Kelet-Magyarország, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-19 / 88. szám

rm Sprffls rt. rmrT-WÄevA«6ftgiAb « otÄa* Megtartani őket Elérkezett annak ideje, hogy minden propaganda és személyes agitáció ellenére új tagok kérték és kérik fel­vételüket a közös gazdasá­gokba. Még nincs pontos adata, de a mi megyénkben, Szabolcs-Szatmárban is fel­tétlen tekintélyes ezeknek a száma, önkéntes döntésük, meggyőződésből fakadó elha­tározásuk mindenképpen tisz­teletet érdemel. A közgyűlés joga, hogy kiválassza a közé­jük valókat, befogadja sorá­ba. Külön figyelmet érdemel a sok fiatal jelentkezése. Ez kedvezően alakítja egy-egy tsz tagságának átlagéletko­rát. bátrabban kezdeményez­het a munkaigényesebb tér meiéssel, az adottságokból adódó több pénzforrás okos keresésével. Az új tagok állhatatossága, hűsége még bizonyításra vár. Éppen ezért szemléletük, tu­datuk alakítása külön fi­gyelmet érdemel, nem elég csak munkába állítani őket. Persze a munka, hogv adott­ságuk. rátermettségük sze­rint dolgozhassanak, elsődle­gesen fontos. Ez kell minde­nekelőtt ahhoz, hogv a jósaik­kal minden tekintetben élhes­senek. De nem árt ismételni: csupán dolgoztatásuk nem minden. Ősegei Istvánnal, a szabol­csi Szabadság Tsz elnökével beszéleettünlc a minap az új tagokról, ők azt a gyakorla­tot választották, hogy a veze­tőségi emberek felkeresték a tagnak jelentkezőket. Már előzetesen elbeszélgettek ve­lük a tsz-tagsággal járó jogok­ról és kötelességekről. Is mertették a szabályzatok fontosabb tételeit, különös te­kintettel azokra, melyek a tagokat személyileg érintik. Akadt olyan, akit „meginga­tott” az ilyen őszinte beszél­getés, vissza is kérte belépé­si kérelmét, illetve kevesett törődött vele, a közgyűlés hogyan vélekedett róla. Az ilyen jelentkezőt nem is saj­nálják. Az említett módszert ko­rántsem alkalmazták min- nütt. De menet közben, a napi feladatok végzése, in­tézése közben sokat lehet pó­tolni. Főleg a tapasztalt, ru­galmas elnök, más vezetőségi tag vagy agronómus, brigád­vezető előtt aligha szorul kü­lönösebb magyarázatra, hogy az új taghoz miképpen köze­ledjék. szóljon, hogy meg­tartsa. sőt növelje bizalmát. S ezt a magatartást, hangot nem is olyan nehéz megta­lálni. Azokat az embereket, akik hosszú évek ingázása után most úgy döntöttek, megra­gadnak falujukban, család­juk körében, mert a község­ben is megtalálják számításu­kat — meg lehet és meg kell tartani elhatározásukban. Ha megkapják a kellő fi­gyelmességet. a közösségi élet indulásával járó törő­dést. aligha jut eszükbe megbánni cselekedetüket. Asztalos Bálint Válasz cikkünkre T észtagy ár-ügy ben Lapjuk 1969. március 25-i számában — gazdasági jegy­zetek címszó alatt — többek között felszólítás jelent meg tésztagyártás ügyében. A felszólítás a gyárunkhoz szólt. A cikkben felvetett kérdések a tésztagyártással, vala­mint a fogyasztói ellátással kapcsolatban helyesek és ezért a cikk vállalatunk egyetértésével találkozott. Mivel most készül vállalatunk IV. ötéves terve, ezért elsősorban a cikk kapcsán programunkba is vesszük, illetve veszünk egy tész­tagyár létesítését. Remélem, hogy a programhoz a szükséges anyagi fe­dezetet sikerül biztosítanunk, lehetőleg a IV. ötéves terv első, vagy második évére. Köszönjük figyelmességüket, amivel érdeklődésünket felkeltették e fontos és a fogyasztókat érintő problémára. Biztosítjuk önöket, hogy mi, a magunk részéről mindent el fogunk követni egy tésztagyár létesítésére. Remélem, hogy mindazokat, akik a kérdésben érdekeltek, meg tudjuk nyer­ni e probléma megoldásához. Beretvás Dezső, a Nyíregyházi Konzervgyár igazgatója Átadták az új beton gyárat olcsóbbá válhat az építkezés A nyíregyházi betongyár látképe. Hammel József felvétele Gyorsabbá és Befejezte próbaüzemelését és április 18-án megkezdte az üzemszerű termelést Nyír­egyházán a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat tanszportbetongyára. Ezzel lehetővé vált, hogy a nyír­egyházi és város környéki építkezéseket minőségileg jobb és olcsóbb betonnal lás­sák el. Az üzemszerű termelés megkezdésénél jelen volt Jablonkai István, az ÉPGÉP vezérigazgatója, Szarka Fe­renc, a vállalat pártbizottsá­gának titkára, Mikó János, a műszaki fejlesztési osztály vezetője, Cs. Tóth Károly, a gyár tervezője, valamint Tóth Kálmán, az üzemeltető vállalat főmérnöke. A város déli ipari övezeté­ben épült gyár érdekessége, hogy ez az ország első, olyan transzportbetongyára, amelyet az ÉPGÉP tervezett és hazai anyagok, berendezé­sek beépítésével, magyar vál­lalatok viteleztek ki. A gyár az eddigi próbaüzemi méré­sek minőségvizsgálata alatt kiválóan vizsgázott, s nagy reményeket fűznek az üzem­szerű termeléshez is. A ma­gyar konstrukciójú gyár iránt már külföldről is ér­deklődnek. A betongyár lelke a vezér­lőterem. Az itt beépített elek­tronikus berendezések a be­tongyártás folyamatosságát, az állandó minőséget garan­tálják. Mindenekelőtt lehető­vé teszi, hogy előre beprog­ramozott receptek szerint, tízféle betonminőséget állít­sanak elő automatikusan. A gyár egyetlen gombnyomás­ra, percenként egy köbméter betont ürít a csúzda alá be­állt szállítókocsiba. A gyár még csak negyed kapacitással működik, s je­lenleg az Északi nagykörűi lakásépítkezéseihez készít különböző minőségű betont. A termelés fokozatosan eléri majd az óránkénti hatvan köbmétert, s lehetővé válik az összes, mintegy 35 nyír­egyházi építkezés tervszerű ellátása. Ez akkor következik majd be, ha az építkezéseken felhasználják az oda már előzőleg kiszállított anyago­kat. Teljes üzem esetén a válla­lat kész betonnal látja majd el az ÉPSZER, a Közúti Épí­tő Vállalat és az építőipari szövetkezetek munkahelyeit is. Jövőre lehetőség lesz arra hogy a családi házak építke­zéseihez is innen biztosítsák a nyers betont. Ezzel a ma- gánépitkezések költségeit is lényegesen csökkenthetik majd. T. A. Meg jegyzések: Diáwa leledéieDysé» Kiszántottak egy 20 holdas búzatáblát, mert a téli káro­sodás miatt újra hasznosít­ják. A kiszántással nincs baj. csupán az kifogásolható, hogy drágán cselekedtek. A 20 hold szántás legaláb1- 24 ezer forintba került, plusz üzemanyagköltség, munkabér és egyebek. E költséges talaj- művelést a nyíregyházi Dózsa Termelőszövetkezetben olyan feledékeny ség, figyelmetlen­ség idézte elő, hogy előbb szántottak és aztán telefonál­tak. Ha megfordítják a sor­rendet és előbb telefonálnak, úgy az Állami Biztosító kár­becslője felméri a téli kipusz­tulást és fizet. A fizetés után már lehet szántani és marad 24 ezer forintja a tsz-nek. (s. e.) Csak a paragrafus? A Vöröshadsereg utcán lévő Tisza étterem az utóbbi években az utcán át való ebédhordás legnagyobb for­galmát bonyolította le Nyír­egyházán. Itt jelentkeztek ebédért a nyugdíjasok és azok a kis fizetésű dolgozók, akiknek számított az is. hogy a Tisza étteremben utcán át elvitelre kedvezményesen kapták az ételeket. Ettől a kedvezmény­től fosztották meg az évek óta idejáró vendégeket. Az új „maszek” vezetés­nek jogában állt ugyan be­szüntetni a kedvezményes ebédkiszolgálást, mert a Bel­kereskedelmi Minisztérium­nak erre vonatkozóan van egy rendelkezése, hogy a kisven­déglő, melynek árai olcsóbb­nak kell lennie a rendes áraknál, már nem teszi szükségessé az utcán át való ebédhordás kedvezményét. Jogilag nem követett el hi­bát a Tisza vezetősége. Azon­ban vannak erkölcsi szabá­lyok is. Semmi esetre sem használ a Vendéglátóipari Vállalat jó hírnevének, ha a „gebinese” ezzel kezdhette te­vékenységét Farkas Pál KIFOGÁS megoldást HELYETT a (sz-ebben Ahol kaphatnak szabadságot és ahol nem Kisvárda ellátási gondjai — Reggel 9 láda petrezse­lyemgyökeret kaptam. Már nincs, csak egy ládával — panaszkodik a belépő főker-' tésznek Makiári Pálné, a kis- várdai Rákóczi Tsz Dimitrov utcai zöldségboltjának veze­tője. Közben két-három ki­lós tételekben méri a zöldsé­get a vásárlóknak. Három tiszarnogyorósi asszony együtt elvisz hat-hét kilót. — Nálunk is termelt a tsz zöldséget, de az régen elfo­gyott. Kisvárdára jövünk vá­sárolni, mert ha véletlenül van is a községben, 12 fo­rintért adják. Itt csak hétért, es szép egészséges. Ez igaz. De petrezselyem- g .éren kívül csupán bur­gonya, savanyú káposzta és mák van ebben a zöldség­boltban. így a napi bevélej alig hatszáz forint. A polcok a ládák üresek. A boltvezc tő nyugtalansága érthető. Heti p' x.: van és délelőtt tíz óra. És egy láda zöldség... — Volt itt minden a múlt hónap végéig — mondja Ivanov főkertész. Ha ez a bolond idő közbe nem jön, ezekben a napokban már árusíthattuk volna az új­hagymát, salátát, retket, spe­nótot és sóskát. De így — legyint tehetetlenül — se ré­gi. se új áru. Mindenünk ki­fogyott. A másik boltunkat be is zártul. Legalább kifes te ;k. A d; g.-; Rákóczi Tsz októ beiben nyi, >tta meg zöldség boltját Kisvárdán, a Vörös­marty téren. 14—16 féle árut kínál, kapható alma és tojás is. Csak éppen az áruk mi­nősége vitatható. A boltvezető, Belinszky Ist­ván szabadkozik: — Sajnos a szállítás nem naponta történik. Meg aztán a végét árusítjuk már min­dennek. Ó is panaszkodik. Hogy nem engedélyezik a konzerv árusítását, meg, hogy húzó­dik a baromfiértékesítés. A bolt vásárlókörzete, nagy. De ha más egyébért fel kell menni a község központjába, az itt lévő árut sem viszik el. S mi lesz, ha a berkeszi tsz is megnyitja itt a közel­ben a boltját? 220 ezer forintért vásárol- i meg az épületet a berkeszi sz, hogy boltot nyisson Kis­várdán. Előreláthatóan már májusban. Zöldséget, feldol­gozott húsárut, kenyeret és péksüteményt árusítanak majd. A Széplaki-féle, jelen­leg használaton kívül lévő péküzemet is üzembe állít­ják. A dögéi boltvezető fél a konkurrenciától. Van-e ha­sonló gondja az fmsz 1. szá­mú, Lenin utcai boltja ve­zetőjének, Balogh Ferenc­nek? — Évenként 20 százalékkal emelkedik a forgalmunk. A napi átlag-bevételünk 20 eze- forint. Bőven van árunk. Ba omfi is. A hét végén érke zett meg az első primőr: sa áta, retek, paprika, ubork íás megyéből, újhagym ízabolcsveresmartról. A községi tanácson Tóth János elnökhelyettes és Ko­csis László ipari-kereskedel­mi előadó arról beszélt, hogy a tsz-ek sokat segítenek a zöldség és baromfiellátásban Kisvárdán. Az fmsz három zöldségboltja mellett két ál­landó boltban árusít a kis- várdai Rákóczi, egyben pe­dig a dögéi. A piacon is áru­sít — csütörtökön és vasár­nap — a dombrádi, az ajaki és a kisvárdai tsz. Szezon­ban bizony sokszor zavarba hozzák a maszek árusokat a nagy mennyiségű áruval és az alacsony árakkal. Amit per­sze nem bánnak Kisvárda és környékének lakói, mert az itteni piac, a nagy vásárló­erő miatt általában drágább mint a nyíregyházi. — Biztosítaniuk kellene a tsz-eknek a jobb raktározási feltételeket, hogy kora ta­vasszal is egyenletes ellátást és nagyobb választékot nyújt­hassanak. Szükséges lenne a primőrök nagyobb mennyisé­gű termelése. Hiába van a sok bolt, ha nincsen benne áru ilyenkor. Juhász István, a kisvárdai Rákóczi Tsz elnöke: — Eb­ben az évben öt holddal nö­veljük az öntözött területet, így már húsz holdon termesz­tünk zöldségféléket. Ezenkí­vül még három-négy holdon szántóföldi viszonyok kö­pött. Kizárólag Kisvárda, és a beutazó vásárlók útján, a környék ellátására. Épül a ’ egyvenvagonos hűtőtárolónk, fobban boldogulunk majd. fövő ilyenkor, több áru és alma is lesz a boltjainkban. Kádár Edit Tiszavasvári határában sző­lőnyitó emberekkel beszél­gettem. A negyven holdas tábla tokéit legalább fél szá­zan — többnyire asszonyok — szabadították meg a téli földtakarótól. A fizetett sza­badság említésére ezek az emberek csak legyintettek. Nekünk nem jár — Jó lenne — mondta Mó­ré Imréné — dehát mi nö­vénytermesztők vagyunk. Ne­künk nem jár szabadság. Mi nem tudjuk teljesíteni a 2500 órát. Én csjik 140 tízórás munkanapot teljesítettem, ezért nálunk nem jár fize­tett szabadság. Róka Gábor, a tizenhárom tagú munkacsapat vezetője megerősítette az asszony sza­vait. — A növénytermesztők hátrányos helyzetben vannak a traktorosokkal, állattenyész­tőkkel és azokkal a tsz-ta- gokkal -szemben, akik egész évben mindennap dolgozhat nak. Nekünk csak tavasztó’ őszig van munkánk, télen pár napig dohánycsomózásra, nádvágásra van lehetősé günk. Nem vitatom, a trak torosok, állattenyésztők meg­érdemlik a szabadságot és azo­kat a kedvezményeket, ame­lyek a nagyobb teljesítmény­nyel járnak. De mi a háztá­jihoz szükséges normát is úgy tudjuk teljesíteni ha be­segítünk, mint. most, a ker­tészetben. Téli munka kelle­ne. A beszélgetés folytatására a tiszavasvári Petőfi Terme­lőszövetkezet irodájában ke­rült sor. Zorgel Mihályné fő­könyvelővel a tavalyi év sza­badságolási kimutatását ele­meztük. — A tsz-nek 352 tagja van, ebből rendszeresen 214 dolgozott. Tavaly hetvenket- ten kaptak tizenkét-tizenkét nap szabadságot. Ezekből tíz irodai, kettő műhelyi, tizen­hat gépcsoportbeli, huszonhat állattenyésztői, tizennégy nö­vénytermesztési és négy fő gyümölcskertészeti dolgozó. Nagy költségkihatás? Arról is beszélgettünk, hogy néhány termelőszövetkezet­ben, Tiszavasváriban is, nem ragaszkodnak a termelőszö­vetkezeti törvény által előírt 250 tízórás munkanap telje­sítéséhez. Azok is kapnak fi­zetett szabadságot, — termé­szetesen nem tizenkét napot — akik mert nők, vagy idő­szaki munkát végeznek és a maximumot nem tudják tel­jesíteni. — Hogy mindenki szabad­ságot kapjon, ahhoz nem ren­delkezünk megfelelő pénz­ügyi alapokkal — jelentette ki a főkönyvelő. A szabadsá golásnak nagy a költségkiha tása. A tavalyi szabadságo lás 864 munkanapot tett ki, s idén már 95 fő kap szabad ságot és ez 1140 munkanap Ez nagyon sok pénz. A szabadságolásnak való ban nagy a költségkihatása Róka Sándor főagronómus sál már arról beszélgettünk, hogy a költségkihatás ellen­súlyozására a tsz miért nem létesít olyan melléküzemet, amely lehetővé tenné, hogy a növénytermesztésben dolgozó asszonyok a szabadsághoz szükséges munkanapokat megszerezzék, másrészt az árbevétel, a szabadságolás* hoz szükséges pénzalapot nö- vélné. — Gondoltunk mi arra, hogy melléküzemágat létesí­tünk. Terveztük, hogy létre* hozunk egy száraztészta-ké­szítő üzemet, ahol legalább húsz asszonynak tudtunk vol­na rendszeresen munkát bi»* tosítani. Erről le kellett mon­danunk, mert olyan követel­ményeket szabtak, amit nem tudtunk megvalósítani. A jó példát követni A határban mindenütt megkezdődött a munka. Ha­sonló beszélgetésre másutt is találtunk volna partnereket. Több tízezer növénytermesz­tésben dolgozó tsz-tag nem kap szabadságot. Az ok szin­te mindenütt ugyanaz. Mint jeleztük is vannak kivételek. Akadnak termelőszövetkeze­tek, ahol a tsz-törvény alap­ián az alapszabályt úgy ké­szítették el, hogy egyetlen tsz-tagra se legyen hátrányos. Másutt a téli foglalkoztatást oldották meg még akkor is, ha a kezdetnél némi akadá­lyokba ütköztek. Ügy gondol­juk, a jó példákat kellene mindenütt követni és nem ar­ra hivatkozni, hogy a tsz törvényesen jár el, hiszen a törvény írja elő a 250 tízórás munkanapot. (s. e.)

Next

/
Thumbnails
Contents