Kelet-Magyarország, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-22 / 44. szám

kvt rr Magyarország TOM február 9! Külpolitikai összefoglaló Tart még a feszültség a Nyogat'Eorópai Unióban Üxonra várra — vélemények és várakozások Külpolitikái szé Ijég yzet: Fehér Könyv a sötét tervekről A sok előzetes vita és köl­csönös sértődés után ülésezik végre Párizsban a Nyugat- Európai Unió közgyűlése, ám igazi előrehaladásról nem le­het beszélni. Franciaország képviselője kevesli a tagálla­mok sajnálkozását az Unió­ban kialakult válság miatt, mert úgy véli: ebből a fogal­mazásból az csendül ki, hogy a krízist Franciaország okoz­ta. Ha a dolog így marad, úgymond Párizs, akkor a ta­goknak vállalniok kell a fele­lősséget, hogy ez a válság akár hónapokig, sőt évekig is elhúzódhat. Egyébként Franciaország képviselője nyíltan bírálta Angliát, sze­mére vetve, hogy a szigttor- szág Franciaországot kívánja elszigetelni közös piaci part­nereitől. London visszautasí­totta a vádat, mondván: nem mi szövünk összeesküvést Franciaország ellen, hanem Franciaország szigetelte el ön­magát, nacionalista politikájá­val. Ebben a helyzetben a nyugatnémetek próbálták bé- kítgetni, kompromisszumként további konzultációkat java­solva anélkül, hogy a válsá­gért bárkit is hibáztatnának. A francia képviselő szavai­ból azonban különös figyel­met érdemel az a mondat, amely szerint az angol manói ver igazi célja: Nixt í elnök európai kőrútjának előestéjén Londont az európai integrá­ció élharcosának feltűntetni! Csakugyan, lényegében ar­ról van szó, hogy Uncle Sam látogatása előtt minden nyu­gat-európai szövetséges igyek­szik önmagát előtérbe tolni, lehetőleg a másik kárára, hogy az USA-tól, s most, a lá­togatás idején személy sze­rint Nixon tói minél többet csikarjon ki. A brit sajtónak általában az a véleménye, hogy Nixon főképp a későb­bi: a Szovjetunióval folyta­tandó „nagy párbeszédet” kí­vánja előkészíteni azzal, hogy előbb nyugat-európai szövet­ségeseivel valamiféle közös platform kialakítása érdeké­ben tanácskozik Persze, mi­ként a Times sajnálkozva megállapítja, a Nyugat-Euró­pai Unióban kitört marako­dás nem a legkedvezőbb szín­ben tűnteti fel a nyugat-euró­pai országokat éppen Nixon látogatása előtt. Mindeneset­re, a Daily Mirror azért ab­ban is reménykedik, hogy a Fehér Ház ura látogatásával azt is demonstrálni kívánja: az USA nem feledkezett meg régi szövetségeseiről, annál is inkább, mert — miként az amerikai sajtó megállapítja — a Johnson-kormányzat na­gyon elhanyagolta európai partnereit. Nixon maga is azt jelentet­te ki, hogy kőrútjával „új életre akarja kelteni és meg akarja erősíteni” az Egyesült Államok és Nyugat-Európa kapcsolatait. Ugyanakkor amerikai kormánykörök fél- hivatalos nyilatkozataikban nem győzik hangsúlyozni: Nixon útja elsősorban tájéko­zódó jellegű és nem célja a vitás problémák azonnali megoldása. Hogy milyen tájékoztatáso­kat szerez majd nyugat-euró­pai partnereitől Nixon — Ki­vált, hogy ha csakugyan elő­munkálatnak szánja ezt az (Folytatás az 1. oldalról) lyozta: az európai béke és biztonság megszilárdítása megköveteli a jelenlegi euró. pai határok, köztük a két német állam között húzódó határ elismerését, a két külön­álló német állam egyenjogú és szuverén létének nemzet­közi jogi elismerését, a nyu­gatnémet kizárólagos képvise. leti igény feladását, annak megakadályozását, hogy a szövetségi köztársaság bármi­féle formában az atombomba birtokába kerülhessen az atomsorompó-szerződés alá­írását, a müncheni diktátum kezdettől fogva semmisnek nyilvánítását. Végül a kapcso. latok normalizálását vala­mennyi ország — beleértve az NSZK-t is — és a Német De­mokratikus Köztársaság kö­zött, továbbá az NDK és a különleges politikai egységet képező Nyugat-Berlin között. Norden számos érvvel alá­támasztott fejtegetéseiben megállapította, hogy az euró­pai béke és biztonság legfőbb veszélyeztetője a Német Szö­vetségi Köztársaság, amely­nek kormánya a monopoltő­kés érdekek kiszolgálója és a német imperializmus ha­gyományainak folytatója. Rámutatott, hogy szoros kapcsolat áll fenn a jelenlegi bonni politika és az NSZK- ban újjáéledő nácizmus között. A potsdami megállapodások megsértésével a háborús bűn­tettek döntő többségét nem to­rolták meg Nyugat-Németor- szágban, sőt súlyos bűncselek­ményeket elkövetett volt ná- nácik ma is jelentős funkci­ókban vannak a közéletben, a közhivatalokban és a hadse­regben. Ezek a személyek esz­meileg segítik az újnáci moz­galom kialakulását amelynek nem egyedüli megtestesítője utat egy majdani, Moszkvá­val folytatandó megbeszélés­hez —, azt egyelőre csak ta­lálgatni lehet. Párizs, nagyon valószínűen, az európai béke és biztonság irányában kí­vánja majd orientálni az USA elnökét, Londont elsősorban önnön problémája: „Európá­ba”, azaz a Közös Piacba va­ló bejutása foglalja el, s nyil­ván ehhez kér majd fokozott segítséget, ami pedig Bonni illeti .. Nos, itt csak abban lehet reménykedni, hogy Ni­xon és tanácsadói nem enge­dik majd különösképpen be- folyásoltatni magukat Kiesin- gerék revansista, nacionalista tendenciáitól. A későbbi, a szovjet—amerikai párbeszéd­től is csak akkor várható eredmény, ha a nyugat vezető hatalma is elhatárolja magát az európai status quo-t, békét és biztonságot veszélyeztető nyugatnémet nagyhatalmi tö­rekvésektől. a Nemzeti Demokrata Párt. Hangoztatta, hogy amíg 20 ezer bizonyított fasiszta hábo­rús bűncselekmény esetében nem került sor eljárás lefoly­tatására, addig nem haboztak a fellépéssel a kései kapitalis­ta rendszer 3000 baloldali bí­rálója ellen. Elmondotta: a kormánykabinet munkatársai és az államtitkárok között 20, a Bundeswehr táborno­kai és tisztjei kö­zött, a hadügyminisztéri­umban, valamint az irányító NATO-szervekben 189, a ma­gas rangú igazságügyi tisztvi. selök, bírák és ügyészek kö­zött 1118, vezető külügyi szol­gálatban 244, a rendőrség és az alkotmányvédő hivatal ve. zető állású beosztotti között 300, a hadfelszerelési mono­póliumok fegyverkezési szak­értői között pedig 120 olyan személy tevékenykedik, akik a hitleri fasizmus fontos tá­maszai közé tartozott. Számos példa között ki­emelte, hogy Gerstenmaier, -a nyugatnémet Bundestag volt elnöke P 38/546 szám alatt Himmler biztonsági szolgála­tának ügynöke volt és az 1944. július 20-i Hitler-ellenes összeesküvés kapcsán bizo­nyíthatóan 17 embert szolgál­tatott ki a Gestapónak. Be­szélt arról is, hogy a példák között szerepelt náci múltjá­val Schröder a CDU állam­elnökjelöltje is. A sajtóértekezet végén dokumentumokat nyújtottak át az újságíróknak Gersten, maier tevékenységéről. 52 Nyugat- Németországban és Nyugat-Berlinben élő és mindeddig felelősségre nem vont volt nácibíró és ügyész bűncselekményeiről, valamint Nyugat-Berlin és Bonn nem­zetközi jogellenes kaocsolatai- ról és a Nyugat-Berilnben el­követett provokációkról. I I . IIII..I mii. ............ —............................ A NATO reneszánszáról cikkeznek jóideje egyes nyu­gatnémet lapok, de amint a most kiadott bonni Fehér Könyvből is kiderül, ezen be­lül elsősorban a revansista Bundeswehr „újjászületésére” gondolnak. Mindenekelőtt a Fehér Könyv számadatai fi­gyelemre méltóak. Ezek sze­rint ugyanis az 1972-re elő­irányzott katonai költségve­tés 19 milliárd márkáját 1973-ra rekordösszegre, 21 milliárdra emelik. A csapat- létszám emelése mellett elő­irányozzák a hadsereg és a haditengerészet felszerelését, a legmodernebb fegyverek­kel. A szerzők követelik, hogy lássák el „bővebben” a nyugatnémet hadsereget nukleáris fegyverek szállítá­sára alkalmas eszközökkel. Az utóbbi bizonyítja, mi­lyen mértékben fokozódik a bonni atométvágy. Ehhez hoz­zátartozik : a nyugatnémet újrafelfegyverzés sohasem in­dulhatott volna el az Egyesült Államok jóváhagyása és tá­mogatása nélkül. Washington eredetileg arra gondolt, hogy a Bundeswehr amerikai el­lenőrzés alatt marad, ezért mondták ki az újrafelfegy­verzés megindulásakor, hogy a felállítandó nyugatnémet kötelékek a NATO-parancs- nokság alá tartoznak és szigo­rúan „hagyományos” jelle­gűek lesznek. A bonni kor­mány induláskor, taktikai okokból, elfogadta ezeket a feltételeket, ám a Bundes­wehr növekedésével párhuza­mosan egyre makacsabb erő­feszítéseket tett a „hagyomá­nyos” korlátok áttörésére. Lo­gikusan következik, hogy most, amikor a Bundeswehr A négy hónap óta egyre fe­szültebb pakisztáni helyzet­ben pénteken új drámai for­dulat következett be, amikor — nyugati hírügynökségek jelentése szerint — a 62 éves pakisztáni elnök 'rádióbeszé­dében bejelentette, hogy a jö­vő év márciusában sorra ke­rülő elnökválasztáson nem szándékozik indulni. „Ez az elhatározásom végérvényes s visszavonhatatlan” — mon­dotta az elnök, aki 1958 októ­berében vértelen katonai puccs útján szerezte meg a hatalmat. Rádióbeszédében Ajub Khán elismerte, hogy az or­szágban széles körű elégedet­lenség mutatkozik „a dolgok jelenlegi állásával”, majd fejlesztésére irányuló újabb hullámmal állunk szemben, erősödik a tömegpusztító fegyverek közvetlen birtoklá­sára irányuló követelés is. A bonni atomtörekvések­nek csak egyik ága, hogy igyekeznek közelebb kerülni a jelenleg még amerikai őri­zet alatt álló „éles” töltetek birtoklásához. A másik, talán még veszélyesebb ága az, hogy az elmúlt években „csendben” kiépítették az ön­álló atomfegyvergyártás anyagi, technikai bázisát. Bonnban ugyan hangsú­lyozzák, hogy az NSZK ál­tal folytatott atomkutatási program csak „békés célokat” szolgál, a nemzetközi atom­szakértők azonban egyetérte­nek abban, hogy az NSZK már azon államok sorába lé­pett, amelyek az önálló atom­fegyvergyártás küszöbén áll­nak. A Bundeswehr tábornoki karának nagy része elégedet­len a NATO-stratégiának az­zal a módosításával is, ame­lyet még Kennedy elnöksége alatt hajtottak végre, amikor, legalábbis elméletben, áttér­tek a „masszív megtorlás” jelszaváról a „hajlékony vá­lasz” koncepciójára. Az előb­bi azt jelentette, hogy bármi­lyen tényleges vagy vélt konfliktus esetén az Egyesült Államok azonnal beveti egész atomerejét, az utóbbi viszont számításba vesz egy bizonyos ideig tartó konvencionális hadviselést is. Ezt az elgondo­lást a bonni generálisok kez­dettől fogva viszolyogva fo­gadták, és a Fehér Könyv megállapításai akkor alakul­nak teljes képpé, ha idézünk célzott árrá, hogy a legköze­lebbi elnökválasztások a je­lenlegi közvetett választási rendszer helyett „új redszer szerint” történhetnek. Ugyanakkor figyelmeztette az ellenzéki pártokat, ha nem sikerül nekik vele megegye­zésre jutni, akkor a nehézsé­gek elhárítása érdekében megteszi a maga „alkotmá­nyos javaslatait”. Az elnök nem fejtette ki, hogy milyen javaslatokra gondol. A kelet-pakisztáni Khulna városában pénteken mintegy húszezres tömeg tüntetett a kormány ellen. A tüntetők és a rendőrök összecsapásában három polgári személy életét vesztette, egy rendőrt pedig a tömeg megölt. egynéhány szűkebb körben terjesztett nyugatnémet kato­nai folyóiratot, amelyekben ilyen megállapítások olvasha­tók: „A NATO tagállamai an­nak idején belementek az Egyesült Államok uralkodó szerepébe. Ma már kiderült, hogy Nyugat-Németország korlátozott szuverénitása a NATO-n belül a szövetség gyenge oldala.” Ugyanezek a fejtegetések mind gyakrab­ban hangzanak el a kétolda­lú amerikai—nyugatnémet megbeszéléseken is. A fejlemények hátteréhez tartozik, hogy az NSZK-ban újra visszanyerte régi pozí­cióit a nagytőke és a hadse­reg. Ez a két tényező pedig szorosan összefonódik. A nagytőke szócsöve, az Indust­rie Kurier így ír: „A Szövet­ségi Köztársaságban bizonyos aránytalanságok tapasztalha­tók: noha az NSZK a legje­lentősebb ipari és kereskedél- mi államok közé tartozik, politikailag nem rendelkezik megfelelő súllyal, ami első­sorban azzal magyarázható, hogy a hadsereg fejlesztésé­nek üteme nem eléggé gyors.” Ugyanezt fejtegette nemrég Franz Josef Strauss: „Nyugat- Németország állítólag gazda­sági óriás, politikailag azon­ban még nem nyerte el az őt megillető pozíciókat, ideje lenne ezen változtatni.” Végül még egy adalék az amerikai—nyugatnémet vi­szony alakulásához: Az utól> bi időben az Egyesült Álla­mok arra törekszik, hogy ’NATO szövetségeseit nagyobb áldozatkészségre serkentse. Ezen a téren mindenekelőtt az NSZK mutatkozik készsé­gesnek, sőt, esetenként még elébe is megy az amerikai elgondolásoknak. Ezzel a tak­tikával Bonn pozíciói követ­kezetesen erősödnek, az NSZK pedig minden esetben benyújtja a politikai számlát. Ez történt napjainkban is, amikor a nemzetközi jog, a potsdami egyezmény előírá­saival szöges ellentétben, március 5-re Nyugat-Berlinbe hívták össze a Bundestagot, hogy ott tartsák meg az el­nökválasztást és ehhez „sike­rült” a nyugati szövetségesek, mindenekelőtt az Egyesült Államok jóváhagyását meg- kapniok. A provokatív dön­téssel egyidőben látott napvi­lágot a katonai kiadások fel- duzzasztásáról szóló közle­mény — a bonni Fehér Köny. A német imperializmus történelmében a rohamos hadseregfejlesztés és a pro­vokatív jogsértések mindig összefonódtak. S. E. Gerencsér Miklós: 55. Eötvös hátrakulcsolt kézzel, elöre-hátra hajlongva vizs­gálhatta Lotz Károly finom érzékiséggel szendergő akt­ját, — Ami neked kérdés, azt én rég tisztáztam. Annál sürgősebb lenne végezni azokkal a jegyzőkönyvekkel. — Rossz lóra tettél — ma- acskodott a professzor. — '’ater Stöcker, Vilmos csá­ár udvari lelkésze nem prédikál hiába Bismarck, a •askancellár a háttérből minden támogatást megad a második Birodalomban a zsidóellenes erőknek. Már­nádig amit Németország kar, annak mindig foganat- ? van Magyarországon. Is- czy nem a levegőből beszél. Tud+a. hogy az idő neki dol­gozik. A Vajda néhány fáradt lé­péssel az ablakhoz sétált, megérintette a csipkefüggöny babos fodrait. — Hagyjuk ezt, kedves ba­rátom. Ami Németországban történik, azért a németek fe­lelősek. Mi meg törődjünk a saját felelősségünkkel. — Tulajdonképpen elké­pesztő tény, hogy a német tanári karnak majdnem a fele zsidó. Éppannyira bá­mulatos, hogy a magyar gyáripar szinte kizárólag zsidó kézen van. Neked ez semmit nem mond? — Sokat, nagyon sokat mond — bólogatott Eötvös egyetértőn. — Azok a nem­zeti érdekekre apelláló po­rosz nemesek fütyülnek a ta­nári hivatásra. Inkább vá­lasztják a katonai pályát, meg a hivatali rangot a ha­talom hierarchiájában. Minek is nevelnék az ifjúságot ha­vonta néhány koszos márká­ért? Ezért persze a zsidó a bűnös. Van bőr a pofáján megvakulni a könyvek kö­zött.. És persze a mi dúsgaz­dag zsidó gyárosaink. Szá­mold össze hirtelen, hány magyar mágnás fektette a pénzét ipari vállalkozásba? A Ferencvárosban, Óbudán, Csepelen és Angyalföldön még mindig kecskék legelnék a bojtorjánt, ha a Festetic- hekre, a Héderváriakra, az Eszterháziakra, meg a többi főrendi familiára várnánk! Mennyire siet a klérus gyá­rakat alapítani a százezer holdak jövedelméből! Persze, az a szemtelen Goldberger már száz esztendővel ezelőtt textiliagyárat épített az óbu­dai kupecek házai közé! — Fokozatosan ragadta el a hév a Vajdát Gondolatainak nem tudott ellenállni, lendítette őket a gravitáció, mint a Cu- ha patak sebes vizét a szá­mára oly kedves Bakonyban. Addig semmi remény nem volt szónoki szenvedélyének csillapulására, amig körbe nem fonta alapgondolatát az érvek szertelenül burjánzó repkényével. — Az a leggya­koribb vád a zsidók ellen, hogy nemzetietlenek. Mutass nekem egyetlen olyan arisz­tokratát, aki ne lenne koz­mopolitább a Rotschildeknél. Nem is számit mágnásnak, aki beéri hazai atyafisággal. A legrosszabb magyarsággal beszélő pesti zsidó ügyvéd vért izzadhat, akkor sem tudja annyira kerékbetörni anyanyelvűnket, mint egyik­másik főnemes, akinek állí­tólag a hét vezér egyike volt a birtokszerzője. Azt mond­ják, hogy a zsidó telhetetlen- ség jutattja koldusbotra a parasztságot. Miattuk mene­kül a falusi nincstelen Ame­rikába. Hány latifundium ura parancsolta meg földmérőjé­nek, hogy parcellázzon lega­lább a silányabbik birtoká­ból? Sőt inkább a folyam­szabályozásokkal felszaba­duló földeket is maguk ha­rácsolják el, lásd a Károlyi­akat a Szamos torkolatvidé­kén, a Szapáriákat a középső Tiszánál, a Czirákyakat a Rába völgyében, a Feste- ticheket a Kis-Balatonnál. No persze semmi okom védeni a zsidókat. Azokat a zsidókat, akik a legtöbbet tanultak a magyar uraktól. De mit tehet arról a pápai orthodox pert- liárus, hogy Amerikába megy a zsellér Biharból? Tisza Kálmán sokkal többet tehet erről. És itt vannak ezek a zsidó pénzemberek. Ki- mond­ja róluk, hogy a népjólét bajnokai? Tollasodnak, ahogy csak erővel bírják, de amit a tíz körmük közé tudnak csípni, azt legalább itthon kamatoztatják, nemzeti va­gyon lesz belőle, amit vi­szont esztelenül elherdálnak odakint a történelmi osztály élvhajhász semmirekellői, abból a külföld gazdagodik. A földbirtokos urak pazarlá­sa jóvátehetetlen gazdasági vérveszteség az országnak. A parasztok kivándorlása pe. dig igazi vérveszteség. Sokkal katasztrofálisabban ritkulna a munkabíró nép, ha nem tartaná itthon legalább egy ré­szét a gyarapodó gyáripar. Józan megfontolás, kemény munka, önhibáink beismeré­se helyett egyszerűbb az or­szág minden baját a zsidókra fogni. Le kell tagadni az eré­nyeiket, mert így eltitkolhat­juk a saját gyarlóságunkat. Ki kell őket kiáltani a ma­gyarság ellenségeinek, mert így nem derül ki, hogy mi mennyit ártunk a saját faj­tánknak. Véteknek kell fel­róni szorgalmukat, mert így erénynek hazudhatjuk úri restségünket. Istenem, azok a zsidó bérlők. Miféle erőszak tiltotta meg a birtokosaink­nak, hogy maguk gazdálkod­janak? Jaj, milyen átkozot­tak azok a zsidó kocsmáro- sok! Butítják a pálinkájuk­kal azokat a szerencsétlen parasztokat. Még egyetlen olyan iszákost sem láttam, akit a pandúr erőszakkal haj­tott volna a kocsmába. Amellett egyfelől hasznos szidni a zsidót hamis iccéi miatt, másrészt hasznos el­tűrni a zsidó kocsmárosí a borsos adó miatt. Mihelyt zsidó tartja a meszelyt, azon­nal ellensége az országnak. De ha keresztény csapja be a pa. rasztot, akkor egy tisztes fog­lalkozás tisztes hasznáról be­szélünk. Nem tudom, hallot­tál-e róla, hogy az egész hó­doltsági idő alatt abból ke­letkezett a győri püspökség legtöbb aktája, hogy három kocsma italmérési joga felett veszekedett a bécsi udvarral. Másfél évszázadon át húzták a kötelet Győr és Bé^s között három mocskos ivó miatt. Nem, barátom, nem lehet olyan lator kézzel nyúlni az ország közállapotaihoz, ahogy azt Baryék tették a csonka­füzesi hullával. A daliás termetű profesz- szor mozdulatlanságba feled­kezve hallgatta Eötvöst, ránctalan tökéletességgel állt rajta a fekete zsakett, a ga- valléros pepita nadrág, dom­ború mellén tüzelt a karma­zsin díszzsebkendő. (Folytatjuk) S mbéi Ajub Khán visszalép? Regény Eötvös Károlyról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents