Kelet-Magyarország, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-30 / 74. szám
«gy za m. * „ Százmilliókat érő alkotások alapja a szélesedő üzemi demokrácia A Táros zöldséges kertfe Szsporíióhéz, hollandi ágyak 3 millióért — folyamaim k$s a város ellátása — Április ekjén érkezik a „hazai* primőr Beszélgetés több ezer építőm gmk ás munkáiéról Szabó Byuta pártbizottsági A Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat munkáját az emberek csak az elkészült létesítmények szépségéből, esetleges hibáiból tudják megítélni, — ez az eredmény. Évente hol öt, hol hatszázmillió beépítés. A hatalmas számok azonban inkább eltakarják, mintsem megmutatja!:, milyen küzdelem van mögöttük, milyen törekvések, milyen célok. Most arról beszélgetünk Szabó Gyulával, a vállalat pártbizottságának első titkárával, ami az eredmények mögött van, amit nem lehet számokkal mérni, de ami mégis oly sokat segít, s ez az üzemi demokrácia kérdése. A’em mehet másként • •• — Hogyan lehetséges egy ilyen hatalmas, ötezer embert foglalkoztató vállalatnál üzzmi demokráciáról beszelni? — Nemcsak lehetséges, kell is. Az idei föladatunk csaknem nyolcszázmilliós, s ezt is túl akarjuk teljesíteni. A korábbi években is csak a < Tiokratizmus javításával :orült az elénk állított fe. őrs fejlesztés megvalósítása, s nem mehet ez másként n’cst sem. Amikor vállaltuk, tudtuk, hogy milyen kevés lesz a műszaki fejlesztésre íc -dítható összeg a vállalatnál, tudtuk, hogy új telepet kell építeni, — s mégis mertük vállalni. De csakis a leg- s; lesebb demokratizmusra a pított szervezéssel, az eg ísz kollektíva véleményére támaszkodva, a helyi javaslatok fölhasználásával oldhatjuk meg. — Hogyan jutnak el a javaslatok a vállalat vezetéséhez? — Számos útja van, amit az évek során kialakítottunk, kipróbáltunk és megfelelőnek találtunk. Ezek közül az egyik legfontosabb a műszaki értekezletek rendszere. Évente kétszer összevont műszaki értekezletet tartunk, ezen a művezetőktől kezdve valamennyi vezető részt vesz. Negyedévenként kerül sor szűkebb értekezletekre, az építésvezetőkkel. Az értekezleten hozott javaslatokat aztán valamennyi munkahelyen megtárgyalják a termelési tanácskozásokon. A gazdasági vezetők mellett — partnerként — ott van a tanácskozásokon a párt- és a szak- szervezet képviselője is. — A tanácskozásoknak ez a rendszere nem új, így volt ne hány' évvel ezelőtt is. Ak kor azonban percek alatt el- tn ézték az „ügyet”, emiatt esjpán formálisak voltak Most olyan aktivitást tapasztalunk, amilyen sóira nem volt. A legutóbbi tanácskozássá vizaton 280 fizikai dolgozó a tt konkrét javaslatot a 15 .lka javítása érdekében' Ha bármelyik művezető munkája nem megfelelő, ha nem használják ki megfelelően a géneket, ha pazarolnak az anyaggal, — már jönnek a tanácskozásokról a jelzések. Felhívják a vezetők figyelmét az ésszerűbb megoldásokra is. — És ez a széles körű javaslattétel kihat a fegyelemre is. Ha valaki nem tartja meg a szabályokat, szinte kó' etelik társai, hogy vonjuk felt lősségre. Szinte minden fizikai dolgozó tudja, hogy a munkatárs a fegyelmezetlenséggel személy szerint neki is árt A vállalat programozási rendszere ezekre az értekezletekre és tanácskozásokra épül. A szervezésnek e módja néhány év alatt na gyón sokat fejlődött, de úgy érezzük, még igen sok tartalékot rejt. Vita 4 hónapon át — Milyen szerepet j&tsza nak a vállalat életében a különböző versenyek? — Tavaly beneveztünk a szocialista munka vállalata címért indított versenybe. Nem nagyon propagáltuk, mert túl merésznek tűnik ez a céL Ilyen vállalat Szabolcs megyében még nincsen. Nem is mi, hanem a minisztérium kezdeményezte, ott látták úgy, hogy hat vállalatnál beértek a főtételek, érdemes megpróbálkozni. Alapvető, hogy a hármas feltételt — szocialista módon élni, dolgozni, tanulni, — a vállalat dolgozóinak többsége magáévá tegye. — Ez a cél zárt üzemben is nagy dolog. A többszáz kérdés értékelését a közeljövőben végű majd a kormány, még nem tudjuk, milyen eredménnyel zártuk. De újra beneveztünk. A 26 építésvezetőségünk közül — a korábbi három mellett — újabb 14-nek ítéltük oda a szocialista egység címet, s ez alighanem jelzi, milyen törekvések jellemzik vállalatunk munkáját. A szocialista brigádvezetőkkel — számuk 160 körül van, s ez állandóan változik, mert most értékelik a versenyben elért eredményeiket, — évente kétszer külön is tanácskozunk. ök több mint kétezer embert képviselnek, őszintén véleményt mondanak egy sor fontos vállalati gondról, egészséges javaslatokat tesznek, meglátszik rajtuk, hogy milyen sokat fejlődtek néhány év alatt, fölkészültek, tájékozottak, ismerik a nehézségeinket. — A demokratizmus alapjainak szélesítésére irányuló törekvéseket jól jelzik a kollektív szerződés körül kialakult viták. Négy hónapig (!) tartott az új szerződés megvitatása a dolgozók körében. A levelek, javaslatok százaiban voltak olyan nehéz fölvetések, amin a szűkebb vezetés másfél napig vitatkozott. Csak a döntések meghozataláig — A vállalati demokratizmus megvalósításában nagyon nehéz kérdések várnak megoldásra, különösen az egyszemélyi vezetés és a széles körű véleményezés összeegyeztetése. Demokratizmusról a döntés meghozataláig beszélhetünk, a határozatokat azonban mindenki köteles végrehajtani. Ám ha közben egy egészséges, jobb javaslat fut be, amellett vagyunk, hogy álljunk meg a végrehajtással, hátha érdemes változtatni. — A vállalati demokrácia A Gumigyárban arról számoltak be a vezetők, hogy a gumiabroncs ellátás — amíg az igányléses rendszer volt — állandó problémaként szerepelt. Úgy tűnt, hogy nem tudják kielégíteni az igényeket. Bizonyos tapasztalatok, információk alapján arról értesültek, hogy több vállalat, gazdaság raktárra rendel, biztos ami biztos alapon, egyéves készlettel is rendelkeztek sok helyen. A gumiipar vezetői összedugták a fejüket és döntöttek: felszabadítják a gumiabroncs forgalmát. Minden igénylőt értesítettek, azonnal átveheti az abroncsot, mától kezdve szabad a vásár. 20 ezer sürgős igénylést tartottak nyilván. Csodák-csodája a 20 ezer „sürgős” abroncsból csak 8 ezer darabot vettek át. Erre jegyezte meg Losonczi elvtárs: „Még mindig áll az a régi „vicc”, áruhiány ellen csak korlátozás nélküli titkárról Ilyen széles körű megvalósításában nagy szerepe van a párt- és KISZ-szervezeteknek, de nálunk különösen a szak- szervezetnek. Igyekeztünk a szakszervezeti hálózatot a célnak megfelelően kialakítani, s a 460 választott funkcionáriuson keresztül valameny- nyi munkahellyel szoros kapcsolatban vagyunk. — Javul a pártszervezetek munkája is. Ez összefügg azzal, hogy a korábbi hét helyett, most tizenegy alapszervezetet alakítottunk ki, s minden főbb munkahelyen működik. Bár megfontolásra késztet bennünket, hogy néhány helyről tömegesen érkeznek tagfelvételi kérelmek, ezt a pártszervezetek megnövekedett tekintélyének is köszönhetjük. Van persze gond is e téren, néhány helyen például nem kérik ki megfelelően a véleményüket. Legutóbbi tájékozódásunk alkal mával azonban úgy éreztük, hogy a pártszervezetek vezetőségi tagjai nemcsak ott élnek és dolgoznak egy-egy munkahelyen, hanem a szívügyük is a terület Ha jó a hangulat — Az elmondott eredmények nagyban hozzájárultak, hogy az idei hatalmas tervfeladat első lépését, az első negyedévet máris megnyertük. Bebizonyosodott, hogy parancsolgatással nem lehet vezetni, ki kell kérni az emberek véleményét és hallgatni is kell rájuk. Így függ ösz- sze minden: ha jó a hangulat, ha a dolgozók megtalálták a számításukat, — a felelősséget is másképpen érzik. Különösen ha saját javaslatukról van szó. — Egy példa. Buszjáratot igényeltek, s több helyen megkapták. Megváltozott az emberek magatartása, és még a termelékenység is ugrásszerűen nőtt! (Ezért fejlesztjük tovább a saját buszjáratainkat.) Nagyobb a bizalom, s az emberek biztosak benne, hogy a vállalat vezetése nem hoz elhamarkodott döntéseket. — Évről évre ugrásszerűen nőtt a vállalat termelése. A növekedés egyik alapja — sok más mellett — a demokrácia kiszélesítése. Erre most is építeni merünk, mert nagyon sok még a tartalék. Különösen az emberek gondolkodásában sok, s annak fölszabadítása ránk vár. árubőséggel lehet védekezni”. Ugyancsak a Gumigyárban beszéltek arról, hogy a cam- pingcikkek gyártásának bővítése céljából a budapesti Pálma gyárba küldtek újonnan felvett dolgozókat tanulni. Alig telt el két hét, egy érdekes hír érkezett Pestről. „Nagyon jól jött a szabolcsi tanulócsoport. A tervezettnél sokkal rövidebb idő alatt betanultak, a hátralévő időben velük szerveztük meg a harmadik műszakot. Két hét után kevesebb selejttel dolgoznak, mint azok, akik évek óta itt vannak.” — Nagyon jó ezt hallani — mondta Losonczi elvtárs Ez is azt példázza, holmi szakemberhiányra való hivatkozás miatt nem szabad a vidék iparosítását lassítani. # A Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben sorra járták a vendégek a munkahe— Februárban nem volt napos idő, márciusban is csak néhányszor sütött a nap. Nem meteorológus az, aki ennyire számontartja a napsütést, a hőmérő higanyszálának emelkedését vagy zsugorodását. Acs Zoltán, aki nap mint nap az eget lesi, konyhakertészeti üzemágveze- tő. A nyíregyházi Dózsa Termelőszövetkezet idén megnövelt 110 holdas kertészete, egy 230 négyzetméter hasznosítható felületű szaporítóház, 65 hollandiágy és 45 dolgozó van gondjaira bízva. A szaporítóház és a hollandiágyak a város déli részén 3 millió forintos beruházással az év elejére készültek el. Ezzel lényegében a város zöldségeskertjének alapjai teremtődtek meg. Hogy mit termelnek? Zöldségféle 2 millióért — A termelési tervben a konyhakertészet bruttó bevételét 2 millió 200 ezer forint összegben határoztuk meg. Ezért a pénzért nagyon sok zöldséget kell adni a városnak. Hisszük, hogy nem lesz baj az ellátással. Ennek megfelelően a területet úgy osztottuk meg, hogy figyelembe vettük a fogyasztás arányát. 25 holdon termelünk paradicsomot, 20 holdon paprikát, 10—10 holdon a zöldséget, sárgarépát, 8 holdon káposztát, 6 holdon karfiolt, a többi területen zellert, zöld- és vöröshagymát, főzőtököt, hónaposretket, salátát, karalábét, spenótot, sóskát, málnát és szamócát. A szaporítóházban a szépen fejlődő palánták sokasága igazolja, hogy a Dózsa Tsz-ben valóban sok zöldséget termelnek az idén. De mikor kapja meg az első szállítmányt a kereskedelem? Rossz volt a tavasz Az üzemágvezető véleménye az idei tavaszról az, hogy rossz volt, nem kedvezett a konyhakertészetnek. Ennek ellenére a szállítás már megkezdődött, s a továbbiakban a „menetrendben” nem lesz fennakadás. — A városnak már adtunk lyeket. Az egyik szobában dolgozó kutatónőtől megkérdezte Losonczi elvtárs: mi a témája, mivel foglalkozik. — A napraforgó-nemesítés — válaszolta a kutatónő. — Akkor mondja meg nekem, most Magyarországon melyik a legjobb napraforgófajta? — Azt mondják a szovjet, de én a kisvárdait szeretem legjobban. — Látom lokálpatrióta, de mivel magyarázza ezt? — A szovjetnek nagyobb az olajtartalma, a kisvárdai pedig ellenállóbb a betegségekkel szemben. — Helyes. De én azt tanácsolom, mind a kettőt szeresse. Állítson elő olyan új fajtát, aminek magas az olaj- tartalma és egészséges is. # A nyíregyházi Ságvári Termelőszövetkezetben már szorított a program. A tsz vezetői az egész tanyaközpontot be akarták mutatni. Aztán úgy döntöttek legalább az új hűtőházat és a csibenevelőt megmutatják. A rövid tájékoztató után így is indult a séta. Losonczi elvtárs azonban annyira otthon érezte magát, hogy a tagokkal való nagy beszélgetés során szinte Knn István Látogatás közben Lapunkban már beszámoltunk arról olvasóinknak, hogy az elmúlt hét közepén Losonczi Pál elvtárs, az Elnöki Tanács elnöke két napot Nyíregyházán töltött. A főbb eseményekről, látogatásairól tudósításokat adtunk. A vezetőkkel, munkásokkal, tsz-tagokkal való beszélgetés közben azonban sok olyan megjegyzés hangzott el, amiben mai örömeink, gondjaink hűen tükröződnek. Néhányat ezekből közreadunk. l'SOfl csomó zöldhagymát. Néhány napon belül a spenótot és sóskát szállítjuk, a salátával április közepén jelentkezünk. Salátából 10 ezer fejet küldünk majd piacra. A szaporítóház és a hollandiágy azt is lehetővé teszi, hogy a paprikával, paradicsommal, korai karalábéval április végére, május elejére mi is jelentkezzünk. A zöldségtermesztésnek Nyíregyházán hagyományai vannak. A hagyomány ápolói azok a bolgárkertészek, akik 30—40 éve termelik és szállítják piacra az árut. A bolgárkertészek közül 3 a Dózsa Termelőszövetkezet tagja. Nem véletlen, hogy a negyvenöt fős szocialista brigádnak is Mihajlov Szlávik a vezetője. A magyar szót még most is törve beszélő ember közel negyven éve él Magyar- országon, harminc éve itt Nyíregyházán. A minőséQre is ügyelni kell Az idős bolgárkertésszel, a szocialista brigád vezetőjével arról beszélgettünk, hogy Magyarországon, s itt Szabolcsban is, az utóbbi években nagy lett a zöldség keletje, a termelés sokszorosára fokozódott, s ez néha a m&aéség rovására történik. — Mi, bolgárkertészek — mondta Sándor bácsi — tudjuk, hogy mennyi zöldséget fogyasztottak 20—30 év a Nyíregyházán. Ha naponta 10—15 csomó zöldséget el tudtunk adni. jó volt. De akkor is a legfőbb az volt, hogy minden csomó ragyogjon a tisztaságtól, különben nem vették meg. Most vagonszám szállítjuk piacra az árut és úgy tűnik, arra kevés az idő, hogy tetszetős, szép, kifogástalan legyen a zöldség. Én azt akarom elérni, hogy az általunk adott zöldség szép is, jó is legyen. A szép és jó áru a bőség mellett nem elhanyagolható követelmény. Jó, hogy a Dózsa Termelőszövetkezetben ez is foglalkoztatja a kertészeket A város zöldséges kertjében jártunk. Pár éve még csak elgondolás volt, hogy Nyíregyháza zöldségellátását a helyi tsz-eknek kellene megoldani. Az elgondolás végre valósággá válik. Sokan szere' nék, ha ennek olyan kövtí kezménye is lenne, hogy ne Nyíregyházán vásárolják ez országban legdrágábban a zöldségféléket. Sores Ernő Komplett szervizszolgáltatás a tsz-majorok ban A megye tsz-területl szövetségeitől nemrég olyan kívánság érkezett a gépállomások megyei központjához, hogy mind nagyobb gondot okoz a tsz-majorokban a technológiai és általában a gépi berendezések karbantartása, javítása. Szervezne a Mező- gazdasági Gépjavító Vállalat valamelyik állomásán egy ilyen szervizbrigádot. A kívánságot nem utasították eL A megyei központ a Kisvárdai Gépjavító Állomást jelölte ki. Ott mutatkozott ugyanis leginkább a szükséges szakembergárda és kedvezőek az egyéb feltételek is. A tsz-majorok szervfaszolgáltatására létrehozott brigádot kellően felszerelt műhelygépjárművel látták el. Már meg is kezdte tevékenységét, javítja a gazdasági épületekben az önitatókat, takarmánybeszállító, trágyakihordó gépeket, fej őfelszereléseket, te' - házi berendezéseket, valami rt sertés és baromfiólak gépi felszereléseit Egyelőre ez a brigád megy el hívásra a megye bármely részébe. S amennyiben az igény tovább növekszik, a gépjavító vállalat állomásain hasonló brigádokat szerveztet észre sem vették, hogy már a tehénis tálló felé tartanak. Amikor a tehenészek brigád- vezetője karon ragadta a magas vendéget — ahogy mondani szokták — nem volt mese. Be a tehenek közé és együtt nyomogatták az ön- itatót és vitatták melyik fajta miért jobb. A középső etetőjáraton szép zöldre száradt lucernát silóval vegyítve raktak a jászlakba. Nem állta meg dicséret nélkül a vendég: „Jó takarmányt etetnek”. — Csak a jótól adnak jól — vágta rá az egyik fiatal etető. — Hát akkor nem is olyan marha az a marha — jegyezte meg nagy derültség közepette Losonczi elvtárs. Ha már a tehénistállóig elmentek, útba kellett ejteni a tyukfarmot és a bikahízlal- dát is. A bikaistállóban az idős gondozóval újra hosz- szabb beszélgetés kezdődött. Mit etet, mikor, mennyit? Hány hetes korban kapja meg a borjakat hizlalni? Együtt becsülgették melyik, milyen súlyú, mikorra lesz exportszállításra kész és így tovább. Arról is szó esett, nem ártana, ha egy kicsit több ilyen export minőségű hús kerülne a mi hentesüzleteinkbe. Mert amit az olaszok megesznek makarónival, azt a minőséget nokedlivel mi is szívesen fogyasztanánk. Nagy egyetértésben búcsúzkodtak egymástól, amikor Losonczi elvtárs a megelégedettség hangján azt kérte: „Aztán vigyázzanak ezekre a szép jószágokra”. — Kell nekünk a pénz — hangzott a tömör válasz. Az idős jószággondozó sza va a magabiztos gazda szava volt, aki minden villa takarmányban és minden kiló húsban meglátja a maga fii léreit is. A tanácsok munkájáról, hatásköréről folyt a beszélgetés a vezetőkkel, amikor elmondták: helyes a vállalat' k termelési önállósága, de bi zonyos dolgokban a tanácsokkal jobban összhangba kellene működniük. Például az egyik nyíregyházi jeleni js gyár úgy döntött, hogy M kolc mellett épít magán."1: üdülőt. Kétezer dolgozója itt él Nyíregyházán és környékén. Vajon nem lett volna jobb a mi szép Sóstónkat még tovább vonzóbbá tenni az ő üdülőjükkel is? Két nap alatt sokféle program volt: aktivistákkal való találkozástól a munkapad ■>- kig folyt a beszélgetés fér >r és zöld asztalnál, komolyan és tréfálkozva, de a sűrű változatosság ellenére is egy téma állandó volt: hogyan lehetne Szabolcs-Szatmárban még gyorsabbá tenni a fejlődést Csikós Batáag
