Kelet-Magyarország, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-08 / 32. szám

«. «MM

f9Ő9. i-Ubnätt i

IretBT-MÄeVÄRORSZAO

Külpolitikai összefoglaló

0 London vegyes érzelmekkel néz I\ixon látogatása elé d Az amerikai elnök

európai körútja sorrendjének okai

Amióta Nixon közelgő európai kőrútjának nemcsak az időpontját (február 23-tól), de pontos sorrendjét is bejelentették, a nyugati sajtó hozzákezdett a látogatás kommentálásához, előzetes értékeléséhez. A brit sajtó például végyes érzelmekkel fogadja az útvonalat, amelyből Anglia számára az a legfontosabb, hogy az USA elnöke nem Londonba repül először. Az értékelések különbözőek: van, aki szerint ez nyilvánvaló dokumentálása annak a ki nem mondott, de valós ténynek, hogy az egykori szoros amerikai—angol szövetség lanyhult, hogy az USA már nem Britanniát tekinti első számú partnerének. Mások azzal vigasztalják magukat. hogy a gesztus nem tendon ellen, csak Párizs mellett szol, mert elsősorban az amerikai—francia kapcsolatok

megjavítása esedékes a nyugati szövetségen, belül és a Londonhoz is eléggé hűvös De Gaulle talán rossz néven venné, ha Nixon — akihez a francia tábornok-elnök nagyobb reményeket fűz, mint amilyeneket Johnson iránt táplált — Angliát keresné fel először.

Annyi mindenesetre nyilvánvaló, hogy a Fehér Házban és a washingtoni külügyminisztériumban alaposan „kidekázták” a Nixon-kör- út sorrendjét. A nyugat-európai „három nagy” egyike sem — nevezetesen Anglia, Franciaország és az NSZK — sértődhet meg igazán, mert Nixon egyiküknél sem kezdi a látogatást, hanem egy kis államban, Belgiumban száll le először a gépe. Ennek

ugyanakkor az is a jelentősége, hogy Brüsszel nem csupán Belgium legnagyobb városa. de egyszersmind a -NATO székhelye is. Ezzel a lépessel tehát Nixon azt is demonstrálja, hogy külpolitikai célkitűzései között vezető

szerepet Játszik az Északatlanti Szövetség megerősítése.

Brüsszel után London, Bonn, Nyugat-Berlin. Róma és végül Párizs következik. Ez hallgatólagos bevallása annak, hogy a legfontosabbnak mégiscsak párizsi útját tartja Nixon. Azt hagyja a vegére és ott fog a legtovább tartózkodni. Nyilván nem egyedül azért, hogy hozzálásson a Franciaországgal el- hidégült viszony megjavításához, hanem azért is, mert Párizsban tárgyal az USA a kerékasztal mellett, saigoni

partnere oldalán a VDK-val és a DNFF-fel, a vietnami probléma megoldásáról.

Mindenesetre nem lehet. véletlen, hogy Nixon külföldi utazásainak sorát nem Ázsiában kezdi el, holott ott még aktív háborút folytat, hanem Európában. Óvatosan bár, de ezt annak jeleként is tekint-' hetjük, hogy Vietnamban hosszú távon a. békés megoldás híve, hiszen ha oda utaznék, az mindenkeppen valamiféle erő és harciasság demonstrálása lenne. S hogy Európába látogat először, ez újabb bizonyítéka annak, amit a politikai megfigyelők már. régen vallanak, hogy az Egyesült Államok külpolitikájának súlypontját, a vietnami háborútól függetlenül is, Ázsiából Európába akarja áthelyezni.

Ugyanakkor mintha kezdeti jelei látszanának. hogy Washington végre aktivizálódik a közel-keleti konfliktus rendezését illetően. Ha fenntartással és módosítással is, de elfogadta a francia és a szovjet javaslatot a kérdés négyhatalmi megbeszéléseire vonatkozóan.

Sajnálatos, hogy miközben a közel-keleti konfliktus által legjobban érintett arab országok vezetői elfogadják a kérdés megtárgyalására vonatkozó négyhatalmi találkozót, Izrael még mindig elutasítja.

Carapkin—Brandt találkozó

Dxehl államtitkár, a bonni kormány szóvivője pénteki

sajtóértekezletén közölte, hogy Duckwitz külügyi államtitkár, aki jelen volt Brandt és Carapkin megbeszélésén, tájékoztatta arról Kiesinger kancellárt. „A szovjet nyilatkozat, amelyet a nagykövet átadott, rövid, de fontos okmány, amely pontos vizsgálatot igényel” — mondotta és hozzáfűzte: a szovjet nyilatkozat egyik eleme azoknak a tényeknek, amelyeket az NSZK kormánya figyelembe vesz, mielőtt döntene az atomsoromp 5-egyez- ményhéz való csatlakozásról.

A Bundestagban egyébként az FDP követelésére pénteken délelőtt úgynevezett „aktuális órát” tartottak az atomsorompó-szerződés ügyéről. Az FDP szónoka követelte, hogy a kormány végre foglaljon világosan állást Ez azonban nem történt meg, Kiesinger kijelentette, hogy a Szovjetunió „intervenciós szándékai” ha fennállnak, „nehézzé tennék a szerződés aláírását. Az NSZK kormánya azon fáradozik, hogy az ebből adódó nehézségeket kiküszöbölje.” Bonnak ezenkívül — fűzte hozzá — „gon- dokat okoz” az ellenőrzésről szóló szakasz is. Bonn állandó érintkezésben van az amerikai kormánnyal — mondotta Kiesinger, — s Nixon elnök látogatása nyilván módot ad a nézetek ösz- szehasonlítására.

Zénón Kliszko a testvérpárok moszkvai értekezletéről

„A nemzetközi szolidaritás és egység mindig -a ■ kommunista és munkásmozgalom ..fő •fegyvere, erőforrása és a közös ügyért vívott harc sikeré* nek előfeltétele volt és napjainkban még inkább az” — hangoztatja Zénón Kliszko. a LEMP PB tagja, a Központi Bizottság titkára a Nőve Drogi-nak, a LEMP KB elméleti folyóiratának legújabb, februári számában közölt cikkében. „Ennek tudatában pártunk következetesen sík- raszáll a szocialista és munkásmozgalom új nemzetközi tanácskozásának összehívása mellett és tevékenyen részt vesz .annak előkészítésében" — húzza alá Kliszko. — A LEMP úgy, véli, hogy a moszkvai tanácskozás előkészületeinek és a tanácskozásnak ledtVifi‘^|elíéi'^én ftéfl lezajlania- yagyis úgy, hogy elvi-eszmei vita follyék minden olyan fontos kérdésről, amelyet a jelenlegi nemzetközi helyzet és a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom helyzete indokol. A tanácskozásnak ‘ a marxizmus—lenin izmus és a proletár internacionalizmus elveivel összhangban folytatott elvtársi vita platformjává kell válnia. A vitában ar ra kell összpontosítani a figyelmet, ami a kom ni un is,,a- és munkáspártokat összekapcsolja az imperializmus ellen, a szocializmusért, a népek szabadságáért és a világbékéért folytatott harcukban.”

Leng yelországi jegyzetek (I.)

Külföldön dolgozni

Katowice :*a lengyei ipar központja

Szintet divatos üdülőhely lett a külföldre látogató magyarok számára Zakopane és a lengyel tengerpart. Néhány éve megszűntek az útlevél- és vizumkötöttségek a két ország között s egyre gyakoribbak náluk a lengyel túristák, a magyar szó pedig Lengyelországban nem ritkaság. Évente 100—150 ezren utaznak egymás országába.Az örvendetesen fejlődő turistaforgalom „hátországában” évente csak néhány statisztikai adat erejéig hallunk a két állam között növekvő kereskedelmi forgalomróL Pádig ez is jelentős. Növelésén szívós igyekezettel dolgozik — a varsói mellett — egy kis létszámú kollektíva Katowice központjában, a Zwirkii Wígury utcában. Munkájukat Bakonyi János, hazánk lengyelországi nagy- követsége kereskedelmi tanácsosi hivatala katowicei irodájának vezetője fogja össze és irányítja.

Az itthon dolgozó emberek, közülük is leginkább sok fiatal számára különleges és egyben romantikus feladat külföldön dolgozni. Nemcsak az évi szabadság és a megtakarított pénz határáig ismerkedni egy-egy ország, nép életével, hanem hónapokon, éveken át.

Munkájáról szívesen beszél Bakonyi János is, ám többnyire a túristák szemével nem látott dolgokról. Amikor Katowicébe került az iroda élére, behatóan kezdte tanulmányózni, mit is jelent majd számára a munka' a hat nagy déllengyel vajdaságban. Először a lakossággal kellett ismerkedni. A hat vajdaságban — az ország területének 27 százalékán — él Lengyelország lakosainak negyven százaléka. Még eltérőbbek az adatok a katowicei vajdaságban: az ország három százaléknyi területén a lakosság tizenegy százaléka él, tehát az.* átlagos népsűrűség közel négyszeres ezen a vidéken.

A jellemzők itt egészen mások, mint nálunk. Magyar- országon Budapest minden szempontból központi szerepet játszik az ország v életében. Nem így van Lengyelországban. A főváros, Varsó elsősorban államigazgatási központ. A kulturális centrum nagyrészt Krakkó, míg a gazdag sziléziai iparvidék révén az elméleti ipari köpont Katowice.

Ebben a hatalmas — mintegy háromszázezer lakosú — városban ipari egyesülések (hasonlóak a mi trösztjeinkhez) sora található: tizenegy bányászati, négy nehézipari, öt építőanyagipari s további öt a vegyipar, a könnyűipar és az élelmiszer- ipar területéről, lit találhatók a legnagyobb kutató- és tervezőirodák is. Köztük is v’czet a bánya és energiaügy hét tudományos intézettel, de a nehézipar és vegyipar ugyancsak hat-hat kutatóié ^zetet működtet Katowicében. Az ország egyetlen atomenergia-kutató központját is itt építették fél: Mindez azt jelzi, hogy a lengyel állam különösen nagy gondot fordít a tudományos- és műszaki fejlesztésre, s ezt az ipar legnagyobb centrumában, Katowicében kívánják megoldani.

Ami a magyar kereskedelmi szakemberek szempontjából különösen érdekes, (és indokolja, hogy külön kereskedelmi iroda is működjék Sziléziában): csak a katowicei vajdaság az ország közvetlen exportjának 23—26 százalékát, közvetett exportjának 40—45 százalékát adja. Ha a hat déllengyel vajdaság^statisztikai adatait néz- züC'kiderül, i 1 .e^jt bőL.. # jva j- da.ságpfc.az export,

janak közvetlen es közvetett' formában mintegy 75 százaléka kerül ki. Katowicében három külkereskedelmi vállalat működik, ezenkívül az országos vállalatoknak. kilenc kirendeltsége van itt;

Ami a magyar kapcsolatokat ‘illeti, a kezdetek idején a szénre épült. Ma a 26 milliós lengyel szénexportból egy millió tonna irányul Magyar- országra. . Ezenkívül évente 300 ezer tonna kokszot szállítanak. (Az ózdi kohók például teljes egészében szí lázai koksszal működnek). Jelenleg Magyarország a 6. —7 helyei foglalja el a lengyel külkereskedelemben. Mi vagyunk Lengyelország ,. legnagyobb bauxit-, limföldés gyógyszerszállító!. Néhány iparágban jelentő» a Magyaiországra irányuló lengyel kivitel: továbbra is a szrii cs a koksz vezet, mfcjd ;1 kohászati termékek következnek. A lengyel személyautók a Warszav«k — egyik legnagyobb vásárlója szintén Magyarország.

Az elmplt években a klasszikus érteleiéiben vett árucsere lékeiéoég „il ki merítették. Általános a vélemény, hogy a további fejlődések még nem érték el azt a szintet, amelyet a lehetőségek megengednének.

Elsősorban a kooperáció és a szakosítás nyithatja meg a továbblépés útját. A gépkocsigyártásban már láthatók az első eredmények: az illetékes magyar es lengyel gyárak közötti együttműködés alapján bizonyos alkatrészek gyártása magyar, mások készítésére lengyel gyárak szakosodtak. A nagy szériák, a koncentrált gyártmányfejlesztés révén jó eredmények vannak és továbbiak várhatók.

Legfrissebben, g konfekció- j iparban szeretnék' létrehozni egjéűitműködést, a bytomi nagy ruhaüzem és megfelelő magyar partner kapcsolatában látják az első lépést a ruhaipari együttműködésben. Ez ugyancsak gazdaságosabb termelés, modellcserék, lehetőségét. teremtené meg, s újszerű lenne a konfekcióiparban.

Érdekes, friss reagálás é» » nagyszerű üzletkötés lenne, amely egv hír nyomán kerülhet a külkereskedelmi szakemberek jegyzeteibe: DélLengyelországban 1970-ig kétszáz új vendéglátóipari egységet, többségében bisztrót létesítenek. Magyarország hütőgéppultjai és kávéfőzőgépei ismertek, és kedveltek Lengyelországban...

Marik Sándor

Gerencsér Miklós:

A gyűlölet ellenfele

Regény Eötvös Károlyról

42.

Mire befejeződött a vizsgálat. jócskán elmúlt éjfél, igyekeztek haza a szomorú színhelyről a tiszalökiek is, a t-iszadadaiak is Őrségnek ott hag>dák Oláh György és Vá- radi András kerülőket, Molnár János dada! községi esküdtet, s hogy a zsidók közül is kerüljön tanú, az őrzőkkel maradt a tiszadadai Czájer Márkus cipőkészítő varga és Burger Mór földműves bérlő. A hivatal képviseletében pe- dig Szentesi István pandúr lett a strázsa.

Sehogy nem tudták elképzelni a lutajosok, mivégre esődüli ennyi ember éj idején áz ismeretlen tetemhez. Máskor is fogtak már ki hullát a Tiszából, a maguk módján megadták neki a végtisztességet., imádkoztak lelki üd- véért, eltanakódtak borongós áhítattal, ki lehetett, miféle végzet vetette útjukba, aztán ereszkedtek -tovább a tutajaikkal. KülönOs, érthetetlen

volt ez a mostani nagy sürgés-forgás, az urak fontoskodása, a kíváncsiak izgalma, az őrködés, de sokat nem törődtek vele. Nem tartozott rájuk. Pirkadatkor eloldották tutajaikat a parttól, köszönést integettek az álmos őröknek és ereszkedtek tovább Szeged felé.

Ezen a napon járt a nyíregyházi fogházban megnézni Móricot — jutott eszébe Eötvösnek és megszakította gondolatfűzését, hogy agysejtjei visszanyerjék erejüket a kimerítő koncentrálás után.

Ám belátta, hogy ámítja magát a pihenési szándékkal. Foglalkozhatott bármivel, jottányit sem lazultak benne a feszültségek. Ingerlékenységen kapta magát rajta, egyre nehezebben viselte el a huzamos egyedüllétet, és atkozta magában Baryt, hogy öt is fogságra vetette. Mindenképpen bőséges oka volt a keserű hangulatra. Önuralmát végsőgik próbára tette a vizsgálat kegyetlen célzatossága, jóízlése alig tudta elvi, selni a nyomozók otromba hazugságait, mindennek tetejébe a kormányzat is rosszindulatot tanúsított iránta. Kérvényében a lehelő -legnagyobb alapossággal és hűséggel írta meg Tisza Kálmánnak. aki a miniszterelnöki ' méltóság mellé a belügyminiszteri tárcát is birtokolta, hogy mennyire veszélyes, az igazságszolgáltatás tekintélyére mennyire megalázó Charf Móricot a vérvád szitóira ‘.bízni. Javasolta, adják a fiút a tárgyalásig egy pártatlan nevelőintézetbe, ahol nem lenne kitéve a kemény lélekgyötrésnek. Kérvényét elutasították.

A Vajda nem reménykedhetett pihenésben, folytatta hát a munkál. Mintegy so- kallva a zűrzavart, átnézte az asztalon heverő kazalnyi jegyzethalmot, csak a szükséges papírokat hagyta elől. a többit visszarakta disznóbőr ügyvédtáskájába, aztán kénytelen volt üjra belemélyedni a vizsgálóbíró kellemetlen butaságaiba.

(

Hétfőn délután négy óra körül többen verődtek össze a Csonkafüzesben, mint egy rossz vásárra. Seregnyi fogaton érkeztek az urak Nyíregyházáról. Dobos Imre megyei főszolgabíró, Miklós László, Szabolcs vármegye első aljegyzője, Egressi Nagy László királyi alügyész, Székely Ferenc, a főállamügyész egyik helyettese, aki éppen. ez időben tájékozódott a helyszínen Kozma Sándor megbízásából. Az első szemle résztvevői közül megint eljött Zoltán István, a tiszalö- ki járás helyettes szolgabirá- ja, K. Horváth Géza szigorló orvosnövendék, Zurányi Kálmán gyógyszerész. Nem hiányozhatott Vay György járási csendbiztos sem, ő képviselte a karhatalmat a rengeteg pandúrral és csendlegénnyel együtt. Nélkülözhetetlen szerep várt Solymosi Eszter rokonaira és ismerőseire is. És százával voltak, akikre semmi szerep nem várt, de ide vonzotta őket a kíváncsiság. Mindenki ' jöhetett, lévén a szemle nyilvános, de az urak azért különbséget tettek. Vay György megparancsolta csendlegényeinek, hogy kergessék el az érdeklődő zsidókat. Amig ezzel nem végeztek, addig el sem kezdték a vizsgálatot.

A tetemet mezitlenül tették ki szemlere. Ahogy soha

senki nem látta serdülése korában az eszlári lánykát. Ba- ry József elsőnek özvegy Solymosi Jánosnét, Eszter édesanyját kérdezte ki: mil lyen nahát viselt a lány, amikor eltűnt? Az anya pontosan felsorolta, hogy fekete, fehérbabos kendő volt a fején, nyakát vörös harakendő takarta, kis női kabátkáján vörös-fehér-fekete kockák látszották. Meg is mutatta az asszony a hazulról hozott mintát, amit foltnak őriztek a maradékból. Eszter ingvála havasi gyolcsból készült, ingalja közönséges falusi vászonból. Volt rajta még egy vörös karton alsószoknya, egy vöröscsíkos félkötény, egy kék bárhent szoknya. Solymosiné elővette a párját annak a kendőnek, amelyet n tetem csuklójára kötve találtak, benne a festékkel.

Csak a fekete, fehérbahos keszkenő hiányzott a hajjal együtt. Ár, gally, parti gyökér leoldhatta, a hajat pedig szálanként kiiktatta, letördelte az örökké mozgó víz. Ha Eszteré volt a tetem, — márpedig bármilyen tüzetes- .séggel kereste Eötvös' az ellenérveket, minden ésszerű belátás szerint annak kellett tartania — akkor nyolcvan napig rejtegette hullámaiban a Tisza. Ennyi idő több az elégnél, hogy leváljon a szap’ panná ázott fejbőrről a szabadon lebegő haj. Egyébként

az anya által megnevezett valamennyi ruhadarab a Vizsgálóbíró birtokában volt.

Özvegy Solymosi Jánosné kijelentette, hogy a holttest nem lehet azonos elveszett lányával; így vélekedett testvére, özvegy Solymosi Gá- borné is. Ennek fia viszont felismerte Esztert a tetemben. Hozzá hasonlóan az azo nosságot állapította meg Sza- kolcai Julcsa, Jakab János* Lóczi János, Juhász József, Juhász Józsefné tiszaeszlári lakosok. Sehogy nem tetszett ez a vizsgálóbírónak. Mert amennyire a legilletékesebb tanúnak tarthatta Eszter anyját,, éppúgy benne volt a legnagyobb az elfogultság is. Borzasztó munkát végeznek az élettelen testtel az elemek. Érthető, ha a serdülő lányka kedvességéhez, hamvasságá- hoz, bájához szokott anya a felpuffadt, sötét foltokkal, borított, az arcvonásaiban, idomaiban szörnyűre torzult hullát semmi áron nem akarta azonosnak hinni saját gyermekével. Iszonyodó leikétől mást nem is lehetett várni, csak tagadást.. Bary Józsefnek kedvét szegte . a felismerési eljárás eredménye, hiszen két tagadó válasszal szemben, hat igenlő véleményt kellett jegyzőkönyvbe foglalnia.

(Folytatjuk}