Kelet-Magyarország, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-07 / 55. szám
1969. március 7. KELET-MAGYARORSZAO 8 oldal Mire képes a szabolcsi építőipar? Ha valaki üres óráiban kiszámolná. vajon hány elképzelés. álom nem valósult meg megyénk gazdaságában az elmúlt évtizedben csak azért, mert nem volt aki felépítse, — feltehetően elképesztő számot kapna. Sok létesítmény, egészségház, kultúrotthon, bölcsőde, óvoda, mennyi gazdasági épület — és hány millió forint! Régebben e pénzek „elvesztek”, ha nem tudták felhasználni őket, s nem is ritkán így történt, mert nem kaptak kivitelezőt. Kapacitás kellene tehát, több mint az eddigi — de honnan és hogyan'' Az építőipari vállalaiok fejlesztése ma már csak kis részben létszámkérdés 'ebben nem is lenne különösebben baj), hanem pénz. pénz és pénz kérdése. Ez pedig csak igen kevés található azokon a számlákon. amiből az építés nagyobb lehetőségeit finanszírozni lehetne. Az idén cikkeinkben már foglalkoztunk a két legnagyobb vállalattal, a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalattal (SZAÉV) és a ta nácsi\ Építő- és Szerelő Vállalattal (ÉPSZER). Vezetőikkel e cikkekben arról beszélgettünk. milyen lehetőségei vannak saját erőből a kapacitás bővítésének. Bár a SZAÉV az idén több mint 100 millióval, az ÉPSZER pedig 15 millióval többet épít mint tavaly, rá kellett jönnünk, hogy a vállalatok fejlesztési alapja nem biztosít elegendő anyagi fedezetet a fejlődéshez. Miért? Mert a szabályozás országos rendelkezés és nem lehet kivételes néhány szabolcsi cég sem. Az alap azon, ban — tekintve, hogy a műszaki színvonal nálunk eléggé alacsony — kevés. Sok a pótolni való. elengedhetetlenül szükséges számos igen értékes gén beszerzése is —, de a szűkös saját Alapból erre nem kerülhet sor. Tavaly az ÉPSZER-nél tanulmánytervet dolgoztak ki arra, milyen intézkedésekre lenne szükség és főként mennyi pénzre, ha a vállalat évi kapacitását legalább 50 millióval növelni szeretné. A terv 14 millió forintos beruházást javasol ilyen célra. Ugyancsak az ÉPSZER-nél végzett a megyei tanács vb.. szakigazgatási szerve felügyeleti gazdasági ellenőrzést, aminek szintén a kapacitás- növelés volt a fő célja. Hogy műven eszközökkel lehet e célt elérni és mennyi pénzzel. Az említett tanulmánytervvel hasonló eredményre jutottak. A két vizsgálat lassanként — talán túlzottan is lassan — a megvalósítás szakaszába léphet, ha valamennyi ■fórum hozzájárul. Mire költik? Ez ma a vezetőknek szinte a legnehezebb kérdés, hiszen képzeletben már száz. szór elköltötték a tervezettnél nagyobb összegeket is óriásdarukra, rakodó-, vakoló- vagy árokásó gépekre. Ez kell. gépesítéssel növelni a lehetőségeket, könnyebbé és hatékonyabbá tenni a mun kát. De a holnapi pénzből csak holnapután lesz gép, vagyis jövőre. \ Van elképzelés — -»persze —, számtalan. Csak egyet, ami jelentősen előre vinné a fejlődést A SZAÉV vezetői alaposan megvizsgálták, milyen eredménnyel járna, ha poligon- üzemet létesítenének. A lakásokhoz szükséges — de másutt is felhasználható — előregyártott elemeket most Debrecenből szállítják Nyíregyházára. Ez számottevő szállítási költséggel jár olyannyira. hogy a 9 milliós üzem — csupán a szállítási költség csökkenéséből — már 600 lakás felépítésénél megtérülne. A vállalat fejlesztési alapja nem teszi lehetővé az üzem létesítését, még hitelből sem. Próbálták a minisztériumban — hiszen minisztériumi vállalat —, de központi erőforrás e célra nincsen. Marad a megyei. Az üzem gazdaságilag indokolt lenne, előnyös és gyorsan visszatérülő. Érdemes volna a közeljövőben alaposan megvizsgálni: milyen lehetőségei vannak a tervezett üzem mielőbbi megvalósításának. Igaz. más célokra is kell az iparfejlesztésre szánt, amúgy is nagyon szűk keret: igaz. hogy újat rendszerint csak akkor telepítenek a nagy gyárak Szabolcsba ha mi is hozzájárulunk; igaz, hogy minden üzem fejlődésében döntő helyet kaphat egy. egy új beruházás — de arra is gondolnunk kell, hogy ezeket valaki felépítse, megvalósítsa. Valós és életképes tervek mehetnek füstbe kivitelező hiányában a következő ötéves tervben is. (Kétségtelen, hogy’a kivitelező vállalatok fejlesztése felveti az építőanyagipar hatékonyabb segítését is, ez azonban egy adandó alkalommal másik cikk témája lehet.) A beruházási piacon tapasztalható feszültséget megoldani nem könnyű feladat Ez a törekvés érezhető országos szerveknél is, és ehhez Szabolcs megyének is produkálnia kell. És nem is keveset. A szabolcsi terveket nem valósíthatja meg más, csakis az itteni vállalatok, más megyéktől aligha számíthatunk számottevő segítségre. Most azonban az a helyzet, hogy sokkal nagyobb az építési igény, mint korábban és ezt a meglévő építőipari szervezetek csak részben tudiák kielégíteni Az igény nem fog csökkenni, ettől ne várjuk a piac egyensúlyának megvalósulását; ellenkezőleg növekedni fog az építeni szándékozók tábora. Nagyobbak lesznek a feladatok, de lépést tud-e tartani ezekkel az építőipar? Ez a kérdés vár választ az idén. Kun István A földtörvény végrehajtása nyomában Zárt kertek sorsa j Sok a megalapozatlan kérelem — írásos határozat a döntésről — Helyzetkép a mátészalkai járásból Megkérdeztük Vastag Lászlót, a Mátészalkai Járási Földhivatal vezetőjét, hol tart az új földtörvényből adódó zártkerti és személyi földhasználatra vonatkozó rendelkezések végrehajtása. Végien tisztázni — Leginkább bonyolultnak tűnt a mátészalkai zártkert kérdése, amivel már a Szabad Föld is foglalkozott. A gyors rendezést az gátolta, hogy az 1960 évi törvény végrehajtása során az akkori bizottság mintegy 200 holdat kitevő részt külterületként vett nyilvántartásba. Viszont 350—400 tulajdonos mint .,zártkert-ingatlant” személyi tulajdonként továbbra is használta. A mostani rendezés célia az hogy végleg tisztázza ezt az ügyet. A korábbi téves határozat módosítása megtörtént, s most a megváltás alóli mentesítési kérelmek bírálása van soron. Végül helyszíni felmérés tesz pontot a vita végére. Valószínű, a szálkái Egyesült Erő Tsz egyetért a törvény végrehajtásának szükségével, megoldásával, s az nem okoz áthidalhatatlan nehézséget számára. A járás 24 községe közül XI községben van még — a szálkáin kívül — zártkertnek tekinthető terület Ezek jog- viszonyilag rendezettek körülbelül háromezer személyt tesznek érdekeltté. A terület 1593 hold, amiből kiderül, hogy lényegében kis területek személyi képviseletéről van szó. Ezek túlnyomó részben szőlős, gyümölcsös helyek. Személyi földhasználat érdekében 1700 körüli kérelmet adtak be a járásban. Mint ismeretes. ilyen földhasználati igényt jelenthettek be olyan személyek, akik közvetlen nem dolgoznak a tsz-ben, de földjüket használja a tsz és az 1967. évi négyes törvény' szerint a terület megváltásra került. A kérelmeket 1968. december 31-ig kellett benyújtani. Elbírálásuk határideje 1969. március 15. Megfelelni a teltételeknek A felülvizsgálatok során megállapították, hogy sok olyan jogtalan kérelem érkezett, melyek a törvényben igényelt feltételeknek nem felelnek meg. Ilyen, hogy számos kérelmezőnek a tsz használatában egyáltalán nincs földje, megváltásra nem kerül ingatlanuk. Mások nem helyben vagy nem is a tsz-szel határos szomszéd községben laknak, vagy már 1967-ben sem használtak tsz-től háztáji földet Nem kis mértékben van döntő fontossága a kérei. mező anyagi-szociális helyzetének. Akik tehát bármelyik fontos kitétel mellett nem tudnak bizonyítani azok természetesen nem ' tarthatna]: igényt személyi földhasználatra. 4 kérelmezők értesítése Az illetékes helyi tanácsi vég rehajtó bizottságok írásos határozatban értesítik a kérelmezőket a döntés eredményéről. A jogos földhasználati igények elbírálása után a tanácsi vb. megállapodott a tsz-szel, hogy a földhasználat a község külterületén hol lesz biztosítva. A tanácsi \rb dönti el azt is. hogy az egyes személyek mennyi haszonbért kötelesek fizetni a földhasználatért. Ezért felesleges minden korai sürgetés, zaklatás az ügy intézésével kapcsolatban. A járási földhivatal a jogos igények lezárása után a helyszínen elvégzi a kijelölt területek felmérését, s a községi tanácsok idén május 1-ig adják át azt a jogos használóknak — fejezte be a járási földhivatal vezetője. (asztalos) Aranylakodalmak Amióta az első idei aranyltL. kodalomról hírt adtunk, számuk állandóan nő. Mintha az idős házaspárok egész sorának most jutott volna eszébe, hogy megüti házasságkötése 50 éves fordulóját. Nemcsak Szabolcs-Szat_ mórban van ez így, hanem az egész országban. Gondoljunk csak vissza, mi is volt 50 évvel ezelőtt. A férfiak — akik élve maradtak — jöttek haza a háborúból. Ha volt, aki szerette és megvárta őket, alig várták, hogy összekapcsolják életüket. A házasságkötések száma — a négyéves háború után — hirtelen magasra szökött. Nem tartották vissza őket az ország háború utáni küzdelmei sem. Sőt. a házasságkötésre kiválóan alkalmasak azok az időszakok, amikor a forradalom „fényes szelei” fújnak, ismerjük ezt a légkört a második világháború utáni időkből.. Az ifjúság reményét, bizakodását egy jobb világban nemcsak a békeévek várása, hanem egy új világ megteremtésének vajúdása is fokozza. Így válnak eggyé a társadalom akaratával. Hiszen a házasság a magunk új világának, új életének megteremtésére való vállalkozás és ezt nagyon nagy öröm ösz- szekapcsolni azzal az elszá- nással, hogy megújítjuk magunk. körül a társadalmat. Ahány aranylakodalmát ülő idős házaspárral beszéltünk kivétel nélkül mind szót ejtett erről. Ezért kell különös szeretettel fordulni 1919—1969 aranylakodalmasai felé akik egy új világ reményében kezdtek a fészekrakáshoz. (gnz) Gyors ütemben, télen is épül a Kisvárdai Bútoripari Vállalat új, képkeretlécgyártó üzemcsarnoka, ahol 150 új, főleg nődolgozó foglalkoztatását oldják majd meg. Hammel Józseí felvétele Sértődöttség Több éves hagyománya van a vencsellői Szabadság Tsz nagyüzemi baromfi nevelésének. Most ottjártunkkor, furcsa sértődöttségről beszelt Takács János elnök. Nem ők sértődtek meg, hanem a baromfifelvásárló vállalat. Ok a múlt évben is nagyszámú húscsirkét terveztek nevelni és értékesíteni. A súlyt 800 mázsában határozták meg. Az egyik 25 ezres tétel átadásakor vita támadt a tsz és a felvásárló vállalat között. Egyelőre azzal végződött, hogy hétezer átadott baromfit Debrecenben „utánmi- nősítettek”, ahol és amikor a tsz képviseletében senki nem volt jelen. Az ügy „folytatása” a bíróságon volt, ahol a tsz javára 30 ezer forint utólagos megtérítést ítéltek meg. Ügy tűnt az ügyet lezárták. A baromfinevelést a tsz nem vette le a napirendről. Ez évben is tekintélyes meny- nyiséget szánt ipari feldolgozásra. közfogyasztásra. A fő- állattenyésztőt bízta meg, hogy tartsa a kapcsolatot a felvásárló vállalattal az értékesítés céljából. A vállalat igériye azonban ezúttal az volt, hogy menjenek be személyesen a tsz-től. Máskor azzal érveltek: nincs nyomtatvány. A tsz kérte a nyomtatványt, hadd tanulmányozzák át, mire. milyen feltételekkel szerződhetnek az idén. Végül azt a választ kapták, hogy „a keret már megvan”. Értetlenül állnak ezzel a módszerrel szemben a tsz- ben. Eddig tartott volna kapcsolatuk a vállalattal? Hibát követtek el, hogy nem engedtek a tavalyi vitában? Monopólium, vagy retorzió? Furcsának tartják a vállalat sértődöttségét, amit onnan vélnek, hogy a tsz-t, mint régi és jól produkáló partnert kihagyták az idei baromfiérteke- sítési szerződéskötésből. A tsz így sem marad magára. A többcsatornás értékesítési módot alkalmazza. Igénybe vette a MÉK segitő ajánlatát, s azzal állapodott meg 300 mázsa húsbaromfi szállítására. Persze, elképzelhető, hogy a vállalat is kopogtat majd, a szövetkezet ajtaján.. (A. B.) Palásti László: A kutya csontja Üj telephely a faipari vállalatnak Azt mondtam a felszolgálónak : — Nagyon kérem, szerezzen egy kis csontot a kutyámnak. Sajnálkozva válaszolta: — Ami volt, azt már elvitték. Tessék várni, most jött egy tizenkettes esküvői társaság, ott biztosan marad valami. Igaz, csak most kapják az erőlevest, eltart egy fé óráig, amíg a húsnál, illető leg a csontnál tartunk. Vártam Az újdonsült asz szony szép volt és kövér. A/ ifjú férj cingár és alacsony Megállapítottam, hogy kettő jüktől nemsokat várhat az ér Csibim A nő mohón meg eszik mindent, a férj úgyszintén, mert bizonyára hízn akar. Ezután szemügvre vettem a násznépet. Ezek közt akadt reményteljes vendég. Az egyik csak belekóstolt az erőlevesbe és azt is otthagyta. .Volt a násznép között egy pergamentbőrű alak is. Ennek szerettem volna, nemcsak Csibi miatt, hanem az önzetlenségtől vezérelve is azt tanácsolni, hogy vigyázzon a gyomrára és tartózkodjék a túltáplálkozástól. Végre elvitték a leveses csészéket, de a húst még nem hozták. Totózni kezd tem, hogy mi lesz. csirke, ka csa, vagy más sokcsontú hús" Ezek lennének a nyerőszámok’ Ötös találat tyúk, kacsa, disznókaraj, oldalas és pörkölt lenne amelynek mó- csingos alkatrészét (Csibi kedvence) mindenki a tányéron hagyná. De egyes találattal is megelégedtem volna, mert kilenc elmúlt és már kolbászt sem vásárolhattam volna a kutyának. És jött a pincérsereg. Egyetlen találatom sem volt... Mindenki naturszeletet kapott, soványát, egy falatnyi csont vagy mócsing nélkül. A pincér sajnálkozva mond ta: — Reménytelen eset. Régi tapasztalatom, hogy a násznép még a tányért is kitörli a kenyérrel Most már csak abban bíztam, hogy sikamlós viccek hangzanak el az asztalnál és valamelyik kényes vendég sértődötten, vagy étvágyát vesztve, abbahagyja a táplálkozást. De nem! Mindenki úgy evett, mintha napokig koplaltatták volna őket. Az én pincérem félszemmel állandóan a táplálkozókat leste. Egyszer csak felcsillant mindkettőnk szeme. Az egyik Vendég letette a kést, a villát és beszélgetni kezdett a mirtuszkoszorús asszonykával. A pincér gyorsan felkapta a vendég tányérját, odahozta hozzám és a maradék húst rácsúsztatta előre elkészített papíromra. Ez volt 3Z a pillanat, amikor a vendég, akitől a pincér szinte észrevétlenül elcsente a húst, így szólt a menyecskéhez: — Ilyen finom, puha borjúhúst már régóta nem ettem. Kérni fogok még egy adaggal. A faipari vállalat hamarosan költözik a város központjából: új telephelyet építenek a déli ipari övezetben. Két év alatt mintegy tizenegymillió forintot költenek az új üzem kialakítására és berendezésére. A vállalat vezetői gazdasági számításokat végeztek: a korszerű üzemben a belső szállítások minimális ra csökkentéséből jelentős nyereség származik majd, s ez is hozzájárul az építési költségek mielőbbi megtérüléséhez. Jelenleg ugyanis négy telephely és az állomás között „ingázik” a feldolgozásra szánt nyersanyag, félkész-, készáru. Az új telephelyre iparvágányt építenek. A gyártás legnagyobb részét a száz méter bosszú, tizenkét méter széles nagycsarnokban végzik majd. Folyamatos termelésszervezést valósítanak meg. Köny- nyítének a jelenlegi nehéz fizikai munkán is: keskenyvá- gányú csillés anyagmozgatással csökkentik a fizikai munka legnehezebbjeit. Az építési munkákat előreláthatóan ez év végéig befejezi az építőipar. Azt követően a szerelést végzik, s 1970 első felében már teljes egészében új telephelyén üzemel a vállalat Gondoskodnak a munkások megfelelő ellátásáról is. Korszerű szociális létesítmények épülnek. A gyártó nagycsarnokot. és valamennyi üzemrészt központi fűtéssel melegítik. A vállalat jelenlegi telephelyét elbontják és annak egy részén parkot épí« tenek.
