Kelet-Magyarország, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-18 / 112. szám
im. rfitfrs m ^#!^.lrsmrm^nsz*9 = vasärNapt HBÖtSRECT f. oWfef A fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulásáért írta: dr Gombás Sándor, a megyei pártbizottság titkára Napjainkkal. tünknek olyan fóruma, ahol szóba ne kerülne a hátrányos helyzetben lévő munkás-paraszt gyerekek tovább, tanulása, segítése. Megyénkben, ahol a keresők több mint 75 százaléka fizikai dol- dolgozó, a feladatok sokrétűbbek, mint az ország más vidékein. Ezért ez mindig visszatérő napirendje, gondja pártbizottságainknak, tanácsainknak, tömeg- és társadalmi szerveinknek. Ma már Szabolcs-Szatmár megyében is egyre többen értik és helyeslik az MSZMP VIII. Kongresszusának hatá. rozatát, annak szellemét: Az iskoláztatásban megszüntet- tűk a származás szerinti ka- teg' rilást. Az élet igazolta, hogy helyes és időszerű volt. Kádár eivtárs a kongresszuson így fogalmazott: „A tanulóifjúság származás szerinti kategorizálása helyes és igazságos volt fejlődésünk koré bbi szakaszán. Történelmi késési kellett behoznunk, hogy a munkásosztály és a parasztság fiai, akik nemzedékeken át el voltak zárva a művelődés lehetőségétől, megfelelő arányban jussanak be a főiskolákra. Ez kommunista álláspont volt és javára vált, használt a nép ügyének. Most azonban arról van szó, hogy ennek a korlátozásnak további fenntartása nem használ, hanem árt a szocialista építésnek...” A társadalom és az egyének közös érdeke. hogy egyenlő tanulási és továbbtanulási lehetőséget biztosítsunk minden fiatalnak. Nem volna igazságos a mi rendszerünkben született és nevelkedő tehetséges fiatalokat megfosztani a továbbtanulástól szüleik osztályhelyzete, pontosabban az 6 világ, ra jöttük előtti osztályhelyzete miatt. Elvileg ifjúságunk teljesen egyenlővé vált a tanulás jogát és lehetőségét tekintve. Gyakorlatilag azonban más a helyzet A fiatalok — akiknek nevelése a társadalom közös feladata — más és más anyagi, kulturális. szociális körülmények között élnek. Ha nem számolunk a reális helyzettel, nem vesszük figyelembe a jobb anyagi és kulturális körülmények között- élő gyerekek és a kevesebb keresetű, többgyerme. kés — zömében fizikai dolgozók gyermekeinek — tanulmányi gondozásában tapasztalható különbségeket, item tudjuk megvalósítani maradéktalanul a párt célkitűzéseit Miről van szó képpen? Társadalmunknak alapvető érdeke, hogy a fizikai dolgozók tehetséges gyermekei ne kallódjanak el. Ez az érdek azonban akkor valósulhat meg. ha arra ösztönözzük a fizikai dolgozókat, hogy a továbbtanulásra jó képességet felmutató gyerekeik ne fejezzék be tanulmányaikat az általános iskolákban. hanem folytassák azt a középiskolákban- és az egyetemeken. Egyes szülők ugyanis úgy gondolkoznak, minél előbb álljon munkába a gyerek, járuljon hozzá a család jövedelméhez. Ezért már az általános iskolában sem ösztönzik kellően továbbtanulásukat. Ez a szülői nézőpont eléggé elterjedt a megyében is: a fizikai dolgozók gyermekeiket, ha középiskolai tanulmányokra küldik, főként a szakközépisko- 'ákat és a technikumokat választják. Ez is összefügg az említett praktikussági okokkal: a középiskola elvégzése után gyorsabb kereseti lehetőség kínálkozik. Aligha mehetünk el sző nélkül az ilyen felfogás mellett, amely bizonyos kényelmességet. a kockázatvállalás mellőzését takarja. A fizikai dolgozók közül so- can úgy vélik, legfeljebb a biztosabb középfokú végzettség megszerzését kell szorgalmazni, mintsem a kockázatos főiskolai, egyetemi tanulmányokat. Igaz, hogy nehéz bejutni megfelelő felkészültség nélkül a felsőfokú oktatási intézményekbe, ezen belül is a nehezebb karokra. De ebbe véleményünk szerint nem szabad belenyugodni. Ha megnézzük alaposabban, miért kevés arányszámukhoz viszonyítva a fizikai dolgozók gyermekeinek száma mind a közép, mind a felsőbb iskolákban, sorra előtűnnek a szülői szemléleten túl más okok is. Társadalmi oldalát tekintve magával a hátrányos helyzettel kell szembenézni. Mi is ez a hátrányos helyzet? Ez vonatkozik a kisebb jövedelmű családokra, a mostoha lakásviszonyok között élőkre, az alacsony általános műveltséggel rendelkező szülők gyermekeire, akik nem kaphatnak kellő segítséget tanulásukhoz. De nincs-e hátrá. nyos helyzetben az a több ezer gyerek, aki osztatlan, vagy részben osztott iskolában szerzi meg az alapvető ismereteket?! Megyénkben osztott és kislétszámú iskolákban tanulnak a gyerekek. Azokat is ide sorolhatjuk, akiknél a tantárgyak zömét nem szaktanárok tanítják. Országosan, a szakképzett tanár által leadott órák aránya 70,7 százalék, a megyében 59,2 százalék. Jelentős hátránnyal ülnek az iskola padjaiban a bejárók is, akiktől sok tanulásra és pihenésre szánt órát vesz el az utazás. Vannak tanulók, akik szór. galmuk, képességeik révén leküzdik, vagy lényegesen csökkenteni tudják az akadályokat. Többségük azonban csak segítséggel tud boldogulni. Róluk van sző, akikről a társadalomnak kötelessége gondoskodni, segítségükre sietni. Nem megnyugtató, hogy megyénkben, ahol a keresők kétharmada fizikai dolgozó, gyerekeik aránya a középiskolákban alig haladja meg a negyven százalékot. Hogy ez megváltozzon, sok erőfeszítésre van szükség. Elsősorban a szülőkre és a továbbtanulásban, a pályaválasztás, ban nagyobb feladatot vállaló pedagógusokra gondolunk. A fizikai dolgozóknak kevésbé van módjuk s lehetőségük megismerni gyermekük minden oldalú adottságait, a képességeiket nyomon követni. A pedagógusoknak kell felvilágosítani a szülőt, meggyőzni arról, hogy a tehetséget felmutató gyereket nem szabad elkallódásra kárhoztatni. Állandó jó kapcsolatra. őszinte és nyílt eszmecserére van szükség az iskola és a szülő között Ehhez szívós, lelkiismeretes munká. ra van szükség az általános iskolában éppúgy, mint a középiskolában. Keveset tesz az a pedagógus, aki formálisan ugyan „ellátja” a szülőket, de hagyja, hogy tehetséges gyerekek elkallódjanak, akikből kiváló orvos, mérnök, tanár, vagy akár tudományos kutató lehetne. Találhatunk példákat arra, hogy a múltban milyen keserves utat jártak meg a népi tehetségek, míg eljutottak a tudományok bizonyos fokaira. Nemegyszer a falu „lámpása”, a tanító fogta kezüket, s igazgatta^ útjukat, serkentette a nehéz sorsban élő szülőket. Ma más a helyzet: a továbbtanulás lehetőségei ugyan végesek, a tárgyi és a személyi feltételek még nem mindenben elégítik ki az igényeket, de a tehetségeseknek, akik szorgalommal, erős akarattal rendelkeznek, el kell jutniuk a közép- és felsőiskolák padjaiba. Az előkészítést már az óvodákban, az általános iskolák első osztályaiban el kell kezdeni, majd folytatni a középiskolákban. ' •*.- A. * • Szabolcs-Szatmárban a születési arány az országosnak csaknem háromszorosa, és az általános iskolai tanulók csaknem 90 százaléka fizikai dolgozó gyermeke. Az elsőosztályosok 70 százaléka óvodai előkészítés nélkül lép az általános iskolába. Az óvo- dáztatási arány országosan 51,5, nálunk 31,5 százalék. Ennek a nagy lemaradásnak a felszámolása rendkívüli erőfeszítéseket kíván mind az állami, mind a társadalmi szervektől. A községek, tsz-ek, üzemek hatékonyabb erkölcsi és anyagi áldozatvállalása elengedhetetlen feltétele a gyorsabb előrehaladásnak. A fizikai dolgozók gyermekei helyzetének javítása szorosan összefügg azzal, milyen mértékben tudjuk nö. vélni oktatási intézményeink tárgyi és személyi feltételeit. Ismeretes, hogy tanteremellátottságunk igen gyenge, alacsony a napközi otthoni ellátásban részesülő gyerekek száma is. Kevés a kollégiumi, tanulószobai, externátusi férőhely. Mindez kihat az oktató-nevelő munka tartalmára, a bukások, lemorzsolódások számára, az osz- tályozatlanságból eredő évismétlésekre. Külön gond a cigánytanulók oktatása, akik az átlagosnál jóval nagyobb törődést kívánnak. Még mindig nehezíti az általános iskolákban az egyenlő oktatási, nevelési 'feltételek megalapozását a pedagógushiány. Ezek a gondok szívós, több éves munkával, szervezett társadalmi összefogással küzdhetők lé. E lehetőségek növelése a feltételek javítását jelenti, de ez önmagában még nem oldja meg a problémát. Ennek párosulni kell a tanulók szívós, differenciált és következetes segítésével mind az oktatás, mind a nevelés területén. Ebben kiemelkedő szerepük van az igazgatóknak, nevelőknek, a gyermek, és ifjúsági szervezeteknek és az iskolát segítő társadalmi szervezeteknek. Nevelőink többsége megértette a IX. kongresszus felhívását. Ennek eredményei az oktató-nevelőmunka minden területén jelentkeznek. A munkás-paraszt tanulók erősödnek politikai ismeretekben, szocialista öntudatban, tágul látókörük, egyre jobban kibontakoznak képességeik, nő önmagukkal és környezetükkel szembeni igényességük. Számos iskolában különösen az első osztályban nagy türelemmel és körültekintéssel foglalkoznak a hátrányos helyzetben lévő gyerekekkel. Néhány járásunkban a kisiskolákból középiskolákba lépők részére nyári bentlakásos tanfolyamokat szerveznek. Ezek a segítés helyes és dicsérendő módjai, de nem egy helyen elaprózódnak, elszigetelődnek ezek az erőfeszítéseit. Megyénkben a középiskolákban továbbtanulók aránya alacsony. Ezért fontos a szakmunkásképzést is szóvá tenni. Helyzetünk teszi sürgetővé, hogy különös gonddal foglalkozzunk az emelt színtű szakmunkásképzéssel, s minél több munkás-paraszt gyereknek tegyük lehetővé ezáltal a középfokú végzettség megszerzését, azoknak, akik éppen hátrányos helyzetük miatt nem jutottak be korábban a középiskolák padjaiba. Amikor a fejlesztésr/íl a tárgyi és személyi Ilii, feltételek állandó javításáról beszélünk, nyomban hozzá kell tenni: A jelenlegi adottságokat is alaposabban ki kell használni! A középiskolák tanulóinak negyede bejáró, ezek zöme fizikai dolgozók gyermeke. Ezek az „utazó” diákok megsínylik a bejárást, az időkiesést. A tanA KISVÁRDAI VAR. Soltész Albert rajza Az Európa Könyvkiadó négy kőidéről A recenzens asztalán négy kötet. Látszatra csupán az közös bennük, hogy világirodalmi kiadónk újdonságai. Valójában sokkal szorosabb szál köti össze a műveket. Az ember ezer arcát mutatják. Boldog, kétségbeesett, elszánt, tétova, de mindig emberi arcokat. Tizenkét mű található például A ló és a repülő című, mai új görög elbeszéléseket összefogó kötetben. A tizenkét műben azonban sokszor tizenkét arc, magatartás, típus, az önáltatótói az árulóig. Az elbeszélések szerzői haladó művészek — legtöbbjüket emigrációba kényszerítette a görög fasiszta junta —, s éppen ezért nem elégednek meg egy-egy arc megmintázásával. Arra is választ keresnek, miért ilyen ez az arc, mi tette ilyenné? A címadó elbeszélés szerzője — Szpirosz Plaszkovitisz — például közöny és rögeszme kontrasztjából építi fel az indoklást, egy másik elbeszélésé — A gépbúvár, Nikosz Kaszdag- lisz műve — pedig a lélektelen robot és a gondolkozó, szebbre vágyó ember összeütközéséből. Az ember sokféle arca izgatja a testes műfordításkötet szerzőjét is, Szemlér Ferencet. A romániai magyar irodalom jelesét nem kell bemutatni a magyar olvasóknak. Meglepetés azonban, milyen sokoldalú fordítói érdeklődése! Változott egekben cím alatt közreadott válogatott műfordításai a költészet tágas birodalmát tárják az olvasó elé. Népköltészet és Ben Johnson, Shakespeare és Goethe, William Blake 'és Mihai Emines- cu, Rainer Maria Rilke, Carl Sandburg, Guillaume Apollinaire, Ezre Pound — több, mint száztíz költő avatott tolmácsolására vállalkozott. A kötet — melynek anyagát maga a szerző válogatta — a műfordítás rangos dokumentuma, s egyben az érzelmek bódítóan gazdag tárháza is. Egészen más emberarcok izgatják Bohumil Hrabalt. Táncórák idősebbeknek és haladóknak című kötete tíz hosszabb elbeszélést tartalmaz. Tíz mű — ezerféle érzés. Utálkozás és szimpátia, gyűlölet és megértés, felháborodás és belenyugvás. Éppen a rendkívül ellentétes őrzések magyarázzák, hogy Hrabal — pontosabban: egy- egyműve — vihart kavart, rajongói éppúgy akadtak, mint elmarasztalói. A hatalomtól megittasult, s az attól megnyomorított ember arca foglalja el a középponti helyet a tíz elbeszélés adta freskón. A szerző modern szerkesztési móddal, g37ors vágásokkal, bonyolult szimbolikával dolgozik. Éppen, mert túl magabiztosan kezeli eszközeit, időről-időre belefeledkezik az öncélú játszadozásba, s ez, társulva a naturalizmussal, nehezen emészthetővé teszi írásainak egy-egy részletét. Különösen áll ez a címadó elbeszélésre, valamint A tükrök árulása című írásra. A negyedik könyvben. Henry David Thoreau: Walden című regénye talán a leghagyományosabbat rajzolja meg: ember és természet eltéphetetlen kapcsolatát. A múlt század amerikai társadalmából menekülő ember — maga Thoreau —, mint annyi szellemi előde, maga is a természetet választja. A remeteséget. Ám nem az embergyűlölő, a világgal meg- hasonlott, bolydult agyú remete szól ebben a könyvben, hanem egy olyan ember, aki rátalált a boldogságra, a szépségre, a tiszta gondolatokra. Thoreau megkapóan lírai könyve az emberi érzések melegét sugározza, azt a megnyugtató harmóniát, amit a civilizált társadalom már csak keveseknek adhat meg, legalábbis a hagyományos formában. A regényt, mely a mű első magyar nyelvű kiadása, Szőllősi Klára fordította, igen nehéz feladatot sikerrel teljesítve. testületek és a KlSZ-szervezetek segítségével még nem mindenütt szervezik meg a bejárók tanítás előtti és tanítás utáni idejének helyes fel- használását. A negyedik ötéves tervben központi és helyi — tanácsi, üzemi, szövetkezeti, társadalmi — eszközökkel előtérbe kell állítanunk az általános iskolai diákotthoni hálózat nagyobb arányú fejlesztését. Különösen indokolja ezt megyénk települési helyzete, a nagyszámú tanyai lakosság. összefügg a munkás-paraszt gyerekek továbbtanulásával az újszerű középiskolai ösztöndíjrendszer szélesítése, s az erre biztosított anyagi források helyes felhasználása elsősorban a jól tanuló, a szakköri önképzésben is elöljáró, felsőfokú tanulmányokra készülő munkás-Daraszt diákok száma. A tanulók kiválasztását évenkénti pályázat és az iskolák KlSZ-szer- vezeteinek ajánlásai útján helyes lebonyolítani. Nem elsősorban az anyagiakon múlik az ösztöndíjak ügye, hanem szemléletbeli hibákon: a társadalmi ösztöndíjasoknak csak kevesebb, mint a fele fizikai dolgozó gyermeke, s olykor a szerződések megkötésénél a jobb összeköttetés dominál. Bonyolult, komplex probléma a munkás-paraszt gyerekek továbbtanulása, helyes tanulmányi gondozása: az objektív feltételek javításától egépon az alkaioiazott módszerekig és a fejekben lévő nézetekig terjed. Valamennyi hozzátartozik a megoldás közelebbhozásához. Elismerésre méltóan veszik ki részüket e munkából a társadalmi és tömegszervezetek, főként a Hazafias Népfront es a KISZ. Helyeseljük "ml nyezéseket, amelyek a középiskolák és a felsőfokú intézetek jó kapcsolatát ápolják. A szakköri mozgalmat a felsőbb tanulmányokra való előkészítésben egyik fontos formának kell tekinteni, ahová nagyobb számban kell bevonni a fizikai dolgozók gyermekeit. Ezzel együtt elérendő cél, hogy a gimnáziumokba és a szakosított tantervű osztályokba több tehetséges munkás-paraszt gyerek kerüljön, s számukra lehetővé váljék, hogy a legkeresettebb „márkás” egyetemi szakokra is bejussanak. A felsőfokú oktatási intézményekben továbbtanulók száma a népességhez viszonyítva a szomszédos megyék között nálunk a legkedvezőtlenebb. Különösen az orvosi, műszaki pályákat nehéz megközelíteni a fiataloknak. Nagyobb gonddal kell szervezni az egyetemi, főiskolai előkészítő tanfolyamokat, lehetőséget adni a kisebb keresetű kétkezi dolgozóknak is, hogy gyerekeiket elküld- hessék az előkésa tőkre. melyektől sok esetben # a felvé- teli vizsgák sikere függ. Meg kell jegyeznünk, hogy a fizikai dolgozók gyermekeinek nyújtott, de nem kellő tapintattal és megfelelő formában megvalósuló tanulmányi gondozás visszahúzódást is kiválthat. Önérzetüket is sértheti a „gyámkodás”, és a diákkollektívában is ellenérzést szül. Erősítenünk kell közvéleményünkben annak megértését, hogy a tanulmányi teljesítmények és alkotó- képességek terén folyó versenyben a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek nyújtott nagyobb segítség megfelel a társadalmi igazságosságnak, és népünk egységének fejlődését mozdítja elő. A helyes közfelfogás kialakításában és a sokrétű feladatok megvalósításában nem nélkülözhetjük az iskolák, a munkahelyek, kollektívák, a társadalmi szervezetek támogatását. A közszemlélet formálásában különösen nagy feladat vár továbbra is a párt és tömegszervezetekre, különösképpen a pedagógus párt- szervezetekre és minden kommunista szülőre. Valamennyiünkre, akik felelősséggel tartozunk azért, hogy valóban társadalmi üggyé váljék a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek továbbtanulása, tanulmányi gondozása.
