Kelet-Magyarország, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-27 / 95. szám
IBPS, Épfflte R*t,CT-WÄ8YARORSZA« t. attrf ’ Szabálytalan riport egy ötvenéves gyárral Több, mint egymillió nyerstéglát készítettek tavasz óta a tiszaberceli téglagyárban. A* alapanyagot speciális gépekkel termelik ki, Elek Emil felvétele Jó földön is lehet rosszul gfuzdálkodni Szanáló bizottság előtt az új fehértói Vörös Hajnal Tsz — Tessék! Mire kíváncsi? — Vagy úgy... interjút akar. Pont tőlem, a gyártól? Rossz alanyt választott. Láthatná, hogy beszélni nincs időm. Káposzta a monarchiának — Na, jó! Én hadigyerek vagyok, a monarchia háborús hisztériájában születtem, ötven év nagy idő, s nekem nem volt fiatalságom. Alighogy tipegni kezdtem, már káposztát kellett savanyítanom a hadsereg és a hadifoglyok részére. Szerencsére, nem sokáig, mert a monarchia összeomlott. — No, akkor nem mondom, pihentem egy pár évig, mert figyelembe sem vettek. Ezer- kilencszáz-huszonkettőben aztán egy budapesti faárugyár tulajdonosai vettek pártfogásba. Felvásárolták a Demecser környéki eladatlan káposztakészletet és azt konzerváltatták velem. A káposztájuk azonban ne“' kellett a kutyának sem. — A Neumann-ccalád részvénytársasága a befektetett pénzt mindenáron kamatoztatni akarta. Mire észrevettem, már újabb munkát sóztak a nyakamba; burgonyából kellett keményítőt gyármi. Aztán már ez sem volt eiég. Rákényszerítettek a szörpgyártásra és a napraforgóolaj sajtolásra. Ki mert szólni? — Keményen kellett dolgozni. Dehát ki mert szólni akkoriban a hétköznapi tizenkét órás műszakért és a vasárnapi, tizennyolc órás váltósiktákért? örültek az emberek, ha megkapták a napi egy-két pengőt és kivételesen nem felejtették el bejelenteni az OTÍ-ba. Egyszer nekem is majdnem a végzetem lett ez a nagy fejetlenség és nemtörődömség. Ha nem oltják el az emberek azt az ócska lokomobil okozta tüzet, üszkös romjaim felett most mással készíthetne lapja számára interjút. Hol volt akkor vasbetontetős üzemcsarnok? — Persze, minek is untatom ezekkel a régi dolgokkal, hiszen alig van már itt ezeknek az emléke is. — Látja ott a bejárattal szemben azt a régi épületet? Nem, ne menjen be oda, mert az még az RT hagyatéka, egy elavult keményítőgyár. Inkább a mellette lévő újat nézze meg, ami a harminckétmilliós rekonstrukciós beruházás során épült. És a kazánházat, azzal a hatalmas kéménnyel. — Valamikor itt csak gumicsizmában lehetett járni a gyárudvaron ilyen esős időben. Ez a betonúthálózat is most készült. Meg a központi fűtés a műhelyekben, irodákban. S hol vannak már azok a régi lokomobilok? A gőzt a Zöld falú ház a város szélén. A kert kicsi, a virág rengeteg. Fejkendős, ősz hajú asszony az udvaron. Tízpercenként egy szerelvény száguld el az ablakok előtt. Itt él Nyíregyháza legrégibb népi ülnöke, az ülnökök nesztora, Török András. — Hol van most? A bíróságon ? — Nem. — Akkor talán a kertészet ben? — Nem. Szolgálatban. _ •> •>•> Török András, sok más mellett, munkásőr is. Már csak mellékfoglalkozásként hangzik: Török And rás, nyugdíjas. — Úgy van az — vallja — hogy aki egy életen át dolgo zott nehezen tudja abbahagy ni. Ugyan mi késztette az egy szerű kertész família leszái mazottját, hogy ennyi min dent vállaljon magára má sokért. Mi hajtja ezt az em bért még nyugdíjas korába: is? Mi ad neki erőt? Nem szereti a dicséretet. — Régi történet. Még 38 lkán történt, amikor munkákorszerű kazánház termeli, az energiát az országos hálózatból kapjuk. Nemsokára lebontják a légvezetékeket is, mert a földkábel le van fektetve. És négy család részére elkészült az első, emeletes szolgálati lakás is. — Hogy hányán dolgoznak itt? Jelenleg kétszáznegyvenen és évente ötvenhatmillió forint értéket állítunk elő. Tudja, nagy változás van itt pár éve. Az új keményítő- gyárban már olyan svéd és német gyártmányú, korszerű gépeket szereltek be, amelyekkel a burgonyában lévő keményítőnek a korábbi nyolcvan százaléka helyett kilencven százalékát nyerhetjük ki. — Nagy dolog ez, kérem. Évi négyezer vagon feldolgozása esetén ötven vagon pluszt jelent. Egyötöd nyereségrészesedést. Apropó. Erről jut eszembe, hogy a tavalyi eredményünk alapján negyedmillió forint nyereségrészesedést vágtak zsebre az emberek. — Már csak úgy magunk között mondom: Van itt egy pár renitens ember, aki mindig valami újban töri a fejét Azt mondják, piacra kell termelni, úgy élünk meg. Nem elég nekik már a keményítő, a szörp, meg a cukor, előállították és tablettázzák a szőlőcukrot. Választékosán! Háromféle ízben. Kihallgattam a telefont — Aztán itt van megint ez az új gyártmány, a Corvitál, „a korszerű, egészséges táplálkozás nélkülözhetetlen kelléke.” És képzelje, sikere van. Budapestre már hét vagonnal vittek. Azt mondják, csinosak lesznek tőle a nők, meg nem szuvasodik el a fog — A napokban — véletlenül — kihallgattam egy telefonbeszélgetést. Az igazgató ba álltam a vasútnál. Ketten dolgoztunk, de én kaptam a kevesebb munkát, így a kevesebb pénzt is. Csak azért, mert nem az én feleségem volt az osztálymérnökék cselédje. Akkor fogadtam meg mindig azon leszek, soha ne érje igazságtalanság az embert. Az ősei mesterségét tanulta, kertész lett, és a vasút szókimondó embere. Régi főnökei nem szerették. Hogy mégis a helyén maradt? Jött i felszabadulás. Ezért. Ha valakinek valami baja volt, hozzá szaladtak. Ha per ekedés volt, mindig mondták, nogy majd Török András se- *ít... ö majd megmondja ki- ick van igaza. Bíztak benne íz emberek. Amit vállalt, elvégezte. A negyei fővonalak virágos állomásait ő tervezte, az ország egyik legszebb parkosípanaszkodott valakinek, hogy „egyelőre úszik a búzaprogram”. Nos ez egy újabb terv lenne. Abban a régi üzemben — amelynek a megtekintését nem ajánlottam — egy búzakeményítőgyár létesítését tervezték. Ennek egy mellék- terméke lenne a vitális glu- tin, azaz sikér, amit a kapitalista államokba dollárért exportálnánk. — Hát nem azt mondom, hogy nincs itt még sürgős tennivaló is. Itt van például a csomagoló építése, a húsz gyári lakás központi fűtésének a megoldása, a víztorony javítása és így tovább... — Mert másként van ez már itt is, nem úgy, mint Neumannék idejében, amikor még egy munkaruhát sem kapott a dolgozó. Az emberek is változtak. Az ellenforradalom idején fegyverrel lőttek rájuk a kerítésen keresztül, mégis dolgoztak. Aztán itt vannak ezek a fiatalok. Az elmúlt vasárnap csak összeálltak vagy negyvenötén és nagytakarítást végeztek társadalmi munkában. Ahogy hallom, csak papírból másfél vagonnyi hulladékot gyűjtöttek össze. Rózsákat is ígérnek — És látja azt a füves részt a keményítőüzemnél? Meg azokat a kis lucfenyőket? Most ültették. Hát nem szép? Olyan park lesz itt idővel, hogy érdemes lesz megnézni. Még rózsákat is ígért az igazgató. Azt hiszem, a nyírbogdányi üzemtől kapunk. Ott már lugasok vannak belőle. — Nemrég itt járt egy Demecserből régen elkerült ember. Azt mondta: „nagyot változott itt minden”. Hát lehet ezen csodálkozni? Már én is lassan elfelejtem ezt az ötven évet és úgy érzem, most kezdek újjászületni. Meghallgatta és lejegyezte: Tóth Árpád tott pályaudvara, a záhonyi. Ez is Török András kezenyo- mát dicséri. Igazságtevő ember. A nyír egyházi fűtőházban neveztél; el így. Még akkor, amikor 1951-ben őt küldték el népi ülnöknek a bíróságra. S azóta megszakítás nélkül, tizenkilenc éve ül a bírói pulpituson. — Sokat korholt a felesé gém. Minek akasztom a vál lamra más ember gondját baját! Később meg együtt törtük a fejünket, hogyan le hetne „megmenteni” egyikmásik megtévedt embert. Két élete volt attól kezdve. Az egyiket a virágoknál adta, a másikat az embereknek. — Egyik perre jól emlékszem. A máriapócsi feleséggyilkosságra. Tíz évet akartak Kellemetlen órákat élt át április 22-én Farkas András tsz-einök és Fráter Iván főkönyvelő. Az újfehértói Vörös Hajnal Tsz 2 millió 700 ezer forint veszteséggel zárta az elmúlt évet. A törvény értelmében a nagy veszteséggel gazdálkodó termelőszövetkezetek szanálásra kerülnek. A tsz képviseletében a két vezető ezért került a szanáló bizottság elé. Az eset jó pár tsz-nek szolgálhat tanulságul. Elöljáróban csak annyit; a termelőszövetkezet jelenlegi vezetői nem okolhatók a rossz gazdálkodásért. Az elmúlt év közepén „örökségként” vették át a bajokat, hibákat, elődeiktől. Néhány hónap alatt nem volt lehetőségük gyökeres változásra. Ok és okozat Az újfehértói Vörös Majna, Termelőszövetkezet 2500 holdon gazdálkodik. A föld aranykorona értéke 9,94, jobb mint a járási átlag, megyei vonatkozásban közepes. Ilyen földön a mi időjárási viszonyaink között is eredményesen lehetne gazdálkodni. Mivel lehet hát magyarázni a mérleg hiányt, sőt mérleghiányokat. amelyek évről évre hol kisebb, hol nagyobb mértékben jelentkeztek? A föld 25 kilométeres köra tettesnek adni. Becstelen ember volt, a tíz év ajándék lett volna. Mi ketten, népi ülnökök, tizenötöt kértünk. Annyit kapott. Megérdemelte. Sokat töprengett a ritka virágok meghonosításán és azon, hogyan segíthetne az embereken. — Fiatal ember volt, két évre ítélték. Megtévedt, lopott. Nemrégen szabadult. És engem, aki elítélte, felkeresett. Munkát kerítettem neki. Úgy látom, megjavul. Török András népszerű em bér. Nem múlik el nap, hogy öt-hat ember ne keresné fel azt a kis zöldre festett házat. Nem is értem, miért nem tesz ki táblát a kapura: fogadóórát mikor tart. Nevet. — Minek. Mindig nyitva van. Horváth S. János zetben helyezkedik el, a szállítási költségek magasak. A termelőszövetkezetnek 215 tagja van, ebből 59 nyugdíjas, negyvenen elmúltak hatvan évesek, az átlagéletkor meghaladja az 50 évet. Probléma még, hogy öntözéses gazdálkodásra nincs lehetőség. A tsz csak 60 holdas gyümölcsössel rendelkezik a termőfák fele rossz kezelés miatt kipusztult. Nem hagyomány — maradiság Mindent figyelembe véve mégis azt kell mondani, hogy az újfehértói Vörös Hajnal Termelőszövetkezetnek meg voltak és meg vannak az adottságai ahhoz, hogy eredményesen gazdálkodjanak. Egyszerűen nem éltek a lehetőségekkel. A rohamosan fejlődő mezőgazdasági termelés figyelmen kívül hagyása, a régihez való ragaszkodás nem hagyomány, hanem maradiság. Uj- fehértón erre jó példát szolgáltattak. A tsz földje alkalmas a búzatermesztésre. Tavaly is több mint 700 hold búzát vetettek. Szerte a megyében már régen tért hódított a bezosztája búzafajta, mindenütt elismerték, csak Ujfehértón nem. Ujfehértón ragaszkodtak a bánkutihoz. 67 őszén is csak annyi engedményt adtak, hogy a területet fele-fele arányban vetették be bánkutival, illetve bezosztá- jával. A bánkuti 9 mázsás, a bezosztája 15 mázsás termést adott. A bánkuti búzára félmillió forintot ráfizettek. Hogy miért ragaszkodtak eny- nyire görcsösen a régihez Ujfehértón? Azzal magyarázzák, hogy a bezosztájának nincs szalmája és az állattenyésztéshez a talajerő visszapótláshoz szalma kell. De hát hol az állattenyésztés, és hol van a talajerő visszapótlás? A termelőszövetkezetnek jelenleg is csak 50 férőhelyes tehénistállója és egy növendék- marha-istállója van. A szalma inkább a háztájiba kellett, de onnan nem kerüli vissza a trágya a közös föl/ jeire. Erre bizonyíték, hogy a szántóföldi növénytermesztés területét tavaly előtt 4,6 tavaly 15 százalékban trágyázták, holott az optimális 25 százalék lenne. A szalma tehát Csáky-szalmája volt. Rossz munka- szervezés, laza munkafegyelem A tsz-ben korábban a szó zalékos művelést honosították meg. A dohányt, s a szárazföldi kertészeten termelt zöldségeket 40, a kapás növényeket 30 százalékért művelték a tagok. Ez a művelési mód nem kedvezett a közösnek. Sokan nem akkor kapáltak, amikor szükség volt rá, hanem akkor, amikor eszükbe jutott. A százalékos művelés a munkafegyelemre is hatással volt Alig akadt termelőszövetkezet a megyében, ahol annyiam nem teljesítették az alapszabály által előírt tízórás munkanapot, mint Ujfehértón. Ezt és az egyéb okokat figyelembe véve érthető, ha a Vörös Hajnal Termelőszövetkezetben minden száz forint megtermelt értékre 113 forintot fizettek ki. Utolsó lehetőség A tsz ügyében a szanáló bizottság úgy határozott, hogy egy évre lehetőséget biztosít a termelőszövetkezetnek arra, hogy rendezzék a hibákat, bajokat, hogy eredményesen gazdálkodjanak. A szanáló bizottság dotációt javasolt a tsz részére. A dotáció azonban csak feltétele annak, hogy Ujfehértón kilábaljanak a veszteséges gazdálkodásbóL Hogy a tsz megerősödjön, azért dolgozni kell a tagoknak és a vezetőknek, közösen, nagyobb erőfeszítéssel. A termelőszövetkezet vezetői tervet készítettek arra, hogy miként szedhetik rendbe „szénájukat”. Már a tavasz során a növénytermesztésben jól jövedelmező kultúrákat termesztenek. Csökkentik a százalékos művelés mértékét, a munkaerőhiány megszüntetésére növelik a gépesítés arányát. Idén először rátérnek az önköltség számításra. Megszüntetik az állattenyésztésnél jelentkező ráfizetést egyrészt az abrak és szálastakarmány területek növelésével. A tervek és elhatározások jók. A tárgyi feltételek a dotációval adottak. Csupán az van hátra, hogy ezt a tervet a tagok kivétel nélkül valamennyien magukénak tudják, hogy segítsék végrehajtását. Fontos szerepe van a tsz pártszervezetének — 43 párttag van a tsz-ben — de a KISZ-szervezetnek is, hogy 'elvilágosító és szervező munkájukkal segítsék a tsz vezetőit. Seres Ernő Befejeződött a megyei jíírtlnzcttgág Luftúrpofitikai tanfolyama Április 16-tól 26-ig tíznapos kultúrpolitikai tanfolyamot rendezett Nyíregyházán az oktatási igazgatóságon a megyei pártbizottság. Mint. egy nyolcvan pedagógus, művelődési otthon igazgató, könyvtáros, mozi üzemvezető, járási művelődési vezető szakember vett részt az időszerű témákról tartott tanfolyamon. Az előadásokat az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetői. vezető, munka, társai, országos kulturális in. tézmények igazgatói tartották. Dr. Kurucz Imre, a Központi Bizottság osztályvezetője közoktatáspolitikánk, dr. Vonsik Gyula, a KB munkatársa népnépművelési politikánk időszerű kérdéseivel foglalkozott. Orosz Ferenc, a megyei párt- bizottság első titkára Sza- bolcs-Szatmár gazdasági és politikai helyzetet ismertette Az általános kultúrpolitikai kérdések mellett a tanfolyam hallgatói mégis, merkedtek a megye általános kultúrpolitikai helyzetével. Április 26-án fejeződött be a tanfolyam, melynek munkáját dr. Gombás Sándor, a megyei pártbizottság titkára méltatta, s felhívta a figyelmet azokra a művelődéspolitikai feladatokra, melyek a következő időszakban a megye kultúrmunkásaira várnak. A bírói pulpituson
