Kelet-Magyarország, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-02 / 27. szám
fm Vbrtifr ft ftELBT-MAGTARORSFAG 9 eM*» Hátrányos helyzetből A versenyben mindenki más pozícióból indul. Az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgák „hallgatóvá minősítő versenyén”, az ott megjelenő 18—20 éves fiataloknak is csupán egyetlen közös vonásuk van: mindannyian érettségiztek. De mar az első mélyebb elemzésnél tarka képet kapunk: ki hol érettségizett. A fővárosban? Vidéki nagyváros gimnáziumában? Falusi kisgimnáziumban ? S ha még mélyebben vizsgáljuk a felvételizők összetételét, további differenciálódás tűnik elő: ki milyen körülmények között tanult eddig, milyen volt a környezete, a műveltséggyűjtéshez milyen forrásokat kínált a család, az iskola, a társadalom? A hátrányos helyzetű tanulók segítése — különösen, amióta szocialista oktatásügyünk irányítói megszüntették a származás szerinti kategorizálást — egyre határozottabban kibontakozó társadalmi mozgalommá válik. A hátrányos helyzet megfogalmazásában ugyan még itt-ott élnek téves gondolatok, tehát mindenekelőtt a fogalmat kell rögzíteni: hátrányos családi, szociális és földrajzi helyzetben lévő munkás és parasztszülők gyermekeiről van szó, akik a családi környezetükből továbbtanulásukhoz nem hozhatnak mást útravalóul, mint a munka szeretetét, az ambíciót és a tehetséget. A feladat igen nehéz. Sza- bolcs-Szatmárban csupán osztatlan tanyai kisiskolákban még ma is 4500 gyermek tanul. 4000 azoknak a nyolc osztályt végző fiataloknak a száma, akik évente nem tanulhatnak tovább. E két számadat önmagában is alapot nyújt arra, hogy a társadalom legszélesebb összefogását sürgessük a hátrányos helyzetű tanulók támogatásához. Hol és mit tehet a társadalom? Erről a témáról legutóbb a Hazafias Népfront megyei bizottsága mellett működő művelődési és honismereti társadalmi bizottság tárgyalt, s készített olyan javaslattervet. amelyet megvalósításra az illetékes szak- igazgatási szerveknek juttatnak eL A hátrányos helyzetből induló tanulók segítése a pedagógusok elsődleges feladata. A pedagógusok jól ismerik a segítség pedagógiai, didaktikai lehetőségeit. Feladat természetesen a tanyai kollégiumok számának növelése, a tanulószobák színvonalának, férőhelyek számának emelése, a szakköri tevékenység jó kihasználása a szélesebb látókör biztosítására, a tehetségekkel való aktívabb foglakozás. Ezúttal inkább a társadalom összefogásáról kellene említést tenni. A kihasználatlan tartalékok egyike a nép- művelés segítése lehet A falusi művelődési házak helyet, alkalmat nyújthatnának a hátrányos helyzetű tanulók korrepetálására, közművelődési könyvtárak különös törődéssel, s az iskolákkal közösen kidolgozott terv alapján segíthetnék a tehetséges gyerekeket, a falusi értelmiség szakismeretével jó társadalmi segítséget nyújthatna az egyébként is túlterhelt pedagóguskarnak a tanulók felkészítésében. A Nyíregyházi Tanítóképző Intézet KISZ-szervezetének hasznos kezdeményezését említenénk: hallgatóik a jövőben megszervezik egy-egy hátrányos helyzetű tanulókból álló csoport rendszeres korrepetálását, s szinte „eléjük mennek” a tehetséges munkás, paraszgyermekeknek a felvételi vizsgákat megelőzően. Hasznos támogatást nyújthatnának a termelőszövetkezetek is: kulturális alapjukból támogathatnák a tehetséges gyermekek korrepetálását, felkészítését a továbbtanulásra. A következő időszakban sok jó ötletre, termékeny gondolatra lesz szükség, s a társadalom összefogására azokért a gyerekekért, akik tehetségesek, rátermettek, de akik számára még mindig zsákutcát jelent az általános iskola, vagy gimnázium, mert hátrányos helyzetük nem teszi őket versenyképessé a jó pozícióból induló diáktársak mellett Szilágyi Szabolcs MINŐSÉGI ŐRJÁRA1 Harmincmillió köbméter víz öntözésre Befejezik a negyedik víztározó építését A Hazafias Népfront megyei bizottsága mellett működő megyei mezőgazdasági bizottság január 30-án délelőtt ülést tartott. A bizottság ülésén Él Miklós vízügyi szakmérnök beszámolt az öntözéssel kapcsolatos eredményekről, problémákról. Szabolcs-Szatmár megyében az elmúlt évben az öntözésre berendezett 42 ezer hold területből 28 ezer 652 holdat öntöztek. Az 1967 évi számokhoz viszonyítva az arány jónak mondható. Öntözésre közel 30 millió köbméter vizet használtak fel, egy holdra átlag ezer köbmétert. Annak ellenére, hogy növekedett az öntözött terület aránya, a felhasznált víz mennyisége az öntözéssel kapcsolatosan számos probléma adódott. Az öntözőberendezésekkel rendelkező termelőszövetkezetek tavaly késve végezték el a berendezések karbantartását, így késett az üzemeltetés is. Kritikus volt — ma is az — a szakirányítás, szakmunkásellátás. A kései üzemeltetésből, a szakirányítás hibáiból, az öntözőberendezések kihasználtsága nem érte el a kívánt szintet. A tavalyi évhez hasonlóan idén is kevés csapadékra számíthatunk. Fontos feladat tehát, hogy a mezőgazdasági üzemek időben felkészüljenek az öntözőberendezések maximális hasznosítására. Már most készítsenek tervet az öntözőberendezések alkatrészpótlására, az öntözőberendezések üzemeltetésére. 1969- ben az öntözéses lehetőség megyénkben tovább növekszik. Bővítik a tunyogmatol- csi öntözőfürtöt, amely a jelenlegi ezer hold helyett hétezer hold öntözését teszi lehetővé. A vízhasznosítás szempontjából említésre méltó, hogy tovább javul a szaktanácsadás, a szakmai segítségadás. A megye vízgazdálkodási társulásai szaktechnikusokat alkalmaznak, akik az üzemek öntözőberendezéseinek művezetéseiben nyújtanak majd gyakorlati segítséget (A beregi, valamint az ecsedi társulás már rendelkezik szak- technikussal.) A Felsőtisza- vidéki Vízügyi Igazgatóság elősorban az újonnan épülő öntözőüzemek művezetésében ad majd támogatást Befejeződik tavaszra a császárszállási víztároló II. építése. Az új víztároló — a megyében a negyedik — elsősorban a nyíregyházi termelőszövetkezetek nagyobb arányú öntözéses növénytermesztését teszi lehetővé.- - ' * A flPÍI —- az elégedetlen ^ ” vásárló szemével Cipőszaküzleteket néztünk meg a héten. Beszélgettünk a vásárlókkal, az eladókkal. Később beszélgetésre hívtuk meg a kis- és nagykereskedelem képviselőjét, valamint a megyénkben cipőipar néhány képviselőjét. Mai írásunkat a vásárlók véleménye alapján állítottuk össze. Tizenhat féle női divatcsizma áll a pulton a nyíregyházi Zrínyi Ilona utcai cipőboltban. A vitrinekben legalább 20 féle női cipő, a legkülönbözőbb gyárak terméke. Köztük a Rakamazi Cipész Ktsz-é és