Kelet-Magyarország, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-15 / 62. szám

ÜBÄ Ipw • IllalllluS 13# «w irt-wxcírmíRssjns § aWsfl Földek és márciusok Kevés nép él a földön, melyet annyi érzés, szenve­dély, harc és szenvedés kötne a földhöz, mint a magyar. Nálunk már a honfoglalás is a „jó földek” jegyében tör­tént és azóta is történelmünk minden fordulatában döntő szerepet játszott a paraszti munka helye: a rét, a búza­tábla, az erdő, a kert. Budai Nagy Antaltól Táncsics Mi­hály ig, Dózsa Györgytől a Magyar Kommunista Pártig mindenki, aki harcba tudta szólítani a parasztságot, föl­det adott, vagy földet akart adni 121 éve, 1848 márciusa leg. nagyobb tette volt a jobbágy, ság felszabadítása, egy lépés a földkérdés igazságos meg­oldása irányában. Minden szabadságharcunk ott aratta legnagyobb diadalait, ahol a szabadság mellé földet is ígért vagy adott. Esze Tamás, Táncsics Mihály értették ezt, azért tudtak szót érteni. 50 esztendeje, közvetlenül a Tanácsköztársaság előtt Sza­bolcs megyében a politikai élet legfontosabb kérdése volt: meg lesz-e a földosztás. Ibrány, Tiszapolgár, Vasme- gyer és a többi földfoglaló község volt a forradalom leg­erősebb bázisa. Ott már a magukét védték, akik harcol­tak érte. Csoda-e, ha a 121 év előtti és az 50 év előtti március után felszabadulásunk tava­sza, a harmadik március is a földkérdést tartotta egyik legfontosabb tennivalójának. Sok fontos kérdést megelőzve ezért hozta meg 24 évvel ezelőtt, 1945 márciusán — és éppen március 15-én — az ideiglenes nemzeti kormány 600/1945 számú történelmi rendeletét, mely egyszer s min­denkorra eldöntötte az ezer­éves pert, a mezőn izzadó pa. raszt jogos jussáért vívott el­keseredett harcot, annyi kiöm­lött vér okát, annyi bánat és keserűség forrását, az élelmet megtermelő ember konok akaratát azért, hogy ne éhez. zen többé. „A rendelet célja — frja be­vezető soraiban e történelmi okmány —, hogy az ideigle­nes nemzetgyűlés szózatában és az ideiglenes nemzeti kor­mány nyilatkozatában lefek­tetett elvek és a megadott fel­hatalmazás alapján a nagy­birtokrendszer megszűnteié, sével valóra váltja a magyar földmíves nép évszázados ál­mát és birtokába adja ősi jussát, a földet.’’ 24 év telt el azóta, egy év híján negyedszázados tá­volból mérhető fel csak iga­zán, milyen fordulópont volt ez a ma már magától értető­dő történelmi tett. A kezdeti „földet vissza nem adunk” jelszavával, vívott politikai harcok egyértelműen meghatá­rozták népünk állásfoglalásai, helyzetének megítélésében. A ellenforradalom is ott leple- ződött le a parasztság előtt, amikor engedte Mindszen- thyt szóhoz jutni és elmonda­ni jelszavát, a „földet vissza” — minden józan embert fel­háborító, cinikusan árulkodó mondatát. A föld azé, aki megműveli. Ö gazdálkodik rajta, az ő szava dönt, megválasztott ve­zetők kötelesek meghallgatni tanácsait, javaslatait a közös gazdaságokban is És a szo­cialista tulajdon egyik formá­ja, a szövetkezeti, éppen napi­jainkban éri el teljes nagyko­rúságát, egyenjogúságát, mely új törvényeinkben, a falusi gazdasági és politikai élet minden részében érződik. Az ember, aki a földeken dolgozik, nem zsellér többé, nem is magárahagyott kisem. bér. Erős és egyre erősödő közösségek tagja. Keresetének java részét nem kell már ar­ra kuporgatnia, hogy földet vásároljon, amit majd egy rossz termés évében elárve­rezhet tőle a bank. A föld — így igaz — álommá misztiká- lódott ez ezeréves perben, cél­lá, éppen elérhetetlensége mi­att milliók számára. , Ma már nem az. Felnőtt az a falusi társadalom, amely nem célt lát benne többé, ha­nem eszközt: a szebb élet, az emberhez méltó munka, a megélhetés eszközét. fenz) Kölcsönt kapnak a fiatal lakásépítők a Nyíregyházi Vasszerkezeti és Gépipar! Váiiaiatnái „A lakásépítkezés támoga­tására, illetve a képzett la­kásépítkezési alap felhaszná­lására a vállalat igazgatója, a pártszervezet titkára, a szak- szervezeti bizottság titkára és a KISZ-szervezet titkára dönt.” — Az idézett mondat a Vasszerkezeti és Gépipari Vállalat most készülő új kol­lektív szerződésének tizen­egyedik oldalán olvasható. A fiatal fészekrakók gondjainak megoldását segítő támogatás­ról a vállalat igazgatójával és KISZ-csúcsvezetőségének tit­kárával beszélgettünk. A különböző társasház­építési akciókba való belépés anyagi feltételei általában már az indulásnál is megha­ladják azt az összeget, amit fiatal házaspárok albérlet, stb. mellett megtakaríthat­nak. A vállalat dolgozóinak nagy része fiatal. Főleg ré­szükre nyújt segítséget az az új — a kollektív szerződés­ben is rögzített — anyagi tá­mogatás, amely a szerződés életbe lépésétől kezdődően kölcsönt biztosít a vállalat dolgozóinak lakásépítkezési akcióba való belépéshez. A vállalat fejlesztési alapjából mintegy 150 ezer forintot tar­talékol erre. Ebből a keretből kisebb nagyobb összegű kiegészítést nyújt a lakásépítkezésbe kez­dő dolgozók „alaptőkéjéhez”, melyet megegyezési időtől függően kamatmentesen téri tenek vissza a vállalatnak. Az összeg odaítélésénél az üzemi négyszög valamennyi képviselőjének javaslata, ajánlása egyforma súlyt kép­visel. Természetesen figye­lembe vesznek különböző té­nyezőket — mint a vállalat­nál eltöltött munkaviszony időtartamát,- , kiemelkedő tár­sadalmi, vagy KISZ-munkát, esetleg a gyerek, vagy gyere­kek számát, tehát a család nagyságát. Bár a visszatérítés módja még nem tisztázott — a kollektív szerződés március 3I-re készül el — a vállalat vezetőségének módjában áll valamennyi kölcsönt igénylő részére - bizonyos százalékú összeg visszafizetésének elen­gedése. Ezen az általános ked­vezményen felül js figyelem­be vehetnek szubjektív té­nyezőket is, mint az előbb említett társadalmi munka­végzés, kiemelkedő teljesít­mény. nagyobb család, stb. írásban még meg sem je­lent a lakásépítkezés anyagi támogatásáról szóló kedvez­mény, a jó hír mégis gyorsan terjedt. Az első írásbeli kére­lem már beérkezett, és Győrfi István KISZ-titkárt is több érdeklődő kereste már fel. — Meglepetésként hatott — mondja Győrfi István —, hogy olyan fiatalok érdeklőd­tek, akik a napi munkán felül nyújtott társadalmi munká­val is kiérdemelték ezt a se­gítséget. Tükörbe állították önmagukat. baraksó Az Ipari Szerelvény- és Gépgyár 2. sz. gyáregységében Mátészalkán ez év elején öt brigád alakult, akik a szo­cialista brigád cím elnyeréséért versenyeznek. Képünk: a mozgalom egyik kezdeményezője volt Madácsi István esz­tergályos, ő a BL—12-es Diesel-motorok alkatrészéit ké­szíti. Elek Emil felvétele Épül az új hotel Megkezdték az új nyíregy­házi szálloda építését. A Béke mozival szemben, a deszkakerítéssel elzárt telken március elseje óta jó ütem­ben dolgoznak a Szabolcs- Szatmár megyei Építőipari Vállalat brigádjai. Március hó folyamán el kell készül­niük az alapozással, április­ban a földszinti födémmel és azután hetek alatt kinő az ötemeletes, előregyártott ele­mekből összeállítandó új vendéglátó palota, amelynek homlokzata egészen új arcot fog adni a város központjá" nak. Képünkön Bene József és Kis Gábor ácsok az egyik alap vasbetongerenda zsalu­zását végzik. Elek Emil felv. A laktanyában a hétközna pok szokásos rendjében zaj­lik az élet: kiképzés, fegyver­karbantartás, őrség, politikai foglalkozás, lövészet, sport. .. A szabolcsi határőrlaktanyá­ban minden olyannak tűnik, mint egy iskolában. Csupán a fogalmak hangzanak más­ként. A hetes neve itt „ügye­letes”, a kollégiumé „körlet” a tornateremé „gyakorlótér” és .rohampálya.” A tantár­gyakat pedig határőrizetnek, fegyvei'forgatásnak, hűségnek helytállásnak, a szocialista ha za védelmének nevezik. Rendhagyó „órarend" A hétköznapok „órarendjé­ben” most mégis van valami rendhagyó. Az udvaron kis csoport katona lépked, ke­zükben összegöngyölt zász­lók. egyiküknél még felirat nélküli vörös transzparens. Papírszeletekkel és ragasztó­illattal teli helyiségbe nyit­nak be. Itt a dekorációs mű­hely Két határőr zöld posz­tóval béleli a laktanya zene­karának készülő hangfalat, s beszélgetésükből kiderül, hogy legfőbb gondjuk: honnan sze­Határőrök — ünnep előtt réznek be a közeledő fellé­pésig egy basszusgitárt. A frissen érkezettek is munká­hoz látnak: fehér kartonra ügyes kéz vázlatozza a betű­ket : ÉLJEN .. 50. . . A szomszédos körlet nyi­tott ablakából szavalókórus harmóniája szűrődik ki: for­radalmi versek, proletárdalok ritmusa tüzeli a katonafiúkat, s időnként egy kellemes ba­riton emlékeztet félévszáza­dos történelmi eseményekre. A klubban és a barkácsműhelyben A KISZ-klubban heten ül­nek: Kovács Tibor, Viski Ist­ván és Bodnár Béla határ­őrök, Babinecz János és Mé­száros Endre őrvezetők, Sass Bálint és Tamás Géza tizede­sek. Beszélgetésükből tudjuk meg, mi is a rendhagyó a laktanya mostani hétköznap­jaiban. .. A Tanácsköztársaság 50. év­fordulójának ünneplésére ké­szül a laktanya minden kato­nája. A barkácsműhelyben most ragasztják a tablókat, amelyek a proletárdiktatúra művészi plakátjait mutatják be. Ez az ötventablós kiállí­tás eljut majd minden alegy­séghez és őrshöz, s szerelnék eljuttatni az anyagot a szov­jet fegyvertáráakhoz is. A egyik alegység KISZ- klubját is csinosítgatják ezek­ben a napokban. Az évfordu­ló napján, március 21-én tart­ják az avat ót és a névadót: a klub egy 1956-os határőr már­tír, Matuzsa György nevét veszi fel. A laktanya fiataljai bekap­csolódtak a „Katonahösök nyomdokain” című KISZ- akcióba. Havonta egy-egy hős életét, munkásságát ta­nulmányozzák. A márciust Kun Bélának szentelik. Együtt a községi KISZ-szervezetekkel Öntevékeny együttesek iro­dalmi műsorokat tanulnak, az alegységeknél, őrsökön ré­Budapest, Vili. kerület, Rá. day utca. — A Fővárosi Tanács múlt évi határozata értelmében Önöknek jövőre ki kell tele­pülniük Budapestről. Hová mennek? — Szabolcsba. Az ottani ta­nács elvállalt minket és Nyírbátorban épül az új ci­pőgyár ugyanennyi dolgozó számára, amennyi itt volt Vagyis ezer fős munkahely alakul. — Hogy fogadták a letele­pülés hírét? — Nem egyformán. Itteni dolgozóink — bár bőven ta­lálnak más szakmában Buda pesten is munkahelyet — mégiscsak megszokták a mos­tanit, s nehéz megválni. De. hát épületeinket itt szanálják, nem maradhatunk. Ezt tudo­másul kellett venni. Persze, nem megy simán. Amíg oda végérvényesen letelepül az egész üzem, termelni kell, Annyit mint eddig, s nem drágábban. Az itteni munká­sokat naponta meg kell győz­ni, hogy a végleges felszámo­lásunkig maradjanak — megfelelő bérrel, nyereséggel, s úgy, hogy gazdaságosak is gi és mai katonák találkoz­nak, veteránokat látnak ven­dégül- Határőr úttörőőrsök a községi KISZ-szervezetek együtt ünnepelnek majd a ka­tonákkal. A tanácsköztársasági művészeti szemlén 7 műfaj­ban, 34 produkcióval mutat­koznak be a határőrök. A hétköznapok rendjébe jól beleillik ez az ünnepi „óra­rendváltozás”, de közben éppúgy tart a kiképzés, a szol­gálat, s a katonai ismeretek elsajátításával is az évfordu­lót köszöntik katonáink. A forradalmi jubileum tisztele­tére minden alegység ver­senyre kelt a „Kiváló” címért. Az ünnep napján és éjsza­káján is ott áll majd poszt­ján a határőr, hogy a dicső 133 napon megálmodott, s 1945 óta valóra váltott szo­cialista vívmányok felett őr­ködjön. Szilágyi Szabolcs maradjunk, az exportot is teljesítsük. — És az üzem vezetői? Vál­lalják a nyírbátori életet? — Zömben igen. Kétségte­lenül nagy a plusz, amit csi­nálunk. Termelni á pesti és a már működő nyírbátori mun. kahelyen is. Itt már megszo­kott a tempó, ott viszont újak az embereink. 170 munkás és ötvenhat ipari tanuló dol­gozik máris a jövő üzemében Szabolcsban. Nagy a távolság, sok minden még ideiglenes jellegű, a szállítási problé­mák, az Igények nem kicsik, s közben építkezünk is. — Tehát sok a gondjuk még vagy két évig? — Amíg a nyírbátori beru­házás teljesen meg nem va­lósul, s amíg fel nem veszünk és ki nem képzünk minden, kit, aki ott fog dolgozni. Mint­egy ezer embert. —- Ez nyilván nehéz. Ugyanakkor itt kell hagyni­uk néhányuknak a fővárost. — Megértettük, hogy el­avult üzemeinket szanálják Pesten. Azt is, hogy ml indo. kolta éppen Szabolcsba köl tözésünket. Az átmenet lebo­nyolítását nagyon szívesen vállaltuk, ez kötelességünk is. Hogy itt kell hagynunk a fő­várost? Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nagyon szí. vesen teszem, mert itt van minden szál, ami köti az em. bért. Nyilván nyugodtabb lett volna az álmunk, ha erre a lépésre csak 30 év múlva ke­rül sor. Mégis csináljuk. Köz­ben neveljük az új vezető garnitúrát is Nyírbátorban, de néhány vezetőnek akkor is le kell költöznie. Már van. nak Is tőlünk: a telepvezető, művezetők, szakoktatók. — És hogy érzik magukat? — Van, aki már kimondta, hogy marad. De kicsit min­denki várja, mit sikerül ki­alakítani, s azután dönt, 12 lakásra is ígéretet kaptunk, ez megkönnyíti a gyökérve rést. Akinek itt nem volt la­kása, vagy rossz körülmények közt lakik, még jól is jár. — És ön? — Semmi aggályom a vidé­ki élet iránt. Még jól is jönne a csend, a munka utáni bar­kácsolás a friss levegőn. Hogy elmennék-e, amennyiben erre módot kapnék? A válaszban sokkal több az igen, mint a nem. — Tegyük fel. hogy igen. Mit vár az új szabolcsi üzem tői? — Őszintén szólva: készü­lök. Előfizettem péédáöl az Pesti interjú a Szabolcsba települd (iptttyái1 igaseatéiával Önök megyei lapját. Ismer­kedés ez is Szabolccsal. Ko­molyan érdekel minket a me. gye fejlődése. Nem túlzás, se­gít ebben a Kelet-Magyaror- szág. Beilleszkedni a miliőbe. Itt van például aláhúzva jó néhány írásuk. Általános, szakmai kérdések, munkaerő, helyzetük, beiskolázási gond­jaik. Sok hasznos dolgot tud­tunk meg — ezek a gondola­tok már tényleg hozzánk tar. toznak. Többek között épp e cikkek alapján készítettük el káderfejlesztési tervünket. — Egy új, korszerű üzems ben csak jobb lehet, mint a jelenlegiben, mégha nagy is a távolság Pesttől? — Természetesen. Mi sem úgy gondoltuk, hogy felépül megyéjükben az új gyárunk, s özönlenek bele a dolgozók, aztán mi szépen lelépünk. Hanem, hogy végig csináljuk a dolgot, ha már vállaltuk. Szép és izgalmas a feladat, akkor is, ha sok a probléma. — Milyen gondjaik vanndk? — Nehéz nagyüzemi mun­kássá képezni azokat, akik nem ismerik az üzem levegő­jét, szervezeti kereteit. Most meg a mennyiséggel is gon. dunk van az ott működő rész­legnél. De azt megoldjuk, ak­kor következik a minőség. Foglalkozni kell mindennel, a beruházással is, a gazdasá­gossággal Legalább a belföldi igényeket szeretnénk idén nyárra ott elkészíttetni. — Őrt szerint sokkal nehe­zebb lesz vidéken üzemet ve­zetni, mint Budapesten? — Szerintem egy korszerű üzemet vezetni — ha már meglesz — jó.' Nem lesznek szociális problémáink sem. És úgy hiszem, stabilitás, biztos munka várja Nyírbátorban a Cipőipari Vállalatot. S nem lesz túl nehéz rendszerető, fe­gyelmezett munkásgárdát sem kialakítani. Akik nem kifelé néznek — mint most a mieink —, hanem befelé tö­rekszenek. Nyírbátorban üze. mi munkásnak lenni felemel­kedést jelent. — Mikorra várja a végle­ges letepülést? — A kivitelezéstől függően 70 végére, 71 elejére. Akkor már ezer dolgozó készíti ott a cipőket, többnyire külföldre. Mind nagyobb ütemben, s re­méljük, kölcsönös megelége. désre. Jól jár a megye, a sok új dolgozó, s mi is, akik lete­lepülünk. Ezt kívánjuk mi is Bradáes György igazgatónak. Ketdte Mmm

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents