Kelet-Magyarország, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-21 / 114. szám

i oMk *WiET-W^STA?tO«S2Ä-« ms május» ram LENINGRAD Leningrad ban kedden foly­ta lódták a megbeszélések Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök és Urho Kek- kontin finn köztársasági el­nök között a feleket érdeklő problémákról. A vélemény- cserét baráti, nyílt légkörben tartották. MOSZKVA A Varsói Szerződés egyesí­tett fegyveres erői harckikép. zési programjának megfelelő­en május 14-től 19-ig a Szov­jetunió területén megtartot­ták Bulgária, Magyarország, Románia és a Szovjetunió szárazföldi csapatainak had­gyakorlatát. A hadgyakorlaton kidolgoz­ták a szövetséges csapatok együttműködésének kérdéseit, ellenőrizték harcászati és hadműveleti felkészültségü­ket, lövészeteket és rakéta­lövészeteket tartottak — han­goztatja a kiadott hivatalos közlemény. ATHÉN Egy athéni katonai bíróság kedden 9 személy ügyében ho­zott ítéletet. Valamennyiüket kommunista tevékenységgel vádolták, és az ítéletek két évtől életfogytiglani börtön- büntetésig terjednek. Az el­ítéltek a tárgyalóteremben el. mondották, hogy kihallgatás közben megkínozták őket. Az athéni terrorperek legutób­bi szakaszában mintegy 50 baloldali beállítottságú gö- rök állampolgárt ítéltek el. Pedsornij Ulánbátorban Ulánbátor (TASZSZV: Nyikolaj Podgornij, a Szovjet Legfelső Tanács el­nökségének elnöke kedden a Mongol Népköztársaság fő­városába, Ulánbátorba ér­kezett. Podgornij hivatalos, baráti látogatást tesz az or­szágba Zs. Szambunak, a Nagy Népi Hurál elnöksége elnökének meghívására. A repülőtéren a magas ran. gű szovjet vendéget Szambu, Cedenbal, valamint a mongol párt és kormány más vezetői fogadták. A repülőtéren Szambu és Podgornij meleg hangú üdvözlő beszédet mon. dott. A repülőtérről Ulánbátor ba vezető néhány kilométe­res útvonalon a mongol fő­város több mint 100 ezer la­kosa meleg és szívélyes üd­vözlésben részesítette Dod- gomijt és a kíséretében té­vő személyiségeket. Később Nyikolaj Podgornij látogatást tett Cedenbalnál, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságá­nak első titkáránál, a mon­gol minisztertanács elnöké­nél és Szambunál, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB Politikai Bizottságának tag­jánál, a mongol Nagy Népi Hurál elnökségének elnöké, nél. A három államférfi a testvéri barátság . légkörében megbeszélést folytatott egy­mással. Kedden délután Szambu és Cedenbal kereste fel Nyikolaj Podgornijt, s ezen a találkozón mongol ál­lami és pártszemélyiségek és a Podgornij kíséreté­ben lévő szovjet személyisé­gek is jelen voltak. Az Apollo—10 űrhajósainak keddi „munkanapja“ Kennedy-fok (MTI): Kedden hajnalban, magyar idő szerint 13,30 órakor az Apollo—10 már 300 000 kilo­méterre volt a Földtől és ezzel a Föld—Hold távolságnak több mint a felét megtette. Az űr­hajó jelenleg óránként 4539 kilométer sebességgel száguld a Hold felé. Maguk az űrha­jósok hajnalban nyugovóra tértek. A hétfőn este tartott újabb Ä kínai nemzetiségek helyzetéről Moszkva, (TASZSZ): A Komszomolszkaja Prav­da keddi számában cikket kö­zöl a kínai, nemzetiségek tra­gikus helyzetéről. Rahimov, a cikk írója, emlékeztet, hogy Kínában több mint száz kü­lönböző nemzetiség és nép­csoport él, összesen mintegy 80 millió ember. A nem kí­nai népek Kína jelenlegi te­rületének körülbelül hatvan százalékán élnek. Ezeknek a népeknek megvannak a nem­zeti sajátosságaik, saját tör­ténelmük, önálló állami ta­pasztalataik, nemzeti hagyo­mányaik. A kínai forradalom