Kelet-Magyarország, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-17 / 86. szám

\m április 17. KEtFT MÄOYARORSZÄO 8 oldP 861 milliós beruházás idén a szabolcsi termelőszövetkezetekben Gond a félmilliárdos építés körül — Mi lesz veled, melléküzem? — Öntözőtelep, magtár, hűtőtároló Korszerű műhelycsarnok a Tiszaszalkai Gépjavító Állomáson. Hsamul József [elvétel* Kétszáz éve fejtik ... Tarpai tsz-kőbányászok Növekedett a termelőszö­vetkezetek beruházási kedve. Két okkal magyarázható ez. Egyrészt a tsz-ek rendelkez­nek a beruházási fedezettel, másrészt az új gazdasági irá­nyítási rendszer kedvező lég­kört teremtett ahhoz, hogy a tsz-ek állóeszköz állományu­kat minden eddiginél na­gyobb mértékben fokozzák A termelőszövetkezetek 1969. évi beruházási fedezete 861 millió 705 ezer forint. A kö­zös gazdaságok pár millió fo­rint kivételével ezt az össze­get teljes egészében fel kí­vánják használni. Kedvezően alakult a beruházási fedezet­nél a saját eszköz aránya, il­letve a hitel igénybevétel. A 861 millióból 379 millió fo­rint saját eszköz, beruházási ártámogatás 385 millió 897 ezer forint, a rövid és hosszú lejáratú hitelek aránya pedig alig tíz százalék. (Országo­san a tsz-beruházásokhoz igénybe vett hitelarány 17 százalék.) Legnagyobb számmal, 521 millió 827 ezer forinttal az építés jellegű beruházás sze­repel. Gyümölcsösök telepíté­sére járulékos beruházásaira 39 millió 892 ezer forintot költenek. Szőlőtelepítésre 1 millió 343 ezer forintot ter­veztek. Komló, spárga, ne­Választás csattanóval Napjainkban egyre többet kerül szóba a demokratizmus. Nemcsak azért, mert ez a té­ma időszerű, hanem mert a kötelességek teljesítése mel­let a jogukat is érvényesítik legtöbb helyen a testületek, így volt ez a Tiszavasvári Gépjavító Állomáson lezajlott szakszervezeti vezetőség­választó taggyűlésen is. Előzőleg a jelölő bizottság tagjai közvéleménykutatást vegeztek. Érdeklődtek, hogyan vélekednek a tisztségviselők munkájáról, kiket találnak alkalmasnak újból megválasz­tásra. Kiderült, többen elége­detlenek a vezetőség néhány tagjának társadalmi tevé­kenységével, s természetesen — jogukkal élve — az észre­vételek. igények alapján tet­tek javaslatot az új vezetőség összetételére, a jelölő bizott- sá gnak. Meglepődve hallották azon­ban a vezetőségválasztó tag­gyűlésen, hogy kifogásuk és javaslatuk ellenére a jelölő bizottság nem azok megvá­lasztására tett ajánlást a tag­gyűlésen, akiket egyöntetűen szerettek volna. Bármennyire igyekezett indokolni a szemé­lyekre vonatkozó -javaslatát a jelölő bizottság, a jelenlévők többsége nem értett azzal egyet S amikor az összejöve­telen is kifejezésre juttatták, hogy friss erőket szeretnének a vezetőségbe juttatni, azt is hozzátették: ha a jelölő bizott­ság nem a szakszervezeti ta­gok többségének véleménye, igénye szerint terjeszti elő ja­vaslatát, megvonják a bizal­mat és új jelölő bizottságot választanak. így is történt. A másodszor összehívott vezetőségválasztó taggyűlé­sen az új jelölő bizottság köz­megelégedés szerint tett ja­vaslatot a szakszervezeti veze­tőség összetételére. A jelölés miatt már nem is volt külö­nösebb vita. hanem szavaza tukkal erősítették meg az új vezetőcéget. Egy kis buktató ellenére itt is érvényesült a szakszerveze­ti demökrácta. amely ma már nem szólam, hanem a kollek­tíva elgondolásait érvényesí­tő valóság. <N. T.) mesfűztermelés beruházási előirányzata összesen 236 ezer forint. Jelentős az erdő és er­dősáv telepítésére szánt ösz- szeg: 11 millió 95 ezer forint. Az új gépek és berendezések beszerzésére 81 millió 919 ezer forintot, járművásárlás­ra 25 millió 174 ezer forintot kívánnak költeni a tsz-ek. A melléküzemágak állóeszköz­ellátásának javítására 659 ezer forintot szánnak. Az át­menő beruházások 60 millió 507 ezer forintót, a meliorációs munkák 59 millió 572 ezer forintot emésztenek fel. Ezen­kívül kisebb tételekben egyéb állóeszköz-ellátásra 3 millió 367 ezer forintot költenek majd. Az idei építkezés — kiegé­szülve az áthúzódó és átme­nő építkezésekkel — 668 mil­lió forintot érő. Óriási ösz- szeg, s mint tudott, országos jelenség, kevés a kivitelezői kapacitás, az anyagellátásban is időnként problémák adód­nak. A kapacitás országos gondja megyénkben hatvá­nyozottan jelentkezik. Éppen ezért kétséges, hogy a terme­lőszövetkezetek által terve­zett építés jellegű beruházá­sok maradéktalanul elkészül­hetnek. Már a kivitelezés módja ezt sejteti, hiszen a tsz-ek saját vállalkozásban 133 millió 775 ezer forint ér­tékű, tsz-közi vállalkozással 213 millió 396 ezer forint ér­tékű, vállalati kivitelezéssel 187 millió 825 ezer forint ér­tékű beruházást kívánnak megvalósítani. A saját vállal­kozás reális. A tsz-közi vál­lalkozás, de méginkább a vál­lalati kivitelezés már kérdő­jeles. Leginkább csak az „ÉPSZER”-re lehet számíta­ni, az viszont nem rendelke­zik akkora kapacitással, hogy az igényeket kielégítse. Amíg igen magas az építő jellegű beruházás, addig az anyagi erőkhöz mérten ala­csony az új gépek és beren­„RACITA”. Keresett női cipőmárka Ausztriától Kana­dáig. Hírnevet és megbecsü­lést szerez Rakamaznak és hazánknak is. Dolgos-szorgos női kezek serénykednek érte huszonkét éve. Inkább illenék rá a gyári jelző, mint ktsz. Tágas, tisz­ta üzemcsarnokokban, fehér­köpenyes lányok, asszonyok állnak a gépek mellett. Négy- százötven. Amikor több mint két évtizede megalakították, kevesen hitték, hogy idáig fejlődnek. Egyetlen nő volt a munkások között, Kurcz Istvánná. Ö most is itt van, hű maradt. — Nem is volt olyan egy­szerű — emlékezik a szigorú gyártásközi ellenőr, akit mindenki- csak Marika „né­ninek” szólít. — Sok gond­dal-bajjal jár a fiatalok ne­velése. Ezeket főleg a Tye- reskova szocialista brigád is- tápolja, melynek mind a 25 tagja nő. Eseteket említ. G. Gizella eléggé elesett kislány volt, amikor bekerült. Gondjaik­ba vették. Felöltöztették pénzükön, gyógyíttatták, ke­rékpárt vásároltak neki, hogy könnyebb legyen a bejárá­sa, megtanították a szakmá­ra. így indították el az élet útján. — Sajnos itthagyott ben­nünket. így hálálta meg a jóságunkat — mondja az el­lenőrnő. Egy eset. Nem szeg­dezések, valamint a járművek beszerzésére szánt összeg. Aránylag kis mértékű a melléküzemágak állóeszköz­ellátására szánt összeg is, a 659 ezer forint. A megyei ta­nács nemrégiben elkészült statisztikája szerint a mel­léküzemági tevékenység kifi­zetődő a termelőszövetkeze­teknek. Éppen ezért az lenne a jó, ha a tsz-ek a mellék­üzemági tevékenység nagyobb arányú fejlesztésére töreked­nének. A beruházás ezt egyál­talán nem tükrözi. A szarvasmarha-férőhelyet 14 ezer 558 darabbal, a ser- tésférőhelyet 21 ezer 34 da­rabbal kívánják növelni ez évben a közös gazdaságok. Erre szükség is lenne, de is­mételten csak azt kell mon­dani, a kapacitás akadályo­kat gördít. A szarvasmarha- és sertésférőhelyek tervezett növeléséhez viszonyítva cse­kély viszont, hogy öntözőte­lepet a megyében csak 309 holdon, magtárt összesen csak 133 vagon nagyságrendben akarnak építeni. A hűtőtáro­ló is kevésnek mondható 1580 vagon kapacitással., A beruházási terv csak ak­kor jó, ha az reális, ha min­den lehetőséget figyelembe vesz. Éppen ezért szükséges egynéhány helyen tervmódo­sításokat végrehajtani. Erre megvan a lehetőség. A 35 termelőszövetkezeti csoport beruházási fedezete 21 millió 180 ezer forint. Eb­ből 16 milliót kívánnak fel­használni. Mint tétel legna­gyobb a gyümölcsösre fordí­tott összeg: 7 millió 480 ezer forint. A gép- és járművásár­lás 3 millió 300 ezer forint­tal, ismerve a tszcs-k igényeit és gépellátottságát, ez! egyál­talán nem megfelelő. A tszcs-kre is érvényes az, ami a tsz-ekre, hogy ez évi beru­házásaikat jobban, alaposab­ban kellett volna kimunkál­niuk. Seres Ernő te kedvüket, nem mondtak le a nevelésről. — B. Gizellát tetőtől tal­pig felöltöztettük. V. László­nak, B. Ferencnek, A. Györgynek, L. Józsefnek ha­vi ötszáz forint segélyt ad­tunk, míg tanulók voltak, hogy ne legyen gondjuk. Fel­szabadultak, szakmunkások, itt dolgoznak velünk. H. Ma­rikának nincsenek szülei. Itt nevelik a munkásnők. Segíti az „üzem” ötszáz forinttal is. Jelenleg 123 tanulót ismer­tetnek meg a szakmával. Nagy erőpróbára tette a ktsz-t 1967-ben a szovjet megrendelés. A jubileumi évfordulóra a már megren­delt 180 ezer pár cipő helyett 360 ezer párat kértek. Kér­ték, közöljék, tudják-e vál­lalni. Sok volt a kishitű. A főkönyvelő lehetetlennek tar­totta. Sum János, a műszaki vezető fantasztikusnak. Szlo- boda János, a párttitkár sem bízott. Stomp László az el­nök, igen. És neki lett iga­za. Mindenkit „fedélzetre” szó­lítottak. Nyújtott műszak. Ki sem „hültek” a gépek egy pillanatra sem. És vállalkozásukat siker koronázta. Megnőtt a nők tekintélye. Könnyítettek munkájukon is. Ahogy a „pénztárca” en­gedte. Két csarnok épült, 56 különböző nagy értékű gépet állítottak üzembe az utóbbi Bazaltsziklákon szikrázva pättah a tízkilós kalapács. Szilánkok röpülnek szét az iz­mos munkáskarok ütése nyo­mán. 10—15 kalapács ütemes csattogása nyomán mázsás kö­vek omlanak szét kisebb, majd még kisebb darabokra. Két évszázada bontják, fejtik így Tarpa hegyét, s a vulkáni kőzetből építik a környék há­zait, útjait, s szabályozzák a rakoncátlan beregi vizeket „Nekünk megéri..." — Az utóbbi húsz évben legalább tízszer annyit ter­meltünk ki ebből a hegyből, mint azelőtt 100—150 évig — mondja Kiss Elemér, a tarpai kőbányász brigád vezetője. — Amilyen ütemben épülnek itt a házak, utak, egykettőre el­bontjuk a hegyet. Az „egykettőre” még sok­sok évtizedet is jelenthet, hi­szen a kőbányászokat még ha­talmas sziklafalak ölelik körül a hegy katlanában. A tarpai kőbánya 200 éves történetéről keveset tudnak errefelé. Annyi bizonyos, hogy az itt dolgozók többségének két évben. Ezek milliókba kerültek. Növekedett a ter­melékenység, könnyebb lett a nők munkája. 1968-ban 81 millió 957 ezer forint termelési értéket állí­tottak elő. Egymillió 843 ezer forintot fizettek ki nyereségrészese­désre. Ilyen még nem volt. A munkások havi átlagbére: 1730 forint. S időközben a „cipőüzem” kinőtte a cipőt. Szűk lett a hely. Ha valami megépüli, ott azonnal indult a munka. Újabb és újabb tanulók, lá­nyok, asszonyok jöttek. Ko­pogtattak „kenyérért”. És ezt tagadták volna meg? Nem. Első volt a munka, a kereset biztosítása. Olyan most az üzem terü­lete, mint ahol nem is a vi­lágmárkás RAGITA cipők készülnek, hanem csak épít­keznek. Tégla, homokhegyek, álló falak. Épül az új emele­tes üzemcsarnok. Ezt már központi fűtéssel látják el az idén. És akkor újabb tehertől szabadulnak meg. Hámori Józsefné, munkavé­delmi felelős panaszolja: — Zsúfoltak a munkater­mek. Kevés a levegő. Pedig itt kellene, ahol annyi nő dolgozik. Rögtönzött fogaso­kon vannak a ruhák. Nincs öltözőnk. Kellene egy beteg­szoba is. Feltétlenül hiányol­juk az üzemorvost. Ezt meg kellene oldani, hiszen most is 53 asszony van szülési apja, nagyapja, dédapja is ap­rította a sziklát. A felszaba­dulás után először az Állami Építészeti Hivatal mátészalkai kirendeltségéhez, később pe­dig a Nyíregyházi Közúti Üze­mi Vállalathoz tartoztak, de a bánya utolsó gazdája szíve­sen átadta a hegyet az 1981- ben megalakult tarpai Győze­lem Tsz-nek: „Nem volt kifi­zetődő.” — 1 millió 200 ezer forintos bevételt biztosítottunk a tsz- nek a múlt esztendőben — mondja Kovács Ignác, az egyik legrégibb