Kelet-Magyarország, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-25 / 46. szám

1 oWa»

Külpolitikai összefoglaló

Nixon a NATO-székházban %

Érdekes kombinációk Nyugat-ßerlin körűi \ francia—angol válság újabb fejleményei

Külpolitikai széljegyzet:

Pakisztáni pókerjátszma

Bár a Közel- és Távol-Keleten sincs csend, a közvélemény figyelmének középpontjában ezekben az órákban mégis Európa áll. Ennek két oka van:

1. Nixon körútja kontinensünk nyugati részén.

2. A Nyugat-Berlin körül felröppent új hírek.

Az Egyesült Államok 36. elnöke alig egy hónappal hivatalos beiktatása után elindult nyolcnapos európai útjára. Bár hivatalosan ő másképpen indokolta, aligha véletlen, hogy útja első állomásául azt a Belgiumot választotta, amely a francia kitessékelés után otthont adott az Atlanti Szövetségnek. Nixon brüsszeli látogatásának második napját jórészt a NATO főhadiszállásán töltötte Rogers külügyminiszter és más tanácsadói, valamint Manlio Bros- hio NATO-főtitkár és annak munkatársai körében.

Az elnöki körút menetrendje tökéletesen beleillik a Ni- xon-féle koncepcióról legalábbis pillanatnyilag alkotható képbe. Nem vitás, hogy az új elnök tisztában van azzal a külpolitikai csődtömeggel, amelyet elődje hagyott rá és minden jel szerint két fázisban próbál valamit tenni. Először is szeretné megerősíteni a meglehetősen zilált állapotban levő atlanti tábort és ehhez nem habozik felhasználni a csehszlovák fejleményekkel kapcsolatos nyugati aggályokat sem. Másodszor — állítása szerint — szeretne párbeszédet kezdeni a ßzovjet vezetőkkel. Ennek a koncepciónak a jegyében szinte természetes, hogy ezt a találkozási szándékát Nixon éppen a NATO székházban tartott beszéde során hangoztatta.

Csak a tettek dönthetik el, mennyi ebből a találkozási szándékból az enyhülésre irányuló 'őszinte óhaj, és mennvj az elnöki tevékenység kezdő- sebességéhez szükséges pro- pagandisztikus elem.

Nixon többek között az NSZK-t is meglátogatja, és ennek során Nyugat-Berlint is felkeresi. Ez mindenképpen negatív gesztus, de lehetséges, hogy mire sor kerül rá, a nyugat-berlini „kiállás” jellege is módosul kissé. Arról van szó, hogy Danelius. a Nyugat-Berlini Szocialista Egységpárt elnöke kijelentette: ha nem

tartanák a nyugatnémet elnökválasztást Nyugat-Berlinben, ez lehetővé tenne az NDK kormányával olyan tárgyalásokat, amelyek eredményeképpen a nyugat-berlini polgárok — esetleg már hús- vétkor — tömegesen átléphetnék az NDK fővárosának határát. Az NSZEP központi lapja, a berlini Neues Deutschland, teljes terjedelmében helyt adott Danelius nyilatkozatának, amelyet nyugati körökben figyelemmel elemeznek.

Annál is inkább, mert — mint a találkozó után kiadott közleményből kitűnik — Kiesinger kancellár és Carapkin bonni szovjet nagykövet vasárnapi megbeszélésén is „szó esett a határátlépési engedélyekről, illetve az elnökválasztás színhelyének megváltoztatásáról.”

A pénteken kiéleződött brit—francia válságnak Nixon amerikai elnök vasárnap kezdődött európai utazására gyakorolt hatását tükrözik a hétfői francia lapok fő címei.

A kommentárokban a lapok elsősorban azt vizsgálják, vajon ki esett bele kinek a kelepcéjébe? Párizsban úgy vélik, — írja a Massip a Figaróban — a briteknek az volt a szándéka, hogy először is eltántorítsák Franciaországtól partnereit, és köze1 eb b vigyék őket a brit tézisekhez a Nyugat-Európai Unió szerepével kapcsolatosan. Másodszor be akarták bizonyítani Nixon elnöknek, hogy az igazi európaiak nem Párizsban, hanem Londonban találhatók, és minden közeledést az amerikai elnök és De Gaulle tábornok között csak a legnagyobb körültekintéssel lehet számításba venni. Harmadszor pedig, francia belpolitikai téren, meg akarták zavarni a közvéleményt néhány héttel a népszavazás előtt. Mindenképpen azonban — írja a Figaro — bármi legyen is az igazság, a brit kormány nem szolgáltatott meggyőző bizonyítékokat jóhiszeműségéről ebben az ügyben.

Ezzel ismét elszalasztódot'. az alkalom a termékeny párbeszéd indítására Párizs és London között. Ez annál is inkább termékeny lett volna, mert nem a közvetlen jövőre vonatkozott. Elmélkedés a jövőről azonban nem lehetséges olyan partnerrel, akinek kicsinyessége nem szorul bizonyításra.

Izraeli támadás

Tel Aviv (MTI):

A Tel Aviv-i katonai szóvivő bejelentette, hogy az izraeli légierő hétfőn hajnalban támadást intézett arab gerillák két szíriai állása ellen. Az izraeli gépek helyi idő szerint reggel hét órakor indultak bevetésre El-Hamma és Messa. Ion városok ellen. A szóvivő bejelentése szerint a két szíriai helységben „arab ellenállók támaszpontot építettek ki ahonnan akcióikat irányították”. Az izraeli gépek a bőm. batámadás után sértetlenül visszatértek. Nem érkezett jelentés az általuk okozott károkról.

Jugoszláviában kitűzték a parlamenti választásokat

Belgrád (MTI):

Milentije Popovics a ju. goszláv szövetségi nemzetgyűlés elnöke határozatot hozott a nemzetgyűlés valamennyi tanácsa (háza) képvi. selőinek újraválasztásáról.

Jugoszlávia egész területén április 13-án megválasztják a szövetségi parlament társadalmi-politikai tanácsának, április 23-án pedig a gazdasági, művelődési és szociálisegészségügyi tanács képvise. lóit, a szövetségi parlament népek tanácsát az újonnan megválasztott köztársasági, illetve tartományi nemzetgyűlések választják majd saját tagjaik közül.

Berlin (MTI):

Az NDK-ban hétfőn kivonatosan nyilvánosságra hozták anpak a levélnek a .tartalmát, amelyet a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottsága hevében Walter Ulbricht, a párt KB első titkára Willy Brandt-hoz, a Német Szociáldemokrata Párt elnökéhez intézett.

A levél nyomatékosan aláhúzza, hogy a nyugatnémet elnökválasztás nyugat-berlini megtartása fokozza a feszültséget Rámutat: ismeretes,

hogy a szociáldemokrata párton belül erős ellenállás mutatkozott a szövetségi gyűlés nyugat-berlini megtartásával szemben. Számos értekezleten és gyűlésen is kifejezésre jutott az a vélemény, hogy az elnökválasztást helyezzék át

„Nem akarunk vérfürdőt, de nem félünk a vérfürdőtől sem” — mondta még a nagy pakisztáni tüntetéshullám kezdetén tavaly novemberben Bhutto, Ajub Khan volt külügyminisztere, aki az utódlást akarja megszerezni, a 41 éves politikus, aki már 30 éves korában tagja volt Ajub Khan első kormányának — lévén az ország egyik leggazdagabb családjának sarja — maga akarja learatni az általános elégedetlenség termését és bár csak egyike az ellenzéki vezéreknek, (ha a legnépszerűbb is) kettejük személyes harcára kívánja leegyszerűsíteni a politikai pókerjátszmát.

Néha kísérteties a hasonlóság a tábornok-elnök és De Gaulle tavalyi válsága között. Kínálja a hasonlatot a hatalomra jutás azonossága és ugyanazon éve. 1958-ban jutott hatalomra Ajub Khan, miután az Iszkander Mirza akkori elnök által elrendelt statáriális állapotot, mint fő- parancsnok, három héten belül a maga hatalmának megteremtésére használta fel. Természetesen az említett hasonlóság főleg külpolitikai. Ajub Khan az elmúlt években lazította a nyugati hatalmakhoz fűződő szövetségi viszonyt; jele volt ennek a nyugati in- spirációjú katonai tömbökből való gyakorlati visszahúzódása. Ezen kívül Pakisztán javította viszonyát a Szovvalamelyik nyugatnémet területen fekvő városba. Ulbricht levele ezekhez a kívánságokhoz kapcsolódva megállapítja: hozzájárulna a feszültség csökkentéséhez, ha a szociáldemokrata miniszterek ebben az értelemben lépnének fel a kormányban és a Bundestag elnökének

A levél kiemelve, hogy Nyugat-Berlin önálló politikai egységet képez, hangoztatta: amennyiben nem kerülne sor a nyugatnémet elnökválasztás nyugat-berlini megrendezésére, a nyugat-berlini szenátus ennek fejében az NDK kormányához fordulhatna, hogy 1969 húsvétjára biztosítson határátlépési engedményeket Nyugat-Berlin lakosai számára az NDK fővárosának meglátogatására. Az NDK kormánya kész egy ilyen kívánjetunióval. A fontos állomás — 1966 elején — Taskent

volt, amikor Ajub Khan, Koszigin közvetítésével, rendezte az előző őszi háborút Sasztri indiai miniszterelnökkel. Jóllehet Pakisztán továbbra is komoly gazdasági kapcsolatokat tartott fenn Kínéval, ez a viszony az utóbbi időben langyosabbá vált.

Bhutto elsősorban ezt a külpolitikai pozíciót támadja. A Taskent miatt lemondott külügyminiszter „hajthatatlan” politikát követel a Pakisztánt Indiával immár két évtizede szemben állító, és az 1965-ös háborúhoz vezető, kasmiri kérdésben. Nyilvánvalóan a szélsőséges nacionalizmus meglovagolásának kísérlete ez. Pakisztánban a másik politikai lehetőség a szélsőséges muzulmánság kihasználása. Bhutto ugyanis nehezen köthet bele Ajub Khan gazdaságpolitikájába, lévén az feltűnően eredményes. Pakisztán elérkezett a ga^onaönellátás küszöbére, ami már önmagában is nagy jelentőségű és jellemző tény. Kétségtelen, hogy Ajub Khan alatt Pakisztán, a harmadik világ mércéjével mérve, dinamikusan fejlődött. Bhutto tehát a külpolitikai nacionalizmus mellett csak az ellenzék egészét irritáló rendszer- felépítést használhatja még ki,

Ajub Khan rendszerének alapja ugyanis az úgynevezett

ság pozitív mérlegelésére — hangsúlyozza a levél, amely végezetül kiemeli: a békeszerető nyugatnémet, valamint nyugat-berlini erők, továbbá a felelősségtudattal rendelkező kormányok hassanak oda, hogy a nyugatnémet kormány tekintsen el nyugat-berlini provokációja végrehajtásától.

*

Bonn: A Nyugat-Berlinben tervezett elnökválasztás kérdésében előállott új helyzet számos tanácskozás tárgya volt Bonnban és Nyugat-Berlinben. Bonnban nemcsak a kormány, hanem az úgynevezett négyes csoport (a három nyugati nagyhatalom nagykövete és a külügyminisztérium képviselője) is megbeszélést tartott.

bázisdemokrácia, amelyet a Times úgy minősített, hogy: „hullámtörőt állít az igazi népi érzelmek megnyilvánulásának.” Ez a hullámtörő — a 120 ezer elektor testületé, amely választ és ezáltal különleges, privigélizált helyet tölt be. Ezt a rendszert, amely nemcsak a korrupció lehetőségének, hanem az ellenzék kiszorításának is biztosítéka, Ajub Khan ellenfelei évek óta hevesen támadják. Még 1964 végén, az akkori elnök- választáson az ellenzék közös jelöltet állított Ajub ellenében: Fatima Dzsinah-ot. az

államalapító hetven egyné. hány éves nővérét. Ajub elektort testületé . azonban biztosította az elnök újraválasztását (bár a hangulatra jellemző volt, hogy Ajub-nak a tervezettnél hetekkel előbb egybe kellett hívnia az elek- tori testületet, oly gyorsan harapózott el, — még a bázisdemokraták körében is — az ellenzéki agitáció). Az a konzervatív politikusokból álló 8 pártot tömörítő Demokrata Akcióbizottság, amely a múlt héten szóvivő útján felvette az érintkezést Ajub- ba!, elsősorban ennek a közvetett választási rendszernek a közvetlenné tételéért küzd, és akciói csupán párhuzamosak Bhutto elgondolásaival. És éppen ebben van Ajub utolsó lehetősége.

Amikor pénteken bejelentette, hogy nem indul a jövő évi elnökválasztáson, az elnök ügyesen megígérte, hogy tárgyalni kíván a választási mechanizmus megváltoztatásáról. Az ellenzék számára viszont feltételül szabta, hogy közösen kell elémiök a megegyezést, s ez tagadhatatlanul legalábbis azt a lehetőséget biztosítja Ajub Khan- nak, hogy döntő beleszólása legyen a rezsimmódosítás- ba. Éppen ellenfeleinek megosztottságára építhet, hiszen voltaképpen belpolitikai irányítási módszerei hozták létre az ellenzék nagyonls labilis egységét. Nem véletlen, hogy a többi ellenzéki párttal szemben Bhutto és a Keletpakisztáni Awaml Liga vezé_ re, Shcik Mujibur Rahrriann (aki annak az országrésznek fokozott autonómiáját kővételi,) egyaránt elutasította az Ajub-bal való tárgyalást Bhutto üdvözölte Ajub Visz- szavonulási szándékát, kinyilvánítván saját ambícióját a hatalomra. Kérdés azonban, hogy a pókerjátszma miként alakul azok után, hogy Ajub Khan — kártyanyelven szólva — újra keverte a lapokát?

Avar János

Walter Ulbricht levele Willy Brandtlioz

Gerencsér Miklós:

57.

— Babes úr, el sem tudja képzelni, mennyire megkínzott a várakozás — kezdte nyomban a lényeggel Eötvös.

— Ne vesztegeásük az időt, amúgyis kevés.

A vértelen arcú fiatal tudós válogatott a rengeteg zsöllye, fotel, kanapé között, hogy melyikre üljön, végül egy selyem huzatú neobarokk székre telepedett az ablak közelében.

— Gondosan tanulmányoztam a boncolási jegyzőkönyvet — kezdte erőtlen hangon, amelyről érződött hogy kifárasztotta a katedra

— Pongyola fogalmazvány és egyúttal cáfolhatatlan. A konkrét megállapításaiba neu; lehet belekötni.

Eötvösnek zúgni kezdett a feje a felszökkent vérnyomástól.

— De hiszen Babes úr. ön összesen háromsz^zkét vizi holttestet boncolt. Lehetetlen,

hogy szakszerűnek ítéljen ilyen fércmunkát.

—Nem úgy áll a dolog, ahogy te képzeled, Karoly — meszelt nagy mancsával a sebészprofesszor. — Nekünk kötelességünk figyelembe venni az etikai szabályokat.

Fölrémlett a Vajda előtt a kudarc szörnyű képe. Ügyének vesztét okozhatta a két tudós óvatossága. Minden eddigi erőfeszítését az összeomlás veszélye fenyegette, ha most nem sikerül pártjára állítani az orvostudomány érveit.

— Szép dolog az orvosi etika, de majdnem negyven ártatlan ember rothad a nyir- ■■gyházi börtön szalmáján Családok lettek földönfutói, óvátehetetlen gazságra ké szülnek a felekezeti izgatok Velük szemben mi érteim; van az etikának? És egyálta Ián, mi a fontosabb, az igazság, vagy az etika?

Babes Viktor félénken ösz- «zehúzta magát, de azért hűvös lélekjelenléttel magyarázta:

— Meg kell értenie, Eötvös úr, hogy reménytelen hátrányban vagyunk a boncolást végrehajtó orvosokkal szemben. Ök látták a vitás tetemet, ők állapították meg azokat a pillanatnyi tüneteket, amelyeket azóta rég megsemmisített az enyészet. Milyen bizonyíték van a kezünkben? Csak a jegyzőkönyv. Ebből pedig nem tudjuk levezetni a saját cáfolatát. Annyit én is tudok, hogy a fogalmazvány szándékosan pongyola, épp azok a részei homályosak, ahol mód nyílna az érdemi vitára. Gondosan mellőzték a szakmailag támadható megállapításokat, mintha előre számítottak volna arra, hogy munkájukat később kritika tárgyává teszik. Ami pedig a dolog etikai oldalát illeti, észrevételeiket jóhiszeműnek kell elfogadni, mert egyetlen Orvosról sem jelenthetjük ki döntő bizonyítékok nélkül, hogy

szándékosan megszegte esküjét. Ilyen kijelentéssel az illető orvos erkölcsi egzisztenciáját semmisítenénk meg.

Ez világos beszéd volt, csak éppen zsákutcába kalauzolta a Vajdát. Nem fogadta el a kalauzolást. A veszély nagysága láttán komolyan összeszedte magát. Nagy nyugalommal, joviális mosollyal meredt a professzorra:

— Vegyem tudomásul, hogy ezzel befejeződött az oktatásom?

Kovács József szemrebbenés nélkül mosolygott vissza rá.

— Kielégítő véleményt kapsz tőlem. írásba adom, hogy kissé felületesen jártak el a tiszaeszlári boncolok.

— Barátom, ennyi nekem elegendő is lenne a teljes kudarchoz — mondta Eötvös könnyedén. — Megértheted, hogy ilyen kilátásba képtelen vagyok beletörődni. Lenne kedvetek a jegyzőkönyv részletes elemzéséhez?

— Már megtettük, Káro- lj'om — próbált kitérni a professzor, de Babesre nézett, szólásra bíztatva.

A kórboncnok élénkségre kapva ajánlotta:

— Bízzuk a kérdéseket Eötvös úrra. Legjobb tudomásom szerint állok rendelkezésre.

Csípős szivarfüstöt eregetett a Vajda, székét az ablakhoz vonszolta, leült Babessel szemben.

— Itt van mindjárt az első megállapítás: „A fejbőrön a hajzat hiányzik, kopasz”. Mit jelent ez? Mitől kopasz? Vagy levágták a haját, vagy elhullott betegség miatt. Kopaszság alatt a magyar teljesen tar fejet ért. De itt világos a szándékoltság. Azért kopasz a csonkafüzesi hulla, mert vallási okokból levágták a haját. Tehát csak zsidó lehet. ML a véleménye, Babes úr, a vízben lezajló enyészettől kiázhatnak ágyukból a hajszálak?

Babes egyik térdét a másikra emelte, s álkulcsolta. Megfeszített keze feltűnően fehérlett.

— Igen, előfordul. De csak az esetben, ha a holttestet legalább négy-öt hétig rom. bolja a víz. Amennyiben igaz a jegyzőkönyv állítása, miszerint a felbukkanás előtt legfeljebb tíz nappal állt be a halál és a tetem háromnégy napnál tovább nem lehetett a vízben, kizárt dolog, hogy az elemek pusztították le a hajat a fejbőrről.

— Most jön a java.

— A kézfejek kicsinyek és szépek, a körmök megvannak növesztve, különösen feltűnően szép fejlődésük és gondos ápolásuk által — Idézte a jegyzőkönyvet a Vajda, maga is enyhe iróniát vegyítve hangjába. Dühösen, a szivarfüsttel együtt lökte ki a szavakat; — Nesze neked Solymosi Eszter! Dáma voltál, királykisasszony voltál, megállapították rólad a tudós orvosok, hogy világéletedben csak a kezed finomításával, a körmeid reszelgetéséVel, ls,;- kozgatásával törődtél, jódol- godban menekülté] a halálba.

Gondterhelten tápászkodott fel Babes Viktor. Hegyes állát a csokornyakkendő bokrához szorította, igy meredt a Múzeum körúton nyüzsgő forgalomra.

— Ha lefoszlik a felhámréteg, valóban olyan színű lesz a bőr, mint ha párizsi kozmetikus ápolta volna. Igen ám, de három-négy nap alatt nem foszlik le és ha mégis, akkor a körmökkel együtt leválik, A szakértők határozottan beszélnek a körömről, tehát látták. Az ellentmondást alig lehet vitatni, mégsincs jogom kétségbe vonni a jegyzőkönyvet. Egyenes hazugsággal nem vádolhatunk még diplomás orvosokat. Ezzel egy életre lehetetlenné tennénk őket.

— Pedig megérdemelnék; mert cinikusan hazudnak — jelentette ki Eötvös magától értetődőn. — Tisztában vannak azzal, hogy a véleményükre súlyos börtönbüntetéseket lehet alapozni. Nem védeni, hanem üldözni kell a diplomájukkal visszaélő sarlatánokat

(Folytatjuk)

lPE£*T-WAOTAI»Onfl*Afli

mm. **re«r m

Regény Eötvös Károlyról