cseh, német, olasz, spanyol import. A boltba érkező vásárlók közül alig van olyan, ki először megy az éppen szükséges cipőért. Legtöbben már egy vagy több üzletben keresték, s itt újra megnézik. A választék ellenére ebből a boltból is a vevők jó része cipő nélkül távozik. A vevő kálváriája A távozás oka: nincs megfelelő nagyság, a szezoncikkek egy része már kifogyott, egyszerűen nem tetszik a fazon, vagy éppen bizonyos áruk iránt nincs bizalmuk. Ez utóbbiak közé tartozik a női divatcsizma is. Nem ok nélkül. Januárban csak egyetlen üzletből 280 párat küldtek vissza a gyáraknak: a Duna (Budapest), a Tisza (Martfű) és a Savaria (Szombathely) egyaránt részesedik a bizonyára kellemetlen csomagból. Nem volt nehéz olyan vásárlókat találni, akik lassan immár kálváriát járnak a cipőszaküzletekben. íme néhány példa, valamennyi valós, a boltokban mindegyikről jegyzőkönyv is készült. K. E-né december elején vette az új fekete műanyag csizmát. Rövid használat után a húzózár elromlott, megjavítani nem lehetett.- A vásárló nem talált hasonló csizmát, visszaadták a pénzt. Még decemberben újabbat vett Ezzel sem járt jobban, két hét alatt levált a talpa, ismét csere következett volna, de nem volt megfelelő színben, újra visszaadták a pénzt K. L.-né is fekete műbőrcsizmát vett. Rövid használat után az anyaga berepedt a lábfejnél. Vissza vitte, nem volt másik, megfelelő, választott érte egy lakkcipőt Néhány hét múlva már nem tudta felvenni — felvált a talpa. Ezt már szégyellte visz- szavinni. Nem járt jobban másik két lakkbetétes cipőve) sem. Az egyiknek a betétje tört ki idő előtt a másiknál újra szétvált a talpa. Három csizma egy léién A harmadik vásárló — H. E. — már nagyon jól megjegyezte a gyártó cég nevét: Duna Cipőgyár Budapest. Első csizmájának lábfeje repedt ki két hét után. Kicserélték ugyanolyanra. Ennél már nem volt szükség két hétre sem: a jobblábasban nem volt kéreg (ezt utólag a szakemberek mondták neki), kirepedt. Újra kicserélték. Három új csizmát használt a télen, s mindössze egyért fizetett. Ennek ellenére szívesen elhagyta volna a cserével járó jegyzőkönyvelést, utánajárást. Félreértés ne essék: nem egyedi, kirívó példákat kerestünk. És nem is a legolcsóbb cikkek között. Minden cipő, csizma ára 250—350 forint között volt. A gondok most sem csökkennek: jelenleg is hat kartondobozban több tucat női csizma vár visszaküldésre. A hibák három nagy csoportba sorolhatók. Néhány nap vagy hét használat után leválik a lábbeli talpa, tehát rossz, hiányos a ragasztás., A másik: a sarok válik le. Ez pedig műanyagból van, megjavítani sem tudják. A harmadik: rosszak a húzózárak. A tapasztalat szerint teljesen mindegy, műanyagból vagy fémből vannak. Bírálat hangzott el az egészcipőt helyettesítő rövid szárú csizmákra is. Ezt sok idős asszony vásárolja — jobb és célszerűbb híján. Pedig nehéz fel- és lehúzni, a műanyag talp és műbőr felsőrész nem engedi a párolgást, állandóan nedves a láb. (Ilyen panaszok a csizmával kapcsolatban is elhangzottak.) Az olcsó posztócipőkből kevés kerül az üzletekbe! A kisebbfajta vihart felkavaró női divatcsizmák árnyékában szerényen húzódnak meg a többiek. Más csere, panasz alig van. Ha a váLevelet kaptam Feladója dr. Varga Lajos körzeti orvos Nyírgyulajból. Ha egy orvos — sok munkája mellett — kétoldalas levelet ír, oka van rá. Két és fél évvel ezelőtt jártam Nyírgyulajban. Akkor elkeseredett volt. Családjával ott húzódott meg „ideiglenesen” — évek óta! — egy elavult régi kastélyépület egyik szárnyában, nem volt egészségügyi tanácsadóhelyiség Emiatt nein volt megfelelő a betegellátás, csecsemőgondozás. A pólyás babákat egy helyiségben vizsgálta a felnőttekkel. Ezáltal az egészséges csecsemők ki voltak téve a fertőzés veszélyének. Hideg, köves, rosszul fűtött szobában várakoztak a betegek. Itt dolgozott a védőnő is. Járt. talpalt, kért, hogy segítsenek Már ott tartott, hogy eltávozik a községből. Varga doktor levele. NYIRGYULAl EGÉSZSÉGÜGYI MÉRCÉVEL bői 300 ezer forintot a falu fedezett Fűtött, tiszta váró. öreg fejkendős nénik várakoznak. Varga doktor és felesége egyik helyiségből a másikba kísér. Mutogatja a berendezéseket, felszereléseket, a fürdőszobát, mindent. — Tíz esztendeig kellett rá várni, de végre sikerült — sóhajt fel az orvos. — Semmi okom, hogy elvágyódjam innen. Pedig van mit tennie. Nyírgyulaj, Kerekhalom és Nyírderzs lakossága tartozik hozzá. Több mint négyezer ember egészségére vigyáz. S ime a levél. Nem a hivalkodás szülte: „Elkészült az új egészségház, orvosi lakással, rendelővel, tanácsadóval.” Több mint félmilliót költött rá az állam. EbRégi kofferja megmaradt. Tizenkét év óta ebben hordja a gyógyszert, ő itt „gyógyszerész” is. Nincs gyógyszer- tár a faluban. A legközelebbi Nyírbátorban és Ófehértón van. Nyolc kilométer. A többiek még távolabb: Hodászon, Máriapóeson, s csak rossz földutakon közelíthetők meg. — Hét-nyolc naponként hozok gyógyszereket, injekciókat. Vannak olyan gyógyszerek is, amelyek sürgősek, ezért csak be kell utazni — mondja. — De minden sürgős esetben rendelkezésre áll gyógyszer. így lát el ezreket Varga doktor. S vívja mindennapos harcát a babona, a kuruzslás ellen is. — Amikor ide kerültem, még vadliliomlevelet és cukros tésztát raktak a sebekre. Vérmérgezést okoztak. Sokszor az utolsó pillanatban jöttek, hogy segítsek — Most a legkisebb vágással is szaladnak — szól közbe a felesége. — Ez a jó, — nyugtázza az orvos. — Régebben, ha valakit megharapott a kutya, két- három hét után jelentkezett csak. Ilyenek ma már nincsenek A családok jó ismerőse, barátja lett az orvos. — Csak az látja igazán, mit fejlődött ez a nép, aki itt él, s tudja mérni a változásokat — említi. — Tucatjával épülnek a modem, nagy ablakú, napsütéses, egészséges, városi kényelemmel berendezett lakások Bizony, régen szalmazsákon várt a beteg sok helyen. Most! Sok helyen már megvannak a fürdőszobák is, várják, hogy törpe vízmű épüljön. Tisztább, igényesebb lett Nyírgyulaj. bák Most szépen öltözöttek, és tiszták, bár ezzel még van baj. Akadnak szülők, akik mosdatlanul, fésületlen küldik gyereküket az iskolába. De egyre kevesebb az ilyen. Iskolai vizsgálatainál azonban szembetűnő a golyva. Különösen Kerekhalmon. Ott egyáltalán nincs jó ivóvíz. Ez legalább ezer embert érint. Több esetben szóba került már a tanácsnál, szükség lenne jó ivóvízű kútra, de eddig elmaradt. — Csak a jó ivóvízű kút segíthet — mondja az orvos. — Addig mi csak a jódozott sót ajánlhatjuk. — Csak ezt meg nem lehet kapni az üzletekben — említi a felesége. — A kereskedelemnek több gondot kellene fordítani erre. Legalább azokra a helyekre juttatnának jódozott sót, ahol nincs megfelelő víz. 496 gyerek jár az iskolákba. Az óvodai létszám. 