kőbányász. — Nekünk megéri működtetni ezt a melléküzemet. Akikre ráfér a pihenés Valóban sok haszna van a 20—25 munkást foglalkoztató bányának. Állandó munkaal­kalmat, fizetést biztosít sok családapának, biztos bevételt a közös gazdaságnak, s jó minőségű építőkövet a kör­nyező községek útjaihoz, tsz- ek épitkezéseihez, a vízügyi 'igazgatóság folyamszabályo­zási' munkálataihoz. szabadságon, s legalább har­minc a várandós kismama. Takács Jánosné, tűzőnő mondja: — Jó lenne üzemi bölcső­de is. Hetedik hónapos álla­potos vagyok. Nem panasz­kodom, a havi keresetem 2000. Meg vagyok elégedve. Egy a gondom: ha bölcsőde lenne, hat hónap után már jöhetnék dolgozni, de így kivárom a három évet. Ling Istvánná szalagveze­tő keze alatt hatvanöt nő dolgozik. — Bizony ennyi asszony között akad beteg, kismama, terhes, s ők nagy figyelmet igényelnek. Ha valamelyik „kiesik” a munkából, pótol­juk a tanulókkal. Altálános panasz az öltöző, fürdő. De úgy tudom az idén ezt is megoldják. — Igazuk van az asszo­nyoknak — mondja az el­nökhelyettes. Nem mentege- tődzünk. Többsége a mellék- helyiségben öltözik át. Több­ször megvolt a pénz a für­dőre. öltözőre, de növekedett a létszám, a termelés, s mire elkészült az új épület, terme­lő üzemnek vettük igénybe. Munkát, kenyeret kellett el­sősorban biztosítani. De ez évben mindenképpen meg­oldjuk. Sok kilincselés után segített az OKISZ. Egymilliót kaptunk. Ezt a nők szociális ellátottságának a javítására fordítjuk. És betegszobát is építünk. Négyszázötven nő, lány, asszony, kismama várja a megoldást. Farkas Kálmán — Ez mind valóban sokat jelent — szól ismét Kovács Ignác —, mégis úgy érezzük, mintha a tsz nagy családján ban minket mostohábban ke­zelnének. Igaz, megkeresünk 1500 forintot havonta, vagy ritkán kétezret is... — Nem kapunk fize­tett szabadságot — mond­ja Kiss Elemér. — Ah­hoz ugyanis évente 250 munkanapot kellene dolgoz­nunk napi 10 órában. — Nyolc óránál többet pe­dig nem szabad itt töltenünk a bányarendészet előírásai szerint. így csupán 230 nyolcórás munkanapunk van, amire nem jár fizetett sza­badság, vasárnap, ünnepnap. Egy alkalommal voltam a tsz szoboszlói üdülőjében — veszi át a szót Misák Béla, az idősebb kőbányászok egyike. 10 napot töltöttem fizetés nél­küli szabadságon, hogy pihen­hessek. Itt valóban mindenkire rá­fér a pihenés. A napjában ezerszer megemelt kr'atvlcs a félmáz=ás kövek, a biztosító- kötéllel megmászott sziklák kimerítik a legnehezebb fizi­kai munka fogalmát is. A tarpai hegyet olykor ha­talmas robbanások remegte- tlk. s feszültség vibrál a hegykatlanban: az elemek fe­szültsége és egyéni, emberi gondoké. De vajon a gond csak ezeké az elemekkel da­coló vafeizmú férfiaké? Vajon néhány kilométerrel a kőbá­nyától, a tsz irodájában csak a bányából termelt milliót számlálják? — Ismerjük a bányászok gondjait — mondja Faggyas Jenő, a tsz elnöke, a megyei párt vb tagja. — Egyik prob­lémájukat megoldjuk az idén, ugyanis a közgyűlés megszavazta a bányászoknak is a prémiumot. Munkájukon is igyekszünk könnyíteni, gé­pekkel. Kalyibából a háztájiba A 100 éves, hagyományos szerszámokat hamarosan örökre* beteszik a lomtárba. A tsz villamosította a bányát, s a robbantáshoz szükséges lyukakat ezentúl villanyfúró­val „smirolják”. Délután 4 órakor az utolsó kalapácsütést visszhangozza a bazalthegy. Vége a siktá- nak. A bunkernak, ebédlőnek, melegedőnek használt kalyi­bában sarokba teszik a vas- rudat. csákányt, bunkót, vil­lát, lapátot. Szögre akasztják a mentőkötelet, a védősisakot, a szemüveget és ki-ki elindul haza: segíteni a háztájiban, építeni az itt termelt kőből az új házat. Másnap reggel hétkor azu­tán újra szikrázva pattan a csákány, a kalapács a bazal­ton... Szilágyi Szabolcs „RACITA" és az asszonyok

Next

/
Thumbnails
Contents