Kelet-Magyarország, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-21 / 43. szám
WS9. február 21 icrrrr ma«tarar«7Ao 9 oldat Önállóság és a beruházások Az új gazdaságirányítási rendszer egyik alapvető célja a vállalati önállóság növelése, az elhatározási, a döntési jognak azon a területen való érvényesítése, ahol a legszélesebb körű az informáltság. A minden részletre kiterjedő központi tervutasításos rend. szer helyébe a termelőegységek alhatározésai léptek. Vajon a döntési jog birtokában — az egyik legfonto. sabb területen — a beruházások elhatározása kérdésében hogyan éltek a lehetőséggel vállalataink? Megállapítható, hogy megnövekedett a beruházási kedv, a figyelem a fejlesztés irányába fordult. Persze ez nem egyszerűen az új mechanizmus hatása, hisz korábban talán még nagyobbak voltak az igények a beruházási eszközök iránt, mert ingyen” volt a beruházási keret. Viszont az odaítélésben és a beruházási cél meghatározását illetően a keretet engedélyező felsőbb szerv mondta ki a végszót. Ma — ha egyelőre korlátozott mértékben is. de — a fejlesztésre fordítható pénzeszközökkel maguk a vállalatok rendelkeznek, s ezek felhasználása, hovafordítása kérdésében is ők döntenek Ha mégis azt állítjuk, hogy megnőtt a beruházási kedv, akkor ezen a realitás határain belüli, az igények minőségi változását értjük Ha korábban kapott a vállalat beruházási keretet a felettes szervtől, azt meghatározott célra kellett felhasz. nálnia, bár sok esetben fontosabb probléma megoldása lett volna célszerűbb. Az új mechanizmusban az igényt saját maga felé támasztja a vállalat, hisz a .pénzeszköz is az 5 birtokában van. Szinte természetes tehát, hogy a legfontosabb célok elérése, a legszűkebb keresztmetszetek feloldására törekszik. E célok igen széles skálán mozoghatnak. Első helyen állnak azok amelyek a gazdaságosabb termelést végső soron a nyereségnövekedést segítik. Az első év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a fejlesztésnek nagy része ebben az irányban bontakozott ki Szép számmal találkozhatunk azonban olyan beruházásokkal is, amelyek nem termelő jellegűek voltak, hanem a dolgozók szociális, kulturális, egészségügyi ellátottságát javították. Ilyenek a vállalati lakásépítések, korszerű étkezde, üzemi konyha, öltözőmosdó létesítése. Vajon az ilyen jellegű beruházások nem járulnak-e hozzá a vállalati eredmény növeléséhez? Közvetlen talán nem mérhető, de közvetett hatása, amely a dolgozók jobb ellátását, a zavartalanabb munkakörülmények biztosítását, az emberről való fokozottabb gondoskodást jelenti, teljesen nyilvánvaló. Megyénk vállalatainak sajátos helyzete a legtöbb esetben nem teszi lehetővé a feltétlen szükséges fejlesztések indítását. Az eszközszegény és tömegében is kevés nyereséget realizáló vállalat fejlesztési alapja olyan kis összegű, amely még a szinttartást sem biztosítja. Az iparfejlesztés a lakosság foglalkoztatása nyomasztó kérdésének megoldása viszont kényszerítőén fejlesztést követel. Ilyen esetekben kerül sor a különböző pénzügyi eszközök koncentrációjára a kitűzött cél megvalósítása érdekében. Néhány példa megyei válla, latok múlt évi gyakorlatából. A Szatmárvidéki Faipari, a Kelet-Magyarországi Faipari, a Kisvárdai Bútoripari, a Nyíregyházi Cipőipari Vállalatok, a Nyíregyházi VAGÉP és UNIVERSIL beruházásai fedezetét együttesen a vállalati saját alap az iparfejlesztési alapjuttatás és közép vagy hosszúlejáratú bankhitel képezi. Hasonló a helyzet néhány mezőgazdasági nagyüzem esetében, ahol a saját alap kiegészül az állami támogatással és a szükséges mértékű bankhitellel. így épül az apagyi, a fehérgyarmati a csengeri, kemecsei és hodászi állami gazdaságokban almatároló, a Nyírmadai Állami Gazdaságban tehenésze, ti telep, a Mátészalkai Állami Gazdaságban sertéstelep. Valamennyi esetben érvényesült a döntésnél a vállalati önállóság, hisz a legfontosabb — szükségesség és gazdaságosság szempontjából is — az elsődleges fejlesztéseket valósították meg. Ugyanakkor azonban érvényesül a népgazdasági érdek is, mert e beruházások népgazdasági célokat is megoldanak. Ezért kapnak e fejlesztések állami támogatást, vagy iparfejlesztési alap juttatást, vagy éppen középvagy hosszúlejáratú bankhitelt Egy év tapasztalata és a példák bizonyítják, hogy gazdaságirányítási rendszerünk új módja a fejlesztések területén előnyösen tudta érvényesíteni a vállalati önállóság és a népgazdasági érdek összhangját Bogdányi Ferenc Régen várt fordulat iS agy hal ászban Mérleghiányok után, kölcsönös bizalommal A fordulat, amiben emberek, közösség sorsa van, mindig érdekes. Vonatkozik a nagyhalászi Petőfi Tsz-re is. A tekintélyes nagyságú község szövetkezeti gazdasága egyetlen év kivételével minden esztendejét nagyarányú mérleghánnyal fejezte be. Az újság és a rádió több esetben csak bírálólag szólhatott róla. Ezúttal azt mondja egy tekintélyes korú ember: „Most már pennával kell írni Halászról”. Keresve a hogyanok okát, nem található semmi csodás, egyetlen véletlen. Realitás van. A bizalom forrása Kevesen hitték a múlt év elején, hogy a közös gazdaságnak sikerülhet az az erőfeszítése, hogy havonként díjazza a végzett munkát... Nyolcvan százalékot, készpénzben előlegként! A példásan végzett dolog után pedig célprémium jár. Ezzel a díjazási módszerrel váltva fel azt a sokrétű részesedési módszert, amiben — ahogy mondják — bajosan lehetett tisztán látni. Oda is több ment, ahova nem kellett volna. A gazdaság pedig alig jut előbbre. Egymást figyelik tavasszal: ki, kik kezdik el a melegágyak rakását Azok száma növekszik, akik a tétlenség hasznában nem hisznek. A jó tett követésre talál. S megvan a „beígért” havi előleg. Még húsvét éjszakája is tevékeny embereket talál a bimbódzó barackosnál. Fagy veszélyezteti a virágbomlást és így a várható termést, valóságos bűn lenne meg nem védeni. Állandó füstölést tartanak. Megérdemlik nevűk leírását; Hagymás! József, Ignácz András, Vass Lajos, Kovács Gergely, Kocsis György, Moinár Antal. Velük minden percben a főkertész is, Hudák András. Ilyen még nem volt! A tagok figyelő szeme veszi észre: baj van a borsó gépi betakarításával. Hanyag az a munka. A vezetőség ezúttal nem habozik: harminc százalék célprémium-megvonás bánja a nemtörődömséget. Ilyen még nem volt Halászban! Hasonló esetekért — bár akadt szép számmal — a tsz még nem fegyelmezett Da a borsócséplés esete csak egyike a rend erősítésének. Elmarasztalásban részesül a rossz silókészítés okozása is. Sikertelennek bizonyult egyesek arra irányuló kísérlete, hogy a burgonyát ne közös művelésben, vegyszerezéssel, s a szedést és válogatást kivéve gépi munkával végezzék. Az ellenkezőkre, az új módszer riogatóira épp az eredményes terméshozam cáfolt. (A jó burgonyatermés nagyban hozzájárult, hogy a tsz ezúttal sikeres esztendőt zárt.) Rutkai Mihály főkönyvelő — aki mellett egyébként már tizenhárom (!) elnök váltotta egymást — év közben észrevette, hogy az üzemi raktárban valami hiba van. Javasolta az azonnali leltár készítését. S valóban, nem ok nélkül. Bizonylatok mellőzésével adtak onnan ki különböző anyagokat. Itt sem maradt el a kellő felelősségre vonás. Mind ez a tagsag zömének helyeslésével találkozott. Növelte a vezetés és a tagok közötti kölcsönös bizalmat. Mariska néni — fiatalok élén Most derül csak ki, menynyire megérte a húsvét éjjeli őrködés a barackosnál. Az előirányzott 130 mázsával szemben 739 mázsa gyönyörű termést szüretelhettek. Mindjobban bizonyosodik hatvan fiatal jó munkája, akik végeredményben túlteljesítették a szocialista cím elnyeréséért vállalt feladatokat is. A brigád vezetője az ötvenéves Nagy Antalné, akit az ifjúság egyszerűen ke. resztnevén, Mariska néninek szólítanak, ö pedig, mint vallja, úgy van a fiatalokkal, annyira megszokta-szereti őket, mintha megannyi a saját gyermeke volna. Szó mint száz: első olyan esztendőt ért meg a nagyhalászi Petőfi Tsz, amikor teljes mértékben eleget tud tenni a tagság járandósága teljesítésében. A közös tiszta vagyonának értéke az előző Miért megy a lap ? — Nagypapa, mi az, hogy emberfeletti erő? — Elcsépelt frázis. Legalább 20 éve nem hallottam. — És Krampendruck al- hercegre emlékszel? — Nem én. Miért is emlékeznék? — Hát mert éppen ötvennégy éve, a világháború kitörésének napján ölte meg a szeretőjét. Most olvastam a Divat és Textilben Te már éltél akkor. — Élni éppen éltem, de talán felületesen olvastam aznap az újságot. Gondolod, hogy éppen a herceg érdekelt? — Pedig az volt az évszázad gyilkossága. Nézd ezt a képet. Krampendruck alher- ceg megitatta Simák Rózáit tömény hipermangánnal, aztán leöntötte forró veronál- lal, és emberfeletti erővel a robogó gyorsvonat alá kötözte. Értem már. Az alherceg hetvenhat éves púpos törpe volt, és emberfeletti erő kellett hozzá, hogy a robogó vonat alá kötözze a szeretőjét. — Na lám, magad is rájöttél. De nem olvashatnál valami hasznosabbat? — Ugyan, nagypapa! Ez roppant érdekes, mindenki erről beszél Nem szeretném, ha műveletlennek tartanának. — Nem olvashatnád inkább a Vírágtenyésztést? — Azt is olvasom. Irtó izgi! már ötödik hete hozzák, hogy Bregovács ulánusőrmester meg egy szép virágáruslány, Pitlik Bella, feldarabolták Pruszlikovics Zénót, és egy faliórába rejtve be akarták csempészni a Főpostára. Ez már csak híres esemény volt. Erre sem emlékezel? — Én mindig azt hittem, hogy Pruszlikovics darabolta fel Bregovácsot. Tudod, akkor éppen a disszertációmon dolgoztam. Lám, lám, hát erről híres az a nap? Nem olvashatnád inkább a Nyolc Világrész Híradóját? — Az előbb tettem le. Nézd! Huszonöt éve, hogy ártalmatlanná tették Smasszer Dömét, a félvilág rémét, aki megszökött az Alagútból. Nyolcvan mesterdetektív rohant a sarkában, de egérutat nyert a nagy tolongásban, és bemenekült a Vigadó romjai közé. Megfojtotta a főszakácsnőt, aztán felrohant a tetőre, és beugrott a zajló Dunába, közben eltörött az orrcsontja. Később erről ismerték fel, mikor revolverrel kényszerítette a perjelt, hogy a hátán cipelje. Aztán előkerül a második szénégető holtteste ... — Nem érdekel! Annyi becsületes embert elfelejtettek, Smasszer Dömét nem