Kelet-Magyarország, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-06 / 30. szám

fm fc®*u#ri rvtrr-MAGriTtön&Tfá 9 +4* Kamatozó befektetés MINŐSÉGI Ő li .JÁR A 7 Lezártunk egy évet. Egy hónapig teljes üzemben dolgoztak a statisztikusok számító- és számológépei, s ime az eredmény. A mi szűkebb hazánk tavalyi munkája számokban. Csak az iparból: hu­szonnégy százalékkal nőtt a termelés, tizenhat százalékkal a létszám — és nyolcvanhét (!) százalékkal az export. A nem is olyan régen még teljesen mezőgazdasági jel­legű megyében már olyan üzemek vannak, amelyekben négy és fél milliárd értékű árut képesek előállítani tizenkét hó­nap alatt. És ebből nyolcszáznyolcvannégy milliós értékben vásárolt a külföld. Gyógyszert, ruhát, cipőt, vegyi árut, nép- művészeti cikkeket, s ki tudja, mit még. Nagy dolog az is: a megtermelt áruk nem maradtak a raktáron, iparunk ter­mékeit igényelték, azonnal meg is vásárolták. Ez a minősé­get, az itteni munkáskezeket is dicséri. Lám, jó tőke a szabolcsi ipartelepítés. Számok újra: az itt készült termékek 56 százaléka az élelmiszeripar gyártmánya, 19 százaléka a vegyiparé és kö­zel tíz százaléka a vasiparé. Mutatja a nagy változást — ahol egykoron csak uradalmi szeszfőzdék és malmok jelen­tették az ipart, ott gyógyszer, gumiáruk, bonyolult kő- és növényolaji készítmények születnek. Igaz, a statisztika azt Is közli, hogy a felső szinttől még messze vagyunk. Alacsony a gépesítés, az energiafogyasztás. De az is valóság, hogy pontosan tíz éve még ötezernyolcszáz munkás dolgozott a szabolcsi iparban, s most közel har­mincezer. Több, mint ötszörös növekedés. S ebben még nincs is benne az építőipar, a közlekedés, s a többi jelentős szektor Asszonyok, felnőtt fiúk és lányok álltak munkába, férfi ak ezrei maradhattak itthon, közel a családjukhoz ez idő ala'i és az elmúlt esztendőben is. töményekkel indult ez az év, hatvankilenc is. Hogy /gy megy tovább, s akkor eljutunk ahhoz az álomhoz — mert még tíz éve is csak álomnak tűnt — ami egy jól iparoso­dott, fejlett mezőgazdasagú Szabolcs megyét sejtet. Város Szabolcsban Az urbanizációs folyamat világjelenség, megfigyelhetjü! Magyarországon is. Talán ez az ország volt a legszegénveb varosban, s különösen az igazi városban. Talán ezért is mondják azt, hogy van egy városunk, a kétmilliós Budapest és van egy nyolcmilliós vidék. Hogy milyen nagy szükség van városokra — ahol min*- den várost jellemző feltétel adott —, azt jól bizonyítja az országos törekvés, miszerint egy adott természetes gazdasági, területi vonzáskörzet rendelkezzék a városiasodás feltételei vei. S ahogy például Budapest fejlesztése országos ügy, ha­son 1c,an megyei ügy Nyíregyháza fejlesztése is. Városnak lenni, területi központnak lenni nagy rang. De nagy igény is egyszersmind. Nem csupán a külső képre gon­dolok: az is nagyon fontos. De arra, hogy egy városban, egy megyeszékhelyen legyen fejlett ipar, kereskedelmi há­lózat, jól kiépített közműhálózat, legyen kulturális és egész­Cipőügyben az elége­detlen vásárló szemével látottakról írtunk va­sárnapi lapszámunkban. Meghívtuk most szer­kesztőségünkbe a keres­kedelmi szervek és a több gyártó cég képvise­lőjét és arra kértünk vá­laszt, mit szólnak a pa nászokhoz, mit tesznek ők a minőség javításá­ért? Először a kereske­delemé a szó. Hernádi Ferenc, a Kelet-Magyar­országi Cipőnagykeres­kedelmi Vállalat nyír­egyházi lerakatának ve zetője, és Dévényi Mi­hály a Szabolcs-Szatmár megyei Iparcikk Kiske­reskedelmi Vállalat szakelőadója mondta el véleményét. * A gyárakban belső ellen­őrök és végtermék-meósok el­lenőrzik a minőséget. A nagy­kereskedelmi vállalat szak­emberei ugyancsak megvizs­gálják, a beérkező áru megfe­lel-e a kívánt minőségnek. A nagyker kétféleképpen vizs­gál. A nagyipartól — tehát az ország legkülönbözőbb, nagy gyáraiból — érkező cipőknek 22 százalékát nézik át tétele­sem. A helyiipartól, kts*-ektől érkező lábbeliket tOO száza­lékosan. tehát minden párat külön is átvesznek. (Talán ez lehet az egyik oka. hogy a nyíregyházi vásárlók elége­dettek a nyíregyházi cipőgyár kata évente 1,1 millió pár ci­pőt ad el. Az elmúlt esztendő negyedik negyedévében 300 ezer párból 1800 párat kaptak vissza boltokból. (Ebben az időszakban a nyíregyházi ci­pőgyártól 6000 pár cipő érke­zett, és 12 párat reklamáltak a fogyasztók.) A kiskernél fo­rint értékben tartják nyilván a forgalmat. A fogyasztói reklamáció azonban darab- számra is megvan. Az első negyedévben tavaly 343, a másodikban 601 (szandálsze­zon). a hadnmdikban 388, a negyedikben 1086 (csizmasze­zon) pár lábbelit cseréltek ki a vevők kérésére. Ez összesen közel félmillió forint értékű volt. A vállalat évente 500 millió forintot forgalmaz ci­pőkből. A százalékos arányok tehát nem rosszak. Mégis: a nagy­ker esetében említett 1800 pár cipőt visszavíVö vásárlónak hangja van, s szinte közvéle­ményformáló hangja. Hiába nem túl magasak a százalékos arányok, a gondok világosan megfogalmazódnak, s azokat nem lehet elhallgatni. A kereskedelemnek iS van­nak gondjai. Például a vá­sárlók által kifogásolt lakk­cipőket a nagyker külön fű­tött raktárban (!) tárolja, mert a lakkrétegnek árt a hideg. (Elképzelhető tehát, ha a vásárló megveszi, s té­len kimegy az utcára — akár csak addig is míg odaér a színházba — máris búcsút mondhat a lakkcipőnek.) A „rejtélyes” esócsizma A csizmáról megoszlanak a vélemények. A szakemberek szerint a harisnyacsizmák és néhány divatcsizma úgyne­vezett „esőcsizmakent” ke­rült forgalomba. Ezek nem hóban, sárban, állandó téli viselésre készültek. Arra a bőrcsizmák, vagy gumicsiz­mák valók. A vásárlók tuda­tában viszont nem esőestz- maként szerepelnek, s ezért kapósak. Ezt látva a gyárak­nak valamilyen formában reagálni kellett volna: te­hát divatos, de téli haszná­latra is alkalmas női csiz­mákat gyártani. A kereskedelem javasolja: minden esetben kérhessék a blokkot erre. Erre a vásár­lás időpontjának megállapí­tása mialt feltétlenül szükség lenné. Vita van arról, bogi' a hat hónap jótállási idő-e. A hat hónap csak rejtett hi­bákra vonatkozik.. A nyilt hi­bák miatt az általában szo­kásos nyolc napon belül cse­rélnek. (A talplevállás egyébként a rejtett hibák közé tartozik.) Gondot okoz az is, hogy például két hóna­pi használat után végrehaj­tott csere esetén, még ha rej­tett hibáról is van