Kelet-Magyarország, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-02 / 76. szám
éM iprftís i 4. eüM Káros óvatosság Megterhelés, felelősség, elismerés Tégla Néhány éve — az „ómecha- nizmus”-ban — a vezetők néha verték az asztalt a felettes szervek illetékesei előtt: béremelést követelnek dolgozóiknak. Nyilván azért, mert látták, hogy nincs minden rendben a bérek körül a vállalatunknál. Most nem kell az asztalt verni. Semmit sem kell. A felettes szerv — ha ugyan lehet még így nevezni azokat —, nem szól bele, lehet emelni a béreket. Igaz, nem kóny. nyű ügy, mert az átlagbérszint növelése a részesedési alapot terheli, s akár erről, akár a növekedő bértömegről van szó — azt a pénzt meg is kell termelni. Nem adminisztratív feltételei vannak tehát a bérek emelésének, hanem gazdasági. S azt is mondhatnánk, talán így nehezebb. Milyen bizonyítékunk van rá? A kollektív szerződések tervezete, nem is egy helyen. Az SZMT illetékesei nemrég megvizsgálták 15 vállalat leendő alkotmányának terve. zeteiL Közülük mindössze 3 intézkedett a bérszint növeléséről: az 5. AKÖV, a Nagy- halászi Kend'-'gyár és a mátészalkai ISG. A többi 12 helyen elhallgatták. Elfeledkeztek volna róla? Aligha. (Persze, a tervezeteket még könnyen meg lehet változtatni.) Ezeknél a vállalatoknál szándékosan nem terveztek béremelést. Ha lesz. lesz (csak jó a kellemes meglepetés), ha nem lesz, akkor sem ül be a baj. Általános vélemény volt — természetesen az igazgatók részéről —, hogy miként garantálhatná a gazdasági vezetés a bérek növelését, mikor a nyereséget nem garan. tálja senki? Valóban, ez így van. De az is igaz, hogy ha megelégedettek a dolgozók — az már önmagában egy kisebbfajta garancia a jó munkára. Ám megfogalmazható másként is a kollektív szerződés. Meg lehet például határozni azt is, hogy a 'részesedési alap hány százalékát fordítanák — nyereseg esetén — a bérek növelésére. A kollektív szerződés két évre biztosít jogokat egy-egy vállalat dolgozóinak. Ilyen jog az is. hogy a béreket átlagosan egy vagy két százalékkal, esetleg többel is növelik. Ha a kollektív szerződés ezt nem tartalmazza, akkor jobbára csupán a gazdasági vezetés belátására bízták a bérek emelését. Ez nem egészen biztos alap, mert a bérszint emelése főként az első kategóriások részesedését érinti érzékenyen az év elteltével. Mindenképpen jobb, ha a szakszervezeti tanácsok már most harcolnak a kollektív szerződés jó megfogalmazásáért. Ez már jog, s ha valaki — esetleg a gazdasági vezető — nem tartja be, hátrányok érhetik. Tudják ezt mindkét oldalon, ezért nem túlzás az a megfogalmazás, hogy a kollektív szerződések elfogadása harc kérdése is. A gazdasági vezetők okkal zárkóznak el: kényelmesebb, ha nem köti őket e kötelezettség. Néhol meghatározó szerepe van a felesleges óvatosságnak. A két ládaipari vállalat. A LEGFIATALABB LÁNY. Péter Júlia, a Nyíregyházi Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat marósa. A fogazó műhelyben még tizenhárom betanított munkatársnője közül ő a legfiatalabb Napi munkája a különböző szerszámgépekhez a fogaskerék gyártása. Elek Emil felvétele Közös tanácsok a fehérgyarmati járásban Még az elmúlt évben hozs tak határozatot a fehérgyarmati járásban a kisközségek tanársi összevonásáról, a közös községi tanácsok megszervezéséről. Eddig a járás területén 14 kisközség társult, s így a községi tanácsok száma 14-ről mindössze hétre csökkent. Elkészült a közös tanácsok kialakításának I96f 4vi terve Is. Az elképz'1 ^sek szerint a még meglévő 29 kisközség önálló tanácsa is megszűnne, helyette az összevonások után ugyanazt a funkciót mindössze 15 községi tanács látná el. Az év elején a fehérgyarmati járásban megkezdték a közös tanácsok kialakításé nak szervezési munkáit is. Az első ütemben hat községből 2—2 egyesül Botpalád. Köl cse és Jánkmajtis központok kaL Bizonyítvány lOO tsz-elnökről Küldöttközgyűlés Mátészalkán nál (Tiszalökön és Vásárosna- ményban) tavaly csak a második fél évben fejlesztették a béreket. Most is két százalékot terveznek, de csak az első félév mérlegének ismeretében tesznek rá intézkedést. A termelésért vállalják a kocká_ zatot, a dolgozók béréért nem merik? Néhány helyen a múlt hibáiból máris tanultak, például az építőipari vállalatnál. Tavaly így fogalmazott a kollektív szerződés: az 1967-es tényleges bérszinthez képest két százalékkal növelik átlagosan a béreket De mivel 1967-ben éppen két százalékkal maradtak el a bérterv teljesítésével, lényegében az akkori feladatot hajtották végre egy évvel később. Ráadásul a végrehajtást is az ötletszerű kapkodás jellemezte, így nem érte el a célját. Most tanultak belőle és helyesen szabályozták a következő két esztendő béreinek emelését Az átlagbérszint sok mindent eltakar, sok ügyeskedést is. iskolások, lcisfizetésü- ek alkalmazását Mégis általános az a tapasztalat, hogy a törzsgárda tagjait az átlagosnál jobban megbecsülik a vállalatok. Ez azonban még nem elég. Szabolcsbr a az átlagkereset 22 százalékkal alacsonyabb az országos vidéki átlagnál. Igaz, a termelés is alacsonyabb, de ott az országos ütemnél gyorsabban hozzuk be az elmaradást — elvárható tehát, hogy a bérek színvonalában is közeledjünk az előttünk járó megyékhez. Kun István Negyedszer is a kisvárdai OTP-kirendeltség nyerte el az első helyezést az OTP- fiókok megyei versenyében. A jól dolgozó OTP-fiók dolgozóinak a napokban adta át a vándorzászlót Bojtos István, az Országos Takarékpénztár megyei igazgatója. A megye betétállománya az elmúlt évben 176 millió forinttal növekedett, ezzel elérte a 856 millió forintot. Ezzel az összeggel megyénk is első lett az országos versenyben. Ebben az eredményben nagy része van a kisvárdai fióknak, ahol a lakosság takarékbetét-állománya 1968. december 31-én meghaladta a 110 millió forintot, amely egynyolcada az , egész megye betétállományának. A járásban 10 község Idei első küldöttközgyűlését március 31-én tartotta Mátészalkán a Szatmár-Bere. gi Tsz-ek Tíúuleti Szövetsége. A tsz-elnökök helyzetéről. valamint az 1969 évi szövetségi feladatokról Faggyas Jenő, a szövetség elnöke tar tott beszámolót. A tsz-elnökök helyzetéről az elnöki referátum több érdekes adatot és megállapítást közölt. Egyik, hogy a szövetséghez tartozó 100 tsz elnöke közül 77 párttag. 23 pártonkívüli. Az arány jobb az országosnál. A párton kívüli elnökök tevékenysége igazolja a párt káderpolitikájának helyességét, a bizalom jogosságát, inkodoltságát. Csökkenő tendenciát mutat a fiuk. tuáció: az elnökök 61 százaléka öt évnél hosszabb ideje élvezi a tagság bizalmát, sőt jelentős számuk 10—20 éve vezet, irányít közös gazdaságot. Az elnökök erkölcsi, magaviseleti helyzetét ismertetve közölte az előadó, hogy többségük munkamorálja, vi_ selkedése jó hatással van a tagok munkafegyelmére. Több kapta meg a „Takarékos község” címet. Jelentős összeget takarított meg a kisvárdai járás lakossága az üzemi KST-kben, az iskolások a takarékbélyegekkel és 15 millión felüli ösz- szeget fizettek be 1968-ban a postahivataloknál. A kisvárdai járás OTP- fiók.ja a múlt évben 211 lakás építéséhez folyósított közel 11 millió forint kölcsönt. Nagy az érdeklődés az áru- vásárlási és a most bevezetett szolgáltatási kölcsön iránt is, melyet gépkocsik, motorkerékpárok 2000 forinton felüli javítására, valamint külfödli társasutazásra folyósít az OTP. Vineze Péter Kisvárda elnöknek 5—8. sőt még több társadalmi funkciója, kötelezettsége van. Ez túlzás, felesleges megterhelés. E funkcióhalmozások nélkül is lehetnek a tsz-elnökök a falvak vezető egyéniségei. A szövetség területén az elnökök 85 százalékának van saját, szépen berendezett la kása. Általában anyagi gond. jaik nincsenek. Szükséges a többi elnököt is saját, vagy szolgálati lakáshoz segíteni a munkahelyén. Sajnálatos esetnek számit, hogy akad még, ahol törvényesség mellé néznek az elnökök. Ez idő szerint négy tsz-ben folyik vizsgálat, mivel a kiegészítő javadalmazásra vonatkozó törvényes rendelkezéseket nem egyértelműen határozták meg, vagy közgyűlési határozat nőikül vettek fel különböző kiegészítő részesedést. A törvényessé get senkinek, semmilyen funkcióban nem szabad megsérteni. Szerencsére az ilyen eset mind kevesebb és főleg egyáltalán nem általánosítható. A feladatok terén a fő irányvonalat a tsz-ek technikai, gazdasági, munkaszervezési és anyagi erőinek koncentrálásában jelölte meg az elnökségi beszámoló. Az optimális üzemnagyság kialakítását a tsz-ek belügyének kel! tekinteni, felvetésüket nem követheti a termelőszövetkezeti demokrácia legcsekélyebb megsértése sem. S egy. ben rámutatott az előadó annak szükségességére, hogy a termelőeszközök és anyagi bázisok mellett fontos szerep vár a szellemi tőke koncentrációjára is. Ezt követően a szövetség elnöke értékelte a tag tsz ek 1968 évi zárszámadási eredményét Megállapította, hogy az elmúlt esztendő pá ratlan sikert hozott és jó feltételt teremtett a továbbjutáshoz. Az elnöki beszámoló után az ellenőrző bizottság részéről Ványádi- László tett jelentést, majd hozzászólások következtek. Befejezésül mind a beszámoló, mind az előterjesztéssel kapcsolatban a küldöttközgyűlés megfelelő határozatokat szavazott meg. Tudósítónk írja: Tíz „takarékos község“ a kisvárdai járásban Szabadságunk A háború befejezése után az egyik moszkvai iskolát külföldiek látogatták meg. Az iránt érdeklődtek, van-e melegvíz és gáz, hol laknak a diákok és hány ruhájuk van. Az intézet igazgatóját meglepték a kérdések, de gyorsan feltalálta magát. Azt kérte növendékeitől, álljanak fel azok, akiknek az apjuk a harctéren esett el. Egyetlen fiú maradt ülve. A vendégek megdöbbentek. Már csak az ülve maradt fiútól érdeklődtek, aki így vála. szolt: „Az én apám él, de a háborúban elvesztette mind a két lábát.” Dermedt csend I lett. Alit az osztály. Szomorúan, szótlanul és vádolóan. Koszorúznak Magyarországon. Virágok nyílnak a hősök sírjain Európa felszabadult országaiban, városok ezreiben, falvak, tanyák százezreiben, a temetőkben, a műemlékekkel és fejfakkal jelzett és névtelen vörös csillagos ka tonák .hantjai fölött. Fejet hajtunk a szabadságunkért elesetteknek. Gyászolunk, emlékezünk és ünnepelünk. Egyszerre. Ünnepeljük szabadságunk születésnapját. s emlékezünk azokra. akik a legdrágábbal: életükkel fizettek a magyar nép szabadságáért. De osztozunk a gyászban a szovjet családok százezreivel, akik ezért szeretteiket: apát, testvért, rokont, barátot, elv társat veszítettek el. Húszmillió sír! Húszmillió fejfa! Ennyi szovjet ember áldozta életét, hogy megmentse Európát a fasizmustól. Szabadságunk ára. De van-e az életnek ára? Lehet-e fizetni az életért? És mégis. Emberek milliói haltak meg azért, hogy embermilliókat megmentsenek az életnek. Ünnepi asztalt terítenek országszerte. Dúsabb, bőségesebb ez, mint a huszonnégy év előtti. Csak a legélesebben látók es gondolkozók merték remélni, hogy a felszabadult, de romokban heverő ország újjáépül, s népünk a szabadság birtokában új, szocialista hazát teremt. Romokban hevert a szov- jetország, éhezett a szovjet nép. A fasiszta barbárok romba döntöttek és kifosztottak 1700 szovjet várost és több mint hetvenezer falut. Több tízezer kórházat, iskolát, tudományos kutatóintézetet, könyvtárat. Szétromboltak csaknem százezer kolhozt, ötezer szovhozt és gépállomást. A fasiszták megsemmisítettek 32 000 ipari üzemet és hatvanötezer kilométer vasútvonalat. összesen mintegy 2600 milliárd rubel volt a szovjet nép anyagi kára és vesztesége a második világháborúban. Lakások híján a családok tízezrei kényszerültek földből épített odúkba. Jegyre adták az élelmiszert. Pusztítás, romok, éhség, gyász, szenvedés kísérte a fasizmus útját. Az emberiség eddigi történelmében még egyetlen ország és nép sem szenvedett olyan súlyos károkat, mint a Szovjetunió a második világháborúban. így született a győzelem. S bár óriási volt a vesztesége, mégis a szocialista forradalom győztes országa nyújtott segítő kezet Kelet-Európa felszabadult népeinek. A szov- jetorszá'gtól kaptuk az első gabonaszállítmányt, eleimet. Didergett Európa, hazánk. A Szovjetunió szállított szenet. Nem volt könnyű. A do- nyeci szénmedence munkásai 2500 kilométer hosszúságú beomlott bányateret állítottak helyre. Ez egyenértékű — papíron Közérdekű bejelentés alapján a Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság ez év elején vizsgálatot folytatott a Tiszaber- celi Téglagyárban. A bejelentés arra hívta fel a figyelmei, hogy az elmúlt év decemberében az évi készáru tervteljesítést úgy kívánták teljesíteni, hogy le nem gyarlóit készterméket vettek nyilvántartásba. A fiktív késztermékek után pedig, a gyár érdekelt dolgozói részére, a munkabért kifizettél»; A vizsgálat megállapította, hogy a fenti bejelentés igaz, mert 1988 december 9—31. között, közel 120 ezer darab tégla legyártása valóban nem történt meg. Viszont a fenli mennyiség után, több mint hatezer forint munkabért ti- zettek ki jogtalanul! (A vezetés azonban mindezek el lenére is elszámította magát, hiszen tervüket még így sem teljesítették.) Mindez súlyos szabály tabu ság! A vizsgálat azonban az' is megállapította, hogy 1969. január 15-re az említett, hiányzó téglamcnnyiséget is legyártották, melyért munkabért nem fizettek ki. így rendezték a múlt év decemberében elkövetett szabálytalanságot. Mindezekért — a megyei NEB vizsgálatának megállapítása szerint — a tiszaber- celi gyárvezetőt és három felelős beosztásban lévő dolgozóját terheli a felelősség. A NEB megkereste a Tiszaber- celi Téglagyár felügyeleti szervét, a Hajdú Szabolcs megyei Tégla- és Cserépipari Vállalatot, s javasolta a vétkesek felelősségre vonásai. A felügyeleti szerv a javaslattal egyetértve, dicséretesen rövid idő alatt iútézkedeít. A gyár vezetőjétől megvonta az elmúlt év teljes prémiumát, s a másik három vétkes dolgozót — a művezetőt, az irodavezetőt és a szállítási f !e- Jősí ;— megrovásban részesítette. Mindenképpen helyes és követendő, hogy a felügyeleti szerv a téglagyárban történt szabálytalanságokat a gyár dolgozói előtt, munkaértekezleten részletesen ismertette. Megmagyarázta 'íjnak helytelenségét, s nyilvánosságra hozta a fegyelmi döntéseket is. A fenti, ttszabereeli ügy mindenképpen tanulságos! Annak ellenére is. hogy az elkövetett cselekményt rövid időn belül szinte azonnal pótolták. Hiszen tettük olyan veszélyeket is eredményezhetett volna, melynek nyomán népgazdaságunkat kár éri, egyes személyek, vagy csoportok pedig jogtalan anyagi előnyökhöz jutnának. (bézi) ára lenne egy olyan földalatti alagút munkálataival, amely Moszkvától Párizsig érne. Micsoda gigászi erőre, rettenthetetlenségre, hitre és élni. akarásra volt szükség ott, ahol annyi anyagi kárt és oly fájó sebeket ejtett a fasizmus. És mint félévszázada any- nyiszor, a burzsoá közgazdászok. ideológusok akkor is „temették” a Szovjetuniót. Így írtak a burzsoá világ sajtóorgánumai: „Lényegében egyetlen reális lehetőség kínálkozik, nagy amerikai kölcsön felvétele”. Reménykedtek a Szovjetunió összeomlásában. Nem hitték, hogy valaha is talpra áll. Nem hitték, nem remélték, mert nem ismerték a szovjet embert, a szovjet rendszer erejét. Elképzelhetetlen volt számukra. És a szocializmus országi újjáéledt. S amikor április elején a magyar újjászületésre, népünk szabadságára, békés életünkre, fejlődő hazánkra gondolunk, ne feledkezzünk meg ezekről sem Farkas Kálmán