tudják elfelejteni? — Nagypapa, téged semmi sem érdekel, csak az egyetemi előadásaid. Arra sem emlékszel, mikor Klocsekné sorra beolvasztotta a szeretőit a libazsíros bödönbe? Le se bukott volna, ha nem olyan rendszeretci, es rá nem ragaszt, a bőd önökre egy-egy cédulát az áldozat nevével. Az adóvégrehajtó vette észre, hogy az eltűnt főpolgármester neve lóg az egyik bödö- nön. Látod, ez itt Klocsekné az Adóügyi Közlönyben. — Ez? Ez Palánki Szilviának, a primadonnának a fiatalkori képe. Klocsekné olyan ronda volt, hogy elvitte az ember álmát — Én se tudtam három napig aludni, mikor elolvastam, hogyan kell felismerni a hullát. — Kíváncsi vagyok, hogy ezt hol olvastad? — A Tudományos Hírmondóban. — Micsoda? Az nem lehet! — Te nein olvastad? Pedig te vagy a főszerkesztője. Itt van ni, hogyan agnoszkálták Lajtántuly táborszernagyot, miután Blúzos Lidi meggyilkolta, hogy ellopja tőle a boszniai okkupáció haditervét, és a kémek a vízbe dobták. Látod, ez itt a Blúzos Lidi képe blúz nélkül. Vagy mit gondolsz, miért fogy újabban a Tudományos Hírmondó százötvenezer példányban? Dl Ií. évi 27,3 millióról 32,ü millióra gyarapodott. Az összes termelt hozam értéke pedig a 25 millióvá] szemben több, mint 34 millió forintot. Megerősíthette a különböző alapokat, miközben az egy tagra jutó kereset a közösből csaknem háromezer forinttal növekedett (9 ezerről 11166 forintra). A megtalált út Kétségtelen, sokat jelentenek a tsz-ek fejlesztésében, erősítésében az új törvények, rendelkezések. De ezek csak úgy érhették el a kívánt célt Halászban, hogy a tsz is megtalálta a maga útját. S ez az az út emely előbbre viheti. Határa, adottsága megfelelő. Idén tekintélyes almása fordul termőre, minden bizonnyal jól növelheti az elérhető értéket. Joggal tartják beváltnak, hogy a korábbi, mintegy huszonegy féle növény helyett kilenc fajta termelését hagyták meg. A fordulat szinte teljes derékszögben történt. A feladatok között azonban továbbra is az elsők közé tartozik a rugalmas, ha kell erélyes, a rendre ügyelő vezetési módszer erősítése, szüntelenül kiegészítve a tagság helyes észrevételeivel, a nehezen megszerzett kölcsönös bizalommal. Asztalos Bálint Hogyan előnyösebb ? Termeld.TfiVHksíti csoportok főkönyvétől panaszkodtak minap, hogy hiába akartak keretszerződést kőt. ni dohány termelésre, nem kapnak a közösség számára pcnzelőlegct. Ilyen módon nesn is kötik meg a szerződést. Viszont a doMnvbevál- tő emberei ezután felkeresik a tagokat és velük egyenként megkötik a termelési szerződést — péuzelőieget is folyósítanak. Hogyan erősítsék tehát ezeknek a laza társulásoknak a közösségi szellemét, ha a felvásárlás éppen ellenkező irányban hat? Igaz ugyan, hogy a termelőszövetkezetek nem kapnak pénzelőleget, de természetbei« nagyobb értéket a termelés segítésére. Molinóban, zsineg, ben, vetőmagban és egyéb, a termeléshez szükséges anya. gokban az előlegbe adott dolgok értéke felmegy néha holdanként ezerötszáz forint, ra is, míg az egyéni termelők holdanként csak 900 forint termelési előleget kaphatnak. A többit saját zsebükből kell fedezniük. Az igazi hátrány ott van, hogy a tszcs a közös termelés áruértékesítéséből 8—10 százalékot fenntart és levon a közös ügyvitele számára. Így pedig már — sokan azt mondják — nem fizetődik ki. Mindent összegezve, a tagok szemszögéből hátrányosabb a közös dohánytermelés, mint az egyéni, holott sok helyen épült olcsó hitelből, nagy segítséggel közös dohánypajta. Jó lenne mindezt felülvizsgálni. (fnz) Ember az akták mögött? „Lapjuk február 2-i számában olvastam Ember az akták mögött című cikküket, s azóta töprengtem, írjak vagy ne írjak? Végre úgy határoztam, hogy írok, mert a cikkel kapcsolatban van egy-két saját élményem ...” Huszárszki János nyugdíjas hivatalsegéd kezdi így hozzánk küldött levelét. Azután azzal folytatja, hogy még az elmúlt év május 3-án kérte a városi tanács építési és közlekedési osztályát, hogy a főbérléte udvarán bontassanak le egy engedélye ellenére emelt épületet, s magasítsák meg a szomszédjában levő autószerviz kéményét, mert az északi szél egyenesen a lakásába fújja az egészségre ártalmas szénmo- noxidot. Erre június 29-i dátummal kapott választ, hogy szerezzen be telekkönyvi szemlét, s azt július húszig nyújtsa be. De mivel Huszárszki nem tulajdonos, csak bérlő, a telekkönyvi hatóság neki ilyen szemlét nem adott. Ezt követően augusztus 28-i keltezéssel szólította fel az osztály az ingatlan- kezelő igazgatóját, hogy vizsgáltassa ki: adott-e engedélyt az udvaron levő területen építkezésre. Majd október 15-i keltezéssel határozatikig kötelezték a lebontást 15 napos fellebbezési határidővel. De mivel fellebbezés érkezett, december 10-én helyszíni szemlét rendelt el az osztály. Majd január 14-1 dátummal kapta kézhez Huszárszki János a tanács lebontási határozatát, amit június 30-ig kell végrehajtani. „Tehát tizenhárom hónapra van szükség ügyem elintézéséhez — közli a levél írója. — Nem is szólva arról, hogy szerény nyugdíjam pótlására nagyon jó lett volna a kon;-, ha- kert, amit az épület miatt két évig nem tudok hasznosítani. A kémény pedig még ma is úgy füstöl a lakásunkra, mint addig, s a szénmonoxidot még most is nyeljük. Pedig isak azt kellett Volna elintézni, hogy a szerviz magasítsa ír g a kéményét, vagy használjon az egészségre ártalmatlan fűtési módot.. Az említett cikkben arról volt szó, hogy az ügyintézési munka javult ugyan, de a helyzet még ma sem megnyugtató. Ez a levél, s a benne foglaltak újból bizonyítják, még nem minden ügynél látják a hivatalok — a városi tanács egyes beosztottai sem — az embert az akták mögött. Cikkünk után számos telefon is érkezett, amelyben közölték az ügyfelek, hogy nem csak az írásos és bonyolult esetekben találkozni a bürokrácia megnyilvánulásaival, hanem személyes megjelenéskor is. „Sokáig álltam és vártam a városi tanács vb. egyik osztályán, — közli az egyik telefonáló — de az ügyintéző nem szólt, mit szeretnék. Végül kifakadtam, akkor azután közönyösen és mérgesen rám szóltak, várjak, mert nem csak az én ügyemet kell elintézniük .. Természetesen nem vonjuk kétségbe a cikkben leírtakat, amely szerint a végrehajtó bizottság valóban tett és tesz erőfeszítéseket, hogy a hivatal az embert lássa az akták mögött, s az „ügyfél” a város polgára és az általa megválasztott tanács beosztott dolgozói viszonya a megkívánt legyen. Ezt számos értekezleten, megbeszélésen — legutóbb is — hangsúlyozták a vb. vezetői. De kétségtelen, hogy a helyzet még ma sem rózsás, azon állandóan, következetesen és határozottan javítani kell. Hogy azután teljes joggal adhassuk a cikkünk címének a városlakók és a városi tanács vb. minden osztálya dolgozóinak kapcsolatáról Ember az akták mögött, K. J.
