Kelet-Magyarország, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-01 / 26. szám

ftAwiSr t. KSLET-MAOYARÖRSZÄO « öMsf Szakmunkásképzés árult gépeken ? A 115. számú Vasvári Pál Iparitanuló­intézet Tiszavasváriban a megye, és tegyük hozzá, az ország szakmunkás utánpótlási igé­nyének megfelelően fejlődött és fejlődik. Az ötvenes évek traktorosképző-iskolájára — akik akkor végeztek — rá sem ismernének. Pár hónapja avatták a több mint négymillió fo­rintos költséggel épített, korszerű tantermek­kel felszerelt új iskolarészt. A lakatos, gép­szerelő és egyéb gyakorlati foglalkozást se­gítő műhelyek szintén az igényeket kielégí­tően szolgálják az évi 740 tanuló képzését. Az iskolában mezőgazdasági gépszerelőket, gyógyszergyártókat, és géplakatosokat oktat­nak. A gépszerelő képzés legfontosabb alap- feltétele, hogy a szakma elsajátítói azoknak a gépeknek az üzemeltetését, javítását gya­korolják, amelyek ma a mezőgazdasági üze­mekben megtalálhatók. A 115. számú iskolá­ban sajnos nem ez a helyzet. Erőgépek, munkagépek láthatók ugyan a műhely előtt, de nagy részük már elavult, használatuk régen megszűnt a mezőgazdaságban. Tantárgy többek között a kormos trak­tor, az a század eleji erőgép, amelyből ma már csak néhány múzeumi példány találha­tó. Tanulják a szerelést UE—28-asokon, MTZ-n, RS—09-eseken. Ez utóbbi gépek ma még általánosan megtalálhatók a mező- gazdaságban, de hamarosan kikopnak, hi­szen a nagy teljesítményű gépeké a jövő, olyanoké, mint az UE—50-es is. Megtudtuk, nemrég még az is probléma volt itt, hogy régi gépek javításához hozzá­jussanak. A felügyeleti hatóságok pénzügyi terve teljesítését írják elő számukra — úgy, hogy a környező termelőszövetkezetek trak­torait javítsák. Nehezen három termelőszö­vetkezettől kaptak megrendelést hat darab erőgép, három pótkocsi, és néhány kultivá- tor javítására. Mindez kevés és elégtelen a képzés színvonalának növeléséhez, kevés a pénzügyi terv teljesítéséhez. A megoldás? Talán az, hogy az ipari- tanuló-intézet valamilyen úton hozzájusson a legkorszerűbb erő- és munkagépekhez. Se­gítséget nyújthatna ebben az AGROKER Vállalat, amely rendelkezik a legújabb erő­géptípusokkal, a legkorszerűbb munkagé­pekkel. Jó lenne, ha a tanintézet gépszere­lőit, főleg a harmadéves tanulókat bevonnák a garanciális javításba. Megoldás lehetne* még a gépszerelők fo­lyamatos és magas szintű tanításában, ha Tiszavasváriban vagy másutt termelőszövet­kezeti társulás létesülne gépjavítói tevékeny­ségre. Vasváriban nyolc termelőszövetkezet van, a társulás lehetőségének ez jó alap. A tanintézet a termelőszövetkezeti társulás mű­helyeiben megegyezéses, vagy szerződéses alapon tanulóival egyrészt produktív munkát végeztetne, másrészt a gépszerelők képzésé­nek gondját megoldhatnák. Mint említettük, a 115. számú ipari tanu­ló-intézetnél látszatra nincs különösebb baj. A tanulók elhelyezése, oktatása megfelelő Nehézség azonban bőven akad, de jóaka­rattal megoldhatók. Seres Ernő Egy fegyelmi ürügyén Fegyelmi papírt mutat egy nyíregyházi gépkocsivezető. Azért kapta, mert „Nem en­gedelmeskedett az utasításnak, nem állt elő azzal a kifogással...” Arról van szó, hogy a gépkocsivezető kijött a garázsból, kipróbálta a féket, de az nem volt jó És ilyen úton, mint amilyen most is van, különösen fontos betartani a jó fék szabályát. A gépkocsivezető közölte, hogy nem -mehet el így, mert nem engedik az utasítások, s nem vállalhatja a felelős­séget sem a kocsiért, sem a maga utasai, sem mások biztonságáért. A felettes „megsértődött”, egyéni túl­kapásnak vette az ügyet, s aláírta a fegyel­mi papírt. A gépkocsivezető fellebbezett, hosszú vizsgálat, herce-hurca következett. A felettes nem akart engedni, s végül azt mondta a gépkocsivezetőre, hogy lusta volt, azért nem indult. Az alapos vizsgálat sze­rencsére bizonyította: a szerviz nem csinál­ta meg rendesen a féket, a művezető ráné­zett a kocsira és azt mondta, hogy rendben, mehet. A sofőr nagyon helyesen tette, hogy nem indult el, s megakadályozott egy eset­leges nagy anyagi kárt, megmentett esetleg emberéletet. Visszavonták a fegyelmit, s ezzel a dol­got elintézték. A gépkocsivezető megnyugodott, mert neki lett igaza. De teljesen mégsem nyugo­dott meg. Kérdi a laptól: miért kaphat fe­gyelmit azért, mert betartotta a törvényt az utasítást? Miért ő kapta a fegyelmit, s nem az, aki felelős, aki a kiengedett, de fékhibás kocsi szerelője, vagy meó-sa volt S ha már kiderült, hogy neki van igaza, miért nem mondják meg a vizsgálatot vég­zők annak is, aki személyi, vagy akár tekin­tély okokból elrendelte a fegyelmit? Igaza van: nem lehet elég csak vissza­vonni egy intézkedést, amellyel érdemtele­nül, ez esetben teljesen jogtalanul és sza­bálytalanul sértünk meg embert. Még ak­kor sem, ha az a másik a munkavállaló, s a felettes a munkaadót képviseli. Kopka János PÓCSPETRI Életkora: egy év Nincs nyeresége, segítségre szorul a nagykállói vegyes vállalat Megyei tanácsi határozat nyomán, 1968. január elsején alakult meg Nagykállóban a Vegyesipari Vállalat. A ve­gyes jelző nem ok nélkül sze­repel címként az alapító ok­levélben. A vállalat feladata elsősorban az, hogy sokirányú tevékenységgel javítsa a kör­nyék lakossági szolgáltatását, a közületi ellátást, megkezd­je egyes, még hiányzó termé­kek előállítását. Kétmillió forint alaptőké­vel, könyvjóváírással kapott öreg esztergapaddal, exender- préssel és tehergépkocsival, később egy ívhegesztő dina­móval „vágtak neki.” öt szakmában — villanyszerelő, vízvezetékszerelő, központi fűtésszerelő, lakatos és bádo­gos — indultak. A tehergép­kocsival sok volt a baj, (most is javításban van) vettek egy újat 85 ezerért. Aztán egy mikrobuszt ugyanennyiért a munkások és az anyag szál­lításához, egyik munkahely­ről a másikra. Ezeknek a szakmáknak ugyanis nincs állandó munkaterület. Zá­hony, Zajta, Ibrány, Nyírbá- tor gyakran szerepel a mun­kalápon. Az állandó jellegű kapcsolatot csak néhány üzemmel — az almatároló­val. konzervgyárral, gumi­gyárral és a Nyíregyház: Elekterfém Ktsz-szel — tud­tak kialakítani. Egy év alatt így is négy és fél milliós termelési értékel állítottak elő. A nyereséget elvitték az adók. az eszköz­lekötési és értékcsökkenési járulékok s a bérkifizetések A pénzügyi egyensúlyt csak az induló vállalatot megille­tő negyedmilliós veszteségté­rítés tartja fenn. Az induló tőke azonban érintetlen; részben állóeszközben, más­részt anyagban és a fejlesz­tési alapon van. Hatszázezer forintot például a már elké­szült vasvázas csarnok téli- esítésére tartalékoltak. A mérlegben tehát nincsenek szenzációs eredmények. A vállalat ennek ellenére nem vizsgázott elégtelenre; ilyen körülmények között le­hetett volna az eredmény kedvezőtlenebb. A hetven­négy dolgozónak kifizetett több mint egymillió forint bér mór egymagában is ered­mény és a keresetek alakulá­sa nem válna szégyenére egy vállalatnak sem. Felszámol­ták a deficites bádogos rész­leget, helyette új szolgáltatást — a villamos érintésvéde­lem ellenőrzését, javítását — vezették be. A szolgáltatás további bővítésére ez évben a háztartási kisgépek javítá­sának megkezdését, gépkocsi­szervizt. motortekercselést, lakberendezési dísztárgyak készítését tervezik. Mindehhez azonban szük­ség lenne az alaptőke növe­lésére. A jelenleg rendelke­zésükre álló fejlesztési és forgóalap csak mintegy hat, hat és fél milliós termelési kapacitáshoz elegendő. Ah­hoz, hogy nyereségesen tud­janak dolgozni, és a növekvő igényeket is ki tudják elégí­teni, legalább egy 16 m-lliós éves programmal kellene el­indulni. Ilyen arányú kapa­citásnöveléshez pedig csak a raktárkészletet mintegy négy­szeresére kellene növelni. Végső soron a vállalat egy újabb kétmilliós alaptőke­befektetéssel nem csak je­lenlegi kapacitásának három­szorosára fejlődne, hanem már az évet is nyereséggé tudná zárni. S a vállalat ren­tábilis működése nem lehet közömbös a felügyeletet gya­korló megyei tanács vb gaz­dálkodásában sem. A vállalat jelenlegi kapa­citását ugyanis már az eddi­gi vállalások lekötik. A vil­lanyszerelők részére a megye 30 tsz-e biztosít munkát, a fűtésszerelők csak a baktai tbc-intézetben egymilliós nagyságrendű megrendelést kaptak. A vízvezetékszerelők­re vár az ibrányi községi tisztasági fürdő szakipari munkáinak elvégzése és így tovább... A lakosság javító-szolgál­tató igényeinek ellátását elő­segítő tevékenység fokozása a jelenlegi körülmények között tehát csak elképzelés marad Tóth Árpád Hallgatják az emberek az elnököt, aki ezernyi számot, adatot, érthető, vagy szá­mukra még idegen közgazda- sági, agrotechnikai szakkife­jezéseket ismertet. Asszonyok ülnek a moziterem ósdi pad­soraiban és figyelnek. Ér­tik? — kérdezem a szomszé­domtól, aki úgy válaszol: a lényeget igen. Hogy idáig ju­tottunk 9 év után. Változik a „rang” Nagy a fészkelődés, nem szokták meg itt még a beszé­det, különösképpen a hivata­los helyen, a zárszámado közgyűlésen. A bekiabáláso­kat, azt igen. Ebből volt elég 1960-tól, hallgatott ilyenkor a vezetőség. De azután meg­tört a jég. Felállnak sorban az emberek egymás után. A tanácselnök azt mondja, hogy hogy nem véletlenül nincs idén deficit, ahogy itt hívják: defic. Ez a jó munkának is, a kormány intézkedéseinek is köszönhető. De a két és félez­res faluból 620-an még most is ingáznak. És őket haza kel­lene hozni a családjukhoz. Ehhez pedig újat, újakat kell kitalálni. Egy másik ember úgy kezdi, hogy Pócspetri ta­valyi munkájával is bizonyít, nem a régi, az elmaradott már. Mezei András kertész arról szól, jó, jó, de a munkát idén jobban meg kell becsül­ni, fizetni, ‘hogy érdemes le­gyen még jobban fáradni a tagságnak. És a többiek: Májer Ferenc, aki követeli intézkedjenek, kerüljön vissza a petri föld a faluhoz KislétátóL Sólyom Elek kertészeti agronómus: „Idén jöttem ide, szerencsés évben. A fáink — így mond­ja, fáink — ezer mázsa almát adnak ősszel. És minden év­ben többet«” Az iskolaigaz- gatő egyszerű példával hoza­kodik elő. Az almást meg kell művelni, ahhoz fiatalok kellenek. Lesznek-e? Magá­nak feleli, lesznek. A gyere­kek az iskolában azt mond­jak, most már érdemes lesz ittmaradni a faluban. így már érdemes lesz élni. Rang, hogy azt mondhatják a „mi leszel” kérdésre: „tsz-tag!” „Ha rátái a fogam” Jutalmakat osztanak és ok­leveleket. A legjobb fogatos- nak, állattenyésztőnek, trak­torosnak. A legjobb brigá­doknak. Sok a boríték, mint egy nagy ipari üzemben. A pénz sem kicsi — 30 ezer. Ki dolgozott a legjobban ezért a zárszámadásért? Az egyik jutalmazott (500 forint és oklevél) B. Sitku Jó­zsef. Feszeng a 17 évesek mo­dorában, s válaszol. Naponta 10 órát töltött a fogaton. 267 munkanap van a háta mögött tavaly. A havi átlaga — 10 és fél hónapot teljesített — 1800 körüli. Kérdem, megéri itt­hon? Mondja, most már meg. „Feljött a tsz. Jó pénz, heti kétszer klubest, ki mit akar. És itthon vagyok...” A barátai ? „Kőművesek, se- dégmunkások, ki hol. Haza­jönnek egy-két héten egyszer. Mutatják az új nadrágju­kat..." Nem irigyli? Mosolyog. „Megveszem én is, ha ráfáj a fogam.” Mutat­ja a bársony farmerjét. Paszternák József, az elnök — 33 éves mindössze — aztán invitálja az embereket: ké­szítettek a tagságnak egy kis tízórait, meg egy kis pálin­kát És két kislány osztja a pénzt Minek örül Farkas Miklós? A szövetkezet irodájában ünnepi vezetőségi ülés. Somo­gyi István — az elsők között volt hatvanban — pohárkö­szöntő félébe kezd: „Ebből a kis új szőlőnkből, a sajátunk­ból most isszuk az első nye- letet öt éve telepítettük a harminc holdat. Igyunk arra, hogy a sajátunkból ihatunk!” Feláll egy nagy darab em­ber és azt mondja: „Elhiszik, hogy két hónappal ezelőtt azt mondta az egyik tagunk, vi­gyem a járandóság papírját, eladja féláron, nem bízik eb­ben a zárszámadásban. És most megkapta az egészet...” Köbli János felnőtt férfi létére is elérzékenyül. Megérkezik egy barna, szemüveges fiatalember. Az egyik öreg feláll, rá üríti a poharat. „A mi ösztöndíja­sunkra, a Somos Jóskára. In­nen ment el, ide jön vissza közénk...” Egy másik bácsi rögtön kie­gészíti, nemcsak koccintani kell Jóskára, hanem ha meg­jön az egyetemről, segíteni is kell neki. Mert csak így lehet: ő hozza a tudományt és itt meg van a tapasztalat. Kis tömött bajuszú ember kér szót a nagy zsongásban: „Tessék feljegyezni, hogy Farkas Miklós, mint 9 éve tsz-tag, nagyon örül annak, hogy ennyi év után most nem mennek haza az emberek a családjukhoz a zárszámadó közgyűlésről üres zsebbel...” Egy másik azt mondja, 5 adta akkor a szövetkezetnek a nevét, legyen Béke. „Azért, hogy békesség legyen. Most-, már reméljük. azt akarjuk, hogy valóban legyen..” A kertészeti hrigádvezető magasra emeli a poharát, csendet kér és azt mondja, most ne vitatkozzanak, volt ebből elég. — Van egy nótám, emberek! — s rázendít el­nyújtott, erős hangján: „Amott legel,, amott legel...” Segítenek neki a többiek is, zúg a terem, már nincs szó vitáról. Egy bácsi — idős Ko­vács György — int, hogy még mondani akar va­lamit Kimegyünk, s mond­ja, öröm látni ezt a sok vidám arcot. De nagyon nehéz volt idáig! Kegyetlen indulatokkal, maradisággal kellett szembenézni. Saját magukkal is. A nép nemigen látta eddig, hogy ebben van a megélhetése, a jövője... Mondja, most már másképp van. És másképp lesz. K. J. A Tanácsköztársaság 50 éves évfordulójának napján a kemecsei általános iskolások birtokukba veszik azt az új 8 és fél millió forintos beruházásból megépült nyolctanter­mes iskolát. Elek Emil felvétele A jászoldeszka Az egykori Nyírlugos­Szennyespusztán tavaly ered­ményesen dolgozott a tsz. Négymillió-négyszázharminc- hatezer forint jutott a tagok­nak munkabérre, az egy tag­ra jutó átlagjövedelem 1700 forinttal növekedett. Igazán jó hír. Aki ismeri az ottani határt, a futóhomokot, az el tudja képzelni, meny­nyit kellett küzdeni azért a plusz ezerhétszáz forintért. Szabadságtelepen zárszám­adás előtt vezetőségi ülést tartottak. Az egyik résztve­vő, hiteles fültanú szerint, ilyen vezetőségi ülés ritkán adódik. „Nem viharos, hanem velős ülés volt.” Az elnök ismertette az eredményeket és mondta, az állattenyésztés 400 ezer fo­rinttal többe került, mint amennyit terveztek. E beje­lentést követően kért szót Páll Gézáné: — Igen, ez az eredménye annak, ha nem hallgatnak az emberre. Hányszor mondtam, leszakadt az egyik jászol­deszka, de senkinek sem ju­tott eszébe, hogy azt meg is kellene csinálni. Hány kiló abrak pergett el ott? Kér­dem én, hány kiló? Amikor Páll Gézáné azt a bizonyos jászoldeszkát rekla­málta, sok embernek eszébe jutott, hogy másutt is elper- gett némi abrak Zsurk Ist­ván a szállítók vétkét licitál­ta. Dobálták a zsákokat, nem egy kiszakadt, úton, útfélen elfolyt az abrgk. Aztán belemelegedve a bí­rálatba — nem rosszindula­túan — de mindenkinek ki­jutott. Szemére vetették az elnöknek, hogy a kisebb kár­okozásokat nem büntette eléggé. A főagronómusnak azért kelleti „nyelni”, mert olykor elnéző volt. „Alkudo­zott a traktorosokkal, hogy hová menjenek dolgozni, és természetesen az erőgépveze­tők nem mindig azt csinál­ták, amit kellett volna, ha­nem azt, amihez kedvük volt. Napirenden volt a gyümöl­csös is. Kétszázezer forinttól estek el, mert az új telepíté­sű gyümölcsös nem érte el azt a fejlettségi fokot, ami után a dotációt kifizették vol­na. „Több trágya kellett vol­na, jobb gondozás”, mondták a vezetőségi tagok. Kényes kérdésekben is dön­tések születtek. Általában a termelőszövetkezetek büszkék a szocialista brigádjaikra. Adódik néha, hogy kisebb mulasztásoktól eltekintve odaítélik a címet. Szabadság­telepen nem ezt tették. Az egyik dohányosbrigádot nem javasolták a szocialista cím­re, mert,úgy vélekedtek: mi­után a brigádvezetőjük meg­betegedett, a tagok nem dol­goztak úgy, ahogyan az el­várható. Jól zárta az évet a Szabad­< ság telepi termelőszövetkezet. A vezetők, tagok külön-külön és egymással is elégedettek. Mégis, ha az a bizonyos já­szoldeszka és más egyéb nem adódik, még jobb az ered­mény. Dehát a hasznos sza­vakból lehet okulni. S. E. nem a régi már... „Defic” nélkül, 9 év után

Next

/
Thumbnails
Contents