Kelet-Magyarország, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-09 / 33. szám

'fílÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJE TIK 1 XXVI ÉVFOLYAM. 33. SZÁM ÄRA: I FORINT 1969. FEBRUÁR 9, VASÁRNAP tAPTTinr TARTALMÁBÖU Minőségi őrjáraton (3. oldat Ismét a nyíregyházi húsiparról (4. oldal} Levél Kanadából (6 oldal} A nagykállói járás sportja fii. oldat) Külkereskedelmünk az új mechanizmusban Dr. Bíró József sajtóértekezlete Dr. Bíró József külkereske­delmi miniszter szombaton sajtótájékoztatón válaszolt a napilapok, valamint a rádió, a televízió és az MTI munka­társainak kérdéseire. A vála­szok a következőképpen fog­lalhatók össze. A külkereskedelem 1966 évi tevékenységéről: Az alapvető célt, a gazdál­kodás egyensúlyát sikerült elérni, sőt a forgalom emel­kedése is kielégítő. Az ex­port-import együttesen 3,4 százalékkal haladta meg az 1967 évit. Ez megfelel a vá­rakozásnak; összességében elégedettek lehetünk a külkereskedelem tavalyi eredményeivel, de a részletelőirányzatok teljesíté­se nem mindenben kielégítő. A szocialista országokkal bo­nyolított áruforgalom 7,2 százalékkal növekedett, míg a tőkés országokkal folyta­tott kereskedelem 3 százalék­kal volt kisebb az 1967 évi­nél. A szocialista országok­ba irányuló kivitel gyorsab­ban nőtt, mint ahogy a beho­zatal. Az importlehetőségeket nem használtuk ki kellőkép­pen, s a termelő vállalatok nyereségük fokozásának út­ját a kapacitásuk jelentős ré­szét lekötő szocialista reláció­jú export növelésében látták. A szocialista országokkal kötött államközi megálla­podások végrehajtásáról: Elsődleges cél volt gazda­sági kapcsolataink fejleszté­se a szocialista országokkal. Ezt a törekvést tükrözik a forgalom adatai. 1968-ban az export 10,2, az import pedig 5,1 százalékkal volt nagyobb, mint a megelőző évben. A Szovjetunióval bonyolí­tott forgalmunk az átlagos­nál gyorsabban nőtt. A válla­latok exportkötelességeiket globálisan teljesítették, de a megjelölt áru 3 százalékát nem szállították, azaz helyettük más árut adtak át. Az im­portkötelezettségek teljesíté­se is eltér a megállapodott kontingensektől. Az eltérés a gépeknél a legnagyobb, mintegy 10 millió rubel érté­kűre nem jött létre magán­jogi kötés. Dinamikus fejlődés tapasz­talható a magyar—NDK ke­reskedelemben. Csehszlovákia belső prob­lémái nem hatottak a két or­szág közötti áruforgalomra, amelynek alakulásával elége­dettek vagyunk. Az éves áru­csereforgalmi jegyzőkönyv előirányzatait lényegében kölcsönösen teljesítettük, sőt, év közben jelentős, kontingen­sek feletti szállításokat is lebonyolítottuk. A többi szo­cialista országgal is növeke­dett forgalmunk 1968-ban. Az 1969 év legfőbb fela­datai: Fokozottabban kell töre­kednünk, hogy a belső piaci egyensúly megszilárdítása mellett a külkereskedelmi forgalom és a nemzetközi fi­zetési mérleg egyenlege az eddigieknél kedvezőbben ala­kuljon. Az áruforgalom a tervek szerint 1969-ben 6—7 százalékkal, jövőre pedig mintegy 9 százalékkal növek­szik. Ez feltételezi, hogy az iparágak jelentős részének külkereskedelmi forgalma mind szocialista, mind tőkés viszonylatban a termelést meghaladó ütemben növe­kedjék. Szocialista relációban ar­ra számítunk, hogy az ipari termékek exportja általában az ipari termelés átlagos nö­vekedésével azonos ütemben nő, kivéve a vegyi- és gép­ipari termékeket, amelyek kivitele meghaladja az átla­got. A kivitel növekedésének azonban egyik feltétele az import fokozása. Ebben nagy feladatok várnak a külkeres­kedelmi vállalatokra; fokoz­niuk kell a piacszervező mun­kát A tőkés export növelését szolgáló adóvisszatérítés­ről: A szabályozó eszközök nem ösztönözték kellőer a válla­latokat a tőkés export növelé­sére, sőt bizonyos esetben el­lene hatottak. Ezért új mód­szerként a Külkereskedelmi Minisztérium a vállalatok meghatározott körével olyan megállapodást köt amely szerint exporttöbblet, na­gyobb devizabevétel tartós biztosítása esetén adóvissza­térítésben részesülnek. Ezt az összeget mind részesedési, mind fejlesztési alapjuk gya­rapítására fordíthatják. Fon­tos feltétele azonban a meg­állapodásnak, hogy amennyi­ben az export csökken, az adóvisszatérítésre vonatkozó megállapodás érvényét vesz­ti. A termelő és külkeres­kedelmi vállalatok kap­csolatairól: Az új, differenciált szerző­déskötési forma a gyakorlat­ban bevált. A termelő, il­letve felhasználó vállalatokat jobban bevontuk a külkeres­kedelmi tevékenységbe. A legelterjedtebb együttműkö­dési forma a bizomány, így bonyolódott 1968-ban az ex­port 39, s az import csaknem 70 százaléka. A külkereske­delmi és a termelő, illetve felhasználó vállalatok szoro­sabb érdekközösségét és együttműködését biztosítják a különféle társasági szerződé­sek. 1968-ban az export mintegy 35 százaléka, az im­port 11 százaléka bonyolódott társasági szerződések alapján. Álláspontunk: nincs szükség a szerződéskötési rendszer jogszabályi módosítására, szükség van azonban arra, hogy a vállalatok a szerző­désekben jobban érvényesít­sék, rögzítsék elképzeléseiket, céljaikat. A külföldi vállalatokkal alakított kooperációról: A szocialista országok vál­lalataival a kooperáció első­sorban állami szintű egyez­tetések alapján valósul meg és széles körű szakosítás le­hetőségeit tárja fel. A késztermékek szakosítá­sán tűi ki kell terjednie részegységek, alkatrészek gyártására is. Jó példa erre a szovjet autóiparral kötött megállapodás és ilyen jelle­gűnek tekinthetők a lengyel járműiparral, az NDK iroda­gépiparával, a jugoszláv me­zőgazdasági gépgyártó üze­mekkel kötött megállapodá­sok. Jelentős megegyezés, amely szerint Magyarország közreműködik egy új bolgár szódagyár építésében, még­pedig úgy, hogy az összberuhá- zás 10 százalékára nyújt hi­telt, illetve ilyen összeg ere­jéig szállít berendezéseket, törlesztésképpen Bulgáriából 1972-ben 40 000 tonna, majd az ezt követő 10 éven át át­lagosan évi 140 000 tonna kalcinált szódát kapunk. Lengyel partnerekkel együtt­működünk kénsavgyári be­ruházásokban: a Magyaror­szágon épülő üzem számára a lengyel fél szállítja a ként. A 15 évre szóló szerződés ér­telmében importunk évi 150 000 tonnáig emelkedhet. Előkészületben van újabb magyar—lengyel alumínium- ipari együttműködési egyez­mény. Csehszlovákiával tü­kör üveggyár létesíté»'T>: r. kooperálunk. A fogyasztási cikk import tavaly 5 százalékkal nö­vekedett. Különösen a szo­cialista országokból szárma­zó áruk behozatala fokozó­dott. Ebben az évben hason­ló importnövekedéssel szá­molunk. Erőteljesen növek­szik a gyarmatáruk, déli- gyümölcsök és a kávé im­portja. A szocialista orszá­gokból származó áruk beho­zatalával — amelyeknél nincs semmiféle korlátozás — nemcsak a választékot bővítjük, hanem versenyre késztetjük a hazai üze­meket is. Ez jelentkezik az árak csökkentésében, mint például a porszívóknál, vagy új cikkek gyártásában, mint a mosógépeknél, egyes textí­liáknál, gyapjú kötött hol­miknál, stb. Jelentősen nö­velni kívánjuk a kislakás­építéshez szükséges anyagok, és a lakberendezési tárgyak behozatalát A fejlődő országokkal ki­alakított gazdasági kapcso­latokról: Tavaly kissé visszaesett a forgalom, amiben a nemzet­közi politikai helyzet alaku­lásán kívül néhány esetben közrejátszott a fejlődő orszá­gok nehéz belső gazdasági helyzete is. Erősödött export- tevékenységünk Brazíliában, Libanonban, Líbiában, Irán­ban, Pakisztánban. 1968 má­sodik felétől a vállalatok üz­leti tevékenysége jelentősen megélénkült, ez annak kö­szönhető, hogy az európai szocialista országok az UNCTAD első és második vi­lágkereskedelmi konferenciá­ján elfogadott ajánlások szel­lemében arra törekedték, hogy a fejlődő országokkal szorosabbra fűzzék kapcsola­taikat, kereskedelmüket és műszaki-tudományos együtt­működésüket. A miniszter tájékoztatójá­nak második részében ele­mezte a külkereskedelem he­lyét a népgazdaságban. Befejezésül ismertette kap­csolata'nk alakulását és perspektíváit a legfőbb part­ner országokkal. Házgyári lakások Szabolcsban? Tíz szint nyolc hónap alatt Miskolcon már üzemel, Debrecenben pedig épül a la- kóselemeket előállító ház­gyár. A két házgyár teljes ka­pacitása lehetőséget ad arra, hogy ezeket a termékeket la­kások építéséhez Nyíregyhá­zán, Nyírbátorban, sőt eset­leg Mátészalkán is felhasz­nálja az építőipar. A haladás élén ugyanis már nem az Északi Alközpontban és egyéb helyeken alkalmazott blokkos, hanem a házgyári panelek és a csúszózsalus el­járások állnak. Házgyári ele­mekből Budapesten például már nyolc hónap alatt építe­nek fel egy tízszintes épüle­tet. A szakipari szerelések meggyorsításával ezt az átfu­tási időt még tovább lehet csökkenteni. A kínálkozó lehetőségek figyelembe vételével az Épí­tőipari Tudományos Egyesü­let nyíregyházi csoportjának építész- és városrendezési csoportja, valamint technoló­giai szakosztálya a Házgyári lakóépületek építészeti meg­oldása, szerkezeti, statikai kérdései címmel rendezett pénteken délután előadást a MTESZ irodaházi előadóter­mében. A Setényi István ter­vező és Krupist Mihály sta­tikus tervező mérnökök elő­adása elsősorban a házgyári lakásépítés megyei bevezeté­sének ismertetésével foglal­kozott. Később az ETE a he­lyi tervezők, kivitelezők, be­ruházók részvételével tanul- mányutakat is szervez. A házgyári elemek gazda­ságos felhasználására, az elő­készületeket a tudományos egyesület a műszakiak kellő időben való felkészítésével sietteti. Szükséges ehhez ter­mészetesen az is, hogy ezekre a lehetőségekre már az épít­kezések kijelölésénél — a beruházások koncentrálásá­val — is lehetőséget adja­nak. Ilyen lehetőség kínálko­zik például Nyíregyházán az állomás téri városkapu épü­leteinek készítésénél. Annak ellenére, hogy a házgyári elemekből készült lakások költsége még általá­ban azonos a jelenlegi épít­kezések kiadásaival, a fejlő­dés útja feltétlenül ez az el­járás. Később ugyanis —» amikor már tömegével épül­nek ezek a házak — az átfu­tási idő tovább rövidül, s ez­zel párhuzamosan a költsé­gek csökkenése is feltétlenül indokolt. (t. M fl munkaügyi miniszter tá ckoztatója az április f-ével kapcsolatos munkarendről Ebben az évben április 4-ét a húsvéti ünnepektől egy munkanap választja el. A dolgozók megszakítás nél­küli pihenésének biztosítása érdekében és gazdasági szem­pontból is célszerű, hogy az ünnepek közötti szombati munkanapon a dolgozók a munkavégzés alól mentesí­tést kapjanak. Ezért a kor­mány úgy határozott, hogy április 5-én szabadnapot kell biztosítani. Annak érdeké­ben, hogy a szabadnap miatt ne legyen munkaidőkiesés, a következőképpen kell eljár­ni: — ahol kéthetenként sza­bad szombatot tartanak, ott ezt április 5-én kell kiadni akkor is, ha a munkaidő­beosztás szerint más napra esnék; — ahol szabad szombat nincs, ott az április 5-i sza­badnap miatt kiesett munka­időt le kell dolgozni. A szabadnap miatt kiesett munkaidő ledolgozásáról a vállalatok — a szakszervezeti szervvel egyetértésben — az, alábbi három megoldás sze­rint rendelkezhetnek: L Március 30-án, vasárnap tartanak teljes munkanapot. Ahol szombaton rövidebb a munkaidő, mint más napo­kon, március 30-án az ápri­lis 3-i, csütörtöki teljes mun­kanapot kell ledolgozni és a szombati rövidített munkana­pot április 3-ára kell áttenni. Ha az április 5-i, szombati munkaidő nem rövidebb, mint az egyéb napokon, ak­kor március 30-án ezt a munkaidőt dolgozzák le. így a további munkanapokon változás nem szükséges, 2. Az április 5-i munkaidő­kiesést (akár rendes, akár rövidebb ez a munkanap) az április 4-ét megelőző, vagy azt követő két hétre elosztva dolgozhatják le. Ebben az esetben április 3-án marad a szokásos munkaidőbeosztás, nincs rövidített munkanap. 3. Ha a vállalati kollektíva ezzel egyetért, az április 5-i szabadnapot az évi rendes szabadság terhére adják ki. Ebben az esetben az április 3-i, csütörtöki munkaidőbe­osztás változatlan marad. A költségvetési szerveknél a szabadnap következtében kiesett munkaidőt, a szak- szervezeti szervvel egyetér­tésben, megállapított időben, az április 4-ét megelőző, vagy azit követő két hétre el­osztva kell ledolgozni. A ter­melő munkát folytató részle­geknél és a fegyveres testü­leteknél azonban a vállala­tokra vonatkozó bármelyik megoldás alkalmazható. Azoknál a vállalatoknál és költségvetési szerveknél, amelyek a jogszabály rendel­kezése szerint ötnapos mun­kahétben dolgoznak és sza­badnapjuk rendszeresen szom­batra esik, munkaidőátcso­portosításra nincs szükség. Ha azonban a szabadnap nem szombatra esik, az áp­rilis első hetében szombatra célszerű áthelyezni. Ha ez nem lehetséges, az április 5-re eső munkaidőt az előb­biek szerint le kell dolgozni. A kiesett munkaidő pótlá­sára munkában eltöltött idő­re a túlmunkáért, illetve a heti pihenőnapon végzett munkáért járó pótlék nem fi­zethető ki. A kormány határozatában foglaltak nem érintik a megszakítás nélkül üzemelő vállalatok, illetőleg az ilyen jellegű munkakörökben fog­lalkoztatottak munkaidő­beosztását. A lakosság zavartalan el­látása érdekében a kereske­delmi, a közlekedési, vala­mint a lakosság ellátását szolgáló egyéb vállalatok áp­rilis 4-i és húsvéti munkaidő­beosztását az érdekelt mi­niszterek és az illetékes ta­nácsok szabályozzák. (MT) Biszku Béla fogadta a jugoszláv miniszterelnököt Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szombaton fogadta Mika Spil- jakot, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács elnökét. A látogatásnál jelen volt Púja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, Marjai Jó­zsef, hazánk belgrádi nagy­követe, Géza Tikvicki, Jugo­szlávia budapesti nagyköve­te. A látogatás során eszme­cserét folytattak a két párt kapcsolatairól, valamint a nemzetközi kommunista moz­galom időszerű kérdéseiről. KGST»illés Bukarestben Bukarestben február 4—7 között tartották meg a KGST közgazdasági állandó bizott­ságának 17. ülését. A bizottság megalakulásá­nak 10. évfordulója alkalmá­ból Radulescu román minisz­terelnök-helyettes köszöntötte a megjelenteket, majd a bi­zottság elnökének beszámo­lóját hallgatták meg A bizottság tízéves munká­jának elemzése alapján meg­határozták a feladatokat 1969-re és 1970. első felére.

Next

/
Thumbnails
Contents