Kelet-Magyarország, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-17 / 86. szám
\m április 17. KEtFT MÄOYARORSZÄO 8 oldP 861 milliós beruházás idén a szabolcsi termelőszövetkezetekben Gond a félmilliárdos építés körül — Mi lesz veled, melléküzem? — Öntözőtelep, magtár, hűtőtároló Korszerű műhelycsarnok a Tiszaszalkai Gépjavító Állomáson. Hsamul József [elvétel* Kétszáz éve fejtik ... Tarpai tsz-kőbányászok Növekedett a termelőszövetkezetek beruházási kedve. Két okkal magyarázható ez. Egyrészt a tsz-ek rendelkeznek a beruházási fedezettel, másrészt az új gazdasági irányítási rendszer kedvező légkört teremtett ahhoz, hogy a tsz-ek állóeszköz állományukat minden eddiginél nagyobb mértékben fokozzák A termelőszövetkezetek 1969. évi beruházási fedezete 861 millió 705 ezer forint. A közös gazdaságok pár millió forint kivételével ezt az összeget teljes egészében fel kívánják használni. Kedvezően alakult a beruházási fedezetnél a saját eszköz aránya, illetve a hitel igénybevétel. A 861 millióból 379 millió forint saját eszköz, beruházási ártámogatás 385 millió 897 ezer forint, a rövid és hosszú lejáratú hitelek aránya pedig alig tíz százalék. (Országosan a tsz-beruházásokhoz igénybe vett hitelarány 17 százalék.) Legnagyobb számmal, 521 millió 827 ezer forinttal az építés jellegű beruházás szerepel. Gyümölcsösök telepítésére járulékos beruházásaira 39 millió 892 ezer forintot költenek. Szőlőtelepítésre 1 millió 343 ezer forintot terveztek. Komló, spárga, neVálasztás csattanóval Napjainkban egyre többet kerül szóba a demokratizmus. Nemcsak azért, mert ez a téma időszerű, hanem mert a kötelességek teljesítése mellet a jogukat is érvényesítik legtöbb helyen a testületek, így volt ez a Tiszavasvári Gépjavító Állomáson lezajlott szakszervezeti vezetőségválasztó taggyűlésen is. Előzőleg a jelölő bizottság tagjai közvéleménykutatást vegeztek. Érdeklődtek, hogyan vélekednek a tisztségviselők munkájáról, kiket találnak alkalmasnak újból megválasztásra. Kiderült, többen elégedetlenek a vezetőség néhány tagjának társadalmi tevékenységével, s természetesen — jogukkal élve — az észrevételek. igények alapján tettek javaslatot az új vezetőség összetételére, a jelölő bizott- sá gnak. Meglepődve hallották azonban a vezetőségválasztó taggyűlésen, hogy kifogásuk és javaslatuk ellenére a jelölő bizottság nem azok megválasztására tett ajánlást a taggyűlésen, akiket egyöntetűen szerettek volna. Bármennyire igyekezett indokolni a személyekre vonatkozó -javaslatát a jelölő bizottság, a jelenlévők többsége nem értett azzal egyet S amikor az összejövetelen is kifejezésre juttatták, hogy friss erőket szeretnének a vezetőségbe juttatni, azt is hozzátették: ha a jelölő bizottság nem a szakszervezeti tagok többségének véleménye, igénye szerint terjeszti elő javaslatát, megvonják a bizalmat és új jelölő bizottságot választanak. így is történt. A másodszor összehívott vezetőségválasztó taggyűlésen az új jelölő bizottság közmegelégedés szerint tett javaslatot a szakszervezeti vezetőség összetételére. A jelölés miatt már nem is volt különösebb vita. hanem szavaza tukkal erősítették meg az új vezetőcéget. Egy kis buktató ellenére itt is érvényesült a szakszervezeti demökrácta. amely ma már nem szólam, hanem a kollektíva elgondolásait érvényesítő valóság. <N. T.) mesfűztermelés beruházási előirányzata összesen 236 ezer forint. Jelentős az erdő és erdősáv telepítésére szánt ösz- szeg: 11 millió 95 ezer forint. Az új gépek és berendezések beszerzésére 81 millió 919 ezer forintot, járművásárlásra 25 millió 174 ezer forintot kívánnak költeni a tsz-ek. A melléküzemágak állóeszközellátásának javítására 659 ezer forintot szánnak. Az átmenő beruházások 60 millió 507 ezer forintót, a meliorációs munkák 59 millió 572 ezer forintot emésztenek fel. Ezenkívül kisebb tételekben egyéb állóeszköz-ellátásra 3 millió 367 ezer forintot költenek majd. Az idei építkezés — kiegészülve az áthúzódó és átmenő építkezésekkel — 668 millió forintot érő. Óriási ösz- szeg, s mint tudott, országos jelenség, kevés a kivitelezői kapacitás, az anyagellátásban is időnként problémák adódnak. A kapacitás országos gondja megyénkben hatványozottan jelentkezik. Éppen ezért kétséges, hogy a termelőszövetkezetek által tervezett építés jellegű beruházások maradéktalanul elkészülhetnek. Már a kivitelezés módja ezt sejteti, hiszen a tsz-ek saját vállalkozásban 133 millió 775 ezer forint értékű, tsz-közi vállalkozással 213 millió 396 ezer forint értékű, vállalati kivitelezéssel 187 millió 825 ezer forint értékű beruházást kívánnak megvalósítani. A saját vállalkozás reális. A tsz-közi vállalkozás, de méginkább a vállalati kivitelezés már kérdőjeles. Leginkább csak az „ÉPSZER”-re lehet számítani, az viszont nem rendelkezik akkora kapacitással, hogy az igényeket kielégítse. Amíg igen magas az építő jellegű beruházás, addig az anyagi erőkhöz mérten alacsony az új gépek és beren„RACITA”. Keresett női cipőmárka Ausztriától Kanadáig. Hírnevet és megbecsülést szerez Rakamaznak és hazánknak is. Dolgos-szorgos női kezek serénykednek érte huszonkét éve. Inkább illenék rá a gyári jelző, mint ktsz. Tágas, tiszta üzemcsarnokokban, fehérköpenyes lányok, asszonyok állnak a gépek mellett. Négy- százötven. Amikor több mint két évtizede megalakították, kevesen hitték, hogy idáig fejlődnek. Egyetlen nő volt a munkások között, Kurcz Istvánná. Ö most is itt van, hű maradt. — Nem is volt olyan egyszerű — emlékezik a szigorú gyártásközi ellenőr, akit mindenki- csak Marika „néninek” szólít. — Sok gonddal-bajjal jár a fiatalok nevelése. Ezeket főleg a Tye- reskova szocialista brigád is- tápolja, melynek mind a 25 tagja nő. Eseteket említ. G. Gizella eléggé elesett kislány volt, amikor bekerült. Gondjaikba vették. Felöltöztették pénzükön, gyógyíttatták, kerékpárt vásároltak neki, hogy könnyebb legyen a bejárása, megtanították a szakmára. így indították el az élet útján. — Sajnos itthagyott bennünket. így hálálta meg a jóságunkat — mondja az ellenőrnő. Egy eset. Nem szegdezések, valamint a járművek beszerzésére szánt összeg. Aránylag kis mértékű a melléküzemágak állóeszközellátására szánt összeg is, a 659 ezer forint. A megyei tanács nemrégiben elkészült statisztikája szerint a melléküzemági tevékenység kifizetődő a termelőszövetkezeteknek. Éppen ezért az lenne a jó, ha a tsz-ek a melléküzemági tevékenység nagyobb arányú fejlesztésére törekednének. A beruházás ezt egyáltalán nem tükrözi. A szarvasmarha-férőhelyet 14 ezer 558 darabbal, a ser- tésférőhelyet 21 ezer 34 darabbal kívánják növelni ez évben a közös gazdaságok. Erre szükség is lenne, de ismételten csak azt kell mondani, a kapacitás akadályokat gördít. A szarvasmarha- és sertésférőhelyek tervezett növeléséhez viszonyítva csekély viszont, hogy öntözőtelepet a megyében csak 309 holdon, magtárt összesen csak 133 vagon nagyságrendben akarnak építeni. A hűtőtároló is kevésnek mondható 1580 vagon kapacitással., A beruházási terv csak akkor jó, ha az reális, ha minden lehetőséget figyelembe vesz. Éppen ezért szükséges egynéhány helyen tervmódosításokat végrehajtani. Erre megvan a lehetőség. A 35 termelőszövetkezeti csoport beruházási fedezete 21 millió 180 ezer forint. Ebből 16 milliót kívánnak felhasználni. Mint tétel legnagyobb a gyümölcsösre fordított összeg: 7 millió 480 ezer forint. A gép- és járművásárlás 3 millió 300 ezer forinttal, ismerve a tszcs-k igényeit és gépellátottságát, ez! egyáltalán nem megfelelő. A tszcs-kre is érvényes az, ami a tsz-ekre, hogy ez évi beruházásaikat jobban, alaposabban kellett volna kimunkálniuk. Seres Ernő te kedvüket, nem mondtak le a nevelésről. — B. Gizellát tetőtől talpig felöltöztettük. V. Lászlónak, B. Ferencnek, A. Györgynek, L. Józsefnek havi ötszáz forint segélyt adtunk, míg tanulók voltak, hogy ne legyen gondjuk. Felszabadultak, szakmunkások, itt dolgoznak velünk. H. Marikának nincsenek szülei. Itt nevelik a munkásnők. Segíti az „üzem” ötszáz forinttal is. Jelenleg 123 tanulót ismertetnek meg a szakmával. Nagy erőpróbára tette a ktsz-t 1967-ben a szovjet megrendelés. A jubileumi évfordulóra a már megrendelt 180 ezer pár cipő helyett 360 ezer párat kértek. Kérték, közöljék, tudják-e vállalni. Sok volt a kishitű. A főkönyvelő lehetetlennek tartotta. Sum János, a műszaki vezető fantasztikusnak. Szlo- boda János, a párttitkár sem bízott. Stomp László az elnök, igen. És neki lett igaza. Mindenkit „fedélzetre” szólítottak. Nyújtott műszak. Ki sem „hültek” a gépek egy pillanatra sem. És vállalkozásukat siker koronázta. Megnőtt a nők tekintélye. Könnyítettek munkájukon is. Ahogy a „pénztárca” engedte. Két csarnok épült, 56 különböző nagy értékű gépet állítottak üzembe az utóbbi Bazaltsziklákon szikrázva pättah a tízkilós kalapács. Szilánkok röpülnek szét az izmos munkáskarok ütése nyomán. 10—15 kalapács ütemes csattogása nyomán mázsás kövek omlanak szét kisebb, majd még kisebb darabokra. Két évszázada bontják, fejtik így Tarpa hegyét, s a vulkáni kőzetből építik a környék házait, útjait, s szabályozzák a rakoncátlan beregi vizeket „Nekünk megéri..." — Az utóbbi húsz évben legalább tízszer annyit termeltünk ki ebből a hegyből, mint azelőtt 100—150 évig — mondja Kiss Elemér, a tarpai kőbányász brigád vezetője. — Amilyen ütemben épülnek itt a házak, utak, egykettőre elbontjuk a hegyet. Az „egykettőre” még soksok évtizedet is jelenthet, hiszen a kőbányászokat még hatalmas sziklafalak ölelik körül a hegy katlanában. A tarpai kőbánya 200 éves történetéről keveset tudnak errefelé. Annyi bizonyos, hogy az itt dolgozók többségének két évben. Ezek milliókba kerültek. Növekedett a termelékenység, könnyebb lett a nők munkája. 1968-ban 81 millió 957 ezer forint termelési értéket állítottak elő. Egymillió 843 ezer forintot fizettek ki nyereségrészesedésre. Ilyen még nem volt. A munkások havi átlagbére: 1730 forint. S időközben a „cipőüzem” kinőtte a cipőt. Szűk lett a hely. Ha valami megépüli, ott azonnal indult a munka. Újabb és újabb tanulók, lányok, asszonyok jöttek. Kopogtattak „kenyérért”. És ezt tagadták volna meg? Nem. Első volt a munka, a kereset biztosítása. Olyan most az üzem területe, mint ahol nem is a világmárkás RAGITA cipők készülnek, hanem csak építkeznek. Tégla, homokhegyek, álló falak. Épül az új emeletes üzemcsarnok. Ezt már központi fűtéssel látják el az idén. És akkor újabb tehertől szabadulnak meg. Hámori Józsefné, munkavédelmi felelős panaszolja: — Zsúfoltak a munkatermek. Kevés a levegő. Pedig itt kellene, ahol annyi nő dolgozik. Rögtönzött fogasokon vannak a ruhák. Nincs öltözőnk. Kellene egy betegszoba is. Feltétlenül hiányoljuk az üzemorvost. Ezt meg kellene oldani, hiszen most is 53 asszony van szülési apja, nagyapja, dédapja is aprította a sziklát. A felszabadulás után először az Állami Építészeti Hivatal mátészalkai kirendeltségéhez, később pedig a Nyíregyházi Közúti Üzemi Vállalathoz tartoztak, de a bánya utolsó gazdája szívesen átadta a hegyet az 1981- ben megalakult tarpai Győzelem Tsz-nek: „Nem volt kifizetődő.” — 1 millió 200 ezer forintos bevételt biztosítottunk a tsz- nek a múlt esztendőben — mondja Kovács Ignác, az egyik legrégibb kőbányász. — Nekünk megéri működtetni ezt a melléküzemet. Akikre ráfér a pihenés Valóban sok haszna van a 20—25 munkást foglalkoztató bányának. Állandó munkaalkalmat, fizetést biztosít sok családapának, biztos bevételt a közös gazdaságnak, s jó minőségű építőkövet a környező községek útjaihoz, tsz- ek épitkezéseihez, a vízügyi 'igazgatóság folyamszabályozási' munkálataihoz. szabadságon, s legalább harminc a várandós kismama. Takács Jánosné, tűzőnő mondja: — Jó lenne üzemi bölcsőde is. Hetedik hónapos állapotos vagyok. Nem panaszkodom, a havi keresetem 2000. Meg vagyok elégedve. Egy a gondom: ha bölcsőde lenne, hat hónap után már jöhetnék dolgozni, de így kivárom a három évet. Ling Istvánná szalagvezető keze alatt hatvanöt nő dolgozik. — Bizony ennyi asszony között akad beteg, kismama, terhes, s ők nagy figyelmet igényelnek. Ha valamelyik „kiesik” a munkából, pótoljuk a tanulókkal. Altálános panasz az öltöző, fürdő. De úgy tudom az idén ezt is megoldják. — Igazuk van az asszonyoknak — mondja az elnökhelyettes. Nem mentege- tődzünk. Többsége a mellék- helyiségben öltözik át. Többször megvolt a pénz a fürdőre. öltözőre, de növekedett a létszám, a termelés, s mire elkészült az új épület, termelő üzemnek vettük igénybe. Munkát, kenyeret kellett elsősorban biztosítani. De ez évben mindenképpen megoldjuk. Sok kilincselés után segített az OKISZ. Egymilliót kaptunk. Ezt a nők szociális ellátottságának a javítására fordítjuk. És betegszobát is építünk. Négyszázötven nő, lány, asszony, kismama várja a megoldást. Farkas Kálmán — Ez mind valóban sokat jelent — szól ismét Kovács Ignác —, mégis úgy érezzük, mintha a tsz nagy családján ban minket mostohábban kezelnének. Igaz, megkeresünk 1500 forintot havonta, vagy ritkán kétezret is... — Nem kapunk fizetett szabadságot — mondja Kiss Elemér. — Ahhoz ugyanis évente 250 munkanapot kellene dolgoznunk napi 10 órában. — Nyolc óránál többet pedig nem szabad itt töltenünk a bányarendészet előírásai szerint. így csupán 230 nyolcórás munkanapunk van, amire nem jár fizetett szabadság, vasárnap, ünnepnap. Egy alkalommal voltam a tsz szoboszlói üdülőjében — veszi át a szót Misák Béla, az idősebb kőbányászok egyike. 10 napot töltöttem fizetés nélküli szabadságon, hogy pihenhessek. Itt valóban mindenkire ráfér a pihenés. A napjában ezerszer megemelt kr'atvlcs a félmáz=ás kövek, a biztosító- kötéllel megmászott sziklák kimerítik a legnehezebb fizikai munka fogalmát is. A tarpai hegyet olykor hatalmas robbanások remegte- tlk. s feszültség vibrál a hegykatlanban: az elemek feszültsége és egyéni, emberi gondoké. De vajon a gond csak ezeké az elemekkel dacoló vafeizmú férfiaké? Vajon néhány kilométerrel a kőbányától, a tsz irodájában csak a bányából termelt milliót számlálják? — Ismerjük a bányászok gondjait — mondja Faggyas Jenő, a tsz elnöke, a megyei párt vb tagja. — Egyik problémájukat megoldjuk az idén, ugyanis a közgyűlés megszavazta a bányászoknak is a prémiumot. Munkájukon is igyekszünk könnyíteni, gépekkel. Kalyibából a háztájiba A 100 éves, hagyományos szerszámokat hamarosan örökre* beteszik a lomtárba. A tsz villamosította a bányát, s a robbantáshoz szükséges lyukakat ezentúl villanyfúróval „smirolják”. Délután 4 órakor az utolsó kalapácsütést visszhangozza a bazalthegy. Vége a siktá- nak. A bunkernak, ebédlőnek, melegedőnek használt kalyibában sarokba teszik a vas- rudat. csákányt, bunkót, villát, lapátot. Szögre akasztják a mentőkötelet, a védősisakot, a szemüveget és ki-ki elindul haza: segíteni a háztájiban, építeni az itt termelt kőből az új házat. Másnap reggel hétkor azután újra szikrázva pattan a csákány, a kalapács a bazalton... Szilágyi Szabolcs „RACITA" és az asszonyok
