Kelet-Magyarország, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-15 / 84. szám
1969. április 15. KELFT-MAGYAttOnSZÄG T T S. oldal --y A főkönyvelőt visszahelyezték... ■ ........... ■■■■■■ «■ I ............ ■' MUNKAÜGYI VITÁK — kinek a javára? MINŐSÉGI ŐRJÁRAT Ruhafélék hiányának titka — Mi lesz, ha a vállalatvezető olyan önállóságot kap, amivel vissza is élhet? — kérdezték sokan 1968 január elseje előtt és után. — S a munkaügyi viták esetén nem függenek-e tőle az eddiginél hatványozottabban a munkaügyi döntőbizottságok? SZEMÉLYI BOSSZtJ A kérdés nem indokolatlan, reális — erről beszélgettünk dr. Lehel Istvánnal, a megyei főügyész helyettesével. Elmondta, hogy egy legutóbbi ügyészi vizsgálat során találkoztak esetekkel, arpelyek erre mutatnak. A Nagykálíói Vegyesipari Vállalat anyag- beszerzőjének például azért mondtak fel. mert „különböző anyagokat nem tudott beszerezni.” A területi döntőbizottság elé került az ügy, amely megállapította, hogy az említett anyagokat egyszerűen be sem szerezhette, mert. országos hiánycikkekről van szó — s az anyagbeszerzőt visszahelyezték. Elkerülhették volna a feleslegesen kínos perceket a vállalat illetékesei, ha azt is tudták, hogy az anyagbeszerző gyermekét egyedül neveli, s a Munka Törvénykönyve rendelkezései szerint ilyen dolgozónak csak rendkívüli esetben lehet felmondani. IVjég érdekesebb a nyírgyula ji tsz főkönyvelőjének ügye. A könyvelőnek azzal mond tájt fel — táppénzes betegsége idején — hogy „beosztása ellátására alkalmatlan.” A vizsgálat során kitűnt, nem eryöl van szó. A főkönyvelő azelőtt a járási tanács vb- mezőgazdasági osztályon volt hasonló munkakörben, s' já- rásszerte kitűnő szakembernek tartják- Hanem az igazság, hogy nem adták meg neki a munkaköréhez szükséges önállóságot, beosztottjai felvételénél példái}! meg sem kérdezték- Az ügyészi vizsgálat állapította meg, hogy a tsz vezetésében rokoni összefonódás van, amely sokszor akadályozta, a helyes számviteli tevékenységet. Többször kötelezték a főkönyvelőt helytelen befizetésekre, teljesít- ményelszárpptósra- Mindezeket háromszor írásban jelentette az illetékes szerveknek. Miután ezeket a felmondás követte, a munkavjszony felbontása személyi bosszúra vezethető vissza, természetesen p tsz vezetőit marasztalták el. JOGSZABÁLYOK ÉS KISKAPU A főügyész helyettes szerint — a kjFÍyó ügyek ellenére =r a tavalyj év és az idei első két hónap tapasztalata kedvező. Az ügyészség által most vizsgált huszonkilenc vállalati és a területi munkaügyi döntőbizottság határozatai túlnyomórészt törvényesek. Kevesebb is a munkaügyi panasz, mint a mechanizmus éve előtt. Sok vállalatnál egyszerűen alig van vitás eset. Az ok egyrészt az, hogy a munkaerőkereslet itt is megnövekedett. A vállalat részéről történő felmondás úgyszólván a minimumra csökkent. Sőt: az indokolt esetekben sem mindig élnek a vezetők a fegyelmi felelősségre- vonás eszközével. Izgalmas kérdés, hogyan dolgoznak a vállalati munkaügyi döntőbizottságok? A válasz megnyugtató. A panaszok negyven százalékának egészben, vagy részben helyt adjak a bizottságok. Munkájuk fejlődött: krjtikusabbak, bátrabbak, elmélyültebbek, a Munka Törvénykönyvet jobban ismerik. Ehhez az }s hozzájárult, hogy világosabbak, egyszerűbbek a jogszabályok, kevesebb a „kiskapu”. Az általuk hozott határozatok hetven százaléka lett jogerps. Míg korábban a fellebbezések fele-fele ment a doigozó és a munkáltató részéről, rpost a dolgozó fellebbez az esetek nyolcvan "százalékában. Vállalata csak húsz százalék esetében népi nyugszik bele a döntésbe. AKI MENNI AKAR... A vállalati felmondások is alaposak; megfontoltak —• annak ellenére, hogy a vállalatvezetők már megválaszthatják, kivel akarnak dolgozni. A döntőhi?öfts§gok pedig GSU- pán azt mérlegelik: igáz-e a felmondásnál fejhozott pk, vagy sem? A határozatok tárgyilagosak is. Egy két esettől eltekintve senki néni hozta fel, hogy a vállalati vezetők visszaéltek a hatalommal. A vállalatok ugyan ragaszkodnak dolgozóikhoz, de a várakozás ellenére sem volt például áthelyezéssel kapcsolatos vita. Általában nem akadályozzák meg annak áthelyezését, aki el al-ar menni vállalatától. Rosszabb a kép a fegyelmi felelősségrevonásnál. A vállalati döntőbizottságok közül több elmulasztotta megvizsgálni, hogy a büntetés kiszabása előtt a vállalat lefolytatta-e a szükséges bizonyítási eljárást. Sok jogkört gyakorló a legelemibb rendelkezésekkel sincs tisztában. A helyi döntőbizottság kritikátlanul és vizsgálat nélkül elfogadja a hozott határozatokat. Az esetek megszüntetésére az ügyészség az igazgatókat, szb- okat és a döntőbizottságokat írásban figyelmeztette. Közölte, hogy a fegyelmi határozatoknak pontosaknak, megalapozottaknak kell lenniük, ugyanakkor kellő nevelő erővel js szükséges hívniuk. Nem folytatható az az elég széles gyakorlat, hogy a dolgozót személyesen meg sem hallgatja m igazgató. Y&gy meghízottja. FIGYELMEZTETÉS Bár kirívó törvénysértések csak a határozatok kis számánál fedezhető fel, mégsem árt figyelmeztetni a vállalati döntőbizottsági elnökök továbbképzésére, s arra, hogy mindenütt a legrátermettebbeket válasszák e posztra és kapjanak munka jukhoz több időtA gazdálkodó szervek, vállalatok tulajdonképpen csak 1969 januárjától kezdenek élni munkaügyi kérdésedben is teljes önállósággal. Mégis megnyugtató, hogy a törvények, vendetketósek atapejvej jpl védik a dolgozók érdekeit. Kopka János (avagy: Minden az iparon múlik — mondta a minap egy rádióriportban a mátészalkai ruházati boltos. Természetesnek véljük a választ, mert arról faggatták, miért olyan csúfosan rossz a járási székhely — a megye második helysége! — ruházati ellátása. -Valamilyen választ csak adni kellett, nem ? És ez a válasz csak „valamilyen.” Korántsem pontos, de úgy is fogalmazhatnánk, hogy nem igaz. A ruházati ellátás megoldása — most, Szabolcsban, Magyarországon — nem az iparon múlik, hanem a kereskedelmen. És az is a kereskedők lelkén szárad, ha egy termék minősége nem megfelelő, ha nincs széles választék, ha csupán olcsó, vagy kizárólag drága árut tudnak kínálni. Miért nem rendelnek? Miért merjük ezt megkockáztatni? Néhány példa, hogy a keresletnél nagyobb Kínálatot miként nem tudta kihasználni a kereskedelem a vevők érdekében. Tavgly a Nyírség Ruházati Ktsz kapacitásgondükkal kpsgkodptt. Nem volt elég munkájuk. Miért? Talán nem kellettek a termékei az üzletekben? Dehogyis. Kellettek volna. Ha nem is tekinthető hiánycikknek az a néhány holmi, amit felajánlottak a kereskedelemnek, azért nem ártott volna sem a nagyobb modellválaszték, sem a szélesebb minőségi skála. De a kereskedők nem rendeltek. Meg- aeresték ugyan a ktszt, nem is egyszer, megyénkből is, de nem a' vásárlás fontos szándékával Magas a készlet, nem tudunk semmit eladni — mondogatták, ecsetelve nehézségeiket. (Aztán kiderült, hogy rendelnek, ha kapnak egy kis „mellékes”-! Z'.sebhp. persze, egyenesen.) Nem kaptak. A szövetkezet viszont exportmunka után nézett. Es kapott. Más, A Vörös Október Ruhagyárnál az év második felében a kereskedelem — köztük a szabolcsi is, — visz- szamondta rendeléseinek hetven (!) százalékát. A nagy ruhagyár exportmunka után nézett — és kapott. Az export manapság biztosabb piac, mint az ingadozó és bizonytalan belkereskedelem. Egyenruházat — mondják a Vásárlók, de nemcsak a gyermek-, hanem a bébiryhákról is. Ezt gyártja az ipar, ezt a három fazont — mondják a kereskedők. Csak ennyit " gyártana? gzért kellene jó bébiholmiért Csehszlovákiába vagy az NDK-ba menni? Kétséges, legalább. Csak drágább van! A leyelpki Dpzsp Termelőszövetkezet a tagsága folyamatosabb foglalkoztatottsága, jövedelemszerzése céljából munkát vállalt a Nagykállói FémtömegGikk Ktsz-től. Egy korábban kihasználatlan helyiségben 4Q szövetkezeti jagngk adtak munkát. Exportig kerülő fémkpsgrakat készítettek, ügyesen formálták a kapott lágyhUkUlbÓÍ a ktsz igénye szerinti termékeket. Igen, formálták, mert napok óta sósav hiánya miatt áll a munka. A rozsdás huzalt forrasztás előtt sósavval kell maratni. A termelőszövetkezet vezetői már g gzamszédus Hajdíj megyében js jártak, de kimért sósavat — amivel eddig dolgoztak — sehol nem kaptak. A korábban használt — üvegballonokban szállított — sósav litere 4 forint alatt volt. Ajánlanak ugyan nekik most is sósavat — félliteres mű- anyagcsomagolásban —, de énnek literenkénti ára 15,40 forint. Négyszeres sósav árral nem tudják vállalni a bedolgozást. Remélhetőleg egy hasznos, szükséges kooperáció és negyven ember munkája nem marad abba sósav hiánya miatt. ‘ Cs, B.------------------ ..................................-7—-.........A köszönőgép Meglátogattam barátomat. Pimogác Pistit a hivatalában, egy óriási hombárban, amiben ügyködött vagy ezer eyiber. Közben némi tápanyagfelvétel céljából leugrottunk a büfébe, az odavezető tekergős úton meglepődve lát tarn-hal Ipttam, hogy a barátom úgyszólván mindenkinek köszön. Ezeket mind személyesen btmeri! — képedtem el — de hát lehetetlen, hiszen nem egynek igen csak vendég for jtuíjq. Vßlt, ahogy az ajtóssá- tnokat böngészve vonszolták a hatalmas irattáskáikat, bűz- lőtt róluk az idegen szag. De Pistit ez nem feszélyezte, csak úgy dőlt belőle (f tiszteletadás, npm is tudom, hogy maradt ideje a velem való beszélgetésre. így aztán valahogy így alakult a diskurzusunk, amefy az ő szövegéből és az én fejem ütemes halogatásából oltóit— Jaj, mit... alázatos tiszteletem... hallottam Imréről... jó- napot uram... erő-izom... tudod, a Malickairól... jónapót, iánapot, jónapot... arról a tiszteletem, kisztihand, üdvözlöm... fafejről... kezeit csókolom, hódolattal köszöntőm, szia, csaó... isteni ha... szervusz, szevasztok, puszi a hasára, legmélyebb tiszteletem... mondom, nekem... erőt, egészséget kívánok, jónapot, jónppQt JfípflnpJf... Tru- bány mesélt... pálinkás— Nem tudtam megállni, hogy meg ne akasszam:, „ — Te Pityu, de hiszen az őrület, te mindenkit ismersz a házban? Fantasztikus, én azt sem tudom, hegy ki ül a hátam mögött az irodában. Egy pillanatra megálltunk, s magától értetődően mondta: — Hát hogy ismernék mindenkit... kezeit csókolom, csókolom, cső... — Hát akkor... — követejtem magyarázatát — mi az ördögnek jártatod a szádat! Nem. hagyta magát zavartatni: — ...kólóm, mély tiszteletem... egyszerűen arról van szó, qbhól semipi rossz nem származik... szia, jó egészséget, kézit csókolom... ha én mindenkinek köszönök... napot, pót... (már azért kezdett kimerülni) mit tudom, ki kicsoda... mély tisztelettel... ezt a jó kis beosztást is úgy köszöntem ki magamnak... üdvözlöm, löm, lö... feltűnt egy fejesnek, hogy milyen udvarias pasi vagyak... Ebben a pillanatban valaki ránkköszönt, Pityu azonban rá se rántott, mondta a magáét: — Tíz mély tiszteletem után... kezeit csókolom, cső... tifntem fel neki... — Viszont annak a tagnak vissza se kőszegiéi, pedig biztos ismer. Pityu nagy szeműt meresztett. — Rád jött az agy lágy ?... Jónapot, jó egészséget... ennek? Minek! Akkora fegyelmije van, mint egy ház, nem adok ró két hetet, s úgy rúgják ki... hódolattal, tisztelettel... hogy elsöpri a Bazilikát... Nagy S. József bezárul az ördögi kör) A Népművészet) és Háziipari KSZ — Nyíregyházán van a központja — elsorolja, hogy rendeltek többen is náluk ilyen ruhácskákat, de a fő piacuk Pesten és Pécsett (!) van. Több ezres rendelést is ki tudnának elégíteni, van rá kapacitásuk, változatosak az általuk bemutatott mo deliek, de ha a vgsárló mást akarna, azt is szívesen legyártanák. Védtelenül — a vevő érdeke De ilyen nagy megrendelés nem futott be Szabolcsból. Miért van az, hogy egyik áruházban jó a választék, a másikban gyenge? Egyszerű. A jó üzlet vásárol, hogy el tudja adni. És — szörnyűség még kimondani is — a készlethatárt sem lépik át. Mert eladják gyorsan, ami bejött, tehát újból vásárqlhatnak... Ördögi a kör. De ajd ezt nem tanulta meg, vagy nem akarja megtanulni, annak — szerintünk — nincs helye a kereskedelemben. A gyári termékek minősége. A konfekcióipar — nagyipar, talán túlzottap is nagy, hiányzanak a középüzemek. Az iparszerű előállítás közben azonban nem minden termék tökéletes. Akadnak minőségi hibák, nem is ke-, vés. Ha a hivatalos szűrésen átmegy a hibás termék, akkor még mindig ott kellene lennie az eladónak, hogy védje a vevő. érdekeit, De nttjÉjjp van ott, legalábbis a szíve. Ha egy vevő figyelmezteti arra az eladót, hogy ez a termék osztályos, amaz hibás, — akkor az eladónak nem szívügye a vevő. És ha a vevő is csak otthon veszi észre? Akkor ki kellene cserélni- A ruházatban gyakorlatilag leszoktunk a cseréről. Miért? Nem éri meg a tortúrát. Nem érdemes) veszekedni a kereskedővel, jegyzőkönyv, hangoskoflas, bürokrácia. De miért van ez így? Tört tént-e már például fegyelmi eljárás ilyen ügy miatt valar melyik kereskedelmi szervnél? Gyakran történhetne. [Sem ajándék! Láttunk esetet, ahol udvariasan közölték azt is § vásárlóval, hogy a harisnya nem gyári hibás, hanem köröm szakította ki. S láttunk indokolt, de verejtékes cserét is. Miért? A kereskedőt talán anyagilag érinti az ügy? Nem, anyagilag most nem károsul, csak néhány perces többlet- munkát okoz a „nehéz” vevő. A nagykereskedelem, a gyár zokszó nélkül tudomásul veszi a Hibás áru kicsefó'ősét, a kérdést tehát a kereskedelemben kell megoldani. És a vevők között. Ne sajnáljuk a fáradságot: vigyük vissza a megvásárolt, de utóbb rossznak bizonyult árut. Nem nemzet) ajándék az, meg kelj az árát keresni nekünk is. S így lesz jobb még a gyárngk is: csak e módon tanulhat a saját hibáiból, csak ekként értesül a hibás munkáról, — és csupáp ezek nyomán tud változtatni, gondosabban dolgozni. Kun István Uborkaszezon ? Iá inyitnak a zpldvendég- lök — bezárnak a művelődési hazak — jegyezte meg a meleg évszak közeledésére célozva az egyik népművelő. Ezzel egy régi makacs problémát hozott szóba, azt a bizonyos uborkaszezont, amely tavasztól őszig a művelődési otthonok, klubok rendezvény-szegénységét jellemzi. Ugyanis, nepcsak arról van szó, hogy szórványossá válnak a tartalmasabb programok, befejezik munkájukat a szakkörök, tanfolyamok, „nyári álmot’’ alusznak a művelődési intézménypk. A baj az, hogy sokan őzt természetesnek fogják fel, amin nem lehet változtatni, amit ténynek kell elfogadni. De igazuk van-e azoknak, akik így gondolkoznak? Hogy nincs igazuk azt aligha szükséges hangsúlyozni, inkább a kiút keresése okoz itt problémát. A művelődési otthonok jórészében a programok összeállításakor nem veszik figyelembe az évszakok által nyújtott sajátosságokat. Pontosabban, a népművelők többsége még nem tanulta meg, hogy a szabadban is lehet művelődni, tartalmasán szórakozni. Elvétve vpltak már próbálkozások, így a vásárosnaményi járásban az elmúlt években ntóai sátrakat állítottak fel, ahol kpnyvet árultak, kölcsönöztek, hanglemezt hallgattak, sőt utcai filmvetítést és lenézést is tartottak. Másutt, mint a mátészalkai járás néhány községében könyvkosarakkal keresték fel gz olvasó kát a népművelők — és segítőtársaik a fiatalok, diákok — s a kölcsönzést a házaknál bonyolították le. Záhonyban a várótermi kölcsönzést honosították meg. Sőt, megkísérelték, hogy egyes vonatokon mozgő-köny vjeoicsönzéssel is hasznosabbá tegyék az ingázók egyébként monoton, unalmas utazását Vannak mái' bíztató lépések, hogy a nyár ne legyen uborkaszezop a művelődésben. De még nem váít általánossá, nem vált népművelési szemléletté, gyakorlattá mindenütt. Sok az üresjárat a megye és országjáró társas- kü'ándulasoknál, ghul első szempont' a fürdés és a sörözés. Egyik ellen sincs kifogásunk. Da neip lehetne egyes utakat a megye, vagy a környező országrész természeti, néprajzi, műemléki ps egyéb nevezetességeinek megismerésére szapni? Mindez nem öt- fetszepíjen, hanem előre átgondolt útiprogrammal, a falusi, a tsz-kultúrfeleiősök kezdeményezőbb munkájával. Ma már egyes helyeken a gépesítés, a jó munkaszervezés és egyéb kedvező változások nyomán pem Íratlan törvény, hogy a parasztember a nyár minden percében a föld rabja legyen. Természetesen nemcsak a szabadbap Jepet és szijkspges a népművelést szervezni ebben az évszakban. Módot kell találni az otthoni, a miivel»- dési otthonban sorra kerülő programqkra is. De itt is ügyelni kell a nyári „hang- szerelésre”, rövid és színes, szemléltető módon lehet csak hallgatóságot toborozni az ismeretterjesztő előadásoknak és más eseményeknek. különben valóban elnéptelenednek a művelődési 'intézmények, csipkerózsika álomba rnerijlppk. ami nem tenne hasznos. Hisz a gondolatok, érzések, igpnyek nincsenek évszakhoz kötve, az érdeklődő ernbpri elme válaszokat vár. Bűn lenne kiakasztani a táblát: „nyári szünet”. S hogy ne így legyen, erről a pyár megérkezése előtt, már most kellene gondoskodni mindenüti «*>
