Kelet-Magyarország, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-25 / 46. szám

1 oWa» Külpolitikai összefoglaló Nixon a NATO-székházban % Érdekes kombinációk Nyugat-ßerlin körűi \ francia—angol válság újabb fejleményei Külpolitikai széljegyzet: Pakisztáni pókerjátszma Bár a Közel- és Távol-Kele­ten sincs csend, a közvéle­mény figyelmének középpont­jában ezekben az órákban mégis Európa áll. Ennek két oka van: 1. Nixon körútja kontinen­sünk nyugati részén. 2. A Nyugat-Berlin körül felröppent új hírek. Az Egyesült Államok 36. elnöke alig egy hónappal hi­vatalos beiktatása után elin­dult nyolcnapos európai útjá­ra. Bár hivatalosan ő máskép­pen indokolta, aligha vélet­len, hogy útja első állomásául azt a Belgiumot választotta, amely a francia kitessékelés után otthont adott az Atlanti Szövetségnek. Nixon brüssze­li látogatásának második nap­ját jórészt a NATO főhadi­szállásán töltötte Rogers kül­ügyminiszter és más tanács­adói, valamint Manlio Bros- hio NATO-főtitkár és annak munkatársai körében. Az elnöki körút menetrend­je tökéletesen beleillik a Ni- xon-féle koncepcióról leg­alábbis pillanatnyilag alkot­ható képbe. Nem vitás, hogy az új elnök tisztában van az­zal a külpolitikai csődtömeg­gel, amelyet elődje hagyott rá és minden jel szerint két fá­zisban próbál valamit tenni. Először is szeretné megerősí­teni a meglehetősen zilált ál­lapotban levő atlanti tábort és ehhez nem habozik fel­használni a csehszlovák fej­leményekkel kapcsolatos nyu­gati aggályokat sem. Másod­szor — állítása szerint — sze­retne párbeszédet kezdeni a ßzovjet vezetőkkel. Ennek a koncepciónak a jegyében szinte természetes, hogy ezt a találkozási szándékát Nixon éppen a NATO székházban tartott beszéde során hangoz­tatta. Csak a tettek dönthetik el, mennyi ebből a találkozási szándékból az enyhülésre irá­nyuló 'őszinte óhaj, és mennvj az elnöki tevékenység kezdő- sebességéhez szükséges pro- pagandisztikus elem. Nixon többek között az NSZK-t is meglátogatja, és ennek során Nyugat-Berlint is felkeresi. Ez mindenképpen negatív gesztus, de lehetséges, hogy mire sor kerül rá, a nyu­gat-berlini „kiállás” jellege is módosul kissé. Arról van szó, hogy Danelius. a Nyugat-Ber­lini Szocialista Egységpárt el­nöke kijelentette: ha nem tartanák a nyugatnémet el­nökválasztást Nyugat-Berlin­ben, ez lehetővé tenne az NDK kormányával olyan tár­gyalásokat, amelyek eredmé­nyeképpen a nyugat-berlini polgárok — esetleg már hús- vétkor — tömegesen átléphet­nék az NDK fővárosának ha­tárát. Az NSZEP központi lapja, a berlini Neues Deutschland, teljes terjedel­mében helyt adott Danelius nyilatkozatának, amelyet nyu­gati körökben figyelemmel elemeznek. Annál is inkább, mert — mint a találkozó után kiadott közleményből kitűnik — Kie­singer kancellár és Carapkin bonni szovjet nagykövet va­sárnapi megbeszélésén is „szó esett a határátlépési engedé­lyekről, illetve az elnökvá­lasztás színhelyének megvál­toztatásáról.” A pénteken kiéleződött brit—francia válságnak Ni­xon amerikai elnök vasárnap kezdődött európai utazására gyakorolt hatását tükrözik a hétfői francia lapok fő címei. A kommentárokban a la­pok elsősorban azt vizsgálják, vajon ki esett bele kinek a kelepcéjébe? Párizsban úgy vélik, — írja a Massip a Fi­garóban — a briteknek az volt a szándéka, hogy először is eltántorítsák Franciaor­szágtól partnereit, és köze1 eb b vigyék őket a brit tézisekhez a Nyugat-Európai Unió szere­pével kapcsolatosan. Másod­szor be akarták bizonyítani Nixon elnöknek, hogy az igazi európaiak nem Párizsban, ha­nem Londonban találhatók, és minden közeledést az ame­rikai elnök és De Gaulle tá­bornok között csak a legna­gyobb körültekintéssel lehet számításba venni. Harmad­szor pedig, francia belpoliti­kai téren, meg akarták zavar­ni a közvéleményt néhány héttel a népszavazás előtt. Mindenképpen azonban — ír­ja a Figaro — bármi legyen is az igazság, a brit kormány nem szolgáltatott meggyőző bizonyítékokat jóhiszeműsé­géről ebben az ügyben. Ezzel ismét elszalasztódot'. az alkalom a termékeny párbeszéd indítására Pá­rizs és London kö­zött. Ez annál is inkább ter­mékeny lett volna, mert nem a közvetlen jövőre vonatko­zott. Elmélkedés a jövőről azonban nem lehetséges olyan partnerrel, akinek kicsinyes­sége nem szorul bizonyításra. Izraeli támadás Tel Aviv (MTI): A Tel Aviv-i katonai szó­vivő bejelentette, hogy az iz­raeli légierő hétfőn hajnalban támadást intézett arab geril­lák két szíriai állása ellen. Az izraeli gépek helyi idő szerint reggel hét órakor indultak be­vetésre El-Hamma és Messa. Ion városok ellen. A szóvivő bejelentése szerint a két szí­riai helységben „arab ellenál­lók támaszpontot építettek ki ahonnan akcióikat irányítot­ták”. Az izraeli gépek a bőm. batámadás után sértetlenül visszatértek. Nem érkezett jelentés az általuk okozott károkról. Jugoszláviában kitűzték a parlamenti választásokat Belgrád (MTI): Milentije Popovics a ju. goszláv szövetségi nemzetgyű­lés elnöke határozatot ho­zott a nemzetgyűlés vala­mennyi tanácsa (háza) képvi. selőinek újraválasztásáról. Jugoszlávia egész területén április 13-án megválasztják a szövetségi parlament társa­dalmi-politikai tanácsának, április 23-án pedig a gazdasá­gi, művelődési és szociális­egészségügyi tanács képvise. lóit, a szövetségi parlament népek tanácsát az újonnan megválasztott köztársasági, illetve tartományi nemzetgyű­lések választják majd saját tagjaik közül. Berlin (MTI): Az NDK-ban hétfőn kivo­natosan nyilvánosságra hoz­ták anpak a levélnek a .tartal­mát, amelyet a Német Szocia­lista Egységpárt Politikai Bi­zottsága hevében Walter Ulb­richt, a párt KB első titkára Willy Brandt-hoz, a Német Szociáldemokrata Párt elnö­kéhez intézett. A levél nyomatékosan alá­húzza, hogy a nyugatnémet elnökválasztás nyugat-berlini megtartása fokozza a feszült­séget Rámutat: ismeretes, hogy a szociáldemokrata pár­ton belül erős ellenállás mu­tatkozott a szövetségi gyűlés nyugat-berlini megtartásával szemben. Számos értekezleten és gyűlésen is kifejezésre ju­tott az a vélemény, hogy az elnökválasztást helyezzék át „Nem akarunk vérfürdőt, de nem félünk a vérfürdőtől sem” — mondta még a nagy pakisztáni tüntetéshullám kez­detén tavaly novemberben Bhutto, Ajub Khan volt kül­ügyminisztere, aki az utód­lást akarja megszerezni, a 41 éves politikus, aki már 30 éves korában tagja volt Ajub Khan első kormányának — lévén az ország egyik leggaz­dagabb családjának sarja — maga akarja learatni az álta­lános elégedetlenség termését és bár csak egyike az ellen­zéki vezéreknek, (ha a leg­népszerűbb is) kettejük sze­mélyes harcára kívánja le­egyszerűsíteni a politikai pó­kerjátszmát. Néha kísérteties a hasonló­ság a tábornok-elnök és De Gaulle tavalyi válsága között. Kínálja a hasonlatot a hata­lomra jutás azonossága és ugyanazon éve. 1958-ban ju­tott hatalomra Ajub Khan, miután az Iszkander Mirza akkori elnök által elrendelt statáriális állapotot, mint fő- parancsnok, három héten be­lül a maga hatalmának meg­teremtésére használta fel. Ter­mészetesen az említett hason­lóság főleg külpolitikai. Ajub Khan az elmúlt években la­zította a nyugati hatalmakhoz fűződő szövetségi viszonyt; jele volt ennek a nyugati in- spirációjú katonai tömbök­ből való gyakorlati visszahú­zódása. Ezen kívül Pakisztán javította viszonyát a Szov­valamelyik nyugatnémet te­rületen fekvő városba. Ulb­richt levele ezekhez a kíván­ságokhoz kapcsolódva megál­lapítja: hozzájárulna a fe­szültség csökkentéséhez, ha a szociáldemokrata miniszterek ebben az értelemben lépné­nek fel a kormányban és a Bundestag elnökének A levél kiemelve, hogy Nyugat-Berlin önálló politikai egységet képez, hangoztatta: amennyiben nem kerülne sor a nyugatnémet elnökválasztás nyugat-berlini megrendezésé­re, a nyugat-berlini szenátus ennek fejében az NDK kor­mányához fordulhatna, hogy 1969 húsvétjára biztosítson határátlépési engedményeket Nyugat-Berlin lakosai számá­ra az NDK fővárosának meg­látogatására. Az NDK kor­mánya kész egy ilyen kíván­jetunióval. A fontos állomás — 1966 elején — Taskent volt, amikor Ajub Khan, Ko­szigin közvetítésével, rendez­te az előző őszi háborút Sasztri indiai miniszterelnök­kel. Jóllehet Pakisztán to­vábbra is komoly gazdasági kapcsolatokat tartott fenn Kí­néval, ez a viszony az utóbbi időben langyosabbá vált. Bhutto elsősorban ezt a külpolitikai pozíciót támadja. A Taskent miatt lemondott külügyminiszter „hajthatat­lan” politikát követel a Pa­kisztánt Indiával immár két évtizede szemben állító, és az 1965-ös háborúhoz vezető, kasmiri kérdésben. Nyilván­valóan a szélsőséges naciona­lizmus meglovagolásának kí­sérlete ez. Pakisztánban a másik politikai lehetőség a szélsőséges muzulmánság ki­használása. Bhutto ugyanis nehezen köthet bele Ajub Khan gazdaságpolitikájába, lévén az feltűnően eredmé­nyes. Pakisztán elérkezett a ga^onaönellátás küszöbére, ami már önmagában is nagy jelentőségű és jellemző tény. Kétségtelen, hogy Ajub Khan alatt Pakisztán, a harmadik világ mércéjével mérve, di­namikusan fejlődött. Bhutto tehát a külpolitikai naciona­lizmus mellett csak az ellen­zék egészét irritáló rendszer- felépítést használhatja még ki, Ajub Khan rendszerének alapja ugyanis az úgynevezett ság pozitív mérlegelésére — hangsúlyozza a levél, amely végezetül kiemeli: a békesze­rető nyugatnémet, valamint nyugat-berlini erők, továbbá a felelősségtudattal rendelke­ző kormányok hassanak oda, hogy a nyugatnémet kormány tekintsen el nyugat-berlini provokációja végrehajtásától. * Bonn: A Nyugat-Berlinben tervezett elnökválasztás kér­désében előállott új helyzet számos tanácskozás tárgya volt Bonnban és Nyugat-Ber­linben. Bonnban nemcsak a kormány, hanem az úgyneve­zett négyes csoport (a három nyugati nagyhatalom nagykö­vete és a külügyminisztérium képviselője) is megbeszélést tartott. bázisdemokrácia, amelyet a Times úgy minősített, hogy: „hullámtörőt állít az igazi népi érzelmek megnyilvánu­lásának.” Ez a hullámtörő — a 120 ezer elektor testületé, amely választ és ezáltal kü­lönleges, privigélizált helyet tölt be. Ezt a rendszert, amely nemcsak a korrupció lehető­ségének, hanem az ellenzék kiszorításának is biztosítéka, Ajub Khan ellenfelei évek óta hevesen támadják. Még 1964 végén, az akkori elnök- választáson az ellenzék közös jelöltet állított Ajub ellené­ben: Fatima Dzsinah-ot. az államalapító hetven egyné. hány éves nővérét. Ajub elektort testületé . azonban biztosította az elnök újravá­lasztását (bár a hangulatra jellemző volt, hogy Ajub-nak a tervezettnél hetekkel előbb egybe kellett hívnia az elek- tori testületet, oly gyorsan harapózott el, — még a bá­zisdemokraták körében is — az ellenzéki agitáció). Az a konzervatív politikusokból ál­ló 8 pártot tömörítő Demok­rata Akcióbizottság, amely a múlt héten szóvivő útján felvette az érintkezést Ajub- ba!, elsősorban ennek a köz­vetett választási rendszernek a közvetlenné tételéért küzd, és akciói csupán párhuzamo­sak Bhutto elgondolásaival. És éppen ebben van Ajub utolsó lehetősége. Amikor pénteken bejelen­tette, hogy nem indul a jövő évi elnökválasztáson, az el­nök ügyesen megígérte, hogy tárgyalni kíván a választási mechanizmus megváltoztatá­sáról. Az ellenzék számára viszont feltételül szabta, hogy közösen kell elémiök a megegyezést, s ez tagadhatat­lanul legalábbis azt a lehető­séget biztosítja Ajub Khan- nak, hogy döntő beleszólása legyen a rezsimmódosítás- ba. Éppen ellenfeleinek meg­osztottságára építhet, hiszen voltaképpen belpolitikai irá­nyítási módszerei hozták létre az ellenzék nagyonls labilis egységét. Nem véletlen, hogy a többi ellenzéki párttal szemben Bhutto és a Kelet­pakisztáni Awaml Liga vezé_ re, Shcik Mujibur Rahrriann (aki annak az országrésznek fokozott autonómiáját kővé­teli,) egyaránt elutasította az Ajub-bal való tárgyalást Bhutto üdvözölte Ajub Visz- szavonulási szándékát, kinyil­vánítván saját ambícióját a hatalomra. Kérdés azonban, hogy a pókerjátszma miként alakul azok után, hogy Ajub Khan — kártyanyelven szól­va — újra keverte a lapokát? Avar János Walter Ulbricht levele Willy Brandtlioz Gerencsér Miklós: 57. — Babes úr, el sem tudja képzelni, mennyire megkín­zott a várakozás — kezdte nyomban a lényeggel Eötvös. — Ne vesztegeásük az időt, amúgyis kevés. A vértelen arcú fiatal tu­dós válogatott a rengeteg zsöllye, fotel, kanapé között, hogy melyikre üljön, végül egy selyem huzatú neobarokk székre telepedett az ablak közelében. — Gondosan tanulmányoz­tam a boncolási jegyző­könyvet — kezdte erőtlen hangon, amelyről érződött hogy kifárasztotta a katedra — Pongyola fogalmazvány és egyúttal cáfolhatatlan. A konkrét megállapításaiba neu; lehet belekötni. Eötvösnek zúgni kezdett a feje a felszökkent vérnyo­mástól. — De hiszen Babes úr. ön összesen háromsz^zkét vizi holttestet boncolt. Lehetetlen, hogy szakszerűnek ítéljen ilyen fércmunkát. —Nem úgy áll a dolog, ahogy te képzeled, Karoly — meszelt nagy mancsával a sebészprofesszor. — Nekünk kötelességünk figyelembe venni az etikai szabályokat. Fölrémlett a Vajda előtt a kudarc szörnyű képe. Ügyé­nek vesztét okozhatta a két tudós óvatossága. Minden eddigi erőfeszítését az össze­omlás veszélye fenyegette, ha most nem sikerül pártjára ál­lítani az orvostudomány ér­veit. — Szép dolog az orvosi eti­ka, de majdnem negyven ár­tatlan ember rothad a nyir- ■■gyházi börtön szalmáján Családok lettek földönfutói, óvátehetetlen gazságra ké szülnek a felekezeti izgatok Velük szemben mi érteim; van az etikának? És egyálta Ián, mi a fontosabb, az igaz­ság, vagy az etika? Babes Viktor félénken ösz- «zehúzta magát, de azért hű­vös lélekjelenléttel magya­rázta: — Meg kell értenie, Eötvös úr, hogy reménytelen hát­rányban vagyunk a bonco­lást végrehajtó orvosokkal szemben. Ök látták a vitás te­temet, ők állapították meg azokat a pillanatnyi tünete­ket, amelyeket azóta rég megsemmisített az enyészet. Milyen bizonyíték van a ke­zünkben? Csak a jegyző­könyv. Ebből pedig nem tud­juk levezetni a saját cáfola­tát. Annyit én is tudok, hogy a fogalmazvány szándékosan pongyola, épp azok a részei homályosak, ahol mód nyílna az érdemi vitára. Gondosan mellőzték a szakmailag tá­madható megállapításokat, mintha előre számítottak vol­na arra, hogy munkájukat később kritika tárgyává te­szik. Ami pedig a dolog eti­kai oldalát illeti, észrevéte­leiket jóhiszeműnek kell el­fogadni, mert egyetlen Orvos­ról sem jelenthetjük ki dön­tő bizonyítékok nélkül, hogy szándékosan megszegte eskü­jét. Ilyen kijelentéssel az ille­tő orvos erkölcsi egziszten­ciáját semmisítenénk meg. Ez világos beszéd volt, csak éppen zsákutcába kalauzolta a Vajdát. Nem fogadta el a kalauzolást. A veszély nagy­sága láttán komolyan össze­szedte magát. Nagy nyuga­lommal, joviális mosollyal meredt a professzorra: — Vegyem tudomásul, hogy ezzel befejeződött az oktatá­som? Kovács József szemrebbenés nélkül mosolygott vissza rá. — Kielégítő véleményt kapsz tőlem. írásba adom, hogy kissé felületesen jártak el a tiszaeszlári boncolok. — Barátom, ennyi nekem elegendő is lenne a teljes kudarchoz — mondta Eötvös könnyedén. — Megértheted, hogy ilyen kilátásba képtelen vagyok beletörődni. Lenne kedvetek a jegyzőkönyv rész­letes elemzéséhez? — Már megtettük, Káro- lj'om — próbált kitérni a pro­fesszor, de Babesre nézett, szólásra bíztatva. A kórboncnok élénkségre kapva ajánlotta: — Bízzuk a kérdéseket Eöt­vös úrra. Legjobb tudomásom szerint állok rendelkezésre. Csípős szivarfüstöt erege­tett a Vajda, székét az ablak­hoz vonszolta, leült Babessel szemben. — Itt van mindjárt az első megállapítás: „A fejbőrön a hajzat hiányzik, kopasz”. Mit jelent ez? Mitől kopasz? Vagy levágták a haját, vagy elhul­lott betegség miatt. Kopasz­ság alatt a magyar teljesen tar fejet ért. De itt világos a szándékoltság. Azért kopasz a csonkafüzesi hulla, mert vallási okokból levágták a ha­ját. Tehát csak zsidó lehet. ML a véleménye, Babes úr, a víz­ben lezajló enyészettől kiáz­hatnak ágyukból a hajszálak? Babes egyik térdét a má­sikra emelte, s álkulcsolta. Megfeszített keze feltűnően fehérlett. — Igen, előfordul. De csak az esetben, ha a holttestet legalább négy-öt hétig rom. bolja a víz. Amennyiben igaz a jegyzőkönyv állítása, mi­szerint a felbukkanás előtt legfeljebb tíz nappal állt be a halál és a tetem három­négy napnál tovább nem le­hetett a vízben, kizárt dolog, hogy az elemek pusztították le a hajat a fejbőrről. — Most jön a java. — A kézfejek kicsinyek és szépek, a körmök megvannak növesztve, különösen feltűnő­en szép fejlődésük és gondos ápolásuk által — Idézte a jegyzőkönyvet a Vajda, ma­ga is enyhe iróniát vegyítve hangjába. Dühösen, a szivar­füsttel együtt lökte ki a sza­vakat; — Nesze neked Soly­mosi Eszter! Dáma voltál, királykisasszony voltál, meg­állapították rólad a tudós or­vosok, hogy világéletedben csak a kezed finomításával, a körmeid reszelgetéséVel, ls,;- kozgatásával törődtél, jódol- godban menekülté] a halálba. Gondterhelten tápászkodott fel Babes Viktor. Hegyes ál­lát a csokornyakkendő bok­rához szorította, igy meredt a Múzeum körúton nyüzsgő forgalomra. — Ha lefoszlik a felhámré­teg, valóban olyan színű lesz a bőr, mint ha párizsi kozme­tikus ápolta volna. Igen ám, de három-négy nap alatt nem foszlik le és ha mégis, akkor a körmökkel együtt leválik, A szakértők határozottan be­szélnek a körömről, tehát lát­ták. Az ellentmondást alig le­het vitatni, mégsincs jogom kétségbe vonni a jegyzőköny­vet. Egyenes hazugsággal nem vádolhatunk még diplo­más orvosokat. Ezzel egy életre lehetetlenné tennénk őket. — Pedig megérdemelnék; mert cinikusan hazudnak — jelentette ki Eötvös magától értetődőn. — Tisztában van­nak azzal, hogy a vélemé­nyükre súlyos börtönbünteté­seket lehet alapozni. Nem vé­deni, hanem üldözni kell a diplomájukkal visszaélő sar­latánokat (Folytatjuk) lPE£*T-WAOTAI»Onfl*Afli mm. **re«r m Regény Eötvös Károlyról

Next

/
Thumbnails
Contents