozás, különösen a beruházás nem tekinthető túlméretezettnek. Azonkívül a beruházásokból számottevően növelni kell a lakásépítést, mivel a lakáskérdés megoldása a legégetőbb társadalmi feladatunk. Erősíteni a diiierenciálás elvét Az 1968. évi teljesítményekért ebben az évben 6,5 milliárd forint nyereségrészesedést fizettek ki, ami mintegy 50 százalékkal meghaladja az előző évi összeget. Az ez évben kifizetésre kerülő részesedés átlagosan 29 napi egy főre jutó bérnek felel meg a tavalyi 21 nappal szemben. A dolgozók körében általános megelégedést váltott ki a nyereségrészesedés dinamikus növekedése. Mint ismeretes, széles körű vitát váltott ki a nyereség- részesedés kategóriák szerinti felosztása. Sokan azt kifogásolták, hogy miért vannak olyan különbségek a vállalatok különböző beosztású dolgozói között a nyereségből való részesedésből. A felmerült észrevételek és a múlt év tapasztalatai s alapján szükségesnek tartjuk felülvizsgálni a bérrendszer konkrét formáját és ezen belül a kategóriákat és azok mérteket. E kérdésben aaonbaa A Tiszamenti Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége május 22-én küldöttközgyűlést tartott. Horváth János, a szövetség elnöke a 7!) tagszövetkezet küldötte előtt beszámolt a termelőszövetkezetek 1968. évi gazdálkodásának és az 1969. évi tervezésének tapasztalatairól. A további napirendekben előterjesztés hangzott el a tsz-ek belső ellenőrzésének továbbfejlesztésére, javaslatot lettek a tsz területi szövetség alapszabályának kiegészítésére. ' A termelőszövetkezetek 1968. évi eredményeivel kapcsolatban az előadó hangsúlyozta, hogy a mezőgazdaság bruttó termelési értéke változatlan áron számolva megyénkben 5.9 százalékkal nőtt, az országos 2 százalékkal szemben. A termelés 14 százalékkal haladta meg az 1967. évi szintet. Az eredmények ellenére azonban néhány probléma is adódott. Ilyen, hogy a szálas és tö- megtakarmányok, valamint az abraktakarmány termesztése nem1 volt kielégítő. A hozamok alacsonyak, s az évelők területe nem növekszik, a termelőszövetkezeti gazdaságok a szükséges technológiát sem alkalmazzák. Az állattenyésztés fejlesztése gyorsabb ütemű takarmánytermelés nélkül nem képzelhető el. Az 1969. évi tervezési tapasztalatokról szólva az előadó részletesen beszélt a Tisza II. vízlépcső megépítésével kapcsolatos beruházási és egyéb feladatokról. Hangsúlyozta, hogy a kiskörei vízlépcső nem csupán nagyarányú öntözési lehetőséget jelent: megyénknek, de gondot A gazdag beruházási program segíti a megye állami gazdaságainak fejlesztését. 471 millió forint értéket kitevő tervek megvalósítását kezdték meg még az elmúlt évben, mikoris 67 milliós kivitelezéseket valósítottak meg. Az idei előirányzat 343 millió forintot tesz ki, míg 62 millióért a jövő évben készülnek különböző létesítmények, fejlesztések. A gyümölcstermelés, illetve a feldolgozás, raktározás kapja idén a legnagyobb ősz- szeget: 225 milliót. (De ebben az összegben nincs benne a nyírtassi, nyírmadai, valamint a Tokajhegy aljai Állami Gazdaság és a HUN- GAROFRUCT kooperációjával készülő ezervagonos hűtőtároló). A 225 millióból az apagyi gazdaságban épül 200, a balkányi-nyírlugosi közös 1000, a fehérgyarmati 300, s a csengeri 100 vago- nos gyümölcs hűtőtároló. Nem marad ki ebből a rekonstrukcióból a mátészalkai gazdaság sem, az ott épülő tároló valószínű 400 vagonos lesz. Fontos szerepet kap a gazdaságoknál az állattenyésztési és tartási telepek szakosítása. Ez a gazdasági ág 68 mindenképpen lényegi elemnek kell tekinteni és nem elvetni, hanem erősíteni kell — a differenciálás elvét. Végezetül a fogyasztói árak és az életszínvonal kérdésével kapcsolatban kifejtette: az elosztási rendszer fejlesztése kiterjed a fogyasztói árarányok módosítására, s ezen keresztül a fogyasztás struktúrájára is. A jelenlegi fogyasztói árak még nagymértékben eltérnek a társadalmi ráfordításoktól, a termeiül arak emuétól « is okoz a felkészülés. A víz hasznosítására az érintett 1 ermelőszövetkezetek komplex fejlesztési tervet készítenek, s ezeknek messzemenően tartalmazniuk 'kell a kapott víz maximális hasznosítását. A területi szövetség tsz-éi közül 53 összesen 46 ezer hold területtel érdekelt a Tisza II. vízlépcsőre épülő öntözőrendszerben. A továbbiakban Horváth János mélyrehatóan elemezte a lsz-ek gazdasági, pénzügyi helyzetét, különös tekintettel a gyenge termelőszövetkezetekre. Felhívta a figyelmet arra, hogy szövetkezeteken belül és azon kívül is kutatni kell annak lehetőségét, hogy a gyenge termelőszövetkezetek eredményesen miként gazdálkodhatnak. A küldöttgyűlés résztvevői az előadást követően széles körben vitatták a szövetség előterjesztését, amely a termelőszövetkezetek belső ellenőrzésének továbbfejlesztésére vonatkozott, a vita általános tanulsága, hogy az önálló vállalati gazdálkodással szükségszerű a belső ellenőrzés szilárdítása. Ezt csakis , termelőszövetkezeteken belül lehet megnyugtatóan rendezni. Szükséges, hogy a termelőszövetkezetekben megválasztott és aktívan dolgozó ellenőrző bizottságok munkájukhoz revizorok alkalmazásával segítséget kapjanak. Javít majd a belső ellenőrzés hatékonyságán az az országos segítség is. hogy az ellenőrző5 bizottsági elnökök és tagok részére folyamatosan továbbképző tanfolyamokat szerveznek. Ilyen tanfolyam eddig három működik az országban. (se) millió 932 ezer forintos beruházás megvalósításával fejlődik idén. Szakosított szarvasmarhatelepet alakítanak ki, vagy fejezik be a szakosítást Nyírmadán, Ke- mecsén, Üjfehértón egyenként 400—400-as tartásra. Mátészalkán a legkorszerűbb kivitelezésben valósul meg egy új sertéstelep (teljes építési költsége 32 millió forintot tesz ki). 360 létszámos kocaállományt tartanak majd a telepen, s annak szaporulatát a legfejlettebb módszerekkel és gazdaságossági ellenőrzés mellett nevelik is fel, hizlalják meg, A gazdaságok 17 millió forint értékben vásárolnak idén gépeket. Növekszik a szolgálati lakások száma. Erre 2 millió 176 ezer forintot költenek. Négy szolgálati lakás épül meg Mátészalkán, kettő Ke- mecsén és egy-egy Bal kényben, viliéivé Tiszavasváriban. Mind teljes összkomforttal készül. Nem marad ki a programból a szociális létesítmények továbbfejlesztése, felszére- reléseinek, berendezéseinek kiegészítése. E célra több mint félmillót juttatnak. (ab) arányaitól. Emiatt a rendezést előbb-utóbb — alapos elemzés és felkészülés után — napirendre kell tűzni. A fogyasztói áraranyok kiigazítása azonban csak az életszínvonal-emelkedés folyamatában beillesztve hajtható végre. Világos az is, hogy nem az általános árszínvonal emelésének napirendre tűzését jelenti ez. hanem az árarányok javítását. Az életszínvonalat tehát nem k.efl féltenünk ezektől a lépesektől — -mondotta befejeHűtőtárolók, szakosított telepek Gazdag beruházási program az állami gazdaságoknál