győ­zelmét és a Kínai Népköztár­saság megalakulását az év­századok folyamán elnyo­mott népek nagy remények­kel fogadták. Az 1949 után bekövetkezett események ta­núsága szerint azonban a maoisták sutba dobták a nemzeti kérdés megoldásá­nak marxista—leninista el­veit. A maoisták, hangoztatja a szerző, a hagyományos nagy­hatalmi nacionalista politi­kát folytatják a nem kínai népekkel szemben. Ennek lé­nyege az erőszakos asszimi­láció. Ezeket a népeket megfosz­tották önrendelkezési joguk­tól és az önálló nemzeti ál­lam ' létrehozásának lehetősé­gétől. A Kínai Népköztársa­ságban létrehozott úgyneve­zett „nemzeti autonómiák” csupán arra hivatottak, hogy leplezzék Mao törekvését a népek megosztására. Rahi­mov számos tényt sorol fel Tibet, Belső-Mongólia és más nemzetiségi területek helyze­téről. A leggazdagabb nem­zetiségi területeket a kínai áttelepülők kapják, a helyi parasztokat viszont erőszak­kal elüldözik szülőföldjükről. A maoisták kínaizálni pró­bálják a kis népek kultúrá­ját, még attól sem riadnak vissza, hogy kényszerházas­ságokat erőszakoljanak ki a helyi lakosság és a kínaiak között. A Kínai Népköztársaság törvényeivel ellentétben a nemzetiségi vidékek közigaz­gatási kulcspozícióiban min­denütt kínaiak ülnek. A kí­naiak által vezetett úgyneve­zett forradalmi bizottságok létrehozása a formális auto­nómia utolsó maradányainak felszámolását jelenti. Törvé­nyesítették a kínai népek val­lásos érzelmeinek megcsúfo­lását. A nemzetiségi vezető­ket üldözik, sőt gyakran fi­zikailag megsemmisítik. Kül­földi tudósítók értesülései szerint., a nemzetiségi .terüle­tekéi most koncentrációs tá­borok rendszere hálózza be, amelyekben a nem kínai né­pek képviselőinek tíz- és százezrei sínylődnek. Ezek­ben a táborokban napiren­den vannak a tömeggyilkos­ságok. A nagyhatalmi sovinizmus dühöngése mély felháboro­dást kelt a nem kínai népek körében — állapítja meg a cikkíró, s példákkal illuszt­rálja, hogy a nemzetiségek minden módon, fegyveresen is, harcolnak a maoisták el­len. televíziós közvetítés 204 000 kilométer távolságból mutat­ta a földet. „Nagyszerű a lát­vány. Minden olyan, mint a tudományos-fantasztikus re­gényekben. Az embernek eszébe sem jut, hogy valaki lakhat ezen a bolygón” — így kommentálta a látottakat Thomas Stafford, az űrhajó parancsnoka. Az esti színes tévéközvetí­tés minden tekintetben sike­res volt. Mint a UPI megálla­pítja, nehéz lenne megmon­dani, kik örültek jobban en­nek, az űrhajósok vagy a föl­di irányító központ alkalma­zottai. Stafford és társai tré­fálkoztak. bohóckodtak és magnószalagról lejátszották Frank Sinatra „Vigyél el a holdra” című számát. A képek minősége kitűnő volt, különösen az űrhajós­fülke belsejét mutató képek voltak élesek. Az űrhajósoknak már szin­te szabályos napirendjük van a világűrben. Magyar idő szerint déltájban ébred­nek, az esti órákban — ha szükséges — újabb pályamó­dosítást hajtanak végre, késő este tévéközvetítéssel jelent­keznek, majd a hajnali órák ban térnek nyugovóra. A keddi „munkanap’* az előzetes tervek szerint ru­tinjellegű lesz. Az Apollo—10 legénysége már a szerdai nagy eseményre készül. A űr­hajó este 21 óra tájban éri el a Hold térségét és megkezdi körforgását a hozzánk leg­közelebb eső égitest körül. Magyar—osztrák gazdasági kapcsolatok Túl a százmillión... 4 további fejlődés útja — Importkiinnvítésck és kooperáció Ezekben a napokban Auszt­ria piros-fehér zászlós pavi­lonja várja a látogatókat a Budapesti Nemzetközi Vásár északnyugat felé ívelő, ár­nyas fasorában. Az osztrák cégeket évről évre intenzí­vebben érdekli a budapesti vásár és — a magyar piac, Idei áruminta-bemutatójuk minden eddigit túlszárnyal: az osztrák exportkínálat rep­rezentatív keresztmetszetét nyújtja. Budapesten és Bécsben Miközben a magyar érdek­lődők megtöltik majd a BNV osztrák pavilonját, osztrák újságíróküldöttség vendéges­kedik Budapesten, ugyanak­kor egy magyar újságíródele­gáció — az osztrák kormány meghívására — Bécsbe ké­szül, május végén pedig ma­gas szintű magyar—osztrák kormány tárgyalásokra kerül sor a bécsi Ballhausplatzon: Fock Jenő miniszterelnökünk viszonozza Josef Klaus oszt­rák kancellár tavalyelőtti látogatását Budapesten. A magyar miniszterelnök­nek nem ez az első hivatalos látogatása Bécsben. Már ko­rábban — mint a magyar kormány elnökhelyettese — sikeres gazdasági tárgyaláso­kat folytatott az osztrák fő­városban és eredményes ke­reskedelmi megállapodásokat készített elő. Ha ezúttal is sor kerül a kétoldali gazda­sági-kereskedelmi kapcsola­tok felmérésére — és ez va­lószínűleg a tárgyalások egyik napirendi pontja lesz — a magyar és az osztrák államférfiak megelégedéssel állapíthatják meg, hogy idén a kölcsönös szállítások együt­tes értéke előzétes'"becs­lés szerint —' elérheti már a százmillió dollárt. ,J19őfi: 92 millió, 1967: 82 millió, 1966: 76 millió dollár). Új szakasz A fejlődés tehát dinami­kus, a százmillió dolláros határ átlépése imponáló, de távolról sem jelenti azt, hogy megfelelne azoknak a lehe­tőségeknek, amelyeket a két szomszédország földrajzi kö­zelségéből, egymást jól kiegé­szítő gazdasági struktúrájá- * li Arkagyij Veiner — Georgij Vetner: J\lyomozás magánügyben Fordította: Kassai Ferenc 3. A hóvihar csendesebb lett valamelyest. Az URH-kocsi fényszórója majdnem az egész ösvényt bevilágította, a 16. számú háztól a Bajkál szállodáig. Sarapov a földre mutatott: — Itt esett össze. A férfi­nek csak tíz métert kellett tennie, azután eltűnt a 16. számú ház árnyékában. Ezért nem látta meg Latina. — Lehet — válaszolt Tyi- honov. — Nekem mégsem tetszik az ügy. Felemelte a karját, intésé­re a reflektort kikapcsolták. Végiglépkedtek az ösvé­nyen, kiértek az útra. — A Petrovkára — mond­ta Sarapov a sofőrnek. KEDD A kulcs megakadt a zár­ban, Tyihonov káromkodva forgatta jobbra-balra, hogy ki tudja nyitni az ajtót. Végül is sikerült: a zár engedett. A szobában hideg volt. Az író­asztalhoz lépett, felkattintot­ta a lámpát. Levetette és a szék karfájára dobta télika­bátját. Tagjaiban érezte az átvirrasztott éjszaka fáradsá­gát. „Elmehetnék éjjeli őr­nek — gondolta. — Meleg vattakabátban üldögélhetnék a friss levegőn, és alhatnék! De szép is lenne. Reggel pe­dig lefekhetnék, és újra al­hatnék. Álom!.. Tyihonov kihúzta magát, megroppantak a csontjai. Járkálni kezdett, fel-alá. „Fel kell hívnom az Autó­buszközlekedési Igazgatósá­got.” Hat szám. — Tyihonov beszél, a bűn­ügyi rendőrség operatív tisztje. Nem, nem, a család­jával semmi baj sem történt. Arra kérném, adjon felvilá­gosítást, milyen időközökben közlekedik a 24-es járat Vla- dikino körzetében 20 és 21 óra között. 11 percenként? Köszönöm. Még egy kéré­sem van. A 20 óra és 20 óra 45 perc között induló járatok gépkocsivezetőinek nevét sze­retném tudni. írom. Gavri- lenko 20 óra 26 perc. Gyemi- dov 20 óra 37. Lampszi 20 óra 48. Köszönöm. Viszont­hallásra. .. Tyihonov befordult a Pet­rovkára, s a Puskin tér felé vette útját. A friss levegő felébresztette. Léptei alatt csikorgott a hó. ból és régi hagyományaiból fakadó adottságok nyújtanak. Azt, hogy ezekkel a lehető­ségekkel miért nincsenek még arányban a mai — igaz,: jelentős — eredmények, nem is kell most már részletesen elemezni. Ez feleslegesen horzsolna fel behegedt se­beket. • Annyi bizonyos, hogy csak. az utóbbi években — a közelmúlt politikai nézetelté­réseinek tisztázása után — érvényesült az osztrák gaz­dasági körökben az a szem- ■ lélet, hogy Ausztria „keleti kereskedelempolitikájának” határozott realizálása, a ke­leti szomszédokkal kialakuló kölcsönös külkereskedelem növelése mennyire előnyös az osztrák gazdaságnak. Bár Ausztriának ebben az új sza­kaszában — éppen a koráb­bi évek lemaradása miatt — erős nyugati konkurenciával kellett megküzdenie a kelet­európai piacokon, gazdasági kapcsolatai most már jó ütemben fejlődnek keleti szomszédaival, s különöskép­pen hazánkkal. Ma már az a helyzet, hogy Magyarországnak — az euró­pai tőkés államokból szárma­zó — importjában második helyre küzdötte fel magát Ausztria. Az osztrák export­őrök ezt elsősorban úgy érték el, hogy jelentősen kibőví­tették a magyar importáruk mennyiségét. így érvényesült a jól felfogott kölcsönös ér­dek és kölcsönös előny. Persze könnyű most már mindezt megállapítani, an­nál nehezebb volt a százmil­lió dolláros határt elérni. Szükség volt a magyar kül­kereskedelmi szakemberek türelmes és szívós meggyőző munkájára, szükség volt a? eszmecserék egész sorára és az 1968-ban megkötött hosz- szú lejáratú kereskedelmi szerződésre. Ez bővítette végre a • kétoldalú-árulistá­kat, s epnek _ következtében terjesztették kV á legnagyobb kedvezmény elvét a magyar áruk széles körére. Megszün- , tek a . korábban érvényes osztrák beviteli. korlátozások A százmillió (dolláros ha­tár nem végleges. Ebben ma már mindkét fél egyetért. És abban is, hogy átlépésé­hez további importkönnyí­tésre, további importlibera­lizálásra vari szükség. Ezt az egyetértést mindkét félnek konkrét tettekkel kell reali­zálni.­A „Rosszija” filmszínház­nál már gyülekeztek a regge­li előadás nézői, a Puskin szobornál úttörők várakoz­tak. Moszkva élte a maga megszokott életét. Tyihonov trolibuszra szállt. A Tyoplij utcáig utazott. Lassan baktatott fölfelé a lépcsőn, minden fordulónál megállt. A legjobban attól a pillanattól félt, amikor be­csönget, s válaszolnia kell a kérdésre: „Ki az?” „Nyissák ki. Bűnügyi rendőrség.” Ezekre a szavakra nem rit­kán érkezett golyó a zárt aj­tón keresztül. így halt meg Tolja Pankratov is. Fiatal fiú volt, s elfelejtette, hogy ilyenkor félre kell állni az ajtóból. Az ilyenkor esedékes könnyű hidegrázáshoz azon­ban viszonylag könnyen hoz­zá lehet szokni. Nehezebb megszokni, hogy az ember beállít egy ismeretlenhez és így szól: „A lányát megöl­ték. . A IV. emeleten Tyihonov megállt, előhúzta zsebéből a cédulát: „V. em. 49.” Nagyot lélegezve továbbindult. A Ezek az intézkedések ugyanis — mint a tapaszta­latokból kiderül — más vo­natkozásban is előre lendítik a hasznos gazdasági együtt­működést.. A többi között ilyen — kölcsönösen hasznos megállapodás a magyar—oszt­rák villamosenergia (árucse­re) egyezmény és az ipari koo­peráció-: például . a Sleyr— Daimjer—Puqh Rt. és az Ika­rus, a Vörös Csillag Traktor­gyár, valamint a -Hódmező­vásárhelyi Mezőgazdasági Gépgyár között, • -vagy az österreichische Stickstoff- werke és a magyar Viscosa- gyár között. Duna-vöhyi népek Mindebből persze nem vonható le az a következte­tés, hogy Magyarország és Ausztria között, a különböző kérdések megítélésében, most már ne lennének nézetkü­lönbségek és a jövőben sem fordulhatnak elő vélemény- eltérések. Vannak természete­sen még ütközőpontok és még lehetnek Is megoldást követelő problémák. Alig va­lószínű azonban, hogy ezek megoldása a mai Magyaror­szág és a mai Ausztria állam­közi kapcsolataiban — a korrekt jószomszédi viszony körülményei között — ne­hézséget okozna. Ezt garan­tálja a nemrég megalakított magyar—osztrák vegyes bi­zottságok eredményes műkö­dése, a különböző szintű kül­döttségek eleven eszmecseré­je, a hivatalos jellegű látoga­tások gyakorisága. Bizonyos, hogy a magas szintű eszmecserék sorozatá­nak fontos láncszeme lesz Fock Jenő miniszterelnö­künk május végi hivatalos látogatása Josef Klaus oszt­rák kancellárnál. A jószom­szédi hagyományokat és a személyi kapcsolatokat amúgy is spontánul ápoló, 'békesze­rető emberek mind a szocia­lista Magyarországon, mind pedig . a semleges Ausztriá­ban nyilvánvalóan . azt vár­ják ettől a találkozástól, hogy a gazdasági kapcsolatok kölcsönösen előnyös bővíté­sén kívül, minden más vo­natkozásban is előremozdít­sa a további együttműködést és a .békés együttélést a Duna-völgy két szomszédné­pe között. Lóránt László Endre lépcsőfordulóból már látta, hogy a lakás ajtaját tárva- nyitva hagyták. Belépett az előszobába. Sápadt, karikás szemű embereket látott. Te­hát elkésett. S életében elő­ször most megkönnyebbülést okozott neki az, hogy valaki megelőzte. Egy testes férfi a telefonnál állt, fojtott han­gon beszélt valakivel: — Bürokraták ezek, nem emberék, én mondom! Dühösen lecsapta a kagy­lót, Tyihonovhoz fordult: — Jónapot. Áron Szkorlj vagyok a szerkesztőségből. Ön, ha nem tévedek, Konsz- tantyin Mihajlovics? — Nem. Sztaniszlav Pav- lovics vagyok. De ennek nincs különösebb jelentősége. — Hát bizony, nincs. Ma nincs. .. — Bocsásson meg — Tyi­honov belépett a szobába. A díványon fehér hajú asz- szony ült. Nem sírt, csak ál­landóan ugyanazt ismételte. — Kislányom, drága kislá­nyom, miért tetted ezt ve­lem? Miért hagytál itt en­gem? Egy lányka ült mellette a díványon, a szeme vörösre dagadt a sírástól. A lányka átölelte az asszonyt, próbálta vigasztalni. Tyihonov óvatosan az ab­lakhoz lépett. Az asszony felemelte a fejét, pillantásuk találkozott. — Tatjána munkahelyéről? Tyihonov zavarba jött, hirtelen megérezte, mennyire fölösleges itt és komoran vá­laszolta: — A rendőrségtől. Később Tyihonov a szom­széd szobában beszélgetett a kislánnyal, megpróbált meg­tudni valamit, aminek köze lehetett nővére halálához. Az eredmény egyenlő volt a nul­lával. Már indulni akart, amikor hirtelen eszébe ju­tott: — Ki az a Konsztantyin Mihajlovics? — Sztavickij. Tán.ya ba­rátja. Egy időben össze is akartak házasodni. De Szta­vickij eltagadta, hogy nős, Tánya pedig utálja a hazugo­kat. így nem lett a dologból semmi. Néha azért találkoz­tak, ritkán... Tyihonov jóval öt óra előtt ért Vladikinóba és elhatároz­ta, újra végigsétál az ösvé­nyen. A Bajkál szállodáig szá­molta a lépéseket, majd visz- szafordult. Tánya itt esett össze. Hány lépést tehetétt a halálos sebbel? Az ösvény a 16. sz. háznál kanyarodott ki az útra, az autóbuszmegálló­hoz. Jevsztyignyejeva úgy emlékezett, mintha közvetle­nül azután, hogy megpillan­totta Tánya holttestét, hallot­ta volna a távolodó autóbusz motorzúgását. Gavrilenko gépkocsivezető tagadóan csóválta a fejét: — Nem emlékszem. Annyi magas férfit szállítok napon­ta, s annyian hordanak sötét téli kabátot... ffolytatjuki

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents