Kelet-Magyarország, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-17 / 111. szám

Csengeri példa — tsz-egyesülésről Nem öncélú, hanem szükségszerű Főiskola a levegőben Start után is figyelmet kérnek a légi mezőgazdászok Z. A csengeri tsz-ek egyesü­lésénél talán leggyorsabban — nem könnyen — az anyagi ügyeket intézték el. A tervek már mind a három tsz-ben készen voltak, amikor az egyesülésre sor került, így nem maradt más hátra, mint ezt a továbbiakban iránymu­tatóként elfogadni. Nehezebb volt a leltárak elvégzése. Három tsz háromfé­le rend, háromféle bizonylati fegyelem. Később nyilván meg kell szilárdítani a va­gyon védelmét, ott ahol eddig ez nem volt kielégítő, A jövedelem elosztása sem volt egyszerű. Számoljon minden üzemegység külön? Nem célszerű az adott hely­zetben, s talán a megfelelő káderek is hiányoznak hozzá. Együtt, így oldották meg. Ez a nagygécieknek, komlódtót- faluiaknak és csengersimai- aknak feltétlenül javuló ke­resetet jelent majd. a esen- gerieknél azonban elképzelhe­tő átmeneti visszaesés. A csengeri vezetők jó po­litikai munkáját — és a tag­ság bizalmát — jelenti azon­ban. hogy a csengenek ez­zel a tudattal is helyeselték és kívánták az egyesülést. Ök nem 1, esetleg 2 évre ter­veztek, távolabb láttak, ar­ra az időre, amikor az egye­sülésnek már az előnyeit is élvezhetik. És nekik lesz iga­zuk. Az anyagi kérdések mellett a legfontosabb a személyi feltételek megfelelő megoldá­sa. Előfordult másutt, hogy az egyesülés a kezdeti sza­kaszban megbukott, mert ezen nem tudtak megegyezni, s helyette más, csupán átme­neti és nem is teljes értékű megoldást választottak a ve­zetők. Ezen elsősorban a vezetők­nek kell — sértődöttség nél­kül — megegyezniük, hogy megfelelően előkészítsék a közgyűléseket, a törvényes választást. Ez sem lehet azon­ban öncélú dolog, a személyi kérdések megoldásának leg­fontosabb célja, hogy — az anyagi mellett — az egyesült gazdaságok szellemi erejét is koncentrálja. Kézenfekvő tehát, hogy az új vezetésben a legtapasztaltabb, legképzet­tebb embereknek kell bizal­mat szavazni. Ezt Csengerben szerencsésen megoldották. S a tagság véleménye is meg­egyezett a javaslattal. Ez a jó politikai előkészítő munkára utal. Az egyesülés gondolatát a pártszervezetek taggyűléseken vitatták meg, azután a párttagság együtt képviselte az elfoglalt állás­pontot a tsz-tagok előtt. Az egyesült tsz-ben öt mér­nök és három technikus dol­gozik. Tudásuk előtt a nagy gazdaság a korábbiaknál is szé­lesebb távlatokat nyithat, na­gyobb a lehetőség az alkotó munkára. Szám szerint nem áll rosz- szul a gazdaság, ám egy fe­lületes számítás is fényt vet rá, hogy még több szakem- emberre lenne szükség. Csu­pán a leendő sertéskombinát követel majd mégegyszer ennyit! S akkor még nem is beszéltünk a különösen tudás- igényes kertészetről, a hajta­tóházról. S az a törekvés, hogy a gazdálkodást minden ágazatban korszerűvé tegyék, átalakítsák a technológiát — az csak növeli a szakemberek viszonylagos hiányát. Könnyen felvetődhetett, hogy az egyesült tsz vezetői csengenek, tehát csaknem minden új beruházást a já­rási székhelyre telepítenek. Sertéskombinát, hajtatóház — minden Csengerben? Nem így van. A beruházásaik helyének kijelölésénél nem a falvak szerinti megoszlást, hanem az ésszerűséget tekintették alap­nak, és ennek nem is szabad­na másképpen lennie. Az ész­szerűség a gazdálkodás meg­Egy vagon: 17 perc Fiatal műszakiak és közgazdászok sikere Záhonyban Sok fiatal dolgozik me­gyénk egyik nagy ipari óriá­sában: a záhonyi átrakóban. Köztük különösen a fiatal műszakiak munkája fon­tos. Minden évben sok új ötlettel, az átrakómunka cél­szerűbbé, gyorsabbá tételével segítik a záhonyi forgalom gyorsabb lebonyolítását. A közelmúltban két techni­kus — Balogh Imre és Wojte- kovics Ferenc — kiemelkedő szaktudásról tett tanúságot. A kiváló ifjú technikus mozga­lomban benyújtott pályamun­kájukkal szakágazati elsők lettek. Azzal foglalkoztak, ho­gyan lehetne meggyorsítani olyan áruk átrakását, ame­lyek ömlesztve érkeznek a széles nyomtávú kocsikban. Egy korábban használatos mechanikus lapát korszerűsí­tését kezdték meg. Munkájuk eredménye: egy széles kocsit 17 perc alatt ürítenek ki. Ez a korábbi ráfordított időnek csak fele. A záhonyi forgal­mat figyelembe véve a két fiatal méltán kapta a vasút vezetőinek elismerését. Fülöp Árpád technikus, Molnár Pál és Szilágyi Ist­ván mérnökök szintén az át­rakás gyorsítását tűzték cé­lul. Az eredményesebb együtt­működés megvalósítására hozta létre a záhonyi csomó­ponti KISZ-bizottság a fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsát. Az ifjúsági szövetség így mintegy száz technikus és hat mérnök munkájára gyakorol közvetlen hatást A vasút vezetői korábban a szóbeli támogatáson kívül nem adtak különösebb segít séget a fiatal technikusok, mérnökök munkájához. Az el­ső sikerek láttán azonban megváltozott a helyzet. Rend­szeresen megbeszélik a helyi vezetők, melyek a legégetőbb megoldatlan problémák. Több ötletet, feladatot is adtak az elmúlt hónapokban. A záho­nyi KISZ-bizottság kérésére a debreceni vasútigazgatóság műszaki fejlesztési bizottsá­gának egy tagja Záhonyban járt, és együtt dolgozták ki a helyszínen a következő egy évre szóló témákat. Ezek legtöbbje természete­sen az átrakás gyorsítását kívánja elősegíteni. Az egyik csoport például reprezentatív statisztikai felmérést készí­tett, amelynek alapján javas­latokat dolgoznak ki a mun­ka javítására. A KISZ-szervezetek előse­gítik a szakmunkástanulók jobb képzését is. A szakma ifjú mestere mozgalom kere­tén belül a KISZ sajátos módszereivel nyújtanak elmé­leti és gyakorlati segítséget a fiataloknak. A KISZ-szervezetek és a vasút gazdasági vezetői kö­zött kialakuló kapcsolatok to­vábbi jó eredményeket ígér­nek Záhonyban. — Na isten, isten. Miután minden ilyen jól sikerült, azt hiszem megérdemlünk egy pohárral. Nézd, nem vitás, hogy te egyáltalán nem voltál hibás, és nem is vagy, de ahogy az az ügyvéd beszélt, öregem, az a piszkos inget is tisztára tudná dumálni. Na vedd már fel, a Máriádat. Ne öld magad, hisz a bíró fel­mentett és ez a lényeg. Azt a pár forintot, amire a rend­őrség megbüntetett, majd csak kifizeted valahogy. Na vedd már fel, meglásd jót tesz. Csak egy pohárral! Nem! Egy kortyot sem, so­ha többé! Azon az éjjelen követ hord. tunk egész éjszaka. Igyekez­ni kellett, hogy reggelre, mi­re a munka megkezdődik. vé_ A diplomáig még hosszú az út... szervezése, a költségek csök­kentése, a munkaerő — ez döntött. Ugyanakkor nem ha. nyagolták el a másik három község lakosságát sem. A tésztaüzem Nagy- gécre kerül. Csengersima ha­tárában — de közel Komlód- tótfaluhoz és Nagygéchez is, — épül a leendő új major. Itt újabb hűtőtárolót építe­nek és felújítják a gyümöl­csöst. S arra, hogy a másik há­rom község sem „mostoha, gyerek”, vagy „annektált gyarmat”, az is utal, hogy a munkaerőt sem csupán az egyes helyekről kötik le. Az ésszerűség dönt, de a tervek szerint például a haj­tatóház dolgozói között ott lesznek a másik három köz­ség lakosai is, nehogy sértő­döttség legyen. Ennek meg­oldására már most saját au­tóbuszjáratot tervez a tsz vezetősége. Komoly gond a beosztások kérdése is. Vállalták, hogy mindenkit meghagynak eddi. gi beosztásában, munkát ad­nak neki! Ez azonban nagyon nehéz lesz. Csak egyetlen pél­da: Nagygécen van egy rak­táros, a legnagyobb gazda­ságban, Csengerben négy, a korábban egyesült komlód- tótfalui és csengersimai tsz- ben — hét! Ehhez hasonló példák akadnak más terület­ről is, s jelzik, milyen gon­dok foplaü'oztatják a tsz ve­zetőségét. s milyen nehézsé­geket kell megoldaniuk, míg az új gazdaság szervezetét a legjobbá alakítják. A gondok természetesen az egyesülés velejárói, nem is igen képzelhető el egy ilyen újjáalakulás zökkenők nél­kül. A megoldásukba fektetett energia mégis jól kamatozik majd - — így látják ezt a csengenek és másutt is, ahol bele mertek vágni az egye­sülésbe. A nagyobb gazdasá­gok kialakítására nagy szük­ség van. mégpedig nem is hosszú idő alatt. S bár a gaz­daságok önállóak, az egyesü­lés teljesen önkéntes, s gya­korlatilag az állami és párt­vezetés csak javaslatot ad — az érdekelt vezetőknek ér­demes kritikusan felülvizs­gálni gazdaságuk helyzetét Az általános kép az. hogy az ország javarészében a nagy tsz-ek kialakulása né­hány évvel korábban ment végbe. A tsz-ek területének átlaga megyénkben kétezer hold körül van, lényegesen kevesebb, mint az ország töb. bi részén. Ilyenek az adott­ságaink, megyénk sokkal több helységből tevődik össze, mint például Szolnok megye, s a kisebb falvak nagyobb részében önálló és kis tsz mű­ködik. Ennek a következménye is­mert. A nagyobb tsz erősebb, nagyobb, hatékonyabb beru­házásokra képes, a hitelver­senyben jobb feltételeket ajánl, s a szűkös hitelkeret­ből — természetesen — a jobb ajánlat nyomán juttat­nak. Azzal pedig feltétlenül számolni kell, hogy a követ­kező évtized gazdálkodását a mostani beruházások döntik el. (Folytatjuk) Kun István Az iskola, melyről szó lesz, valóban a levegőben van. A tanulmányi idő zömét repülő­gépen és a repülőtéren töltik a hallgatók. De a cím olyan értelemben is megfelelő, hogy az iskola hónapokig a leve­gőben „lógott”. Ez ma már múlt időben érvényes. Rejtvény helyett azonban lássuk az országban egyetlen ilyen típusú iskola rövid „életrajzát”! Az elmúlt év őszétől, a megye nem kis örömére, Nyíregyházát jelöl­ték ki a minisztériumi szer­vek a repülőgépes növényvé­delem szakembergárdájának képzési helyéül. Hároméves tanulmányra az ország min­den részéről, legtöbben a fő­városból, érkeztek fiatalok Nyíregyházára a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum­ba, ahol a magyar közoktatás történetében először kezdték meg a polgári légi növényvé­dő felsőfokú technikusok képzését. Többen a huszonhat sikeres felvételizett hallgatók közül jól kereső munkahely­nek mondtak búcsút, hogy szívós tanulással valóra vált­hassák régi álmukat, a repü­lést. A „Radar” nyomán — Nem újdonság nekünk a repülőgép, de életpályánknak választani a repülést most nyílt lehetőségünk — mond­ták a nyíregyházi repülőtér zöld gyepén a növényvédő re­pülőgépek leendő pilótái. Gál Ferenc, főpilóta, a kiképzés vezetője, akit „parancsnok elvtársnak” szólítanak a fia­talok, a kezdeti problémákról beszél. A televízió képernyő­jén: a Radar műsorában is foglalkoztak a nyíregyházi mezőgazdasági repülősképzés megoldatlan gondjaival. Elhe­lyezési, étkeztetési és más pa­naszokat tettek szóvá a fiata­lok, s kifogásolták, hogy még nem érkeztek meg a repülő­gépek. .. — Sok valós problémát mondtak el a fiúk, — mond­ja el véleményét a „parancs­nok”, Gál Ferenc, akit a gya­korlati képzés sokrétű felada­tával bíztak meg a felettes minisztériumi szervek. Egy kicsit ő volt az „ütközőpont” a megyebeli és a fővárosi il­letékesek között. Az új képzé­si forma sajátos gondokat állított az érdekeltek elé, ide­genkedés, meg nem értés is ne­hezítette az első, „alapozó” iskolaév megkezdését. Nagy Bálint, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium növényvédelmi főosztályá­nak vezetője személyesen jött le Nyíregyházára „rendet csi­nálni.” Valamennyi megyei és országos szerv képviselő­jével együttesen tisztázták a problémákat, hogy sem anya­gi, személyi, sem más akadá­lyok ne gátolják a gépészta­gozatra épített repülőskép­zést. Nem sétarepülés Hogy nem sétarepülésről van itt szó, azt a hallgatók zsúfolt és minden percet ki­használó napirendje is el­árulja. Délelőtt az iskola pad­jaiban ülnek, mint minden diák. Délután pedig kezdődik a kabinismeret, a repülés, az ejtőernyős ugrás, és ki tudná felsorolni azokat a különleges „tantárgyakat”, amelyek itt mindennaposak. És a felelés sokszor a levegőben zajlik, a leendő munkahelyen. A közis­mereti tárgyakat is épp olyan alaposan el kell sajátítani, mint a felsőfokú technikum többi hallgatójának. A mate­matika, a fizika, kémia is nélkülözhetetlen. S nehéz vá­laszolni, egy-egy nehéz mate­matikai feladatnál vagy egy repülési gyakorlaton izzad­nak-e jobban a hallgatók. — Egyetlen nyíregyházi van köztünk, — mutatják be Pokoroczki Andrást, aki egyedül képviseli a szabolcsi színeket. Tizenhatan Pestről jöttek üzemekből, főiskoláról, különböző munkahelyekről. Beszélgetés közben egy félre­értést is említenek, elterjedt, hogy a 26 majdan végzős pi­lóta közül csak tizenötre lesz szükség, ennyit tudnak mun­kába állítani. A főpilóta megnyugtatta őket, jelenleg ötven növényvédő pilótára lenne szükség. Ha jól tanul­nak, eredményesen fejezik be a hároméves felsőfokú technikumot, nem fájhat a fejük, jó munkahely várja mindnyájukat. — Vannak még gondjaink, — folytatják a fiúk, Poko­roczki András, Zámbó Mi­NAPIREND EN A fiatalok közéleti tevé­kenységéről, a munkaverse­nyek, mozgalmak szervezésé­ben, népszerűsítésében belől, tött szerepéről tanácskoztak pénteken a fehérgyarmati já­rási KISZ végrehajtó bi­zottságának és a Hazafias Népfront járási elnökségének Szamosújlakon megtartott együttes ülésén. Számok és tények mutatják, hogy a já­rásban a fiatalok mind a közéleti munkában, mind a kezdeményezésben megáll, ják helyüket. Megmutatkozik ez az irántuk megnyilvánu­hály, Bódis József, Levendo* vies András és a köréjük se« reglők. — Nálunk a tanév augusztus 20-án ér véget és szeptember elején kezdődik. Kevés időnk lesz a pihenésre. A kedvezményes hazautazás sem tisztázott még telje« sen... Üt a diplomáié; És folytatják izgalommal napi gondjaik felsorolását, de fél szemmel a szépen ki gu­rított gépeket figyelik. Kezdő­dik a repülés. Az új típusú iskola, — a kezdeti nehézsé­gek után — már nem lóg a levegőben. Van gazdája, van« nak felelős vezetői, és társa­dalmi munkásai is. Mégis azt kérjük, a „start” után is ki« sérjék figyelemmel az illeté­kesek a minisztériumban és a megyében is, mert naponta felmerülhetnek újabb és újabb kérdések, melyek szo­katlanok. Ennek az iskolának a ma­gyar mezőgazdaság korszerű­sítésében óriási jövője van. Múltja még nincs, jelenén most munkálkodnak. S ho­gyan: arra a három év végén kapunk választ, amikor dip­lomakiosztásra sorakoznak a magyar mezőgazdaság „légii mezőgazdászai! Páll Géza ló bizalom is. A járási ta­nácstagok közül hat, a köz­ségi tanácstagok közül 56 tartozik a fiatal korosztály­hoz, A termelőszövetkezetek­ben tavaly 14, a ktsz-ekben 9, a gépjavító állomásokon 6 ifjúsági brigád működött. Ezek közül hét szerezte meg a szocialista címet. A leg­jobbak jutalmazására a járási KISZ-bizottság 10 ezer forin­tot fordított. Az elmúlt na­pokban Fehérgyarmaton ren­dezett ifjúsági békegyúlésen 600 fiatal vett részt. A fiatalok közéleti tevékenysége a fehérgyarmati járásban Az utolsó fuvar gezzünk a szállítással. Még egy fordulóra való maradha­tott az állomáson, igaz, hogy az éjszakából sem sok. volt már hátra. Mondtam is a fi­úknak. már a rakodóknak, amikor a háznál megálltunk, csak egy pillanatra menjünk be. Lekapjuk a disznót, Jóska beleszúrja a kést, és már me­gyünk is tovább. • Tudni­illik, a Jóskának az eredeti foglalkozása hen­tes. Kérdeztem is tőle sokszor, mi a frászért jött hozzám rakodómunkásnak szakember létére. De azt mondja, néki tetszik ez az élet. Már tudniillik, ma itt, holnap ott. Azért is ígértük meg a paraszt bácsinak este a vacsoránál, hogy segítünk, mert hogy a Jóska jól ért hozzá. No, meg már jó is­merősök is voltunk. Útköz­ben mindig megálltunk vizet inni. tejet vettünk, az este meg már ott is vacsoráztunk. Az öreg panaszkodott, hogy nem nagyon bírja már a munkát, meg nem is nagyon tud a disznó, val bánni. így aztán megígér­tük neki, hogy az utolsó fu­var előtt megcsináljuk. A disznó nem soká visí­tott. Jóska mestere volt a szakmának, úgyannyira, hogy az öreg még le se érkezett tenni a boros kancsót, már a tűz égett a disznón. Én köz­ben bíztattam a fiúkat, hogy igyekezzünk, mert mindjárt megvirrad és még hátra van egy fuvar. Dehát tudja, hogy van ez ilyenkor. Ha már egy kicsit isznak, nehezebb ve­lük boldogulni. Az öreg is marasztalt, hogy várjunk már egy kicsit, az asszony tett oda melegedni kis cuk­ros bort, hát kóstoljuk meg. Én persze nem akartam in­ni, nem is szoktam soha. De most addig beszéltek. hogy kóstoljam már meg, jót fog tenni ebben a hidegben, csak egy pohárral, hogy végül is engedtem nekik. Persze in­kább csak azért, hogy minél előbb el tudjunk indulni. Mindössze egy pohárral it­tam és már szedtük is a ka­nyart. Amikor az öreget megpil­lantottam, mehettünk olyan hatvan kilométeres se­bességgel. Jobbról jött egy lejtős dűlőútról lefelé bicikli­vel. A kocsit persze látnia kellett, hiszen már egészen világos volt. Hogy miért nem tudott megállni, ma sem ér­tem. Amikor láttam, illetve észrevettem, hogy baj van, átvágtam a kocsival az út baloldalára Amennyire csak az árok megengedte, de a balese­tet így sem tudtam elkerülni. A jobb oldali dupla hátsó ke­rék közé szorult a feje. Húz­tam én, cibáltam kifelé abban a pillanatban, hogy megáll­tunk, de már nem volt ben­ne élet Képzelheti, negyven mázsa a kocsi és vagy ugyan­annyi kő rajta. Hát szóval így történt. Tud­ja doktor úr. azóta ha fel­hozzák nekem, mint most is ez a Jóska gyerek, mindig el­vesztem a fejem. Felmentet­tek igaz. Azt mondják, nem voltam hibás. Lehet. Én nem vagyok benne biztos. Úgy ér­zem. mintha nem tettem vol­na meg mindent. Vagy eset­leg az a pohár bor? Ki tud­ja. Egy biztos: nekem ez volt az utolsó fuvarom. Falcsik Fereef WSS. mljús W; ’ Wt^-MréTiSTtSHmS' S. óHaf

Next

/
Thumbnails
Contents