Kelet-Magyarország, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-02 / 51. szám

kytít mägyaror«?:**? f sMaS 1989 märefws 9 Egy hét er világpolitikában Villámutazás Brüsszeltől Rómáig 4 DNFF támadás 4 nyugat-berliui válság Damaszkuszi kérdőjelek A SOKAT EMLEGETETT amerikai tempó ráillik Nixon utazásának külső jegyeire. Brüsszelben tárgyalás a NATO-ról, Londonban az Angliával fennálló „különle­ges társasviszony” éíesztgeté- se: Bonnban atomsorompó- ügyek; Nyugat-Berlinben a kötelező demonstratív látoga­tás; Rómában az olasz—ame­rikai viszony mellett a közel- keleti helyzet; Párizsban De Gaulle „kóstolgatása”, majd befejezésül ismét Rómában, a Vatikánban történő tisztelgés — mindez nyolc nap alatt. Természetesen a végleges mérleget korai lenne még megvonni, de ez a villámlá­togatás legfeljebb némileg enyhítette, de nem oldotta meg a nyugati szövetség problémáit. Az új amerikai elnök lélegzetvételnyi időt nyert, hogy megkezdhesse a többi probléma rendezését. A nyugati szövetség zilált sorainak rendezése ugyanis csak előjátéka a kelet-nyu­gati tárgyalások megkezdésé­nek. A jelek szerint Moszk­vában nagy figyelemmel kí­sérik Nixon első intézkedését, igaz, egyelőre még kevés olyan tény áll a világ rendel­kezésére, hogy az új elnök valóban módosítani kíván a johnsoni vonafvezetésen. De éppen ezen a héten olyan hallatlan mértékben felgyor­sultak az események, hogy a közeljövőben valószínűleg többet tudhatunk majd Nixon igazi szándékáról. NIXON NYUGAT-EURÖ- PÁBA magával vitte a „Fe­hér Házat”, (legfőbb tanács­adóit). S magával vitte az amerikai politika továbbra is elsőszámú problémáját: a vi­etnami kérdést. Már a repülő­gépen utazott, amikor megér­keztek az , első táviratok Saigonból a DNFF általános támadásáról. Ez az óffenzíva bizonyos fokig más jellegű, mint a tavaly Hold-újévi ak­ció: nem annyira területnye­reségre és a nagyvárosokba való behatolásra irányul, in­kább az amerikai támaszpon­tokra, hadianyagraktárakra repülőterekre kívánnak csa­pást mérni a szabadsághar­cosok. Hatékonyságukat mu­tatja, hogy egyszerre vettek rakétatűz alá ötven amerikai létesítményt és az előzetes óvintézkedések ellenére át­hatoltak a dél-vietnami fővá­ros védelmi gyűrűjén. Ilyen értelemben a DNFF- támadás katonai és politikai megmozdulás egyaránt. Pá­rizsban a tárgyalóasztal mel­lett az amerikai küldöttek arról beszéltek, hogy a DNFF ..kimerült” és a hábo­rú megoldását a harcok csök­kentésében látják. (Az ame­rikai koncepció szerint az Egyesült Államok csapatainak egy részét visszavonnák ugyan Dél-Vietnamból — ezt értik a háború „dezamarikanizálása” alatt —, de maradnának az amerikai bázisok és a saigoni rezsim a mai formájában.) A DNFF válasza arra utal, hogy az amerikaiak nem térhetnek ki az alapvető kérdések elől, s előbb-utóbb kénytelenek lesznek kötelezettséget vállal­ni arra, hogy Dél-Vietnam valóban lakosainak akarata szerint rendezhesse be életét. A DNFF-TÁMAD ÁSSÁL kapcsolatban a Pentagon „hé­jái” a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni bombatá­madások felújítását javasol­ták. Az elnök egyelőre nem döntött. Ha mégis hozzájá­rulna, azzal súlyosbítaná a nemzetközi légkört, s szinte lehetetlenné tenné az ered­ményes kelet—nyugati tár­gyalásokat. tíurópa szívében is válság bontakozott ki. Nyugat-Ber- lin körül. A Német Demok­ratikus Köztársaság a hét so­rán pozitív kezdeményezése­ket tett a krízis megaldására. Walter Ulbrichtnak Willy Brandthoz intézett levele je­lentős gesztust helyezett ki­látásba. Berlin felajánlotta: ha az elnökválasztást nem Nyugat-Berlinben tartják meg, akkor a város polgárai már húsvétkor látogatási en­gedélyeket kaphatnak az NDK fővárosába. Nyugatné­met körök formailag nem utasították el a tárgyalást, de a régi recepthez híven, lehe­tetlen követelésekkel léptek fel. Bonnban közben a külső magabiztosság mögött aggoda­Moszkva (TASZSZ); Martin Dzur vezérezredes, csehszlovák nemzetvédelmi minszter vezetésével szomba­ton elutazott Moszkvából az a csehszlovák katonai dele­gáció, amely február 21-e óta hivatalos baráti - látogatáson tartózkodott a Szovjetunióban Andrej Grecsko marsall. lom és bizonytalanság nyil­vánul meg. A szövetségi gyű­léssel kapcsolatos NDK uta­zási korlátozások, a Szovjet­unió álláspontja, hogy ki kell vizsgálni a nyugat-berlini ipar és a NATO-hadigépezet kö­zötti kapcsolatokat, felvetik a provokációra adható válasz határozott körvonalait. Józa­nabb nyugatnémet körök is megállapítják: Bonn olyan lehetetlen helyzetbe manőve­rezte bele magát, amelyből nehéz a kiút, a jelek szerint végül is Nyugat-Berlinben tartják az elnökválasztást, jóllehet a frankfurti Pauls- kirchében is tettek technikai előkészületeket. Szerdáig azonban még hátra van a jö­vő hét első fele, s az utolsó percben bekövetkezhető meg­lepetések továbbra sincsenek kizárva. A KÖZEL-KELETEN a leg­érdekesebb: a legfris­sebb fejlemény. Szombat reggel szíriai katonai puccsról terjedtek el hírek. A damasz­kuszi jelentések szerint Ha­fez Aszad tábornok hadügy­miniszter vette kezébe a tényleges hatalmat, és lehe­tetlenné tette a polgári kor­mány munkáját. Az esemény túl újkeletű ahhoz, hogy vég­leges ítéletet mondhassunk, de a jelek szerint nem pozi­tív irányú változásról van szó. S mivel Szíria az Izra­ellel konfrontáló arab világ szerves része, egyelőre nyitva áll a tulajdonképpeni kér­dés: miképpen hatnak ki majd a szíriai változások az arab országok belső front­jaira, a közel-keleti helyzet egészére. szovjet honvédelmi miniszter meghívására. A repülőtéren a csehszlo­vák vendégek tiszteletére díszszázad sorakozott fel. A búcsúztatásnál jelen volt Grecsko marsall és több más szovjet katonai vezető, vala­mint Vladimír Koucky, Cseh­szlovákia moszkvai nagykö­vete. Elutazott Moszkvából a csehszlovák katonai küldöttség Gerencsér Miklós: 62, — Azt hiresztelik, hogy Ti­sza Kálmán találkozott a bel­ga királlyal, amikor Oszten­dében nyaralt — jegyezte meg szórakozottan, miközben kávét töltögetett herendi csé­székbe. Kozma Sándor hajnali el­csigázottsággal húzta meg magát a sárga tehénbőrfotel ölében, pedig a tornyos fali­óra épp az előbb mérte ki rá­érősen az esti kilencet. — Jól hiresztelik. S hogy mi lehetett beszélgetésük tár gya. arra világos feleletet ad a Pozsony megyei statárium Nehezen vánszorogtak Eöi- vös gondolatai. A fáradtsát mád- lénye legmélyéig hatolt, aléltság lankasztotta egész szervezetét. Hiába hitte a nagy tanulmány befejezését követő első nyugodt alvás után, hogy kipihente magát, a csongrádi fejetlen hulla és a Paulerrel való viharos összecsapás okozta izgalom visszataszította a gyengeség­be. Erőtartalékai már nem voltak. Azt a végső energia- készletét fogyasztotta, ame­lyet eddig még sohasem kény­szerült igénybe venni. Mintha beteget szolgálna ki, barátjának helyébe vitte a feketét. — Éppenséggel a belga ki-' rály véleménye nélkül is tud­nia kellett volna a kötelessé­gét. Már jóval a pozsonyi an­tiszemita ‘ zavargások előtt. Nem irigylem a bihari oroszlánt. A saját pártja akar­ja kiűzni a hatalomból. Bár­milyen köntörfalazva tette meg interpellációját Simonyi Iván, voltaképpen felelősség­re vonta a miniszterelnököt a statáriumért. Hogy ilyesmi veszedelmes precedens a jö­vőre nézve. Mintha bizony a ájgyűlölő zendülés nem vol­na veszedelmes precedens. Bágyadt volt a hangja, las ;u a beszéde, feje meg-meg úllent, ahogy elmerengve ül­dögélt asztala mögött. Nagyon nehezére esett másról beszélni, mint ami Kozmát érdekelte, de bármekkora együttérzés­sel osztozott a főállamügyész bajában, nem tudott rajta se­gíteni. Kozmát a rágalom per­gőtüze tartotta kétségbeesés­ben, sokkal nyíltabban és ári cátlanabbul támadták, mint a miniszterelnököt, egyrészt va­lódi gyűlöletből, másrészt raj­ta akarták kipróbálni a hata­lom új aspiránsai, hogy med­dig mehetnek el erőszakossá­gukban. A csongrádi fejetlen hulla ügye a bukás veszedel­mét jelentette Kozma Sándor számára. Eötvös megértette, barátja azt reméli tőle, hogy felfüggeszti a tanulmány köz­zétételét, amíg le nem zajlik Csongrádon az agnoszkálás. Márpedig a szobában szerte­szét heverő kefelevonatok nem hagytak kétséget: a ta­nulmány útban van a nyilvá­nosság felé. Az Egyetértés mellékleteként ebben az órá­ban préselték a nyomdászok a matricát, s a tanulmánynak reggel, november tizenegyedi­kén, ugyanazon a napon, ami­kor a bizottság megvizsgálja a csongrádi fejetlen hullát, utcán kell lennie. — Annyi minden történt... Annyi meglepetés okozot már álmatlan éjszakát... Rettene­tes lenne, ha Solymosi Esztert ismernék fel abban a hullá­ban — mondta Kozma Sándor és vértelen ajkai akkor is re­A Komintern történelmi küldetése 1969 MÁRCIUSÁBAN lesz a Kommunista Internacioná- lé megalakulásának 50. év­fordulója. A Lenin kezdemé­nyezésére és vezetése alatt létrehozott Komintern foly­tatta az I. Internacionálé — szervezője és vezetője Marx és Engels volt — kommunis­táinak halhatatlan ügyét, és a II. Internacionálé legjobb hagyományait. A Komintern negyedszázadon keresztül (1919—1943) az egész világon a munkásosztály forradalmi harcának szervező központja volt Hatalmas szerepet játszott a nemzetközi kommunista mozgalom féjlődésében, s megkezdte átalakítását korunk legbefolyásosabb politikai erőjévé. A Komintern harcai­nak köszönhető, hogy fokozó­dott a proletáriátus osztály­harca a kapitalista országok­ban és, az elnyomott népek harca a gyarmatosítás ellen. A Komintern határozottan fellépett az opportunizmus, a revizonizmus, a kommunisták soraiban megnyilvánuló na­cionalizmus, a munkásmozga­lomban jelentkező passzivitás és szervezetlenség ellen a marxista—leninista elviség és eszmeiség érdekében. A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom megmutatta a nemzetközi proletáriátus szá­mára a békéhez, szabadság­hoz és a szocializmushoz ve­zető helyes utat. Az egész vi­lág dolgozóinak milliói érez­ték az új erők megjelenését, Megerősödött a munkásosz­tály nagyságába vetett hitük, az a reményük, hogy véget lehet vetni az imperialista háborúnak és oroszországi testvéreik példájára meg le­het dönteni a kapitalizmust. Megszűnt a munkásmozga­lomban uralkodó és a burzsoáziát kiszolgáló jobb­oldali opportunizmus idő­szaka. Mindenütt meg­kezdődött a proletárfor­radalmárok és szociáldemok­raták határozott elkülönülése. Már 1918-ban új kommunista pártok alakultak Ausztriá­ban, Magyarországon, Finn­országban, Lengyelországban, Németországban, Görögor­szágban és Argentínában. Más országokban olyan kom­munista csoportok és irányza­tok jöttek létre, melyek fel­vetették a kommunista párt megalakításának szükségessé­gét Ilyen körülmények között a világ forradalmárai számára életfontosságúvá vált a Kom­munista Internacionálé meg­alapítása. Ebben az időben írta Lenin: „A bolsevizmus... világbolsevizmus lett, amely a szociálsovínizmustól és szo- ciálpacif izmustól konkrétan és gyakorlatilag - különböző eszmét, elméletet, programot és taktikát adott..'. A bolse­vizmus hozta létre a harma­dik, valóban proletár és kommunista internacionálé eszmei és taktikai alapjait, amely figyelembe veszi mind a békés korszak vívmányait, mind a forradalmak kezdődő korszakának tapasztalatait.” 1919 MÁRCUS 2-ÁN a moszkvai Kremlben ült össze a nemzetközi kommunista konferencia, amelyen képvi­selve voltak Európa, Ameri­ka és Ázsia több országának munkáspártjai és szervezetei (a küldöttek között voltak Ausztria, Anglia, Bulgária, Magyarország, Németország, Irán, Kína, Korea, Hollandia. Norvégia, Lengyelország, Ro­mánia, Szovjet-Oroszország, USA, Törökország, Finnor­szág, Franciaország, Csehszlo­vákia, Svédorság, Svájc és Jugoszlávia forradalmi pro- letáriátusának küldöttei). A konferenciát Lenin nyitotta meg. Március 4-én a küldöt­tek megszavazták a Kommu­nista Internacionálé létreho­zását, és a konfrencia, mint a Komintern első kongresszu­sa folytatta tovább munká­ját. A KOMINTERN VEZETÉ­SÉVEL a lenini tanítás és a bolsevikok tapasztalata alap­ján nevelődött, alakult, fejlő­dött és edződött a földkerek­ség valamennyi kommunista pártja, ennek segítségével kovácsolódott a munkásosz­tály győzelmének nélkülözhe­tetlen fegyvere — a proletá­riátus forradalmi szervezete. A bolsevik párt elméletével és gyakorlatával felvértezve a baráti pártok elsajátították a harc békés és nem békés módszereit, parlamenti és parlamenten kívüli, formális aktivizálódtak a szakszerveze­tekben és más párton kívüli proletár szervezetekben. A Komintern tevékenysége a kommunista pártokat a har­mincas években és a II. vi­lágháború idején a fasizmus elleni harc történelmi meg­próbáltatásaira készítette elő. A Kommunista Intemacioná- lé harcolt a munkásosztály és a nép nem proletár tömegei közötti tartós szövetség lét­rehozásáért, a közös ellenség, a nagytőke megdöntése érde­kében. A Komintern elfogad­ta és továbbfejlesztette Le­nin elméletét, á tőkeshatalom megdöntésének többfajta le­hetséges módozatáról és a szocialista forradalomhoz ve­zető út közbeeső lépcsőfokai­nak és átmeneti formáinak lehetőségéről. Ugyanakkor az Internacionálé megalapozta azt a rugalmas taktikát, mely a szovjet hadseregnek a fa­siszta Németország felett ara­tott győzelme után Európa és Ázsia több országában bizto­sította a forradalom győzel­mét és a proletárdiktatúra né­pi demokratikus formájának létrejöttét. A nemzetközi kommunista mozgalom félévszázados tör­ténete igazolta a világion :t- dalomról, a stratégiáról és a forradalomért folytatott harc taktikájáról szóló tudományos lenini elmélet helyességét, , bebizonyította alapvető elvei­nek általánosan érvényes vol­tát, és az elmélet által kitű­zött harci célok realitását. A Komintern — Lenin tér* vének megfelelően •— a for­radalmi mozgalom vezető szerepének misszióját töltötte be. Lenin elveihez híven en­gesztelhetetlenül harcolt a proletárinternacionalista kö­telesség megsértői, a na­cionalizmus és a sovinizmus ellen. Ez a nagyszerű elvi hagyomány., vezérli korunk­ban is a kommunista mozgal­mat. 1943 MÁJUSÁBAN a kom­munista pártok határozatot hoztak a Kommunista Inter- nacionálé feloszlatásáról. A testvéri kommunista pártok ekkor már olyan komoly esz­mei-politikai és szervezeti megerősödést értek el, hogy túlnőtték azt a szervezeti for­mát, amely az egész mozga­lom vezetését egyetlen köz­pontból irányíthatta. A Komintern Végrehajtó Bi­zottsága elnökségének határo­zata az Internacionálé felosz­latásakor leszögezte: „Ez a forma, amely megfelel a mun­kásmozgalom kezdeti szaka­sza követelményeinek, mind­jobban elavult, olyan mér­tékben, ahogy a mozgalom nőtt, és feladatai az egyes or­szágokban egyre bonyolul­tabbakká váltak, sőt a nem­zeti munkáspártok további megerősödésének akadályává vált.” A kommunista mozga­lom a nemzetközi kapcsola­toknak, a tevékenység egybe­hangolásának és az általános politika kidolgozásának új formáit kereste és találta meg. A második világháború után létrehozták a Tájékozta­tó Irodát Bulgária, Magyar- ország, Olaszország, Lengyel- ország, Románia, a Szovjet­unió, Franciaország, Csehszlo« vákia és Jugoszlávia kommu­nista pártjainak képviselői­ből. Később a körülmények a kapcsolatok új formáját kí­vánták fneg és a Tájékoztató Irodát is feloszlatták. Fontos szerephez jutottak a két- és többoldalú kapcsolatok, kül­döttségcserék és regionális ta­lálkozások. Különösen nagy szerepet játszanak a nemzet­közi tanácskozások, amelye­ken a körülmények mély. marxista—leninista elemzésé­nek alapján kidolgozzák a vi­lág kommunistamozgalmának fő vonalát, stratégiáját és tak­tikáját Nagy történelmi je­lentősége volt a kommunista pártok 19Í>7-es és 1960-as moszkvai nemzetközi ta­nácskozásának. NAPJAINKBAN sürgető szükségszerűséggel jelentke­zik az új nemzetközi tanács­kozás igénye, hogy • azon meghatározzák az imperializ­mus elleni harc feladatait a jelen történelmi szakaszban és erősítsék a kommunista- és munkáspártok, minden an* tiimperialista erő egységes fellépését Erre a tanácsko­zásra kerül sor t969 májusé­ban Moszkvában. Leonyid Minajev, a történelemtudományolt kandidátusa megtek, amikor a szavak kö­zött nem jött ki hang a szá­ján. Eötvös egy pillanatra fel­élénkült aléltságából, izga­tottan bólogatott. — Igen, akkor összeomlik minden. Akkor... Dehát Solymosi Eszter abban a ke­serűvizes ládában fekszik az eszlári1 temetőben. Ügy mosolygott erre a fő­államügyész, hogy az rémü­letnek is beillett. Kocogott az ezüstkanál a herendi csészé­ben, amikor üresen az asztal­ra tette. A Vajdának is jobb lett volna, ha szenvedély lobban benne,, s elmondja, hogy in­nen már nincs visszaút. Ha ők buknak, akkor bukik min­den, az egész liberális rend­szer, elpusztul a kiegyezést követő politika büszke, cifra hierarchiája, dühöngés, össze­omlás, esetleg polgárháború fenyegeti az országot. Istóc- zyék ambíciójához képest Ti­sza Kálmán politikája maga a tökéletesség, még a szélső ellenzék, Eötvös függetlensé­gi pártja is úgy sírná vissza, mint a becsület, a jólét, a sza­badság szeplőtlen aranykorát. Csakhogy a Vajda ilyen kilá­tásokban nem hihetett. Nem szavakkal, hanem a tények­kel akart vigaszt nyújtani ba­rátjának, s ehhez még hu­szonnégy órai önuralomra, emberfeletti türelemre volt szükség. A kartonruhás szobalány úgy lopta be magát a szobá­ba. Csak akkor vették észre, amikor megszólalt. — Simon József úr keresi a méltóságos urat... — Gyorsan engedje be, kedves Teréz — sürgette csa­ládiasán Eötvös. — Adj egy szivart... — kérte kiszáradt torokkal Koz­ma. A kísérteties gázláng ibo­lyakék fényében egy csak­nem valódi kísértet jelent meg. Simon József, a közpon­ti zsidó iroda titkára mintha a sírból Vonszolta vol­na elő valószínűtlenül vékony, magas alakját. Arcának színe dolomitszikla fehérségre em­lékeztetett, szűkre szabott felöltőjéből esőszag áradt, fe­kete kalapjáról víz csöpögött a szőnyegre. — Jó estét, uraim... — Isten hozta Simon urat — nyújtott neki kezet Eötvös. — Szabaduljon meg vizes ka­lapjától, kabátjától és üljön a cserépkályha mellé. Kávét kíván, vagy inkább alkoholt? — Inkább kávét... — sut­togta elhaló hangon a titkár. Kozma Sándor leplezni próbálta megrendültségét, a kelleténél nagyobb'figyelem­mel nézte, hogyan forrósítja fel Eötvös a kávét a spiritusz főzőn. — Ennyire azért nem sza­bad elhagynia magát, Simon úr... folytatjuk) • m a m Regény Eötvös Károlyról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents