Kelet-Magyarország, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-09 / 79. szám

1969. április 9. RELÉT MAO YARORSZÄG S. oldal GAZDASÁGI IEGYZETEK Ötlet — kényszerből Sokszor elhangzik manapság, hogy az önállósággal nö­vekszik a felelősség is. Ez így is van. De hogyan kell ezt ér­telmezni? Az önállóság egyebek között azt is jelenti, hogy a vezetők felismerjék, mit szükséges tenniök a termelés nö­velése, a kapacitás kihasználása, stb érdekében. És e tekin­tetben néha a kényszer is segíthet. Ez történt a Kisvárdai Gépjavító Állomáson is. A for­gácsoló üzemrészben nem tudták kihasználni a drága gépe­ket. Ezek után még eszközlekötési járulékot is fizetnek. Be­csülettel elvégezték a munkások a tsz-ek által rendelt mun­kákat, de még így is bőséges kapacitás maradt kihasználat­lanul. Ezen kezdetben a szakmunkások átcsoportosításával próbáltak segíteni. Félmegoldás volt, hiszen a gépek ez Idő alatt álltak, s a sokéves tapasztalattal rendelkező forgácsolók nem végezhettek olyan értékű munkát, mint a szakmájuk­ban. Ez késztette a gépjavító állomás vezetőit arra, hogy ke­ressék a lehetőséget: hogyan tudnák a forgácsoló kapacitását kihasználni. Tárgyaltak a Debreceni Gördülőcsapágygyár vezetőivel. Megszületett az első megállapodás. Ezek szerint egész évben tudják foglalkoztatni a forgácsolót így nem­csak a munkások „kenyér”-kérdése oldódott meg, de jól jár a gépjavító, a GÖCS és a népgazdaság is. Korai lenne még számokkal bizonyítani, kinek mit hoz a „konyhára” ez a vállalkozás. Becsült adatok szerint azonban máris megálla­pítható: nyereséges vállalkozás. De van emellett erkölcsi haszna is. Elismerést szerez magának a Kisvárdai Gépjavító Állomás, hiszen ebben a „minigöcs”-ben is készülnek ma már a híres szerszámgépek­hez szükséges tartalékalkatrészek, csapágyak, tengelyek stb, legalább hatvan-hetven féle alkatrész. És, hogy a bizalomnak megfeleljenek, nemrégiben vásárolta értékes mérőműszere­ket is. íme a kényszeradta felismerés, ihelyből egész népgazda­ságunknak haszna származik. Csökkentett munkaidővel Befejezéshez közeledik a fehérgyarmati automata téglagyár építése. Képünkön: a kemencék tetején sorakoznak az önműködő szénadagolók. Hammel József felvétele Hegesztés benzines hordán ? Munkavédelmi tapasztalatcsere Nagyhalászban Nyereség — de milyen áron ? A tsz-ek kiszel^éiéssi mindenek előtt Beszélgetés a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat igazgatójával Csak akkor jár eredménnyel, haszonnal a csökkentett munkaidő bevezetése, ha nem lesz kevesebb a dolgozók ke­resete, ha nem csökken, hanem növekszik a termelés és ter­melékenység, s a minőség ellen sem vetődik fel kifogás. Kockázatos dolog, előrelátást kíván. Különösen a veze­tőktől. A Vörös Október Férfiruhagyár nyíregyházi üzemé­ben jó előre felkészültek erre. És éppen ezért, már a múlt év második felében javították a technikai feltételeket. Vásá­roltak 50 darab villanymotoros gyorsvarrógépet, s 10 speciá­lis gépet, melyek értéke meghaladja a 350 ezer forintot. Gon­doskodtak arról, hogy a gépek kapacitását jól használják ki. Ezeket akkor állították üzembe, amikor fokozatosan áttértek a 46, illetve a 44 órás munkahétre, s így biztosították a ter­melőidőalap pótlását Ugyanakkor javították a dolgozók mun­kafeltételeit is. A fokozatos begyakorlás eredményeképpen hamarosan elérik, hogy a drága gépek értéke mielőbb megtérül. Ez az egyik eredmény. A másik: ma már az üzem teljes létszám­mal (400 dolgozó) 44 órás munkahétre tért át úgy, hogy a magasabb technika alkalmazásával nem csökkent a terme­lés, javult a termékek minősége, a dolgozók keresete pedig több, mint