Kelet-Magyarország, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-29 / 73. szám

ÄÜ tftírrfus 2§ ifw;rf-WA«YA!íons7Ac § oféat Járadékosok 50 forintja Több mint tízezer termelőszövetkezeti járadékos van megyénkben. A nyugdíjasok száma is gyarapodik. A nyugdí­jasoknak előnyösebb a helyzetük. Havi jövedelmük kétszere­se, háromszorosa a járadékosokénak. A probléma, a gond te­hát leginkább a havi 260 forint járadékkal jelentkezik. Nem­csak az érdekeltek, de országos fórumon is gyakran foglal­koztak már ezzel. A megoldás egyelőre a tsz-ekre hárul. Érthető, hiszen az állam — főleg az elmúlt évi sokoldalú és sok irányú szociális tehervállalással, tsz-nyugdíj, anyasági segély, SZTK — nem tudott és még nem tud többet nyúj­tani a mezőgazdasági munkából kiöregedett dolgozóinak. A termelőszövetkezetek nagy többsége megértette, hogy nekik kell cselekedniük. Sok jó példa sorakoztatható erről egymás mellé. Ingyen szántották fel a járadékosok háztáji földjét, vetőmagot adtak, ingyen szalmát, tüzelőt, kedvez­ményesen kenyérgabonát juttattak az öregeknek. Dehát a 260 forint villanyszámlára, petróleumra, sóra, paprikára és minden kiadásra — ami a napi háztartás vezetéséhez szük­séges —, még így is, ilyen támogatások mellett is kevés. Ezt végiggondolva nem lehet eléggé hangsúlyozni és becsülni a nagvkállói Zöld Mező Termelőszövetkezet kezdeménye­zését, amit termelési versenyfelhívásukban így fogalmaztak: „A termelőszövetkezet nyugdíjas és járadékos tagjai anyagi gondjainak csökkentése érdekében, az 500 forinton aluli nyugdíjat, illetve járadékot havonta 50—50 forinttal kiegé­szítjük.” Szokatlan, de nem véletlen, hogy a nyugdíjasok, járadé­kosok ötven forintja egy versenyfelhívásban, versenyvál­lalásban szerepel A Zöld Mező Tsz nem hivalkodni akar azzal, hogy az eddigieknél is jobban gondol idős tagjaira. Azt szeretnék, hogy minél szélesebb körben terjedjen el kezdeményezésük. Abban is igazuk van: a termelőszövetke­zetek, főleg az elmúlt gazdasági év után, tovább szilárdul­tak, anyagilag erősödtek, a tagok jövedelme is nagy ará­nyokban nőtt, s ezzel együtt fokozódott az elégedettség is. Úgy jó, ha egységes a falu nemcsak a gazdálkodási formá­ban. de abban is, hogy az ott élő emberek egyformán elége­dettek. A járadékosok 50 forintja ehhez megfelelő utat nyit. Seres Ernő A györteleki példa Mindenütt építenek valamit. Nem kivételek ez alól a tsz- ek sem. Esztendők óta keressük a modem változatokat, me­lyek pompás istállók, magtárak, műhelyek és egyéb gazda­sági épületek alakjaiban valósultak és valósulnak meg Sőt már azt a szót is ismerjük egy-egy tehénistálló, ellető, fiaz- tató vagy hizlaló helyiség építésekor, hogy „szupermo­dern”. Csak... Valljuk be őszintén: az öltöző, fürdő, mosdó, lehetőség áll a kezdet kezdetén. Nem kevés tsz-majorban pedig éppen sehol sem. Vajon mivel indokolható az ott dolgozó emberek­ről a megfeledkezés? SemmiveL Hiszen az ő jelenlétük, munkájuk nélkül mit sem ér semmiféle épület. Körülménye­ik, kellő tisztálkodási lehetőségük, vagy ha úgy tetszik szol­gálat közbeni pihenésük biztosítása több gondot érdemel. A györteleki Aranykalász Tsz új központi telepe kiala­kításából már nem hagyták ki a szociális létesítményeket: az öltözőt, fürdőt, mosdót. El kell kezdeni másutt is. (Egy fecske nem csinál nyarat.) Hiányos lesz addig bármilyen szép, korszerűnek mondott major, amíg az emberrel törő­dés figyelmen kívül marad. Társuló szakcsoportok Hatvanhat mezőgazdasági jellegű szakcsoport közel há­romezer taggal működik Szabolcs-Szatmár megyében. Tag­jaik többségükben tsz-tagok, köztük nyugdíjasokkal, falusi értelmiségiekkel, sőt közreműködő korosabb iskolásokkal. Igen hasznosnak bizonyul tevékenységük: tavaly mintegy 10 millió forint értékű különböző áruféleséget értékesítettek a földművesszövetkezetek útján. Legtöbb tagja a méhész és há- zinyúl-tenyésztő csoportnak van. Az év elején megjelent törvény hozzásegíti az eddigi szakcsoportokat, hogy az új gazdasági rendszer követelmé­nyeinek megfelelően még előbbre jussanak, magasabb szint­re lépjenek. Tevékenységükben jobban előtérbe kerülhet a társas munkálkodás jellege, fokozhatják a gazdaságosságot, javíthatják az áru minőségét. Mind ezt célozza már az a szervezeti változás is, mely szerint az eddigi szakcsoportok társulásokká alakulnak át. A törvény végrehajtásának megfelelően ezekben a na­pokban tartják az egységek tagértekezleteiket. Ezeken a tag­gyűléseken részleteiben is megismerik a vonatkozó törvényt, s az abból fakadó lehetőségeket; új működési szabályokat vitatnak meg és hagynak jóvá. S az „átállással” kapcsola­tos feladatok sikeres megoldásához különösen hasznos segít­séget nyújt a MÉSZÖV felvásárlási főosztálya. Asztalos Bálint Szomorú figyelmeztető Álmatároló Mátészalkán Hétezer baleset egy év alaft a megye ipari üzemeiben Nyolcezerrel n5tt a munkából kiesett napok száma — Kevesebb foglalkozási megbetegedés Hanyagság a munkagépeknél Megyénk állami és szövet­kezeti ipari üzemeiben az elmúlt évben 2118 baleset történt, négyszázzal több, mint 1967-ben. Halálos végű üzemi baleset négy volt, két­szerese az előző évinek. A munkából kiesett napok szá­ma pedig mintegy nyolcezer­rel emelkedett, s megközelí­tette a 42 ezret Bár a dolgo­zók létszáma az elmúlt év­ben is jelentősen emelkedett, az arány ezen a téren sem javult, sőt erősen romlott. Mindez azt bizonyítja, hogy az elmúlt évben a megye üzemeiben — a fokozódó kor­szerűsítések ellenére is — háttérbe szorult egyes veze­tők és dolgozók felelősségér­zete a balesetek megelőzésé­ben és elhárításában. Az elmúlt évben nőtt ugyan azoknak az üzemeknek a szá­ma, ahol egyáltalán nem, vagy lényegesen kevesebb volt az üzemi baleset, de né­hány üzem kirívó „eredmé­nye” erősen megváltoztatta a statisztikát Indokolatlanul sok volt a baleset a Nyíregy­házi Húsipari Vállalatnál, a tejiparban, a Tiszalöki Ve­gyesipari Vállalatnál, a cipő­iparban, a Kelet-magyaror­szági Faipari Vállalatnál, az erdőgazdaságnál, a gumigyár­ban, a kisvárdai öntödében és a megye jó néhány kisipari szövetkezetében. Erdőtelepítés, celfiilóznyár ültetés 880 hektárén Ionosén az UNIVERSIL Szi­likátipari Vállalatnál, a VAGÉP-nél és a Szatmárvi- déki Faipari Vállalatnál — nagy számmal történtek fog­lalkozási megbetegedések. A korábbi kedvezőtlen állapo­tok felszámolása érdekében rendszeresebbek lettek az or vosi vizsgálatok, műszakilag is javultak a munkafeltéte­lek. Biztosították az egyéni védőeszközöket és a védőéte­leket, nagyobb gondot fordí tottak ezen a téren a dolgo­zók oktatására. Legalább ilyen erőfeszítése­ket szükséges fordítani az üzemi balesetek megelőzését célzó intézkedésekre, elle­nőrzésekre, és szigorúbb fe­lelősségre vonást kell alkal­mazni az óvó rendszabályok ellen vétőkkel szemben. Csal: így érhetjük el, hogy e szo­morú statisztika mérlege ez évben javulást mutasson. Tóth Árpád Jó ütemben épül a mátészalkai almatároló. Képünkön: az előtérben Kovács István, Baksa Zoltán és Tisza Miklós vasbetonszerelők. „ ... , „ , Hammel József felvétele Tanácskozás a megye iáéi fásítási programjáról Az állami iparban — külö­nösen a helyiiparban, építő­iparban és a vasiparban — feltűnően sok a munkagépek­nél bekövetkezett baleset Ez arra enged következtetni, hogy a műszaki megelőzés, a biztonságtechnika alkalma­zása terén helyenként még sok a tennivaló. Az élelmi­szeriparban sok az esésből származó baleset. Ez rendsze­rint a rossz padlózatra és a rendetlenségre utal. Ugyan­csak sok az üvegtörésből, robbanásból származó sérü­lés. A ktsz-eknél a munkafo­lyamatok helytelen szervezé­se, az egyéni védőeszközök használatának mellőzése, va­lamint a veszélyes munkafo­lyamatok és eljárások alkal­mazása okozott legtöbb bal­esetet. Hozzájárul ehhez az új dolgozók járatlansága, szakképzetlensége, a szüksé­ges felvilágosítás, a kiokta­tás hiánya is. Bizonyítja ezt az is, hogy a balesetek jelen­tős százalékánál az újbóli ok­tatást írták elő a vizsgálatok. Foglalkozási betegségek az állami iparban csak szórvá­nyosan, a kisipari szövetke­zetekben egyáltalán nem for­dultak elő. Ez az eredmény annál is inkább figyelemre méltó, mert a korábbi évek­ben számos üzemben — kü­A Szabolcs-Szatmár Me­gyei Tanács VB mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztálya március 27-én a megyei ta­nács nagytermében erdészeti és fásítási tanácskozást szer­vezett, melyen a felügyeleti és a rendező szervek képvise­lőin kívül részt vettek a me­gye nagyarányú fásítást vég­ző községeinek és tsz-einek küldöttei, valamint erdészeti szakemberek. Kovács Istvánnak, a me­gyei tanács vb. mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi osztályve­zetőjének megnyitója szá­mok tükrében vázolta Sza­bolcs szerepét a fásítási moz­galomban. Megyénk összterü létéhez viszonyítva 8,7 száza­lékot ér el az erdősűrűség. Ha ezt egy 120 évvel ezelőtt készült felméréshez viszo­nyítjuk; az akkori 17,6 szá­zalékhoz, az erdőterületek fe­lének elpusztulására követ­keztethetünk. 1950-től indult meg újra tervszerűen az er­dők telepítése. Az utóbbi években átlag 400 hektár er­dőt telepítettek Szabolcsban. A bevezető megyei vonat­kozású adatai után Fekete Gyula, a MÉM osztályvezető­helyettese tartotta meg elő­adását. A' fásítás jelentőségé­ről, az erdőtelepítés szüksé­gességéről szólva kifejtette, hogy az erdő nagy segítséget nyújt a földterületek vízgaz­dálkodási egyensúlyához. Vá­rosokban a levegő szennye­zettségére van csökkentő ha­tással, míg vidéken a terme­lésre alkalmatlan területek kihasználása érdekében fon­tos. Szabolcsban, a homok hazájában pedig, a vándorló buckák miatt nem szorul in­doklásra az erdőtelepítés és fásítás szükségessége. 1969-ben a fásítási prog­ram a megye területére 380 hektár erdő telepítését irá­nyozta elő, továbbá 500 hek­tár területen cellulóznyár ültetését tervezi. Az állami erdőgazdaságok mellett a leg­eredményesebb fásítók között szerepelnek a termelőszövet­kezetek. A KISZ védnökség vállalásával igen komoly se­gítséget nyújtott az eredmé­nyes fásításhoz, 1968-ban és az azt megelőző évben js or­szágos elsőként nyerte el a megyei KISZ-bizottság a leg­jobb fásítónak járó vándor­zászlót, Az úttörők is szere­pet kapnak ebben a mozga­lomban. Nyírbogdányban pél­dául bevezették az „1 gyerek — 1 gyufásdoboz akácmag” programot. A község idén is jeleskedik. Fennállásának 750. évfordulója tiszteletére valamennyi lakosa egy fa el­ültetését vállalja. Ez 3200 fát jelent. Az előadás és vita után jutalmakat adtak át az el­múlt évbe* eredményes fásí­tási munkát végzőknek. (baraksó) Simon Emil: Köd Azon a héten már negyed­szer evezett át a folyón. Ko­mótosan merítette az evezőt, alig csobbant a víz. A csóna­kot egy fához kötötte, felka. paszkodott a töltésre, majd a másik oldalán leereszkedett, s megbújt a csatorna beton­íve tövében. Most már a ne­gyedik alkalommal leste Bé rés Gábort. Eddig hiába jött minden alkalommal, ha meg­látta is Bérest, sohasem volt egyedül. Mérgelődött. de esi! lapította is magát. „Türelem — gondolta. — Az időt nem merheti ki az ember a csiz­mája szárában”. Korán volt még. de a falu felől szállingóztak az embe rek. Kerékpáron jöttek, ál­mosságtól rekedtes hangon beszélgettek. Surrogtak a gu mik. s egy-egv döccenőben csilingelve pitt.vegett a csen ­gő. Már a hangokat is figyel te, s ha úgy vélte, Béres kö­zeledik. felegyenesedett, óva tosan kilesett. Hiába. Kettese vei, hármasával kerekeztek neki pedig négyszemközt kel lett Béressel beszélnie A köd miatt rosszul látót* ezért még feszültebben fülek Elhaladt egy nagyobb cső IpOit, utána sokáig senki sem jött. Aztán egy magá­nyos kerékpárost vélt felfe­dezni. De az egy asszony volt. Arcát, ru­háját belepte a pára. dider gett. Végre ismét közeledett valaki. Megunta a lapulást. bátran feljebb nyomult. Hir_ télén megtorpant. Béres kö­zeledett. Visszafelé szaladt, hogy a kanyart megrövidítse, s jóval előbb ért fel a töltés­re, mint Béres. Most már megnyugodott, mélyeket léle­gezve csillapította a rohanás okozta lihegést. Beállt egy fa mögé, s amikor Béres közeli, tett. rászólt: — Egy szóra, tekintetes uram! — Élvezte a hangját, csakném elnevette magát. Béres hirtelen meglepetésé ben lefékezett, s fél lábát le : eve, megállt. — Nekem szóltak? — A másik hallgatott. azért újra kérdezte: — Ki van itt? — Most már mind a két lábát letette, s a kerékpárt maga elé állította. — Csak egy ember, a túlsó partról! Béres önkéntelenül is a fo­lyó felé nézett, s egyszerre az jutott eszébe: nincs is túlsó part! A köd megszakí­totta a látást, lustán höm­pölygőit a víz felett, s alak­ját folyton változtatva kú­szott a parti fák között. — Akárki, ne szórakozzon velem! — mérgelődött Béres. A másik előlépett a fa mö_ gül, s talán két lépésnyire Bé­restől. megállt — Jó reggelt — mondta csöndesen. — Maga az? — csodálkozol Béres. — Ennyi idő eltelt? —• Bizony el. Két és fél esztendő. Letudtam. így a múlt héten kiengedtek. — Nehéz volt? — Nem mondhatnám. Azt is meg lehet szokni. — Hát persze — mondta Béres — Most erre járt? — Igen. Magával akartam beszélni. — Velem? Mi értelme van? — Maga volt a döntő tanú. A tárgyalás óta még nem is beszélgettünk. — Szóval ezért? Én az igaz­ságot mondtam! Ma se mon­danék mást! Még azt is hoz­záteszem: ha egyszer engem kapnának rajta, velem szem­ben is mondják ki az igazsá­got! — Mit akar ezzel a sok be­széddel? — kerdezte a má. sik. — Az igazságot! — Igazság sokféle van! — Bosszulni jött? A másik nem szólt. Vala­mivel még közelebb jött. ki­nyújtotta a karját. — Csak egyet mondjon meg: az ítélet után járt-e a feleségemnél, vagy sem? — jártam — mondta Bé­res. — Azt kérdeztem tőle: nem akar-e nálunk dolgozni. — Miért volt az fontos? — Gondoltam, segítek rajta Nem könnyű egy magányos asszonynak. — Maga mindig ilyen jósá gos? — kérdezte a másik. — A munkámhoz tartozik, hogy gondoskodjam az embe­rekről! — Újra megválasztották? — Igen. — Ezek pipogyák! Tudja? — Aligha! Mindig meg­mondják, ha valami nem tet­szik! Csak úgy szikrázik a szavuk! — Most csak ketten va­gyunk. ugye? — nézett korul a másik — Úgy vélem — válaszolta Béres, kissé szorongva. — Akkor megmondom, mi­re kellett a pénz! De csak magának mondom meg! — Elhallgatott, a két kezét a zsebébe süllyesztette, Bétes látta, hogyan dudorodnak ki az öklei. — Volt egy nőm a városban. Régen nem kellitt már a feleségem. Elhiszi? — Nem tartozik az énrám: — mondta mérgesen Béres. — Ha csak ezért jött, minek jött? — Úgy illik, hogy mindent tudjon rólam! *— Na, engedjen a dől; gomra! — Eddig se tartóztattam — Váratlanul kést rántott elő, s böködött maga elé. — Láb ja. szurkálom a ködöt! — mondta. — Tegye el azt a szerszá­mot! — mondta keményen Béres. Maga elé húzta a ke­rékpárt, s éberen figyelte a másikát. Távolabbról beszédfoszlá. nyokat lehetett hallani. — Jönnek — mondta Bé­res. — Aha — mondta a másik. — De még messzire vannak. S amíg ideérnek, sok minden történhet! — Meghajolva kö­zeledett Béreshez. — Ha megteszi, rögtön ma­gát fogják gyanúsítani! — mondta Béres. A másik megtorpant. A töl_ tésen közeledők hangja erő­södött. Már alakjuk is kibuk­kant a ködbőL A másik vá­ratlanul eltette a kést, aztán eltűnt a töltés oldalában. Béres bevárta a többieket. Amikor már közöttük kereke., zett, vágyat érzett arra. hogy elmondja. kivel találkozott. De már annyi mindent kér­deztek tőle, s úgy belemerül­tek a beszélgetésbe, hogy las­san el is felejtette az egésagfc-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents