Kelet-Magyarország, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-01 / 26. szám
t989. fetnuár f. KBLTT-W Axyt << RÖKS7: M 6l * oia* 20 évesek az állami gazdaságok NYIRMADA Pirosló, pompás jonatánt szüretel egy leány — keresve sem találhattak volna szebb címképet a Nyírmadai Állami Gazdaság színes, képes magyar, orosz és német nyelvű tájékoztatójának. Mert ez a gazdaság az ország legnagyobb télialmatermelő nagyüzeme. Ez itt a meghatározó: a gyümölcs. 1967-ben az országban először termeltek tízezer tonnát meghaladó télialmát. Honnan indultak, hogy idáig értek? Krónika dióhéjban A Nyírmadai Állami Gazdaság 1950-ben alakult. 419 holdon, két pár lófogattal, néhány dolgozóval. A termelés irányítását összesen egy szakképzett kertész végezte. A földjük gyenge termőképességű futóhomok volt, a néhány holdnyi gyümölcsös elhanyagolt kertekből állt csupán. A munkákhoz minden esetben igényelni kellett embert a FÉKOSZ-tól, akiknek napszámot fizettek. ök voltak a legszegényebbek a környéken. Az egyéni gazdák mondogatták is: „Ezek akarnak nekünk példát mutatni, akik semmit sem értenek a gazdálkodáshoz” ? Volt alapjuk a kételkedéshez. Az első év végére ugyan nagyobb lett a területük, de még ekkor is csak nyolc pár lovuk és, két G—35-ös traktoruk volt. Év közben átvették a sertéshizlaldái telepeket — 1500 hízósertést, öt kezdetleges, szerfás, teljesen kézi munkaerőre alapozott telepet. Az első aratás bizony gyengén sikerült Az átlagtermés: búzából 8, rozsból 4. kukoricából 7 mázsa holdanként. És az almafák első hozama a gazdaságnak: 40 kilogramm termőfaegységen- ként A fő cél ekkor még az volt, hogy minimális termelőeszközt, szakmunkást és szakembert szerezzenek. Az előbbi lassan megérkezett, az utóbbit nem tudták „importálni”, csak nagyon keserves munkával, önképzéssel megoldani. 1952. Üjabb állami tartalék- területeket kapnak. Ebben az évben már megszűnik az időbér, s megszületik a teljesítménybér. mégpedig egyéni teljesítmény alapján. És bevezetik a nagymértékű, elsősorban a teljesítményből következő terméseredmény utáni premizálást. Kezdetét veszi a jelentős beruházás: gyümölcstelepítés, tehenészeti, sertésférőhely építése, s a területi elvre alapozott nagyüzemi vezetési-szervezési forma kialakulása. A vonóerő kilencven százalékban még fogaterő volt, de már nem kellett bérmunkát igénybe venni. 1953 végén a gazdaság élüzem. Fél év múlva megkapták a földművelésügyi miniszter vándorzászlóját és oklevelét. 1959-ben elérték a korszerű mezőgazdasági nagyüzem szintjét. 1961 újabb határkő: egyesült a Barabási Állami Gazdasággal. Nagyságát és termelési értékét tekintve a megye egyik legnagyobb mező- gi dasági üzeme lett. A gazdaság összterülete 9230 katasztrális hold lett. A meg oszlás: szántó 3987, gyümöl esős 989, szőlő 205. rét 533 legelő 2746 és erdő 380 hold Ezzel a gazdaság egyoldali, gyümölcstermelési szerkeze te is megváltozott. Jelenleg főleg téli almát termelő vegyes profilú árutermelő nagyüzem. A gazdaság sertéstenyésztési ágazatát megszüntette és helyette előbb hús-, majd tojástermelési céllal a baromfitenyésztési ágazatot alakította ki. 1962—63: nagy jelentőségű beruházások. Az országban elsőként lerakták a télialma-vá. logatás, csomagolás korszerűsítésének alapjait. Válogató és osztályozó gépsorokat helyeznek üzembe — elsőként, úttörő szerepet vállalva. Korszerű gépműhely és almacsomagoló és központi telepi iparvágány létesül. Kemizálás nagyüzemi méretekben. Változik a termelés szerkezete is, a növénytermesztésre alkalmatlan területek erdősítésre kerülnek, megkezdik a piacon nagyon keresett bogyós és csonthéjas gyümölcsök telepítését. Talajjavításra, legelők felújítására nagy pénzt áldoznak. Nagy az előrelépés a talajművelésben és a tápanyaggazdálkodásban. 1966: a Földművelésügyi Minisztérium és a MEDOSZ elnöksége újból odaítéli az élüzem címet. A főbb termékek átlagtermése már nem hasonlít az első évire. Kenyérgabonából 12 mázsa, kukoricából 18,4 mázsa, s almából 100 kilogramm termő- faegységenként. Egy tehéntől már 3379 liter tejet fejnek évenként, egy tojó tyúktól már 193 tojást nyernek. Érhet-e nagyobb kitüntetést egy gazdaság annál, minthogy megkapja a „Bemutató mezőgazdasági nagyüzem” címet és rangot? A Nyírmadai Állami Gazdaság megérdemelten nyerte el ezt az elnevezést Ami a címmel jár El kell még mondani, hogy a gazdaság stabil és megbízható törzsgárdával rendelkezik. Olyan szakembergárdát nevelt ki, amely alkalmas nagy feladatok megoldására, amely együtt akar és tud működni. Nagy István, a járási pártbizottság első titkára azt mondta: „Ebben a gazdaságban jó a szakértelem és jó a politikai munka. Jól képzett és tiszta kezű, a jobbra, többre állandóan törekvő a vezetés. Jó a kapcsolatuk az emberekkel, felismerték, milyen nagy erő van a gazdasági vezetés és a pártszervezet, a szakszervezet együttműködésében. A fő cél, hogy korszerű termelést produkáljanak, éljenek az önállóság ad ta lehetőségekkel, de ne ugorjának bele kalandokba, felesleges beruházásokba. Csak dicsérni lehet ezért őket. Az a véleményem, hogy olyan garnitúra nevelődött ott ki, ahonnan sokan alkalmasak lennének vezető beosztásokba...” És ami még a címmel jár, hogy a gazdaság valóban és minden tekintetben alkalmas legyen arra, hogy bemutasson, tanítson. Említettük a bevezetőben, hogy 1967-ben ez a gazdaság termelt az országban elsőként 10 ezer tonnát meghaladó téli almát. Ebben az évben az alma 217 kilogrammot termett termőfaegysé- genként. Hol van ez az első szürethez, a negyven kilóhoz! is a 3543 literes fejési átlag nár ugyancsak nagy ered- nény. Ebben az esztendőben íz ezer forint munkabérre ju- ,ó vállalati eredmény — na íjon lényeges mutató —1108 forint — ezzel országosan második lett a nyírmadai gazdaság. Híre ment a gazdaságnak belföldön, de külföldön is. A termelvények maguktól beszélnek, — alma, szőlő, pecsenye és hízott bárány, vágott borjú — hiszen tíz ország piacán képviselik a szorgalmas nyírmadai gazdasági dolgozók kezemunkáját, eredményeit. Nagydíjat ' őriznek az Országos Mezőgazdasági Kiállításról és Vásárról, s számos aranyérmet az Erfurti Nemzetközi Kertészeti Kiállításról. Idén történt meg először, hogy kiküldött termékeik ezüstöt és bronzot szereztek csupán. De így sem maradt almájuk, amely — sportnyelven szólva — ne került volna a dobogóra, a díjazottak közé. Még néhány adat is ide kívánkozik. 1961-ben a gazdaság vagyona állóeszközben 78 millió volt, s ma 123 millió. Hat év alatt ötvenhárom és fél millió forint nyereséget fizetett be a népgazdaság kasszájába, dolgozói ez időben hét és fél millió forint nyereségrészesedést kaptak. Munkájukat többször ismerték el kormánykitüntetéssel, miniszteri kitüntetéssel és kiváló dolgozó jelvénnyel. 1966-ban a munkaversenyben elért eredményeikért megkapták a megyei pártbizottság oklevelét. Egy év múlva ugyancsak ezt szerezték meg, s mellé elnyerték a földművelésügyi miniszter és a MEDOSZ elnöksége kitüntető oklevelét is. A tavalyi esztendőt újabb határkőnek tekintik a gazdaságban. Azt mondják, hogy új lehetőségeket nyújt a fejlődéshez. S mivel ennek érdekében mindig sokat tettek, most is megragadják az alkalmat. Nagy jelentőségű műszaki fejlesztésű beruházásokat valósítottak meg. Ennek állomásai: rekonstrukciót végeznek a gazdaság hegyi szőlőjénél, meleglevegős szénaszárítót létesítenek, megépítik korszerű szervízüzemü- ket. Huszonötmilliós költséggel megkezdik egy korszerű tehenészeti telep kialakítását, s egy modern hűtőtárolót is létesítenek. A tojás- termelésben elérték Bábolna szintjét. Átadták a dolgozóknak a megyében is ritka színvonalú, gépesített üzemi konyhát és éttermet. Harc a világszintért Kozák János igazgató elmondja, hogy örülnek a gazdaságirányítás új rendszerének, a nagyobb önállóságnak, a cselekvési szábadságnak. Jó például a többcsatornás értékesítési lehetőség. Hasznos, hogy a gazdaságokra bízzál: mit, mennyiért termeljenek így jobban látják azt is, hol vannak a buktatók. Azt mondAz állami gazdaság központi telepe. ja, az önállóság nagyobb felelősséget is jelent egyúttal. „Nem szabad kalmárokká válnunk, mert könnyen ráfizethetünk. A biztonságos termelés és értékesítés alapja továbbra is szerződéses értékesítés, még ha több csatornán is...” Említi, hogy nem lehet a véletlenre bízni a termékeket. Évi kilencszázezer liter tejről és két és fél millió tojásról van náluk szó. Adtak el közvetlenül is e termékekből, de csupán kis hányadát az egésznek. Persze, az új helyzet könnyít abban, hogy finomítsák az eddigi szerződéses feltételeket Arra a kérdésre, hogy tulajdonképpen mi is a fő profil a jövőben, így válaszolnak: a kérdés megválaszolásánál mindig nagy zavarban vannak. A meghatározó a gyümölcs, az lesz holnap is, de nem kis szerepet kapott és még nagyobbat kap az állat- tenyésztés. Tóth László igazgatóhelyettes elmondja, hogy évek óta folyik a gazdaságban egy jer- sey-magyartarka és borzderes fajtákból új szarvasmarhafajtát előállító keresztezés. A cél az úgynevezett „tejelő magyar barna” kialakítása. „Itt le kell tenni a húsról — folytatja — mert olyan, elsősorban ipari tejet előállító tehéntípus ez, amely ivarilag korán érő, gépi fejésre alkalmas és tejtermelése élő súlyának nyolc-tízszerese, zsírtartalma 5,0—5,4 százalékos, fehérjetartalma 4 százalékos.” Az egész tehénállomány harmincöt százaléka már az új fajta, de máris jól alakul a hozam. 1961-ben még nem volt magyarbarna a gazdaságban, s azóta az átlagos tejhozam 883 literrel emelkedett. Igaz, ebben nem csupán a keresztezés, a fajtaátalakító munka szerepel. Ez egy összetett munka eredménye. A takarmányozás, az egész technológia és a kollektíva lelkesedése, a megjavult bérezés is benne foglaltatik. Ezzel az eredményAz űj központi étterem nyel — 3547 liter! — már az országos elsők között vannak, s zsírkilogrammban a holland és a dán szint közelében. A legmodernebb és legfejlettebb tenyészetekkel még nem versenyezhetnek, de a legfejlettebb tenyészettel rendelkező országok átlagával már igen. És ez újabb erőt kölcsönöz a nyírmadaiaknak: tovább, minden egyes centiliterért. Ehhez pedig nélkülözhetetlen feltétel a takarmány. A jó takarmány. Szóltunk arról, hogy épül a korszerű tehenészeti telephez a meleglevegős szénaszárító — az első a megyében. A megtermelt minőség, főleg a karo- tin megmarad így. S lucernalisztet is előállítanak. „Kisebb területen termeljük meg ugyanazt a beltartalmi értéket, mint eddig — igaz, áldozni kell rá, mert ez is hárommillióba kerül. De megéri.” Mint az a nagy munka is, amivel megjavították a legelőket, réteket. Bevezették a gramoxonos legelőtelepítést nagyüzemi méretekben. Ez nem más, mint talajművelés nélküli felújítás. Szépek és eredményesek ezek a legelők. A hétszáz holdas legelőből még csak 160 hold a gramoxonos, a többi hagyományosan felújított, de már nagyon meglátszik az eredménye. A fel nem- újított 6—8 mázsával szemben — körülbelül ez a megyei átlag is — ezek öntözés nélkül 25—30 mázsát adnak szénából. Tiszaszalka és Barabás körzetében megéri a fáradságot, a költséget s a műtrágyát Hivatásszeretet, koncepció, maradandó eredmények jelzik a gazdaság útját. Azt mondják, adjanak mindig újat, ez a legfontosabb. Hogy elérjék a világszínvonalat, azért nagyon sokat kell töprengeni, meg harcolni. Termelők és kutatók Megtörtént a barabási szőlők rekonstrukciója, átálltak a széles soros gépi művelésre, a teraszos művelésre, a vegyszeres gyomirtásra, új szőlővel cserélték fel a régit — a Tokajhegyalján bevezetett módszerrel. Megtelepítették az alma mellett a cseresznyét, a fekete ribizkét, a málnát. Ebben is példát mutattak. Termelnek és kutatnak, mindig újat. Úgy mondják, nem azért viselik a bemutató gazdaság címet, hogy szégyent valljanak. A legfontosabb — említik a gazdaság vezetői —, hogy ami feladatot kapnak, azt pontosan teljesítsék, s az árutermelésben, az új elterjesztésében is példát mutassanak. Ehhez persze tanulni kell, kitartóan és állandóan. Előre kell nézni és előre gondolkodni. Úgy vélik, hogy a mező- gazdaságban nagyon gyors a fejlődés, s lépést kell tartatni, ha meg akarják szerezni, ragadni a piacot. „Minden olyan dologban fantáziát látunk, amely piacot jelent” — mondják. Nagyon sokat áldoznak kísérletekre. 25—30 téma állandóan foglalkoztatja őket. Tizenkét kutatóintézettel van állandó kapcsolatuk, de nem egyoldalú. Ök tanulnak az intézetektől, s az intézetek tőlük. Kertészet, gépkísérlet, fajtaminősítés — és ki tudná elsorolni a sok kutatási területet, amely itt honos. A gazdaság vezető munkatársai járják az országot, tanulnak. Olvassák a magyar és a külföldi szakirodalmat. És elmennek külföldre a tapasztalatokért. Jártak a Szovjetunióban, Jugoszláviában, Romániában, Olaszországban és Bulgáriában — s mindenfelé megnézték, hogyan állnak ők az ottani eredményekhez viszonyítva. Nincs szégyenkezni valójuk, de sokat tanultak, s alkalmazták a tapasztaltakat itthon. Másfél éve a II. nemzetközi kertészeti és gépesítési kongresszus gépbemutatóját Nyírmadán rendezték. Harminchat ország szakemberei jöttek. És tapasztaltak, elismertek. A vendégkönyv beírásai, az azóta érkezett sok sok levél bizonyítja, hogy a szovjetek, a csehszlovákok, a németek, az amerikaiak, a hollandok és mások elégedettek voltak a gyümölcsbetakarítás gépesítésével. Átadják a tapasztalatokat szívesen. Harmadik éve, hogy szaktanácsokkal segítik a Kárpát-Ukrajnában fekvő Barátság kert megmunkálását. És amit talán a legfontosabbnak tartanak: az országból érkező tapasztalatot igénylők is> elégedettek. Közöttük — egy vendégkönyvi bejegyzés szerint — a Kertészeti éa Szőlészeti Főiskola gyakorlaton lévő tanárai és hallgatói is. És még hány és hány köszönet, elismerés a megy« legkülönbözőbb részéből itt- jártaktól! Legtöbbször persze a baktalórántházi járás tsz- eiből jöttek. Főkertészek, tsz- brigádvezetők köszönik, s mondják, hogy hasznosítani akarják és fogják az itt látottakat. A metszésből, a permetezésből, a törpe gyümölcsös kezeléséből, a gépesítésből, feldolgozásból, a növény- védelemből, még a gépesített aratásból is itt szereztek rengeteg értékes tudnivalót. Az ország mezőgazdaságá- . ban itt alkalmazzák egyedül a legkorszerűbb anyagmozgatókat, használnak például tartályládákat. Ök is azon fáradoznak, hogy mielőbb megoldódjék a gyümölcsszedés gépesítése is. Csak idő kérdése: Akkor a tájékoztató címlapján szereplő almaszüretelő leány már gépet kezel majd. Merte volna valaki akárcsak álmodni is, hová ér ez a kétpárlovas gazdaság 1969- bení