régen. Eredményes intézkedés volt. Farkas Kálmán A Magyar Nemzet Mátészalka városiasodásáról A Magyar Nemzet ünnepi számában Fekete Judit érde­kes cikket közöl Magyaror­szág új településhálózati ter­véről. Az új terv hazánk 3178 községének és 71 jelenlegi vá­rosának jövőjével foglalkozik, öt évi gondos elemző munka után készítette el a Városépí­tési Tudományos és Tervező Vállalat. Ez év nyarán kerül megvitatásra és jóváhagyásra a kormány elé. A helyi, váro­si, községi és megyei taná­csok már jóváhagyták egészé­ben. A településfejlesztési terv abból indul ki, hogy a század végére hazánk tizenegymillió és háromszázezer főnyi lakos­ságának 65 százaléka városok­ban lakik majd és a lakosság­nak jelenleg még a mezőgaz­daságban dolgozó 23 százaléka 17 százalékra csökken. A je­lenlegi 71 város mellett tehát újabb 53 község várossá fej­lesztését veszi számításba a terv. Az a cél, hogy a váro­sok és a bennük letelepült ipar úgy hálózzák be az or­szágot, hogy még az ingázók­nak se kelljen 45 percnél hosszabb ideig utazniok a munkahelyük és lakásuk kö­zött. Az ország százötven vá­rosa közül a terv hangsúlyo­zottan foglalkozik Mátészal­ka fejlődésével, mint mintá­jával annak, hogyan kell és lehet gyorsan ipartelepítéssel és más intézkedésekkel város­sá fejleszteni egy nagyközsé­get. Már hagyomány, hogy rendszeres időközönként mun­kavédelmi tapasztalatcseréket tartanak a nyíregyházi járás termelőszövetkezetei. Minden alkalommal más és más köz­ségben szervezik meg a talál­kozót, melyet ezúttal Nagyha­lászban tartottak március vé­gén. gépesítés =* BALESET? Nagyhalász termelőszövet­kezetében az elmúlt esztendő­ben emelkedett az üzemi bal_ esetek száma. Ennek az emelkedésnek csak kisebb százalékban lehet oka az egy­re bonyolultabb gépi berende­zések elterjedése, a nagyará­nyú gépesítés. Sokszor nem gondoltak a megelőzésre, hiá­nyos volt a balesetvédelmi ok­tatás. Csak így lehetett az el­múlt év első 3 hónapjában 8 üzemi baleset. A balesetvé­delmi oktatások és a megelő­zések szigorú megtartásával viszont el tudták érni, hogy az idén már csak két baleset történt az első negyedévben. Nemcsak Nagyhalász jeles­kedett a szomorú statisztiká­ban 1968-ban, hanem összesít­ve Szabolcs-Szatmár is, hi­szen 1965-höz képest mintegy 10 százalékkal volt több a termelőszövetkezetekben az üzemi baleset. Az elmúlt évi több mint félezer baleset kö­zül 53 volt halálos kimenete­lű. VONTATÓ A MÉLYBEN Sok esetben az ellenőrzések lazaságán túl a dolgozók fele­lőtlensége okoz, nem egyszer, igen súlyos balesetet Mint az elmúlt esztendőben is Z. S. traktoros, a nagyhalászi Pe­tőfi Termelőszövetkezet tagja esetében. Z. S. felelősségét még csak súlyosbítja, hogy meggondolatlanul és szabály­talanul hét gyermeket szállí tott ittasan a csatorna magas töltésén vontatója pótkocsi­ján. Egy fordulónál a pótko­csis vontató megcsúszott, s a gyerekekkel, az eszmeletlen- ségig részeg vezetővel a mély­be fordult. Csupán a szeren cse, egy jókora fa akadályoz ta meg a súlyosabb szeren, csétlenségel. Igaz, Z. S. azóta sem ülhe­tett fel a vontató vezetőülésére. De vajon ennyi elég? Ki el lenőrizte indulás előtt? Vagy ki figyelmeztette például a tímári szerelőket, hogy ne he. gesszenek benzines hordón még akkor is, ha az történetesen üres? Valószínűleg senki sem, hiszen Z. S. ittasan indult el vontatójával és Tímáron is felrobbant a hegesztő lángjá­tól a benzines hordó, súlyos szerencsétlenséget okozva. CSÖKKENTENI A BALESETEKET Ezen a tapasztalatcserén is­mertették a munkavédelmi szabályzatot, s nyújtottak a résztvevők egymásnak segít­séget az óvó rendszabályok és más, biztonságos munkavég­zésre vonatkozó szabályok el­készítésére. Itt ismertették a nagyhalászi Petőfi Termelő­szövetkezet három évre szóló munkavédelmi intézkedési tervét is. A nyíregyházi járásban a nagyhalászi tsz különleges he­lyet foglal el ezen a téren, hi­szen az intézkedési terv el_ készítésénél figyelembe kel­lett venniük, hogy a termelő- szövetkezet két üzemegység­gel. gépcsoporttal, kertészet­tel, halászattal, valamint se­gédüzemági tevékenységgel is rendelkezik. Mindezek az idén nagyobb felelősséget ró_ nak a termelőszövetkezet gazdasági vezetőségére, a bal­eset és egészségügyi bizottsá­gokra, hiszen a megváltozott körülményekre való tekintet­tel különös gonddal kell fog­lalkozniuk a dolgozók testi épségével. Horváth S. János Závaczki János egyetlen mondatát sokáig nem felejtem el: „Ma, aki nem bír megél­ni, az nem is ember”. Sok szó esett addig, amíg ez a mondat elhangzott, s olyan ember mondta, áld közel a nyugdíjkorhatárhoz sokat lá­tott és tapasztalt az életben. Ratkó József Menlevél cí­mű verse mintha róla szólna „Fölmutatta tenyerét —... Rajta az írás — hiteles volt, nem hamisítás —, azt magya­rázta, s nem szavakkal, — hanem ábrákkal, vonalakkal, — hogy tulajdonosa — dol­gozott, nem lazsált soha” A kezek egy borítékot szoron­gattak. A borítékban 5150 fo­rint lapult Megosztva, ötezer a hűségért, 150 forint a szo­cialista brigádban végzett munkáért. Hűség a munkához, a tsz- hez, a mozgalomhoz.' A nap­barnította egyenes tartású, szi­kár férfi erről úgy beszélt: Harmincán kezdték, 400 hold az I. Manda bokorban. Hogy ő miért volt köztük? Huszonhét éves korában sem­mire, segédmunkára nősült. Nyáron gazdáknál kapált, aratott, télen bejárt Nyíregy­házára fát vágni, alkalmi munkát végezni. Munkája is kevés akadt, fizetsége is. Nem volt se földje, se háza. „Amikor a tsz-t szerveztük és megalakítottuk, én hittem abban, hogy lesz kenyerünk, hogy lesz megélhetésünk, hogy egyenesbe értünk.” Húsz év telt el. Legtöbb­ször nehéz és kemény évek. Amíg az ujjak morzsolásában zörög az ötezret tartalmazó boríték, erről is esik pár mondat: „A harmincból csak ketten maradtunk. Ki elhalt, a legtöbbnek álhatatossága nem volt.” Akik elmentek, volt rá indokuk. A nyíregy­házi Ságvári Tsz őse húsz évvel ezelőtt, bármennyire is hitték sokan, nem adott meg­élhetést. „Pedig keményen dolgoztunk. Zárszámadáskor mégis, az eiső években, nem­hogy pénzt kaptunk volna, visszafizettünk.” Ma, a Ságvári Termelőszö­vetkezet több ezer holdon, sok száz emberrel gazdálko­dik. A tagoknak nem százezer forintokat, milliókat osztanak. Jut pénz hűségjutalomra, jut másra is. Sok évvel ezelőtt kilábaltak a nincstelenségből és Závoczki János ezt a saját életén úgy méri: „A Manda bokorban vettem házat. 1966- ban bevezették oda a villanyt. Éppen karácsonykor világí­tottunk vele először. Vettem televíziót, mosógépet, a bank­ban is van némi pénz, szóval semminek sem látjuk szük­ségét. A négy gyerekem tisz­tességgel és becsülettel növel­tem fel, A teremben osztották a pénzt. Legalább kétszáz em­ber foglalt helyet a székeken, ki hűségjutalmat, ki a szocia­lista brigádban végzett mun­kájáért kapott pénzt. Minden­kit megtapsoltak. A legna­gyobb tetszésnyilvánítással azonban Závoczki Jánost illet­ték. Méltán. Seres Ernő Két évtizedet hagytak már maguk mögött a gépjavító ál­lomások. Nagy utat tettek meg a mezőgazdaság szoci­alista fejlődésében. Utóbbi időben azonban mintha csők kent volna a „nimbuszuk”. A gépállomások megyei köz­pontjában Nagy Sándor igaz­gatóval beszélgettünk. — Mi a véleménye ar­ról a hangulatról, hogy a gépjavító állomások eltérnek eredeti felada­tuktól és ipari tevé­kenységgel foglalkoznak szívesebben. — Nem fedi a valóságot. Legalább is nem ilyen értel­mezésben. A vállalatnak vál­tozatlanul olyan az ösztönzé­si rendszere, hogy elsősor­ban a mezőgazdasági terme­lő üzemek gépjavítási igé­nyeit elégítsék ki. Az erede­ti célfeladat tehát csorbí­tatlan. Ennek bizonyítéka, hogy a technológiai fejlesz­tés és a szakemberellátás helyzetének javulása adta le­hetőségeket is a tsz-gépek ja­vítása szolgálatába állítjuk. Megvan persze az is, hogy ipari megrendeléseket elégí­tenek ki az állomások. Hang­súlyozom viszont: ez amolyan kényszerből végzett tevé­kenység Elvégre a megye mind a tizenegy állomásának el kell tudni tartania magát, lehetőleg maximálisan kihasz­nálni a termelés lehetőségeit, foglalkoztatni munkásgár­dáit. Ugyanakkor nem kö­zömbös, hogy ipari tevékeny­ség után egy évben több mil­lió forint belső árkiegészítést kell fizetni. — Tehát csökkent a tsz-ek gépjavíttatási igé­nye? — Sajnos, minden törekvé­sünk dacára egyre keveseb­bet foglalkoztatják a tsz-ek a gépjavító állomásokat. Bár nálunk műhelyek, gépi be­rendezések, általában a ka­pacitás sokat fejlődött az utóbbi időben, a tsz-ek in­kább önmaguk próbálkoznak megbirkózni a javítási fel­adatokkal. Ránk főleg akkor kerítik a sort, ha már egyál­talán nem boldogulnak. Az ilyen módszeren kétségtele­nül maguk is veszí tenek. A mi részünkről bármilyen ipa­ri jellegű munkát azonnal ab­bahagyunk a mezőgazdasági megbízatások, szolgáltatások miatt. — Milyen a tsz-ek és a gépállomások, illetve a megyei központ kö­zötti kapcsolat? — Élénk, eleven. A ma­gánk részéről törekszünk ar­ra, hogy még tovább javul­jon, szilárduljon. Egyik esz­köze. hogy bármilyen vonat­kozású reklamációval keres­nek meg bennünket, azonnal a helyszínre megyünk es operatíven intézkedünk. De az is előfordul, hogy m in közvetlen úton kapunk tájé­koztatást. Egy példa. Nemrég a Kelet-Magyarországban cikk jelent meg a baktalórántházi Úttörő Tsz szocialista trak­torosbrigádjáról. A riportban a brigád vezetője kifogásolta a gépjavító állomás munká­ját. A vállalat szakemberei gyorsan kiutaztak az ügy vizs­gálata céljából. Az lenne a jó, ha a tsz-ek esetleges Ki­fogásukat azonnal és biza­lommal bejelentenék. Közös érdekünk, hogy ne legyenek felesleges súrlódások. — Az önállób gazdál­kodás, az új mechaniz­mus adta lehetőségek kö­zepette, egyebek között gépjavítás] társulások alakítására is töreksze­nek a tsz-ek. Már van ilyen a megyében. Mi erről az igazgató elv- társ véleménye? — A verseny érdekében he­lyes a- törekvés. Megkapta ezt már az építőipar, s mind­jobban megkapja a kereske­delem. Tavaly az egyik vál­lalati értekezleten utasítást kaptak az állomások vezetői, hogy a maguk részéről támo­gassák. segítsék a kezdő gép­javító vállalkozásokat A becsületes verseny minden­képpen hasznos. Ellenkező, nem kívánatos irányba akkor vált, ha a „esakazértis” eről­tetés mellőzi a gazdasságos- ságot. Nincs a társulási szán­dékkal szemben semmi félté­kenységünk. A magunk ré­széről vállaljuk a versenyt — Az AGROKER sze­rint a krónikus évek után most jó az alkat­részellátás. Igaz ez a gyakorlatban is? — Valóban, sok a javulás, van választék. Tökéletes el­látás azonban most sincs. Hiányzik olyan fontos alkat­rész, mint az MTZ-kompresz- szor. Hiánya miatt áll a ti- szavasvári állomáson négy gép javítása. Mi magunk is igyekszünk segíteni az alkatrészellátást. A megye tizenegy állomása* hétszázezer forint értékbga gyártanak idén traktorpötaä» katrészeket; nagyon sok faj­ta alkatrész felújításával is foglalkoznak. Asz&tat Sa&fig

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents