Kelet-Magyarország, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-06 / 54. szám

7W9. mlrefus B, Rtt.ir f - m Aar arorszao A kereskedelem felelőssége Vita a mezőgazdasági szakmunkásképzésről Egy asszony kérdezte tő­lünk a minap, miért nem le­het ebben a városban bőséges választékot találni mondjuk olcsó fehérneműkből? És ő ma­ga adta meg a választ is: „Felhívtam a nagykereskedel­met, ahol azt mondták, hogy a keresett áruból van, csak a boltok nem rendelnek...’’ Igaza van, de persze ez nem áll minden hiányzó cikkre. Viszont bizonyítja, hogy a vá­lasztékkal, a minőséggel az árral megyénkben sincs min­den rendben. Bizonyítja, hogy a kereskedelem területéről az utóbbi időben írott cikkeink a lényegre tapintottak. És kedden Debrecenben öt me­gye kereskedelmét irányítói előtt mutatott rá a Belkeres­kedelmi Minisztérium: ez nagy probléma, ennek a meg­oldása halaszthatatlan. Elmondták, hogy a kereske­delmi vállalatok önállóságára nagy szükség volt De ez nem jelentheti, hogy az egyes vál­lalatok, szövetkezetek kisebb erőfeszítéssel, mesterségesen előidézett hiánycikkekkel na­gyobb nyereséget vágjanak zsebre — a lakosság kárára. Bebizonyosodott, hogy a ter­mékek központi elosztás nél­kül is eljuthatnak a fogyasz­tóhoz. De nem mindé-y, ho­gyan. Egyes területek — kö­zöttük Nyíregyháza — ellátá­sa a korábbinál jóval nagyobb mértékben függ az itteni vál­lalatok munkájának színvona­lától, a szaktudástól, az igye­kezettől. stb. Ugyanakkor elég csupán rosszul felmérni a keresletet, óvatoskodni, ké- nyelmeskedni — és máris baj van a választékkal. így tör­ténhet meg az is, hogy a nagy­kereskedelem által kínált sok áru egyszerűen nem kell a kiskereskedelemnek A lakos­ság bosszankodva jön ki az üzletekből mert gyenge a készlet, áh'g van Kínálat. A kereskedelem viszont talán ép-'en ezért találta meg a szá­mítását: „ami van, azt bizto­san megveszik jelszóval.” Világos, hogy ez már tart- hr’ntlan állásoont. Dersze az igazsághoz tarto­zik. hogy nem minden hi- á’"'é"t a kereskedelem a fele­lői K^zreiát'^ik az inar, az importbeszerzés eddigi ne­hézkességé is. De a kiskeres­kedelmen — amely naponta ta­lálkozik a fogyasztók százez­reivel Szabolcsban — nagyon sok múlik. Például az áru ke­resése, az ipar befolyásolása. Vagy a verseny a vásárló megnyeréséért. Ami sajnos Itt még nincs, vagy alig van bár a szektorok előtt felnyitnak a sorompók. Még nemigen élnek a lehetőségekkel, hogy a szö­vetkezet erőteljesen betörjön a városba, az állami kereske­delem falura. Még kényelme-t sebb, ha mindenki marad a helyén, s így verseny nélkül a lakosság azt kapja, amit ta­lál. Aki járt az ipari vásáron, sajnálkozva tapasztalhatja az ottani áruk csak az ottani kirakatokat díszítették — ide nem kerültek el. Vajon miért? Helyes a megállapítás, hogy a kereskedelemben dolgozó ve­zetőknek — de a dolgozóknak is — legyen nagyobb bátorsá­guk behozni a divatcikkeket, s megfizetni azokat. De ahhoz is, hogy a tömegfogyasztási cikkeket bőségben terítsék az üzletek, S esetleg saját nyere­ségük kárára is tegyék ezeket piacképessé, csökkentsék az áraikat. Égy országos felmérés bizonyítja, hogy ezzel tavaly alig éltek A ruházati árucso­portokban például igen kis százalékú áru árát csökkentet­ték öt százalékkal, de jóval nagyobb hányadát emelték öt, vagy több százalékkal. Nem csupán helytelen ez a mód­szer amely különösen sújtja a kisebb keresetűeket, akik nem találták meg az igényük­nek és pénzüknek - megfelelő cikkeket. Több: ápolitikus. Pedig egész politikánk — ezen belül kereskedelempoli­tikánk — egyetlen fő célt szolgál, a minél jobb életet. Természetes. hogv ezt kell szolgálni a kereskedelemnek is. Szó volt ezen á tanácskozá­son arról, hogy a vállalatokon belüli döntések ma már las­súak. korszerűdének. Lénye­ges e’em: különösen nagy sze­repük van az üzletvezetőknek. Tisztázni kell öná"ósáevkat, helyzetüket, széfépükét. Mert különben hogyan vállalhatnak felelősseget a lakosság ellátá­sának javításában ha semrh: közük nincs a beszerzésben, a készletekhez, az értékesítés­hez? Ide tartozik: csak az a be­szerzési politika lehet távlati­lag is eredményes, amely eladható, jó árut nyújt a vá­sárlónak. S csak ideig-óráig lehet manőverezéssel, hiány­kereskedelemmel- megélni. Jogos követelmény, hogy már­is meg kell kezdeni a kiske­reskedelmi vállalatok, szövet­kezetek belső szervezési kor­szerűsítését. Ehhez — éppen úgy mint az iparban — már kevés a helyi ötlet, rendelke­zésre állnak a különböző ke­reskedelemszervezési, kuta. tóintézetek is. Idén már nem ismétlődhet­nek meg a tavalyi hibák. A rosszul értelmezett vállalati érdeket, az óvatoskodást fel kell váltania az aktívabb ke­reskedésnek. S határozott kormányálláspont, hogy a tö­megcikkekben még átmeneti­leg sem lehet hiány. Ezt sok­fajta intézkedéssel is segítik: az ipar elsőrendű kötelessége a hazai piacot ellátni, más­részt felszabadultak az im- portkötelesságek is a szocialis­ta országokból behozott ter­mékekre. Lényeges szerepe van a ke­reskedelemben a banknak: ezt a célt kell hiteleszközeivel tá­mogatni. Az üzlethálózat gyorsabb fejlesztésére is bő­vültek a lehetőségek, össze­foghatnak a kiskereskedelem és az Ipar, a nagykereskede­lem és az ipar, a kiskereske­delem és a nagykereskedelem — végtére mindenki, aki ér­dekelt a fogyasztóért, a jobb ellátásért tenni — üzletalapí­tási társulásra. Lakosságunk pénze három­negyed részét a kereskede­lemben költi el. Ez mutatia a kereskedelem felelősségét Nagyrészt raita múlik, hogy elégedetten távozzék az üzlet, bői az állampolgár. Ez túl azon. hogv a kereskedelem munkáját minősíti. egész élet. szíhvoná’”nkról is bizonyít­ványt állít ki. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen ez a bt znnvítvánv Nagy erőfeszítéseket kell tenni a vásárlóért. Holnap az nyer. aki ezt az erőfeszítést már ma megtette Kopka János Megbecsülés, munkaa?ka’om naknek a nyíregyházi járásban Egyre több nő vesz részt a te .iielési munkában, a ter­melés és a társadalmi élet irányításában — állapítja m3g a Nyíregyházi Járási Ta­nács legújabb felmérése, amelyben megvizsgálták a já­rás területén élő és dolgozó nők helyzetét. ..z ál'am egyre inkább tö­rődik és segíti a munkavi­szonyban álló nőket. amint azt a közelmúltban három év­re meghosszabbított anyasági segély is bizonyít. Mégis sok tennivaló van hátra, hogy a nők arányosan foglalhassák el r? élet számos területén az ől et megillető helyüket. Viszont azokon a munkahe­lyeken. ahol nők js, vagy Mióta hírét vettem Kőmí- ves Kelemen építőipari dol- g ó súlyos tragédiájának, nen hagyott nyugodni az üpv. Elhatároztarri, nyomára j k az esetnek, kikutatom a mozgatórugóit. Kőmíves Kelemenre egy it bolt pultjánál találtam rá, legott meghívtam egy pohár sö re — Nézze kérem — kezdte — tudom, hogy maga is, má­sok is elítélnek engem. Azt mondják rólam: lelketlen vagyok, feláldoztam a felesé­gemet, meg hasonlók. Látja a tröszt is elbocsátott.... — Milyen címen? — Azon a címen, hogy nem v ".am elég gyengéd az asz- s l£hoz. Pedig tisztelt uram m at mindennek a világon e nek az okait is a gazdasá­gi alépítményben kell keres ni _ ? ? — Volt egy jó brigádunk. T zenkstten voltunk, szépen do’göztunk, tisztességesen is kerestünk, a kollektív szel­lemmel sem volt semmi baj, együtt jártunk moziba-szín­többségükben nők dolgoznak, egyre inkább arányos az el­osztás a vezető beosztásokat tekintve. A Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalatnál pél­dául 82 nődolgozóból 11-en dolgoznak vezetőként. Ebből egy meós, két üzemmérnök, négy labor- és csoportvezető és négy brigád vezető. De pél­daként lehetne hozni a Ra- kamazi Cipész Ktsz és a Nagyhalászi Kendergyár szakszervezeti vezetőségének összetételét is, ahol szintén nagy számban találunk női dolgozókat A nyíregyházi járás közsé­geinek többségében csupán azért lehet beszélni a nők munkába állításának problé­házba, futballmecsre. Aztán jött az az átkozott meló. Alig­hogy kezdtük húzni a falat, észrevettük, hogy a malter nem fog semmit. Amit rak­tunk délig, leomlott estére, amit Viszont raktunk estig, az meg leomlott reggelre. A végen már nem is raktuk, csak leomlott... — Bejelentettük a dolgot a vezetőségnek, de az csak annyit szólt: a malter olyan amilyfen. Mondtuk, hogy ak­kor importáljanak jobb minő ségű kötőanyagot. Nincs rá devizekeret. felelték. Talál- 'unk ki valami új technoló­giát. fenyegetőztek, mert ha nem 'esz meg a teljesítmény ugrik a nvereségrészesedés. Márpedig elég szép summára számíthatunk: fél véka ezüst­re, fél véka arányra. — Tudtam, hogy valamit ki kell ötölni, mert ha nem májáról, mert nincs elegend és megfelelő munkra kálóm Ezért is lenne célszerű, ha minél több nagyobb ktsz ér vállalat nyitna egy-egy köz ségben kihelyezett részlege S hogy miként, erre is akad­nak már jó példák. Nyírboc- dányban a Rakamazi Cipés Ktsz részlege 23 nőnek bizto­sít állandó munkát, a Nyír­egyházi Háziipari és Népmű­vészeti Szövetkezet pedig Pa- szabon és a szövőházban 80 női dolgozót tud foglalkoztat­ni rendszeresen. De lehetne még folytatni a sort a Gávai Bőrdíszmű Üzem példájával is. ahol szintén túlnyomórészt női munkaerőt foglalkoztat­nak. (horváth) lesz meg a pénz, akkor az asszony kiver hazulról. Dehát erre — mint tudja — nem került sor, részint mert a fal meglett, részint mert az asz- szony be lett falazva... — Borzasztó... — No jó, de képzelje azt, milyen borzasztó lett- volna, ha a nyakunkra jön a népi ellenőrzés... Mindenesetre nem vethetik a szememre, hogy dúrván bántam az asz- szonnyal, vagy hogy nem ’gyekeztem volna megértetni vele a dolgot. Amint írva is vagyon, szépen behívtam az irodára, leültettem és emberi rangon megmagyaráztam ne­ki: „Most szépen megfogunk őédobunk a tűzbe A te gyenge hamvad kever­jük a mészbe... ” — Persze az asszony nem volt elég fejlett, nem értette meg mindjárt a dolog nép­Elmondja: Komíves Kelemen Azokra bízni akiknek érdekük „Furcsa helyzet alakult ki a mezőgazdasági szakmunkás- képzés körül. Az államigaz­gatás dolgozói többé-kevésbbé helyesen összegyűjtötték az „igényeket”, ezután a taná­csok dolgozói kérlelték a szü­lőket és az illetékeseket, hogy „iskolázzanak be” a kijelölt helyekre megfelelő számú fiatal hallgatót. Mindezek után pedig a „felülről irányí­tott” mezőgazdasági szakok­tatás kiképzettjeinek sem a bérügyi, sem erkölcsi megbe­csülésük nem alakult megfe­lelően.” Az „elveszett emberek Egyik megyei vezetőnk mi­napi beszámolójából sűrítet­tük ezt az idézetet. Szó volt arról is, hogy maga az okta­tási munka jól folyik, az 1970-ig 17 000 főben megálla­pított mezőgazdasági szak­munkásképző program lebo­nyolítása jó úton halad. Hi­szen a tervezett 17 000 főből az elmúlt év végéig mar 15 905 újonnan végzett me­zőgazdasági szakmunkás ok­tatása fejeződött be. És eb­ben sem a mostan} tanévben végzők, sem a még hátralévő 1969—70-es tanév végzettjei­nek remélhető száma nincsen benne. Tehát jogos az a re­mény, hogy a kívánt tizen­hétezres számot a határidőre túlteljesíti Szabolcs-Szatmár megye. Ez azonban csak a keret. Az oktatási terv ere deti céljainak tartalma idő­közben háttérbe szorult. Pél­dául a mezőgazdasági szak­munkásbizonyítványt szerzett falusi fiatalok közül már csak alig fele dolgozik a me­zőgazdaságban, többségük el­ment ipari vállalatokhoz. Igv gyakorlatilag több ezer főt elvesztett a megye mezőgaz­dasága, — ugyaneikkor ami­kor „papíron” az oktatási terv a kívánt méretekben fo­lyik. Szaktudás, parlagon Ha az elvándorlás okait km latjuk, nagyon könnyű meg­találni. Két oka van. A szak­munkásképző-iskolát elvég­zett emberek — tisztelet a kivételnek — a mezőgazda­sági üzemek túlnyomó több­ségében nem kapják meg sem azt az erkölcsi megbe­csülést. újonnan szerzett szak­tudásukhoz méltó feladato­kat, amit joggal elvárnának a tanulás után De ami még en­nél is nagyobb hiba. az er­kölcsi megbecsülés mellé na­gyon sok helyen hiányzik az anyagi is. Igen sok helyen tisztázatlan bérezésük problé­mája is. Röviden: elmennek tanulni, képesítést szereznek és utána visszamennek ugyan­abba az egyszerű, nagyon sokszor semmiféle szaktudást nem igénylő munkakörbe. gazdasági jelentőségét, meg" próbált tiltakozni, dehát ak­kor még nem volt új mecha­nizmus, a tervszámokat köz­pontilag írták elő. Meg kellett csinálni. . s De azt a várat még ma is megnézheti bárki, az nem olyan, hogy kétszer hozzáér az ember és össze- dül... — Keserűen legyintett. — Hiába, mégis csak nekem lett bajom belőle. Hogy mit termeltünk, az később már lem érdekelt senkit. Csak azt hányták a szememre, hogy hibát követtem el. De hát, kedves uram, ki nem kö­vet el hibát? Csak az, aki nem dolgozik... A rossz anyagellátás áldozata vagyok én kérem Drága jó feleségem mindig azt hajtogatta: Kele­men. Kelemen, egyszer még bélek''Vi5fedsz valamibe... És 'ássa a Végén ő ke véredéit öele.., (novo) amit tanulásuk előtt betöl­tötték Ha figyelembe vesszük, hogy mindeközben a mező- gazdaság és az azt kiszolgáló tudományok rohamléptekkel haladnak, egyre újabb mező- gazdasági technológiákat ír­nak elő, évről évre jobban megkövetelik a szakmunká­sok jelenlétét a terme’őszö- vetkezetekben, és ha még azt is tudomásul vesszük, hogy az almatárolók rhsgépülésé- vel, a melléküzemágak kifej­lesztésével bővül azoknak a szakképzettségeknek a sora ;s, amelyből a termelőszövetke­zeteknek mind több Kiképzett fő keltené, akkor az ellent­mondás feloldása igen sürge­tőnek látszik. Jobban megbecsülni M; legyen az a megoldás? Csak egy módon tudjuk el­képzelni a továbblépést. Va­lóban abba kellene hagyni azt az ómechanizmusos gya­korlatot, hogy az államigaz­gatás méri fel a szakmunká­sok iránti igényeket és a ta­nácsi dolgozók agitálnak be­hatásukon. Mégpedig olyan termelőszövetkezetek számá­ra, ahol ezt a nekik végzett munkát, s a tanult főket nem becsülik eléggé. Nyilvánvaló, hogy maguk­ra, a termelőszövetkezetekre kell bízni a szakmunkás- képzés tennivalóiból mennéL többet. Mérjék fel ők a saját reális igényeiket. Fáradozza­nak ők maguk a beiratkozok helyes kiválogatásán. S ha így történik, ha valóban ter­melőszövetkezeti érdekek je­gyében, mégpedig megértett, elismert érdekük szellemé­ben történik az egész mező­gazdasági szakmunkásképzés, akkor arra is lesz erejük, hogy az általuk javasolt és az 6 irányításukkal kiváloga­tott, heiratet hallgatók a bi­zonyítvánnyal zsebükben megbecsült emberekként jöj­jenek vissza a mezőgazdasági nagyüzemekbe. Ez nyilvánva­lóan bérezésükben is kifeje­ződik majd. Egy ilyen szakmunkás- képzés hűen tükrözné mind­azt, amit az új mechanizmus szellemének nevezünk. Meg­felelne a termelőszövetkeze­tek megnagyobbodott önálló­ságának. És — ez sem meg­vetni való — oda helyezné a szervezés súlypontját, ahol valódi érdekük működnek. Csak meg kell érteni őket. Geszthelyi Nagy Zoltán w A TÉT szabad időben Szabolcsban sok a fiatal, a népesség 36 százaléka a 15— 39 éves korosztályhoz tartozik. „Mégsem jó itt fiatalnak len­ni” — mondták néhány évvfel ezelőtt az egyik megyei fóru­mon. Azótá sokat változott a helyzet, nemcsak a lakások el­osztásánál, a munkahelyi előmenetelnél, a bérbesorolásoknál érzik ezt a fiatalók. A kulturáltabb szórakozás, művelődés is javult. Javult, de még nem kielégítő! Erre hívta fel a figyel­met a napokban véget ért KISZ országos kulturális fórum, ahol a fiatalok művelődési igényeinek rugalmasabb, színe­sebb kielégítéséről vitáztak. Megfogalmazták, á fiatalos népművelés követelményét: minden népművelési intézmény gondoskodjék réndszeresen programokról, irányítsa a fiatalok szabad idejének hasznos eltöltését. Kiderült, hogy több helyen nem számolnak a fia­talok érdeklődésével. Ma már elvétve fordul elő olyan eset, mint a korábbi években, hogy a fiatalokat nem engedik be a művelődési otthonba, klubba, — bár ők építették. Olyan előfordul, hogy megfeledkeznek róluk, amikor a műsorokat összeállítják. Nem az idegenkedés szüli ezt a legtöbb éset- ben, hanem a kellő szakismeret hiánya. Egy kalap áiá vesz­nek mindenkit a művelődési házak, klubkönyvtárak, holott a népművelés tartalmát, formáit az életkori sajátosságok is megszabják. Másik szélsőség, hogy a jóindulatú törődés azt eredmé­nyezi, a fiatalokat „elszeparálják.” Adnak nekik egy klub­szobát, és ezzel elintézettnek vélik a velük való foglalkozást. Nem arról van persze szó, hogy a fiatalok nem szeretik a klubokat, ha azok valóban klubok, otthonosak, és ott tartal­mas életet találnak. Megyeszerte ismert a záhonyi, kisvár­nak a nyíregyházi felsősimái, a konzervgyári, a nyírjákói és még jó néhány ifjúsági klub. Némelyik szinte központja a népművelésnek, innen indul ki minden kezdeményező lépés. Felsősimán tanyamúzeum létesítése, a konzervgyárban kép­zőművészeti tárlat, Záhonyban különféle pályázatok, kerek- asztal-beszélgetések. Még több ilyen klubra van szükség a megyében, melyek nem tiszavirág életűek, nem szükségte­remben húzódnak meg és nem váltogatják havonként a klubvezetőt. Ám csak klubokkal nem lehet megoldani a fiatalság művelődését, kulturált szórakozását. A klub, mint szervezeti keret, alkalmas összetartó kapocs, ahol megvitatják kötetlen formában az éppen napirendre került problémákat, szóra­koznak, táncolnak, játszanak. De megfelelő olvasási, fllfn- és tévénézési, rádióhallgatási igényt is ki kellene alakítani a fiatalokban. Sőt zenei, esztétikai ízlést is. És megfelelőt! Mert nerrl arról van szó, hogy a fiatalok nem hallgatnak rá­diót, többségük azzal jár az utcán is. A tévénézők zömét iá valószínű a fiatalabb korosztály alkotja. De megtanitja-e őket valaki egy-egy rádiójáték, tévéműsor, vagy zenei mű értékeinek felismerésére, befogadására? S ez már nemcsak a KISZ-klub feladata, legalább annyira a könyvtáré, a mű­velődési házé, a moziké, és még sorolhatnánk tovább. Mindezek nemcsak tartalmi kérdések, olykor anyagi ter­mészetűek is. Vagy megoldott probléma-e, hogy a fiatalok ne csak a könyvtárakat látogassák, — bár ezzel is vannak gondok, — hanem olcsón vásárolhassanak szépirodalmi éá egyéb könyveket. Milyen kedvezményeket élveznek áz uta­zásoknál, melyek egyszerre segítik a szülőföld megszerette­tését és az ismeretek tágítását. Számos szabolcsi tsz már vá­sárol mozibérleteket, de kevés esetben kapják eZe!:et fiata­lok. Beszélhetnénk olcsó fiímmatiné előadásokról is, me­lyeket a fiatalok zsebpénzéhez igazítanak. Kiegészíthetnénk még a sort más „adóssággal” is, melyet jó lenne fokozatosan csökkenteni a fiatalok kultufálódása érdekében. Nem tized- rangű dolgok ezek. Ha közvetve is, összefüggnek aZzal, mi­lyen műveltséget, gondolkodást alakítanak ki a fiatalok, ho­gyan viselkednék és élnek. Mégsem ezeket olvastuk ki elsősorban a kulturális fó­rumok hozzászólásaiból, vitájából. Sokkal inkább azt, nem elegendő két-három évenként elővervfii és napirendre tűzni ezt a társadalmi méretű problémát. Nem egy feladat ez a többi között, hanem állandó munka. És nemcsak a KISZ kö­telessége. A tét az: milyen lesz a ma és a holnap ifjúsága, a ma és a holnap társadalmának építője. A magas kultúrá­jú és ízlésű szocialista erkölcsi tulajdonságokkal rendelke­ző fiatalok a nevelési eszményeink. Ezért az eddigieknél töb­bet kell tenni rriinden népművelőnek. m

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents