Kelet-Magyarország, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-15 / 38. szám

t oMa) RELET-MAGYARORSZAO 1969. február IS. Gomulko beszéde az ellenséges aknamunkáról Ülésezett a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Mátyás László beszámolója 99 „Őszi csattanás” Nixon gazdaságpolitikája Mint jelentettük, Wladis- law Gomulka, a LEMP KB első titkára február 8-án bestédet mondott a Varsói Városi Pártbizottság beszá­moló választási értekezletén. A beszéd teljes szövegét most hozták nyilvánosságra. Soha nem szabad megfe­ledkeznünk arról — mondot­ta — hogy az akcióegység a tervek sikeres teljesítésének, a párt erejének, a politikai és gazdasági problémák megol­dására való képességének legfontosabb feltétele. — Állandóan készenlétben kell állnunk — folytatta Go­mulka, — mivel a párt az el­lenséges erők támadásainak célpontja lett, ezek az erők különféle akcióba kezde­nek a párt, a szocializmus, a népi Lengyelország ellen, és megpróbálják bomlasztani a -szocialista országok egységét. — Pártunk ellen szakadat­lan támadásokat folytatnak -az ellenséges rádióállomások. Bonn, (MTI): Carapkin, a Szovjetunió bonni nagykövete csütörtö­kön este felkereste Kiesin­ger kancellárt, s átadta neki a szovjet kormány nyilatko­zatát, amely tiltakozik a köz- társasági elnökválasztó gyű­lésnek Nyugat-Berlinben va­ló összehívása ellen. Kiesin­ger, a kormányszóvivő közlé­se szerint, elutasította a szov­jet érvelést, amely a négy nagyhatalom felelősségét veti fel, s hangoztatta, hogy az NSZK kormányá­nak magatartása „teljes össz­hangban van a három nyu­gati nagyhatalom álláspontjá­val.” Változatlanul széles körű tiltakozást vált ki az a pro­vokatív nyugatnémet terv, hogy Nyugat-Berlinben tart­sák meg az NSZK elnökvá­lasztását Hermann Matern, az NSZEP Politikai Bizottságá­nak tagja Drezdában elhang­zott beszédében megállapí­totta, hogy ez a törekvés merénylet az európai bizton­ság ellen. Bonni jelentés szerint a Német Kommunista Párt fel­szólította az SPD vezetőit, tegyenek meg mindent an­nak érdekében, hogy a vá­lasztásokat ne Nyugat-Ber­linben, hanem az NSZK ha­amelyek különböző badarsá­gokat fecsegnek, személyek­hez kapcsolt valótlanságokat terjesztenek. Legutóbb ismét egy sor ilyen ostobaságot röppentettek világgC többi között Mieczyslaw Móczár elvtárssal, a KB titkárával kapcsolatban. E valótlanságo­kat az ellenséges rádiók pro­vokatív ügynökei aknamun­kájuk során az ujjúkból szopják ki. „Tájékoztatásai­kat” maradéktalanul vissza kell utasítanunk és nem kell nekik semmiféle jelentőséget sem tulajdonítanunk. Aknamunkát folytatnak más úton-módon, így pél­dául gazdasági machinációk, nyomás, elkötelezés, stb. ré­vén is. Az eszmei nevelő munkának tehát élőnek, ér­dekesnek kell lennie. Ez a munka központi helyet fog­lal el pártunk tevékenységé­ben és egyre szélesebb mé­retekben ki kell bontakoztat­nunk — mondotta végül Go­mulka. tárain belül rendezzék meg. Havannában a kubai kül­ügyminisztérium nyilatko­zatban biztosítja az NDK-t, hogy támogatja a nyugatné­met provokáció megakadá­lyozását célzó valamennyi in­tézkedését. NYUG AT-BERLIN: Harold Wilson brit minisz­terelnök pénteken repülőgép­pel hétórás villámlátogatásra Bonnból Nyugat-Berlinbe ér­kezett LISSZABON: Herbert Müller Roschach-t, az NSZK eddigi lisszaboni nagykövetét, a háborús bű­nökkel súlyosan terhelt nyu­gatnémet diplomatát csü­törtökön az egyik legnagyobb portugál kitüntetéssel, az In- fans-rend nagykeresztjével tüntették ki. KOPPENHÁGA: Pénteken Koppenhágában megkezdte munkáját a Dán Kommunista Párt XXIII. kongresszusa. A kongresszu­son számos ország kommu­nista pártja és munkáspárt­jának vendégküldöttsége is részt vesz. (Folytatás az 1. oldalról) Mátyás László a Hazafias Népfront nemzetközi tevé­kenységéről és a magyar bé­kemozgalom akcióiról számolt be az országos tanácsnak. Be­vezetőben a nemzetközi élet néhány időszerű kérdését elemezte, s hangsúlyozta: — A jelenlegi feszült és el­lentmondásos nemzetközi helyzetben is számtalan pél­da bizonyítja a békés egy­más mellett élés politikájá­nak realitását. A szocializ­mus, a társadalmi haladás erői történelmi jelentőségű győzelmek egész sorát érték el a második világháború be­fejezése óta eltelt immár csaknem 24 évben, s a közel­múlt eseményeinek alapján is arra a következtetésre jutha­tunk, hogy nekünk kedvezrek a fejlődés tendenciái. Külö­nösen szembetűnő ez Viet­namban, ahol az elmúlt esz­tendők szétzúzták az ameri­kai hadigépezet sebezhetet- lenségének mítoszát Mátyás László hangsúlyoz­ta, hogy a Közel-Keleten Iz­rael a nemzetközi imperializ­mus reakciós politikájának legfőbb végrehajtója és kife­jezője. Változatlanul a világ- politika egyik kulcskérdése Európa békéje és biztonsága. Kontinensünket is fenyegeti az Egyesült Államok és a nyugati hatalmak fokozódó agresszivitása. Nyomatékosan aláhúzta: a nemzetközi jog megsértése és dúrva provo­káció az a terv, hogy Nyu­gat-Berlinben, tehát Nyugat- Németország területén kívül akarják lebonyolítani a nyu­gatnémet elnökválasztást. A csehszlovák helyzetről szólva rámutatott: örvende­tes, hogy napjainkban egész­séges folyamat kibontakozá­séról és előretöréséről érkez­nek hírek északi szomszé­dainktól. Ügy tűnik, hogy a közelmúltban hozott határo­Amman Tel Aviv, (MTI): A jordániai katonai szóvi­vő bejelentette, hogy pénte­ken délelőtt az izraeli légi­erő két bombázója két ízben hajtott végre támadást a Jordán folyó völgyének észa­ki részén Al-Kitat térségé­ben. A 25, illetve 15 perces bevetésen a két gép napalm bombaterhét szántóföldekre dobta és bár a támadás em­beréletet nem oltott ki, a ve­tésben kárt okozott. zott intézkedések végül is a szocialista hatalom megszi­lárdításához vezetnek. Beszámolt arról, hogy a Hazafias Népfront 21 ország 24 mozgalmával állt kapcso­latban a múlt évben. Beje­lentette, hogy a közeli-hetek­ben Magyarországra látogat a Csehszlovák Nemzeti Front küldöttsége, és néhány nap múlva népfrontdelegáció utazik Jugoszláviába. — A nemzetközi élet gyor­san pergő eseményei a kong­resszus után is új meg új feladatokat adtak népfront- bizottságainknak, — folytat­ta. — Népünk szolidaritása a Vietnam melletti akcióban volt a leghatásosabb. Egye­dül a múlt évben 125 millió forint értékű ajándék érke­zett társadalmunk adomá­nyaiból a Vietnami Demokra­tikus Köztársaságba. Népünk segítőkészsége, proletár in­ternacionalizmusa tette lehe­tővé, hogy részben a Buda­pest Hanoiért akció eredmé­nyeiből, részben az Országos Béketanács szolidaritási csekkszámlájára befizetett milliókból csaknem ezer ágyat magukban foglaló kór­házakat küldjünk a demok­ratikus Vietnamnak és a Dél-vietnami Nemzeti Fel­szabadítást Frontnak. — A nemzetközi helyzet to­vábbra is arra kötelez ben­nünket, hogy fáradhatatlanul erősítsük kapcsolatainkat a baráti Szovjetunióval, a szo­cialista országok testvérmoz­galmaival. amelyekkel együtt és összehangoltan kell fel­lépnünk a nemzetközi küzdő­téren — zárta beszámolóját Mátyás László. Mátyás László referátuma után vita következett, aminek lezárása után Erdei Ferenc és Mátyás László válaszolt az el­hangzott észrevételekre, ja­vaslatokra. AZ ! ülést Kállai Gyula zárta be. A Tel Aviv-i szóvivő szin­tén beszámolt a támadásról, hozzáfűzve, hogy a két akció­val az izraeli légierő arab gerillák izraeli járőr elleni csütörtöki támadását akarta megtorolni. Az izraeli szóvivő állítása szerint a Szuezi-öbölben „iz­raeli felségvízen a partőrség elfogott egy egyiptomi motor­csónakot. A fedélzeten tartóz­kodó három személyt letar­tóztatták és kihallgatásuk megkezdődött.’* A londoni Times, amely a szigetországban még mindig intézménynek számít, február első felében Washingtonba küldte gazdasági szerkesztő­jét, hogy készítsen értékelést a Nixon-kormány várható gazdaságpolitikai akcióiról. Az angol szakértő ezzel a riasztó mondattal zárta fej­tegetéseit: „Egy mondatban összefoglalva: az új ameri­kai kormány és Nyugat - Európa gazdasági összeütkö­zés felé halad, bár a csatta­nás csak az esztendő máso­dik felére várható.” Már a Nixon-kormány gaz­dasági szakembereinek kivá­lasztása is mutatta, hogy ér­dekes ellentét jelentkezik az elnök nyugat-európai politi­kai célkitűzései és a gazda­ságpolitika irányvonala kö­zött. Nixon azért kel át az óceánon február 23-án, hogy megkísérelje begyógyítani az Atlanti Blokkon mutatkozó repedéseket. Gazdasági szak­emberei ugyanakkor nem sok jót tartogatnak Nyugat-Euró- pa számára. Pusztán gazdaságpolitikai szempontból Nixon megvá­lasztását úgy értékelték, mint az amerikai bankrend­szer csúcsain helyet foglaló konzervatív pénzügyi szak­emberek diadalát. Ezek a szakemberek már évek óta bizalmatlansággal kísérték a demokrata adminisztráció gazdaságpolitikáját. Az volt a véleményük, hogy a demok­ratapárti kormányzat „túlsá­gosan fél” a munkanélküli­ségtől és a termelés esetleges csökkentésétől. Ezért hajlan­dó vállalni az amerikai költ­ségvetés és a fizetési mérleg óriási hiányát és a növekvő infláció kockázatát. Ezek a bankszakemberek most kormányra kerültek és David Kennedy pénzügymi­niszter, a legnagyobb chica­gói bank elnöke már közre­működött:, az új költségveté­si tervezet kialakításában is. (A pénzügyminiszter egyéb­ként nem rokona a néhai Kennedy elnök családjának.) Ez a költségvetés világosan tükrözte, hogy véget ért az infláció és a deficit „engedé­lyezésének” korszaka. Tíz esztendő óta először az ame­rikai költségvetés jelentős fe­lesleggel számol. Ezt a feles­leget annak ellenére akarják elérni, hogy a vietnami há­borúra fordított költségek csökkenése mellett a hadiki­adások teljes összegét még meg is növelték. Ilyen körülmények között elsőrendű szerepet játszik majd az amerikai kormány gazdasági terveiben a külke­reskedelmi offenzíva, amely elsősorban a nyugat-európai országok ellen irányul! A kormány azt tervezi, hogy a jelenlegi, gyakorlatilag egyensúlyban lévő külkeres­kedelmi mérleggel szemben már a következő évben 4—5 milliárdos felesleget harcol ki. Ez a gyakorlatban azt je­lenti, hogy az új amerikai kormány igyekszik majd ki­verekedni a nyugat-európai vámok további csökkentését, miközben a lényegesen ma­gasabb amerikai védővámok segítségével továbbra is el­szigeteli a nyugat-európai áruk beözönlése elől az ame­rikai piacot. Az amerikai exportoffenzí­va magától értetődően meg­határozza majd az új ameri­kai kormány valutapolitiká­ját is. Az első tétel, amelyet az új adminisztráció pénz­ügyi szakemberei máris le­szögeztek: szó sem lehet ar­ról, hogy az arany hivatalos i árát megváltoztassák, s ezzel gyengítsék a dollár helyzetét. A Nixon-adminisztráció tehát a dollár teljesen irreális aranyegyenértékét, — amely mór oly sok válság kiváltója volt — erőszakkal fenn akar­ja tartani. Miközben a dollárt ily módon védelmezik — táma­dást készítenek elő a nyugat­német márka ellen. Ismere­tes, hogy a nyugatnémetek a legutóbbi pénzügyi válság so­rán megtagadták a márka felértékelését. Ez megdrágí­totta volna a nyugatnémet exportot és így gyengítette volna Bonn helyzetét a tőkés világpiacon. Nagy általánosságban tehát azt lehet mondani, hogy a „gazdasági összeütközést” a Nixon-kormány nyugat-euró­pai behatolási politikája vált­ja majd ki, amely élesebbé teszi az amerikai és nyugat - európai trösztök csatáját Nyugat-Európa piacán! Ezen belül azonban egye­lőre még pontosan meg nem határozható politikai követ­kezményei is lesznek a ki­bontakozó Nixon-vonalnak. Ha Washington valóban tá­madást intéz a nyugatnémet márka ellen, ez óhatatlanul feszültséget teremt majd az NSZK és az Egyesült Álla­mok között, ugyanakkor pe­dig az együttműködés új le­hetőségeit nyitja meg Fran­ciaországgal, amely eddig leginkább megsinylette a nyugatnémet márka túlere­jét. Aligha tévedünk, ha ar­ra gondolunk, hogy a nixoni gazdasági elképzeléseknek éppen ez az egyik lényeges politikai indoka. —le—“ Tiltakozások a nyugat-berlini elnökválasztás ellen Incidens a Jordán Tölgyében Gerencsér Miklós: A gyűlölet ellenfele Regény Eötvös Károlyról 49. — Sok dolga van még a tudománynak — tömködte a pipáját Mikszáth majdnem Szomorúan. Eötvös ivott a pálinkából, majd borszéki vizet hörpin- tett rá. — A tudománnyal együtt mindannyiunknak. Rá se fi­gyelünk, hogyan oldódnak el a szálak emberek és embe­rek között. Vagy egyáltalán meg se kötődnek. Mint ahogy ez a szegény leányka járt. Mire volt 6 fontos ebben a világban? Rúgták, hajtották, gyalázták. Április elsején, a tavaszi meszeléskor néhány óra alatt sűrítve élte át mindazt, ami évek óta sorsá­nak adatott. Hajszát, éhezést, gorombaságot, részvétlensé­get. Mindenki azt vallja, soha nem látták mosolyogni, soha nem hallották énekelni, pe­dig természettől a gyerekkor a legvidámabb. És a legönér­zetesebb. A serdülő csak lát­szólag tűri el az igazságta­lanságot, valójában senkiben nem izzik hevesebben a jogos bosszú vágya, mint őbenne. Igen sok ember hosszú-hosz- szú életútját a gyerekkori sé­relmek szabják meg és ez a törvény még olyan lángel­mék tetteit is befolyásolta, mint Napóleon. A mi szegény Solymosi Eszterünk kin áll­hatott bosszút? önmagán. Egyetlen bensőséges szál nem kötötte környezetéhez. Soha semmit nem cselekedhetett önszántából, s amit parancs­ra tett, azért sem kapott cse­rébe legalább egy enyhe szót. Ha nem is világos ésszel, de belegondolhatott jövőjébe és ettől sem remélhetett mene­külést. Életének- súlyához, jö­vőjének vigasztalanságához képest a halált megváltásnak érezhette. El tudom képzelni, mór jobban retteghetett Hu- riné örökös szidalmaitól, mint a haláltól. A halál nem po­rolt vele, elfogadta szótlanul és nem akarta űzni, bántani, koplaltatni. Noha tudatlan parasztlányka volt, talán egy pillanatra felfogta mindazt, amit a sztoikus Seneca el­mond a halálról a Vigaszta- lások-ban. Titok, titok, csupa titok, de meg lehet fejteni. Bary Józsefnek épp olyan ke­vés ehhez az értelme, mint a hajlandósága. Teljesen elhalkultak Eöt­vös szavai. Lomhán, alatto­mos gomolygással borította be a keserűség, egyszersmind jóleső nyugalom támadt ben­ne. Gyarapodtak érvei, újabb árnyalattal derült előtte tisz­tábbra az igazság arca. Tarka és önfeledt élet lük­tetett a nyugati indóház tájé­kán. Kissé kopott, de annál elevenebb emberek örvény­lése sodorta magával a Vaj­dát, aki szívesen lubickolt a megszokott világtól idegen környezetben. Valamiért von­zódott a máshoz, az elütőhöz, mintha gyanította volna, hogy meglehetősen rövid mozgás­körének rádiusza, hogy a po­litikai élet reflektorai ko­rántsem világítják be az egész látóhatárt, holott a pe­rifériákon legalább akkora a vágyak, törekvések tolongása, mint a hivatalos közfigye­lem centrumában. Az utazók lendülete, hangzavara egy­fajta meghatározatlan külön- valóságot árasztott rá, a sze­mélytelen szabadság fúrcsa népünnepélyévé verődtek össze az emberek, poggyá­szuk terhén kívül egyéb nem nyomta őket addig, amig él­vezhették az átutazók egyen­lőségét, függetlenségét. ö is, Kozma is alacsony növésű volt, vigyáznia kellett, nehogy elszalassza barátjá­val a találkozást. Büdös füs­töt borított a környékre a beérkezett nyíregyházi gyors mozdonya. Dőlt a tömeg, mint a lárva a fekete csarnokból. Hiába figyelt Eötvös, mégis a főállamügyész vette észre. — Csak azt ne mondd, hogy bérkocsit is fogadtál! — kiáltott meglepett örömmel. — Azt nem, de talán ka­punk egy sarokasztalt itt a Schuster sörcsarnokban — foghatta karon végre valá- hára Kozmát a Vajda. Mindketten fáradtan me­rültek bele a vendéglő zson­gásába. Egészen más volt itt, mint a Grand Caffé aranycí- rádás baldachinjai alatt, vagy a Hotel Tiger kristályhideg előkelőségében. Nem hasonlí­tott ez a világ sem a Belvá­ros elitjére, sem a Széna téri fogadó vidéki birtokosaira, sem a tabáni kiskocsmák kézműveseire. Schuster sör­csarnokába a régi vármegyei szemnek szokatlan emberek jártak: szakmunkások az an­gyalföldi gyárakból és a nagy építkezésekről. Tekintélyesek a maguk módján, szerették a keménykalapot, a csokor­nyakkendőt, nagy mandzset­tákat viseltek és vastag óra­láncot, kissé eltúlozták hang­jukat, csontos kezük mozgá­sa, magabiztos tartásuk nyers önérzetet sugárzott — Alig tudunk erről a vi­lágról valamit — szemlélődött pilledten a főállamügyész. — Hogy jutott eszedbe éppen ide jönni? Eötvösnek a halottszemlé­ről és a boncolásról ké­szült jegyzőkönyvek jártak az eszében, de bármennyire kí­nozta a türelmetlenség, nem illett idő előtt szóba hozni a kérdést. — Mert ez van legközelebb a Nyugatihoz. És egész Buda­pesten Schuster méri a leg­jobb sört, ráadásul van egy világraszóló találmánya. A zónapörkölt Nevetve csóválta a fejét Kozma. — Ki az ördög hinné, hogy még ilyesmivel is foglalkozok Hanem ezek a munkások job­ban érzik magukat Schuster zónapörköltje mellett, mint én a hivatalomban. Elérkezett az alkalom. Eöt­vös késedelem nélkül a tárgy­ra térhetett volna, mégsem siette el a dolgot. Hiába fűzte őszinte barátság a főál- lamügyészhez, kérésében nem erre akart elsősorban támasz­kodni, hanem a szándéka szerint alakítandó beszélge­tésben kiderülő érveket. — Úgy látszik, mintha bol­doggá tenné őket a zónapör­költ meg a bajor sör. De azért ők is szeretnek berzenked­ni. Néha olyan magas hangot ütnek meg a gyűléseiken, hogy ahhoz képest csak tere- fere volt a márciusi ifjak har­ciassága a Pilvaxban. — Pedig nálunk nincs tala­juk a szocialista eszméknek — vélte Kozma hangsúlytala­nul, mint aki semmi jelentő­séget nem tulajdonít a mun­kások mozgalmának. — Annál jobban károsítja az országot .az antiszemita eszme. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents