Kelet-Magyarország, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-21 / 67. szám

IWI. március 9}. irrt rr MAfiT*nonsra« t oM»1 Orosz Ferenc; Megyénk munkásmozgalmának élő hagyományai* A Tanácsköztársaság ma­gaslataihoz népünk messziről érkezett el. Mindenki előtt is­mert, hogy hazánk története évszázadokon at rendkívül súlyos politikai es fuggetlen- segj harcok eseménysora volt. Minden elvi, vagy gyakorlati törekvés, ami a magyar nép társadalma belső funkcioná­lis megváltoztatásáért végbe­ment, a haladás útját egyen­gette, és európai következ­ményekkel is rendelkezett. Évszázadokon át felgyűlő, a nemzedékek egymásnak át­örökített feszültségei érlelőd­tek. haladtak benne a kirob­banásuk felé. A magyar munkásmozga­lom sorsában a gyökeres for­dulat az első világháború vé­gén indult meg és a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lommal következett be. Az orosz események rendkívül nagy hatásúan befolyásolták a magyar munkásosztály po­litikai tetteit, mert a két moz­galom társadalmi alapjai, in­dítékai nagymértékben ha­ton lítottak egymáshoz. A Tanácsköztársaság kiki­áltásában a magyar nép tör­ténetének évszázados uralko­dó anyagi és eszmei erővona­lai, a társadalmi fejlődés ge­rincét adó fő tendenciái ta­lálkoztak soha nem látott he­vességgel. Összegeződött ben­ne népünk minden értelmű korábbi szabadságtörekvése. A Tanácsköztársaság nem véletlen, gyökér nélküli köz­játék, demagóg kalandorkodás volt, amit néhány fanatikus erőszakolt ki az önmagát és tartását elvesztő uralkodó osztályok kezéből, nem is egy maroknyi vakmerő forradal­már bátor akciója. hanem szükségszerű népmozgalom. A Tanácsköztársaság pro­lóg volt, egy igaz Magyaror­szág nyitánya, vele népünk tisztessége és becsülete be­lépett a világpolitikába. az egész emberiség egyik büsz­keségévé, a vüágforradalom részévé vált A munkásmoz­galom ültette, a Tanácsköz­iemben elfoglalt helyét, filo­zófiai igényességgel tudva, hatását, a mának örökített el­vi hagyatékát pedig értékén becsülve. Nem tévedünk akkor, ami­kor mi a Tanácsköztársasá­got a legteljesebb és leg­nagyszerűbb történelmi ha­gyománynak látjuk, nálánál élőbbet, valódibbat, a jövő­höz nőttebbet nem , tudunk Számunkra az 1919-es 133 nap az egész magyar jöven­dő felvillanása volt, amiben már az egyetemes ember sor­sa is belecsillant. társaság tavasza borította vi­rágba először a ma egyre nagyszerűbb gyümölcshozó fáját Szabolcs-Szatmár megye, mint az ország szerves ré­sze, a társadalmi és gazdasá­gi szerkezet alkotó eleme át­élte a szocialista forradalom­hoz vezető folyamatok mind­egyikét és a maga lehetősé­geivel cselekvő részese is volt annak. A megye termelési módja, a nagybirtok különlegesen erős befolyása, a nagyszámú agrárproletárok és kisgazda­ságok átlagon felüli száma miatt a társadalmi ellentmon­dások mindig nagy erővel törnek fel, talajt képezve a tömegmozgalmaknak. A fő ellentmondások a nagybirtok és a dolgozó parasztság között húzódnak, az osztály harc fó problémái így szükségképpen abból adódnak. A kapitaliz­mus előretörésével szegénye­dik a parasztság, nő a nincs­telen mezőgazdasági munká­sok száma Ez a kategória 1900-ban a statisztikák sze­rint a mezőgazdasággal fog­lalkozó lakosság 65 százalékát tette ki. A megye gazdaságának fe­lemás fejlődése, a feudális viszonyok, szokások, eljárá­sok továbbélése mellett a tő­kés kibontakozás különösen nehezíti a dolgozó tömegek sorsát és hatással van a ter­melőerők szerkezetére is. Sza­bolcs távol esik áz ország fő gazdasági erővonalaitól, a pi­aci értékesítés lehetőségeitől. Ez egyrészről enyhíti a szá­zadvégi agrárválság megrázó kibontakozását, másrészről az iparfejlődés gátját is jelenti. A megyében teljesen hiány­zott és a közelben sem volt nagyüzem, ami kétségtelenül gátolta a dolgozó tömegek Ön­tudatának fejlődését a forra­dalmi gondolat, terjedését. El­lentmondásos Szabolcs-Szat­már megye munkásmozgal­ma; tevékenysége eredője a sokféle segítő és visszafogó helyi tényezőknek. Nyíregyházán is megalakul a Kommunisták Magyarországi Pártja és nagy erővel igyek­szik az eseményeket határo­zottabb irányba terelni. Megyénkben a Tanácsköz­társaság rendkívül rövid ideig állott fenn, alig több mint egy hónapig. A honvédő há­ború kezdetekor, a közeli antant román csapatok elfog­lalják a megye nagy részét és központját, Nyíregyházát, így lényegében itt már április végére, jóval a szakszervezeti kormány bukása előtt, hata­lomra jut az ellenforradalom. A Tanácsköztársaság rövid fennállása olyan sajátossága a megyei eseményeknek, ami minden más ezzel kapcsola­tos folyamatnak jellegzetes irányt szab. Rövid élete ke­veset enged megvalósítani célkitűzéseiből, vívmányai­ból. Szabolcs népe nem tud A szegényparasztság szá­mára annyira fontos, a föld­kérdést szabályozó rendelet későn jut el a megyénkbe és a megoldás túlzottan balol­dali mezőgazdaságunk akkori szociológiai profiljához. A földkérdés taktikai fontossá­gáról sokaf mond az a közis­mert tény, hogy a szovjet ál­lam születésének első órájá­ban a béke mellett a földről szójó dekrétumot már nyil­vánosságra hozza. Ennek híre nyomán megyénkben már a polgári demokrácia idején nagyarányú föjdfoglaló moz­galom bontakozik ki. A föld­birtok reformját szabályozó rendelet félreérthető szövege­zése és korai radikalizmusa a cselédek és agrárproletárok számára viszonylag járható utat biztosított De kétségeket támasztott a jövő iránt a va­lamelyest földbirtokkal ren­delkezők között Ugyanakkor kielégítetlenül hagyta az egy­szer már mozgalommá is te­rebélyesedett szegényparaszti földéhséget is. A megyei Tanácsköztársa­ság sorsában sajátos vonás az is, hogy a hatalom átvétele sok formai elemet is magán viseL A régi hivatali appará­tus megmaradt nem lényeges külső jegyeiben alakult át csupán. A régi hivatalnoki kar igyekezett átmenteni ma­gát „megfelelőbb Időkre” és vállalta a megtévesztő lojali­tást Már a polgári forradalom Idején védekezésbe húzódott uralkodó osztály szervezetten igyekszik ellenállni a prole­tárdiktatúra kifejlődésének. A korán kibontakozó hatalmi olyan mértékben részt venni a közéletben, a proletárdik­tatúra államának megerősíté­sében, a Honvédő Háború ban, mint az ország sok ma> része. A megye lakossága a frontvonal közelsége miatt kezdettől fogva félelemben él. A kommunista párt szer vezetét alig építhette ki. Po­litikai és gazdasági munkáját, tudatformáló erőfeszítéseit de­rékba töri az ellenforradalom korán kibontakozó katonai tá madása. Az osztály harchoz szükséges tapasztalatokat nem szerezhette meg a kívánt mértékben, jóllehet hatalmas jövendőre volt hivatott. Igye­kezett határozottan elkülönül­ni a régi reformista harci módszerektől, óriási erőfeszí­téseket tett azért, hogy prog­ramjának egyéni vonásait és perspektíváit a tömegek meg- értsái. válság, a direktórium számá­nak és tagjainak gyakori változása nehezíti azt, hogy a megyében létrejött államha­talom határozott és kemény, következetes intézkedéseket hozzon. Feltétlen említésre méltó az a tény is, hogy a két párt egyesülése elhúzódva, kényszeredetten megy végbe és a fúzióból igazi vezető él­csapat nem keletkezhetett A világháború előtti időszak burzsoá reakciója könyörtele­nül irtotta a forradalmi gon­dolat legkisebb csíráját is. Mindez és a földosztó moz­galom bukásának élő példája eléggé visszatartotta a töme­gek aktivitását és az esemé­nyekben való részvétel igé­nyét Az ellenforradalom a pro­letárdiktatúrát megelőző tá­madását Szabolcsban indítot­ta eL A Szamuely testvérek elleni merényijét nyitánya a kommunista üldözésnek, az ellenforradalom nagy táma­dásának és az itt meghúzódó reakció erejére is fényt vet. A rendkívül nehéz körül­mények között, egy sereg szemben álló tényező ellenére a Tanácsköztársaság lényegé­ben teljesítette funkcióját megyénkben is. Államosította a bankokat, a pénzintézeteket, megszervezte a Vörös őrsé­get, a forradalmi törvényszé­ket, hozzáfogott a hadsereg táborozásához. Kisajátította a nagyobb ipari vállalatokat és megszervezte további munká­jukat. Igyekezett a mezőgaz­dasági termelést biztosítani, megkísérelte a termelőszövet­kezeti mozgalom alapjainak lerakását. A TanacsKöztarsasag Ha­gyatékának igazi örökösei a magyar munkásmozgalom és a magyar nép. Az elmúlt öt­ven év mint igazoló erő min­den bajával hitet tett e ha­gyaték igazsága, értéke, időt­állósága és élő volta mellett. Az elmúlt ötven esztendő igazolta, hogy az interna­cionalizmus eszméje, feltéte­le, alapja és egyetemes lehe­tősége a szocialista bel- és külpolitikának. A szocializ­must építeni egy országban az egész nép ügyén kívül, az egész világforradalom, min­den nép ügye. Amikor a nemzet belső dolgait jól old­juk meg, a nemzetközi érde­keket is szolgáljuk, az igaz hazafiság egyedül csak az in­ternacionalizmus lehet. A munkásmozgalom közös ügyével való teljes egyse günk az eszmékben, a cse­lekvésben győzelmünk leg­igazibb biztosítéka. Legjob­ban akkor szolgáljuk népünk érdekeit, ha tetteink egybe esnek a világforradalom tet­teivel. Igazolják továbbá azt is, hogy csak a dolgozó nép ké­pes egy hazát a katasztrófa szélén is megmenteni, azt fel­virágoztatni és ha a saját ha­zájában maga intézi sorsát, példátlan történelmi tettek al­kotója lesz. Igazolódott az ötven év alatt az örökségből az a fel­ismerés, hogy a forradalom eszmei ereje a tudatosság. Az ösztönösség, a következetlen­ség. az elvi szilárdság hiánya árulója minden haladásnak. A történelmi fejlődés befo­lyásolásának az objektív tör­vények ismerete a kulcsa. A győztes forradalomhoz tudo­mányos értékű filozófia kell, élenjáró elmélet, a teljes va­lóság tudata. Máig élő igazsága a Ta­nácsköztársaság létének, hogy a munkásosztály vezető sze­repe és pártja nélkül nine* eredményes szocialista átala­kulás. Élcsapatra van szük­ség, ami köré rendeződik a történelem, ami kiszámított gondolatokból feszít társada- íomtartó boltozatot. A prole- táriátus az egyetlen igazi ál­lamalkotó erő. Amikor egyetlen osztály, párt, csoport sem vállalkozott arra, hogy a kor sürgető kér­déseire akár valamilyen vá­laszt is adjoa, a munkásosz­tály és pártja egyedül lehet­séges módon rpegfogalmazta a feleleteket Sőt kidolgozta a végrehajtás módját és takti­káját A tömegeket ehhez a történ elem terem tő munká­hoz megszervezte, program­ját megvédte és tpvább fej­lesztette. A Tanácsköztársa­ság bebizonyította, hogy csak a munkásosztály képes igazi nemzeti célokért összefogni a tömegeket, és önmagával együtt felszabadítani azokat Az elmúlt félévszázadban az eszmei hagyatéknak az a tanítása is igazolódott, hogy a kapitalizmus általános válsá­ga valóban megindult akkor, amikor az első világháború végén a forradalmi helyzet Európában általánossá lett A Nagy Októberi Szocialista Forradalommal és a mngvar proletariátus felkelésével egy világméretű forradalmi átala­kulás indult meg, ami jelen­leg is folyik és haladni fog a végső győzelemig. A munkásmozgalom veresé­gei átmenetiek. Ha le is ve­rik azokat, csak ide:glene- sen vannak legyőzve. A mun­kásmozgalom olyan történel­mi erőt képvisel és annyin az emberi történelem gyer­meke. hogy azt semmiféle po­litikai koncepció, összefogás meg nem semmisítheti. Nem volt hiábavaló harc Agrárszocialista törekvések O A jövő a kommunistáké Megyénk munkásmozgalmi hagyományai közül a leg­korábbi szervezett törekvés, aminek örökösének tekintjük magunkat, a Várkonyi-féle agrárszocialista földosztó mozgalom volt. Törekvése, félreérthetetlen kisparaszti koncepciója a szabadság, egyenlőség, testvériség köz kedvelt jelszavainak hangoz­tatása, kedvező társadalmi ta­lajra talál a megyei mezőgaz dasági dolgozók körében. Ha­marosan Szabolcs lesz az ag rárszocialista mozgalom leg erősebb bástyája az ország­ban a Viharsarok mellett, és már az első hónapokban nagy tömegek állnak Várkonyi mö­gé. A mozgalom szervezeté! jelentő Független Szocialista Párt egymás után alakítja ki egyesületeit a falvakban és programjában paraszti sors • Részlet a megyei 01(1 o mányos emlékülésen 196" március 17-én elhangzott előadásból. javítását tűzi !d célul. Sőt: eljut egy radikáli­sabb felfogásig: a föld­osztásig. Különösen ott, ahol a paraszti elszántság optimá­lisan találkozik a párt agitá- ciójával. A hatósági terror követ­keztében azonban és a mun­kásmozgalom fő irányától való távolság miatt, a szer­vezet lehanyatlik. Várkonyit bíróság elé állítják és Nyír­egyházán el is ítélik. Az első világháborúig min­ion tekintetben növekszik megyénk belső gazdasági, tár­sadalmi és kulturális nehéz­sége. Szaporodnak a sztráj­kok, a munkabeszüntetések, de ezek a megmozdulások a gyenge szociáldemokrata párt és az erős reakció következ­tében szervezett fellépésekké nem növekednek. Az országos események fellángolása az első világháború végén Sza­bolcs és Szatmár népét is magával ragadja. A Szamuely testvérek agtiációja nyomán A direktórium szervezési ne­hézségekkel küszködve hihe­tetlen energiával éa jövőbe vetett hittel mindent megtett a Forradalmi Kormányzó Ta­nács intézkedéseinek végre­hajtásáért, de a hadi helyzet kedvezőtlen alakulása mun­kájában megakasztotta. A be­vonuló román csapatok elől kénytelen volt Nyíregyházát elhagyni. Lenin általános érvényessé­gű történelmi szabálynak tar­totta, hogy a levert forradal­mi fellángolások, az osztály­harc elvesztett hadjáratai so­hasem hiábavalóak. Minden küzdelem a haladásért társa­dalmi szükségletekből fakad és vereség esetén is nyomot hagy. Hatásuk megőrződik a társadalmi állapotokban. Ha közvetve is, de a fejlődést előbbre viszi és fontos lánc­szeme marad a történelmi harcok folyamatának. Egyik cikkében a következőket írja: „A forradalmi harc idősza­kaiban a nagy politikai pár­toknak olyan mély és tartós pillérei képződnek, hogy azok a pangás leghuzamosabb idő­szakaiban iS mggmam/lwnlr Megtörténhet, hogy egyes pártok illegalitásba kénysze­rülnek. Nem adnak életjelt magukróL Eltűnnek a politi­kai élet színpadáról, de a leg­kisebb lehetőség esetén múl­hatatlanul ismét felszínre törnek, mint fő politikai erők, esetleg megváltozott formá­ban, de feltétlenül ugyanazzal a jelleggel, és ugyanolyan irányú tevékenységgel mind­addig, míg meg nem oldják az ilyen, vagy olyan téren vereséget szenvedett forrada­lom objektív feladatait. A for­radalmak még abban az eset­ben Is győznek, ha az öntuda­tos munkások vereséget szen­vednek.” Ha egy forradalmat lever­nek, bukásában ts lendítő ke­reke a történelemnek. Példá­ja, eredménye és hibája az emberiség közkincse lesz. Ösztönzés, új akaratok alapja, frissebb stratégiák forrása, értékesebb hitek megtermé­kenyítője, energiák és fe­szülésének akkumulálója ma­rad. Lenin fejtegetései pontosan illenek a hazai történelem io­A Tanácsköztársaság örök­be hagyta ránk azt az elvi ta­pasztalatát, hogy a forradal­mi módszereket nem szabad abszolutizálni. Válogatni kell tudni a taktikák értéke és konkrét történeti hasznossá­ga között. A politikai harc kombinálásának készsége nél­kül — és ez a kommunista pártok egyik legfontosabb tu­lajdonsága — nincs politikai siker. Bebizonyosodott az is az örökségből, hogy a szövetsé­gi politika nem csupán hu­mánus követelmény, részkér­dés, „speciális” proletárérdek, hanem a tartós győzelemhez szükséges elvi sarkigazság. Az elmúlt ötven esztendő bebizonyította, hogy amiért népünk a Tanácsköztársaság idején harcba szállt, az min­den emberi teljesség igazsá­ga volt és harcukkal a hu­mánum új fogalma fejeződött ki. Az akkoriak népünk leg­ragyogóbb nemzedékéhez tar- torták, önkéntes bőkezűség­gel hozták a legnagyobb ál­dozatot: hogy ne legyen töb­bé alázat, háború és népek üldözése. Példájuk alakuló erkölcsi világképünk legérté­kesebb alkotó eleme. A Tanácsköztársaság ha­gyatéka ötven év óta tanít minket arra, hogy bízni kall az emberi halódás feltartóz- tathat.atlanságában, az alkotó emberiségben. Aki végső so­ron helyesen ismeri fel a tör­ténelem szabta utat „és hű meghallója lesz a törvények­nek.” Legfőbb elvi örökségünket Lenin így fejezte ki: „Az élet eléri amit akar. A kommu­nistáknak tudniuk kell. hogy a jövő minden esetre az övék.” A Tanácsköztársaság méltó emlékműve ás bukásának elégtétele a jelenünk. Akik érte áldozták magukat, azok­nak sírját elegyengeti a test­véri jövő és az igazság, hogy felettük már nem botolva halad az emberisé*. Ötven év bizonyít lásta lanság se volt képes semlegesíteni, kiirtani. A Szovjetunió, a Tanácsköztár­saság idősebb testvére meg tudta a lábát vetni és szún- telenül hirdette létével mér­hetetlen nehézségek közqtt kikínlódott eredményeivel: „Jön a győztes második." 1945-ben a világelső proto* tárállamánnk politikája teret nyitott, de most már végle­gesen. Népünk, a 25 év alatt is élő, acéllá edzett pártunk a legnemesebb történelmi ha­gyományainkat ismét jelenné élesztette és azóta is töret le­nül élteti. A szocialista Ma­gyarországban újra született a magyar első proletárforra­dalom. Megvalósítottuk a nagy elődök történelmi akaráséit, politikai célkitűzéseit, ragyo­gó eszméit. gikájára is. Népünk legjobb reménysége sírba hullt, de a fehérterror és a huszonöt éves Horthy-fasizmus diktatú­rája, politikai manővere, ál lami erőfeszítései, külpoliti­kai megtámaszkodása sem volt képes véglegesíteni rend­jének lényegét. A Tanácsköz­társaság alatt mozgásba jött erőket, — ha le is fékezte, — de megállítani nem tudta. Hazánk 1919 óta véglegesen a vüágforradalom része maradt, társadalmi erővonala.ban. a tömegek tudatában töretlenül élt és hatott, új feltörések felé tendált a magyar prole­tárdiktatúra fergetege, vív­mányai és történelmi tettei. Az első világháború végé­nek forradalmi fellendülései olyan eredményeket hoztak a kontinensen, amit a legkö- römszakadtabb burzsoá gát­Te!jesílett funkciók Szükségszerű népmozga’om Otven esztendővel ezelőtt, hősi korszakokban annyira bővelkedő történetünk legra­gyogóbb fejezetéhez érkezett. 1919 márciusában a proletari­átus áldozatos harca nyomán, az egész dolgozó nép lelkese­désétől támogatva, hazánk ál­lamisága — második a vilá­gon — Tanácsköztársasággá, proletárdiktatúrává alakult Legnagyobb forradalmi, nemzeti hagyományunk fél­évszázados jubileumát üljük, az akkori események súlyát mélyen átérző tisztelettel, a 133 forradalmi nap rangját, a hazai és egyetemes történe-

Next

/
Thumbnails
Contents