85. A csecsemők száma 30. És sok a várandós kismama is. Az orvos, a védőnő rendszeresen ellenőrzi őket — Valamikor úgy néztek ki a gyerekek, mint a rongyba^ Tíz évvel ezelőtt még sok helyen a mosdótál is hiányzott. Most egészségház szolgálja a csecsemők, a kismamák. az emberek egészségvédelmét Farkas Kálmán sarló megvette, többnyire elégedett és újra keresi a hasonló jó minőségű terméket A Szabolcs-Szatmárban készülő cipők közül a legnagyobb tételben a Nyíregyházi Cipőgyár „Szabolcs” cipőit lehet vásárolni. Időnként kapható a rakamazi ktsz női bőrcsizmája és több fazonú női félcipője, alkalmi női cipője. Miért fízelünk szívesen? Férfilábbelik közül az eladók szívesen ajánlják, a vásárlók pedig időnként már keresik a Szabolcs márkájút Az olasz fazonú, átvarrott bőrtalpú cipők kedveltek, a vélemény jó. (Egyébként nagyon ritkán fordul elő, hogy valamely gyár termékét márkajelzés szerint keresik a vásárlók.) Általában a férficipőkkel a vásárlás után is sokkal kevesebb a gond, mint a női cipőkkel. Az árak a legtöbb esetben megfelelően tükrözik a minőséget a drágábbak általában jobbak. Ugyanez már sok esetben nem így van a női cipőknél. A vásárlók mégis szívesen megfizetik a divat miatti felárat, de a divatos — általában csak egy szezonra készülő — cipők élettartama rövidebb, mint ahogy a vásárló azt elvárná. A cipőipar modelltervező már megfelelő tervekkel ké szülnek, szépek a magyar ci pők, de a minőség — ez el sősorban a női divatcipőkre, csizmákra vonatkozik —. nem tart lépést sem az árak kai, sem a minőséggel. A vásárlók leginkább ez utóbbi kérik számon. Marik Sándor Vj raktárak a járási székhelyeken Idén tovább javítja, korszerűsíti a felvásárlás és tá • rolás körülményeit a Szabolcs-Szatmár megyei Gabo - nafelvásárló és Feldolgoz j Vállalat. Az ez irányú előkészületeket már meg is kezdte Űj tárolóhelyek építésé határozta el a vállalat. Az első fél évben ezer vagon termény befogadására elkészülnek az új raktárak, melyei, általában a járási székhelyeken épülnek meg. Egyébkén; a várható árugabonának már 70 százalékát szerződte le v vállalat. A szerződéskötések tovább tartanak. Az átvétel gyorsítását szolgálja az a két új hídmérleg is, melyek Vásárosnamény- ban, illetve Vállaj községben épülnek meg. Ezekkel húszra növekedik a vállalati hídmérlegek száma. Tovább gépesítik a tárolótelepeket a termények gyorsabb tisztítása, elhelyezése tekintetében. Időben előkészítik a malmokat, hogy maximális termeléssel üzemelhessenek. A szárítás kapacitását növeli a vásárosnaményi új szárítótelep, napi öt vagon teljesítménnyel. Több telep belső útját megjavítják, felújítják. Könnyebbé és gyorsabbá válik a szállító járművek közlekedése. Jelentős mértékben kerül sor ezúttal a vállalat nagyobb telepein dolgozók szociális ellátása helyzetének javítására. Jól felszerelt ebédlő, fürdő, öltöző készül Mátészalkán és Kisvárdán. Mindent egybevetve, a vállalat ez évben a berendezések fejlesztésére, korszerűsítésekre és egyéb munkákra mintegy hatmillió forintol költ