szó, luxus a teljes árat vagy új árut adni a fogyasztónak. A két hónapi használati értéket le kellene vonni — javasolja a kereskedelem. Ugyancsak fájó pont — nemcsak a gyáraknak, a ke­reskedelemnek is —, hogy egyelőre még nincs mód a ci­pők megjavítására. Példa­ként említik a csizmákat Egy elromlott húzózár miatt ki kell cserélni az egész csiz­mát. Holott egy húzózárcse­rével megjavítható lenne, s ennek költsége csak töredé­ke az egész csizma árának. Párja: 15 forint Egyébként figyelemre mél­tó. mi lehet a visszavitt aruk sorsa. A nagyker összegyűj­ti és meghívja szemlére u gyártó vállalatot. Ha annak képviselői jönnek, vagy nyi­lai koznak, akkor közös meg­beszélés alapján cselekednek. Ha nem jönnek — ez iá elég gyakran előfordul — küldik az egész csomagot a MÉH- nek, vagy eladják páronként lő (!) forintért. Az esetek egy részében 10—20 forintos javítással szinte új lábbeli állna rendelkezésre. A kereskedelem szerint sokkal jobb volna, ha a gj á- rak teljes garanciát vállalná­nak termékeikért. Ez azon­ban csak úgy képzelhető el, ha a minőséget tovább javít­ják és már a gyártás közben minimálisra csökkentik an­nak lehetőségét, hogy hiba* áru kerüljön ki a gyárakból. Marik Sándor següg.vi centrum, legyen jó közlekedés. Jó néhány feltétel már adott Nyíregyházán. A városi ta­nács hétfői ülésén csak áz idei programot ismertették, de az is jelentős. Több orvos, napközis hely, új középiskola, kollégium, újabb lakások, közfürdő, szálloda, főiskola, autóbuszállomás, kórházbővítés és a tovább épülő üzemek — ezek az idén befejeződő, vagy elkezdődő építkezések. Ezekkel mindinkább város lesz Nyíregyháza. Olyan, ahol jól érzik magukat az itt lakók, a megye községeiből beutazók, é az ország más területeiről utazók, még a fővárosiak is. Sokat kell még építeni, sok üzemi munkahelyet létesíte­ni. sok utcát kövezni, nagy változást elérni a kisvárosi szem­lélet alakításához, megszűnéséhez. Az út, amely idáig Vezet nem egyszerű. De végül is megéri a fáradságot: város lesz a szabolcsi megyeszékhely. Olyan, amely a környézetét is formálni tudja. Ehhez adott biztatást a hétfői tanácsülés, amely négy- Sz'.zmillió idei hovafordításáról döntött. Kopka János termékeivel. A gvári vizsgá­lat után gondos, darabonkén­ti nagyker-vizsgálat követke­zik, tehát kevesebb a lehető­sége annak, hogy hibás áru kerüljön a boltokba.) i reklamáció — kereskedelmi oldalról Érdemes néhány pillantást vetni a statisztikai adatokra: a nagyker nyíregyházi lera­Lélektani rejtély A Görög- és Sárgadinnye Müve.-, vezetői napról napra r ..‘gdöbbenve olvasgatták a műhely főnökök jelentéseit. Fay év alatt, százak hagyták ti a gyárat. A termelés visz- s: aesett. A minőség? A mó­di, ilye sós volt és löttyedt. Senki sem akart az éjjeli mű­szakban dolgozni. De a nap­pali műszakban sem. Az anyagmozgatók nem mozgat­tak, az újítók nem újítottak, a segédmunkások nem segí­tettek, az ipari tanulók nem tanultak. Idegesség és zúgo­lódás uralkodott az egész gyárban. A Müvek legfelsőbb veze­tői éjjel-nappal tanácskoztak. Végül döntöttek: mivel két­ségkívül lélektani rejtéllyel állnak szemben, munka­pszichológiai laboratóriumot kell berendezni a gyárban. Tudományos szakértőkre kell bízni a jelenségek okainak feltárását és a szükséges ja­vaslatok kidolgozását. Az új intézménynek taka­ros épületet emeltek. Nyolc lélekbúvárt szerződtettek. A laboratórium részére a leg­modernebb felszerelést ho­zatták meg, többek közt egy elektronikus számítógépet és tucatnyi teszt-vizsgáló készü­lékét. Mindez együtt lévén, a Szakértők munkához láttak. A 2400 dolgozót egyenként behivatták a laboratóriumba Mindenkinek ki kellett tölté­sié egy 32 lakból összefűzött kérdőívet. A b"frt adatokat úgy ellenőrizte.., hegy hipno­tikus álomba ringatták az •»beteket és szóban is ki­kérdezték őket. Majd a mű­szeres teszt-vizsgálatok követ­keztek. Aztán egy különlege­sen árnyékolt cellában saját­ságos szövegeket olvastak fel a dolgozóknak, a gyermek­meséktől a vérfagyasztó rémtörténetekig s közben fi­gyelték, ki, mire. hogyan rea­gál. Végül tüzetes orvosi vizsgalatok következtek. Mi­után az embereket így „fel­dolgozták”, a számítógépek megkezdték a kiértékelést. A munkálatok másfél évig tar­tottak. Virgácsy igazgató ez alatt tűkön ült, mert a gyár már a feje tetején állt. Úgy várta a tudományos eredményt, hogy már horgászni sem voli kedve. A jelentés beterjesz­tését megelőző napon be­csöngette a titkárnőjét: — Pötyike, tétlenül ülök Itt, nincs valami restanciám? — Hát, ha gondolja, igaz­gató kartárs, átnézhetne né­hány beadványt. Ez a szek­rény tele van velük. A dol­gozók küldték be megannyit. Másfél éve gyűjtögetem őket. mivel nem tetszettrájuk időt szakítani. — Lássuk csak. Pötyike! A titkárnő egy tavaly előt­ti levelet tett Virgácsy élé. Laskás János éjjeliőr írta pallérozatlan. szálkás betűk­kel. „Én csak egy tanú la ti an öregember vagyok — kezdte. — de fáj nekem, ami a gyá­runkban van. Pocsékul ál­lunk. igazgató kartárs. De megvan ennek az oka. Már megbocsássa nekem a me­részségemet, de nem tetsze­nek szóba állni a dolgozók­kal és nem tetszenek törődni velünk, ez a baj. A műve­zetők is gorombáskod- nak. Éppen akkor nincs anyag, tervrajz meg szer­szám. amikor kéne, az embe­rek meg csak lógnak. A mű­helyek teteje beázik. Egy fás- kamrányi öltöző jut kétszáz emberre. És miért nem a munka meg az érdemek sze­rint fizetnek nálunk, miért pofára, ahogy esik? Meg az­tán miért nincs nekünk üdü­lőnk? Az étkezdénkben ün­nep, ha mócsing is van a csonton. Tessék ezeket meg­gondolni, igazgató kartárs, mert ezek miatt ette meg a fene a mi gyárunkat. Tisz­telettel Laskás János.” — Olvassa csak, Pötyike! — kacagott fel Virgácsy. — Látja, milliókat költünk gyá­ri viszonyaink tudományos elemzésére, és akkor jön Laskás bácsi,.. Micsoda ma- radiság! Másnap a gyárvezetőség fe­szült figyelemmel hallgatta a vezető pszichológus hosszú előterjesztését, amely a más­fél éves kutatómunka alap­ján végre elkészült. Csak Virgácsy igazgató volt szo­katlanul sápadt. Ugyanis a munkapszichológiai labora­tórium jelentése mind az okok, mind a teendőkre vo­natkozó javaslatok dolgában tökéletesen megegyezett Las­kás Jánós éjjeliőr levélével. FL X Nóta a fonóban A fonóban Szól a nóta, és pereg az orsó. A pántlikás guzsalyokról aláereszkedő kenderfonál rég elmúlt évti­zedekkel köt össze bennün­ket, szülőket a fiaikkal, nagy­mamákat, nagyapákat az unokákkal. Együtt van a falu. Olcs- vaapáti. Együtt mint hajdan, mikor még nem vitték el hétfőn reggelenként az autó­buszok a legények, lányok elejét a vásárosnaményi gim­náziumba, a nyíregyházi épí­tőkhöz, vagy valamelyik kö­zeli gazdaságba. Persze, hogy hazajöttek er­re az alkalomra a távol dol­gozó fiatalok is. Egytől-egyig itt vannak a község vezetői, a főrendező az iskola igazga­tója, a tanács titkárnője pe­dig maga Is pergeti az orsót. A finom kenderfonálból maid vásznat szőnek a régi bordá­kon, a vászonból pedig —1 miután ki hímezték — függö­nyöket, térítőkét készítenek az. új művelődési otthonnak. A kultúrház avatásáig ugyan még ran néhány hónap, de hisz a kenderből sem lesz egyik napról a másikra nép- művészeti termék. Bizony a fonásig sem volt könnyű el­jutni, egyese:; már a nyű­vésnél fájlalták a tenyerüket, másoknak túl hideg volt az áztató vize. nem beszélve ar­ról, hogy a tilolásnál. gere- benezésnél. csak az öregekre számíthattak — mert hiszen ki érti ma már ezt a régi mesterséget? — de azért mégiscsak asztalra, sőt gu- zsalyra került a napszítta kenderszösz. A foné'san szól a nóta, s nem lelni egy tűi leejteni... És nem ejtenék el az immár gyakorlott leánykezek áz or­sót sem, de a legények gyak­ran el-elkapják. hogs’- szakad a fonál, s ilyenkor természe­tesen csak egy csők árán le hét kiváltani. A fiatalok tán nem is vennék olyan ko­molyan ezt a régi szokást, de az öregek hajthatatlanok Mert szertartás ez, amit sok­sok évtized szentesített, ami- elfogadott jóváhagyott a szi­gorú erkölcsű falu, Egy-egy futó csókért — ami a fonó­ban esett — nem neheztel­tek egymásra sem lányok, sem legények, mint ahogy azzal sem esett csorba senki tekintélyén — sőt eppen hö velte azt, — ha valaki jósol c cigánynak, vagy lakodalmas nak öltözött ilyenkor farsang táján. Most meg különösen ün­nepli mindenki azokat s as- san nagyapa korba érő fér­fiakat, akik nem átallanak maskarába öltözni, hogy mu­lattassák a falut. De jönnek is már, dalolva, s kíséri őket két szál cigány muzsikája. Aztán bebocsátást kér a vő­fély, s mikor valamennyien belül kerültek, megkezdődik a lakodalom. A játék érde­kessége. hogy valamennyi szerepet — a nőket is — fér­fiak alakítják. A lakodalmas népből nem hiányzik sem a pap. sem a jegyző, vannak fiatal nyos/.olyolám ok, bölcs násznagyok, szabadszájú vi­dám vőfélyek. Hogy az össze­boronáló verseket ki irtó? Ki tudná azt már megmondani. Közben persze jó néhány­szor a kancsó fenekére női­nek. A jelenlévők pedig ka­cagnak, s nem egyszer irul- pirul a Ciatalabbja. mert a jegyző meg a pap, de különö­sen a násznagy és a vőfély nem fukarkodnak a vaskos jókívánsí’ gokkal... A fonó-uo szól a nóta. a* öregek koccintanak, s emle­getik a múitat, mikor még múlhatatlanul szükség volt a kender vászonra, mert miből szabtak volna ruhát? A fia­talok pedig lassan átszöknels a szomszéd terembe, ahon­nan kisvártatva felhangzik a mek and roll. . fgyr.mvitf) Koto Elek Emfl A finn __ ahogy az iparra panaszkodó vili vf kereskedelem látja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents