Kelet-Magyarország, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-25 / 93. szám

1909. április 2$ KELET-MAGYARORSZAG S. oldal Kis ügyek Minden vezetőnek gondot okoz, hogyan ossza be idejét oly módon, hogy erejének zömét a legfontosabb tenni­valókra összpontosítsa, de azért legyen ideje beosztott­jaira is, ellenőrizhesse őket, s mint ahogy azt a vezetőtől megkívánják, segítsen nekik, foglalkozzék olykor magán­ügyeikkel is, ha tanácsért, támogatásért fordulnak hoz­zá. De vannak, akiknek mun­kastílusában itt-ott lábra kap valami olyasféle „nagy­vonalúság”, amelynek követ­kezménye a kis ügyek lebe­csülése, félretolása, elhárítá­sa. „Nekem a fő kérdésekre kell koncentrálnom a figyel­memet” — mondja egyik­másik igazgató, tanácsvezető és egyéb tisztségviselő. Példá­ja nyomán helyettese és vala­mennyi beosztottja kezd ha­sonlóképpen nagyvonalúvá válni, s egyszer csak elterjed a hír: ennél az intézmény­nél, ennél a hivatalnál nincs kihez fordulnC nem hallgat­ják meg az embert. Tételez­zük fel, hogy az intézmény a hivatal azt a bizonyos „fő kérdést” tényleg jól oldja meg, mégis, előbb-utóbb meg­bosszulja magát a kis ügyek előli elzárkózás, érezhető lesz káros politikai és erkölcsi hatása. Ha a vezető csak azzal tö­rődik, hogy Intézkedéséért jo­gi vonatkozásban ne érhesse kellemetlenség, de nem szá­mol az ilyen dolgok erkölcsi, politikai hatásával, akkor nem láthatja el jól feladatát, nem érdemelheti meg a bi­zalmat. Hiszen közismert, hogy az emberek — érthető­en — a viszonyok megítélé­sénél elsősorban saját ta­pasztalataikból indulnak ki, látásmódjukat erőteljesen be­folyásolja szubjektív érzelem­világuk, hangulatuk. Láthat bármilyen szép, felemelő, ma­gasztos dolgot az, aki még a rajta esett sérelem és mél­tánytalanság hatása alatt áll, nyilvánvalóan nem tud sza­badulni keserűségétől, nem tud egykönnyen megszaba­dulni érzéseitől. Milyen károkat okoz hát az a nagyvonalúság, amely úgy koncentrál a „lényegre”, úgy foglalkozik a „fő kérdés­sel”, hogy közben félvállról veszi a többit, fél szívvel vagy szív nélkül dönt embe­rek látszólag kicsi, de az érintettek számára fontos, olykor életbe vágó problé­máiról? Teljesíthetetlen és irreális követelés volna, ha azt akarnánk előírni bárki­nek is, hogy az irányítása alatt álló munkaterületen va­lamennyi lényegtelen, apró- cseprő üggyel is ő maga, sze­mélyesen foglalkozzék. Ez lehetetlen, keresztülvihetetlen kívánság volna. A vezetőnek valóban mindenekelőtt a leg­fontosabb dolgokkal kell fog­lalkoznia. Ennek ellenére, mindig gondolnia kell arra is, milyen súlyos és milyen káros következményekkel jár, ha az emberekkel való törő­dést azzal a jelszóval, hogy kis ügyekkel nem ér rá tö­rődni, egyszerűen sutba dob­ja. A vezetőnek értenie kell ahhoz, hogy a lényegtelentől elválassza a lényegest: kör­nyezetében olyan légkör ural­kodjék, hogy az emberek tiszteljék munkáját, ne zak­lassák fölöslegesen, ne tart­sák fel olyan dolgokkal, ame­lyekkel nem neki kell foglal­koznia, de egyidejűleg érez­zék, ha a vezető segítségére szorulnak, ajtaja nincs zárva előttük, hozzá is bízvást for­dulhatnak. Az a vezető, aki a kis ügyek iránti figyelmé­vel bizalmat szerez azt is el­éri, hogy helyettesei, közvet­len munkatársai, beosztottjai ugyanúgy figyelmesek lesz­nek az emberekhez, mint ő, Olvasóink panaszára válaszol Eleiem Csen szerből—Diósgyőrbe Szabolcsban nem olyan egyszerű? Bonyodalmak mintabolt létesítése körül VISSZATÉRÍTJÜK A KÜLÖNBÖZETET A lap április 18-i számá­nak Fórum rovatában közöl­te Sipos István kisvárdai la­kos levelét, amelyben azt ki­fogásolta, hogy a - kisvárdai telepen vásárolt folyamkavi- csöt a TÜZÉP hirdetésében közölt 30 forintos egységár helyett 50 forintos egységáron számolták el. Vállalatunk a kedvezményt kizárólag azok részére bizto­sította, akik vagontételben vásároltak kavicsot. Ilyen esetben nem a telep címére, hanem közvetlenül a meg­rendelőnek került leszállítás­ra. Sipos István esetében a kavicsot kisvárdal telepünk címére küldték, azonban tel­jes vagonrakományt vett át, ezért ezt figyelembe Véve Visszatérítjük köbméterenként a 20 forintos árkülönbözetet. TÜZÉP Vállalat Nyíregyháza MIÉRT KÉSIK? Április 18-i számunk Fó­rum rovatában az AKÖV nyírbátori kirendeltségén dolgozó három nyugdíjas pa­naszát közöltük. Azt tették szóvá, hogy bérüket rendsze­resen késve kapják meg. Az 5. sz. AKÖV a következő vá­laszt adta: A tanácsi megbízottak — bár vállalatunknál teljesíte­nek szolgálatot — a tanács állományába tartoznak. Ál­talában a hónap elején, 5— 10-ig, a bérek átutalása meg­történik. Február havi bérü­ket vállalatunk pénzügyi cso­portja március 20-án utalta át a nyírbátori tanács egy­számlájára. A válasz ellentmondó, s azt bizonyítja, hogy az 5. sz. AKÖV is hibás abban, hogy olvasóink késve kapják a fizetésüket. Mert lehet, hogy általában a hónap elején tör­ténik az átutalás, de a feb­ruár havi bér esetében ugyancsak a hónap végén ke­rült erre sor! VÍZ AZ ALULJÁRÓBAN „Lábfürdö” címmel közölte a Kelet-Magyarország már­cius 6-i számában a nyírbog­azok sem vetik meg a kfs ügyeket, s akkor nem adódik olyan helyzet, mint amilyen­nel sajnos, nap nap után szembe találjuk magunkat. Nem egyedüli célunk, hogy megbélyegezzük a nehézkes, olykor gépiesen döntő vagy közönyös ügyintézőket. Sok­kal inkább azt szeretnénk el­érni, hogy kellően felfogják és átérezzék az ilyen dolgok jelentőségét. Mert összhatá­sukban a kis ügyek súlya rendkívül nagy. Hatásuk a közhangulatra, a. közvéle­mény alakulására felmérhe­tetlen. Mert — ismételjük — az emberek nem csupán a nagy események alapján íté­lik meg pillanatnyi helyzetü­ket, hanem közvetlen tapasz­talataik szerint. Egy-egy szép élmény, kedvező benyomás, amelyet munkahelyükön vagy a különböző hivatalokban szereznek az emberek, de­rűlátóvá teszi őket, s azt mondják: „Most már nem­csak az országos ügyekben, hanem itt nálunk is — a hi­vatalban, gyárban, tsz-ben stb — kezdenek jobban men­ni a dolgok.” Ha nincsenek ilyen kedvező benyomásaik, ha panaszaik nem találnak meghallgatásra, ha kérdéseik­kel ide-oda küldözgetik őket, ha ügyes-bajos dolgaikban igazságtalanul, elfogultan, vagy akár csak közönyösen döntenek, zúgolódókká, elé­gedetlenkedőkké, esetleg ki­ábrándultakká válnak. Hibáinkat felismerni soha­sem késő. Ilyen ismétlődő hiba és tévedés a kis ügyek lebecsülése. Többet és jobban kell foglalkoznunk ezekkel a kis ügyekkel — az emberek panaszaival, sérelmeivel, kí­vánságaival —, hogy minél többet orvosolni tudjunk, mert súlyuk, az ország életé­re gyakorolt hatásuk nem je­lentéktelen. Orosz Szilárd az illetékes dányi utazók panaszát. A cikk alapján tartott vizsgála­tunk igazolta a panasz jo­gosságát. A nyírbogdányi ál­lomás aluljárójában a jelzett időben a víz valóban össze­gyűlt, mivel ismeretlen tet­tes a szivattyúakna lemezaj táját felfeszítette. Ennek kö­vetkeztében az automate rendszerű szivattyú elfagyott. Akkor azonnal intézkedtünk a hiba elhárítására, azóta a szivattyú kifogástalanul mű­ködik. MÁV Igazgatóság Debrecen Hivatalos jelentésben ol­vastam: „A Cserigeri Állami Gazdaság Diósgyőrben létesít zöldség-gyülmöcs szaküzle tét. A fogadási engedélyt az illetékes kereskedelmi szak- igazgatási szervek megad­ták.” Csengerből Diósgyőrbe? Igen, szó sincs tévedésről. Igaz, egy kicsit távol esik egymástól Csenger és Diós­győr. de úgylátszik, megéri. Mármint a csengerieknek és a diósgyőrieknek is. Szerintem is megéri. Az a bizonyos „hivatalos út“ Erről jutott eszembe, nem. rég olvastam a Csemege Áru­házban: Állami gazdasági friss tojás kapható. S ezen kívül néhány hete különbö­ző húskészítményeket is jut­tatnak ide a gazdaságok. Ez. állal bővül a manapság so­kat emlegetett választék és bizonyára többen hozzájut­nak a kedvenc falatokhoz. Ezt követően pedig az is szembe ötlött, többször szó­ba került már illetékesek kö­zött: jó lenné városunkban létesíteni egy mintaboltot, ahol az állami gazdaságok termékeit vásárolhatnánk. Történtek is lépések a min­tabolt érdekében, úgy lát­szik. nálunk ez nem olyan egyszerű dolog, mint Diós. győrben. Pedig' a Balkányi Állami Gazdaság vezetői azt is vállalták, hogy saját erő­ből létesítenek egy húsfeldol­Hirdetés útján keresnek mezőgazdasági szakembe­reket egyes termelőszövetke­zetek, A laskodi Vorosilov Tsz-ben másfél éve nincs fő- agronómus. Elment a nyírib- rányi Uj Élet Tsz-ből is. Most ők is hirdetés útján keresnek újat. — Igényesek, s ez helyes. Fizetni tudnának, akár négyezerötszázat is. Hallót tam, hogy már többen jelent­keztek, csak megválogatják — újságolja Nagy István, az MSZMP baktalórántházi já­rási pártbizottság első titká­ra. akivel a járás tsz-einek a szakembergondjairól be. szélgettünk — Gondjaink vannak az előrehaladás elle­nére is. A fejlődés mind több szakembert követel. Több tsz-ben nincs egyete­met, vagy főiskolát végzett szakember. Különösen szük­ség lenne növénytermesztők, re, üzemgazdászokra, gépé­szekre, de kertészekre is. A járásban 1967—68-ban 121 ezer forintot fizettek ösztön, díjra, az állam pénzéből. A tsz-ek 207 ezer forintot. Va­lamit enyhült a helyzet. 24 ösztöndíjas végzett. akik már a termelésben vannak. Az 1970-ig elkészült fejlesztési tervben még 6 egyetemet és főiskolát, 21 középfokú tech. nikumot és 6 felsőfokú tech- nikumo' végzett szakember­re van szükség a baktaló­rántházi járásban. És a húsz tsz-ben most már húsz gé­pészre is. Ezt követeli a technika fejlődése. De honnan? Rövid beszél °etés során csak emlékezet bői legalább 8 olyan szakem­bert sorolt fel a járási első titkár, akik nem a képesíté­süknek megfelelő munkakör­ben do'goznak. Elsőként ép­pen a beszélgetésben részt vevő Kazinczi Ferencnét a járási tanács mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi osztályé, nak személyzeti és oktatási előadóját kérdeztük, akinek agrármérnöki képesítése van. — Én 1962-ben vége/Jem a /debreceni agrártudományin. Férjhez mentem. Dolgoztam a Tiszaszalkai Gépállomáson is a laborban, később négy évig bérelszámolóként Duna­gozó üzemet, ahol több gaz daság nyersanyagából készí­tenének „üzletkész” húské­szítményeket, meg egyebet. Csakhogy a feldolgozóüzem­hez „hivatalos úton” tervek, dokumentációk, melléképüle. tek, meg egyebek szüksége­sek, amelyek végül is csak­nem tízszeresére növelték volna a kiadást. Nekünk is több keltene így aztán a mintaboltból, meg a feldolgozóüzemből nem lett semmi. Azaz, mégis történt valami. Többszöri tárgyalgatás, érdekegyezte­tés. helyiségnézés. De nem találtak üzletnek alkalmas helyiséget. Vagyishogy ta­láltak, de azért sokat kellene fizetni? Hogy kinek? Terme szetesen az állami gazdasá goknak. Hogy azok húské­szítményeket, zöldséget, to_ jást és egyéb, nekünk, váro­siakat k égetően szükséges árut is adnának, az természe­tes. Szóval, az állami gazdasá­gok egy mintaboltnak alkal­mas helyiség ellenében szí­vesen segítenének városunk ellátásának javításában. Ez­által természetesen az eny­hén szólva elég magas sza­bad piaci árak és az úgyneve­zett mozgóárak csökkentésé­ben is. S mindez nagyon jól jönne nekünk is, nemcsak a diósgyőrieknek, de — mosta­nában azt szoktuk mondani —, vannak még hibák. Per­sze, hogy vannak objektív nehézségeink is. Igaz. kevés városunkban az üzletnek al­kalmas helyiség, viszont an­nál több a ma italboltnak ne­vezett kocsma. Ez is kell —- már akinek —, meg az álla mi gazdasági húsfeldolgozó­üzemhez tervezett portalaní- tott kövesút is jó. ha megvan. De már elnézést kérek: hús- készítményekből, zöldségből meg gyümölcsből is több kellene. És még ki tudja, mi mindennel kedveskednének nekünk, városiaknak az álla­mi gazdaságok dolgozói, ha lenne hol forgalmazni áruié, leségeiket Nem ártana érdeklődni! Jó, hogv Csengerből a di­ósgyőrieknél; is jut zöldség és gyümölcs. Már az is ked­vező, líruty néhány állami nazdaság juttat a Csemege Ruháznak is friss tojást és kevés húskészítményt (amit ■ természetesen megfelelő ha- «zonnal továbbit az áruház). De az is jó lenne, ha az eddi­giektől gyorsabban javulna, olcsóbbodna városunk ellá­tása is. Ha Csengéiből árut kell szállítani Diósgyőrbe, való­ban nagy a távolság. Nyír­egyházához viszont jóvei kö­zelebb van Diósgyőr. Ami il­letékeseinknek is megérné, ha nem is áruval megpakol­va. hanem csupán kíváncsi­ságból megtennék az utat, s megkérdeznék: hát cat hogy csináltátok? Szerintem jól. Nagy Tibor FALU VÉG- A RÉGI. A falu közepén lak­ni régen, bizonyos fokú rangot jelentett. Itt foglalt helyet a templom, a jegyzőlak, köz­ségháza stb. E köré csoporto­sult aztán a falu úgynevezett vezetősége. Bírók, nagygaz­dák, akiknek legalább negy- ven-ötven holdtól felfelé volt. Ha valakitől megkérdezték, hogy X községben hol lakik, elég volt, ha csak annyit mondott, a templom mellett. Akkor már az illető tudta, hogy nem szegényemberrel van dolga. Mert a falusi em­bert ruhájáról nehéz lett vol­na felismerni. Ismertein egy nagygazdát, akinek legalább százötven holdja volt, de mindig azt tartotta, hogy vá­sárra, bíróságra vagy más hivatalos helyre mindig a legrongyosabb ruhát kell fel­venni. Szerinte a rongyos embert még a koldus is el­kerüli. Szegényember a falu köze­pén egyáltalán, vagy csak nagyon nehezen juthatott la­káshoz. Az ár itt úgy háznál, mint házhelynél többszöröse volt, mint a faluvégen. Már­pedig, ha egy cselédember vagy egy napszámos 30—40 év alatt összespórolt egy kis viskóra valót, az csakis a falu végére kerülhetett. Ez amolyan Íratlan törvénye is volt a falunak, hogy a bíró vagy a jegyző nem ment a faluvégre lakni, de fordítva se igen történhetett meg. AZ ÚJ. A mai falu már más­képpen néz ki. A kép szinte felcserélődött. A divatjamúlt nagy házakat, rezidenciákat lassan kikezdi az idő foga. öregek, elavultak lesznek. Helyettük épülnek a szép, tá­gas, modern lakások, és új utcasorok. Ezeket legtöbbször és szinte minden faluban n végeken lehet megtalálni. Most itt laknak az úgyneve­zett újgazdagok. Ilyen hát az új faluvég. És ez nem véletlen. Ez a társa­dalom fejlődésére törvényes. És az sem véletlen, hogy míg a jegyző soha nem lakott a falu végén, ma a tanácselnö­köt. vagy a falu más vezetőit legtöbbször ezekben az új la­kásokban lehet megtalálni. F. F. Diplomások — talonban ... Oknyomozás a szakemberhiány felől a baktalórántházi járásban vecsén. Szeretem a szakmám, otthon kertészkedem. A csa­lád nem „engedi”, hogy te­vékenyen részt vegyek a termelés irányításában vala­melyik tsz-ben.- És ha hívnák? — Nem tudnék menni. Ófehértóról járok be. Egy éve volt arról szó, hogy a leveleki Dózsa Tsz-be kerü lök. de azért nem mentem, mert én Levelekre jártam volna, férjem Baktára, a gyerek Ölehértón maradt volna. Nem lett volna együtt a család. — Érdemes volt ezért ta­nulni? — Az agrárt nem. mert nem hasznosítom. Ösztöndíjat kapott három évig. 15 ezer forintot. Es most nem a szakmájában dolgozik. — Legszívesebben pedagó­gus lennék. — Hiba az is — mondja a járási első titkár —, hogy egyes tsz-vezetők bátortala­nok a fiatal szakemberek előléptetésében. Petneházán például 7 évig nem szakkép­zett főagronómus látta el a teendőket. Itt két fiatal fő­iskolát végzett szakembe­rünk is van. Egyik már el is ment. Van egy házaspár Nvírma- dán. Panyi György és fele­sége. A férj tsz-elnök, a fe­lesége is agrármérnök. Ps- nyi Györgyért több mint 20 ezer forintot fizetett az egyik állami gazdaságnak a Kossuth Tsz csak azért, hogy kiadják. Felesége pedagógus lett. ö érte is a madai álla­mi gazdaság fizetett, mer! ösztöndíjasuk volt. Harmati Lászlóné középfo. kú technikumot végzett. Fér ia a ramocsaházi Rákóczi Tsz-nek a főagronómusa. — Mezőgazdász volnék, Dt most itthon vagyok a gyerek kel. Különben az' fmsz-néi vagyok állományban. Nó vénytermesztő vagyok, dől goztam tsz-ben, a gyakorlati másfél évet Ott töl lőttem él Én jobban járnék, ha a tsz ben dolgoznék, mert itt 130( forintot keresek, VoU olyar-4•cetTD.m Vlrvöw n fpiCnfDtnt IS elvégzem, csak faluról nehéz a bejárás. Ha hívnának, más közeli községbe a tsz-be, szívesen elmennék. Paraszt­lány vagyok egyébként is. És ilyen több van ebben a járásban is. Miklós István ' 1963 októbe. rétől a Baktalórántházi Já rási Földhivatalnál dolgozik. — Nyíregyházán végez­tem a felsőfokú mezőgazda­sági technikumot 1968-ban. Gyümölcs-szőlő kertész va­gyok. Itt kerestek egy mező­gazdászt, s jöttem. — Nem hasznosabb mun­kát végezhetne tsz-ben? — Nekem jó itt, — Ez volt az álma? — Nem. Három hónapig dolgoztam a nyírjákól , tsz- ben Odavaló vagyok. De nem nagy jövő várt rám. Mint gyakornoknak 1350 fo. rlnt volt a fizetésem. S ami­kor az egyik gyakornok le­szerelt, már hárman vol­tunk. Miklós István két évig ha­vonta 300 forint ösztöndíjat kapott. — Ha valamelyik tsz-be hívnák, elmenne-e? — Nagyon megnézném, s ha lakást adnának. Nyírnia, dára szívesen elmennék. — Mi tartja vissza? — Az emberek. Sok függ a vezetőktől a tsz-ben, meg­becsülik-e a szakembereket. Több velem végzettel beszél­tem, de mind 5—600 forinttal többet keresett. Mikor szóvá tettem az elnöknek, azt mondta, hogy én helyben va­gyok, nem kell lakásra. Más­hol meg lakást is adtak. Szí­vesen megmarad-'am volna a jákói tsz-nél, ha megbecsül­nek. Ök és a többiek is valami­kor pályát választottak. Ta­lán élethivatásuknak is te­kintették. vagy tekintik töb­ben még ma is. Azokat, akik valóban annak érzik: segíteni kell. Ott dolgozzanak, ahol a ’egiöbbet és a legjobbat tüd­ők tenni a baktalórántházi járás tsz-einek a jövőj'-ért. Érré nagy szükség van, hisz a fejlődés egyre több szakembert követel. Ebben soha nem lesz telítettség. Farkas Kálmán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents