Kelet-Magyarország, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-18 / 87. szám

tm áprfifs 18. tCELET-WAGYAROftSZAÖ S. ot<M A szólam már kevés... A nők megbecsüléséről ... hogy otthonra találjanak Fehér Mária Győrfi István Bállá István Szász Sándor Hekmann László Cseppentő József Farkas Kálmán Nem hiszem, hogy akadna manapság olyan vezető, aki ne hajtana fejet, amikor a női munka elismeréséről esik szó. Több tsz-elnök és párt­titkár vallotta őszintén: „Eb­ből a tsz-ből az asszonyok csináltak jól fizető gazdasá­got. A nők munkája nélkü­lözhetetlen a közösségben." De elegendők-e csupán az el­ismerő szavak? « Szép példája a nők iránt tanúsított figyelmességnek, ami immár hagyomány Ra- kamazon. Nők napján egy- egy üveg kölnivel és zseb­'kendővel kedveskednek a fa­lu lányainak, asszonyainak. A tsz pedig minden május el­sejére piros fejkendővel ajándékozza meg a szövetke­zet nődolgozóit. Ünnepi ak­tusok, pillanatok, amelyek fe­ledtetik a sok száz hétköz­nap gondját, terheit, ame­lyeket főleg ők viselnek ma is. De megelégedhetünk-e ennyivel? Gondolom, olyan tsz-veze- tőt is keresni kellene, akit, ha megkérdeznének: egyet­ért-e a nők egyenjogúságá­val, hogy nemmel válaszolna. Olyan már több lenne, aki határozottan tiltakozna, hogy nő legyen a tsz vezetőségé­ben, vagy nő „dirigálja” a brigádot, ahol férfiak vannak többségben. Szavakban mélységes egyet­értés, tettekben tiltakozás. Nem ritkaság még ez a két­színű politika, ha a nők tény­leges elismeréséről, megbe­csüléséről, társadalmi-politi­kai egyenjogúságáról van szó. Márpedig ezt elnézni, kö­zömbösen szemet hunyni fe­lette káros, és politikailag is elítélendő. Mert nem szóla­mokban kell elismerni a nők társadalmi jogegyenlőségét, hanem tettekkel bizonyítani. Küzdeni minden olyan meg­különböztetés ellen, amely bármilyen módon gátolja őket. Ma már a falun élő nők többsége nem eltartott, nincs kiszolgáltatva. Lassan bomlik a régi vagyonjogi kötelék is és elfoglalta helyét a köl­csönös megbecsülésen, a munkán, a nemes emberi összetartozáson alapuló vi­szony. És ez jelentős vonása az új erkölcsnek. De még in­kább az, hogy milyen e nők­nek a falu társadalmi-politi­kai életében elfoglalt helyük és szerepük? Ez a döntőbb, a meghatározó! S valljuk be őszintén, hogy ebben, a nagy, falusi forradalmi változások után némileg elmaradtunk. Pedig a mezőgazdaság szo­cialista átalakítása, a tsz-ek szervezése e tekintetben is sok tanulsággal szolgált. Nem túlzás, ahhoz, hogy megala­kuljanak a közös gazdaságok elsősorban az asszonyok szí­vét kellett megnyerni. De ők fogták meg a munka végét is az elsők között, hogy a kö­zös gazdaságok ne valljanak szégyent, hogy fizetőképes legyen a tsz és gazdaságosan termeljen. Ha ezekben a fel­adatokban nem lehetett nél­külözni a nőket, akkor ebből egyenesen következik, hogy a további előrehaladás egyik fontos feltétele most is: meg­becsülésük, társadalmi-politi­kai rangjuk biztosítása. Hajnalban kelnek, főz­nek, ellátják a kicsinye­ket, kilométereket gyalogol­nak és több tsz-ben panasz­kodnak: „Azt ígérték, hogy gépkocsival szállítanak ben­nünket munkába, csak sza­vazzuk meg a teherautó vá­sárlást.” Utána a vezetők megfeledkeztek az ígéretről. Ez a gyaloglás főleg az idő­sebbeknek és a kismamák­nak terhes. Azoknak, akik­nek az érdekében felülről oly sokat tettek. Áldásként emlegetik az anyasági és gyermekgondozási segélyt. A terhesanyák, kismamák ré­szére a törvényben előírt kedvezményeket biztosítják, könnyebb munkára osszák be őket. Általános panasz a nők kö­rében, hogy a növényter­mesztési munkákat nem do­tálják megfelelően. Itt keres­nek a legkevesebbet, pedig ezt a nehéz munkát főleg nők végzik. Sérti őket az is, hogy • bár e brigádok többségét ők alkotják, mégis férfit nevez­nek ki brigád vezetőnek. Még olyan nagy tsz igazgatóságá­ból is hiányoznak a nők, mint a nagyecsedi, ahol igen­csak sok arra rátermett, ki­válóan dolgozó asszony van. Él és hat még a régi szel­lem is. Nyíribronyban há­rom kiválóan dolgozó nőt javasoltak a tsz-vezetőségbe. Nem fogadták el őket. „Ve­zetésre nem alkalmasak a nők, ne tevékenykedjenek a közéletben.” Bele lehet-e nyugodni ebbe? Nem bántó, sértő-e ez 1969-ben? Paposon százhatvan dolgozó tsz-tag' van, ebből nyolcvan a nő. Egyetlen sincs közülük a ve­zetőségben. Hasonló hátrány­ban vannak a társadalmi élet egyéb területén is. Nem lehet ma már arra sem hivatkozni, hogy nem tanulnak, nem képezik ma­gukat. Sokan közülük az utóbbi években elvégezték a marxista—leninista esti egye­temet vagy középiskolát, kü­lönböző akadémiákat, szak­munkásképzőket. És ezzel együtt is hátrányos helyzet­ben vannak. Miért? A vásá- rosnaményi járásban például az utóbbi öt évben 600 nő tanult a dolgozók esti isko­láiban, a gimnázium levelező tagozatán- 126 végzett. S mindezt a termelőmunka, az otthoni elfoglaltság mel­lett. Zárszámadáskor a belépett tagoknak csaknem a fele nő volt, közöttük sok fiatal. Fon­tos, hogy a tsz-ek vezetői az eddigieknél több gondot for­dítsanak szakképzésükre, s a szakmunkás bizonyítványt megszerzett nőknek megfelelő munkát, anyagi-erkölcsi elis­merést biztosítsanak. Csak így érzik a nők, hogy megbe­csült és egyenjogú tagjai a tsz-nek. Kiktől várhatnak se­gítséget problémáik megoldá­sában, ha nem a tsz vezetői­től, a pártszervezettől? Fontos feladat a bölcsődei és óvodai hálózat kiépítése, s a meglévők bővítése. Ma már tervezésnél ez sem ma­radhat figyelmen kívül. Vál­laljanak kissé több erőfeszí­tést a termelő beruházások mellett ezek építésében is a tsz-ek. Végeredményben ez is a termelést segíti, s egy­ben a nőket szabadítja feL A nők akaratán és a ve­zetők segítő szándékán és szemléletükön múlik, hogy a falu társadalmi-politikai és gazdasági életében a nők az őket megillető helyet elfog­lalják. Farkas Kálmán Szabolcs ipari üzemeinek a fejlődése és helytállása a nö­vekvő versenyben többek kö­zött az ifjú munkásgeneráció­ra fordított energiától, anya­gi-erkölcsi megbecsülésüktől is függ. Nem mellékes tehát, hogy a viszonylag iparsze­gény Nyírség üzemeiben mit tesznek azért, hogy a fiatal szakmunkások otthonra talál­janak, meggyökerezzenek és ne növeljék a megyéből el­vándorolt vagy ingázó mun­kások sok ezres táborát. Ez volt a témája a szerkesz­tőségben tartott beszélgetés­nek, melynek résztvevői vol­tak: Fehér Mária, a Nyíregy­házi Konzervgyár hűtőipari szakmunkása, Győrfi István, a VAGÉP elektroműszerésze, Bállá István, a Nyíregyházi Gumigyár szakmunkása, Szász Sándor, a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vál­lalat KISZ-bizottságának tit­kára, Hekmann László, a Me­zőgazdasági Gépjavító Vál­lalat párttitkára. Cseppentő József, a Szabolcs Cipőgyár igazgatója és Farkas Kálmán újságíró. A legkritikusabb pont Először a gondokról esett szó. Abban közös volt a véle­mény, hogy a fiatal szakmun­kásoknak a munkába, az üzembe, a kollektívába való beilleszkedése nem könnyű. Ezt különböző módon segíte­ni kell. Sok függ attól, hogy ezt hogyan ismerik fel a gaz­dasági-, párt-, szakszervezeti és KISZ-vezetők. Teljes szív­vel támogatják-e? De még ez sem minden. A leglénye­gesebb, hogy a munkáskol­lektívák, a brigádok befo­gadj ák-e a fiatal szakmunká­sokat. És itt problémák van­nak. Szász Sándor elmondta, a legkritikusabb pont, ami­kor a fiatal szakmunkások az életbe kerülnek a tanintézet­ből. „Nálunk az építőbrigá dókba nem akarták befogad ni őket. „Kenyér” féltésből, meg attól tartottak, hogy nem lesz meg a teljesítmé­nyük. Rá kell dolgozni a fiata lókra. És mi hiába könyörög tünk. Nem kötelezhették őkel erre.” Ezért sok fiatal szak­munkás hagyta ott az építő ipart. Felhívással fordultak a szocialista brigádokhoz, akik segítettek és befogadták a fia­talokat. Ez most már kezd ál­talánossá válni. Változtattak a szakmunkássá való nevelés módján is. Hekmann László arról szólt, hogy több helyen még ma is hibát követnek el. amikor munkapszichológiai szempont­ból nem vizsgálják meg a fiatal, felszabadult szakmun­kás teljesítőképességét. Egyik napról a másikra teljesít­ménybérben dolgoztassák, s ugyanazt várják tőlük, mint egy tízéves szakmunkástól. „Ezért oldottak kereket tő­lünk is korábban. Rájöttünk. Mert mi volt a helyzet? Ná­lunk azonnal, önállóan telje­sítménybérben kellett dolgoz­nia. Persze, hogy nem teljesí­tette többsége a normát. Ala­csony volt a kereset. Elment oda, ahol órabérben fizettek.” Most az új kollektív szerző­désben az első hat hónapban a munkateljesítményben könnyítést vezettek be. így biztosítják az átmenetet ah­BACSKAY JÓZSEF tisztviselő, Nyíregyháza, Dimitrov út 45. — Nem sok jó. Kicsit elké- nyelmeskedtek. Sokszor ta­lálkoztam olyannal, hogy megmondják az embernek, jöjjön csak nyugodtan még- egyszer. Türelmetlenül mond­ták, hogy legyek türelmes. Nem akarom ráfogni egyik hivatalra, egyik ügyintézőre sem, szinte mindegyiknél így van, s ez természetesen nem jó, mert az ember azért megy oda, mert baja van, és nem azért, mert nincs más dolga. Különben is a szocialista de­mokratizmushoz hozzátarto­zik, hogy a lakosságot kiszol­gálják azok, akiket azért fi­zetnek. Ma szerencsére nem dzsentri fiúk ülnek a hiva­talokban, hanem dolgozó em­berek, ugyanolyanok mint mi. Jogos a kérdés, hogy aki ott ül úgy bánjon azzal a fél­lel, aki hozzáfordul, mintha ő jönne be helyette. A hiva­tal tisztviselője a másik he­lyen már ügyfél. Neki is jól­esne, ha kedvesen szólnának hozzá, ha éppen nincs ideje leültetni, nem sajnálnának egy-két jó szót. Én még csak ki is ismerem magam a hiva­talok útvesztőiben, de a mun­kás, az egyszerű ember ke­vésbé. Neki különösen nagy szüksége van arra, hogy be­csüljék, tiszteljék még akkor hoz, hogy később teljesít­ménybérben és megfelelően dolgozzanak. Sajnálják a Jiataloktól? Cseppentő József arról be­szélt, hogy nemrégiben szá­mításokat végeztek: megéri-e a fáradság a befektetés, amit a fiatalok szakképzésére for­dítanak. Sok helyen sajnálják a fiatalokra költött pénzt. „Ez évben mi egymilliót for­dítunk szakmunkáskép­zésre.” Bállá István elé­gedett. Tavaly szabadult fel, ott volt ipari tanuló is a gu­migyárban. „Tízhónapos szakmunkás vagyok. havi keresetem 1800—1900 forint. De a többiek is itt maradtak. Pedig 29-en végeztünk az osz­tályban. Kettő ment Pestre, de a szakmában maradt. Nyolc hónap után csoportve­zető lettem.” Győrfi István lényegesnek tartja, hogy milyen kollektí­vába kerül egy fiatal szak­munkás. Ez formálhatja is, vagy be sem fogadja. „Nekem szerencsém volt, szocialista brigádba kerültem. Jámbor Palival, a kollégámmal együtt soha nem éreztük, hogy mos­tohák vagyunk. Anyagiakban is megtaláltuk a számításun­kat.” Ezután arról szólt, hogy az új kollektív szerződésben már olyan pont is szerepel az idén, hogy' a vállalati fejlesz­tési alapból 150 ezer forintot tettek félre a lakásgondok is, ha aznap 5 történetesen már a tizennyolcadik ügyfele az előadónak. IFJÜ MAJOROS GYULA műszerész, Mátészalka, Rá­kóczi u, 79. — Elmondom egy találko­zásomat az ügyintézéssel. Má­tészalkán a nyugati ipartelep létesítésénél vagy négyszáz öles gyümölcsös területünket a múlt év közepén kisajátí­tották. A gyümölcsfákért zöldkártalanítást nem állapí­tottak meg. A határozatot megfellebbeztem a megyei tanács vb. építési és közleke­dési osztályához augusztus­ban. November 11-én még nem kaptam választ Bejöt­tem, akkor tíz napot kértek. December 17-én utasították a kisajátító Mátészalkai Közsé­gi Tanácsot, hogy térítse meg a zöldkárt. Március 10-én be­küldött a községi tanács Nyíregyházára, a Beruházási Bank fiókjához azzal, hogy ott van a pénzem. A bank­ban azt mondták, hogy ilyen re nincs példa. De voltak olyan rendesek, hogy két órán át keresték, hátha ott van véletlenül. Nem volt. El­mentem ismét a megyei ta­nácshoz. Most, április 12-én kaptam meg a községi tanács tói a zöldkártalanítási hatá rozatot. Egy év türelmetlen várakozás, sok utazás és ide-oda küldözgetés után. Ez­zel el is mondtam a vélemé­nyem. enyhítésére. És ezekből a fia* talok is részesednek. Több gondról szólt Et her Mária. Elmondta, hogy ő elegedet^ szereti a szakmáját, de tudja, hogy a fiatal konzervipari szakmunkások közül sokan .panaszkodnak. Elpá’y aznak, úgy érzik nem fizetik meg őket. Gond a három műszak is a fiatalok részére. Szász Sándor: „TaValy a fiatalok közül 170-en vettek részt brigádvezetői, műveze­tői, stb. tanfolyamokon, ís 90, többségében szakmunkás lépett elő brigádvezetőnek, művezetőnek.” Igv biztosítha­tó á törzsgárda utánpótlása is. A megbecsülés jele az is, hogy a Szakma ifjú mestere mozgalomban eredményesen vizsgázók magasabb órabért kapnak. Jól kamatozik Cseppentő József megje­gyezte: A cipőgyárban a fia­tal szakmunkások havi átlag- kei-esete 1689 forint, de akad közöttük, amelyik 2200 forin­tot is keres. Belőlük biztosít- iuk az utánpótlást.” Hekmann László arról szólt, hogy nagy a tanulni vágyás a fiatal szakmunkások között. „Ezt még akkor is támogatni kell, ha ielen pillanatban nem ki­fizető. Később kamatozik.” Csak ott „adja” el magát a fiatal szakmunkás, ott „vá­sárolható” meg egy-kétszáz forinttal többért. ahol nem becsülik meg. Ezt summázták a résztvevők. KIKOR ISTVÁN raktáros, Nyíregyháza, GA» bor Áron utca a — Az mindig attól függ. Találkoztam rendesekkel, és olyanokkal is, akikhez in­kább ne mentem volna. Va­lahogy úay éreztem, hogy fe­lesleges teher vagyok, direkt lassítják az ügyem intézését Szerencsére olyan gyakran még nem intéztem ügyet hogy határozott véleményem lenne e tekintetben. De ami­kor mégis sor került ilyenre, inkább rossz tapasztalatot szereztem. Még a saját üze­mi irodámban is előfordul, hogy ki kell verekedni egy- egy választ a kérdésre, mert aki intézi az éppen trécse- léssel, kávéfőzéssel van elfog­lalva. Aztán ott van a postán a sorban állás. És van ami­kor küldözgetik az embert jobbra, balra, órákra, félna­pokra kiveszik a termelő- munkából. Pedig elég lenne ha csak feltárcsáznának egy telefonszámot Az az érzésem, hogy alkalmas helyen mon­dom el: egyszer voltam a vá­rosi rendelőintézet időszakos orvosi vizsgáján jogosítvá­nyom ügyében. Voltak vagy nyolcvanan, volt egy orvos. Négy nap alatt intéztem eL Négy nap kiesés nekem és az üzemnek. De erről jobb nem is beszélni. <k- » Kenyérellátás dupla akadállyal Évezredes szöveg: „Mindennapi kenyerünket add meg nékünk — ma.” Mi csak jó évtizede kérjük ezt a nyíregyházi sütő­ipartól és a kereskedelemtől. De mint ahogy ezer év óta sokan hiába fohászkodtak a mennyek urához, ugyanúgy falra hányt borsó a mi kérésünk. Kenyerünk vagy másnapos-harmadeapos, vagy egy­szerűen hiánycikk. így volt a város legutóbb április ötödikén délelőtt a központtól távolabb eső üzleteiben, így volt az elmúlt szombaton és hétfőn. Pedig az emberek igényesek. Szeretnek a húsvéti sonkához kenyeret enni. Furcsa módon friss kenye­ret szeretnek enni elsősorban- De míg az új gazdasági mechanizmus bevezetése előtt ezt a legtöbbször megte­hették minden bonyodalom nélkül (kivéve az ünnepe két, amelyekre még soha nem sikerült normálisan fel készülni Nyíregyházán a sütőiparnak és a kereskede­lemnek) — napjainkban már ez is probléma. Szerintünk annak, hogy a város lakosai mostaná­ban sokszor maradnak kenyér nélkül, vagy friss ke­nyér nélkül, annak két oka van. Az egyik az, hog; mindkét vállalat furcsán érti a gazdálkodást az új vi szonyok között. Nem hajlandó vállalni. Semmit. Sem rizikót — mert netán megmarad a száraz kenyér, s csökkenti a nyereséget — sem felelősséget. Amely ez esetben meg sem oszlik. Eltűnik. Van egy még régebbi fennmaradt törvény Ham- nurabbitól, a lényege: szemet szemért, fogat fogért. H valakinek ledőlt a háza, lcdöntötték az építésvezetőét. £ ha valaki nem sütött elég kenyeret, vagy mindig csak -zárazat akart eladni, talán elképzelhető, hogy elvétté' tőle is, illetve vele etették meg. De hol vagyunk már az Ökörtől?! KOPKA JANOS fki ai/Mmmjél a hivatalokról, az ügyintézésről?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents