Kelet-Magyarország, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-13 / 36. szám
W89. februlr 15. WT.irr-MAÍSTAROnSíA» Javítsd a minőséget = növekszik a forgalom, több lesz a nyereség. Ebben az egyszerű képletben lehetne röviden összefoglalni a Szabolcs megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat vezetőinek törekvését, amelyet a gazdaságirányítás rendszerében érvényesítettek. Bebizonyosodott, hogy a minőség forgalomnövelő tényező. Megpróbálták a takarmánykeverékek minőségét javítani. Ezt elsősorban azzal érték el, hogy fokozott gondot fordítottak a takarmány- keverékek alapanyagainak (szemes termények, földidió. napraforgódnra. lucemaliszt stb.) beltartalmi ellenőrzésére, megjavították a keverési technológiát, s a végtermékek minőségét. Igaz, nem volt olcsó „mulatság.” Kockázatot kellett vállalni, hogy ami elvész a vámon, megtérül-e a réven? Sokba került. A hét takarmánykeverő üzemben legalább félmillió értékben szereltek fel új gépeket. A kiváló minőség érdekében megnövelték a meósok számát. Mátészalkán is felszerelték a présüzemet, s így most már a megyében három helyen állítanak elő granuált tápot. És bővítették a keverőüzemek kész- és nyersáru- raklárait is. Mindez növelte a költségeket, de amit ide fordítottak, az megtérült a nagyobb forgalomban. Keresettebb cikk lett a piacon a takarmány- keverék, s a minőség megjavításának volt az eredménye, hogy 1968-ban már 500 vagonnal többet adtak el a termelőszövetkezeteknek, állami gazdaságoknak, mint 1967-ben. Ezúton növekedett a nyereség De nemcsak a vállalat járt jól, hanem a tsz-ek, állami gazdaságok is. amelyek magasabb tápértékű takarmányokat kaptak, s ez hozzájárul az állattenyésztés és hizlalás színvonalának a növeléséhez. S végső soron a fogyasztók látják a hasznát. íme egy példa a gazdaság- irányítás rendszerében arra, hogyan valósulhat meg az érdekazonosság nagyobb beruházási összegek befektetésével. Kockázat Egyszerűen fogalmazva: a Nyíregyházi „Szabolcs” Cipőgyár „felmondott” a nagy- kernek. A gyár ezelőtt az ország 6 cipőnagykereskedelini vállalatával tartotta a kapcsolatot. Ezek útján jutott a fogyasztó a gyár4 termékeihez. Nehezen. Hogyan is történt? Ezelőtt úgy. hogy az országos börzére 30—40 modellt vittek. Tárgyalás, egyezkedés, s mindez úgy, hogy a nagy kerek sokszor nem is ismerték a vásárlók igényéit. így maradt raktáron a cipő, vagy „futott” ki a szezonidőből, s vita, kötbér, veszekedés követte egymást. Szakított a hagyománnyal a nyíregyházi gyár. Végigjárták az ország nagy városait, közvetlen a kiskerekkel vették fel a kapcsolatot, s a helyszíni tárgyalások azt eredményezték, hogy ez év első felére lekötötték kapacitásukat Felbontották a 150 ezer pár cipőre kötött szerződésüket a nagykerekkel. Gyorsabb lesz az áru útja a gyártól a vásárlóig. Kétségtelen, hogy ez növelte a gyár felelősségét Nagyobb megterhelést jelent számára, hiszen 1968-ban 6—7 modellt gyártottak, s csak ennyiből válogathattak. Most a fél év során 30 modellt gyártanak. Lesz miben válogatni a kisbéreknek, de főleg a vásárlóknak. Megterhelést okoz az is. hogy most ötven felé kell szállítanlok. De kétségtelen előny, hogy gyorsabban jut a cipő a vásárlóhoz, nagyobb lesz e termékből a választék, s nem marad raktáron. Jól jár a gyár is. hiszen a korábbi hétnyolc hónappal szemben most egy hét alatt pénzt lát a termékből, s ez egyáltalán nem mindegy: a gyárnak, a munkásoknak, a népgazdaságnak. Hogy valójában mit hoz a „konyhára” a gyárnak a kockázat vállalása? Pontosan nem tudni. Aat mondják, a végén számolnak. De már most remélik, megtalálják a számításukat. Farkas Kálmán Egy hajlék ül agyon Ahol a tanácselnök is lapátol — 4 maradandó 174 forint Avatás május elsején Mennyit költenek művelődésre az alig ezer lakosú szabolcsi faluban, Magyon? — kérdezhetnénk a statisztika nyelvén, csatlakozva a manapság divatos felmérésekhez. A válasz: szinte egy fillért sem. Ugyanis Magyon több mint egy éve nincs művelődés, pontosabbon művelődési otthon. Mozi sincs. Nem túl izgalmas végigkísérni, hogyan „múlt” ki a malacfiaztatóból átalakított művelődési otthon, melyben a mozi is vetített. A perlekedés sem érdekes a tsz és a községi tanács között, ami végül is az ideiglenesen kölcsön adott helyiség visszaadásával ért véget a tsz-nek. Ám az mér figyelmet érdemel, hogyan pezsdült fel ez a kis falu, amikor bezárta kapuját a rozoga művelődési otthon. — Először a levélirogatás indult meg — magyarázza a községi tanács elnöke, Tóth István. — Mindent megmozgattak a magyiak, a fővárosban és a megyeszékhelyen, a járásnál, és egyáltalán mindenütt, hogy segítséget kérjenek egy új művelődési otthon felépítéséhez- A község pénze ugyanis kevésnek bizonyult. De nemcsak a levélíráshoz értenek a magyiak. Hangyamódjára fogtak a munkához. Naponta ötvenhatvan férfi csákánnyal, lapáttal, szekerekkel. Valósággal arrébb „tolták” a régi művelődési otthon épületéi Ugyanis egy kis furfangra is szükség volt, hogy a felújításra kapott 120 eaer forintos járási támogatást fel tudják használni. Űjat nem építhettek az anyagi forrásokból, de a felújítás úgy sikerült, hogy — mégis teljesen új művelődési otthon nőtt ki a földből. — Mindent összeadva, a község megtakarított pénzét, a járási támogatást, a mozi- űzeml vállalat ötvenezer forintját, azt hiszem az egészségházzal együtt egymillió forinton felül ér ez a munka — folytatja a tanácselnök, aki nemcsak dobszóval hívta munkára az embereket, hane m elsőnek csékányolt, lapátolt is. Megszűnik a vándorlás, a mozi es művelődési otthon nem megtűrt lesz ezután egy gazdaségi épületben, életveszély sem fenyegeti a táncotokat, sakkozókat, olvasókat. Az új helyre költözik a könyvtár is, amelyik hol az egyik, hol a másik tanteremben „ingázott” eddig. Klub is lesz a „mindenki otthonában”, már a klubvezetőnek alkalmas fiatalt keresik a község vezetői, hogy élet, mozgás is legyen a drága pénzen, nagy erőfeszítéssel elkészülő házban. Hogy tulajdonképpen miért is hívták össze a közgyűlést, azt a tagság nagy része még csak nem is sejtette. Voltak ugyan egy páran — a beavatottak —, akik időben mindig mindenről informálódtak, de ők mint mindig most is diszkréten hallgattak.-** Majd kiderül a vallatásnál — mondták mosolyogva, ha netalán valaki mégis megkérdezte őket. És kiderült. Abban a pillanatban, amikor a főkönyvelő felállt a vezetőségi asztalnál és a szokásos ceremónia után azt mondta: — Tisztelt tagtársak! Most, hogy eljutottunk odáig, hogy vállalatunk, a fafaragó szö- vekezet nyereséges lett, vagyis hogy végre meg tudunk állni a saját lábunkon, a vezetőség úgy határozott, veszünk egy személyautót. — Itt égy kis szünetet tartott, majd amikor meggyőződött róla, hogy4 mindenki kellő fi— Ha úgy vesszük, Magy egy fillért sem ad a kultúrára — summázza a tanácselnök. — Mozira, könyvre színházra tényleg nem. De milyen rovatba írjuk azt a 86 forintot, ami minder egyes magyi lakosra jut, s a végzett társadalmi munkát fejezi ki. Egy keresőre pedig 174 forint esik. Szomjúság ez, egy kis falu népének szomjúsága a művelődésre, a kulturált szórakozásra. Egyelőre kézi és gépi munkában, és forintokban kifejezve. Később megérik és pénzben' nem lehet majd kifejezni... A művelődés hajlékét május elsején, a munka ünnepén avatják. (PG) gyelemmel hallgatja, így folytatta: — Idáig tehát minden rendben volna, a kérdés csupán az, hogy milyen típusú legyen is az a kocsi. Nos, tisztelt tagtársak, ezért jöttünk össze, hogy ezt a kérdést megbeszéljük. Ezután még pár szót szólt a kocsi fontosságáról, hogy mennyire nem mindegy az, milyen kocsival állít be a vezetőség ha tárgyalni megy valahová. A hozzászólás — mint minden gyűlésen — itt is nehezen indult. Mindenki fészkelődött, köhécselt, csak éppen jelentkezni nem akart. A főmérnök, aki az elnök jobboldalán foglalt helyet, már többször felszólította a tagságot, hogy szóljanak hozzá, de. — Tessék cak Jónás bácsi, csak egészen nyugodtan — mondta a főkönyvelő, mikor észrevette, hogy hátul egy idősebb tag szólásra jelentkezik. Merci Erőtlen kezdeményezések Kullogunk, vagy versenyzőnk? A4/t jelent Szabolcsban a tsz meAéküzemág — Nagyon kell a melléküzemág. Nekünk például a szeszfőzde! — pirosodott bele a vitába az egyik brigádvezető a pócspetri tsz zárszámadó közgyűlése után. S hiába mondták neki a vitapartnerek, a szezfőzde mar elavult, a szeszt különben sincs hol elhelyezni, csak nem engedett. A kekszgyártástól a húsfeldolgozásig Nemrégiben egy érdekes tájékoztatót küldött szét a megyébe a szövetkezetekhez, fmsz-ekhez és állami gazdaságokhoz a megyei tanács vb. mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya: milyen lehetőségei vannak a mezőgazdasagi nagyüzemek élelmiszeripari tevékenységének és fejlesztésének. Ebben felsorolja, hogy milyen engedélyeket kérhetnek á tsz-ek és gazdaságok, s ázt is, mit érdemes gyártani a megyében. . Gulyás Emil csoportvezető említi, hogy rengeteg a lehetőség. A baromfifeldolgozástól a borpalackozásig, a keksz- és ostyagyártástól a húsfeldolgozásig. a jégkészítéstől a konzervig, a sütőipari termékektől a mosószappan főzéséig sok mindent lehet tsz-nek is végezni. A lényeg, hogy piacot kutassanak: mire van szükség. S persze azt is. mire képes a szövetkezet. Saját erejébőL Szeszt is érdemes főzni? A válasz, igen. Megyénkben ennek nagy hagyománya is van. De a jelenlegi kis főzdék korszerűtlenek, kis kapacitásúak. nem képesek értékesíteni termékeiket belföldön sem, különösen nem exportra. Épp ezért a korszerű, 200 vagonos kapacitású vákuumos rendszerű. úgynevezett szagtalan gyümölcsszeszfőzdék létesítését tartják előnyösnek, amelynek a terméke megtartja a fajtajellegét és keresett a külföldi piacokon. Ilyen főzdék beruházási költsége mintegy kétmillió. Ez és a kapacitás is indokolja, hogy a szöÉs még számos előny származna a melléküzemágakból. Jelenleg szövetbe,-.eleink ösz- szes ilyen üzemében sem foglalkoztatnak 700 embert. A bővítéssel javulna a munka - lehetőség a községekben. Ami éttől is több: jobb lehetne a választék, a felhozott áru mennyisége a jelenleg bizony e szempontból mostoha helyzetű falvakban. Főleg tejtermékből, zöldségből és gyümölcsből. de húskészítményekből is. S ami nem közömbös, a közös gazdaságoknak jó jövedelmet is hoz. Haszna tehát sokfajta is lehet, s próbálkozás mégis erőtlen, gyér. Pedig a lakosság érdeke is megkövetelné, hogy például Nyíregyházén ne maradjon monopolhelyzetben a MÉK, a megvében a húsipar. Igaz, a tavalyitól jobb a helyzet. A nagyobb községekben, járási székhelyeken sok új engedélyt adtak ki tsz. üzleteknek —■ csak Nyíregyháza kullog itt is hátul. A hivatalos indok, hogy nincs szabad üzlethelyiség. De társulással is nehéz segíteni, mert egy egyedi beruházás nehéz, s főként hosszadalmas. Most született egy figyelemre méltó, s feltétlen megvalósításra érett javaslat: á tsz-ek társulhassanak be egv tanácsi, szövetkezeti, vagy akár tár- sasház épületéhez a földszintre, s kapjanak ott elárusító- helyeket. Ezt a javaslatot máris a beruházók és tervezők és a tsz-szövétségek figyelmébe ajánljuk. A bérházak alá is lehet! Ha már elmulasztották az Északi és Déli Alközpontokban. legalább pótolhatják a létesülő nagykörúton, vagy a városközpontban a szövetkezeti üzleteket. Erre máris volna vállalkozó. A kálmánházi tsz például azonnal betársulna ehhez félmillióval. Csak szervezni kellene. Szükség van a töltelékárukrag a füstölt húsra, a t-j jellegű ételekre, italok: a. A szatmár- beregi részen például jó az állattenyésztés és viszonylag leggyengébb az ellátás. De a gyorsan iparosodó megye- székhely is sok szövetkezeti árudát tudna fogadni. Szinte minden ilyen városban van már állami gazdasági mintabolt, itt nincs. Ezt sem kell levenni a napirendről, s javaslatunk: akár egy tsz-szö- vetség is társulhatna ilyen mintabolt építésére, ellátására. Aggodalom és ösztönzés Egy közelmúltban rendezett országos tanácskozáson állapították meg. hogy a sütőipar fejlesztésével sem foglalkozik jól megyénk mező- gazdasága. Pedig itt is nagyon kellene a választékbővítés, a jobb minőség, a verseny. Tar. pa, Nagyecsed, s még egy-két község foglalkozik a gondolattal, de ez nagyon kevés. A szemléletváltozás akadálya a jogtalan aggodalom, amely szerint csak meggyűlik a tsz- ek baja a sütőüzemmel. Az ország más részein — ahol kipróbálták — már jól megy ea is. S a másik nagy lehetőség, hogy a szövetkezetek vegyék ét az állami ipartól a helyi teiátvevőhelyeket. Ezzel javulhatna a tej- és tejtermék- ellátás, a feldolgozással pedig munkát is tudnának adni falun. Indokolt, hogy a tsz-veze- tők, a területi szöveségek és a járási tanács jobban törődjenek az élelmiszeripari jellegű melléküzemágak létesítésével, fejlesztésével. Annál is inkább, mert erre ösztönöznek a közgazdasági szabályozók is: a Sütőipari, húsipari, stb. termékek nagyrészt forgalmi adó-mentesek. s még állami dotációt is kapnak. Kopka János vetkezetek társuljanak a létesítésére. Mindössze kétszázan Gyermekszívcgondozó intézet létesült Nagyok a lehetőségek a megyében, például a konzervgyárral kooperálva bizonyos zöldség-gyümölcsfélék előfel- dolgezására. A' szilvatermő Szatmár vidékén pedig a hagyományos és jó minőségű szilvalekvár készítésére. De itt van a sűrített, tartósított szőlőmust előállítása, a sóstóhegyi rizling palackozási, a bor- kóstolók-poharazók létesítésének lehetősége is. Gyermekszívgondozó intézetet hozott létre a megyei tanács vb egészségügyi osztálya. Az intézet — amelynek vezető főorvosa dr. Fazekas Árpád — a megyei kórház gyermekosztályának alagsorában működik. A rendelési idő reggel 8-tól délután 2-ig tart. Az intézet egy betegségcsoportra kiterjedő gyakorlatilag teljesnek mondható gondozási munkára rendezkedett be. Az intézetet ázzál a céllal alakította meg az egészségügyi osztály, hogy a szívbeteg gyermeket gondozza, felkutassa. szükség esetén szanatóriumba, vagy intézeti kezelésre Utalja. Ez a munka egyaránt vonatkozik azokra a gyerekekre, akik szívhibával születtek és azokra is, akik időközben betegedtek meg. A továbbiakban a körzeti orvosok és szakorvosok a megyei intézetbe utalhatják be a szívbeteg-gyanús gyermekeket, ahol gondozásba veszik őket. — Hát én úgy gértdollam, ha már megkérdeztek bennünket, vagyis javasolnám, hogy vegyünk egy Moszkvicsot. Mert kérem szépen i sógoromnak — de tovább nem jutott az öreg. mert a főkönyvelő, mosolyogva bár, de erélyesen közbeszólt: — Remélem Jónás szaktárs, ezt nem gondolta ko- molyan, egy Moszkvicsot — húzta el a száját. Jónás bácsi mentegetni próbálta magát, hogy már nem ért annyira a technikához, de majd a fiatalok, dadogta zavartan, s leült, Megtört a jég. Ezután a hozzáértők egész tömege jelentkezett Szólásra. Hangzott itt el javaslat Skodára, Warszawá- ra, Volgára, vagyis minden számba jöhető típusra. Főleg a Volga mellett kardoskodtak sokan: „olyan kocsi az, ami minden igényt kielégít', mondták többen, „lehet azzal menni még a csutkaföldön is”. Szóval, volt most már javaslat. Igazán nem szólhatott senki semmit, a tagság megtette a magáét. Most már a vezetőségen volt a sor, hogy válasszon. Am a vezetőség nem tudott választani. Valahogyan szembe a tagság véleményével, minden típusra tudtak valami kifogást mondani. Az egyik lusta, a másik sokat eszik, a Volga ugyan nekik is megfelelne, de abból már annyi van. Igv aztán sehogyan sem tudtak dűlőre jutni. Már-már úgy látszott, hogy az egészet el kell halasztani. amikor akadt egy mentőangyal. Ezúttal a Piriké személyében. Ö ugyan csak egy titkárnő és nem sok beleszólása van ebbe az egész ügybe — rebegte —, de ha már mindenképpen venni akarnak, miért nem vesznek egyenesen egy Mercedest. — Az aztán a kocsi — mondta, — Azzal nem versenyezhetne velük senki. Az elnök, aki mindeddig úgy tett, mint akit az egész dolog nem is nagyon érdekli, talán most első ízben emelte fel a fejét. Ránézett a főkönyvelőre, majd a főmérnökre, és azt mondta: — Miért ne? — Ha már egyszer úgyis venni kell. Legalább a Halszálkafeldolgozó elnöke nem ugrálhat a FiatjávaLEzután már simán ment minden. A főkönyvelő megköszönte Piriké értékes javaslatát és kérte a tagságot, hogy fogadják azt el. Tekintve, hogy mindenki hallgatott és a hallgatás, ugye beleegyezést jelent, már éppen be akarta zárni a gyűlést, amikor Jónás bácsi kért szót. — Mit akadékoskodik már megint ez a vénember —, ráncolta ösz- sze homlokát a főkönyvelő —, de hangosan azt mondta: — Tessék Jónás szaktárs, csak nem azt karja mondani, hogy miért egyet? — Dehogy, dehogy — hebegte az öreg. — Csak azt akartam megkérdezni, hogy nem lesz ez egy kicsit drága? Azt mondják, a Mercedes több mint 200 ezer forintba kerül. — Ugyan Jónás szaktárs — mosolygott a főkönyvelő —, persze, hogy drága lesz, de ez aztán megéri, ilyen nem minden bokorban terem!.« Falsaik Parent Gazdasági jegyzetek * Érdekazonosság
