Kelet-Magyarország, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-21 / 67. szám
te eMat ITBT^IIT-WfAOTABCmSTA« 3*09. márrtws fi. R akják rém a szalmát, viliázva, óvatosan, ami úgy nehezül, mintha föld lenne. Nehéz föld a halott felett. Pedig még élek A hátsó saroglya felé fejjel fekszem a szekéraljban. Felettem a hátsó keresztfa véd a szalma nyomásától, kétoldalról a keszeg vendégoldalak, már amilyen vendégoldalak a gyöngécske tinókhoz illenek. Hason fekszem a nehezülő szalma alatt, amely lustán rámhever. Hátul, a saroglyán át még kilátok az esőverte reggelbe. A keshedt hidas ahogy itt, Bódén a disznóólát nevezik, malacok nélkül szó- morkodik előttem. Jobbról a két tehén és a tinók roskad- tan mohás szalmafedeles istállója. A tinók előtt a jármos szekérrúd, a sáros falusi utca reggeli néptelensége. Ez a Képtelenség kell, nagyon kell menekülésemhez. A sógor csak rakja, villáz- za rám a szalmát, az első és hátsó keresztfára, a vendégoldalakra. Viszi a harmadik faluba. A két szekéroldal, mint koporsó fala. Rajtam, a menekülő bánvászon a szalma a szemfedél. A fenékdeszkák résén at látou a szikkadó sarat Az éjjel esett. Beléphetek meg ebbe a sárba szabadon. Ha minden úgy alakul, ahogy azt tegnap és az éjszaka, az eső huhogásában elterveztük. Nos, akkor is beléphetek a sárba, ha két vagy több kakastollas villogó szuronya közt. hát- raláncolt kézzel visznek. A sarat akkor még csak nem is kerülhetem. Mennyi ideje, hogy elbukott a Tanácsköztársaság? Lassan három éve. Akkor szabadultak rám a gyilkos, fenekedé indulatok. Hiába hajszoltak, hajszolnak a csendőrök. Nem fogtak el engem, a csingervölgyi bányászt. Nem számolom azóta az éveket. Minek? A sógor odakinn csak villázza rám a sza’mát. Torkomban érzem a szalma kaparó porát 1919. március 21. a győzelmes nap. Régen volt Kemény küzdelmek fejeződtek be akkor, márciusban. Átvettük a bányát magunknak. Dolgoztunk. Hogy vigadtunk a ránkköszöntő első szabad május elsején! Azóta sem tudják elfelejteni azt, hogy a meghalt burzsoá hatalmat Jelképesen eltemetni, kicsi koporsóba a szolgaság örökre lerázott láncát rakva, rászegeztem a koporsófedélre az elfutott uraság fényes-fekete cilinderét. Ujjongó néptömeg tapsolt, mikor mi, bányászok belevetettük a hídról a ci- linderes kicsi koporsót az ajkai patakba, hogy a szolgaság jelképe örökre elússzék. El is úszott volna, ha a rozsdás lánc a koporsóban nem lett volna túl nehéz. Leült a cilinderes koporsó a fenékre. Megült a jelkép, nem vitte el a víz. Maradt. Miért gondolok most erre, alig valamivel innen a halál határán. Szorongásomban ? Lehet Emlékezem a mi szénbányánkra. Fekete verejtékünkben is boldogok voltunk akkor. Soha annyi szenet nem adott Armin-akna, mint uralmunk idején. Vörös zászlónkat letaposták, de nem taposták le hitünket, zászlónk iránti hűségünket. Én voltam az (ezt sem felejtik), aki a vörös zászló alatt nekivittem a bányászokat a devecseri májusi ellenforradalom lobbanó tűzfészkének. Levertük az ellenforradalmat a pápai vörös huszárokkal, a fehévári vöröskatonákkal. Azt sem felei lették el. hogy fegyver híján, betonvasból kovácsolt lándzsákkal, sörösüvegekbe töltött robbanóanyaggal, a mi kézigránátjainkkal rohamoz tunk. jlf i gúnyosan húzódom meg most a szalma *lau a szekéraljban. Még el sem mentem, mégis várom már a visszatérést. Százszor halálra ítélt vagyok. Nem a veszprémi Horthy-bíróság mondta ki az ítéletet. Mások százan. A dühöngő csendőrök három év előtt sem tudta! elfogni. Remélem, most sem Nincs tovább? Dehogynem Elkövetkezik a biztató hol nap. Miképpen menekültem el majd báron v előtt éj szaka? Neheze Az ablakon át, be a közeli erdőbe. A csen 'őrök nem éppen finoman, puskatussal kocogtattak akkor az ajtón. Értem jöttek Hiába. J" rút a Bakony. A esendő, ok nem mertek köMoinár Gábor: Sza lm aporban Lányi Saroltat Tavasz 1919-ben Ropognak a tavaszi csontok — Boldog az ember, máris boldog. Fakadnak a tavaszi nedvek — Jegy nélkül kapjuk a jókedvet. Fészket keres vidor madárhad — fészke lesz embernek, madárnak. Didereg a zsugori vénség — > fütyürész a dolgos szegénység. Mindenkié az üres asztag — mindenkié a teli asztag. Vörös lobogók lobognak, vöröskatonák robognak. Gyerekek játszanak, dalolnak Az 6 szemükben ragyog a Holnap. (1919) Várnai Zseni: Közös küldetés Te kőltő voltál, amikor hozzádmentem, én egy gyanútlan, fiatal leány. A költő volt, akit én megszerettem s asszony lettem egy költő oldalán.. És olyan lettem, mint a föld, mely búzát virágot bokrot egyként megterem, de akkor már nem te, hanem a gyermek, s a vers lett számomra a szerelem. Szegényasszonyok dolgát énekeltem, te tudod jól: nekem is az Jutott- közben szálltak a hollószárnyú évek, az ifjúságom így hát elfutott Szerelem? Nem, mélyebb, igazabb törvény kovácsolt hozzád: közös küldetés— Micsoda harcok, lángok, forradaimaki Nagy élet volt ez— csak kicsit nehéz! vetni. Pedig visszamaradt a männlicherem. Mikor feleségem Indult, hogy ajtót nyisson, a konyhafalba vert szögön meglátta, a mannlichert. Ijedtében lekapta magáról az alsoszoknyát, rádobta a fegyverre Én akkor már összekapott ruhámmal hónom alatt, mezítláb, kezemben bakancsommal menekültem a fekete éjszakában. — Hol az a vörös? — hallottam még, ahogy az első csendőr rátaszította feleségemre a konyhaajtót. A kakastollasok semmit sem találtak. Pedig tudtak a mannlicherről is. Melyiküknek került volna esze ahhoz, hogy megnézze, mit rejt a szegre dobott alsószoknya. Az asszonyt vallatták a csendőrök. Hiába. Reggel a vér beborult szemű kakastollasok igáskocsira parancsolták az asszonyokat, az éjszakai rajtaütés elfogott- jait. A csendőrök Devecserbe kocsizás közben röhögve énekeltették az asszonyokkal az Internacionálét Mikor már mindenfelé énekeltek, a to- vazörgő kocsi körül az udvarokban, a házakban, a csendőrök észbekaptak. Puskatussal dühösen lekopogták a túlságosan is lelkes éneket Amit azután a csingervölgyi vörös bányászok helyett asszonyaikkal beállító csendőrök kaptak a devecseri csendőrparancsnokságon, az sem mondható éppenséggel köznapinak. Az asszonyok rövid úton visszakerültek gyerekeikhez. A bányászok viharzó zúgása a felszín alá húzódott A kakastollasok előtt pedig még jobban bezárult minden. Torkomban érzem a szalma porát Tűröm. A kicsépelt, mag nélküli kalászok töreki e nyakamba pereg. Magam is ilyen kicsépelt mag nélküli kalász vagyok? Nem. Én magam vagyok az a mag, aki majd, és egyszer ide visszatérve, életet hozok. Csak kijussak Bódéról a szalmával rakott szekéraljban rejtőzve, el a távoli vasútállomásra. Zsófi húgomtól az este már megvett vasúti jegy, sógorom bejelentőszelvénye, zsebemben. A vasútállomáson a beálló vonatra túlfelől fellépve Szombathelyre. annan tovább, a határon túlra igyekszem. Hogyan? Elválik. Zsófiák házának pincéjében majd három éven át rejtőztem. Az első időkben utánam kutatva sűrűn tartották vizitjeiket a csendőrök. Hátha megjöttem? Pedig el sem mentem. Mindig időben hallottam jöttüket a pince szűk, szekrény mögötti ásott üregében. Végigdübörögtek a csendőrök a kamrán a padláson, a konyhán, a szobán. Felmentek az istálló szénapadlására. beledöfködve szuronyaikkal a szénába. A pincébe is lejöttek, fin meg a nedves, penészes szekrény mögötti ásott lyukban, majd- hogy lélegzet nélkül ültem alacsony székemen. í1 (szakánként hoztak en- ni hugomék, elhúzták a korhadó, nedves szekrényt, hogy kis időre kijöjjek, felmenjek az ajtóba levegőzni A csendőrök a kacattal teli szekrényt nappal, néha éjszaka, hlrtelenében tett látogatásaik idején sokszor kinyitották. Senkit sem találtak. Mögéje sohasem néztek, hiszen a szekrény felül a pince falával összeért, összeért oldalt. így vált az ásott lyuk börtönömmé. Börtönömmé? Nem. Sokkal inkább életet őriző erőddé. Most rakja fölém a sógor a szalmát. Túlságosan is kényelmesen. Mint ahogy azt az ilyen korai munka kívánja. Keli még az erő sötétedésig. Feleségem ezután majd nem jár el olyan sűrűn Zsófiákhoz, mint ahogy eddig eljárt mosni, meszelni, segíteni. Sógoromék az oltott meszet a pincében tartották. Jó helyen. A szekrény mögötti ásott lyukban leszoktam a dohányzásról. Pincében dohányfüst? Árulóm lehetett volna. Hogy megtanultam a sötétben egy- helyt ülni. Csak az első hetekben, hónapokban volt ez nehéz. Akkor mindig attól tartottam, egyszercsak elhúzzák a csendőrök a szekrényt, és én ott ülök a szuronyos kakastollasok előtt, mint egér a fogóban. Most a szalma alatt hasalok. Borotváltam bajusz nélkül. Ruhám, cipőm vásott, de tiszta. Csak a port, töreket kell majd magamról, gyűrött kalapomról levernem. A sógor zsebében a jegyző piros papírra írt utolsó adóintése. A szalmát is azért viszi eladni, hogy teljen az adóra. , A sógor elkészül a szalma felrakásával. Végigigazítja favij'ájával a szalmák Az istálló melletti rövidke kazal alaposan megfogyotk Rudazó kötél, rudazó fa, nagy erővel leköti a szalmát. A kötél végét benyomja elém. a saroglyába. Csak meg kell húznom és kiold. Ez az, amiért majd a sógornak a vasútállomáson a sineken innen meg kell állnia. A saroglyát a kötél oldása után csak fel kell nyomnom, kimásznom a szalma alóL A sógor ezt nem veszi észre, éppen a tinók járomszögeivel bajlódik. A szekéroldal résén át látom, a sógor most felveszi hosszú nyelű béresostorát. Körülnézi mégegyszer a szalmásszekerek Minden rendben? Igen. Nyitja a sógor a rozoga, kétszámyú kapuk A két tinót a rúddal felemelt járomba fogja Mozdul a szekér. A szalma íze, pora most mé* erősebben száll tor- ] komra. Sűrűn nyelek, nehogy köhinisek. # Kifordulunk a máskor poros, most sáros utcára. Vetődik a szalmával rakott szekér, nehezen húznak a sárban a tinók. A sógor mellettük tapos, hosszú nyelű ostorával. / A t óra lehet. Jó ideje me gyünk. A zsidótemetőnél kemény parancsszó állítja meg a sógort, jármosszeke- rünkek A szekéroldal résén át látom; aki szól, csendőr- őrmester, mellette emberevő képű káplár, Szuronyaik csillognak a reggeli napban A sógor adóról, szalmaeladásról magyaráz. — Menjen csak — engedi tovább a csendőr. — És nehogy eligya a szalma árát! Akkor Áment mondhat tinóira, szekerére. A piros cédula nem tréfa, ismerheti a jegyző urat Döccen a szekér. Megyünk. A két csendőr — látom a saroglya szalmáján át összehúzott szemmel néz utánunk. A tinók nekifeszülve húznak a sárban. Mögöttünk marad a zsidótemető, előttünk a vasúti töltés, a távirópóznák sora. Az asszony most odahaza nőre gondol? — A csendőrök mellettünk elmennek. Alighanem Tósok-Berendre, a vasútállomásra tartanak. Mi nem. Szerencsénkre. A tinók nem tudják a csendőrökkel tartani a lépést Jó, hogy nem kell már a pincében, a szekrény mögötti lyukban ülnöm. Mim lehetett azt eddig véigigélni? Kellett A tét az élet Meg ami majd következik. Órákig baktattunk a sáros dűlő úton. A sógor egy szer- csak „Hó”-t kiált A fáradt tinók megállnak, és én hátul, a saroglyán át, meghúzom a kötél végét Kiold a kötél, lazul odafenn a szalmát leszorító vékonyka fenyőszál. Csöndesen heverek a szekéraljban, a szalma alatt. Sűrű akácost látok a csüngő szalmaszálakon át Az akácoson, a sineken túl, vasútállomás. A jelzőharang háromszor kettőt koríduL Most indult el a szomszéd állomásról a személyvonat A sógor öreg ezüstóráján mindent percre kiszámított Odaát az állomás előtt néhány paraszt, egy-két úriforma jön ki a váróteremből. Két csendőr áll az ajtónál. Figyelve néznek. A sógor a kioldozott rudazó- kötél miatt káromkodik, odaveri ostorát az útszéli fűbe. Nekikeseredve nézi a szekér után csüngő hosszú, sáros kőtelet Felszedi, lerázni próbálja róla a sarat A csendőrök éppencSak átpiliantanak a mérges parasztra. Nem vetnek rá különösebb ügyet. suttogva jön a vonat ^ Fékezve, szusszantva megáll. Eltakarja a füstös vasúti kocsik sora az állomást * fel-, leszállókat a csendőröket Mozdítom a saroglyát Másodpercek, már kívül vagyok, verem le magamról a sárba a töreket a szalmát. Kalapom, kis táskám kezemben. Átlépek a szekér mellett az árkon, fel a harmadosztályú vasúti kocsi túl magas lépcsőjére. A vonat ablakaiból csak azt látni, a szalmásszekér mögül kilép valaki. Túlról semmit sem látnak. Szól a vonatindító kicsi trombita. Rándul a vonat megyünk. Nyitom az ajtót dohányfüsttel teli, asz- szonybeszédtól hangos fülkébe lépek. Leülök az egyik padra, táskámat kalapomat magam mellé teszem. A két villogó csendőrszurony odalenn marad. A tinókat a szalmával rakott szekeret sem látom már. A jegyző úr délután megkapja majd a piros cédulára az adótöriesztést Mikor törleszteni le majd én a magam tartozását? Eljön az ideje. ★ IMS tavasza. Év telt el eddig évre. A csingervölgyi bánya nagyirodája előtt vörössel díszített szónoki emelvényen boldogan állok. Előttem, körülöttem lelkes bányászarcok. Sokan megöregedtek, sokan hiányoznak, de — tudjuk ezt mindannyian — a hiányzókért is helytálltaik, A bányászzenekarral énekeljük az Intemacionálét Azt hiszem, visszatérésem utáni első beszédem mondta m_ \f őst 1909-et írunk. Oá- ven esztendeje, hogy kikiáltották a Tanácsköztársaságot Világokat átérő a haladás azóta munkánkban. Ajka, az egykori falu, hatalmas üzemekkel teli szocialista város Bódé — elmosolyodom — Ajka második kerülete. És én, — Károly bácsi, ahogy most az emberek szólítanak, azt hiszem a magam erejével is ötveri esztendő alatt megtettem Ajka— Csingervölgyért azt, amiten*- ber tehetett.. Prukner Pál: Volt egyszer egy katona G ubbasztott a falu szélén, a* árokparton, amikor András rátalált — KI vagy, cimbora? — A katona. — A frontról? — Fogságból, pajtás. A világ végéről. — És most hazatérsz a faludba? — Haza, csak éppen fogytán az erőm. — És most sietős a dolgod. — Az lenne, ha bírnám. Tegnap óta már csak ez a kulacs tartja bennem a lelket. Meghúzod? — Nem, köszönlek cimbora. Inkább gyere. Nálunk megpihenhetsz, aztán folytathatod utad. András bevezette a faluba, egyenest az irodájába, aztán parancsot adott a kajla bajuszú őrnek, hogy amit csak tud, teremtsem elő a cimborának, aki messzi útról jön és hosszú út áll még előtte. És elköszönt, mert hogy rá várnak még itt, meg ott, de majd visszajön. Az őr kenyeret meg avas izalonnát talált sebtiben, s csak akkor szólt, amikor a katona mindent bekebelezett — Most már könnyebb, katona? — Mintha kicseréltek vvá- na. — Az Jó. — Újra embernek érzem magam — s nyújtja a kulacsát. — Buktasd meg, pajtás. — Hát— szükséged lehet még rá — nyel nagyokat az őr. — Azért csak igyál. — Szolgálatban vagyok. — Ettől ugyan még lehetsz.« — Jó. De csak egy kortyot Az ízéért Az egészségedre. — A tiedre, pajtás. Én már letettem a fegyvert — Hát., léténném te is... soha nem voltam én katona... hamar elfárad a kezem a puskától— — Akkor tedd le. — És ki veszi fél helyettem? Talán te? — Nekem elég volt öt hosszú év. — No, látod. Akkor nem lehet — Nem? — Valakinek fogni kell, — És aki Idehozott? Fiatalabb még nálam is. — András? Fiatalabb. De rá másként van most szükség. — Parancsnok talán? — Az egész falué. A direktórium elnöke— — Egy valamit szeretnék tudni, katona: Mitől féltetek ti odakinn a legjobban? — Nem tudom én azt. — Mi volt a legrosszabb, ami érhetett? — Talán a fájdalom. — A fájdalom? — Meg a fájdalomtól való félelem. — Biztos, hogy így volt? — Ha te is ott lettél volna, pajtás— — Persze— meglőttek? — Kétszer... Tudod te, mi az, feküdni a golyók záporában, tehetetlenül? — Féltél? — Legfeljebb a szenvedéstől. — Mástól nem? — A szomjúságtól... meg a fáradtságtól— — És a haláltól? — A haláltól, pajtás ? Ugyan.« — Azt mesélik, ti megvetettétek a halált — Túl sokáig feküdt mellettünk a lövészárokban. Még tisztelettel is adóztunk volna neki? — Lehet, hogy igazad van, katona. Nekem még nem volt benne részem. Gyerek voltam, amikor ledobott egy ló az uraságnál. Azóta sánta vagyok. Ezért nem kellettem — És most? Behívtak? — Mondták, szükség van mindenkire. — Rád is? — A puskámra. — A direktórium elnökének? — A direktóriumnak. — És mit ad cserébe a te direktóriumod? — Földet adott — Az jó. Minthogy cselédember volnék. — Az voltam te la márciusig. Az uraságnáL — És mondd csak, pajtás, mindenkinek adott földet a te direktóriumod? — Aki jogosult rá. — Adna nekem is? — Adna. Mivel cselédember volnál. Anna lép be, az irodistalány. — Már jobb? — kérdi a katonát — Sokkal jobb. — A színe is más lett — áll föl az őr. — Hát akkor— nekem most mennem kelL Járok egyet. Ég áldjon, katona.
