Kelet-Magyarország, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-27 / 48. szám

X <*M KFLET-M AST AWVRSEA8 Mjttb .Hi-IB ___A— flm IWH. UK US 'JJWKI .jn • ' Külpolitikai összefoglaló Tárgyalások az NDK cs a nyugat-berlini szenátus között Nlixon Hiesingerncl Eskol utódja Külpolitikai széljegyzet: Párizs és London vitája tesen, ha ők is akarják — a franciákkal egy tárgyalóasz­tal mellé ülhessen, még ak­kor is, ha a Közös Piac ka­pui előtte eddig zárva ma­radtak. ..) Bonnban, Rómában, Brüsa- szelben és Hágában régtől azt kívánják, hogy egyrészt a Közös Piacra bocsássák be az angolokat is, másrészt ne csupán gazdasági közösséget alkossanak, hanem politikai közösséget, egy majdani Európai Egyesült Államok politikai magvát is. Az in­tegrációt, az egybeolvadást nemcsak gazdasági téren kí­vánják elérni, hanem politi­kai síkon is, mégpedig oly módon, hogy szinte „nemze­tek fölötti” hatalommal ru­házzák fel afféle „európai kormányt”... Ennek pedig De Gaulle éppúgy ellensége, mint az ördög a szenteltvíz­nek, amivel persze koránt­sem mondhatjuk azt, hogy a tőkés Európa egyféle köz­ponti szerve csak szenteltvíz lenne majd... Nagy-Britannia politikai, diplomáciai céljai eléggé vi­lágosak: az országnak saját külkereskedelmi érdekei miatt is, az amerikai nyomás miatt is be kellene jutnia a „ha­tok” mind zártabbá váló cso­portjába. Ugyanakkor Lon­donban aggódva látják, hogy az USA új elnöke, Nixon, egyelőre háttérbe szorítja az addig megvolt szoros szövet­séget Nagy-Britanniával és normalizálni kívánja viszo­nyát De Gaulle Franciaor­szágával. Nem véletlenül tör­hetett ki a francia—angol diplomáciai botrány éppen Nixon nyugat-európai útjár nak előestéjén... Londonban a francia elnöknek a NATO megszüntetéséről, az ameri­kai befolyás visszaszorításá­ról a brit nagykövet előtt mondott szavait tudatos in- diszkrécióval hozták nyilvá­nosságra, hadd lássa Nixon, kivel találkozik majd WB rizs ban... Függetlenül attól, hogy va­lójában milyen formában hangzottak el De Gaulle ki­jelentései, amelyeknek eltor­zításával vádolják Soames nagykövetet, néhai Churchill vejét, a francia elnök min­den bizonnyal szívesen látja a diplomáciai kavarodást. Eb­ben a zavarosban akad talán halászni valója.. Valamilyen ajánlatot bizonyára tett az angoloknak, ezután fejükre olvashatja, hogy ók utasítot­ták el. Kifejezte újra a NATO-ellenességét, tehát a Nixonnal való alkudozás előtt eloszlathatta az elnök eset­leges illúzióját, hogy Francia- országot könnyen és olcsón vissza lehet vezetni az Észak-atlanti Szerződés Szer­vezetébe. Oldalvágást mért a Közös Piacra is, amelynek ugyan gazdasági téren Fran­ciaország haszonélvezője, de amelynek politikai, „nemzetek fölötti” ambícióit Párizsban ellenzik. Mindeneseire pedig újra bizonyságot tett Fran­ciaország diplomáciai akti­vitásáról, amely az 1963 má­jusi gazdasági-politikai vihar* majd az őszi frankválság miatt érthető módon egy ideig megcsappant Ma ismét De Gaulleról, Párizsról besaö mindenki— A francia nyelv roppan* gazdag. Szókincsét és nyelv­tanát egyformán lehet a gon­dolatok legpontosabb kifeje­zésére felhasználni és ugyan­akkor a mondanivaló ellep- lezésére is. Nem éppen min­den idők leghíresebb diplo­matájának, a francia Talley- randnak tulajdonítják-e m mondást: „A beszéd a gondo­latok eltitkolására való”? A De Gaulle—Soames pár­beszéd következményei min­denesetre a talleyrandi ha­gyományok ápolására valla­nak. -..... rat, fémi Súiyos harcok Saigon körül Nyugat-Európában, a Kö­zel-Keleten, a nagy politikai porond minden ütközőpontján fontos események történtek a legutóbbi órákban. A Nyugat­európai Unió újra Franciaor­szág nélkül ült össze, Debré francia kormányfő drámai minisztertanácson tájékoztat­ta kormányát a Nixon uta­zását beárnyékoló angol­francia krízisről, Izraelben váratlanul meghalt Eskol miniszterelnök és Saigon kö­rül nagy harcok folynak, vé­gül, de távolról sem utolsó­sorban : kibontakozóban van a Nyugat-Berlin körüli párbe­széd — így érzékeltethetnénk röviden a legutóbbi esemé­nyek pergő ritmusát Nixon megérkezett Bonnba és egyenesen Kiesinger hiva­talába hajtatott aki „min­den segítséget” felajánlott az amerikai elnöknek „Európa egyesítéséhez”. Nixon ismét hangsúlyozta, hogy keresi a párbeszédet a Szovjetunióval és nyugat-európai utazása ennek előkészítését is szol­gálja. Közvetlenül Nixon Bonnba érkezése előtt az NDK kormánya nyilvánosság­ra hozta Stoph miniszterel­nöknek Schütz nyugat-berlini polgármesterhez írott levelét amelynek lényege ugyanaz, amit Walter Ulbricht írt Brandtnak: ha Nyugat-Ber- iinben nem kerül sor a nyu­gatnémet elnökválasztásra, az NDK kormánya 1969 hús- vétjára kész engedélyezni nyugat-berlini polgárok szá­mára rokonaik meglátogatá­sát az NDK fővárosában. Az ajánlat szinte szimbólu­ma a két Németország maga­tartása közötti különbségnek: Kairó, (MTI): „Az EAK felkészül az eset­leges izraeli támadásokra, mert nem akarja, hogy meg­lepetés érje” — mondotta Hasszán El-Zajjat, az EAK kormányának szóvivője szer­da délutáni sajtóértekezletén, az MTI tudósítójának kérdé­sére válaszolva. Több tudósító kérdést tett fel azzal a kairói televízióban Bonn elnökválasztási akciója a feszültség élezését, az NDK ajánlata pedig az euró­pai enyhülést szolgálja. A levélváltások egyébként elindították a megbeszélések mechanizmusát: Schütz. Nyugat-Berlin kormányzó fő­polgármestere sajtókonferen­cián jelentette be, hogy az NDK fővárosában tárgyalá­sok kezdődtek, amelyek ve­zetésével ő a maga részéről Grabertet, a nyugat-berlini szenátus irodafőnökét nevezte ki. Grabert partnere Kohl, az NDK külügyminisztériu- mi jogi osztályának vezetője lesz. Az izraeli kormány közle­ményben jelentette be, hogy Eskol kormányfő szívroham­ban elhunyt Utóda Állón miniszterelnök-helyettes, Da­lon tábornok riválisa és személyi ellenfele lett Eddig Eskol volt a mérleg nyelve a két hatalomra törő politikus között — további viszonyuk az ingataggá vált belpoliti­kai helyzet egyik legnagyobb kérdőjele. A Távol-Keleten mind na­gyobb méreteket ölt a DNFF tavaszi hadjárata. A világ­sajtó kommentátorai egyre gyakrabban használják az „általános támadás” kifejezést a szabadságharcosok hadmű­veleteinek jellemzésére. A leg­újabb hírek szerint Saigon­ban a közvetlen fenyegetett­ség légköre van kialakulóban, hiszen a partizánok délnyugat és délkelet felől immár a fő­város közelében küzdenek. Annyi máris bizonyos, hogy a DNFF katonai eredményei tovább erősítik a vietnami nép pozícióit a párizsi tár­gyalóasztalnál is. elhangzott Heikal-kommen- tárral kapcsolatban, amely szerint Izrael esetleg kísérle­tet tehet Kairó megtámadá­sára. A szóvivő rámutatott arra, hogy nem lehet kizárni annak lehetőségét, hogy Iz­rael Jordánia és Szíria után az EAK ellen is nagyarányú támadással próbálkozik. Jel­lemző, hogy Izraelben könyv jelenhetett meg ezzel a cím­mel: „A másik hatnapos há­ború” — mondotta Zajjat. MOSZKVA A KGST-hez tartozó or­szágok tudományos és mű­szakai bizottságai és miniszté­riumai vezetőinek második tanácskozására Moszkvába érkezett a bolgár, csehszlo­vák, lengyel, magyar, mongol. NDK, román küldöttség. A magyar delegációt dr. Kiss Árpád, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke vezeti. RAWALPINDI Pakisztán fővárosában szer­dán reggel rövid megnyitó­üléssel vette kezdetét Ajub Khan és politikai ellenfelei­nek kerekasztal-értekezlete, amely előreláthatólag március 10-ig tart. Nincs jelen, leg­alábbis egyelőre, a tanácsko­záson Zulfikar AU Bhutto, volt külügyminiszter, akinek kulcsszerepet tulajdonítanak a jelenlegi válságos helyzet­ből való kibontakozás szem- pontjábóL LONDON Londonban szerdán tizen­két napon belül immár har­madszor ült össze a Nyugat­európai Unió állandó tanácsa. A tanácskozáson ezúttal sem vesz részt Franciaország kép­viselője. Tájékozott körök lehetségesnek tartják, hogy megvitatják a tanács össze­hívásával kapcsolatos angol— francia véleménykülönbsége­ket is. POZSONY Gustav Husak, a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára szerdán Pozsonyban' részt vett a szlovák televízió párt- szervezetének taggyűlésén. Felszólalásában hangoztatta, hogy minden közéleti szemé­lyiség — akár politikus, akár újságíró — felelős munkájá­ért a társadalomnak. Sajnos, jelenleg gyakran előfordul, hogy szerkesztőségben a mun­katársak és a szerkesztők jelentős része, vagy többsége párttag ugyan, de megfeled­kezik arról, hogy a kommu­nista újságíró kötelessége se­gíteni a pártot a közös célok megvalósításában. LAGOS Hírügynökség! Jelentések szerint a nigériai szövetségi szárazföldi-, légi-, és haditen gerészeti erők egyoldalúan beszüntették a tüzet a biafra szeparatiszták elleni polgár háborúban. A szövetségi kor­mány miniszterelnöke kije­lentette, hogy a kormánycsa­patok minden támadó műve­lettől tartózkodnak, szükség esetén azonban megteszik a megfelelő önvédelmi intézke­déseket. Akárcsak hat esztendővel ezelőtt, most is pattanásig fe­szült a viszony Párizs és London között. 1963 január 28-án azért vált szinte ellen­ségessé a papíron szövetsé­ges Franciaország és Nagy- Britannia egymással szem­beni magatartása, mert De Gaulle tábornok utasítá­sára Couve de Murville, az akkori külügyminiszter, a Kö­zös Piac országainak brüssze­li tanácskozásán kategoriku­sán „nem”-et mondott Ang­lia csatlakozására. Most a francia—angol diplomáciai csetepaté oka, ha egyáltalán ki lehet hámozni a cáfolatok és vádaskodások halmozóból, hogy De Gaulle tábornok ál­lítólag ajánlatot tett a tőkés Európa valamilyen „négyes vezetésére”: Franciaország, Nagy-Britannia, az NSZK és Olaszország lennének a nyu- gat-európa politika és stra­tégia irányítására hivatott „négyes direktórium” tagjai, — feltéve, ha valamennyien hajlandóságot éreznek az Egyesült Államok európai befolyásának visszaszorításá­ra. A tények ismertek: február 4-én történt még, hogy De Gaulle fogadta Christopher Soames brit nagykövetet, be­szélgetésük során hangzott volna el a francia ajánlat, amelyet — párizsi vélemény szerint — az angol diplomata túlzottan „szenzációs tálalás­ban” közvetített kormányá­nak. Wilson február 11-én sietett erről a mit sem sejtő Kiesinger kancellárt tájékoz­tatni, majd a Közös Piac többi országának kormányá­hoz is eljuttatták a De Gaulle —Soames párbeszédről készí­tett feljegyzést, amelynek hi­teles voltát — angol források szerint — még a párizsi el­nöki hivatal is elismerte előbb... Közben volt már egy má­sik francia—angol diplomá­ciai megütközés is. Az egyéb­ként több-kevesebb joggal só­hivatalnak tekintett Nyugat­európai Unió miniszteri taná­csát angol javaslat alapján politikai (éppenséggel a kö­zel-keleti) kérdések megvita­tására hívták össze. De Gaulle diplomáciája ez ellen tiltako­zott, mondván, hogy a még az 1954-es párizsi szerződések alapján életre hívott nemzet­közi szervezet erre nem hi­vatott. (Zárójelben jegyez­zük meg, hogy a Nyugat­európai Uniónak hét tagja van: Nagy-Britannia és a Közös Piac hat országa. Ez a tény pedig az angol kor­mánynak lehetőséget ad, hogy nyugatnémetekkel, olaszok­kal, a Benelux-államok képviselőivel — és természe­(Folytatás az L oldalról) maszpontjai ellen 11 tarto­mányban. Saigon közvetlen közelében — a szabadsághar­cosok megtámadták az ame­rikai 9. hadosztály egységeit Állandó tűz alatt tartják a felszabadító erők az ameri­kaiak több elsőrendű fon­tosságú légitámaszpontját és behatoltak tartományi fővá­rosokba és e városok környé­kén fekvő katonai támasz­pontok helyőrségeinek kör­zeteiben. Katonai körökben rámutat­nak: a mostani offenzíva si­kereinek értékét növelj as a körülmény, hogy az ellen­séget a támadás nem érte olyan meglepetésszerűen, mint egy évvel ezelőtt Az ameri­kaiak mégsem tudták meg­akadályozni, sem a felkészü­lést, sem a felvonulást. Ku­darcot vallott az a szándé­kuk te, hogy Saigon előterét B—52-es nehézbombázók sző- nyegbombázással „tisztítsák meg”. El-Zajjat sajlóéitekezlete 59. Élesen látta, amit a tudó­sok még mindig nem akad­tak megérteni: az a tetem csak Solymosi Eszteré lehet, senki másé. Az újabb szak­értői vélemény matematikai pontossággal lesz hivatva bi­zonyítani az ő egész logikai rendszerét. Immár valódi jó­kedvvel pusztította Kovács József illatos saszláját — Majd megmondom an­nak a dicsekvő Jókainak, hogy az ő szőlője hitvány bodzabogyó a Kovács Jóskáé­hoz képest. Űj erőket mozgósított ben­ne a felbuzdult tettvágy. Ki­pihentnek, elnyűhetetlennek érezte magát. Még egyetlen szóval sem hallatta hangját a védelem az egész országot vé­gigdühöngő antiszemita or­kánban. A szónoklataira jel­lemző önkéntlenséggel tolong­tak fejében a gondolatok az épp mo3t elhatározott vita­irathoz. Az ötlet i# váratlanul született meg. Kimerítő ta­nulmányt ír a csonkafüzesi szakértők képtelen vélemé­nyéről. Benyújtja a nyíregy­házi törvényszékhez és egy­úttal nyilvánosságra hozza, hadd zuhanjon minél nagyobb villám a gyanútlan vizsgálat fejére. Tanulmányától a tiszaesz- lári ügy sarkallatos fordula­tát remélte. Ez a remény megérte, hogy újabb szivarra gyújtson, az­tán csevegni kezdett a Sugár úti új operaház építése kö­rüli áldatlan huzavonáról. Négy hét óta először aludta magát pihentre a Vajda. Ok­tóber elejétől november ele­jéig százféle aggyal gondol­kodott, százfajta szempárral vizsgálta át az egész ügyet, száz különböző lélekkel érez­te végig a tragédiákat, a gyű­lölködést, a hadakozó indula. tokát, hogy aztán százegye­diknek a saját agyával, sze­mével, leikével végezze el az összegezést. Hatvan ív papír, ra rúgott a tanulmánya, arae" lyet a nyíregyház! királyi törvényszék elé készült ter­jeszteni a védelem és a vád­lottak nevében, amelyben fépyt derít a nyomozás tart­hatatlan módszereire, követ­keztetéseire, a törvénytipró eljárások hosszú sorára, a szervezett emberüldözés bi­zonyítékaira, a tanúk kihall­gatásánál, a csonkafüzesi hul­la felismerési eljárásánál és a boncolásnál elkövetett visz. szaélésekre. Követelését szi­gorú tényszerűségekre ala­pozva kérte a törvényszéket, hogy rendelje el a csonkafü- zesi hulla exhumálását, újra- vizsgálását, egy elfogulatlan tudósbizottság által. Hajnali kettőkor tett pon­tot az utolsó mondat után, ágybazuhant és álmatlan tetszhalottként aludt déli ti­zenegy óráig. Tiszta fejjel ébredt. Leginkább a látásá­val érezte a kipihentséget, szemgolyójáról eltűnt a tóm. pa, nehéz fájdalom. Most esett meg először, hogy a szó. balány észrevétlenül csem­pészte be asztalára a reggelit az újságokkal. Az éjszakai brokátfüggöny alig engedett át némi fényt, gyorsan félre­húzta, újságait felmarkolta az alpakka tálca mellől, a bő. séges reggelire ügyet se ve­tett Sikerült munka kellemes tudatával akart csemegézni a politikai hírek között. Elő­ször a legveszélyesebb ellen­ség, Verhovay Gyula lapját, a Függetlenséget hajtotta szét. Azt hitte, csalóka képzelő­dés csupán, hogy kipihente magát. De nem, szó sem le­het káprázatról. Kövér he­tükkel ordított rá a címoldal­ról: „Szenzáció! Csongrádnál partra vetette a Tisza Soly­mosi Eszter fejetlen hullá­ját!” Jóformán el sem ért a tu­datáig a megsemmisítő köz­lemény, máris kapkodva la­pozta végig a másik három újságot Mindegyik beszámolt a csongrádi fejetlen hulláról. Csak az Egyetértés kérdője­lezte meg, hogy csakugyan Solymosi Eszterről van-e szó, a többi eleve azonosította az újabb vizi hullát az eltűnt tiszaeszlári cselédlánnyal. „Maga a természet szolgáltat fényes igazságot”. „Hasztalan mesterkedtek annyi furfang- gal és gátlástalansággal a ri­tuális gyilkosság palástolói, lecsapott rájuk a minden em­beri törvény fölött álló isteni igazságszolgáltatás.” „Az ég mutatott rá a keresztény szűz elveszejtőire”. Eötvösre kövek zuhogtak. Bárhova kapkodta a tekintetét, a leszámolás ki. kerülhetetlen végzete vette körül. „El sem lehet képzel­ni mást, minthogy a csong­rádi fejetlen hulla ügyét Bary Jószef, a feddhetetlen erényű, ragyogó tehetségű férfiú vizs­gálja ki. Illetékessége kétség­bevonhatatlan, mert a vélet­len a tiszaeszlári gyilkosság döntő bizonyítékát hozta nap. világra” — dörögte a Függet­lenség, Dermedten hevert ágyán a Vajda. Ügy érezte, kiröpítet­te egy katapulta, gyorsan és tehetetlenül emelkedik mind magasabbra, közeledik a holt­pont felé, ahonnan megkez­dődik a pusztulását jelentő zuhanás.. Belevillámlott az eszmélés, hogy nem szabad elérnie a holtpontot, le kell győznie a legveszedelmesebb erőt: a rémületet Kiszakította magát a moz­dulatlanságból, az ablakhoz tántorgott, szélesre tárta és a szobába vágódó nyirkos no­vemberi szél lesöpörte az asz­talról tanulmány kéziratát. Eötvös erőre kapott a hűvös levegőtől, járkálni kezdett a szobában, nem ügyelve rá, hogy a keserves robottal te­leírt lapokra tapos. Értelme a végveszély kény­szerétől űzötten dolgozott. Semmi kétség, már d is dőlt a titkos berekekben az, amit Verhovay lapja követel. Bary József Csongrúdra utazik sta­tisztériájával együtt, csupa elszánt antiszemitát válogat­nak össze segéderőnek és be­vált gyakorlatuk szerint nyél­beütik a vizsgálatot. A fejet­len hullát hivatalosan is azo­nosítják Solymosi Eszterrel, s így a fatális véletlen segít­ségével kényelmesen rámér­hetik áldozataikra a koponya­zúzó bunkóütést. Borzasztóan logikusnak lát­szott mindez. Eötvösnek tu­domásul kellett vennie, hogy Hegel dialektikájával sem le­hetett volna tökéletesebb összképet rajzolni. Ez a csongrádi hulla hitelesíthette a vizsgálat minden hajme­resztő képtelenségét. íme, a hullának nincsen feje, mégis igaz Scharf Móric* vallomá­sa. Nem legenda a tetemúsz- tatás, igazolást nyert, hogy a tutajosok idegen hullát csem­pésztek a hatóságok elé. Sem­mi gáncsoskodás nem érheti a csonkafüzesi szakértőket, helyesen állapították meg, hogy a boncolási alany nem azonos Solymosi Eszterrel. Világos, ésszerű, megingatha. talan a kapcsolat a vád kü­lönböző pántjai között, a rész­letek szerves egymásra utaltsága valóságos re­mekművé komponálja a vizs­gálati anyagot {Folytatjuk) Gerencsér Miklós: Regény Eötvös Károlyról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents