Kelet-Magyarország, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-18 / 112. szám
Ute*, üfím m ». Csengeri példa — tsz-egyesülésről A jobb holnap feltételei 3. Nyíregyháza: a régi és az új Hímes. Elek Emii felvétel« K? IPAR HONFOGLALÁSA Csak jelen van és jövő a HAFE-ban Nem mii. ienütt értek meg a szervezeti egyesülés feltételei a csengerihez hasonlóan, gyakran a vezetők vagy a tagok húzódoznak tőle. A jobb, a végleges megoldás ez, mégis számolnunk kell a tényekkel, amik helyenként inkább elválasztják a gazdaságokat, mint közelebb hozzák egymáshoz. A szellemi és anyagi erő összpontosítására azonban mindenütt szükség van, s ha ma nem tudják megtalálni a szervezeti egyesülés útját, van más mód, hogy a társulások előnyeit élvezzék. Ezek csupán egy-egy ágazatra terjednek ki. Például sertéstenyésztésre. A vásárosnaményi járásban kettőt terveznek a gazdaságok. Az egyik a járási székhely és Ilk között épül föl, a másik Beregben (hamarosan eldöntik a pontos helyét.) Az építők egyébként viszonylag tőkeszegény tsz-ek. Az ilki telep építéséhez 32 millióra van szükség, s ebből — tekintve a hetvenszázalékos állami támogatást — legalább tízmillió a saját erő. Melyik gazdaság lett volna képes ilyen telep építésére? Egyedül nem, talán egyik sem, vagy ha az erősebbek megkísérlik, hosszú éveken keresztül megérzi az egész gazdálkodás a fejlesztési alap egyoldalú lekötését Ráadásul a terv úgy készült, hogy távlatokban a húsfeldolgozó építését sem zárhatták ki, mert az is elképzelhető, hogy néhány év múlva már csak a feldolgozóval együtt működő sertéstelepek lesznek gazdaságosak. Ismeretes, hogy a sertésprogram keretében az idén csaknem száz telep épül az országban. Ebből megyénkben alig kettő vagy három. A fölépülő telepek hamarosan százezer számra ontják az olcsó ipari sertést. A piacon csak a legkorszerűbb tenyésztési lehetőségekkel rendelkező gazdaságok állHA NAGYRITKÁN este nyolc előtt érkezik haza, felesége mindig megkérdezi: valami baj van? Van ebben asszonyi irónia is, hiszen a család hozzászokott már, hogy Tóth Kálmán késő esti i. vendég” otthon. Vérévé vált ez az életritmus. Reggel fél 8-tól estig dolgozik. Rendkívül elfoglalt ember a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat főmérnöke. Sokan csodálkoznak rajta, hogyan bírja energiával. Legnagyobb ellensége az idő. Minden perce be van „táblázva”, s erről ő maga két időjelzővel is gondoskodott. Egyik az íróasztalán álló, zsú. folt programot mutató naptár, a másik mögötte a falon függ. Fakeret, színes kartonlapocskákkal. Ezek összesen száz építkezést és száznyolcvan átadási határidőt jelölnek. Csak átfutja szemmel, s már tudja, hogy a pirossávos kartonok — egy-egy objektum építése — milyen sürgős intézkedést kívánnak. Ezek között vannak a lakások. S innen is „látja”, hogyan készül Nyíregyháza Északi Nagykörútján az ötvenhat épület. íróasztal mellett mini telefonközpont. Sokszor cseng. Érdeklődnek. „Főmérnök úr Kálmán, Tóth elvtárs, mikor lesz kész a lakás?” S amit ő mond, az biztos. BERREG A TELEFON. Darvas Lajos, a termelési osztály vezetője közli, hogy az UNIVERSIL üvegtechnikai gyárának a bővítése rendben halad. Persze, hogy nem mindig ho.tják meg a helyüket, a többi nem lehet gazdaságos. És az is valószínű, hogy néhány éven belül befejeződik a program, s megszűnik az állami hozzájárulás is. Ha valamikor sürgetően időszerű volt a társulások keresése, akkor most az, mert ezt a lehetőséget megyénk gazdaságai sem mulaszthatják el. Persze, az ágazati társulásnak nem csak a sertéstelep építés az egyedüli formája. A tiszavasvári tsz-ek — bár még nem társultak, vagy egyesültek, — a távlati fejlesztési tervüket már az együttes fejlődésre alapoz- tatták. Ez addig, amíg nem egyesülnek, lehetővé teszi közös beruházások eldöntését. A társulások keretei szinte kimeríthetetlenek. Ha a tsz- ek vezetői keresik ennek módját, könnyen megtalálhatják, akár vállalatokkal, akár fmsz-ekkel, — esetleg más tsz-ekkel. Erre jó példa a vásárosnaményi zöldség- és gyümölcsszárító. A hatmilliós befektetéssel létesített üzem már tavaly — szeptemberben kezdődött a próbaüzemelés, 2,6 milliós termelési értéket produkált, és már — igaz, kisebb — nyereséget is. Az idén tízmillió körül lesz a termelése, s egymillió a nyereség, A következő években a nyereség felét fordítják további fejlesztésre, s kiszámítható, milyen gyorsan megtérül az egész beruházás. Termékeinek pedig piaca van, s nem akármilyen: már exportálnak a Szovjetunióba és Kanadába. Az igény pedig olyan, hogy ki sem tudják elégíteni. A zöldségszárító igazi haszna azonban mégsem a termelésének eredményében van. A legrosszabb minőségű almát, sárgarépát dolgozza föl, — gyakorlatilag megmenti. Előfordulhatott volna, hogy a termék még állati takarmányozásra sem megfesima az alkotás útja. Küzdelem, vita, érvek, ellenérvek. Késik valamilyen gépészeti berendezés, a tervtől eltérő igénnyel lépnek feL És éppen az átadáskor. S ez gyors, határozott intézkedést követel. Dönteni kell, vállal, ni a kockázatot. Zsúfolt a hét minden napja. Hétfőtől szombat délutánig. Ebéd? íróasztalán kifli felszeletelt csabai és egy szelet sajt. Rendszerint ez. Tárgyalás közben. Pedig alig 150 méterre van a lakása. Tárgyal a pénzügyi osztály vezetőiével, Bacsa József névéi. ötezer ember „zsebbevágó” ügyéről, keresetéről. Nyomon kell követni, mikor milyen a vállalat fizetőképessége. ÉSZMUNKA. Idegfeszítő, de nyugalmat kíván. Itt nem lehet csupán az érzelmekre hallgatni. Újabb telefon: segítséget kérnek a tuzséri tranzitraktárhoz. Probléma van a villamosítással. Ebben az évben 760 millió forint értékű munkát kell elvégezni ök. Közöttük a népgazdasá- gilag is fontos „kiemelt” beruházásokat. A nyíregyházi és mátészalkai almatároló, a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola, a Tiszavasvári Alka loida, a vásárosnaményi forgácslapgyár és a Szentendrei Csőgyár építését. Száz munkahely „ütőerén” kell tapintani az építés lüktetését, ütemét, S ha szükséges, lelő, a feldolgozás után azonban exportképes. A szezontól függően '120— 180 embert foglalkoztat, akik az alapító tsz-ek tagságából kerülnek ki. Ezzel, és a gyenge minőségű termények feldolgozásával a szárító léte visszahat a gazdaságok termelésére, segíti a gépesítést és a kemizálást, és erkölcsi hatása sem hagyható figyelmen kívül. (Nem pusztul el a megtermelt érték!) A fejlesztési lehetőségei óriásiak, csak meg kell találni a legmegfelelőbb utat. S a vásárosnaményiak jó példája nyomán Fehérgyarmat körzetében is hasonlót terveznek, mert látják, milyen haszna van egy ilyen társulásnak. A témánkban a csengeri tsz-ek egyesülésével és az ágazati társulásokkal foglalkoztunk, de a téma ezzel nem fejeződhet be. Úgy érezzük, csak most kezdődik igazán, hiszen egyre több helyen ismerik fel, milyen haszna van az anyagi erő összpontosításának. Ez világ- jelenség, nemcsak nálunk van így, nyilvánvaló azonban, hogy szocialista körülmények között másképpen zajlik, mint a tőkés országokban. Az élet itt most vetette föl, az új irányításra való áttérés időszakában, amikor az a törekvés, hogy minden gazdálkodó egység álljon meg a maga lábán. A nagyobb erősebb — ez nyilvánvaló. Többet tud produkálni, olcsóbban, tehát piacot is teremt termékeinek... S az egész termelés kétoldalú: több áru a népgazdaságnak, s nagyobb jövedelem a szövetkezetek tagjainak; ez összefügg. Hogy aztán az erők egyesítésének milyen útját választják egyes helyeken, az a helyi vezetők és dolgozók legjobb belátásától függ. A cél ez, a megközelítésén pedig fáradozni kell. Kun István „vért”, energiát pumpálni, hogy az életritmusa ne csökkenjen. Ha Tóth Kálmánnak a legnagyobb ellensége az idő. leg. jobb barátja a bizalom, ötezer ember bizalmáért kell megküzdenie minden nap. Vallja, csak így lehet naponta valami újat adni, alkotni, előbbre jutni egy emelettel. De ez ugyanennyi gond és emberi probléma. Érezni amit az emberek éreznek. Legalább négy és fél ezer embert ismer. Ezerötszázat név szerint is. Ezekkel csaknem tíz évvel ezelőtt együtt kezdett. Tavaly nem volt elég építőmunkás. Javasolta toborzó- pénz fizetését. Ha valaki a brigádjába hoz egy embert, azt jutalmazzák 80—100 forinttal. Vihart kavart a ja- vaslatg. „Ez emberkereskedelem”. .Szabolcsban tobor- zópénzt fizetni?” Javaslatával csatát nyertek. Mintegy 400 olyan szabolcsi építőmunkás került a vállalathoz, akik évekig ingáztak, eljártak a családtól. FANTASZTA? Nem. Makacs? Igen. A munka, az alkotás megszállottja. Gondja ezernyi. Egyik az új technológiák bevezetése, a könnyű fémszerkezetek alkalmazása. És több, jól képzett műszaki: technikusok, mérnökök. Ezt igénylik a megnövekedett feladatok, a fejlődés és a verseny. Becsülni és elismerni a munka tárt ak áldó. Hajnali ötkor ébred a város. Emberek indulnak munkahelyeik felé. Eleinte csak néhányan aztán már tömeg árad. A Rákóczi út végén sok az üzem, az iskola. Legtöbben arrafelé tartanak. Egy új gyár a HAFE (Hajtómű és Felvonógyár 4. sz. nyíregyházi gyáregysége) naponta 500 munkást fogad. Reggel 6 órakor az első műszakosokat. I portás fehér gombja Hat órakor a portás megnyomja a fehér gombot és egy másodpercig süvít a szirénakürt. Akkor már dolgoznak. A szállítótargonca-ka- rosszériaüzemben istentelen zajt csap a lemezköszörű, az egyengető fakalapács. A szerelőcsarnokban csak egyetlen ember bújik a targonca vezetőfülkébe, hogy nézze a zatos munkáját ügy dolgoznak együtt, mint az olajozott csapágyak. Negyven esztendős, őszhajú. Olcsvai parasztszülők gyermeke. Négy esztendeje főmérnök. Volt NÉKOSZ-ista, estin végezte el az általános mérnökit Dolgozott műszaki rajzolóként a földalattinál, volt szerkesztő, technikus, tervező, statikus műszaki ellenőr, főépítés vezető, termelési osztályvezető. Végigjárta a lépcsőfokokat Tavaly végzett a közgazdaság- tudományi egyetemen. Most készíti diplomamunkáját. Beat-zene szól a klubból. Az ablak alatt dömper dübörög. Építőmunkások. Ki dolgozik, ki szórakozik. Tóth Kálmán legnagyobb Öröme egy-egy nap után: ha segített. Ha azt mondja valakinek: ..maid meglátjuk” — nyugtalan. Este amikor lefekszik. ott van mellette a notesz. Ha valami eszébe jut azonnal felírja. EGY VASÁRNAP meglátó, gáttá az egyik építkezést. Csodálkozott, mert egy munkást talált ott. Egyedül vakolt. Egyedül csinálta a habarcsot. ő hordta fel a harmadik emeletre. Amikor meglátta a főmérnököt, meglepődött: „Tetszik tudni, a héten miattam a brigád elmaradt. Most pótolom.” Bízott a főmérnökben. FMfcM K(W‘|lén Népszabadságban; „a Ferencváros támadott, az Üjpesti Dózsa rúgta a gólokat.” Ügy látszik, őt nem zavarja a szigorú műszaki norma. HAFE. Ez a név egy éve él, kering a városban. Csur- ranva, cseppenve, ezzel a névvel kapcsolatban mindig szivárognak a hírek. Egyszer arról, hogy vasfűrészgépeket gyártanak, máskor, hogy megkezdték az SA sebesség- -váltó alkatrész gyártását. Hogy mi a vasfűrészgép és mi az SA sebességváltó, azt csak kevesen tudják. Ideje már azt is tisztázni, ami a HAFE „ügy” előtt és mögötte van. Múlt nincs, csak jelen meg jövő. Mert egy év az nem igazi múlt. Arról csak annyit lehet mondani, hogy negyvenmillió forint értékű készáru gyártását tervezték és teljesítettek 88 milliót. „Rá kellett verni a melóra.” Megérte. A gyár dolgozói a 88 millióért átlag egy havi nyereségrészesedést kaptak. De nem volt ilyen egyszerű. Mert volt probléma is. Egy-két ember odébb állt. Nem szanatóriumi napirend 60—70 tonna vasat megmoz gatni, hogy havonta 600 liftajtó, egy csomó fűrészgép, szállítótargonca, galvánberen- dezés elkészüljön. A múltról csak ennyit. Érdekesebb a jövő. Azt meglátni, legalább négy kilométert kell gyalogolni a Déli ipartelepig. Ha az ipartelepig eljutott az ember, akkor megállhat egy félig kész 120 méter hosszú és 48 méter széles üzemcsarnok közepén. Amit lát, azon keresztül elhiszi; a kisajátított 60 hold- nyi területen egy 260 milliós beruházási program valósul meg. A csarnok, amelynek már oldala és teteje van, szociális létesítményekkel, irodaházzal és berendezésekkel e^ évben készül el. De látni már egy másik, méreteiben hasonló csarnok alapjainak lerakását is. Mutatja hátát egy homokdomb is, amely nem sokáig lesz az, ami, mert 1970-ben egy edzőüzem építését kezdik meg ott. Hűsítő, cigaretta automatából És ha az épületek felépülnek? Ezerötszáz munkást felöltöztetnek majd meggypiros, kék, sárga és egyéb színű munkaruhákba. Ezeknek a munkásoknak a számára a folyosókra, közel a munkagépekhez hűsítő ital, cigaretta, feketekávé automatákat szerelnek fel. És természetesen megkezdődik majd a sorozatgyártás. Az első komoly munka az angol King Kosü «teöte készítése. Jövőre öt-tízezer métert gyártanak. Már bőven van rá hazai és külföldi megrendelés. (A konvejor üzemi, üzemen belüli függő gépesített szállítás. A szállítási költségek csökkentése a munkaerőmegtakarítás szempontjából. ennek nagy jövője van.) Ugyancsak külföldi ől vásárolt technológiával, gépekkel készítik majd a foré- zis autógyári festősort. (A berendezés előnye és haszna, hogy gyorsítja és megkönnyíti az autókarosszériák, alkatrészek festését.) Licenszvásárlással korszerűsítik és tipizálják a liftaknaajtók gyártását is. Jelenleg a 38 típus akadályozza a gazdaságos sorozatgyártást. (A licenszvásárlás előnye, hogy megtakarítható egy-sgy gyártmány, gyártási folyamat. tervezési, kísérleti ideje, a gyártás azonnal kezdődhet.) A jövőről még annyit, az új gyár munkásai 1970-ben 170, 1971-ben 250, 1972-ben 400 millió forintos termelési tervet teljesítenek majd. A termékek nagy részét exportra szállítják, ezzel kapcsolatban megállapodásuk van a licensz eladó cégekkel. Előképzés a nagy feladatokra A felsőbb végzettségű munkásokat, idén nyolcat, Miskolcról, Debrecenből „importálják.” A lakatosokat, esztergályosokat, szerelőket, edzőket itt helyben képezik ki. Az MTH-iskolában 160 fiatal tanul, aki a gyárral szerződött. Szerződést kötött a gyár a Kossuth Lajos Szak- középiskolával is. Évente 30 —40 fiatal képzését segítik elő, akik majd érettségi után a gyárban dolgoznak. De folyik más vonatkozásban is az előképzés, felkészítés a nagy feladatra. Szeptembertől iskolába jár majd az egész gyár. Valamennyi munkás házi továbbképzésen vesz részt szakmai, pszihológiai, politikai tantárgyakból hallgatnak előadásokat. A nagyüzemi szakmunkásképzés azonban majd csak akkor kezdődik el, ha az üzemrészek áttelepülnek az épülő új gyáregységekbe. A régi helyet akkor teljes egészében szakiskolának rendezik be. Ez hát a HAFE-ügy. Nagy vonalakban, mert a részletesebb beszámolóhoz sok ív papírra lenne szükség. ízelítőnek talán ennyi is elég ahhoz, hogy képet kapjunk arról, miként történik Szabolcsban egy nagy jövő előtt álló ipar honfoglalása. Sere« Etel
